Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-07 / 31. (3880.) szám

•gjjpjnq ;?q 9 n? utas ga^ ‘qjzpqcu9so uegjA snqjng bjBjEd snj b jpEipgaj^J JJ.BJB qmop b juiqspo V

•agajaui pf ajoj sí uba

‘ajaA jnjaq uaAjaqznj v ‘jpzs jjoj ipfpqupzs y ‘gaf uasouiu Agoq ‘uaqpqttQ 7

•jozipjBaioAu qpsnso A3| J?H

‘pqzis UI3U UUiq BjfBJ JOAJMI

:BjqBiqB zb jz$aj?H 4Bd]Bjts B 9.r 9JIWC

•dpgpjttdaj Aga jutni ‘jjpzs A3q

•jpfpAujasa BjjtÁu jarfpzg 'jajBZBq UBsnq snqjng ' ‘pzs b fnj ‘jsa qjsg **

saAp ti ‘(niBjfnspqoj,) NyAXSI NNVKHaaaia :*mozfí?H

ívDvsnaouozs sn»ang

•qjjaÁu ioqpjoq qospjjojzog b Jója pjpg .jozs BJBSBjj'Eq qadah b ioqB sí qauiazit sbiu -jBjEq qaupoqnut jeui Napain BspqsouzsEq uajjaAZoq sp nqajjpui qqssiq uaÁj; qaugajaui tqpqfnA v ■qBUBjJE} jpuspiajjn zb qesa Spui úajajpjaj spin jojjiiub ‘jagpspjoz jzsauuaj sí UBqqBzsop; ubA'io jaApgpsjjgas qospjjoj -gajatu ojojjaj b upjajnjaj JajEjg-ouBugy jpnjBjq b zsapiaq jÁjodBn Agg 'lagajaui 9ZBUIJBZS ipqgBijAiB zb qB^ipJoj ej-^sbjbj -zbjiso gBuiopA í9?[Bi jagizs-Eiqosi njajiaui Ajodpfj b Ág] gpgajaui qosB-uojzpg juBqjnA B qprjisouzsBq sí |oqst?m lupqqpAga BJqoj -pa igESEpzEgozafl •UEqqBZBqAupApu jjoj-nj iagga[ara tuBqinA qauianuaj jpqaAupA -ou souzsBq qpAga sp jaqpjpjgpspjgz gipad uBqqBfn ‘jaggajaui ojojjaj joqpApin pjö| B qauajnj jaqajaindpzoq sp jEqpioqsj upjagjzs puejzj -aqqagpszoq b qjjazaAaq uaqaAOsa tpzog 9JJOJ BjojBtunj Ág Én 0A91 uaqjazoq B Agoq ‘jpsppjpq spjnj ipj b 3am qpfpjo Agn uaqgpszoq soppzsuiozs qqoj upjagizs osaf •aJaspjnj qBZEqÁupAou b jzoq qaqqo) qpf -IpuzsEqjag •qtjfjjsouzsBq Bjpg^J apui pzog qpiojEUinj :iea9zs zsbjo ‘qosBJJojzog jupq -jnA b uaqajagizs updBf b ‘upjajniaj jupqjnA qqasajazaAaugaj qjÁga gpsqajaqpjoj y

l|9S9JJOjQLj IS9!JQ >j0U9>iinA e ubsouzsqh

•93A9 XT *EAg sapioa

•jagapui 9f B BfjpA s ‘gajapip qjzpj qqpqui *BAgpAuoq puzoqBZBq JJa^l ‘Bjfpj azssaui la indái inajq

•UBqpqozs gaiam souiu 9 sg ‘uba gapjq zsjq ‘Aupgazs qjzpj *BAzpj jpnoj ‘aAgajapja •BOgp ZB U?z8 BJJJppBUI 8J5I

•agaaA v

•p^Bapurv

*»A? gX ‘BpgBW »JP?JBMV

•JIOJ B — ‘OBIBID «PI V aquiajaznj b JipJaq Ag] g ‘j[oa agpA ‘ipBipzsgaw ‘Aupgazs ip pqos mán ‘zsgi

•aqpzoq qoui^zs y lioirnq aE[Biu ajaqa] Agg ‘ajpAgaq uibuoj y majiaA ipini; qosinj laAjni §

‘naddp nreiJl inBjnrpzs ‘loiEpEpi idBuspin y •majaa dBugaj inpjjox jasa Bsaanj pssiq Auozjg

U3sa vsoana

*paxa<j ‘Bquoij JP°I0W

*qaz8ai sapjBqunui nq gipnim Agoq ‘uiaJpgf $ ‘jaiauozsoq spipq qopuom uaijapuisi 'liazsjajgaui uoÁgBU ap ‘uoÁgEU BuqB}JBi y ‘jaAAuoqspsaui dpzs b ubisbaíop Joqij\;

tnouozsoq UBsyipq uoAgnu lapza jzapuij^

TnOUIQJO

1IOA AgBu A[tm Agoq hnojBqpuou más i>j •bajbiuioAu uba apq uiasaaA b Agoq ‘oiBiiy i ‘BfdBg qoJBAgBW si^ b uofgaoi oyjzB Joq;iv

IjajEgnBqgain sí Bqsnzyf sjq B magug *llozoq jauioio qos AuosoBJEq B tuaqa^ ‘lunozsoqgam jaAAuoq dyzs b qBnisayq souyp ‘jujj jpzspuozsoq syiyq qos qyujajazs

U3NQZSQM

•piSJOlUO^

*o in ‘isi’ giod “Epi {Agyiizs laqain uoqyj zejez§

I9iqBlBd b iq ‘gopiog •qajaquia zb qBUjyp uoÍBini nyzjA soqzsig

•qypiA b mouiozs ‘qBjEd siq b ipBJBjn

•gyf ‘9q B ipBAiopg

nyjn syzgsa zb bq

•qiAioj lap tnypiA □yfajai b ‘AgBjgaui bh •q}Ajoj qsjBd 8jq Agg updazpq qunjB] jui y

vravxvd amiva

•tiiBjrnqonoii

‘•UB1 *o *AI ‘jbpbajx Bzagag

•jagaja zsjBqinsng nopBd b pfBni un a; no ‘jaiaqiq B nyjo-g qyuzaqjygam Bq »a

*91 b gym zsai smjs ‘Agaq b Spin zsai jyqag *9q zsaj ‘gapiq gym zsaq ‘ui9quyz8 siq finsnq ajsí

•uaqy iBqgam pfBiu r>i ‘baj? zb Injai ‘jnsng fuajyi b uupj uoa majsi ‘uipquyzs siq b insng

•wpmnyzs sia v msna

•gazspiQ

‘1 o ‘A 'qsi ga ‘ioqjx Absjb^í guioqqnip uafnaq lioja agpAAp Ágon ‘juinuB) upjnzg qogoj pAApaq qqof gyj® •jiopizs uiau gam Auozjg uoqijo myqndB Ago]| ‘qoiBqpuom ijAuub aa ‘uiojnay mán ja jym •uba masaijaq Anyq Agog ‘iubiioa jsaupAiq sg •uBisoiu modBqgam izy ‘uiaijainapjygaui Ijnry —- :UBqUIBgBtU uiBiiopuor)

•juiuias jyiu jjgas ujajq ‘syjjs b ijgas majq •tusa uozb ipq iy jazsAga sjgyui ap ‘om •IBtuoAuyAijAuoztq y juijAuiq maijain masgpw ‘iBqos UBSBmiBgJOZS up uiBiinnBi gjpag •qodBq lAuyAjiAnozig UBqAiyizso zb Joqtui ‘jodBu b jyra raBijyA lassyzjp 9guoiozs

‘AMyAiiANozia iAaiaa

IVSVUI XOdVADVM SIX

— m- —

— »I» —

— 410 —

M ES ÉVI RÁG

Irta RÁKÓCZI ILONA

MÓKA

A GYŐZELEM JELE.

Szeresd a virágot, és ne félted szivedet, mert ki azt 6zeret,i, rossz ember nem lehet“, tanitgatta kislánykáját, Katókát az é<le6- anyja a virágok szeretetére. Katóka ezt a szép tanítást nem felejtette el sohasem, még akkor sem. mikor már megnőtt és elkerült édesanyjától messze-meseze tengeren t-ulra egv gyönyörű kastélyba, melynek parkjában ezebbnél-ezebb virágok nyiladoztak.

Katóka a virágokat nagy gonddal ápol- gatta, öntözget.te és a kártékony rovaroktól tisztogatta, de különösen azt a virágót szerette a legjobban, amelyik ott nyiladozott a kertben az ablaka alatt. Ezt a virágot csodavirágnak hívták, mert ha a szél a leveleit és virágait mind le is tépte, tnqe- nap reggelre csupasz ágain már újra üde zöld levelek ée bimbók fakadtak. Ilyenkor Katóka szeretettel nézegette, simogatta a friee bimbókat amelyek percek alatt bontogatták ki szirmaikat és nyíltak ki illatos virággá. A ceodavirág, egyszer, hogy Katókának ezt a szeretetét meghálálja, egy szép csillagos nyári estén, a langyos szellő szárnyain virágjának egy szirmát beküldte a nyitott ablakon át Katóka szobájába, ahol halkan leszállóit Katóka selyemtakarójára és ott kedvesen mesélni kezdett.

— Kacagó, vidám tündérkirálynője voltam én a japán nép virágának. Otthonom a császár virágos kertje volt. Selyemfátyol köntösömet, amit a tavasz tündérei szövögettek, tarka lepkék diszitették. Fekete hajamon gyémánt korona csillogott, kezemben varázsvesszőt tartottam, amellyel a fák és bokrok ágain virágokat fakasztottam. Esténként a császár fürge szolgái virágzó cseresznyefáimat tarka lampionokkal diszitették fel, amelyek alatt a szellő halk muzsikájára tündérkéim vidáman táncoltak.

Egy ilyen csengő-bongó vidám estén a kert nyitva felejtett kapuján egy szegény kis japán leányka tipegett be a kertbe. Á szolgák hamarosan észrevették és a császár elé vitték. A császár, amint a kisleányt meglátta, arca haragos lett és a szolgákra kiáltott.

— Nem megtiltottam, hogy kertembe hívatlanul bárki is bejöjjön? Vigyétek és parancsom megszegéséért, hogy a kertembe lépett, büntessétek meg!

A kisleány zokogva kérlelte a hatalmas császárt, hogy bocsásson meg neki, hogy a kertbe lépett, de azt hitte, hogy tündérországba tévedt, mert ott olyan e?ép minden. A császár haragja azonban nem csillapodott le.

Én megsajnáltam a kislányt és tündéreim közül előléptem és megszólaltam:

— Császár, ezt a kisleányt itt senki sem bánthatja mert ő e perctől fogva a tündérkirálynő pártfogolja. — Azzal a fejemről a gyémántkoronát levettem és a kisleány fejére tettem, hogy a császár haragjától megvédjem, de abban a pillanatban, hogy a gyémántkorona a kisleány fejéhez ért, annak szegényes ruhája azonnal drága selyemmé változott és emberi kéz neki többé nem árthatott. A császár haragja ekkor felém fordult és így kiáltott:

— Fogjátok hát meg akkoT a virágok

tündérkirálynőjét!

A szolgák erre hozzám rohantak és megfogtak, mert koronám nélkül megszűnt a hatalmam és igy az emberi kéz érintésétől virágbokorrá változtam. A császár, hogy ezt látta, haragja nyomban lecsillapult és gyönyörködve nézte szép virágaimat, amit aztán a szolgákkal féltve őriztetett, mert tündérből lett virág nem volt még senkinek a kertjében. És a császár azt akarta, hogy csak ő egyedül gyönyörködhessen a szirmaimban. De a szellő tündére az irigy császárt megbüntette, mert a magvaimat a szárnyára felvette és a nagyvilágba szétszórta, hogy más is gyönyörködhessen a szirmaimban.

így kerültem a te ablakod elé is, Ka^ tókám.

— És most nincs királynőjük a kis virág- tündérekpek? — kérdezte Katóka a ki<s mesélő szirmocskát.

— De van — felelte a kis szirom. — A szegény kisleányból ttinderkirálynő lett, aki varázsvesszőjével most is járja a világot, hogy a lombtalan ágakra és bokrokra virágot fakasszon — fejezte be meséjét a virágszirom és azzal már is felült az ablakon besurranó szellő szárnyaira és vissza* repült a bokorra.

— Tündérből lett virág mesevirág — súgta Katóka, ahol másnap korán reggel a virágzó bokrot friss vízzel locsolgqlta és hálából a szép meséért a tündérből lett virágnak megfogadta, hogy a virágokat ezentúl még nagyobb gonddal ápolgátja.

— Ejnye, mitől van ennyi karcolás a kezeden?

— A pajtásommal fogadtunk, hogy melyikünk tudja jobban heccelni a maeskát...

>— Na és?

— És ... én nyertem.

PÁRBESZÉD.

Azt mondja egy kis gyerek a mamájának :

— Anyukám, nagyon szeretnék moziba menni.

— No jó. Kérj hát rá pénzt a papától

— Jobb, hogyha anyuka kér — válaszol a gyerek.

— Miért?

— Mert apukát hosszabb idő óta tetszik ismerni.

Bledermann István mókája:

Ferkó: Papa, milyenek az olasz színek?

Apa: Zöld, fehér és piros.

Ferkó: És az abesz szinek?

Legeza Tivadar mókája:

Pali délelőtt nagyon rosszul viselkedett s ezért délben az édesapja alaposan megverte. Mikor Pali jól kisirta magát, odaállt az apja elé és igy szélt:

— Papa, igazán abszurdum, hogy a mai időben egyik magyar veri a másikat.

KIS LEVELEK

Bodnár Ferenc. Megfejtésed jó b fölveszlek a megfejtők táborába. Máskor csatold a rejtvényszelvényt is. — Bérczy Ata. Rákos versikéd jó, de tekintettel arra, hogy nekem szántad levélnek, nem közölhetem le. írjál más verset s ha jó lesz, leközlöm. — Bujanovics Mária. Kedves soraidat megkaptam 8 téged is fölveszlek a kis magyarok táborába. Hogy kicsi vagy, az nem baj, majd megnősz és akkor többet fogsz tudni. — Fekete Boriska. Szívesen vettelek föl a kis munkatársak közé. A mi táborunkban minden kis magyar megfér; úgy a falusi, mint a városi, mert mi ilyen különbséget nem istenink. — jLenkey Imre. Versikéid jók s alkalomadtán leközlöm azokat. — Bledermann István. Kottát technikai okokból nem közölhetünk. — Mfnarovfts Sasa,

Tanulásod eredményéhez ón is gratulálok. Légy továbbra is szorgalmas, hogy örömet szerezzél szüleidnek s kiérdemeld szeretetü- ket. — Panliny Rita, Károly és Ada. Fölvettelek a megfejtők táborába.----0----ME

GFEJTÉSEK

Az 52. szám rejtvényeinek helyes megfejtése:

Wojatsek Erzsi fésürejtvénye: Érsekújvár. — Mágori Juci rejtvénye: Szánombánom. — Sebők Judit pótlórejtvénye: Deák Ferenc. — Sebők Éva betürejtvénye: Nagy- kikinda. — Szélmalomrejtvény: Aranysárkány. — Herczeg Babci rejtvénye: Keresztes-vipera. — Lenkey Imre betürejtvénye: Három árva sir magában. — Gönczy Éva betürejtvénye: Színház. — Árvay Pali rejtvénye: Keresztespók. — Lazarek Mária

betürejtvénye: Párna — Számrejtvény:

5. 2, 7, 1, 5; 1, 8, 2, 3, 6; 1, 4, 7 5, 3;

5, 6, 0, 5 4; 8, 0, 4, 6, 2 — Kemény Zoltán rejtvénye: Sebes. — Pető Irénke fésürejtvénye: Olaszország.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Ádám Gyurka, Altstádter Magda;

Bodnár Ferenc, Bujanovics Mária. Böszörményi József;

Csery Ilona, Czinbula Géza:

Fekete Boriska;

Gáthy Évi;

Herczeg Babci;

Jankovich Imre, Jankovich Módi, Jelűnek Harry;

Kazár Lili, Kemény Zoltán, Krakovita Erzsi;

Lencz László, Lencz Évi, Legeza Tivadar, Lenkey Imre;

Mágori Juci, Minarovits Sasa, Mikua László;

Pénzes Joákim, Polányi Gyula, Polányi Imre, Pető Irénke, Pálka Magda Pauliny Rita, Pauliny Károly, Pauliny Ada;

Rakusz Márta, Ri6zner Jenő, Riszjtcf Karcsi, Rábai László, Rábai Valéria, Roz- losnik Bözsi;

Schalkház László, Sebők Éva, Sebők Juci;

Szilágyi Ida, Szecsey Klára, Sziklay Sándor; :

Wojatsek Érzői;

Zirkelbach Tibor.

#

Sorshúzás utján az első dijat Leqcz László Komáromi ,,Pataki diákok1* ciroíi köpyvét, a második dijat Pető Irénke Balogbqé „A tornyos villa lakói“ cimü könyvet nyerte.

%

— _