Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)
1936-03-11 / 59. (3908.) szám
4 1936 március 11, szerda* főbb feladata. Az angol alsóház vitájából az tűnt ki, hogy az angol kormány és az angol közvélemény feltétlenül nyitva akarja hagyni az ajtót a Német P á r i s, március 10. A tegnapi angol alr sóházi vita következtében a locarnói hatalmak párisi konferenciája kedden délelőtt 11 óra 30 perckor ideges hangulatban nyílt meg a Quai d'Orsay nagytermében* Angliát Edén külügyminiszter, Lord Halifax és Sir Oerk párisi angol nagykövet képviselte. Ezenkívül megjelent az angol külügyi hivatal számos szakértője. Belgiumot van Zeeland miniszterelnök és külügyminiszter képviselte a párisi belga nagykövet társaságában, mig Olaszország nevében Cerrutti párisi olasz nagykövet vett részt a tárgyalásokon. A franciákat Flandin, Paul Bon- cour, Leger, Massigli és Bargeton képviselték. Az ülés elején Flandin francia külügyminiszter emelkedett szólásra. Hangsúlyozta, hogy nemcsak német—francia problémáról van szó, hanem a népszövetség jövőjéről is és mindazokról a szerződésekről, amelyeken a világbéke nyugszik. Flandin ezután vázolta Franciaország négy feltételét. Ezek a következők: 1. A locarnói hatalmak követeljék a német csapatok visszahívását a Rajna-vidék-1 ről olyan határozott formában, hogy a követelés gyakorlatilag az ultimátum jellegével bírjon. 2. A locarnói hatalmak addig ne tárgyaljanak Németországgal, amig a német csapatok a fegyvertelenitett rajnai övezetben tartózkodnak. 3. Amint Németország visszavonja csapatait, a tárgyalások a locarnói szerződés 8. cikkelye alapján megkezdődhetnek s a locarnói szerződés felmondása ügyében egyedül a népszövetségi tanács dönthet. 4. Ha Németország nem hajlandó csapatait visszavonni, a locarnói hatalmak követeljék a németellenes megtorlási intézkedéseket a népszövetségtől. Az első megtorlás! intézkedés az legyen, hogy a hatalmak berlini nagyköveteiket a tiltakozás jeléül visz- szarendeljék. Belgium Franciaország pártján Pár is, március 10. A belga miniszterelnök tegnap Brüsszelből jövet a francia országgal való tárgyalásra. Anglia nem hajlandó Németország ellen gyakorlati megtorlási intézkedéseket foganatosítani és minden erejével mérsékelni igyekszik Franciaország törekvéseit. fővárosba érkezett. Flandin és Sarraut azonnal a belga nagykövetségre mentek, hogy előkészítő tárgyalásokat folytassanak a belga miniszterel’nökkel. Az éjszaka kiadott jelentések szerint a belga miniszterelnök biztosította a francia államférfiakat, hogy Belgium minden tekintetben támogatja Franciaországot a rajnai kérdésben. Edén ugyancsak a késő esti órákban érkezett Párisba. Az újságíróknak nem volt hajlandó nyilatkozni. Tegnap tisztázódott az a kérdés is, hogy a francia parlament milyen álláspontot foglal el a locarnói krízisben. Valamennyi párt elhatározta, hogy ebben a kérdésben bizalmat előlegez a kormánynak. Anglia a szankciók ellen London, március 10. Az angol külügyminisztériumhoz közelálló Daily Tele- graph szerint a népszövetség szankciókat csak akkor alkalmazhatna, ha előbb a rajnai megszállást ellenséges cselekedetnek minősítené, ami lehetetlen. Szankciókat csak támadó féllel szemben lehet alkalmazni és Edén tegnapi alsóházi beszéde után világos, hogy a locarnói szerződést aláíró hatalmak egyrésze nem lát támadási aktust a fegyvertelenitett övezet német ujramegszál- lásában. Paris: „Egyedül vagyunk** Paris, március 10. A francia lapok az elkeseredett elégedetlenség hangján kommentálják F.den és Baldwin alsóházi beszédét. Valameuy- nyi lap megállapítja, hogy az angol külügyminiszter nyilatkozata nem kielégítő. Az Oeuvre szerint a tegnapi nap nem jelent dicsőséget az angol diplomáciának. A Jour megállapítja, hogy a francia közvéleményt Edén beszéde kiábrándította, de az angol közvélemény Edén oldalán áll. Az angol kormány a közvetitő szerepét ját- sza és ismét magához akarja ragadni a diplomáciai vezetést Európában. A lap cikkének a következő címet adja: „Egyedül vagyunk“. „N me’-anaoi-franc a együitutfikütiés" London, március 10. Az alsóházban Baldwin után Attíee, a munkáspárti ellenzék vezére emelkedett szólásra és megállapította, hogy a német csapatok bevonulása a rajna-vidékre Mainzban a Rajna-hidon b evonul egy gyalogosszázad Négy francia követelés a iocarnői hatalmaktól M /élfioru emJüer Irta: Nyirő József (1) Születése óta nem tudta nézni Márton Káruj, a félkezü, azt az ártatlan leánykát, mert folyton — Ha már fiút nem adott az Mén helyette, ennek legalább egészséget adhatott volna! — békét' fenkedett. Azt tartotta, hogy falusi szegény embernek csak nyűg, baj a Leánygyermek. Gyenge kényes uraknak való játékszer. Ha hideg van, az a baja, ha meleg van, az a baja. Ha szántam viszed, délire a lábán alszik el a barázdában. Az ökörnek kell a homlokával kíméletesen maga előtt taszi- gálnia. A kapát, villát, gereblyét nem bírja, hamar kidől a munkából. Csak a kenyeret pusztítja.. Amíg ágynak nem esett, még szenvedhette; sőt jól is esett mikor esténként eloírmolt a térde körül. mint a kicsi macska, vagy álmosan a szőrös mellén megbújt. Nagy fekete szemeivel, édes játékával egészen megtöltötte a házat. Amióta azonban beteg, a félkezü. keserű émiber egészen meggyűlő! te. Nem is annyira a gyermekre haragudott, mint inkább az életre, a nyomorult sorsára. Tőle ugyan ítéletnapig nyomhatta volna az ágyat ha az asz- szonyt éjjel-nappal le nem foglalja. Már egy hét óta annak sem lehetett semmi hasznát venni. Folyton ott kuporgott, bőgött, szepegett az ágya mellett. Az sem volt, ki egy csepp meleg ételt vigyen neki a mezőre. Már a' lelke ifi megkeseredett a sok ■pimpós, csípőé túrótól, amit reggelenként egy rossz pléhkanállal öeszekavargatott a deberke fenekéről. A szalonna rég elfogyott, hiszen tavaly is csak egy koszos süldőt ölhettek. Az idén a disznót is elvitte a dög. Mióta a cséplőgép megette a karját, csak fé.lnapszámot kap. Félkarnak nem is jár több. Még szerencse, hogy ennyit is adnak. Nem csuda, hogy a sok baj elvette az eszét és durván ráront a leánykára: — Vagy gyógyulj meg, vagy meredj meg egészen ! Ilyenkor rémülten hallgatott az anya és a gyermek. A gyermek szegény félig önkívületben küzdött a lázzal. Féllábbal már a sírban volt. Az ember nézte és elgondolkozott. — Hallgass ide, KaLári! — fordult az aímony% hoz. — Beszéljünk úgy, ahogy kell. — Mit akar mondani? — ijed meg az asszony. Valahogy megértette, hogy nem jóban töri az ura a fejét. A félkarú ember ránézett az eszméletlen gyermekre és megcsóválta a fejét, — Én csak azt, — nézett vissza az asszonyra — hogy egész nap a gyermek dolgán dolgoztam ... Valamit kéne vele csinálni! Az anya riadtan ugrott az ágyhoz, hogy megvédje gyermekét. — Mit akar vele csinálni? — fojtottan sikoltotta. Az ember tempósan szünetet tartott, mintha nem volna sietős a dolga. Azt számitgálta, hogy megmondja-e, ne-e; de mégis előállott vele: — Azt akarom, hogy a gyermek halljon meg!.. Hagyjuk meghalni! Az asszonynak befagyott a szája a rémülettől. Félkarú Márton ie most döbbent rá, hogy halálra ítélte gyermekét. Szégyenkezve igyekezett magyarázni, enyhíteni: — Neki lesz a jobb, ha többet nem kínlódik. Ebben az ántivilágban úgy sem lesz belőle ép, egészséges felié rnép ... Az aszóny borzadó szemeikkel tántoirodott visz- sza a szörnyű embertől és az arcába sikoltotta: — Sohasem! Inkább a lelki üdvösségemet is eladom, de akkor sem hagyom! — Elég bolond vagy! —■ szidta az ura, de töb bet a halállal nem erőltette. — Eljön mindennek az ideje! — hagyta abba. Eltelt egy nap, eltelt két nap. Az ember éppen az erdőre készült, mert elfogyott a fájuk. A tél korán a nyakukba szakadt. A beteg miatt éjjel-nappal égetni kellett a tüzet. Emiatt ie az ártatlan gyermekre haragudott. — Hordhatom egész télen a fát a hátamon. — morgolódott, mig a kanapé alól eléhuzta a fejszét s az istrángot, amivel a fát átkötözze. A beteg leányka rettegve bujt a párnák közé és sírni sem mert. Kieeeirepezett szája reszketett, e a Láztól elolvadt arcocskája belborpadt. Mikor az aipja fenyegetően bozzálépett, békítőén felsi- k oltott: — Éd ősapám! Az eltorzult ember megrázta fölötet az öklét: f—> Édöeapád a hóhérl Az asszony vinnyogva odaugrott ép az urát ellökte az ágytól. A vad. durva ember megtántoro- dott és féktelen indulatában ép kezével visszaütött. — Dögöljetek meg mind a ketten! A vékony, nélkülözésektől, virrasztástól elapadt asszony elzuhant a földön, de lassan újból feltá- pászkodott és gyűlölettől elfulladt hangon megátkozta: — Száradjon el az az egy keze ie! Félkezü Márton Káruj káromkodva kifordult az ajtón. Ez történt reggel. Az asszony azonban a nyugtalanságtól és rette- géetől egész nap nem hite helyét Semmi sincs elvisnlihefeitleuelbb, mint halódó gyermeket látni, kit forró vackából félig már kiemelt a halál. Mit kellene csinálnia, hogy elkerülje az uj veszedelmet, a naponta megújuló gyötrelmet? Azt se tudta, hogy mit cselekszik, mikor a gyötrődés és félelem elvakul tságában felrázta szén védő gye rmokét. — Próbáld meg gyermekem, hátha fel tudnál kelni! A leánykán átsajdult az öröm. " — Ugy-e, ha felkelek, többet nem haragszik rám édősapám? ., . — Nem. lelkem, nem! — kapott Örvendezve a gyermek készségén az asszony. Az anyja nyakába kapaszkodva, valahogy elaszott, pipaszár-lábacskáira emelkedett. Ingecs- kéje a hátához tapadt az izzadtságtól, térdein a bogok ősze verődtek. Szép, rizskása-f ogacsk ái vacogtak, mikor megsürgette anyját: — Siessünk, miig hazajönne!... Siessünk, míg hazajönne!... A veres szoknyácskát bizony alig lehetett ráhúzni, erőtlensége miatt, a lájbicskája is bő lett, úgy lefogyott szegényke. Cipőt, szerencsére nem kellett húzni, mert cipője azelőtt sem volt. Teljesen ki is merült az öltözködéstől. Lenhaján végig- gyöngyözőtt a verejték és olyan erőtlen volt a lei- lsem, hogy a lábain nem tudott megállanti Az anyja széket húzott az asztalhoz 6 arra ültette. Bizony a székről is lefordult az ártatlanka. Ahogy lehetett, támogatta, de a testecske hol előre, hol oldalt dőlt, hiába biztatta az anyja: — Fogózz meg, lelkem, jó erősen! Az apró ujjak azonban erőtlenül siklottak le a kapaszkodásnál. Végül ie az anya lekapta kárász* szerződések nem megváltoztathatatlanok, hanem időről-időre az aláírók beleegyezésével meg kell őket változtatni. A liberális Sinclair elfogadta Edén fejtegetését és örömmel üdvözölte a kormánynak azt a tervét, hogy Hitler javaslatait vizsgálat tárgyává teszi. Hitler módszere ugyan nem védhető, de azért nem szabad elmulasztani a béketárgyalások utolsó lehetőségét. Hoare ugyancsak élesen állást foglalt Hitler módszerei ellen és azt követelte, hogy a nemzetközi szerződéseket tiszteletben kell tartani. Mindazonáltal a kibékülés mellett tört lándzsát. A Daily Héráid, a munkáspárt lapja kijelenti, hogy egyetlen francia államférfiu se számoljon azzal, hogy Nagybritannia egyoldalú katonai szerződést köt Franciaországgal Németország ellen, ha nem jön létre uj locarnói szerződés. Az uj rendszert, amely hivatott lesz a locarnói rendszert pótolni, csak Németország hozzájárulásával lehet kiépíteni. Az orosz álláspont Moszkva, március 10. Az Izvesztija a nemzetközi helyzet áttekintésében megállapítja, hogy a locarnói szerződés egyoldalú német felmondásának hatása sokkal kisebb volt Európában, mint várni lehetett. A lap szerint ez azért van, mert a német fasizmus háromévi uralma után a világ sok olyanhoz hozzászokott, ami előbb lehetetlen lett volna. Az egyetlen döntő reakciót az ónkéit elfogadott szerződések szétszakítására egyedül az jelenthette volna, ha francia csapatok bevonulnak a fegyvertelenitett rajnai övezetre, de ez az aktus a háborút jelenti. Már pedig egyetlen értelmes ember sem hajlandó a preventív háború kezdeményezője lenni. A preventív háború az Izvesztija szerint öngyilkosság a haléi elolt. A jövő Nagybritánnia álláspontjától függ, de egyelőre ez az álláspont még nem kristályosodott ki. A beszédek ideje elmúlt s az egyetlen méltó válasz a német lépésre az, ha a békeézerelő hatalmak szervezkedése tovább folyik és Ikr.ctország érezni fogja, hegy döntő erejű falanksszel áll szemben. Megnyílt a debreceni egyetem kisebbségi intézete Debrecen, március 10 A gróf Tisza Ist- ván egyetem jogi karán fölállított kisebb- ségjogi intézetet tegnap nyitották meg. Az első előadást dr. Kovács Andor tanár, az intézet igazgatója tartotta. kendőjét, áthurkolta a gyermek derekát és a gyenge testet hozzákötötte a szék hátához. Mikor a pitvarban dübörgött az ember, még szembe is futott vele: betegeskedett. — Jöjjön, jöjjön, mert ö;f ondók!... Ágniska meggyógyult! A férfi sötét szivébe belenyilalt az öröm. Maga is csodálkozott a furcsa érzésen. — Mit beszélsz te? — A reggel, mikor maga elment, — hadarta az asszony — egyszerre megfordult a betegsége. Azóta annyira haladt, hogy délután fel is kelhetett az ágyból. A férfi felrikkantott: — Hogy? Már fel is kelt? — Fel bizony! — dideregte az asszony. — Ott ül az asztal mellett, de még gyenge a lelkem! Kíméletesen bánjon velel Az apa úgy érezte, mintha nagy kő gördülne le a szivéről. Egész nap bántotta reggeli durvasága és eleget átkozta magát érte. — Hogyan lelhettem olyan pogány, gyilkosi — korholta magát. — Rosszabb vagyok a vadállat nál! — bánta már. Szerette volna sötét bűnét valamiképpen jóvátenni, de nem tudta, hogyan. Titokban valami szörnyű istenibüntetésé tői félt, de szerencsére már minden rendiben van! Akármilyen hihetetlen volt is a jó hír, egészen megnyugtatta. Szégyelte magát, nem mert az asz- szonyra nézni, de alig várta, hogy kicsinyét lássa. Az ajtónál mégis megszédült és kinyögte Isten nevét: — Énédö s istenem! Az alacsony, nyomott, kifiablakoe, füstös gerendás házban már nem lehetett tisztán látni. Télidőn korán sötétedik. Első pillantása az ágyra esett ée az öröm újra felkiáltott benne: — Üres! A gyermek — szürke alaktalan tömeg csak — nem mozdul. Apja nem merte megérinteni, csak remegve nézte. (Vége követhetik.)
