Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-27 / 73. (3922.) szám

”m 1 8 '•'atek. 1 SZÍNHÁZ* FILM (*) A pápa színpadon. Eme,it Laviea-y, az Ur ikato.nái hiree ezerrzöje uj damaiboit ffeijeizotit te. aimeilynietk cinné „Moinsignjome ieigeaeíbb órája11. Á daraib oseiliellamóinye a Vartiltaniban játszódik és pedig a pápa egyik legbelsőbb szoibójáibaji. La- yeiry uj darabja egyfelvonás oe és az előadás tar­tama egy óra. A darab német iiitáinköLtésiét Scihreyvogeil (hinee német (költő vállalta. A darab egy kis Momsignore élménye körüli mozog. A kis Monsignore kihallgatásra szeretne ■menni a pá­pához és véletlenül találkozik a pápával anélkül, hogy megismerné. A pápának a Monsignorevail folytatott beszélgetéséből adódik a darab cse- üekménj^e. (*) A „Vallomás" nagysikerű kassai bemuta­tója. Kassai szerkesztőségünlk jelenti: A kassai magyar színtársulat első prózai bemutatója nagy sikert hozott. Melleír Rózsinak, az „írja hadnagy11 ismert szerzőjének komolyabb színmüve., a „Val­lomás11 került bemutatóra, Jánossy Torivá a da­rab kö'zéppontjábam álló leány szerepében ki­magasló sikert ért el. Elmélyült játéka nagy gyönyörűséget szerzett a (közönségnek. A lel­kes tapsban természetesein nem volt hiány. Se- neghy Andor a rendőrtanácsos figuráját olyiam plasztikusan alakította, ahogyan tőle az meg­szokott. Ross János eddig ismeretlen kitűnő ké­pességeit mutatta s ezek után komoly müvésizi teljesítményeket váihhaitumk tőle. Bálint György szimpatikus, jó színész, de nincs még egészen.ki­forrott színpadi mozgása. Kollár Mária, Putnoky Bálint, Némethy Zoltán hibátlanul illészkedtelk te a különben is tel jes gördülők emységü játék­ba. Faragó Márta., Thurócizy Gyula,, Némethy Rózsi és Szirmay Vilmos szintén pontos helyü­kön álltak a darabban. A jó rendezés, az élve­zetes eziinház, s a közönség nagy érdeklődése a szinmüelöadás iránt, egyf ormán megérdemlik a dicséretet és elismerést. Magyar színházunk ko­moly és nehéz színpadi feladatok megoldására bátram vállalkozhatok sűrűbben is. (ón.) ■ (*) Kállay Miklós japán drámája a budapesti Nemzeti Színházban. Budapestről jelentik: Kállay Miklós japán drámájának, a Ronninok kincsének próbáit e héten kezdi meg a budapesti Nemzeti Színház. A kiállítás az utolsó szegig újonnan ké­szül. Külön nagy táblás rajzokat készítettek a da­rabhoz szükséges kellékekből. Kis zsámolyok, áldo­zati oltárkák, lakkdöbozok, lámpák, kardok és az udvari ünnepségeken használatos lakkpáncélo^ és sisakok, fejdiszek és más használati tárgyak rajzai szerepelnek ezeken a táblákon. (*) Hajóáes yolt Iréné Dunne apja. Hollywood­ból jelentik: Egy nyilatkozatháború kapcsán kide­rült, hogy Iréné Dunne, a híres amerikai filmpri­madonna édesapja hajóács volt. Csikágóhan nem­régiben tartották meg nagy sikerrel filmdrámájá­nak, „Az ellopott életnek11 a bemutatóját, amellyel kapcsolatban olyan közlemény jelent meg a lapok­ban, hogy a filmszinésznő Amerika volt mexikói nagykövetének a lánya. Iréné Dunne másnap meg­cáfolta a hirt és büszkén kijelentette, hogy ő hajó­ács leánya és erre büszke lesz, amig él. (*) Válságba került a szegedi szabadtéri játé­kok ügye. Budapestiről jelentik: A szegedi sza­badtéri játékok ügyéiben a sok huzia-voma után most ujalbh bonyodalom keletikie®ett. Biztosra vettélk ugyanis, hogy aiz idei (szabadtéri játéko­kat Márkus László, a budapesti Gpeinaíház igaz­gatója fogja rendezni, mintám Németh Antal, a Nierai'z.eiti Színház igazgatója nem vállalta azt. Most azonban váratlanul Márkus LászJló is visz- szalépett a játékok (rendezésétől1, mert az általa javasolt „Szent Krziséheu (legendát11 Szeged vá­ros az óriási költségeik miatt neim volt hajlandó előudatni és Márkus már előadott darabok ren­dezését elhárította magától. Dir. Páüfy József, Szeged polgárimé stieine több budapesti lapban nyilatkoziott a szegedi játékok ügyéről és an­nak a reményénél?; ladott kifejezést, hogy mégis sikerül Márkus Lászlóval a rendezésire vouaitko- '.zóOiag megegyezni. Csak az esetiben keresnek majd más rendezőt, ha sem Németh Antalt, sem pedig Márkust neim tudják megnyerni (*) A filmoktatás a jövő hónapban indul meg Magyarországon. Budapestről jelentik: Eddig 225 magyar iskolát szereltek föl vetítőgéppel és Budapestnek 35 oktatófilm vám a birtokában. Budapest polgármestere egyébként pályázatot irt ki filmszcenáriumok elkészítésére. A pályázat­ban pontosan meg van határozva, hogy például elemi iskolák részére a következő cimü filmeket kívánják elkészíteni: Eresz alatt fészkel a fecske, Téli gondok, Hány ember dolgozik, mig kenye­rünk lesz, Házépítés stb. A községi közép- és középfokú iskolák részére ásványtan, vegytan, földrajz, áruismeret, természetrajz és természet- tan köréből készítenek filmet, összesen 40 fil­met szándékoznak elkészíteni és a beérkező szcenáriumok közül negyvenet egyenként 100 pengővel jutalmaznak. (*) Filmre keiül a „Három a kislány". Becs­ből jelentik: Egy osztrák filmgyár elhatározta, hogy Schubert—Berthé világhírű operettjét, a „Három a kislány‘‘-t filmre viszi. Schubertét Hörbiger Pál alakítja majd. Sokat várnak ettől J az alakítástól, mert ez a magyar születésű mű­vésznek való szerep. A NYUGATSZLOVENSZKÓI MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA LOSONCON: Szombat délután: Cigánybáró. Szombat este: Nagy szerelem. Vasárnap délután: Csak egyszer élünk. Vasárnap este: Tatárjárás. Hétfő: Simon Judit. Kedd: Őnagysága nem hajlandó. Április 1.: Érettségi. (Bucsuelőadás.) A MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA KASSÁN: Szombat délután: Érettségi. Fodor László víg­ját ékslágere. Szombat este: Budapest—Wien. Operett­újdonság. Vasárnap délután: Három ember a hóban. Operettsláger. Vasárnap este: Budapest—Wien. Operett. Hétfő este: Budapest—Wien. Operett. SPORT Az Admira Budapesten 4:2 (1:1) aránkban legyőzte a Hungáriát Budapest* március 26. (Szerkesztőségünk je­lentése.) A tegnapi ünnepnapon a Hungária-utí pályán 12.000 néző előtt találkoztak a bécsi és a magyar liga vezető csapatai: az Admira és a Hungária. Mindvégig izgalmas és nívós küzdel­mükből az osztrák csapat került ki 4:2 (1:1) arányban győztesen. Az első félidőben egyen­rangú küzdelem folyt, később azonban az Ad­mira technikai fölénybe került és megérdemelten győzött. A Hungária erősen érezte Turay hiá­nyát, akit Sebes gyöngén pótolt. A két csapat Klug Frigyes bíró sípjelére a következő felállításban szerepelt: ADMIRA: Buchberger — Stíhmöller, Ma- rischka — Urbanek, Humunenberger, Jofleseh — Vog! II., Hannemann, Stoiner, Bican, Schall. HUNGÁRIA: Szabó — Mándi, Biró — Kiss, Sebes, Dudás — Sas, Müller, Kardos, Cseh II., Titkos. i Huszonötperces mezőnyjáték után a 26. perc­ben Sas iveit beadását Cseh 13. gyönyörű fejessel a bécsiek hálójába juttatta. 10 perccel ké­sőbb Mándi kezelt, a 11-est Vogl IL berúgta. 1:1. — A II. félidő 13. percében Mándi hibá­jából Schall jutott gólhoz. 2:1. A 22. percben sarokrúgásból Müller 2:2-re egalizált. Ettől kezdve az osztrákok erős fölénybe kerül­tek 'és Hannemann két gólja révén beállították a végredményt. Az osztrák csapatban a három válogatott csa­tár: Bican, Hannemann és Vogl II. emelkedett ki, de igen jó volt Hummenberger centerhalf is. — A Hungáriában Müller a csatársorban, Du­dás a fedezetsorban és Szabó kapus a védelem­ben tűnt ki. Mándi meglehetősen gyönge volt, két gól az ő rovására írható. Klug pártatlanul, közmegelégedésre bíráskodott. A nemzeti ligában a Budai XI. a Budafokot 2:0 (0:0) arányban legyőzte és ezzel a 10. hely­re került, megelőzvén a Soroksárt. A profi-ligában a Nemzeti a székesfehérvári Álba Regiát 9:0 (4:0) arányban verte meg és igy már a bajnokság valószínű győztesének te­kinthető. A Ferencváros Győrött a helyi vegyescsapa­tot 11:4 (6:2) arányban verte meg. 6000 néző. Gyönyörű játék. VSZÁS ) ( A francia Cartonnet Parisban kedden este rekorddöntő kísérletet tett a 100 méteres mell­úszásban. 1:14.3 perces eredményével azonban messze mögötte maradt saját, legjobb teljesítmé­nyénél, valamint Higgins világrekordjánál (1:10 p). XÉLISPORT )( A svéd bajnokság befejezéseként a síugrás­ban Sven Eriksson, a garmischi olimpia máso­dik helyezettje győzött 42.5—47.5 méteres ugrá­sokkal. )( A Kárpátegyesület húsvéti hagyományos lesiklóversenyét április 9—10-én a Hidegpatak- völgyben rendezi meg. Nevezések április 8-ig a dr. Guhr-túristaházba, Tarajka, posta Ótátra- füred küldendők. )( Ballangrud, a gyorskorcsolyázás három­szoros olimpiai bajnoka a drammeni (Norvégia) siugróversenyen 42.5 méterrel Alf Arnesen mö­gött a második helyen végzett. LABDARÚGÁS )( Angol eredmények. Az angol FA-váloga­tott a tartalék-válogatott csapatot 3:0 arányban győzte le Manchesterben. — A ligában a Grimbsy Town a Sheffield Wednesdayt 4:0 arányban győzte le. Az Arsenal az Evertonnal 1:1 arányban mérkőzött, mig a Brentford a Portsmouthot 3:1 axányban verte meg. )( Becsben a téli serleg középdöntőjében a Schwechat az Austro-Fiatot 3:2 arányban verte meg. — Barátságos mérkőzés: Hakoah—Hel- fort 2:0. )( Zágrábban a Jugoslavíja a Gradjanskít 4:2 (1:1) arányban győzte le. ) ( Tiszteletbeli bírónak nevezte ki a belga szövetség John Langenu&í 25 éves működési ju­bileuma alkalmából. Eddig ilyen megtisztelte­tésben senki sem részesült. TENISZ )( Tűdén Baitimoreban Barnestől 3:6, 6:2, 3:6 arányban kikapott. )( Az antibesi verseny döntőjébe két prágai játékos: Siba és Malecek jutott. A döntőben Malecek 3:6, 0:1 állás után a küzdelmet feladta. — Siba Prágába utazott, hogy itt Gejnár ellen megvédje a fedettpálya-bajnokságot. )( Perry Canneshan dr. Warden ellen 6:4, 7:5 arányban győzött és a döntőiben a svájci Ellmer-Malecek pár győztesével találkozik. — Perry áprilisban Budapesten vendégszerepei az amerikai Miss Jacobsszal együtt. A férfipárost a világbajnok Kehrling Bélával játsza. )( A berlini asztali-teniszversenyen a nel­egyesben a német Fehlgut a magyar Gál Mag­dát 3:0 arányban legyőzte. SPORTHÍREK ) ( A budapesti főiskolai mezei-bajnokságot a Vérmezőn 5400 méteres távon bonyolították le. 37 résztvevő közül a debreceni Rácz győ­zött Enyedy (MAC) és Bánffy báró (Becs) előtt. A csapatbajnokságot a budapesti Mű­egyetemi AFC nyerte meg. )( A német olimpiai birkózók legyőzték az eszteket. Saarbrückenben a német olimpiai bir­kózó-keret öt súlycsoportban mérkőzött a leg­jobb észt birkózókkal. Egyedül Siebert kapott ki pontozással észt ellenfelétől, Kariintól. ií alvilág áieáíynője Irtat HARRY LESLIE regény (■i) — Kisleányom, a tanító ur azt mondja, hogy téged érdemes taníttatni. Tehetséged van hozzá és kár ezt a tehetséget parlagon hagyni. Azt ajánlotta, hogy vigyelek be a városba és íras­salak be a zárdaiskolába, biztosan lesz belőled yalami. .. A város . . . Anyám meséiből úgy élt előttem a képe, mint az álmok elérhetetlen, titokzatos ábrándképe. Uccák és nagy házak, terek és a város közepén kanyargó folyócska két régi kő- hiddal ... Á kőhidak között nagy park, lombos fákkal, a parkot magas, fehér kőkerítés övezi mind a négy oldalról, a közepén pedig régi kas­tély emelkedik, két égbemeredő toronnyal. Egy kipusztult grófi családé volt a kastély, most az apácák kapták meg és a régi kápolnának tor­nyai piroslanak ki á lombok közül. Az apácák leánynevelő intézetet tartanak itt fenn, nyelve­ket tanítanak, franciát és németet, megtanítanak minden hasznos kézimunkára, a háztartás veze­tésére és a végén tanítónői oklevelet szerzel, bennmaradhatsz a városban, nagy házban lak­hatsz, olykor-olykor elmehetsz színházba, olvas­hatsz könyveket, lesz nagy társaságod és a vé­gén ... igen, a végén férjhezmégy ... Akad majd valami derék fiatalember, jó állásban lévő, hivatalnok, vagy kereskedő, belédszeret — el nem mulasztotta volna hozzátenni, hogy Isten re.-.deléséből — és az oltár elé vezet. Ilyen fantáziája volt az anyámnak és ezeket mesélget- te a születésem napja után következő napokban, hogy kedvet gerjesszen bennem a zárdái élethez. — De azt sem bánnám, ha Isten hivatást éb­resztene benned, hogy a szolgálatába lépj és a szentéletü apácák között töltenéd életedet. De én világért sem akarlak ebben befolyásolni... Apácát ekkor én még nem láttam, csak anyám elbeszéléseiből ismertem őket. Annyit tudtam ró­luk, hogy egész nap a hideg kőlépcsőn térdepel­nek és nemíétező bűneik miatt verik, a mellüket ’és siránkoznak. Hogy az intézetük növendéke legyek, ettől még nem rettegtem, mert sok min­den áldozatot hoztam volna, csakhogy a major­ból elkerülhessek és a városban élhessek, de hogy örökre az apácák között maradjak? Erre a gondolatra a hideg szaladt végig a hátamon. Tervezgetések és számitgatások közben teltek a következő napok, hetek és hónapok. Az anyám és az apám esténként, amikor én már fá­radtan elfeküdtem a konyhában megvetett ágyacskámban, az asztal fölé görnyedtek, papi­rost és ceruzát vettek elő és hosszú számsorokat írtak a papírlapokra. Aztán anyám kinyitotta a szekrényét és egy nagy tarsolyt vett elő. Annak a tartalmát kiborította az asztalra. Én már fél- álómban voltam, de még most is földereng ben­nem az ércpénzek csengése, ahogy az érmék egymáshoz verődtek. És még magam előtt lá­tom apám meghajlott alakját, amint az asztal fölé görnyed és a pénzt hosiszu sorokban rakja egymás mellé ... Négy év a zárdában . .. Ennek a négy eszten­dőnek epizódjai, kis emlékei nem tartoznak ezeknek a följegyzéseknek a keretébe. Szorgal­mas és engedelmes leányka voltam és az apácák valósággal rajongtak értem. A legszebb jövőt jósolták. Különösen nyelvtehetségemet dicsérték. Angelica nővér volt a francia nyelvmesternőm. Bretagnei polgárcsaládból származott és nem­régiben jött a kolostorba. Tökéletesen beszélt angolul is, mintha született angol lett volna, ö volt á legkedvesebb tanárnőm és nemcsak az órák alatt foglalkozott nagy szeretettel velem, hanem külön leckéket is adott. Sokszor egész délutánonként együtt sétáltunk az őszülő park vörös lombsátora alatt és csak franciául beszél­gettünk. Néhány hónap sem telt bele, tökélete­sen beszéltem a francia nyelvet. A zene is na­gyon érdekelt és Soror Benedicta azt mondta, hogy a zongorához is különös tehetségem van. Ha a püspök ur látogatást tett az intézetben, mindig fölléptettek a házi ünnepélyeinken. Fran­cia verseket szavaltam nagy érzéssel és nagy si­kerrel is és egy-egy Chopin-mazurkát kopogtam le a fehér billentyűkön. A püspök jóságos arcú, őszülő hajú pap volt, akinek föltűnt hibátlan franciaságom és mindig volt egy-egy elismerő szava hozzám. Szóval én voltam az apácák disz- növendéke ... A vakációkat mindig otthon töltöttem és egész napon a tenger partján hancuroztam, fürödtem, halászgattam. A zárdában kissé meghalványo­dott arcom nyaranként friss, piros szint kapott és amikor visszatértem a kolostorba, Angelica mindig azzal fogadott, hogy olyan az arcom, mint a dublini alma. Az tudniillik kerek és pi­ros ... Zárdanövendék koromból fényképem is ma­radt, itt van az emlékeim között. Ha elnézegetem ezt a leánykát, aki nyílt szemmel tekint rám, magas homloka tiszta és derűs, szőke haja két vastag fonatban csüng le a hátára, gyakran cso­dálkozva kérdem, hogy ennek az ártatlan, ked­ves teremtésnek van-e valamelyes köze, lelki ro­konsága, kapcsolata mostani önmagámmal. Szin­te egyetlen vonása sem tűnik föl ismerősnek, olyan ez a kép, mintha egy vadidegen teremtést ábrázolna. Ilyenkor arra gondolok, hogy ennek az életnek a folytatását elvágták és az a leányka, akit ez a kép ábrázol, meghalt ott az ir tenger­parton 1898 augusztus hatodikén ... Életem nagy fordulópontján ... Ennek a napnak minden részlete, minden pa­rányi mozzanata még ma is, harmincöt év múlva, vakító ragyogásban áll előttem. Ha azt kérdez­né valaki, hogy mondjam el, mit ebédeltem ezen a napon, teljes pontossággal felelhetnék erre a kérdésire. Irisih stew volt az asztalon, a szomszéd küldött át két kiló birkahúst és az anyám egész délelőtt pácolta az ajándékot abban a különleges pácban, amelynek titkát senkinek el nem árulta volna a világért. Tojásleves volt és almáspité, amit mindig nagyon szerettem és most is négy darabot vágtam be belőle. Ebédutánra apám ra­vasz mosollyal topogott be a kamrácskába és egy üveg bort hozott ki. Két pohárral ittam be­lőle és valami könnyű szédülésfélét éreztem. Kacagtam és visongtam, mig a partra leszalad­tam. A hajam kibomlott és a vállamat verdeste... A part üres volt, csak a távolban látszott két bárka fehér vitorlája. A meleg nyomasztó. Azon nyomban lehánytam magamról kis ruhácskámat és fölkaptam a fürdőtrikót. A homokba ástam magam és ujjaim között eresztettem át a finom homokot. Kis csigahéjak akadtak meg ezen a szűrőn. Majd végignyultam lustán, ernyedten, behunytam a szemem és nem bántam, hogy a forró napsugár végignyaldossa a testem ... így feküdtem talán óra hosszat is és valami kis francia chansont dudolgattam a bretagnei halászleány és legény szerelméről. Még most is emlékszem a dallamára, csak a szövegét felej­tettem el. Egyiszer csak komoly, zengzetes férfihang szó­lalt meg mellettem: •— Az óceán tündére kilépett a hullámok közül és zsákmányul kínálja magát szárazföldi feneva­daknak ... Volt ebben a hangban valami, ami azon nyom­ban leigázott. Nem tudom most pontosan anali­zálni akkori érzésemet, bizonyára volt bennem jó adag meglepetés, kíváncsiság, félelem, de — különösképpen — semmi bosszúság, leginkább a várakozás izgalma. Egy pillanatig még behunyva tartottam a szememet, aztán felpillantottam ... Magas, olajbarnaarcu férfi volt, fehér nyári ruhába öltözött. Vakító az eleganciája. Ujjain brilliánsok tüze csillogott. Tartásában volt vala­mi olyan előkelőség, ami a született arisztokra­ták sajátja. Erre a tartásra születni kell, nem lehet csak úgy elsajátítani. Az egész arc inkább félelmes volt, mint megnyerő, de mégis volt ben­ne valami lenyűgöző hatás ... Az egész jelenet olybá tűnik most, mint egy fantasztikus álomkép. Talán sok olvasóm akad, aki nem tudja elhinni akkori érzéseim erejét és sorsdöntő szerepét, de most, évtizedek múltán is, számot vetve magammal, azt kell mondanom, hogy nem tehettem másként, mint ahogy csele­kedtem. Nem hiszek a végzetben, akár kis v-vel, akár naggyal írjuk is, de ennek a férfinak a megjelenése végzetszerü volt életemben ... Ta­lán elfutnom kellett volna és én akkor most jám­bor, öreg tanító néni lennék valamilyen ir vá­roskában, vagy egy községi tanácsos köztiszte­letben álló felesége, mit tudom. De akkor olyan lelkiállapotban voltam, értsék meg, hogy egysze­rűen nem menekülhettem. Az első kérdés, ami föltámadt bennem, termé­szetszerűleg az volt, hogyan került ez a vadide­gen ember, akit sohasem láttam, a mi partunkra? Ellenzőt formáltam a szemem elé a tenyeremmel és akkor észrevettem, hogy az utón, amely a parttal párhuzamos sávban húzódott, kocsi áll, könnyű nyári kocsi. Az ismeretlen ur talán ki­rándulni jött erre mifelénk, észrevett engem a homokban és kiszállt, hogy elévődjön velem . .. Ez volt az első gondolatom. Később aztán rá­jöttem, hogy minden máskép és másért tör­tént ... Elnéztem az érdekes idegen férfiarcot, amely­ről annyi erély, egyben annyi titok sugárzott. És most hirtelen egy kép támadt föl bennem. Madarat láttam, amely egyszer a zárda kertje fölött, keringett, majd hirtelen lecsapott a ma­jorosra és egy kis csirkét kapva a csőrébe, újból a magasba lebbent. Angelica sikoltott és felkiál­tott: (Folytatása, következik.)----------/ ; - - ' r - r ------------^ Ja— ~ . .v, Zv* . , .. .. i.,.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents