Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)
1936-03-22 / 69. (3918.) szám
1936 március 22» vasárnap. ^RWM-MAfitARHlRLAK 17 A nqgybocslról Tisza-h'd nagy üzlete... Ezrekre menő tömeg az olcsó élelmiszerek sokaságát hozza át naponta Romániából a csehszlovák oldalra A vámmentesen behozott é?e!micikkekkel elárasztják egész Kárpátalját és Keletszlovenszkót ■ ■■ ■■■ Megszervezett kereskedelem foglalkozik az olcsó élelmiszerek áthozatalával ■ ■■ • •• Az egyoldalú konkurrencia félév alatt a tönk szélére juttatta a nagybocskói iparosokat és kereskedőket Sürgősen szabályozni kell a nagybocskói Tlsza-hid hishatárlorgalmát Nagybocskót márdus közepe. (A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársától.) A világháborút követő változások során Máramaros- megye egyik fele Csehszlovákiához, a másik fele pedig Romániához került Az uj államhatár falvakat szelt ketté vagy pedig a földjeiket csatolta át a másik országba, vasúti állomásokat vágott el a falvaiktól, sőt: a csehszlovák vasúti fővonal közel ötvenkilométeres szakaszát is Romániához csatolta. Külön egyezményekre volt szükség a két utódállam között a vasúti forgalom zavartalan lebonyolítása, a megszakított gazdasági élet folytatása s általában: a határvidék mindennapi életének biztosítása céljából.! így támadt életre az úgynevezett kishatárforgalom* amely a határátlépési igazolványok tulajdonosainak az államhatártól számított tízkilométeres zónán belül szabad mozgást biztosit s főként azokra a gazdákra bir életbevágó jelentőséggel, akiknek a földjei átestek a másik országba. Akik ott élnek a határvidéken, azoknak már fel sem tűnik ez a kettévágott élet. Az idegen szemlélőnek azonban bizarr látványt nyújt, amint Rahó felé utazva Taracközön szuronyos román granicsárok ■ szállnak fel a vonatába, amely a rakaszi Ti- sza-hidon túl már román területen szalad egészen Terebesfehérpatakig. Ezen a közel ötvenkilométeres szakaszon a csehszlovák vonatok közönsége a szuronyos román granicsárok őrizete alatt áll. Lélek az ajtón se be, se ki, — mondhatnék Arany Jánossal együtt, amint ott állunk a vonat ablakánál és a folyosón lévő granicsár arra is ügyel, hogy a román állomások közönségével még szót se válthasson közülünk senki. Kivételt csak azok az állomások képeznek, melyeken az átszálló-forgalmat bonyolítják le a csehszlovák oldail felé. Ilyen állomások Szigetkamara és Nagybocskő, ahol a csehszlovák vonatok átszálló közönsége ismét csak román granicsárok sorfala között száll át a másik csehszlovák vonatra, amely a határon túlra szállítja az utast. így kerül az ember akaratlanul a román állam felügyelete alá s így juthat el például Nagybocskóra is. melynek csak az állomása, a katolikus temploma s alig néhány háza került át a Tisza bal- partján lévő román területre, mig maga a község a csehszlovák oldalon fekszik. „Bacicóiul Mare“ Ez a felírás olvasható a román oldalra került nagybocskói állomáson, ahonnan nyolc perc alatt döcög át á kis kávédaráló a Klotild-müvek megállójára, amely most a csehszlovák Nagy- boeskó állomásává lépett elő. Az állomáson bárány bőrsapkás, szakállas, máramarosi zsidó fiákeresek kinálgatják hangosan összedrótozott, ütött-kopott alkalmatosságaikat, melyekbe csak percekig tartó elhatározás után fii be az idegen utas. Attól kell tartania ugyanis, minden pillanatban, hogy vagy összetörik alatta a fiakkernek nevezett öreg szerszám, vagy pedig belefordul a térdig érő nagybocskói sárba. S amig beér az ember a községbe, nehezen tudja eldönteni, hogy az ostorával szorgalmasan csapkodó fiákeres a gebéjét fogta-e a kocsi elé, vagy a kocsit akasztotta a gebéje után ...? A közel tízezer lakossal bíró Nagybocskónak, akiknek tizenhét százaléka, a legutóbbi népszámlálás hivatalos eredményei szerint, ma is magyar, azelőtt a Klotild-vegyigyár volt a főnevezetessége, amely erősen redukált üzemével ma is legnagyobb ipartelepe Kárpátaljának és több mint háromszáz munkást foglalkoztat. Kitűnő acetonja, faszesze, faszene, kátránya ellenére azonban egyidő óta kissé háttérbe szorította a Klotild-müvek hírét a nagybocskói hid, amely tavaly szeptember óta különös jelentősé-' get kapott nemcsak a község, hanem az egész környék szempontjából. Tavaly szeptember 1-én léptették életbe ugyanis a nagybocskói hídon a kishatárforgalmat, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy— « a jóval olcsóbb román oldalról naponta lehet élelmiszereket behozni vámmentesen. Az áthozható mennyiséget ugyan erősen korlátozták és egy személy naponta például csak 33 dkg lisztet, ugyanannyi húst, 30 dkg kenyeret, fél kg szalonnát vagy zsirt. hat tojást, 25 dkg vajat, 30 dkg mákot, 40 dkg dióbelet, 2 kg almát, sőt még: 30 dkg gyúrt tésztát is áthozhat, ezek mellett pedig 5 kg korpát, 2 kg kukoricát, 1—1 kg búzát, rozsot, árpát, zabot, burgonyát is. Ezenkívül megengedték a különféle baromfiak behozatalát is, kilogramonként 1,20—1.60 korona mérsékelt vámmal.-Ez-így első pillantásra nem látszik szokatlannak, főként a helyzettel nem ismerős szemlélő előtt nem. Ha azonban valaki végignézi a nagybocskói hid napi forgalmát, reggel 7 órától déü 12-ig, délután pedig 2-től 4-ig, s látja, hogy ezrekre menő tömeg fordul meg i kél országot összekötő hídon, akkor rögtön rájön arra, hogy itt nem mindennapi üzletről van szó. A román oldalon ugyanis a csehszlovákiai árak egyötödéért, egyhaíodáért vásárolhatók meg - a különféle élelmiszerek s mivel mindenki naponta hozhatja át a föntebb fölsorolt mennyiségeket, valóságos megszervezett kereskedelem ~ folyik itt az ezrekre menő tömeg hullámzásán keresztül. "Élelmes nagybocskói és vidéki kereskedők rendezkedtek be erre az üzletre olyanformán, hogy mindegyikük a szegénysorsu ruszinok csapatait állította „munkába". Ezek a szegény, halinás ruszinok naponta mennek át a román oldalra és naponta szállítják megbízóik részére a megengedett élelmiszermennyiségeket, csomagonként-tiz fillérért. A román oldalon ugyanis a kereskedők már a megengedett mennyiségnek megfelelő csomagokban árulják az egyes cikkeket, amelyekből hatalmas mennyiség fogy naponta. Egy-egy kereskedő korán reggel átvonul a maga ruszinjaival a román oldalra, ott a csapatának megfelelő mennyiségben megvásárolja az élelmiszereket, baromfiakat, az elosztott csomagok számát fölJ 'egyzi s a csapat azután indul vissza a hídon keresztül* Az áthozott élelmiszercsomagokat a csapat a kereskedő házához szállítja be, aki mindenkinek kifizeti a csomagonkénti tiz fillért Egy-egy ilyen ruszinnak néha sikerül naponta kétszer is átkerülnie a román oldalra s akkor megismétlődik az eset. Ezekből a tiz fillérekből keresnek meg a szegény ruszinok két-három koronát naponta, amiből azután a maguk részére vásárolnak élelmiszert Egy pillantás a nagybocskói híd forgalmára meggyőzheti a szemlélőt arról, hogy naponta nagymennyiségű olcsó román élelmiszert hoznak át Csehszlovákiába s ezzel az olcsó élelmiszerrel, persze az itteni árakon, elárasztják nemcsak Kárpátalját, hanem a ke- letszlovenszkói vidékeket is egész Kassáig. A gyorsvonatok seregeslől hozzák a kosarakkal megrakott kárpátaljai kereskedőket Kassára — .. t •- - - i csaknem naponta s a kassai piacon a közönség jórészt romániai hízott libát, tyúkot, kacsát, vajat, tojást és egyéb ideszállitott élelmiszert vásárol. Persze: az jitteni árakon. közben nem tudja, hogy ezeken az élelmiszereken száz- és kétszázszázalékos hasznot vág zsebre az élelmes kárpátaljai kereskedő, aki erre a szállításra rendezkedett be. Mert aki Nagy^ocskón és Aknaszlatinán nem ezt csinálja a kereskedők közül, az szeptember óta teljesen tönkrement. A romániai élelmiszerek olcsósága következtében senki sem vásárol a nagybocskói vagy az alt- naszla inai kereskedőknél, mindenki az áthozott élelmiszerekből él, még a jómódúak is. Beszéltünk egy nagybocskói hentessel, aki 'januárban és februárban alig csinált hatszázkoronás forgalmat, ellenben az adóját a tavalyi adóvallomása alapján vetették ki. Egy környékbeli zsidó pék pedig reménytelen kézlegyintéssel válaszolta ja kérdésünkre: — Tavasszal elköltözöm erről a vidékről. Egyáltalán nem lehet itt megélni. Mindenki romániai kenyeret eszik . .. Még a nagyhocskói zsidó metsző is kétségbeesetten nézi ezt a helyzetet Amióta levágva, tisztítva hozzák át a libát Romániából, egyáltalán nincsen munkája, keresete. A nagybocskói román oldalon, persze, más a helyzet. Ott az uj üzletek egész sora keletkezett szeptember óta s az uj házak egész sora épült föl, Á konjunktúra óriási, nincsen annyi élelmicikk, amennyit át ne tudnának hozni a csehszlovák oldalra. Mert a legális hid-forgalmon kívül ía csempészés is nagyban folyik s ; amit nem lehet áthozni legálisan, azt áthozzák illegális jutón.; I A1 csempészek főlég a szeszre vetették rá magukat s állítólag ebből is!nagy mennyiségeket hoznak át szintén hatalmas haszonnal. Hogy ez a helyzet mennyire demoralizálja az egész vidék lakosságát, az egyelőre beláthatatlan; Mindenki a könnyű haszon, a könnyű kereset után szalad: jelentős tömegek valósággal leszoknak a határvidéken a becsületes napi munkáról. A munka- nélküliek kivételével. Ezeknek úgyis mindegy... Sürgősen tenni kell itt valamit, amig ez a „Hs- hatánorgalom"-nak nevezett s végkép elfajult helyzet teljesen alá nem ássa a nagybocskói és aknaszlatinai adófizető kereskedők, iparosok egzisztenciáját. Aknaszlatinán annyival jobb a helyzet, hogy ott egy személy csak kétszer hetenként mehet át a román oldalra élelmiszerért. Viszont sokkal nagyobb tömegek járnak át, mint Nagvbocskón. Korlátozni és szabályozni kellene sürgősen ezt a kishatárforgalmat mind a két helyen s csak azoknak a részére kellene megengedni az olcsó román élelmiszerek áthozatalát, akik valóban szegénysorsuak s életkérdés részükre az olcsó élelmiszer. Középeurópai furcsaság ez is: az egyik oldalon egy sereg becsületes kereskedő és iparos megy tönkre, s tula Tiszán, a másik oldalon pedig vígan folyik a nagy üzlet, amelyre csak a mai idők tudnak magyarázatot adni... kelembéri Sándor. KATASZTROFÁLIS ÁRVÍZ AMERIKÁBAN Az Egyesült Államokban pusztító árvíz eddig nem tapasztalt méreteket öltött. Képünk a Newyork állambeli Woodside-.Queeos elárasztott utait mutatja RMfím tevéi Pöstyén> március közepén. Ruszinszkóból Pöstyénbe utazni egy szuszra és még hozzá ischiásszal, nem kis föladat. Aki ebben az állításomban kételkedni merészkedik, annak azt mondom, de nem kívánom: tessék megpróbálni! ♦ Megérkezem. Lóránd Leó, a hűséges vendéglátó és mókáskedvü pénztárnok már vár s alig teszem le a rossz jobblábamat a pöstyéni állomás földjére, már mondja is az első viccet: — Tudod-é, mi a különbség a pöstyéni iszap, meg a lekváros tekenő között? — Mondd, mert ütök! — Ülj bele, mindjárt megtudod. — Texas! — kiáltom el magam s megtörténik az ünnepélytelen bevonulás a jólismert házak között. Mert nem először vagyok itt s hiszem, nem utoljára. Két egymásra következő évben tartott kúra után öt éven át szüneteltek a fájdalmak. Aludt az ischiás is. Most, hogy újra tiszteletüket tették bennem a kinos fájdalmak, az a tervem, hogy hat évre kikergettetem magamból őket. Azért jöttem ide, ebbe a forditott pokoltornácába. Ez a Dante-féle Infernóval szemben ugyanis forditott Inferno. Aki a Dante Infernóján belép, hagyjon föl minden reménnyel, mert kezdődnek a fájdalmak, a kínok. Aki viszont a pös- tyéní Infernóba, pokolsárba belép, helyesebben belefekszik, éled uj reményre, elmúlnak a fájdalmak, a kínok, leveti magáról az ember, mint a ruhát és beleöli a pöstyéni iszapba, az infer- nális sárba. Én hat évre ölöm most bele. Az. örök optimizmust megszemélyesítő Kollár Pista, a főorvos, aki már harmadszor vezénylőm az ischiás elleni hadjáratomban, azt mondja, hogy több esztendőt is bátran lehet mondani, biztos a ió eredmény. Én megmaradok a hat-nál. Nálam Pöstyén jól hat * Szétnézek. Változatlan szilajsággal vágtat a Vág. Kényesen és fényesen a benne' fölgyülemlett hólevektől és a képében viliódzó tavaszias napsugártól. És dölyfösen is, hiszen a tengernek viszi a hegy- óriások szerelmi üzenetét. Jó belenézni a vágtató Vágba, a hömpölgyő hullámzásba, amely mindig uj és mégis mindig ugyanaz, minden pillanatban változik, de örök egység. Ezt a vizbebámulást úgy végzem el sok- soíc sántikáló társammal együtt az utolsó ittlétem óta épült pompás hidakról, mint tudat alól hirtelen fölmerülő, ősöktől örökölt s titkon őrzött ősi liturgiát. Úgy tekintek föl az üveges hidfőnél állított pompás szimbólum-szoborra, a mankóját kettétört férfiúra is, mint aki engem is jelképez. A pöstyéni park faóriásai orgonázva zugnak. Lombtalan ágaik üdvözletét bólongatnak a visz- szatért beteg emberemnek. Már ott hordják magukban a tavasz- termékenyítő 'csókját s a szent ígéretet: kipattannak már rügyeim s még néhány hét, ti sántikáló szenvedők és csoda fog történni, kizöldülünk, megéledünk, lombkoronánk tapsolni fog, nektek fog tapsolni, akik akkorra délceg járással fogtok árnyékot keresni alattunk. Úgy érzem, a vágtató Vág életünk vizének az örökélet tengere felé futását, a zugó fák a feléledő életerők megújhodását szimbolizálják itt világosan és hallhatóan . ., A lankák és szántók felől már idesuhan a földnek az a tavaszi varázsos illata, amely a kedves napsütésben annyi biztatást lehel. Á kinyílt árvácska meg-megborzong a szellő simogatásá- ra. Nem tudja, hogy ő is, meg a kizöldülésnek indult fagyai is, meg a Vág, meg a fák, amelyeket körülölel a koratavasz enyhesége és szépsége, a reménység jelképei nekünk, a fájdalom fiainak. Pöstyén a reménység jóillatával van tele és Ígérettel a következendő jó, fájdalommentes napok, évek felől! * Kedves az a gyöngédség, ahogy itt begöngyölik az embert a 38 fokos iszapba. Ugyanolyan, mint mikor édesanyánk pólyáit bennünket soksok esztendővel ezelőtt, Legfeljebb a szeretet volt az édesanyánk becézésénél igazibb, egyébként a gondosság és figyelem határozottan teljes. Ahogy belép az ember reggel hétkor a pak- kolóba, vezényszavak hangzanak. Harmincnyolcas nagy és kicsi, begöngyölni, kigöngyölni. A betegek szlovák, cseh, magyar és német nyelven beszélnek, a személyzet mindenik nyelvet teljesen jól beszéli. Tudnak azonban angolul és franciául is, de ilyen nyelveken csak a tanfolyamon tanult legszükségesebbeket. A begöngyölt test jótékonyan és hatalmasan verejtékezik. A homlok, nyak, a szemgödrök gyorsan telnek meg verejtékkel s hozzáértő kezek törlik három-öt percenként lágyan és gyöngéden a párolgó orcát A régi vizviccek jutnak eszembe, ha rágondolok a dús izzadásokra, amiken keresztül kell esni. Izzadás közben hevesebben kalapál a szív, ez ellen pompásan beválnak a szivhütők, sajognak az ízületek és az idegek. Folyik a harc, hogy a pöstyéni őserő, az Isten e csudálatos ajándéka kerüljön ki győztesen. Ez alatt az izzadási idő alatt meglepően csendes vagyok. De a szenvedő embertársak is. Alig hallani hangos szót. Bezár! kozunk és hallgatjuk a szív dőrömbölését. Nagyon elfoglaljuk önmagunkat ez alatt a 20—25 perc alatt. Hiába, Isten erejének közelségét érezzük és . ez hallgataggá teszen. z * A vidámabb élet az úgynevezett tükörfürdőben kezdődik, ahol mindenik beteg be akarja mutatni, mije fáj. Karok emelkednek föl és tesznek körbelehdülést. Lábalt fordulnak jobbra*
