Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)
1936-03-29 / 75. (3924.) szám
1936 március 29, vasárnap* ANGLIA GONDJAI A világ leghatalmasabb birodalmának kevés a katonája A zsoldos hadsereg tényleges létszáma soha nem éri el a hivatalos létszámot ■» *n Pályád!j hatásos toborzási jelszavakra ■■ Megszüntetik a lovasezredeket Angliában London, március 28* Mindaddig* amig a brit világbirodalmat a szigetről irányították. elégségesnek bizonyult a világ „első flottája" és az angol elitgyarmathadsereg, hogy a birodalom presztízsét megőrizze. A kontinens felé ugyanis természetes, bevehetetlennek látszó erődítményt jelentett maga a szigetfekvés. A világháború tapasztalatai azonban ezt az angol illúziót szétoszlatták. Különösen a német Zeppelin londoni látogatásai győzték meg az angolokat arról, j hogy többé az anyaország sem megközelít- j hetetlen. A háború után azt gondolták az; angol politikusok, hogy a népszövetségben j megtalálta Anglia azt az európai támaszt,! amely biztonságát garantálhatja. Ez az illúzió sem tartott tovább 15 esz- ] tendőnél és ma már a legszélsőségesebb angol pacifisták is azon a véleményen vannak, hogy az ország biztonságát egyedül és kizárólag jól felépített hadsereg garantálhatja. Ez a meggyőződés lett úrrá az ingói politikai aréna valamennyi táborában és e^zel magyarázható, hogy az utóbbi időben egymásután szavazták meg még a pacifista beállítottságú munkáspárti képviselők is a hatalmas fegyverkezési kölcsönöket. Az ellenzék nyomására Baídwin 300 millió fontban állapította meg a fegyverkezési program pénzügyi kereteit, katonai szakértők véleménye szerint azonban, ha a tervbevett programot végre akarják hajtani, akkor minimálisan 500 millió fontra lesz szüksége az angol kormánynak. A zsoldos-hadsereg súlyos gondjai Angliában azonban távolról sem a pénzügyi kérdés a legsúlyosabb a fegyverkezési program tökéletes megvalósításával kapcsolatban, sokkal több gondot okoz a megfelelő emberanyag. Angliában ugyanis, mint ez ismeretes, még mindig verbuválják a katonákat. Az angol világbirodalom annak ellenére, hogy a világ legnagyobb katonai hatalmai közé számit, mindmáig nem vezette be az általános hadkötelezettséget. A katonatoborzás már a világháború előtt is súlyos nehézségekbe ütközött, azóta pedig egyre nagyobb gondokat okoz a hadvezetőségnek. Az önként jelentkezők legnagyobb része a középosztály legalsóbb részéből kerül ki és ezek rendszerint olyan rossz testi kondícióban vannak, hogy hivatalos statisztika szerint az orvosi vizsgálat 67 százalékukat visszautasítja a katonai szolgálatból. A toborzással járó nehézségekre jellemző, hogy az úgynevezett hazafias sajtóban egyre sűrűbben lehet cikkeket olvasni, melyek a lakosságot a katonai szolgálat vállalására buzdítják, sőt pályadijakat tűznek, ki j olyan jelszavakra, amelyek megfelelő ha-! tást érnének el a lakosság körében. A „Daily Mail" például 1000 font pálya- j dijat tűzött ki a legjobb ötletre, amivel a | toborozást népszerűsíteni lehetne az an- j goi polgárság körében. Ilyen körülmények között érthető, hogy az \ angol hadsereg vezetői mélyremarkoló re- > formot akarnak a katonai szolgálat meg-! szervezése terén keresztülvinni. A „Fehérkönyvet** is élesen kritizállak Az első ilyen reformlépés volt Sir Tho- mas Imskip kinevezése miniszterré azzal a megbízatással, hogy a haderő három de- partementját közös munkára egyesítse. A hadügyminisztérium, a tengerészeti minisztérium és a légügyi minisztérium közös munkájáról dolgozott ki Sir Thomas Inskip olyan tervezetet, amely alkalmas lenne arra, hogy az egész angol hadvezetést egységes irányítás alá helyezze. A nagyjelentőségű reformprogram egyes részleteiről még a mértékadó politikai köröket sem informálták. A legtöbb politikus a hadsereggel kapcsolatos reformtörekvésekről tulajdonképpen csak akkor értesült, amikor a nagyközönség — a röviddel ezelőtt nyíl-1 vánosságra hozott „Fehérkönyvből." j A legtöbb politikust azonban ugylátszik nem nyugtatták meg a felhérkönyv adatai. A legkonzervatívabb lapok is éles kritikai hangon Írnak azokról a fegyverkezési reformokról, amelyeket az angol vezérkar gyors tempóban akar keresztülvinni. „A világ legkomolyabb újságja", a Times azt állítja, hogy adott esetben az angol hadsereg az európai kontinensen nem tud elég gyorsan és eredményesen fellépni. Legalább is a fehérkönyv adatai szerint erre kell következtetni. Különösem az 1914-es tapasztalatok nyugtalanítják az angol sajtót és több oldalról is hangok hallatszanak, hogy az angol hadsereg ma sem tudna eredményesebben fellépni a kontinensen, mint 1914-ben. Ezért van szükség, általános nézet szerint az angol hadsereg teljes reorganizálására. Motorositás és mechanizálás Különösen a légi fegyverek akcióképes-’ ségétő'l várnak sokat. Tehát a légiflotta kiegészítését követelik. E követelések szerint a szigetországnak 1500—1800 elsőrangú s könnyen mozgatható hadirepülőgéppel kell rendelkeznie. Ez a követelés meglehetősen merész, tekintettél arra, hogy a jelenben az ország mindössze 580 hadirepülőgép felett rendelkezik. További erélyes követelés a haditengerészet imod'ernizálása. A jelszó: motorizálás és mechanizálás. Az angol hadsereget tökéletesen technikai alapokra kell helyezni. A reformmozgalomnak néhány lovasezred már áldozatul is esett és a terv szériát 1937-ig, kivéve a testőrgárdákat, az összes lovasezredeket motorositjálc. Egy motorosig tott lovasezred az ezredtörzsből és három motorositott századból áll. Nagyobb egyse-1 gekhez könnyű itankezred és motorositott tüzérség csatlakozik. Legutóbb is egy lovasezredet és öt tüzér- osztályt niotorosifottak. Az angol szárazföldi hadsereg a regula- i ris haderőből, tartalékból és az úgynevezett! Officers Training Corpsból áll. Mindjárt® a háború után Anglia visszatért az ugyne-í vezett szabad zsoldos csapatok szervezéséi nek elvéhez. A szolgálati idő 12 év, ebből hetet aktív szolgálatban, ötöt pedig tartalékban kell eltölteni. Körübelül a fele a reguláris hadseregnek rendes körülmények között az anyaországban állomásozik, a másiló fele pedig a tengeren túl. Az anyaországban állomásozó hadsereg ed* dig úgynevezett szabad milíciákból állott* E hadseregben szolgáló katonák részért négyéves szolgálati időt állapítottak meg* Az úgynevezett Officers Training Corps a hadsereg tisztjeinek kiképzésére szolgál. Idei magasabbrendü középiskolai és főiskolai' képzettséggel rendelkező fiatalemberek kerülnek és tisztek vezetése alatt képezik tovább magukat. Jói lel épített hadsereg, kevés katona A reguláris angol haderők öt hadosztályból, két lovasbrigádból és egy sereg kisebb önálló egységből állanak. Az egész haderő' mindössze 207.000 katonából áll s ebbe már be van számítva 12.250 tiszt is. Ez a szám azonban nem fejezi ki egész pontosan a reguláris angol csapatok haderejét, mert tekintettel az önkéntes jelentkezés nehézségeire, körülbelül tízezer emberrel kevesebb a tényleges létszám. A tartalék 140.000 emberből áll. Ezenkívül mérnökök, technikusok s vasutasok csatlakoznak a csapatokhoz, ezek azonban csak mozgósítás esetén vonulnak be. A hadsereg egy negyed része Indiában állomásozik. Az anyaországban állomásozó hadsereg tizennégy hadosztályból és két lovasbrigádból áll. Ennek a hadseregnek létszáma 171,000 ember, ténylegesen azonban mindösize 132.000 emberből áll az anyaország hadserege. Újjászervezés után az angol gyalogos hadosztály három dandárból állana, minden dandár négy ezredből áll, ezek közül három úgynevezett lövész és egy motorositott ezred. A gyalogság könnyű ütegekkel és legmodernebb gépfegyverekkel van fölszerelve. A motorositott ezredhez három nehéz gépfegyverszád, egy tan'kszázad és egy felderitőszázad tartozik. Az angol gyalogság tankélháritó fegyverekkel is föl van szerelve és ha a létszám nem is tölti ki a hivatalos kereteket, az kétségtelen, hogy az angol katona technikai fölszerelése minden tekintetben elsőrangú és a maga nemében egyedülálló. A legnagyobb gondot változatlanul .az emberanyag pótlása okozza a hadvezetőségnek, egyelőre azonban súlyos akadályai vannak annak, hogy Anglia bevezesse az általános hadkötelezettséget. (6) I Még most is sokszor gondolok arra, hogy | vájjon milyen hatással lehettem Karvalyra, mint nő. Elvégre akkoriban sem voltam csúnya, azok, I akikkel Karvaly korszakában érintkeztem, mind j hizelkedés nélkül mondhatták, hogy gyönyörű l vagyok és veszedelmévé válhatok minden férfinak. De az az érzésem, hogy ebben a különös emberben, aki a bűn királynőjének az életében az első, tehát a legjelentősebb szerepet játszotta, soha nőiségem varázsával érzéseket nem keltettem. Egyszerű üzleti viszony állott fönn köztünk az első pillanattól kezdve. Tudtam, hogy céljai vannak velem és hogy bőségesen megfizet, ha ezeket a célokat általam megvalósíthatja. Egyébként nem törődik velem, de én sem vele. Pénz és kényelem. Nagyvilági élet. Ebben lesik részem a Karvaly oldalán. Vájjon hatott-e reám az a gondolat, hogy most indultam meg az anyagi karriér utján? Szüleim szegény emberek voltak, keserves gondokkal küzdöttek és tudtam azt, hogy még a pennyt is mérhetetlenül megbecsülik. Én azonban még nem kerültem kapcsolatba a pénzzel. Nem is voltak igényeim. Apácák között nevelkedtem, akik a hiúság, a földi dolgok és igy a pénz megvetésére is tanítottak. „Ne gyüjtsetek magatoknak kincset a földön", — hányszor hallottam ezt jámbor prédikációkon. Az a kis matrózruhás leányka a szu-rágta kápolnapadban dehogy is gondolt arra, hogy valaha a pénz lesz az, ami az egész életét betölti. Annyi azonban bizonyos, hogy most, amikor Karvaly elébem vázolta a jövendőt, a pénzt, a kényelmet, a nagyvilág hódolatát, egyáltalán nem kábított el vele. De hát mi volt akkor az, ami a hátára kapott és elsodort a szülői háztól é* messzire ragadott, mint ahogy ii alvilág fiieátyesofe Itta: HARRY LESLIE regény a szél fölkapta a hulló falevelet és vitte ismeretlen messzeségekbe? Aligha tudok más feleletet adni, mint ha gyermekkori ábrándjaimra hivatkozom, azokra a fantasztikus ábrándképekre, amiket a tenger partján álmodtam végig és amiket talán a tenger végtelensége és anyám fantasztikus meséi ébresztettek föl bennem. Hányszor beszélt a tengerből fölbukkanó titokzatos hajóról, amelyből partra száll a kalóz és viszi, ragadja magával a sóvárgott leányt. Akkor is, amidőn elernyedten a nagy melegtől a homokban hevertem és néztem a távolban halászó bárka fehér vitorláját, erről az álomlovagról álmodoztam, akinek jönnie kell. Tudtam, éreztem. És ekkor szólalt meg mellettem a Karvaly hangja. És amikor a titokzatos yachtot láttam, tudtam, hogy nem is történhetett másként, hiszen igy volt az anyám meséjében is. Ez a kalóz hajója, amely visz, sodor magával uj, ismeretlen vizekre ... Egy ódon délangliai városkában szállottunk partra, amelynek alsó uccasora a parton épült, úgyhogy tengerveréskor egy-egy hullámhegy fölcsapott a járdára is. A város történelmi magva a harminc méter magasságban a part fölé szökő terraszon volt, amelyre a krétakőbe vágott meredek lépcsők vittek föl. Emlékszem, hogy amint az augusztusi nap déli tüze végignyalta a meredek krétafalat, az olyan vakító fényben ragyogott, hogy elkápráztam és be kellett hunynom a szemem. Karvaly oldalán gyalogszerrel haladtam, mögöttünk két matróz jött táskáinkkal. Az ódon torony harangjátéka éppen a tizenkettőt verte, amikor föl értünk a tetőre és a kanyargós, szűk uccában eljutottunk egy ház elé, amelynek földszintje étteremnek volt berendezve. Ez előtt az épület előtt állott meg Karvaly, és ajtót nyitott előttem, A lunch nagyon ízletes volt és Karvaly igazán figyelmes vendéglátó. Nagyszerűen eltalálta az ízlésemet, anélkül, hogy kérdezősködött volna. Ebéd után pedig szivarra gyújtott és mert a helyiségben senki más nem volt rajtunk kívül, egyszerre beszélni kezdett. Rövid, szaggatott mondatokat mondott és én feszülten figyeltem szavait, bár egyszer sem szóltam közbe. Lassanként megértettem, hogy mi célja van velem. Egy titokzatos társaság élén áll és nekem ennek a társaságnak céljait kell szolgálnom. Mindig megkapom az utasításokat, amelyekben pontosan meg lesz jelölve, hogy mi a teendőm. Semmi veszély nem fenyeget, nem kell aggódnom, bármilyen különösen hangozzanak is ezek az utasítások. Londonban a Grossvenor Square-on rendezték be a lakást számomra, olyat, ami egy előkelő társadalmi hölgyet megillet. Gondjaim sohasem lesznek, mindig megfelelő pénz áll majd a rendelkezésemre, amelyet okosan oszthatok be és igy gondolhatok a jövendőre is, az öregség napjaira, amikor már nem dolgozhatom és fiatalkori munkám gyümölcseit kell élveznem. Öt óra tájban szálltunk vonatra, amely London felé röpített. Amikor a Victoria Station-ön kiléptem a szűk és alacsony kocsiból és magam előtt láttam az élénk sürgés-forgást, a zaj és a lárma egy pillanatra elkábitott. A homlokomhoz nyúltam és végigsimitottam. Kissé fulsok volt az uj benyomás, az izgalom az elmúlt huszonnégy órán belül, kifárasztott és éreztem, hogy nyugalomra van szükségem. Karvaly ezalatt kocsiba rakatta táskáinkat. Körülnéztem a kiszálló utasok sürgő tömegében. Ebben a pillanatban éreztem, hogy egy kék szempár tekintete fúródik a szemeimbe. Érthetetlenül valami delejes éírzés szaladt át rajtam. Talán azért volt ez igy, mert idáig még nem éreztem magamon a férfi tekintetét. Egy fiatalember jött velem szembe és ahogy rámnézett, ő is elcsodálkozhatott, mert megállt egy pillanatra és mintha nagy zavarban lett volna, a kalapjához kapott, de a karima előtt megállóit a keze. Hiszen nem ismert és ismeretlen hölgynek angol gentleman nem köszönhet előre. Az angol gentleman csak akkor köszönhet, ha a hölgy fejbólintással előre jelzi, hogy a köszöntést elfogadja. Szürke kürtőkalap volt rajta, amilyet a viktoriánus korszak végén viseltek a társaságbeli urak. Puha gallérja volt és alatta széles csokor, szürke ruha volt rajta, elsőrendű szabó készíthette, úgy állt, mintha ráön- tötték volna. Az arca bronzszinü volt, mint az olyan férfié, aki sokat van a tenger partján és a golfpályákon, megnyerő és nyílt arc volt ez, amelyet kis pofaszakáll keretezett. Úgy belém- vésődött ez a kép, az arc és az alak, hogy soha el nem felejtettem és most is, három évtized távlatában itt áll előttem, a maga eleven valóságában, ahogy akkor a Victoria Sation-ön rámbámészkodott, kerekre nyílt szemmel és csodálkozásra biggyedt ajakkal. Jolin Róbert Geoffrey... Életem első, nagy szerelme . .. Vájjon gondol-e most rám? Vájjon jutok-e az eszébe néha? ül. FEJEZET Geoffrey közbelép Akkor nem vettem észre — ezt Geoffrey később mondotta el —, hogy a kocsit, amely Grossvenor-squarei szállásomra röpített, tisztes távolságban, de mégis mintegy hozzátapadva egy másik kocsi követte és ebben Geoffrey ült. Arra most is emlékszem, hogy a kocsiban is fölbukkant előttem a kedves, rokonszenves arc és úgy éreztem, hogy a szivem megtelt Alig is figyeltem Karvalyra, áld pedig elég gyakran szólott hozzám, de legföljebb egy-egy szórakozott yes- szel felelgettem neki. Tetszik-e London? Yes. Ezt vártam tőle? Yes. Pedig most megvallom, csalódtam Londonban. Valami tündérit vártam, talán csodás függőkerteket, amikről a történelemben tanultam, márványpalotákat és az a vásári zsivaj, amely fogadott, inkább kifárasztott, semhogy megkapott volna. Nem élnék itt szívesen hosszabb ideig, állapítottam meg magamban,- de akkor még nem sejtettem, hogy bennem van a vágy a repülésre, hogy folyton és folyton váltogassam székhelyemet és magamhoz öleljem az egész tágas világot. V
