Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-17 / 64. (3913.) szám

/tSkavSi J XV. évf. 64. (3913) szám • Kedd • 1936 március 17 Előfizetési árs évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 K£., külföldre: évente 450, SzloVeUSzkÖÍ és rUSZÍnSzkÓi magUCirság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc. • . . 0,7 ö fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja Egyes szám ára 1.20 K2, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága II., Panská u l i c e 12,11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-1 1. 9 9 SÜRGŐN YCIM HÍRLAP. PRflHft. Spanyolország (sp) Prága, március 16. Néhány héttel ezelőtt a baloldal győzött a spanyol választásokon, illetve nem győ­zött, csak a mandátumok többségét szerez­te meg az elavult választási rendszer segít­ségével. A mérsékeltek és a jobbpártok 5.3 millió szavazatával szemben 4.7 millió sza­vazattal lendült nyeregbe az a baloddal, amely tüstént hozzáfogott az ország átszer­vezéséhez, Az átszervezés első korszaka bekövetkezett es úgy hívják: anarchia. Ha más, közelebb eső országban egy uj rezsim ennyi tűzzel, vassal, gyilokkal rendezked­ne be, vagy történetesen nem a baloldal, hanem a jobboldal szervezné a sorozatos gyűjtógatásoikat és uccai harcokat, akkor a világsajtó régóta botrányról ima és a világ lelkiismeretét hívná segítségül a barbárok ellen. De Spanyolországban „csak” papo­kat pörkölnek meg, évszázados értékű tem­plomokat és kolostorokat rombolnak le •minden indok nélkül, jobboldali újságokat tesznek tönkre és katolikus újságírókat vernek meg — kinek mi köze hozzá? Na­pok óta csak a lapok legeldugottabb rova­taiban találjuk meg a spanyol események hirét, úgy mellékesen, a vízállás rovat és a kétfejű ikrekről szóló beszámolók között, mintha a világ legártatlanabb apróságairól volna szó. Ott olvastuk á statisztikát is, amely szerint a spanyol belügyminisztérium (értsük meg: a baloldali belügyminiszté­rium) hivatalosan megállapította, hogy ed­dig, az uj kormány óta tizenhét templomot, tizenkilenc kolostort, hét szerkesztőséget és párfiházat gyújtottak fel a szélső balolda­liak, az uccai áldozatok száma pedig nyolc- van-kilencven halottra s többszáz sebesültre becsülhető. Képzeljük el, hogy mindez nem Spanyolországban történik, hanem Német­országban s az áldozatok nem papok, ha­nem mások. A visszhang mindenesetre erő­sebb volna. Amikor Azana, az uj baloldali miniszter- elnök átvette a hatalmat Madridban, jelleg­zetes kijelentést tett: ,,a jobboldallal készen leszek néhány törvénnyel, a szélső balol­dal ellen pedig mozgósítom a polgári gár­dát.” Sajnos, a miniszterelnök szélsőséges elvbarátai, a-kik vele együtt ülnek a kor­mányban, meggátolják e kitűnő kormány- program második részének megvalósítását s a hatóságok felsőbb direktívára kényte­lenek szemet hunyni, ha a csőcselék oltár­képeket gyaláz vagy papokról szaggatja le a reverendát az uccákon. Bennünket nem érinthet közelebbről a spanyol belpolitika s nincs jogunk, hogy akár gondolatban be­avatkozzunk az eseményekbe. Nem is akar­juk a „világ közvéleményét” mozgósítani az anarchisták ellen, vagy fellármázni min­den fellármázhatót, mert tudjuk, hogy ez a módszer ritkán vezet eredményre. A gyűlö­let és lárma sajtókampánya inkább csak a veszett ügy bajnokainak hisztériás módsze­re, nyelvöltögetés, káromkodás —- lőtávo- lon kívül s a legtöbbször az ellenkező ered­ményt éri el, mint amit szeretne. A spanyol baloldali berendezéssel kapcsolatban csu­pán néhány általános és inkább fejlődés- történehni jelentőségű megjegyzést kívá­nunk tenni s nem aktivan állást foglalni a részletekhez. Ami ma Spanyolországban történik, sokban hasonlít a weimari biroda­lom németországi berendezkedésének zava­raihoz. Megtörténhetik, hogy a spanyol de­Az „alsbald“ szó világtörténelmet csinál ... A nemet feltételek vitája Londonban ü irodalom két feltételiül telte függővé megie'enését a taníts elit - Rmtfn reggel vissay'ásítod a feltéeleke* - 'Késeit Berlin kiiavitoiia a jegyzék szövegét és a helyzet megenyhült A tanács titkos ütésen foglalkozott a német jegyzékkel London, március 16. Az államférfiak londoni megbeszélése jelenleg egyetlen szó körül forog. Abban a válaszban, amelyet a német kormány adott a népszövetségi tanács meghívására, Neu- rath többek közt azt a feltételt állítja fel, hogy a birodalom csak akkor jelenik meg a tanács előtt, ha Ígéretet kap, hogy Hitler békejavaslatá­nak tárgyalása „mieiybb” megkezdődik, A hiva­talos fordításnál a német „alsbald” szót a fran­cia és az angol szövegben az ,azonnal” és „egyidejűleg” szóval fordították. Azonnali és egyidejű béketárgyalásckról azonban a francia kormány hallani sem akart és Flandin vissza­utasította a német feltételeket. Időközben Ber­linből megérkezett a válaszjegyzék szövegénél; korrektúrája és ezzel ismét uj helyzet keletke­zett Londonban. A Reuter-iroda értesülése sze­rint francia illetékes körök nyugodtan és re­ményteljesen fogadták az „siskáid” szó német kijavítását és nem lehetetlen, hogy ezek után módosítják felfogásukat. Párisban kijelentik, hogy ismét jellegzetesen német eljárásról van Berlin, március 16. Német illetékes körök hangsúlyozzák, hogy a birodalom „elvileg” elfo­gadta a népszövetségi tanács meghívását és bizo­nyos föltételek mellett hajlandó a londoni konfe­rencián részt venni. Ez a német álláspont. Nem sző, mert a Wilhelmstrasse csak akkor javította ki a különös kifejezést, amikor látta, hogy ere­deti fogalmazásában a jegyzék elfogadhatatlan. Paul Boncour a következő nyilatkozatot tette: „Az ügyről egyelőre nem nyíl atkozhatom, de a német korrektúra mindenesetre érdekes.” — Időközben a londoni német nagykövet hivata­losan is lépést tett a külügyminisztériumban az „alsbald” szó ügyében és bejelentette, hogy a birodalom „kázeljjövőben^-t akart mondani. Ilyen körülmények között nem lehetetlen, hogy a mai tanácsülés után, amely a délutáni órákban kezdődött Londonban és titkos volt, mégis bizonyos kibontakozásra kerül a sor, mert ha Németország békefeltételeit nem a locamói ügy tanácsviíájával egyidejűleg akarja tárgyal­tatni, hanem csak később, azaz, ha előbb a biro­dalmát bűnösnek mondha ják ki s azután mint uj kérdésről tárgyalnak a Hitlertől javasolt szer­ződések megkötéséről, akkor a francia kormány hajlandó bizonyos fokig közeledni. Mindazon­által a helyzet bonyolult és beavatott körök to­vábbra is pesszimizmussal nyilatkoznak, mert egyetlen szó helyes vagy helytelen értelmezésén mégsem múlhat a világ sorsa. I felel meg a valóságnak, hogy a birodalom olyan választ küldött Londonba, amelynek elfogadása lehetetlen. A német jószándékot igazolja az ,fals­hald” szó korrektúrája is, amit egyesek annak a „gesztusának tartanak, amit London a németek­től várt. Németország csak abban az esetben vesz részt a tárgyalásokon, ha azok kizárólag a locar- nói szerződéssel állnak összefüggésben. A már­cius 7-i német akdó értelme nem az volt, hogy a németek csupán a Rnjnavidéket akarták kato­nailag megszállni. Erre a lépésre egyrészt a francia—orosz szerződés ké^ szeritetf-e a birodalmat, más- r' üt azon! > heve** ’ f a° általá­nos nagy politika: i k, ame­lyeket Németország tervezett. Nómeí elfogás szerint a két problémát nem lehet egymástól elválasztani. S.oha néni került volna. sor a rajnai megszállásra, ha Németország nem akar békejavaslatot tenni és a békejavaslat is elképzelhetetlen a rajnai bevonulás nélkül. A két dolog egyetlen egészet alkot, azért tárgyalni is közösen kell róluk, de a sorrend nem fontos. A német sajtó ma lázas igyeke­zettel akarja hangsúlyozni Németország béke- akaratát és ma már látni, hogy a birodalom bizonyos engedményeket hajlandó tenni a megegyezés érdekében. Bizonyosra vehető, hogy Németország nagy súlyt helyez a londo­ni tárgyalásokon való részvételre, annak el­lenére, hogy látszólag súlyos feltételektől tette függővé jelenlétét. Német illetékes körök máir a német delegáció tagjait is kiválasztották: állítólag a külügyi hi­vatal legkiválóbb jogi szakértője, Gaus dr., esetleg Ribbentrop utazik Londonba. A londoni német nagykövet utasítást kapott, hogy a né­Németország lépést tesz a kibékülés felé mokrácia és a spanyol „weimari köztársa­ság” ugyanolyan végzetes fejlődési irányba torkol, mint Németországban. A pireneusi félszigeten uralkodó mai állapotok a gyúj­togatások, az uccai harcok, a sztrájkok,- a veszekedések, a tehetetlen kormányok vi­lága előbb-útöbb automatikusan csömört okoz a lakosságban s a tarthatatlan közál­lapotok miatt a nép vágyódni fog az „erős kéz” után, akár a baloldaliból, akár a jobb­oldalból nyúlik feléje a vasököl. Az angol, a francia és skandináv demo­kráciák a világ legeszményibb kormányror- máit jelentik s nem akadhat józan ember, aki ne vágyna feléjük. De vannak rossz és tehetetlen baloldali kormányformák is, olyanok, ahol a hatalom a rosszul értelme­zett elv következtében kicsúszik a vezetők kezéből és öl és rombol, mint a gyermek kezébe került tűz. Demokratikus kormány­forma kizárólag az önfegyelmezettség és a mértéktartás légkörében válhat hasznossá, ott, ahol a nép érzi és évszázados politikai kultúrájával megtanulta, hogy a szabadság nem „a mindent szabad”-ot jelenti, a kriti­ka joga nem a revolverlapok szennykriti­kájának tónusát s a szabad véleménynyil­vánítás nem azt, hogy mindenkinek okvet­lenül különvéleményt kell bejelenteni s tü- zön-vizen át különvéleménye érvényesíté­sére törekedni. A weimari köztársaság és szemmellátha- lóan most a spanyol baloldali uralom a rossz kezekbe került demokrácia hibáit tük­rözi. A testi-lelki anarchiát. Az önfegy.elme- zés hiányát. A szabadosságot. A gyenge kor­mány nem tudja megfékezni a felidézett szellemeket. Ha sokáig így tart, senki ne csodálkozzék, ha a spanyol nép politikai hangulata százszázalékos fordulatot kap s az állandó herce-hurcában, az örök bizony­talanságban, a folytonos vegzaturákban el­keseredetten diktátort fog követelni. „Rá­kóczi, akárki, jöjjön valahára” — mondta a költő az ilyenféle lelkiállapotokra, amikor a viszonyokba belecsömörült nép hanyat- homlok és kritikátlanul hajlandó követni a legszebb furulyaszót, mint a hammelni pat­kányfogóét. Spanyolországban ez a fordu­lat fölöttébb könnyen megtörténhetik, el­végre a nép túlnyomó része ma is .jobbol­dali érzelmű, hajlik a konzervatív tenden­ciák felé s különösen akkor válik elszántan szélsőséges nacionalistává, ha a rejsiijn nemzeti becsületet lealázó gyengesége és az anarchisztikus állapot tovább tart. Vannak politikusok, akik csodálkozná­nak, ha a spanyol állapotokból fasizmus vagy még szélsőségesebb kormány forma kristályosodna ki. Pedig az előfeltétel a spanyol köztársaság tehetetlenségében pon­tosan adva van. Ha Azana polgári gárdája nem fékezi meg a kilengéseket és a szaba­dosság légköre nem múlik el, akkor öt-tiz éven belül bekövetkezhet a veszedelmes fejlődés s az elkeseredés elsodorhatja a nagyra hivatott, de feladatát teljesíteni npm tudó spanyol demokráciát. Kár lenne érte. Az ibériai félsziget amúgy sem a politikai állandóságok birodalma s nagyon helyesen mondotta a börtönőrnek a barcelonai nép­tanács. elnöke két évvel ezelőtt, amikor a katalán puccs alkalmával beszállították a fegyházba: „most itt vagyok, de két év múlva mint miniszter távozom innen, —■ ami persze nem azt jelenti, hogy öt év múl­va megint vissza nem térek ide.” A jóslat első része beteljesedett, a néptanács elnöke a baloldal győzelme után mint miniszter tá­vozott a börtönből. Rajta múlik, hogy a jósl'at második részlete be ne következzék.-

Next

/
Thumbnails
Contents