Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-09 / 33. (3882.) szám
T>^GM-MAGtAR.HlRTiM> 1936 február 9, vasárnap. d(H*t6k&S UC Irta: Szilárd János Szivart még sohasem szívott s aki cigarettával merészelte átlépni küszöbét, annak ajtót mutatott. Az ©gyedül üdvözítő pipaszár végén ilyen konzervatív elveket vallott Rácz Domokos nemzetes ur. Nyugalmazott polgármestere annak az ódon vidéki városkának, mely hegyest© te jü házaival, a házak aiblakán súlyos vaskosarakkal s a boltíves kapualjakban a pörkölt és a levendula vegyesen lengő illataival olyan volt, mint ha nem is laknának benne mások, csak csuipa-csupa nyugalmazott polgármesterek. Egy rettentő forró és fülledt augusztusi dóin tán Rácz Dóim okos nyugalmazott polgár- mester ur az udvar végén, a vadszőíőlugas- ban ült és hüs vinkó mellett, valamint ingujjra vetkőzve, itt hallgatta a cséplőgépek álom- baringató züimmögését. Mert nagyban folyt a betakarítás munkája a kertek alatt, a szérűk-j ben köröskörül búgtak a gépek és nincs felségesebb érzés a világon, mint lugasban, ingujjban és vinkó mellett hallgatni, hegy mások dolgoznak... — Julikéul, te, tőecs mán!... — serkent fel olykor-olykor Rácz Domokos, mert a lugas másik sarkában Doniokos uram hajadon leánya., Juliika ült és valami vastag könyvet olvasott. Igen, Julika nemrégiben keveredett haza a Sacré-Coeur-ből, ahol mindenféle ha- sz o n talanságokkal tömték tele a fejét az apácák, mert ahelyett, hogy harisnyát stoppolt volna, vagy befőtteket kötözött volna, mint szegény boldogult édesanyja, — ha jaj, az volt csak asszony, — imhol valami vastag- könyvet, alkalmasint regényt, verset, vagy más ilyen vacukságot olvasott... — Julikéul, te, tőccs mán, vegyem valami hasznodat!... — serkent fel olykor Domokos ur, aki most hirtelen felkapta a fejét és megütközve nézett a boltíves kapu felé. A kapu ugyanis nyílt és cigarettával a szájában, egy hórihorgas ifjú, Kerekes Pista lépett be rajta. Kerekes Pista a város egyetlen újságjának a szerkesztője volt, izgága, komisz, hegyes- nyelvű és mérgespennáju íródeák. Gyűlölte az egész város. De talán senki sem annyira, mint Rácz Domokos uram, különösen azóta, amióta megsúgták neki, hogy a Kálváriahegyen együtt látták sétálni Julikéval... Kerekes Pista elsőbb eldob ta a cigarettáját, aztán egyenesen a lugashoz sétált s ott megemelte a kalapját. — Alázatos tisztelettel!.., Majd Julikához: — Csókolom a kis kezeit!... Hát hallott már ilyet a világ?! Egy ilyen skribler az ö lányának: csókolom a kis kezeit! Domokos uram majd szétdurrant... Hanem azért uralkodott magán... még csak az kéne, hogy fejéhez csapja a borosfiaskót, aztán kidobja és holnap róla szóljon a helybéli orgánum vezércikke... igen, uralkodott magán Domokos Uram és csak annyit mondott: — No, üjjön le, amice!... És az amice leült... nahát, hogy milyen orcátlan ez a mai fiatalság!... leült egészen szorosam Julika mellé a padra. És szinte gondolni sem jó rá, hogy mi történt volna itten, ha Domokos ur benéz az asztal alá és ott a Julika remegő kezét a Kerekes Pista forró tenyerében megpillantja... De nem nézett be az asztal alá. Csak a Julika arcán azt a derengő pirosságot nézte szorongva, mely elsőbben csak olyan volt, mint egy bimbó, aztán, amikor Kerekes Pistával egy titkos pillantást váltott, széjjelcsattant és elborította még a nyakát is. — Bocsásson meg, szerkesztő ur, dolgom van!... — mondta ekkor Julika, felállt s a Sacré-Coeur-ben elsajátított pukedli utolérhetetlen gráciájával bevonult a házba. És négyszemközt maradtak. Rácz Domokos nyugalmazott polgármester és a mérgespennáju iródiák. Akit az egész város gyűlölt és utált. Mert mindenkit kiszerkesztett. Hát igen, egyedül maradtak. És hallgattak. És fészkelőitek. Akkora baljós csendességben, hogy köröskor ül darazsak és legyek módjára zúgtak és zümmögtek a cséplőgépek. — Bel ej© dobta a kévét az a marha!... — kzó'alt meg végül a pipaszár végén Domokos ur s hüvelykujjával abba az irányba mutatott, ahol nagyot mordult egy masina. — Bele!... — bólintott a szerkesztő. Aztán megint hallgattak. És fészkelődtek. A hársfák mögött már csúszott a nap lefelé s a langyos nyári alkonyatban apró szellőcs- kék kerekedlek. Mongya, aimice! — szólalt meg ismét Domokos ur. —- Ki akar szerkeszteni? ... A mérgespennáju iródiák intett, hogy nem. Aztán igazított egyet a nyakkendőjén, húzott egyet a kabátján és felemelkedett. — Mélyen tisztelt polgármester ur, kedves bátyám, — kezdte és remegett a hangja, — a vagyonom áll egy rend ruhából, mely rajtam van, nyolc gallérból, három nyakkendőből, egy láda könyvből és egy kuffer kéziratból, melyek most utrakészen, becsomagolva állanak. Domokos ut fellélegzett. — Tán biz elutazik, kedves öcsém?... Az ifjú szerkesztő felsóhajtott. —• Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Két óra múlva indul egy vonat Pestre. Pestről Parisba, Parisból a világ másik végére, még nem tudom, hova. Lehet, hogy a legmagasabb ormokra, lehet, hogy a legmélyebb mocsárba... Ennyi értelmetlenség hallatára Domokos ur rácsapott az asztalra. — Hájjá, amice! Ha utikőocséget akar, nyögje ki, de nekem itt ne beszéjjen marhaságokat! ... Kerekes Pisla megingott. — Pardon!... — kiáltotta. — Az útiköltséget tarlsa meg magának, kedves bátyám! Ellenben, ha azi akarja, hogy az a vonat nélkülem induljon el, akkor ezennel és ünne-' pélyesen megkérem, adja hozzám... adja hozzám feleségül Juliskát!... Domokos ur nekiesett háttal a lugas oszlopának. — Hogy mondta?!... Felugrott: — Meg van maga veszve?!... Kinyújtott kézzel a kapura mutatott: — Skribler!... És két óra múlva nagyot sikoíltott egy vonat az állomáson és rohant a nyári éjszakában nyolc gallérral, egy láda könyvvel, egy kuffer kézirattal és egy szerencsétlen Hót ássál a legmagasabb ormok s a legmélyebb mocsarak nagy, sötét kérdőjele felé... * Megint csak nyáron történt, hogy Rácz Domokos uram podegrája fölött aggódva és tanácstalanul vakarták a fülüket a helybéli orvosok, ám ekkor Julika már a város első virilisének, ama Szabó János nevezetű fűszeresnek a hites felesége volt. Végre aztán a legöregebb s legbökseJbb doktor bácsi, aki nemcsak Domokos uram szépen kifejtett po- degráját, de Szabó Jánosaié, Julika asszony lappangó tüdöcsucshurutját is kezelte* kibökte, hogy legokosabb lesz, ka mindketten vonatra ülnek és Teplicre .mennek, egyik a forró iszapba, másik a hüs trencséni erdőkbe, lévén egyetlen biztos orvossága a forró iszap Újra kiássák Komárom határában a régi római Ceíamantiád, az úgynevezett Leányvárat, Szíovenszkó egyedüli római táborhelyét Komárom, február 8. (Saját tudósítónktól.) A szlovenszkói régészeket valószínűleg igen fogja érdekelni az, hogy talán még e nyáron régészeti ásatásokat fognak lefolytatni Komárom határában, az úgynevezett Leányvár területén. Itt volt ugyanis 1700 esztendővel ezelőtt a rómaiak Celamantia nevű megerősített városa, amely szemben Brigetio-val, a Duna parti őrizetét végezte. Aquincum (Óbuda) és Vindobona (Becs) között számos kisebb-nagyobb vár, város, meg- erősitett hely védte északiról Pannóniát. Brigetio, a mai Ószőny is egyik ilyen nagyobb római erősség volt. Ezek az erősségek azonban mind Dunántúl voltak, Dunáninnen csakis egy váracs: Celamantia. Ez a váracska volt az egyedüli komoly római erősség, amely a Dunamentén a mai Szilovenszkó területén feküdt. Érthető, hogy a tudományos körök figyelme sokszor ráterelődött a Leányvárra. A háború előtt, amikor Óbudán és Ószőnyben ásni kezdtek, ásattak régészek a Leányvárban is. A leletek igen gazdagok voltak. Mivel azonban másutt sokkal nagyobb és nevezetesebb emlékek kerültek elő a római korból, Celamantiára nagyobb súlyt nemigen fektettek s az megmaradt komáromi, helyi nevezetességnek. Az állami fordulat előtt Kuruc* tanár vezette az ásatásokat és sikerült neki egy római fürdőt is kiásni többek között. Ezt rendbe is hozták. A háború alatt azonban tönkrementek az ásatások s az idő betemette a romokat. A celamantiai leletek azonban kivétel nélkül a komáromi Jókai Egyesület múzeumába kerültek s ott láthatók ima is, külön teremben. Az egész köztársaságban e* a leggazdagabb római muzeum. A Jókai Egyesület éppen az idén rendeztette át újból s tavasszal újra megnyitja a nyil- vánósság számára. A leányvári leletek ékessége a sok „téma sigiillata". Rengeteg római üveg, háztartási eszköz, dísztárgy, sírkő, emlékkő, cserép került annakidején a Jókai Egyesület múzeumának birtokába. A régészek figyelme újból ráterelődött a féligmeddig betemetett Celamanliára s állami költségvetéssel újra fel akarják tárni s hozzáférhetővé tenni a már kiásottakat. S ha lehet, a ki nem ásott szakaszokat is. Ez idegenforgalmi, történelmi és művelődési szempontból is igen jelentős .volna. Az ásatások azonban igen sokba fognak kerülni s elsősorban ki kell sajátítani a területet, amelyen most dülőut vezet keresztül s gátörház is épült. (A Duna mentén évszázadokon keresztül római köveiket használtak az erős épületek emeléséihez. Magtárak, kastélyok, egyszerű házak is ebből készültek a Vindobona— Aquincumi ut mentén.) Az ásatás tulajdonképpeni célja; kiszabadítani a földtömeg alól a római tábor alapjait, falait, a fürdőt feltárni s a lehetőség szerint rendbehozza, megőrizni s megnyitni a nagyközönség számára. A falak kiszabadításával együtt valószínűleg .még sok apró tárgy fog felszínre kerülni. Ezek elhelyezésére egyedül jogos a Jókai Egyesület múzeuma, mivel már a többi leányvári leletek is itt vannak, másrészt pedig az az muzeuimi elv kell, hogy érvényesüljön, hogy \ a legközelebbi múzeumot illetik a leletekJ Az aspiránsok között, nemcsak szlovemszikói, távoli nagy .múzeumot lesznek, hanem a közeli „magámgyüjtők“ is, akik, ha lehet, még erősebb versenytársai a múzeumoknak, noha jogtalanul, miint a hivatalos múzeumok. A szenvedélyes magáugyüjtőkkel igen meg kell küzdeni a múzeumoknak s remélhetőleg, lesz majd intézkedés arra, hogy nagy múzeumok munkáját a inagámgyüjtök ne keresztezzék. A pozsonyi muzeum véleménye szerint a ^fővárosban kell elhelyezni az értékes leleteket", a turócszentmártoni muzeum pedig éppen a leányvári leletekkel szeretné megvetni római osztályának alapját. Dr. Eisner János, a római kor hivatott tudósa s a poziso- nyi egyetem archeológiái szemináriumának igazgatója fogja az ásatásokat vezetni. Az első szemle máig e hónap folyamán lesz. Véleménye szerint úgy jogi, mint tudományos szempontból is a komáromi múzeumot fogják megilletni a kiásott leletek. Egy lelőhely kincsének egy helyen kell összegyűjtve lenni. Komáromi idegenforgalmát és érdekességét a kiásandó Celamantia valószínűleg igen emelni fogja. a podegrának s a madárdal és a kurszalónban a Pihik Jóska andalító muzsikája a szomorú fiatal asszonykáknak... Hát vonatra ültek és elmentek. — Kigyógyulunk, Julikáml... — simogatta meg a Julika sápadt orcáját Domokos ur, amikor az állomáson köhögni és gurulni kezdett velük a vicinális és felzakatoltak alattuk a vaskerekek. — Kigyógyulunk, apácskám!... — mosolygott Julika és boldogan felsóhajtott, amidőn a fülke ablakán kinézett s látta, hogy az ákác- fák mögött eltűnik az állomás, az állomás perronján egy lobogó zsebkendő s a lobogó zsebkendő végén Szabó János fűszeres ... Hát aztán megérkeztek Teplicre. És áldja meg az Isten azt a bölcs öreg doktorbácsit: két hét múlva alig ismertek magukra. Domokos uram addig ült nyakig a forró iszapban, amíg egyszercsak szivarral a szájában — szivarral! — úgy kezdte hajigáilnii a déli korzón a lábait, mint egy huszárhadnagy s Julika addig fürösztötte lelkét a trencséni erdők hűvös csendjében, a madárdalban s a Pihik Jóska andalító muzsikájában, miglen egyszer- csak a tükörbe nézett s édesen felikacagott, mert Íme, visszatértek arcára a rózsák, melyek a Szabó János fűszeres oldalán egészen elfonnyadtak. S így történt aztán a nyugalmazott polgármester ur életéiben az a példátlan eset, hogy Julika első hivő szavára ünneplőibe bujt, még a bajuszát is kipödörte és egy szép júliusi estén elsétált a teplici nyári színkörbe. Igen, a színkörbe, a pipacsokhoz, akik valami bohózatot játszottak. És. mert erről a darabról az a hir járta, hogy olyan tündöklő marhaság, hogy Budapesten százöívenszer adták egyfolytában, Domokos ur ünneplőben és kipödört baju sszal belekarolt Jul i kába, végre is egy kis kacagás nem árthat meg a podegrának és ballagott a sötét gesztenyék alatt a nyári színkörbe. Mikor a függönyt felhúzták, a rivaldán egy kisvárosi udvar bontakozott ki nagy fényességben. Egy 'boltíves kapu s a kapuval szemben, de egészen az udvar végén, egy vad- szőlőlugas... —- Hejnye, hejnye!... — csóválta a fejét Domokos ur. A lugasban kelten üldögéltek. Egy színész és egy színésznő. A színész egy rezes-orrú, zsarnok és kiállhatatlan családapát alakított, aki pipát szívott, bóbiskolt és ha felébredt, vinkót vedelt és a színésznő egy csinos hajadon! alakított, aki sóhajtozott és eköziben valami vastag könyvet olvasott... Hát most már aztán nagyon csóválta a fejét a zsöllye harmadik sorában Domokos ur.... — Hejnye, hejnye!... Még hozzá a színfalak mögött cséplőgépek búgtak, majd nyil't a kapu s egy olyan skriibilerformáju hórihorgas, fiatalember lépdelt a lugas felé. A lugas előtt megemelte a kalapját, hogy alázatos tisztelettel, aztán ő is leült, szorosan a színésznőé mellé ... — Julikat... — suttogta Domokos ur a zsöllye harmadik sorában. Julika nem felelt... A színpadon ezalatt borzasztó dolgok történtek. A skriibLeirformáju hórihorgás fiatalember az asztal alatt szemérmetlenül szorongatni kezdte a szinészné, illetőleg a csinos hajadon kezét. A rezesorru családapa pedig olyan vak volt és olyan félkegyelmű volt, hogy minden szavát harsogó kacagással viszonozta a nézőtér... Julikat... — mondta most már hangosabban Domokos ur. Julika nem felelt. Erre a színfalak mögött nagyot mordult egy cséplőgép és a hüvelykujjával abba az irányba Írók1 ve, igy szólt a rezesorru családapa: — Beleje dobta a kévét az a marha!... És akkora kacagás tört ki a színháziban, mint az égzengés... — Ju-Li-ka!... — kiáltott Domokos ur. Julika nem felelt... Falfehéren s magábaroskadva, a szinlap-ot szorongatta kezében s a számlapon ezt a cím- felírást ökölnyi betűkkel: Ut az ormok felé. Bohózat. Irta: Kerekes István. — Ju-li-ka!... — rázta őrjöngve a lányát Domokos ur... A zsúfolt színház felfigyelt...-— Elájult!... — sikoltott valaki. — Vizet! Vizet!... — hangzott mindenfelől. A függöny legördült s vitték a beteget szabad levegőre... Másnap est© azt mondta Domokos ur, midőn hazaérkeztek s az állomáson Szabó János első virilis fogadta őket. fűszeres reverendával, hát azt mondta: — Tuttaini én azt előre, hogy az ilyen gyenge teremtésnek nem való az olyan erős levegő!.,. 6
