Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-24 / 70. (3919.) szám

8 1936 március 24, kedd. ^i«í<ímMagíarh!rbm> SZÍNHÁZ* FILM Bécsben nagy sikerrel újították fel Madách Tragédiáját Becs, március 23. A bécsi Burgszinház pénte­ken uj betanulásban hozta színre az „Ember tragédiáját" és ezzel újból állandó müsordarab- jai közé illesztette Madách remekművét. Röbbe­ling igazgató három évvel ezelőtt mutatta be dr. Mohácsy Jenő fordításában a Tragédiát, amely igen nagy hatással volt a bécsi közönség­re és rövid időközökben majdnem harmincszor került szinre. Röbbeling igazgató a Berlinbe tá­vozott Hartmann helyébe, aki Ádámot játszot­ta, Woester Heinzot szerződtette, aki pénteken először alakította Ádámot, mig Éva ábrázolá­sában ezúttal is Maria Eis, Lucifer szerepében Ottó Tressler nyújtott kiváló alakítást. Woes­ter teljesen megfelel a beléje helyezett bizalom­nak és Ádám szerepében mindenképpen méltó utódja volt Hartmannak. — A pénteki előadást nagy tetszéssel fogadta a Burgszinház igényes közönsége, amely teljesen megtöltötte a hatal­mas nézőteret. A közönség soraiban megjelent a bécsi magyar követség tagjainak élén Rud- nay Lajos magyar követ. A felújítás alkalmából a Wiener Zeitung pénteki száma Vojnovich Géza Madách-tanulmányát ismerteti. Előadás után Rudnay Lajos követ a magyar követségen vacsorát adott Röbbeling igazgató és a Tragé­dia szereplőinek tiszteletére. (*) A pozsonyi Keresztény Kultúrkör újabb nagy sikere. Pozsonyi szerkesztősé­günk jelenti: Vasárnap délelőtt a Keresz­tény Kultúrkör jóhirnevü műkedvelő gár­dája a pozsonyi színházban Hunyady Sán­dor „Pusztai szél" cimü „betyárhistóriá‘'-ját adta elő forró siker mellett. A gárda meg­lepően jó előadásban hozta szinre ezt a Budapesten is nagy sikert aratott darabot. A főszerepek a legjobb kezekben voltak. Üstödi Antalt Sugár Ityó, a gárda egyik fő­erőssége játszotta, aki az előadást is ren­dezte. Ezúttal először szerepelt ilyen ko­moly szerepben ez a sokoldalú, kitűnő mű­kedvelő és ebben is derekasan megállotta helyét. Jó volt az elgondolása; a ruhája, a maszkja egyenesen szenzációsan „hátbor­zongató". Kár, hogy itt-ott tulhalkan adta elő a mondanivalóját. Partnere: Török csaplárosné F, Kamarás Mici volt, aki na­gyon figyelemreméltó, rutinos alakítást pro­dukált. Sehol sem esett túlzásba, drámai nagy jelenete a betyárral a pesti Nemzeti Színház színpadán is megállotta volna he­lyét. Ezzel azt hisszük, mindent megmond- tunk. A közönség a művésznőt -— akinek a színpad volt egyébként évekig a kenyere —• nagy és őszinte ovációban részesítette. Horváth Ernő Bors strázsamester szerepé­ben jeleskedett és úgy játékával, mint kellemes hangjával nagy tetszést aratott. Ond István a hadnagy, Pongrácz István pedig a délceg alispán szerepében tűnt ki kifogástalan játékával. De a többiek is, mint Palotás Mihály, Gallina Ferenc, Pin­tér Ferenc, Török Juliska, Kollárik Nusi, Hideghéthy László, Mihályi Ferenc, Fekete Antal, Hudek Rezső, Kucska János, Wind Lajos, Tima István, Polák Lajos, Fitus Já­nos, Zrun Alajos, Huszárek Bandi és Mor- vay Rezső tehetségük legjavát nyújtották. A színház — a gyönyörű tavaszi nap és egy másik magyar rendezés ellenére is — szépen megtelt és sokat tapsolt a szereplők­nek, elhalmozván a főszereplőket virág- ajándékokkal. (r. j.) (*) A Három ember a hóban kassai bemuta­tója, Kassáról jelentik: Kástner Erich regényé­nek szindarabváltozata, Anday Ernő átdolgozá­sában nem sok művészetet nyújt. Az operettet az együttes gondos munkával kidolgozott elő­adásban mutatta be. Schlütter igazgató szegény és gazdag ember karikatúráiban Szirmay Vil­mos tökéletes volt. Kedves volt Bánky Baba, a szerelmes bakfis. Ács Rózsi, a különben na­gyon tehetséges színésznő sokszor túlzott komi­kumával rontott. Jó volt Putnoky, Várady min­den igyekezettel szórakoztatta a közönséget. Az Iván-társu'lat uj tagja, Darkó Magda sikerrel mutatkozott be. f. m. (*) Douglas Fairbanks viharos esküvője. Pá­risból jelentik: Páris nyolcadik kerületének pol­gármestere nemrég tartotta meg életének legvi­harosabb és leggyorsabb esküvőjét. A türelmet­len vőlegény szabályos filmcsókkal pecsételte meg az esküvőt és azonnal távozott feleségével. A kijárat előtt azonban hatalmas tömeg várta a fiatal párt, mert a vőlegény Douglas Fair­banks volt, akit nem sokkal ezelőtt még Ull- mannak hivtak és nemrég vált el Mary Pick- fordtól, aki tizenöt évig a felesége volt. A ki­váncsi párisink megtudták, hogy ideáljuk jól benne van az ötvenes években és hogy uj fele­sége: Lady. Húsz filmfelvevőgép örökítette meg a Lady mosolyát, amellyel lemondott a grófi koronáról, hogy felesége legyen a nagy Douglasnak. A Lady egyébként igen szép asz- szony és a feltűnő hasonlatosság miatt „máso­dik Greta Garbónak" keresztelték ei. (*) Ratnon Novarro alteregóját Korda szer­ződteti. Szatmárról jelentik: Hoblea Tiberius szatmári bankhivatalnok a papokban levelet ka­pott Londonból Korda Sándortól, aki arról érte­síti őt,, hogy ha három hónap alatt elsajátítja az angol nyelv elemeit, rendelkezésére bocsátja a londoni utazáshoz szükséges összeget és alkal­mazza őt a London-Film Rt.-nál. A banktisztvi­selő föltűnően hasonlít Ramon Novarróhoz s barátai az ő tudta nélkül elküldték fényképét Korda Sándorhoz. A fiatal bankhivatalnok most boldog meglepetéssel értesült a meghívásról és máris hozzáfogott az angol nyelv elsajátításához. (*) A budapesti színházak e heti miisora: Opera­ház: Kedd: A bolygó hollandi. Szerda: Trubadúr. Ceütörtök: A Rajna kincse. Péntek; A tenor, Szent fáklya. Szombat: Bánk bán. Vasárnap dél­után: Rip van Winkle; este: Aida. — Nemzeti Színház: Kedd: Bánk bán. Szerda délután: Ifj. Horváth Pál; este: Bánk bán. Csütörtök: Bánk bán. Péntek: Liliomfi. Szombat: Liliomfi. Vasár­nap délelőtt: Bánk bán; délután: Kristóf Katica; este: Liliomfi. — Vígszínház: Kedd: Az én leá­nyom nem olyan. Szerda délután és este-. Az én leányom nem olyan. Csütörtök: Az én leányom nem olyan. Péntek: Mackó. Szombat délután: Majd a Zsuzsi (gyermekelőadás); szombat este, vasárnap délután és este: Az én leányom nem olyan. — Magyar Színház: Kedd: A néma levente Szerda délután: Az Uír katonái; este: A néma levente. Csütörtök: Házasság. Péntek:' A néma levente. Szombat délután: Az Ur katonái; este: A néma levente. Vasárnap délután: Házasság; este: A néma levente. — Belvárosi Színház: Kedd szerda: Szent Johanna. Csütörtök: Urilány. Pén­tek, szombat, vasárnap este: Szent Johanna. Szerda és vasárnap délután: Urilány. — Pesti Színház: Kedd: Mackó. Szerda délután: Érettségi, szombat: Mackó. Vasárnap délután: Érettségi; este: Mackó. — Kamaraszínház: Egész héten min­den este: Mese a Grand Hotelben. Szerda és va­sárnap délután: Budapest—Wien. — Városi Szín­ház: Kedd: Trubadúr. Vasárnap délután és este: Ördöglovas. — Király Szinház: Egész héten min­den este és vasárnap délután: Ártatlan a fele­ségem. — Andrássy-uti Szinház: Egész héten min­den este és vasárnap délután: Méltóságos asz­szony. — Terézköruti Színpad: Egész héten min­den este és vasárnap délután: Pesti körhinta. — Bethlen-téri Szinház: Minden este. szombat és va­sárnap délután: Megszökött a leányom. — Ko­média: Egész héten minden este és vasárnap délután: Érzem a tavaszt, avagy Nőragadás oh! — Józsefvárosi Szinház: Hétfőig mindennap: Lili bárónő. Keddtől csütörtökig: Limonádé ezredes. — Erzsébetvárosi Szinház: Hétfőig mindennap: Dorozsmai szélmalom. Keddtől csütörtökig: Név­telen asszony. — Kisfaludy Szinház: Hétfőig min­dennap: János vitéz. Kedd, szerda: Piros bugyel- láris. Csütörtök: Nyitott ablak. A MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA KASSÁN: Kedd délután: Százhuszas tempó. Olcsó hely­árakkal. Kedd este: Vallomás. Színmű, sláger-újdon­ság. Szerda este: Vallomás. M alvilág királynője Irta: HARRY LESLIE regény (2) — Mister Barnes van a telefonnál, asszonyom, — jelentette az ápolónő. — Mondja meg neki, hogy kéretem, amilyen gyorsan csak teheti, keressen föl. Mondja meg, hogy életbevágóan fontos ... Az ápolónő közvetítette az üzenetét. Aztán — még mindig kezében tartva a kagylót — hát­rafordult: — Mister Barnes azt mondja, hogy nem is­meri önt, asszonyom és nem tudja elképzelni, mi lehet az a fontos ügy, ami miatt tárgyalni óhajtana vele ... — Mondjon annyit, hogy el akarok neki mon­dani mindent, ami Chicago May-re vonatko­zik ... Az ápolónő nem értette meg, hogy milyen ér­telem rejtőzik e mögött a név mögött, amit most a telefonba bemondott. De hogy valami igen nagy dolog lehet, arra az első pillanatban rájött, amikor a férfi hangjának izgalma a telefonvona­lon át is kiérződött. — Halló, halló ... Hogy mondta, Miss Holo- way. .. Missis Lawrence Chicago May ügyé­ben kíván velem beszélni? ... Mikor jöhetek? Mennél korábban, annál jobb! — Mister Barnes azt kérdezi, asszonyom, hogy mikor teheti tiszteletét. .. — Bármikor, amikor ideje engedi... Mennél előbb, annál jobb ... — tette hozzá gyönge han­gon. — Nyomban jövök, — kiáltotta a kagylóba Barnes... És negyedóra múlva a Hearst-sajtó legkivá­lóbb bűnügyi riportere ott ült Missis Lawrence szobájában. Az ápolónő magára hagyta betegét és a vendéget. Azok odabenn hosszabban tár­gyaltak. Miss Holoway nem volt kiváncsi és türelmetlen természet. Nyugodtan várakozott, a mig megn yílt az ajtó és a vendég kipirult arccal kilépett a szobából. Hatalmas irásköteget szo­rongatott a hóna alatt... DéklaStt tíz óra ötvenöt percet mutatott a £o­% lyosó nagy villanyórája, amikor Mister Barnes elhagyta a betegszobát . . . Tizenegy óra huszon­két perc volt, amikor Miss Lawrence halk só­hajtással kiadta a lelkét. Déli tizenkét órakor a Hearst-sajtó rotációs gépein már végigszaladt a szenzáció: — Ma délelőtt meghalt a philadelphiai Ward- szanatóriumban Missis May Lawrence. Ez az ötvenkétéves asszony nem volt más, mint az egész világ rendőrsége által évek hosszú során át eredménytelenül hajszolt, hírhedt Chicago May. Munkatársunknak, Rob Barnesnek sike­rült Chicago May-jel közvetlenül halála előtt beszélgetést folytatnia. Chicago May átadta munkatársunknak memoárjait. Hallatlanul érde­kesek ezek a memoárok, amelyeket közvetlenül a Ward-szanatóriumba való költözködése előtt irt meg. Maga az alvilág királynője, a bűn asz- szonya mondja el bennük föltűnő irói készséggel és igen nagy őszinteséggel azokat a szenzációs bűneseteket, amelyeknek nagy része a mai nap is földeritetlen és megtorlatlan és amelyek mind az ő személye körül játszódtak le. Valóságos detektivregénynek illik be ez a munka, azzal a különbséggel, hogy történetei és alakjai nem költöttek, hanem az élet valóságából lép­nek elő. Az amerikai alvilág összes rejtélyei föl vannak tárva ebben a kötetet kitevő kézirat­ban, úgyhogy valóban közérdeket vélünk szol­gálni, amikor azokat minden hozzáadás, korrek­túra és megjegyzés nélkül, a maguk teljes egé­szében közreadjuk. Hathatós eszközt adunk ez­zel az igazságügyi hatóságok kezébe is a bűn el­leni küzdelemben. Rég elkövetett gazságokra derül fény a memoárok alapján és olyan gangsz- terek, akik most a tisztes polgár mezében járnak- kelnek embertársaik között, egyszeriben lelep­leződnek és a méltó büntetés utolérheti őket... Lapjaink azonnal megkezdik a szenzációs bűn­ügyi följegyzések közlését . , . Mister Barnes déli tizenkét óra négy perckor hagyta el a szerkesztőség helyiségét. Egy autó robogott el előtte. A kocsiból hirtelen revolver- lövések dördültek és Batnea, a legtehetségesebb amerikai bűnügyi riporter vérében fetrengve, holtan maradt a járdán. Amire az embercsődület összeverődött, a rendőrök elősiettek, a gangsz- terautó már rég eltűnt... Chicago May kézirata azonban nem semmi­sült meg Barnes halálával. A kézirat az én bir­tokomba jutott, aki Barnes szellemi örököse va­gyok az Íróasztalnál, ahol ő évekig dolgozott. Tudom, hogy én is az életemmel játszom, amikor ezeket a hallatlanul érdekes emberi dokumentu­mokat a nyilvánosság elé bocsátom. A bűn és igazság örökös küzdelmének legdöbbenetesebb lapjai ezek. Vannak még egypáran Amerikában, akik tűrhetetlennek tartják, hogy az alvilág bű­nei és erkölcsei győzedelmeskedjenek, hogy a tisztességes emberek állandó és örökös rettegés­ben éljenek, nyugalmuk óráit, gyermekeik biz­tonságát a gangsztereknek fizetett óriási adók­kal kelljen megváltaniok. Most már sokan va­gyunk, akik harcba indultunk a gangszterség ellen. Chicago Maynek, a gangszterek királynő­jének emlékiratai jó vezérfonalat adnak a ke­zünkbe a bűn elleni" küzdelemben. Nem tudjuk, hogy a lélek milyen titkos rugója indult műkö­désbe ott az előkelő Ward-szanatórium beteg­ágyán, amely Chicago Mayt arra késztette, hogy életének eseményeit teljes egészükben és az őszinteség jegyében a nagy nyilvánosság elé vigye. De mi ezekben az iratokban többet lá­tunk, mint egyszerű memoárokat, mi gondvise- lésszerü utabigazitást találunk bennük . .. Amikor erre a harcra indultam, közlöm azok­kal, akik az emlékiratok közreadásával érdekel­ve vannak, hogy nekem is meg vannak a fegy­vereim, én sem vagyok védtelen és nem vagyok annyira könyelmü, és végzetesen fölületes, mint Barnes kollégám volt, akit annyira elkapott a szenzáció ingere, hogy a legelemibb biztonság föltételeivel sem törődött. Ha úgy kell lennie, tekintse az alvilág ezt a lépésemet annak, ami tényleg lenni is akar: nyílt kihívásnak a harcra, Ebben a harcban mellettem áll a becsület és igazság minden fegyvere. Egyszer csak győze­delmeskedik ez a tiszta fegyver és kiirtja a becs­telenségeknek azt a förtelmes hydráját, amely miatt minden jóérzésü amerikai polgárnak már évek hosszú során át röstelkednie kell a világ szine előtt. Ha harc, hát legyen hajs,^ Csontos Vilmos: Üzentek értem (Versek. Zseliz, 1936.) A g-aramkissallói munkásköl tőnknek eddig ez a harmadik verseskönyve. Szabályosan, két évnyi időközökben jelent meg előtte a „Magyar ugaron*1 (1932) és az „Üzent a föld" (1934). Mind a három kötet itteni uj munkásliránk fontos fejlődési for­dulójához tartozik. Csontos Vilmos ugyanis' műn- kásköltő a szó igazi értelme szerint. Ezekben az uj költeményekben, mint az előzőkben öntudato­san nyilatkozik meg helyzetelemzése, miközben látja s láttatja m<unkáját, küzdelmeit, szenvedé­sét, mint a vidék magyar munkásságának poétája, Számunkra ez a költői megmutatás nem kevésbé értékes, mint a magyarság más rendjének költé­szete. Mert munkásköltészetünk ugyan a nyugat­európai szinttől messze marad, mégis a mai ki­sebbségi magyar sors költői szemléletének szer­ves része, amit Csontos Vilmos verseiben talá­lunk. Talán nálunk jobban, mint nyugaton. Ezekben a versekben, mind a hatvannégyben, a mostani magyar élet, a magyar munkásköltc sorsa, vallásos kérdései, az „örök női" problémája lesz lírai tárgy. A tárgykezelésben, művészi ábrá­zolásban, mint értékes érdekességet említem, meg­jelenik Ady hatása. Az előző két költeményes kö­tetben ez még hiányzott, ebben viszont bátorító, alakbővitő, uj sze,mpontot adó módon hat. Valós- értékű, szép versek vamnak Csontos Vilmos költe­ményes kötetében, amelyeknél Ady nemesítő rá­hatása fellelhető (Üzentek értem, Telik már a pohár, Hiszek. Ha nagyot tenni adatna nékem, Megálmodtalak, Megköszönöm, Az elmenőnek, Hullnak a könnyek, Szeretni, Isten közelében). Érdekes ez a ráhatás, mert nem szolgai utánzás, hanem szabaditó a költő számára újabb, művé­szibb, merészebb teljesedés felé. Csontos Vilmos költészetében az alapérzés a magyar nemzeti öntudaté, amely a költő mag&- tartásából érthető. Ahhoz a nemzedékhez tartozik ugyanis, amely a magyarság jövőjét egyedül a nemzeti szellemű munka által hiszi s hirdeti biz­tosítottnak. Ezen kívül, hogy hitvallásszerü nála ez a meggyőződés, ezért fárad, mint a SzMKE egyik vezetője vidékén. A magyar műveltség egyetemesséválása, a halhatatlan humanizmus ha- talomrajutása főtörekvése, mert Csontos Vilmos nem ismeri a szétválasztó gyűlöletet, amely em­bereket szakit el egymástól. Uj kor uj embere és költészete szól a munkáspoéta soraiban: „Én nem ismerem a különbséget: Kik a gazdagok s kik a szegények. Én csupán embereket ismerek." Csontos Vilmos legújabb költeményei számunk­ra, egyúttal az egyetemes magyar költészet szá­mára: értékesek, mint munkásköltészetünk mű­vészi alkotásai. A verseskönyvvel kapcsolatban meg kell még említenem Szombathy Viktor ked­ves, megnyerő előszavát. A könyv kapható a szerzőnél, Garamkissallón (zselizi járás). Narancsik Imre. És most átveszi a szót Chicago May, a bűn királynője . .. ELSŐ RÉSZ: A YORKI REJTÉLY I. FEJEZET Fölbukkan a Karvaly Charlie Shmitt gyakran mondogatta, hogy filozófus hajlamú vagyok és én is úgy érzem, hogy igaza van. Annyi tény, hogy neveltetésem sok kívánnivalót hagy maga után, a zárdaisko­lával be is fejeztem tanulmányaimat és attól kezdve komoly könyv talán nem is volt a ke­zemben. A könyvesboltok kirakata előtt sok­szor ámulva álldogáltam el, temérdek könyv, amiket hírből sem ismertem s amiket talán mind el kellett volna olvasnom, hogy igényt tarthas­sak a „müveit", „társaságbeli" hölgy jelzőjére. Ám hol volt nekem arravaló időm, hogy akár csak egyetlenegy könyvben is komolyan elmé­lyülhessek? Az életemet egész más dolgok foglal­ták el, mint komoly könyvek tanulmányozása és ha szert is tettem ismeretekre, azokat nem a gyér számban elolvasott könyveknek köszönhet­tem, hanem annak a tulajdonságomnak, hogy rendkívül könnyen fogtam föl a dolgokat, amik elém kerültek, megláttam a lényegüket és erős, határozott ítélet alakult ki bennem, többnyire már az első pillanatokban. De azt a filozófus hajlamot, amit Charlie fölfedezett bennem, gyak­ran magam is megállapíthattam, ha olykor-oly­kor eilalvás előtt kissé a bensőmbe néztem. így aztán most, hogy ezeknek az emlékiratoknak papírra vetéséhez kezdtem, az első kérdés, ami fölbukkant bennem, szintén ilyen filozófiai ter­mészetű volt. Honnan támadt bennem a bűnö­zési ösztön? Hogyan lehetséges, hogy egy úgy­nevezett tisztességes családból származó leány, akinek sem apai, sem anyai ágában hosszú időre fölmenőleg nem akadt egyetlenegy sem, aki a törvénykönyvvel és a társadalom erkölcseivel összeütközésbe került volna, olyan életutat fut meg, mint amilyen az enyém volt? És hiúba gondolkodtam életem rejtélyének megoldásún, nem tudtam kielégítő feleletet adni önmagámnak. folytatjuk);

Next

/
Thumbnails
Contents