Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-20 / 67. (3916.) szám

<T>Ra.'GA!-7VNAGfc\ftT-nMiAt>

na vagy ágyú, tízszeres, sőt húszszoros tuüerővel a versenyt a birodalom sem veszi fel s nem is őrült meg, hogy felvegye. Minek tehát a nagy félelem? A helyzet tényleg olyan, mintha az állig felfegyverzett erős katonai őrjárat, a hatalmas szovjet s a Maginot-vonallal felpáncélozott Francia- ország vacogó foggal segítség után kiáltozna, amint egy legyengült, lerongyolt útonálló megjelenik s elcsen egy parittyát, hogy neki is legyen fegyvere. A kisantant ötven, Franciaország száz és a szovjet százhetvenöt millió lakosával és rengeteg erőforrásával szemben a szűk területre szorított hatvanötmillió németség valóban nem lehet veszedelem akkor, amikor a három- százmilliós Anglia is be akar lépni a németek esetleges támadását elhárító katonai szövetségbe. Egyszóval Anglia nem érti, miért kellene elutasítani a tárgyalást, amikor semmi hátrány, de rengeteg előny származhat belőle.

Nem lenne szép *— ecseteli a jövőt az angol sajtó —ha a birodalom ismét elfog-J lalná karosszékét az uj népszövetségi palotában, ha Ribbentrop Stresemann barátságos mosolyával közeledhetne Flandinhez s a két államférfiból ismét uj Philemon és Baucis válna, mint a jámbor európai olvasó annakidején Briand-t és Stresemannt elképzelte? Nem lenne jó, ha Németország csatlakozna a keleti paktumhoz, szerződéseket kötne szomszédaival és e szerződések ugyanoly tökéletességgel működnének, mint a lengyel-német paktum? Nem lenne szép, ha megismétlődhetnének az 1925-ös bókenapok, amikor az emberiség repeső örömmel nézett a jövő elé és a békés fejlődés tényleg páratlan lendületű öt-hat gyönyörű évet hozott? Akkor is a Ruhr-meg- szállás kataklizmájából, a német inflációból, az orosz-német kacérkodás veszedelmes időszakából, a lég elkeseredetteb németfrancia ellenségeskedés légköréből született meg Locarno egy óriási szerződésszegése*, a jóvátételek nagyrészének önkéntes leírása által, — miért ne történhetne meg ma ugyanez? A birodalom ma ugyanazt kinál- j'a, amit Stresemann kínált. Igaz, megerősödött, felfegyverzett, jobb anyagi helyzetben levő, szuverén és egységes birodalom teszi ezt, de Franciaország is erőteljesebb pozícióban van, amennyiben leszerződtette zsandárnak a német kid-napper ellen a szovjetóriást s a kommunista köztársaság lelkes örömmel szerződött a milliárdos anya Elzász nevű fogadott gyermekének őrzésére. Az arány tehát a régi, mi baj történhetik? A másik oldalon a szankciók ördögei kisért, amely éppen most igazolta egyrészt meddőségét, másrészt ártalmasságát az olasz-abesszin konfliktusnál. Háborút senki sem akar viselni Németország ellen, legfeljebb gazdasági megtorlást alkalmazni. Ha fel is tételezzük, hogy a szankcióik eredményre vezetnek és a birodalom visz- szasétáltat néhány zászlóaljat a Rajna-vi- j dékről, a borzalmas fegyver alkalmazása! országokat tenne tönkre és elmélyítené a i gazdasági krízist az egész világon. Ez] kell? Hét kövér esztendő helyett hét sovány esztendő? Genfi ölelkezés helyett éhhalál? Kizárólag egy ártalmatlan presztizs- ok miatt, ami nagyjelentőségű a német önérzet szempontjából, de nem fontos másnak? Kizárólag azért, hogy a birodalom továbbra is megaláztatásban tartassák, amikor e rabszolga-tartó tempónak semmiféle gyakorlati értéke nincs többé? Kizárólag azért, mert a birodalom tarthatatlan állapotán nem a legfairebb módszerekkel segített? Ez az, amit Anglia nem ért. Nem érti, ha Flandin odasüvölti Európának: „miattam vesszen a világ, de legyen igazság".

A német fődelegátus beszéde

(TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON)

első ujraf el vétele fordulópontot jelent a történelemben. A német delegátus ezután hosszantartóan azt a tételt fejtegette, hogy a francia-orosz szerződés összeegyeztethetetlen a locamói szerződéssel. Részletesen ismertette Hitler március 7-i beszédét és annak érveit. Megállapította, hogy a rajnai szerződés átmenetileg békét akart teremteni Németország és nyugati szomszédai között. A rajnai fegyvértélenitett sáv létesítése, 15 millió német teljes védtelensége, magában véve nehezen elviselhető rendelkezés volt, de amikor a francia-orosz szerződés meg-j született, a helyzet végleg tarthatatlanná vált, Németország az orosz-francia-cseh- szlovák szerződésben a következőket látja:

1. A szerződés két olyan államnak katonai szövetségét jelenti, amely államok gyarmataikkal együtt 275 millió embert egyesítenek.

2. A szerződő felek mindegyike ma a világ legerősebb katonai hatalmának számit.

3. A szerződés kizárólag Németország ellen irányul.

4. Szovjeíoroszországot széles területek választják el Németországtól és éppen ezért katonai szerződést kötött Csehszlovákiával, hogy közvetve a német határ közeiéig kerülhessen.

5. Franciaország és a Szovjetunió a szövetség után saját ügyük birái lettek, mert a megállapodás értelmében szükség esetén a népszövetség értesítése nélkül is meghatározhatják a támadó felet, azaz hadat üzenhetnek Németországnak.

Franciaország Ribbentrop szerint tehát önmaga döntheti el, vájjon Németország-e a támadó fél1 s csak azt a fenntartást kötötte ki, hogy az ilyen önhatalmúlag meghatározott esetekben a rajnai paktumért jótálló hatalmak szintén önmaguk dönthetnek abban a kérdésben, vájjon alkalmaznak-e megtorló intézkedéseket vagy sem. A német delegátus úgy véli, hogy ez az utóbbi kikötés jelentéktelen, mert megtorlási intézkedéseket amugyis lehetetlen alkalmazni a hatalmas francia-szovjetorosz blokk ellen. Az orosz-francia megsegitési paktum természete tehát olyan, hogy a két hatalom Németországot egy bármilyen harmadik hatalommal való konfliktus esetén kényelmesen megtámadhatja. Németországnak j nincsenek katonai szerződései más hatalmakkal és igy a szerződés következtében í elviselhetetlen helyzetbe került. A francia- i orosz szerződés az európai egyensúly teljes megváltozását jelenti és igy megszünteti a l'ocarnói szerződés alapvető politikai és j jogi előfeltételeit. A német kormány szerint tehát a francia-orosz szerződés a locar- nói megállapodást szószerint és értelme szerint is megsértette, azaz Locarno Franciaország egyoldalú akciója következtében megszűnt létezni.

A visszautasáéit német javaslatok

Ribbentrop beszédének további folyamán megállapította, hogy a német birodalom sem kötötte volna meg a loearnói szerződést, ha megkötésekor ugyanolyan nemzetközi viszonyok uralkodnak, mint ma és Franciaország katonai szövetséget köt Szovjetoroszországgal. Visszautasítja beszédében a francia kormánynak azt az állítását is, hogy a francia-orosz szerződésre a német felfegyverzés miatt volt szültség. A locar- nói szerződés előre kilátásba helyezi a Németország és a Franciaország között lévő katonai egyenjogúságot és záró jegyzőkönyvében kötelezi Franciaországot a német arányú leszerelésre S a birodalom csak akkor választotta a felfegyverzés útját az egyenjogúság elérésére, amikoi Franciaország nem teljesítette a szerződésből folyó kötelességeit.

— A tanácstagok előtt ismeretes, — folytatta nyilatkozatát Ribbentrop, — hogy a német kor mány azonnal a francia-szovjetorosz szerződéi után tiltakozott ellene és kijelentette, hogy aj összeegyeztethetetlen a loearnói szerződéssel Ennek ellenére Franciaország megingathatatla nul folytatta útját és a német kancellár neír maradhatatott tétlen a veszedelmes fejlődés lát tára. A német kancellár számtalanszor tett ja vaslatot a megbékülésre. Azt ajánlotta, hogj Franciaország és Németország egyezzen meg a: egyformán 200.000 főből álló hadseregben. Ja vaslatát visszautasították. 300.000 katonát aján lőtt. Ismét visszautasitoták. Légügyi pakumo ajánlott. Nem fogadták el. 1935 május 21-éi nagyarányú javaslatot tett az európai bék< megszervezésére: javaslatát tudomásul sem vet ték. Csak az angolok figyeltek föl a javaslatri és igy születhetett meg a kétségtelenül kitűnt eredményt jelentő német-angol flottaszerződés

„N’ndenki

igy cselekedett volna"

Ilyen körülmények között a birodalom kénytelen megállapítani a következőket:

1. A rajnai szerződést Franciaország egyoldalú eljárása mind a szerződés történelmi értelmében, mint pedig külső formájában megszegte.

2. A francia-orosz katonai szövetség hatása alatt Németország kény télén volt érvényesíteni a nemzetek önvédelmére vonatkozó legkezdetlegesebb jogokat és visszaállítani szuverénitá- sát állama egész területén.

A németek tehát nem fogadják el azt az érvelést, hogy a birodalom megszegte a loearnói szerződést,

— Meg vagyok győződve arról — jelentette ki emelt hangon Ribbentrop —, hogy az itt jelenlévő hatalmak közül mindenki úgy cselekszik, mint Németország, ha ugyanolyan helyzetbe kerül és úgy szereti nemzetét, mint a Führer a német nemzetet. Ha az egyik állam a másik ellen váratlanul katonai szerződést köt, akkor ez legalább is annyira uj helyzet, mint a szerződésre bekövetkező reakció, különösen, ha ez a reakció nem áll másból, mint a szuverénitás helyreállításából az állam saját területén. Az egyoldalú eljárás vádját a birodalom mindaddig visszautasítja, aanig ugyanilyen vád nem hangzik el Franciaország ellen is. Famciaország sem fordult nemzetközi bírósághoz, mielőtt szerződését megkötötte volna, Németországtól sem követelheti tehát ugyanazt. Bíróság egyébként sem dönthet olyan kérdésben, amelynek jogi oldala mellett óriási politikai jelentősége is van. A birodalom megkísérelte, hogy közvetlen tárgyalásokkal tisztázza a helyzetet, de igyekezete nem vezetett eredményhez. A tárgyalások után kénytelen volt kettőt megállapítani:

1. Franciaország nem volt hajlandó elállni a szovjetszerződéstől.

2. Nem volt hajlandó a szerződés fejében beleegyezni a német szuverénitás helyreállításába a Rajnavidéken,

„A Führer békeiohbot nyújt"

Ribbentrop ezután örömmel állapította meg» hogy a népszövetségi tanács ülésén a hatalmak képviselői komoly és meggondolt álláspontokat is hangoztattak. Németország a jövőben mint szuverén nemzet szabadon és kényszer nélkül akar szerződéseket kötni a többi nemzettel. Véget akar vetni a német—francia feszültségnek, krízisek és háborúk korszakának és jobb jövőt biztosítani a két nagy nemzetnek. Ámbár a tanács nem illetékes a német békejavaslatok tárgyalására, mégis kénytelen figyelmeztetni az európai államférfiakat a német javaslatok korszakalkotó jelentőségére. A német szuverénitás helyreállítása és Hitler javaslatai politikai egységet alkotnak és nem választhatók el egymástól.

Franciaország győzött a loearnói hatalmak éjszakai tanácskozásán

London, március 19. A loearnói hatalmak ma éjszakai konferenciáján nagyarányú fordulat történt. Míg Anglia tegnap csaknem elfogadni látszott Hitler javaslatait, éjjel a locamói hatalmak olyan közös javaslatot dolgoztak ki, amely rendkívül közel áll a francia felfogáshoz és valószínűleg elfogadhatatlan német szempontból. A Reuter-iroda szerint az éjszakai megegyezés három legfontosabb pontja a következő:

1. A hágai döntőbíróságot fölszólítják, hogy hozzon Ítéletet a francia-szovjetorosz szerződés ügyében,

2. Nem a francia és a német, hanem csak a német rajnai sáv egy részét ürítik ki és helyezik a nemzetközi rendőrség felügyelete alá, hogy igy uj katonamentes övezetet létesítsenek.

3. A francia és az angol vezérkarok közös tervet dolgoznak ki és megállapodnak a határok közös védelmében,

A szerződéstervez etet bemutatják az angol kormánynak ratifikálás céljából és amint ez megtörténik, még Flandin Fárisba utazása előtt újra összehívják a loearnói hatalmak konferenciáját, hogy a delegációk állást foglalhassanak a tervhez. Ma reggel francia körökben az a felfogás uralkodott, hogy minden a brit kormány magatartásától függ. Franciaország örömmel köt szövetséget vagy katonai szerződést Angliával és az uj megállapodásba jótállói szerepben esetleg bevonják Olaszországot is.

Az éjszakai loearnói értekezlet után Edén, Halifax, MacDonald és Chamberlain angol miniszterek külön tanácskozást tartottak. A délelőtti tanácsülést azért szakították félbe, hogy a l'ocarnói hatalmak uj konferenciát tarthassanak. A négy brit miniszter reggel 4 óra 5 percig tanácskozott a londoni külügyi hivatalban. Brit körökben | az a vélemény uralkodik, hogy a tárgyalá- j sokban bizonyos javulás észlelhető, de még ] sok elvégzendő munka maradt. Az éjszakai ülésén nem sikerült valamennyi problémát végérvényesen tisztázni.

VAN ZEELAND belga miniszterelnök.

Flandin útra készen

Az éjszakai konferencia féltizenegykor kezdődött és két óráig tartott. A hivatalos kommüniké szerint a hatalmak az általános szerződés tervének felülbírálásával foglalkoztak és lényegesen közelebb jutottak a cél eléréséhez.

Éjjel' 11 óra 30 perckor Ribbentrop és két kísérője megjelent a Foreign Officén. Mivel Edén nem volt a külügyi hivatalban, Rib- beníropot Cranbourne fogadta, aki kijelentette, hogy a tárgysorozat összeállítása a népszövetségi tanács elnökétől függ. Ribbentrop erre meglátogatta Bruce tanácselnököt, akinél érdeklődött a másnapi munkáról.

Flandin külügyminiszter a loearnói hatalmak tegnap éjjeli ülése után a következő kijelentést tette:

— Egyelőre nem egyeztünk meg teljesen és csütörtökön újra összeülünk. Mindazonáltal biztos, hogy csütörtökön délután Pá- risba repülök.

Beszédek a szerdai

tanácsülésen

London, március 19. A tanács szerda esti ülésén általános feltűnést keltett, hogy Edén beszéde alatt Flandin nem jelent meg a teremben és viszont, amikor Flandin megjelent, Edén azonnal elment. Az ülésen elsőnek az angol külügyminiszter beszélt és szerencsét kívánt Van Zeeland- nak kompromisszumtervéhez, amely a francia merevséggel ellentétben bizonyos észszerű alapokra igyekezett helyezni a kibontakozást. Edén után Grandi beszélt, aki kijelentette, hogy ámbár elitéli Németország magatartását, semmiféle szankciókban nem vehet részt. Beck is megállapította a német szerződésszegést, de mérséklést javasolt a további eljárás megállapításánál. Beck után Titu'lescu a béke egységét és oszthatatlanságát hangoztatta és a kisantant nevében ugyancsak megállapította a szerződésszegést, de szintén mérséklést javasolt, ámbár a francia-belga határozati javaslat mellett foglalt állást. . u

Csehszlovák hang a iondoni tárgyalásokról

Rorsky Leó a Národní Politika vezető helyén „A paktumok ihalandósága emelkedik" ciimen a londoni tárgyalásokról egyebek között a következőket írja:

— A közbeeső időt kompromisszum keresésére használják föl, hogy egy Loc arno-f éle szerződést találjanak, amelyben iámét hihessenek mindaddig a napig, amiig szét nem szaggatják, vagy amíg a szerződés csendesen el nem hal, ahogy a Német- és Oroszország között 1922-ben kötött rapallói szerződéssel történt. Akárhogy is alakulnak tehát a diplomáciai események, nem marad -más, mint tudatiunkban tartani azt, hogy a nemzetközi szerződések, egyezmények, paktumok stb. csak rebus hic stantibus bírnak érvénnyel,

vagyis amíg a helyzet nem változik, ellenben nem érvényesek, mihelyt a viszonyok, akár a belpolitikaiak is, megváltoznak, mint ahogy Németországban volt. Hitler uralomraj-utása a német—orosz szerződésből nemcsak, hogy p-apirrongyot csinált, de az eddigi szövetségeseket is mint esküdt ellenségeket állította szembe. S az egész világ n em háborodott föl valami nagyon, amikor Németország elvetette a Moszkvával fennálló szerződését, mert Hitler politikája á többieknek megkönv- nyitette a dolgát. Nem fölösleges emlékezetbe idézni, hogy Bismarck Németországa is szerencsétlen kezű volt, • amikor Ausztria— Magyarországgal, Olaszországgal és Romániával való szövetségre határozta el magát, akik közül az első ugyan kitartott egészen 1918 októberéi?, de a másik kettő még a világháború kezdetéig sem. Régi tapasztalat, hogy csak azok a nemzetközi szerződések állják meg helyüket, amelyek két vagy több állam közös érdekein nyugosznak. Más paktumok és szerződések, mint például a nép- szövetségi paktum is, csak akitor erősek, amikor semmi nem forog szóban, ellenben csődöt! vallanak, mihelyt fölmerül a háború veszedelme. Locamónak végié, Genf tengődik — csak az érdekszövetségek élnek.

%

"1936 március 20, péntek.

2