Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-17 / 64. (3913.) szám

/tSkavSi J XV. évf. 64. (3913) szám • Kedd • 1936 március 17

Előfizetési árs évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K£., külföldre: évente 450, SzloVeUSzkÖÍ és rUSZÍnSzkÓi magUCirság

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc. • . . 0,7 ö

fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja

Egyes szám ára 1.20 K2, vasárnap 2.— Ki.

Szerkesztőség: Prága II., Panská u l i c e 12,11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-1 1. 9 9

SÜRGŐN YCIM HÍRLAP. PRflHft.

Spanyolország

(sp) Prága, március 16.

Néhány héttel ezelőtt a baloldal győzött a spanyol választásokon, illetve nem győzött, csak a mandátumok többségét szerezte meg az elavult választási rendszer segítségével. A mérsékeltek és a jobbpártok 5.3 millió szavazatával szemben 4.7 millió szavazattal lendült nyeregbe az a baloddal, amely tüstént hozzáfogott az ország átszervezéséhez, Az átszervezés első korszaka bekövetkezett es úgy hívják: anarchia. Ha más, közelebb eső országban egy uj rezsim ennyi tűzzel, vassal, gyilokkal rendezkedne be, vagy történetesen nem a baloldal, hanem a jobboldal szervezné a sorozatos gyűjtógatásoikat és uccai harcokat, akkor a világsajtó régóta botrányról ima és a világ lelkiismeretét hívná segítségül a barbárok ellen. De Spanyolországban „csak” papokat pörkölnek meg, évszázados értékű templomokat és kolostorokat rombolnak le •minden indok nélkül, jobboldali újságokat tesznek tönkre és katolikus újságírókat vernek meg — kinek mi köze hozzá? Napok óta csak a lapok legeldugottabb rovataiban találjuk meg a spanyol események hirét, úgy mellékesen, a vízállás rovat és a kétfejű ikrekről szóló beszámolók között, mintha a világ legártatlanabb apróságairól volna szó. Ott olvastuk á statisztikát is, amely szerint a spanyol belügyminisztérium (értsük meg: a baloldali belügyminisztérium) hivatalosan megállapította, hogy eddig, az uj kormány óta tizenhét templomot, tizenkilenc kolostort, hét szerkesztőséget és párfiházat gyújtottak fel a szélső baloldaliak, az uccai áldozatok száma pedig nyolc- van-kilencven halottra s többszáz sebesültre becsülhető. Képzeljük el, hogy mindez nem Spanyolországban történik, hanem Németországban s az áldozatok nem papok, hanem mások. A visszhang mindenesetre erősebb volna.

Amikor Azana, az uj baloldali miniszter- elnök átvette a hatalmat Madridban, jellegzetes kijelentést tett: ,,a jobboldallal készen leszek néhány törvénnyel, a szélső baloldal ellen pedig mozgósítom a polgári gárdát.” Sajnos, a miniszterelnök szélsőséges elvbarátai, a-kik vele együtt ülnek a kormányban, meggátolják e kitűnő kormány- program második részének megvalósítását s a hatóságok felsőbb direktívára kénytelenek szemet hunyni, ha a csőcselék oltárképeket gyaláz vagy papokról szaggatja le a reverendát az uccákon. Bennünket nem érinthet közelebbről a spanyol belpolitika s nincs jogunk, hogy akár gondolatban beavatkozzunk az eseményekbe. Nem is akarjuk a „világ közvéleményét” mozgósítani az anarchisták ellen, vagy fellármázni minden fellármázhatót, mert tudjuk, hogy ez a módszer ritkán vezet eredményre. A gyűlölet és lárma sajtókampánya inkább csak a veszett ügy bajnokainak hisztériás módszere, nyelvöltögetés, káromkodás —- lőtávo- lon kívül s a legtöbbször az ellenkező eredményt éri el, mint amit szeretne. A spanyol baloldali berendezéssel kapcsolatban csupán néhány általános és inkább fejlődés- történehni jelentőségű megjegyzést kívánunk tenni s nem aktivan állást foglalni a részletekhez. Ami ma Spanyolországban történik, sokban hasonlít a weimari birodalom németországi berendezkedésének zavaraihoz. Megtörténhetik, hogy a spanyol deAz „alsbald“ szó világtörténelmet csinál ...

A nemet feltételek vitája Londonban

ü irodalom két feltételiül telte függővé megie'enését a taníts elit - Rmtfn reggel vissay'ásítod a feltéeleke* - 'Késeit Berlin kiiavitoiia a jegyzék szövegét és a helyzet megenyhült

A tanács titkos ütésen foglalkozott a német jegyzékkel

London, március 16. Az államférfiak londoni megbeszélése jelenleg egyetlen szó körül forog. Abban a válaszban, amelyet a német kormány adott a népszövetségi tanács meghívására, Neu- rath többek közt azt a feltételt állítja fel, hogy a birodalom csak akkor jelenik meg a tanács előtt, ha Ígéretet kap, hogy Hitler békejavaslatának tárgyalása „mieiybb” megkezdődik, A hivatalos fordításnál a német „alsbald” szót a francia és az angol szövegben az ,azonnal” és „egyidejűleg” szóval fordították. Azonnali és egyidejű béketárgyalásckról azonban a francia kormány hallani sem akart és Flandin visszautasította a német feltételeket. Időközben Berlinből megérkezett a válaszjegyzék szövegénél; korrektúrája és ezzel ismét uj helyzet keletkezett Londonban. A Reuter-iroda értesülése szerint francia illetékes körök nyugodtan és reményteljesen fogadták az „siskáid” szó német kijavítását és nem lehetetlen, hogy ezek után módosítják felfogásukat. Párisban kijelentik, hogy ismét jellegzetesen német eljárásról van

Berlin, március 16. Német illetékes körök hangsúlyozzák, hogy a birodalom „elvileg” elfogadta a népszövetségi tanács meghívását és bizonyos föltételek mellett hajlandó a londoni konferencián részt venni. Ez a német álláspont. Nem

sző, mert a Wilhelmstrasse csak akkor javította ki a különös kifejezést, amikor látta, hogy eredeti fogalmazásában a jegyzék elfogadhatatlan. Paul Boncour a következő nyilatkozatot tette: „Az ügyről egyelőre nem nyíl atkozhatom, de a német korrektúra mindenesetre érdekes.” — Időközben a londoni német nagykövet hivatalosan is lépést tett a külügyminisztériumban az „alsbald” szó ügyében és bejelentette, hogy a birodalom „kázeljjövőben^-t akart mondani.

Ilyen körülmények között nem lehetetlen, hogy a mai tanácsülés után, amely a délutáni órákban kezdődött Londonban és titkos volt, mégis bizonyos kibontakozásra kerül a sor, mert ha Németország békefeltételeit nem a locamói ügy tanácsviíájával egyidejűleg akarja tárgyaltatni, hanem csak később, azaz, ha előbb a birodalmát bűnösnek mondha ják ki s azután mint uj kérdésről tárgyalnak a Hitlertől javasolt szerződések megkötéséről, akkor a francia kormány hajlandó bizonyos fokig közeledni. Mindazonáltal a helyzet bonyolult és beavatott körök továbbra is pesszimizmussal nyilatkoznak, mert egyetlen szó helyes vagy helytelen értelmezésén mégsem múlhat a világ sorsa.

I felel meg a valóságnak, hogy a birodalom olyan választ küldött Londonba, amelynek elfogadása lehetetlen. A német jószándékot igazolja az ,falshald” szó korrektúrája is, amit egyesek annak a „gesztusának tartanak, amit London a németektől várt. Németország csak abban az esetben vesz részt a tárgyalásokon, ha azok kizárólag a locar- nói szerződéssel állnak összefüggésben. A március 7-i német akdó értelme nem az volt, hogy a németek csupán a Rnjnavidéket akarták katonailag megszállni.

Erre a lépésre egyrészt a francia—orosz szerződés ké^ szeritetf-e a birodalmat, más- r' üt azon! > heve** ’ f a° általános nagy politika: i k, amelyeket Németország tervezett. Nómeí elfogás szerint a két problémát nem lehet egymástól elválasztani. S.oha néni került volna. sor a rajnai megszállásra, ha Németország nem akar békejavaslatot tenni és a békejavaslat is elképzelhetetlen a rajnai bevonulás nélkül. A két dolog egyetlen egészet alkot, azért tárgyalni is közösen kell róluk, de a sorrend nem fontos. A német sajtó ma lázas igyekezettel akarja hangsúlyozni Németország béke- akaratát és ma már látni, hogy a birodalom bizonyos engedményeket hajlandó tenni a megegyezés érdekében. Bizonyosra vehető, hogy Németország nagy súlyt helyez a londoni tárgyalásokon való részvételre, annak ellenére, hogy látszólag súlyos feltételektől tette függővé jelenlétét.

Német illetékes körök máir a német delegáció tagjait is kiválasztották: állítólag a külügyi hivatal legkiválóbb jogi szakértője, Gaus dr., esetleg Ribbentrop utazik Londonba. A londoni német nagykövet utasítást kapott, hogy a néNémetország lépést tesz a kibékülés felé

mokrácia és a spanyol „weimari köztársaság” ugyanolyan végzetes fejlődési irányba torkol, mint Németországban. A pireneusi félszigeten uralkodó mai állapotok a gyújtogatások, az uccai harcok, a sztrájkok,- a veszekedések, a tehetetlen kormányok világa előbb-útöbb automatikusan csömört okoz a lakosságban s a tarthatatlan közállapotok miatt a nép vágyódni fog az „erős kéz” után, akár a baloldaliból, akár a jobboldalból nyúlik feléje a vasököl.

Az angol, a francia és skandináv demokráciák a világ legeszményibb kormányror- máit jelentik s nem akadhat józan ember, aki ne vágyna feléjük. De vannak rossz és tehetetlen baloldali kormányformák is, olyanok, ahol a hatalom a rosszul értelmezett elv következtében kicsúszik a vezetők kezéből és öl és rombol, mint a gyermek kezébe került tűz. Demokratikus kormányforma kizárólag az önfegyelmezettség és a mértéktartás légkörében válhat hasznossá, ott, ahol a nép érzi és évszázados politikai kultúrájával megtanulta, hogy a szabadság nem „a mindent szabad”-ot jelenti, a kritika joga nem a revolverlapok szennykritikájának tónusát s a szabad véleménynyilvánítás nem azt, hogy mindenkinek okvetlenül különvéleményt kell bejelenteni s tü- zön-vizen át különvéleménye érvényesítésére törekedni.

A weimari köztársaság és szemmellátha- lóan most a spanyol baloldali uralom a rossz kezekbe került demokrácia hibáit tükrözi. A testi-lelki anarchiát. Az önfegy.elme- zés hiányát. A szabadosságot. A gyenge kormány nem tudja megfékezni a felidézett szellemeket. Ha sokáig így tart, senki ne csodálkozzék, ha a spanyol nép politikai hangulata százszázalékos fordulatot kap s az állandó herce-hurcában, az örök bizonytalanságban, a folytonos vegzaturákban elkeseredetten diktátort fog követelni. „Rákóczi, akárki, jöjjön valahára” — mondta a költő az ilyenféle lelkiállapotokra, amikor a viszonyokba belecsömörült nép hanyat- homlok és kritikátlanul hajlandó követni a legszebb furulyaszót, mint a hammelni patkányfogóét. Spanyolországban ez a fordulat fölöttébb könnyen megtörténhetik, elvégre a nép túlnyomó része ma is .jobboldali érzelmű, hajlik a konzervatív tendenciák felé s különösen akkor válik elszántan szélsőséges nacionalistává, ha a rejsiijn

nemzeti becsületet lealázó gyengesége és az anarchisztikus állapot tovább tart.

Vannak politikusok, akik csodálkoznának, ha a spanyol állapotokból fasizmus vagy még szélsőségesebb kormány forma kristályosodna ki. Pedig az előfeltétel a spanyol köztársaság tehetetlenségében pontosan adva van. Ha Azana polgári gárdája nem fékezi meg a kilengéseket és a szabadosság légköre nem múlik el, akkor öt-tiz éven belül bekövetkezhet a veszedelmes fejlődés s az elkeseredés elsodorhatja a nagyra hivatott, de feladatát teljesíteni npm tudó spanyol demokráciát. Kár lenne érte. Az ibériai félsziget amúgy sem a politikai állandóságok birodalma s nagyon helyesen mondotta a börtönőrnek a barcelonai néptanács. elnöke két évvel ezelőtt, amikor a katalán puccs alkalmával beszállították a fegyházba: „most itt vagyok, de két év múlva mint miniszter távozom innen, —■ ami persze nem azt jelenti, hogy öt év múlva megint vissza nem térek ide.” A jóslat első része beteljesedett, a néptanács elnöke a baloldal győzelme után mint miniszter távozott a börtönből. Rajta múlik, hogy a jósl'at második részlete be ne következzék.-