Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-24 / 70. (3919.) szám

1936 március 24, kedd. T>RK<^MA&kAR-HTRLar> 5 „A krakói Kurjer uszító cikke" Prága, március 23. A Prager Presse vasár­napi száma hosszabb cikket közöl „A krakói Kurjer uszitó irata“ címen. A cikk a követ­kezőképpen hangzók: „A krakói IUustrowamy Kurjer Godzenny a halott Pilsudski marsall születésnapjára (mint rendesen két nappal előre datálva), te­hát március 10-ikére egy névtelen írónak (alti Tornász Janovicz nevet használja) 158 oldalas röpiiratát mellékelte. A röpirat az egyszerű „Czesi“ (azaz Csehek) címet viseli s atz alcíme ennyi: Törbénetpoldtikai tanul­mány. A címlapot egy rajz díszíti, amelyen egy erősen szőrös kéz óriási karmokkal gör­csösen körülfogja a Tescheuvúdék cseh ré­szét ...“ Előre meg kell jegyezni, hogy ez a legros­szabb indulaíu pamflet, amelyet valaha a cseh nemzet ellen Írtak, düh diktálta írás, amelynek minden oldalán őt-hatszor ilyen szavakat vet az általa gyűlölt csehek felé: áru­lás, áruló, aljasság, rablók, gyávák, a szabad­ság parvenüi, pribékek, hitszegek, zsarolóik stb. Ez a tónus voltaképpen már eleve föl­mentene bennünket attól a kellemetlen köte­lességtől, hogy ezzel a gunyirattal foglalkoz­zunk, mert nem bennünket, hanem csak a szerzőjének és az iratot kiadó lapnak a mély- resüilyedettségét jellemzi. De amit a legéle­sebben meg kell 'bélyegezni, az az a rendszer és fokozás, amellyel ez év eleje óta Lengyel- országból és sajátlagosan éppen e lap részé­ről támadják köztársaságunkat. Uj év óta ugyanis két hónap alatt nem ke­vesebb mint négy ilyen uszító irat jelent meg Lengyelországban, az egyik ráadásul még angol fordításban is. Jóval több, miint a köl­csönös feszültség eddigi két esztendős egész időszaka alatt. Az előzőknek legalább némi történelmi színezetük volt, de azok is, ezek is tele voltak tömve tendenciózusan összesze­dett állítólagos történelmi. „tényekkel", ame­lyeket már ezerszer megvilágítottunk és megcáfoltunk. Hogy az utolsó ilyen munkával mégis mért foglalkozunk, ennek más oka van. Magúink és a közvélemény iránt kötelessé­günk, hogy kissé nagyító üveg alá vegyük a metódusait ennek a legrosszabbindulatu, leguszitóíbb lengyel lapnak, amely társaival sokban hozzájárult a kölcsönös viszony meg­rontásához. Ez a krakói lap, amelyet egyszerűen IKC- nelk, vagy „vörös lkurjerek“-nek neveznek, való­ban nem szivei bennünket és már évek óta el- itélőleg nyilatkozik a csehszlovák politikáról. Emiatt néhány esztendőre már háromtízben el­vonták tőle a csehszlovákiai postai szállítás jo­gát és azt a lengyel részről jövő ismételt ígére­tekre és intervenciókra, hogy udvariasabb lesz, újból megadták neki. Utoljára 1934 februárjá­ban kellett nyúlni ehhez a szigorú rendszabály­hoz, amikor ez a lap olyan módon avatkozott be a köztársaság belügyeibe, hogy azt nem le­hetett tűrni. Amellett prágai levelezője, dr. Rohatyner még hosszabb ideig itt maradhatott, noha állandóan rosszal fizetett a vendégbarát­ságért. Mikor azonban dr. Rohatyner prágai le­velei az IKC hasábjain még a mi tényezőink közmondásos türelmét is igen próbára tették, dr. Rohatynemek meg kellett változtatnia mun­kahelyét. És attól az időtől jelennek meg az IKC hasábjain a Tornász Janovicz aláírással el-, látott cikkek. Amennyire lehet, még mérgeseb­bek és hemzsegnek a valótlan és csürt-csavart adatoktól. Ennek a sajtóterméknek újabb két évre kellett elvenni a postai szállítás jogát. Most ez az anonim iró összegyűjtötte az IKC hasáb­jairól „írásait" s a lap szerkesztősége a lap va­lamennyi olvasóját megajándékozza most az irattal Pilsudski marsall nevenapja alkalmából, a röpirat elején még Pilsudskiből idézve citátu­mokat. Szabad legyen néhány példát idézni a jöpiratból annak illusztrálására, hogy ez a név­telen iró mi mindent mert honfitársainak józan eszével szemben elkövetni: „Stefánik, a híres pilótatábornok, a cseh­szlovák kormány meghatalmazott hadügy­minisztere Szibériába utazott, hogy szemlét tartson az ott operáló légiók hadserege fölött. Amikor úgy látta, hogy ez csak egy rablóbanda, fegyelmet igyekezett teremteni és az önkényt és bűnözést megfékezni. Müvei azonban sem­mi sikere nem volt, a leggyorsabban vissza­tért Prágába és jelentést tett arról a szégyen­ről, amellyel a szibériai légiók beszennyezték magukat. A cseh méltóságok erre látták, hogy ezzel a miniszterrel mit sem kezdhetnek és amikor ő a pittsburghi szerződés téljesitését követelte, a legnagyobb sietséggel nyugdíjba küldötték. Szeretett szlovák hazájába való repülőuton cseh katonák „fel nem derített körülmények közt" lelőtték." A névtelen írónak csaknem mindegyik infor­mációja ilyen természetű, olyan „idézetekkel" operál, amelyek legközelebbi vizsgálat mellett Valótlanoknak, elcsavar baknak, vagy egyáltalán nemlétezőknek bizonyulnak. így operál a cseh­szlovák kultúra legjobb kiválóságaival, mint Komenskyvel, Palackyval, Masarykkai, Bcnes- scl, de szájában minden a legvadabb blaszfé- miává változik. így például kikapart egyefcmAsf Mussolini az olasz nemzet világautonómiájának kiépitéséről I . A korporációs munka uj feladatai ■ » A „titkos olaszellenes háború** ■ A gazdasági függetlenség Róma, március 23. A korporációk központi tanácsa megalakításának második évfordulóján Mussolini ünnepi beszédet mondott és nyilatko­zott a fasiszta Olaszország korporációs közgaz­daságának autonómiájáról. Az olasz gazdasági szervezkedést szerinte az a föltevés határozza meg, hogy a nemzet előbb-utóbb kénytelen lesz részt venni a nagy európai háborús mérkőzés­ben. A sors kereke gyors és mi mást eredmé­nyezhet a világ népeinek borzalmas fegyverke­zése, ha nem a háborús mérkőzést, —• mondotta. — A fasiszta Olaszországnak számolni kell e drámai lehetőséggel. Az olasz történelem eljö­vendő korszakát a következő munka jellemzi: a lehető leggyorsabban megteremteni a nemzet gazdasági függetlenségét. Legelőször a nemzet- védelemben kell az olasz függetlenséget kivívni. Genf láthatatlan háborúja, amelyet Olaszország ellen indított, még akkor is diadalmakodna, ha csupa hősi katona állna vele szemben. Az ellen­akciót másként kell megszervezni. — Háborús állapotok között élünk s ilyenkor a nép kötelessége, hogy minden erejét megfe­szítse. ötvenkét állam ostromolja Olaszországot hosszú hónapok óta, holott az ostromot csak egy állam akarta. Néhány állam: Ausztria, Ma­gyarország és Albánia hallgatott lelkiismerete szavára és nem csatlakozott a megtorlási intéz­kedésekhez. Az öthónapi ostromra Európa ké­sőbb mint szégyenfoltra fog visszatekinteni. Olaszországot nem kényszeritették térdre és nem is fogják térdre kényszeríteni. Az ipari ost­rom számolt Olaszország ipari tökéletlenségével. A szankciós időben számos olyan probléma me­rült föl, amelyeket azonnal meg kell oldani, mert politikai autonómia és független politika csak altkor képzelhető el, ha a gazdasági élet is autonóm. Mussolini ezután Olaszország gazdasági se­gélyforrásait vázolta és a nyersanyagok hiányá­ról szólt, A gazdasági életet úgy szervezik meg Olaszországban, hogy egyesek azon meg ne gaz­dagodjanak. Hadi gazdagok nem lesznek többé Olaszországban, Beszéde végén Mussolini be­jelentette, hogy a képviselői kamarát hamarosan a korporációk nemzeti tanácsává alakítják át. B A jövő költségvetésig várjanak ai Snkormányzati testületek a szanálási törvény végrehajtására! A kormány elutasítja az adónovella módosításait - A községi választásoknál a listanyomtatás költségét fizetni fogják azok, akik nem érik el a választási számot Prága, március 23. A koaiicóban uralko­dó zavaros viszonyokat jól jellemzik a va­sárnapi lapoknak az önkormányzati testü­letek szanálásáról hozott közleményei. A Lidové Noviny úgy tudja, hogy a kormány azt a nézetet vallja, hogy az önkormányzatok pénzügyi gazdálko­dásának rendezéséről szóló 1935 áprili­Ideges embereknek és lelkibete­geknek az igen enyhén ható, mindig megbízható természetes „Ferenc József" keserüviz — reggel éhgyo­morra egy pohárral bevéve — rendes bélmüködést, jó emésztést és elegendő étvágyérzetet teremt. Világhírű ideg­orvosok és gyógyintézetek vezetőinek véleménye alapján a Ferenc József víz állandó használata az agy és a gerincvelő megbetegedéseinél is a legmelegebben ajánlható. sában hozott s eddig végre nem hajtott törvény végrehajtásával várni kell az 1937. évi állami költségvetésig, mint azt dr. Trapl volt pénzügyminiszter hangoztatta s addig az ideig elégedjenek meg a községek a kamatlábleszállitási ren­delettel nyújtott kedvezményekkel, továbbá azzal, hogy kiegyenlítési alapból a segélyt igénylő köszégek 35 százalék helyett 50 százalé­kot kaphassanak. Ellenben a végleges rendezés csak az 1937. évi állami költségvetéssel történnék meg. Viszont az agrár Venkov úgy tudja, hogy a belügyminisztérium részletes végrehajtási rendeletet dolgozott ki az említett törvény­hez s „ezzel az önkormányzatok gazdálko­dásának kérdése végleges megoldást nyer." Hogy melyik nézet győz, egyelőre még kérdéses. Tény az, hogy az önkormányza­tok és a közjogászok körében nagy feltű­nést keltett a pénteki minisztertanács ülé­séről szóló hivatalos jelentésnek ama mon­data, amely szerint a minisztertanács „jó­váhagyta az 1935. évi 69. számú, az ön- kormányzati testületek pénzügyi gazdálko­dásáról szóló törvény részleges módosítása és végrehajtása tárgyában kiadandó ren­deletet." Tény ugyanis az, hogy az 1935 — y 69. számú törvényt oly időben hozták, ami­kor a kormány gazdasági felhatalmazásáról szóló törvény hatályos volt. Vagyis az ön- kormányzatok pénzügyi gazdálkodásával kapcsolatos kérdések rendezését törvény utján a kormány is szükségesnek találta. Most pedig a gazdasági felhatalmazás ha­tálya idején hozott törvényt rendelettel akarják módosítani. Biztosra vehető, hogy a rendelet ellen a abból az egykorú vitából,a mely az 1863-as len­gyel felkelés kapcsán Pailacky, Rieger és né­hány konzervatív, valamint a radikálisok között keletkezett, akik a lengyel felkelőkkel valóban rokonszenveztek és a harcaikban valóban is rés2tvettek. A névtelen iró természetesen hami­san idéz és Palackyt oly kuszán adja a lengyel olvasónak, ahogyan Komenskyvel tette, akit „hamis árulónak" nevez. Ettől a roszindulatu névtelentől természete­sen nem Lehet megkövetelni, hogy (miután a nagy ősz történetirónak néhány olyan nézetét idézi, amelyek akkoriban talán sérthették a len­gyeleket) egyúttal a Palacky vitájának befejező sorait is közölje, melyben 1864 II. 5-én Národ- jában lezárja a vitát és szó szerint ezt irta: „Tavaly óta engem lengyelgyülölőnek kiál­tottak ki. Ezt annál inkább sajnálom, mennyi­vel büntelennek érzem magamat. Mindez azonban egyetlenegy meg nem fontolt kifeje­zés miatt, a „statecní dobrodzieji" miatt van, amit nem volt időm kikorrigálni. Aki azonban engem ismer, az nem tételezhet fel rólam olyan alacsonyságot, hogy kigunyolni akar­nám a lengyel testvérnemzetet, amely nem­zeti eszméiért feláldozta magát s úgy a kimé- létünkét, mint a szeretetünket megérdemli — még a tévedésében is.“ Ez volt az igaz akkor és ez igaz ma is, min­den Janowicz, Lypacewicz és Kasprzak ellenére. Nagyon sajnáljuk, hogy lengyel oldalon ilyen módszerekkel akarják megoldani a kölcsönös megértés kényes ügyét. Oly időben, amikor egy cseh Parisban komolyan tudományosan tartalmú könyvet jelentet meg (Václav Fiala: La Polog~ ne d‘aujourd‘hui", Paris Paul, Hartmann), ak­kor Varsóból és Krakóból ilyen gunyiratokat küldenek, amelyek rosszabbak, mint az összes eddigi teljesítmények ezen a téren, igaztálansá- gokkal, sőt, sajnos, le kell szögezni, tudatos ha­zugságokkal operálnak, amelyeket minden cáfo­lat és helyreigazítás ellenére mindig újból fel­tálalnak (mint a légió által „ellopott* aranyról szóló legendát is). A névtelen iró a múlt esz­tendőben közzétett egy könnyfakasztó történe­tet egy kis lengyel leányról, akit Teschen vidé­kén egy cseh iskolába való járatással állítólag halálra kínoztak. Akkoriban ezt a hirt rögtön megfelelőképpen * helyreigazították, Anonymus ur azonban újból feltálalja. Egy ilyen „tanulmány" senkinek sem válhati'k hasznára, legkevésbé használ a lengyel ügy­nek, a lengyel becsületnek." — fejezi be cikkét a Prager Presse. A sok háj veszélyezteti az egészséget. Javulás 6 kiló leadása után. Egy asszony a következőket Írja: „Oly kövér voltam, hogy alig tudtam lélekzeni, különösen, ha letérdeltem, hogy házimunkát végezzek vagy hegynek felfelé mentem. Huszperces küzdelem­be került, amíg újra lélekzethez jutottam. Ez most már elmúlt, amit a Kruschen-sónak kö­szönhetek. 6 kilót fogytam és nagyon jól érzem magam. Egész nap dolgozhatok és nem fáradok el. Most, hogy leadtam egy kis zsirt, mely ben­nem állandóan lerakódott és egészségemet ve­szélyeztette, nagyon jó a közérzetem." A. K.-né. A Kruschen hat létfontos sót tartalmaz. Ezek küzdenek a kövéredés ellen és segítségére van­nak a belső szerveknek, hogy helyesen teljesít­sék feladatukat, azaz gondoskodnak a salaik mindennapos dtávolitásáról. A Kruschen-só megakadályozza a salak lerakodását. Más sze­rektől az különbözteti meg a Kruscben-sót, hogy nem csak a szervezet egy részére korlá­tozza tevékenységet. Üdítő hatása minden szerv­re kiterjed, igy a mirigyekre, idegekre és erek­re is. községek a legfelső közigazgatási bíró­sághoz panaszt fognak benyújtani. Győz a lemondott Trapl Ugyancsak a Lidové Noviny szóvátette az egyenes adókról szóló törvény novellá­ját. A lap úgy tudja, hogy a koalíció adó­ügyi hetesbizottsága mintegy 150 módosító javaslatot dolgozott ki. A kormány e mó­dosításokkal nem ért egyet s ezért való­színű, hogy a kormány megkéri a parlamenti elnök­séget, hogy az adónovellát a parlament­tel sürgősen intézze el és oda fog hatni, hogy a koalíció álljon el a javaslat mély­reható módosításaitól. Itt is győz tehát dr. Trapl volt pénzügyminiszter nézete, aki az adónovella tervezetének módosítá­sát nem tudta magáévá tenni —- jegyzi meg a Lidové Noviny. Községi választási, novella Több lap jelentése szerint a kormányban létrejött a megegyezés a községi választási törvény olyértelmü módosítása tárgyában, hogy a jelöltlisták sokszorosításának költ­ségét maga fizeti meg az oly választási párt, amely nem érte el a választási szá­mot. A költségekért a listán szereplők és ajánlók egyetemlegesen felelnek. A magyar kereskedelmi miniszter Becsben Budapest, március 23. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Winchkler István ke­reskedelmi és közlekedésügyi miniszter ma dél­ben Becsbe utazott, hogy előadást tartson az ottani Osztrák—Magyar Társaságban. A ma­gyar miniszter fölhasználja ezt az alkalmat arra is, hogy mértékadó osztrák gazdasági körökkel megvitassa a két országot érintő gazdasági és kereskedelmi kérdéseket. Becs, március 23. Winchkler István ma­gyar kereskedelmi miniszter hétfőn déliben érkezett meg Becsbe. Vele érkezett több országgyűlési képviselő is. A bécsi pálya- ugvaron fogadtatására megjelent Stockinger osztrák kereskedelemügyi miniszter a mi­nisztérium számos magasrangu tisztviselőjé­vel, továbbá a bécsi magyar követ a követ­ség tagjaival, valamint számos osztrák politi­I kus. A magyar miniszter hétfőn este az Osztrák—Magyar Társaság rendezésében elő­adást tart „Szomszédi és baráti kapcsolatok régi és uj utjai" címen. Az előadás után az Osztrák—Magyar Társaság és a Kulturszövet­ség vacsorát ad a miniszter tiszteletére, Kedden délelőtt Winchkler miniszter hiva­talában felkeresi Stockinger osztrák keres­kedelemügyi minisztert, akivel hosszabban fog tanácskozni. Kedden délben Miklas elnök fogadja a magyar minisztert. Ezzel a hivata­los programnak vége is van. — MEGÉRKEZETT DEBRECENBE A MONTI­SZOBOR. Debrecenből jelentük: Monti Sándornak, a 48-as magyar szabadságharcban ■ réezlvett olasz iégió parancsnokának unokája — amint a PMH is közölte már — mellszobrot ajándékozott Debre­cen városának. A mellszobor most érkezeti meg Ró­mából Debrecenbe. A szabadsághős mellc-zobrát a Nagytemplom előtti parkban Kossuth Lajos szobra közelében állítják föl.

Next

/
Thumbnails
Contents