Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-14 / 62. (3911.) szám

Ma: Nagy rádió melléklet

a ^ 18 oldal. Ara Ké 1.20

j XV. évf. 62. (3911) szám » Ssom&at ® 1936 március 14

Előfizetési ár s évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K£., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. 0 f\ képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. ■gyes szám ára 1.20 KE, vasárnap 2.— KE.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, 1L emelet. 0 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 30311. ••

SORGÖNYCIM; HÍRLAP, PRflHfl.

Egy európai illúzió

A íocarnói hatalmak Németország elten

Előkészületek Londonban a szombati tanácsülésre

A szankció párti Newille Chamber'a’nt bevonták a tanácskozásokba • Két íocarnói konferencia a Foreign Officen ■■ Edén httaviló telefonbeszélgelései Berlinnel

Tanácstalanság az első komprom kudarca után

London, március 13. A népszövetségi tanácsülés előtti nap jóformán szakadatlan tárgyalásokkal telt el az angol fővárosban. A Íocarnói hatalmak Németország kivételével délelőtt és délután is tanácskoztak két-két órát, közben a Londonba érkezett tanácstagok folytattak konferenciákat az illetékes államférfiakkal, az angol minisztertanács félórás ülést tartott s ezenkívül Newille Chamberlain külön is tárgyalt Baldwin miniszterelnökkel. A ki- szivárgott hírek szerint Anglia közelebb került a francia állásponthoz, de Franciaország egy- . két kérdésben mérsékelte magatartását és hajlandó beleegyezni abba, hogy a Németországgal való tárgyalások a Rajnavidék kiürítésével párhuzamosan induljanak meg. A Szent Ja- kab-palotában Avenol népszövetségi főtitkár vezetése alatt megtették az előkészületeket a szombat délutáni tanácsülésre. Ribbentrop érkezéséről nem érkezett pozitív hír, annak ellenére, hogy Edén az éjszaka folyamán többszőr beszélt telefonon a Wilhelmstrasseval. Egyelőre nincs is szükség a németek megjelenésére a tanácsülésen, mert a holnapi konferencia elsősorban formális lesz, majd pedig titkos, hogy a tanácstagok zavartalanul vázolhassák álláspontjukat. Döntésre valószínűleg csak a jövő hét elején kerül sor. A Íocarnói hatalmak egyébként saját hatáskörükben már megállapították, hogy Németország szerződésszegést követett el, de a követendő eljárás tekintetében nem hoznak önhatalmúan döntést, hanem a népszövetségi tanácsban teszik meg megfelelő indítványaikat. Általános meglepetést keltett Newille Chamberlain bevonása a tárgyalásokba, mert a szankciópárti angol pénzügyminiszter szerepeltetése azt jelenti, hogy az angol hangulat Németország ellen billent. A franciák csökönyösen kitartanak eredeti álláspontjuk mellett és gazdasági megtorló intézkedéseket követelnek, Edén kompromisszumjavaslata, az úgynevezett „szimbolikus kiürítés" közvetítő indítványának csődje után a helyzet zavaros és az ellentétek áthidalása nem történt meg.

Pénteken egész nap tárgyaltak a locarnéf hatalmak

London, (március 13. A délelőtt 11 óra 113 óra 35 perckor végétért. Délután 17 órákon 50 perckor kezdődött Íocarnói konferencia | angol idős zárni tás szerint a Íocarnói hatalmak folytatják tanácskozásaikat. A külügyminisztérium előtt a Downing-streeten ma ismét nagy embertömeg gyűlt össze, hogy tanúja legyen a delegátusok érkezésének és felvonulásának. Elsőnek van Zeeland belga miniszterelnök érkezett, majd Grandi olasz nagykövet autója állt meg az épület előtt. Newille Chamberlain megjelenése általános meglepetést keltett. 11 óra 50 porckor Flan- din külügyminiszter érkezett a konferenciára.

A déli órákban hivatalos kommünikét nem adtak ki az eredményről. A delegátusok a holnapi népszövetségi tanácsülés anyagát készítik elő. A tanácstagok is megkezdték tárgyalásaikat. Titulescu Litvinowal értekezett, majd Edennel és Flamdinnel tárgyalt. Purics jugoszláv delegátus ugyancsak több illetékes tényezővel konferenciázott. A helyzet még mindig rendkívül komoly. Flandin változatlanul kitart eredeti álláspontja mellett Paul Boncour francia népszövetségi miniszter ma indult el Párisból az angol fővárosba.

A szombati tanácsülés előkészítése

London, március 13. A szombati tanácsülés előkészületei lázasan folynak. Avenol és a I népszövetségi titkárság személyezete megérke(*) Kihűlt teteme előtt szabad talán szólni a betegségről is, amiben kimúlt, mert néha hibákból is lehet tanulni. Sőt, ugylátszik, ha az utókorban felébred majd a szenvedély, hogy tanuljon apái sorsából, a tananyag főleg korszakos hibákból fog összeállni. Legyünk tehát kegyelettel egy nagy korszak nagy hibáival szemben s most, amikor Locarnót parentáljá'k, nézzük meg közelebbről: vájjon valóban olyan

nagy volt-e Stresemann és Briand müve, mint ahogyan közel tiz éven keresztül rendületlenül vallattuk, vagy pedig tuti az aktuális események kényszerén, előbb-utóbb ki kellett volna szenvednie, mert súlyos szervi nyavalyák gyötörték?

Locarno német agyban született meg, olyan német agyban, mely szem előtt tartotta a német üdvösség és boldogulás nehéz problémája mellett az európai békesség még súlyosabb gondját. Stresemann jó német volt és jó európai, ami nagy ritkaság, különösen azóta, amióta a németek nagyon csalódtak Európában s meg kellett tanulniuk, hegy jó európainak lenni mást jelent a Rajnán innen, mint a Rajnán túl. S hogy a francia nem bújik ki a bőréből, amikor európainak, vallja magát, hanem megmarad öntudatosan franciának, a németeknek azonban nincs tehetségük ehhez a könnyed és szellemes európaisághoz. Ehhez franciának kell lenni. Ha német ember európainak vallja magát, akkor ezzel már- meg is tagadja kicsit németségét. A két dolog nem fér össze, még azon az áron sem, hogy mindabból, amit általában európai kultúrának tartunk, sokkal nagyobb adag van meg egy német, mint egy francia intellektuelben. A németeknek Európa- komplekszumaik vannak, mint ahogy ezt okosan és találóan fejtegeti Fedor Vergin „Tudatalatti Európa” cimü könyvében, amely a háboruutáni korszak egyik legku- riózusabb, de talán éppen ezért legleleple- zőbb olvasmánya. Jó európainak lenni örök német törekvés és örök német meghasonlás. Ennek a sorsnak bélyegével került ki a történelem műhelyéből a Locarno-egyezmény. Stresemannt becsülték, sőt tisztelték a németek, de nem értették nem tudtak rajon- gani érte. Az igazság az, hogy ezt az áldozatos, nagyvonalúan elgondolt európaiságot, mely lelki alapja volt az egész Lo- carno-politikának és sokkal inkább táplálkozott német illúziókból, mint a francia nagylelkűségből, maguk a franciák és angolok sem értették. Chamberlain tulgyor- san és tuláltalánosan válaszolt Stresemann tervére, Herriot pedig sokáig meditált fölötte, még a minisztertanácsot sem avatta be a tervbe s csak akkor értesítette az ajánlatró1! a francia közvéleményt, amikor Chamberlain Párisba készült s félő volt, hogy az angolok a túlságosan szép tervtől visszariadnak, ha látják, hogy a franciák még semmit sem tudnak a német „krisz- Jcindliről.” Mert Locarno német kriszkind'li volt a franciáknak. Ezt jól látta Briand, de nem látták az angolok, az olaszok, sót talán a németek sem. Ezért is épült fel olyan irreális alapokra. Majdnem csak a lelki hatás, a pillanatnyi hangulat volt tartó bázisa, nem is csoda, ha ilyen könnyű volt felborítani.

Chamberlain nem látta, hogy túlsókat adott, amikor fenntartások nélkül csatlakozott a paktumhoz s nem várta meg, mig a kezdet illúzióiból kikalapálja az idő a gyakorlat valóságát. Amikor Sforza gróf Briand előtt fejtegette, hogy az angolok elsiették a dolgot, Briand vállat vont s azzal némitotta el Sforzát: „C-sak nem képzeli, hogy szemrehányásokat tehettem Chamberlainnek, amiért túlságosan franciául gondolkozott.” Ez azonban, ha úgy vesszük, beismerésnek is tekinthető: beismerése annak, hogy Locarnóban mindenki franciául gondolkozott, az angolok, a németek, sőt még az olaszok is. Elvégre Mussolini, amilyen pontosan és célbatalálóan helyezi el most követeléseit, olyan egykedvűséggel nézte Locarnotban, hogy mire készülnek partnerei és olasz szempontból egyáltalán nem használta ki, hogy garanciáját ad)ta a rajnai statusquo biztosításához. Locarno a francia szellem és francia érdek közös és tüneményes győzelme volt, s e győzelem nagyságát csak fokozta, hogy a németektől indult ki, a franciáknak csak fejet kellett bólintani hozzá. Amit a locar- nói szellemben vett európaiságnak tartunk, az a kontinens többi nemzeteinek főhajtása, a francia világszemlélet, a francia szellem s vele együtt a francia nagyhatalmi érdek •előtt. Ez az igazság. Locarno összeomlása nem jelenti szükségképp az európai együttműködés kurzusának bukását, még akkor sem, ha nem is tartjuk töltetlen és százszázalékosan kivihetőnek a német béketervet;

csupán annyit jelent, hogy az európaiság-1 nak egyoldalú francia értelmezésével szem-1 ben németek, olaszok, angolok különvéle-1 menyi jelentenek be és megkísérlik saját felfogásukat összeegyeztetni a francia felfogással. Ami még nem jelenti talán Európa s az európai közösségérzés elvetését.

De nem a szellemi alapok koptak ki Locarno alól, hanem összeomlott azért, mert nem volt reális támfalakkal körülbástyázva. Az angol és olasz biztosíték irreális volt, egyoldalú s majdnem csak abból az óhajból nőtt ki, hogy Európában nyugalom és rend legyen, éllenben sem angol, sem olasz érdekek nem támogatták. A franciák éleslátását dicséri, hogy a francia közvélemény kezdettől fogva bizalmatlan és tartózkodó volt Briand müvével szemben s körülbelül az volt a véleményük a dologról, hogy „túl szép, semhogy igaz lehetne.” Nagyon, korán jött és nagyon meglepetésszerűen. Sokkal többet kellett volna még mind a két oldalon felejteni, sokkal több sebnek kellett volna behegedni ahhoz, hogy az ölelés, amivel Stresemann szelleme átnyúlt a francia szuronyerdőn, pezsditő meleggel árassza el a francia sziveket. A franciák nyíltan dicsérték Briand müvét, de bé- vülről fanyalogva gondoltak rá. Poincaré különvéleménye közismert, pedig csak magánbeszélgetésekben adott hangot .pesszi-.

mizmusának. Herriotról is köztudomású, hogy szeretett volna, de nem tudott Hinni a briandi útban. Az olaszok számára meg éppen irreális volt Locarno, hiszen még közvetett olasz érdek sem támogatta. Bizonyos, hogyha legalább akkor, tiz évvei a londoni, be nem váltott ígéretek után s megfelelő tapasztalatok birtokában, nagy- lelkübbek a hatalmak Olaszország felé és Locarnóban a vállalt garanciáért reális ellenértéket kapnak az olaszok, jelentősen felnövelték volna a Íocarnói okmány értékét. íme, a közeli bizonyíték rá, hogy milyen következményekkel jár, ha valakitől reális ellenérték nélkül fogadunk el súlyos kötelezettségeket — egy eszme nevében. Az eszmékből azonban a változó idők túlságosan gyorsan mossa ki a reális tartalmat s akkor a mü, ami rájuk épül, magától omlik össze. Mindenesetre másképp is lehetett volna, ha például a Íocarnói eszmét elfogadják alapul, de igyekeznek belőle egy tényleges érdekekre, még hozzá kölcsönös érdekekre támaszkodó, lépésről-lé- pésre, a viszonyokkal együtt fejlődő békemüvet kiépíteni, valószínűleg nem igy ért volna véget a tiz év előtti kezdeményezés. Mely jó volt kezdeményezésnek, de ahhoz még éretlen volt, hogy Európa békére áhítozó népei elfogadhassák kész, befejezett alkotásnak.