Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-08 / 32. (3881.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76. havonla 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Kő. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Kt, vasárnap 2.- Ki.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága 11., Panská u I i c e 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. ® •

SÜRGÖNYCIM HÍRLAP, PRflHfl.

Angol szocializmus

(4c) „Javaslatom a józan ész tanácsa" -— mondotta Lansbury képviselő az angol alsóházban. S noha a javaslatot, természetesen nagy szótöbbséggel, elvetették, senki nem vonta kétségbe, hogy nem értékeli túl a munkáspárt vezére javaslatát, mikor a józan ész előkelő sarzsijával tünteti ki. Nem érdektelen alaposabban elmélyedni, mit is tanácsol a józan ész ebben a zűrzavarban, amelyben — ugylátszik — aligha segítenek már tanácsok és javaslatok. A józan ész azt tanácsolja, hogy a világ hatalmasságai üljenek össze és okosan, békésen, emberségesen beszéljék meg, kinek mire van sürgősen és múlhatatlanul szüksége és osszák szét az emberiesség alapján a világ nyersanyagait. Senkinek a kívánságát ne dobják papírkosárba, senki ne maradjon ki az osztozkodásból, egyik érdeket se tegyék meg előbb- revalónak a másikkal szemben. A föld bőségesen megterem mindent, nyersanyag van elég, több is, mint kell. A gazdag nem lesz szegényebb s a szegény megszabadul koldus sorsának nyomasztó gondjaitól s az ala- csonyrendüség érzésének rabláncait is letépheti, emberré nőhetnek a pária-nemzetek. Ki merné kétségbevonni, hogy ez a legszebb program, amit politikus maga elé tűzött, mióta csak világ a világ, s főleg mióta a merkantil és indusztriális korszellem irányítja a hatalmak érdekvédelmi és terjeszkedési hadmozdulatait. A program szépségén vajmi keveset változtat, hogy megvalósíthatatlan. De azért érdekelhet bennünket, hogy miért kell ezt az eleve halálraítélt s a szegény középeurópai ember fülének fantasztikusan csengő programot minduntalan megcsillantani előttünk, miért kell minduntalan fejünkre olvasni súlyos marasztaló ítéletként, hogy „igy is lehetne." Azért, mert az angol politikai gondolkozás soha nem nyugszik bele abba, hogy csak a reálpolitika kicsinyes és kompromisszumos megoldásai mellett élhet meg az ember ezen a földön s nem akarja feladni a világ e leghatalmasabb nemzete a reményt, hogy a józan ész szava egyszer meghallgatásra talál s a múlt álmai egyszer valósággá válnak a jövendőben.

Az angolok soha nem szerették a politikában a dogmákat és 1925-ben azzal az indokolással tagadta meg Anglia megbízottja a népszövetségi jegyzőkönyv aláírását, hogy nem hisz elvekben, nem kötelezi el magát dogmák mellé s nem tud józan értelemmel beletörődni abba, hogy egy „.ideális szellemű szabó mindenki részére ugyanazt a ruhát tudja szabni" s főleg, hogy ebben a ruhában mindazok, akikre rákényszerítik, jól is fogják érezni magukat. Soha nem leplezte le magát ennyire nyíltan az angol politikai lélek: az angolok nem becsülik azt a politikát, amely elvekhez és világnézeti axiómákhoz igazodik s a való élet gyurhatatlan ősanyagát hozzá akarja idomítani a laboratóriumi észjárás tekervényeihez. A népszövetségi elvet például Anglia magáévá tette, de soha nem' járult hozzá ahhoz, hogy a világ minden népét egyforma medicinával segítség a boldogsághoz. Az alkalom és lehetőség politikáját folytatják az angolok, szemben a franciákkal, akiknek elveik vannak és főleg szemben a németekkel, akik politika alatt mindig, még Bismarck idején is, holmi misztikus történelmi színjátékot értettek. Az angol politikai észjárás azonban nem elégszik meg azzal, hogy célkitűzéseit lerögzítse a pillanat perspektíváihoz. Valamit akar túlmenően azon is* amit lehet. Az

Hodza miniszterelnök nyilatkozik párisi nt\a jelentőségéről

A Habsburg-kérdés nem létezik többé

A cél: megismerte'!!! nyugattal a kfitéueurépai megegyezés irányelveit ■ Csak a dunai megegyezés uíán tárgyal Hodza Párissai a kfizépeurdpai gabona elhelyezéséről

A miniszterelnök belgrádi utazást tervez

Páris, február 7. Hodza miniszterelnök, aki — mint ismeretes — a jövő héten Párisba utazik, fogadta a Petit Párisién munkatársát és kijelentette, hogy világéletében a középeurópai államok közeledésére törekedett. A megegyezés lehetséges és egyszerre kell megtörténnie politikai és gazdasági téren. Gazdasági viszonylatban mindenekelőtt a kisantantállamokat kell közelebb hozni a római gazdasági szerződés államaihoz, azaz Ausztriához és Magyarországhoz, Politikailag néhány megállapodásban rendezni kell a kölcsönös jóviszonyt, Csehszlovákia Franciaországgal és Angliával megegyezve óhajt cselekedni, Az egyik kérdésben, a Habsburgok restaurációjának kérdésében máris sikerült megállapodni. Hodza örül annak, hogy London és Páris nem válaszolt Starhemberg kérdéseire másként, mint ahogy Prága válaszolt Schuschnigg kancellárnak. Keleteurópában a feszültség bizonyos enyhülése látható. A balkánszövetség a közel jövőben talán újabb lépést tesz előre. Csehszlovákia különösen annak örülne, ha Bulgária és a szláv államok között közeledésre kerülne sor.

meg. A párisi tárgyalások után a helyzet az, hogy a Habsburg-kórdést végérvényesen tisztázták. Hodza párisi tárgyalásainak feladata, hogy a következő lépést megtegye és a zavaró momentumok kikapcsolása után pozitív formában foglalkozzék az osztrák függetlenség biztosításának problémájával.

Hodza miniszterelnök nyilatkozik párisi Híjának jelentőségéről

Páris és a Habsburg-kérdés

Páris, február 7. A francia fővárosban különböző ellentmondó hirek keringenek a Habsburg-kérdés megoldásával kapcsolatban. Mig egyes források azt állítják, hogy zavarok álltak be és Wiesner bárónak, az osztrák legitimisták Párisban tartózkodó vezérének sikerült bizonyos köröket megnyerni a Habsburg-restauráció gondolatának, addig más körök, főleg a hivatalosak, értésére adták Starhemberg hercegnek, hogy a Habsburgok visszaállítására jelenleg gondolni sem lehet és London és Páris teljesen egyetért Prágával ennek a problémának megítélésénél. Wiesner báró a monarchia ideje alatt a bécsi külügyminisztérium sajtófőnöke volt és kitünően ért a propagandához. Összeköttetései is elsőrendüek, úgy hogy jelentős kezdeti eredményeket érhetett d.

Különösen a francia hadsereg vezetőit nyerte meg és állítólag a Habsburg-gondolat főpatrónusa Franciaországban Franchet d'Esperay marsall, aki már többizben találkozott Habsburg Ottóval. Wiesner báró akciója teljesen független Starhemberg párisi akciójától. Az al- kancelár azzal a meggyőződéssel indult vissza az osztrák fővárosba, hogy a Habsburg-kérdés nem aktuális és az osztrák politika megoldását más irányban kell keresni.

Francia illetékes körök nagy jelentőséget tulajdonítanak Hodza Milán küszöbönálló párisi utazásának, mert az a véleményük, hogy a csehszlovák miniszterelnök és külügyminiszter olyan megoldási tervet hoz magával, amely egyformán kielégítheti az osztrákokat és a kisantantot.

Feltűnést keltett, hogy Hodza Milán egy olasz lap munkatársának tett nyilatkozatában nyíltan Olaszország mellett foglalt állást és kijelentette, hogy Csehszlovákia nem vesz részt olaszellenes akciókban. A prágai kormány a dunai megoldás lehetőségét kizárólag abban látja, ha sikerül békésen összeegyeztetni a kisantant-államok és a római paktum országainak érdekeit. Erőszakkal a megoldás semmiesetre sem történhetik

Prága, február 7. Hodza Milán miniszter- elnök a Havas-ügynökség munkatársának is nyilatkozott párisi utazása céljairól.

— Utazásom első célja az, hogy részt vegyek a Masaryk elnök tiszteletére rendezett párisi ünnepen és a jövő hét hétfőjén beszédet mondjak az ünneplők előtt. Természetesen megragadom az alkalmat, hogy tárgyaljak Sarraut miniszterelnökkel és Fíandin külügyminiszterrel, valamint a többi francia illetékes politikussal és vázoljam előttük azt, hogy miként gondolja Csehszlovákia Középeurópa gazdasági rekonstrukcióját.

A legégetőbb a kisantantáMamok és a római paktumot aláíró hatalmak, különösen Ausztria közdedésének problémája. Schuschnigg kancellár prágai tartózkodása alatt már lépéseket tettünk ebben az irányban és bebizonyosodott, hogy mindkét részről1 nagy a jóakarat.

— Az utóbbi napokban sokat beszéltek a Habsburg-kér dósról és bizonyos körök úgy vélték, hogy a kérdés aktuális. A kisantant álláspontja ezen a téren változatlan és a mi felfoangol politikai ideálizmus soha nem elvekbe burkolózik, hanem mindig megmondja, mit tartana boldogítónak és üdvözítőnek az egész emberiségre nézve. Az angolok nagy szociológusa, Morus Tamás is pontosan megírja, hogy milyennek kellene lennie a boldog világnak s nem az elveket sorakoztatja fel, amelyektől valamilyen homályos és bizonytalan megváltást remél. Az angol szocializmus soha nem arra gondol, hogy milyen eszmék boldogítanák az emberiséget, helyesebben, hogy milyen eszmék diadalán keresztül jutna el oda az emberiség, ahova jobbik énjének ösztönzésére kívánkozik, hanem megpróbálja megrajzolni az ideális emberi élet képét. Lansbury hamisítatlanul angol világmegváltáson töri a fejét, nem elvekről beszél, hanem a megoldás módjait feszegeti s a józan ész feltétlen autoritására való hivatkozással programot mer adni egy mai értelemmel majdnem elképzelhetetlen világrend számára. Nem azt mondja, hogy mindez lehetséges, sőt bele is nyugszik abba, amikor a vele szemben álló illetékesek minden tiszteletük mellett, száraz hangon kijelentik, hogy ez az egészséges megoldás ebben a pillanatban aligha kecsegtet sikerrel, ő mindössze leszögezi álláspontját, mert az angol embernek szüksége van arra, hogy mindig tudja: kényszerűségből, a meglevő helyzet nyomása alatt választ egy rosszabb megoldást, de szeme előtt lebeg a lehető legjobb és legemberségesebb kibontakozás útja is.

Az angolok szeretnek pontos képet kapni ideáljaikról. Angliában azért nem boldogul senki, aki homályos teóriák ködébe burkolózó, úgynevezett elméleti szocializmussal kísérletezik. Ez is volt mindig a különbség az angol és a német, sőt francia szocializmus között. Kicsit sem véletlen, hogy a szocialista tanítások, amelyek német agyakban fogamzottak meg, orosz fantaszták leikéből csiholták ki a megvalósításhoz szükséges elemi erőt. S például Marx —■ aki egész társadalom- és gazdaságelméletét a múlt századbeli Anglia, helyesebben angol ipar viszonyaira építette fel — sehol a világon nem talált olyan kevés követőre, mint ép-1 pen Angliában, ahol a század elején akadtak ugyan hívei, sőt rajongói is, hanem ezek saját észjárásuk szerint úgy átalakították elméleteit, , hogy sokkal inkább hasonlít például a két Webbs könyve a szocializmusról azokhoz a tanokhoz, amelyeket

I

Marx cáfolatára hoztak fel később, mint magához Marxhoz. Én változatlanul a legiga- zabb és legnagyobb angol szociológusnak Dickenst tartom, aki a rossz intézmények helyébe jókat álmodott, anélkül, hogy megkísérelte volna álmait elméleti formákba szorítani. Az angol szocialista program, amit Henderson képviselt tiszteletreméltó szívóssággal s az események tendenciájának szinte fanatikus semmibevevésével s amit most Lansbury képvisel, maradéktalanul benne van abban a mondatban, amit a munkáspárt vezére az alsóház két nap előtti ülésén elmondott a nyersanyagok szétosztásáról s a világ valamennyi nemzetének egyrangraemelésé- ről. Az angol szocializmus hívei megelégszenek azzal, hogy a jobbik útra rámutatnak, még ha járhatatlan is, a hatalom hivatalos urai pedig nem a jobbik utat tagadják meg, hanem a szükséges legjobb megoldás J mellett megjelölik a lehetséges legkevésbbé rossz megoldást. Tanulságos és irigylésre- méltó együttműködése ez józan idealizmusnak és józan realizmusnak. S bizcnv kár, hogy mindeddig az angol gondolkozás hatása a francia és német mellett meglehetősen eltörpült Európában.

Ma^ag^rádi^meMébleí

vy n 18 oldal ára Ké 1.20

jPí JjSr 1 XV. évf. 32. (3881) szám • Szombat • 1936 február 8

■ Hl .I.IM mii I Ilim IHII Ilin Hl m i Mm 11 ■■I—mii ■ mi lim ■HIIIW lllll l» IN I ■■ mi —■WIHUIWIII ■ III I I II II I II HU Ilii mim i na inni in " II ■ Ilin I Ilii I irr j r ni I ■.■(.utow I' '111 —