Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-06 / 30. (3879.) szám
6 ^RXGMMAGÍ^HmMP 1936 Február 6, csütörtök. Grarmiscíi=Paríenkirclien az olimpia lázában Bábel, bajoros tájszólással ■■ Nagy dolog a konyha! ■■ Külön olimpia az autogrammban, nőkben, pipában és heringben ■■■■ Egy uj kór: a tréningragály ■■■■ Garmisch - Pár tenkir eben, február 5. (Kikűl- dött berlini munkatársunktól.) Mintha. csak uj népvándorlás kelt volna útra. úgy fest már is a téli olimpia jegyében hullámzó müncheni országút! Autónk csak alig tud előre jutni a rengeteg gépkocsi és kerékpár, sőt gyalogos között, állandó tülköléssel és fékezéssel evické- iűnk előre. Másutt talán bosszankodnának, itt azonban csak egy pillantás elég a mosolygó arcokra, egy pillantás a ragyogó, hófedte csúcsokra s az alattuk elterülő gyönyörű, békés alpesi tájra, hogy még a leggorombább autós is — mi mást is telhetne? — beálljon a cammogó sorba s az egyik kis „Brauháusl‘‘-bői kiszűrődő Schuhplahtter hangja mellett fütyörészve kezdje meg olimpiai tartózkodása szánes életét. Ne mérgelődj! Ga-Pa! Fütyörészve futunk át tehát a Starenberger- tó lilába összefolyó, csillogó vize mellett, nevetve üdvözöljük a hirtelen felbukkanó Sonnen- berget s mire beérkezünk G amiig eh -Parte nk ir- ehenbe ( vagy ahogy a svédek azonnal, praktikusan le is rövidít ették: „Ga-Pa“-ba) már nevetve bujunk ki mi is a plédek halmazából, hogy kipirult 'arccal rázzuk meg kezét annak az ismeretlen, szaporabeszédű franciának, hevesen gesztikuláló olasznak vagy nyugodtan pipázó dánnak, kinek fejéhez az országúton, egy félórával azelőtt lagszÍvesebben talán még az átkok özönét vágtuk volna. A béke hangulata lebeg tehát a levegőben. Itt már senki sem haragszik, senki sem panaszkodik, a kipiroeodott arcokat mosoly lepi el s az egész gyönyörű kis város, környékével együtt úgy fest, mintha csak egy békekongresszus ült volna össze. Aki nem mosolyog, azt itten egyszerűen kinézik, aki pedig méltatlankodni mer, hogy feje alá a derék bajor asszonyság három tolipárnát is alárak, vagy nem iszik meg együltében 4—5 „Molle“-t, az egyszerűen nem is számit embernek, így azután rövidesen csak megelégedett s nevetésre, jókedvre ,,gleic.hschaltolt“ urak és hölgyek tanyáznak Garmósohban, néhány órán belül azután olyan „echt“ bajor dialektusban beszélik Shakespeare, vagy Dante nyelvét, mintha vrlágéletükben csak a ga-paii, pardon! garmisch- parteinkircheni gombócon nevelkedtek volna. E sorok- írója tisztelettel azt indítványozza egyébként, hogy a népszövetséget haladéktalanul, cakk und pakk idehelyezzék át... Itt kérem a békesség s békülékeuység szaga érzik a levegőben, itt nincsenek nyelvi és politikai [ különbözőségek, a hely pedig már maga is, még a legvéresebb militaristából is pacifistát, a legsziigo.ruibb diktátorból pedig nyájas idegent varázsok Kérem indítványomat tehát elfogadni, annál is inkább, mivel e percben földünknek nem kevesebb, mint 28 nemzete van már itt képviselve s ül olyan ádáz barátsági tort, hogy ilyent még a lég vénebb népszövetségi tag sem látott. Signor Zanchi makarónija Vidám képben sincsen hiány. A gtamofochi uccák egyre színesebbek, a forgalom egyre nő, a zászlóktól már nem látni a házakat, a hotelekben és magánszállásokban pedig már mozogni sem Lehet. Kimegyünk tehát kicsit körülnézni. hogyan laknak ezek 6zenint maguk az olimpiai versenyzők? A legzsúfoltabb a „Húsár11 szálloda, hol nem kevesebb mint 62 amerikai versenyző robog hol külön-külön, hol koUek- tive minden másodpercben a lépcsőkön le, a lépcsőkön fel; a 39 belga ezzel szemben a szép „Bayeirischer Hof“-bam lakik, mig az 53 tagú angol csoport a „Kohlbardt“-ban csap olyan whisky-pantikat, hogy a szomszédos „Oblsen- hof“-bam tanyázó 33 finn már is ultimátumot Intézett a British Empire kiváló képviselőihez, hogy amennyiben nem kapnak maguk is, záros határidőin belül a jóféle itókából, kénytelenek lesznek síelő rablólo vág okká vedleni. A svédek ezzel szemben ismét a Kochelibergen egy egész, ■külön falut kerítettek hatalmukba, ahol első dolguk volt saját spec alitásu siportgőzfürdőjü- ket, a Saunat felállítani, ugyanakkor, amikor a Zugspitze lábainál fekvő Iiammersbaiehban eáa- oa-eilaláizó ta liánok az expport-konyhafőuök, Signor Zanclii joviális arcáról lesik le a makaróni és vermioe'lli front legújabb mozzanatait. Vigaszul állapítjuk csak meg, hogy azért a magyarok sem panaszkodhatnak, mert a gar- mischi „Drei Mohren“ szakácsnője olyan párolgóin, illatos székelygulyást kerít ki, hogy | már annak a szagával egyedül is, garanciás alatt vagyunk hajlandók a legmérgesebb mi- jj zantrópból kedves, finom emberbarátot csi-1 nálni... I Az evés és ivás különben is nagy szerepet ját-l szik Ga-P.a életében. Az étlapok, épügy mint a Jj hivatalok s nem egy üzlet felírásai is, három! nyelven, németül, angolul és franciául kínálják S árukat. De a városka összes kéményei is úgy füstölögnek (egy szerencse, hogy ennek a csípős, finom hegyi levegőnek még egy gázháboru sem ártana!) s a konyha művészei miaguk között is olyan lelkiismeretesen veszik feladatú-* lkait, imintha Ganmischban nem is sport, hanem legalább is konyhaolimp'a tenne! Hírességek, szabadon elővezetve Van azonban Ganmfisohban még egy egész sor más, külön olimpia is. Itt van például- rögtön az autograimmgyüjtok olimpiája is, kik titokzatos arccal járnak-kelmek egész nap hegyről le, hegyre fél, száillodáról-szállodára, hogy azután este komor arccal gyűljenek beszámolni, vájjon ki aratott legtöbbét a szabadon elővezetett isportháreseégek s az itt vendégeskedő film-, iró-, politikai- és mű vész-világ körében. A gar- mischi hölgyek között pedig különben is, már eleve szépség- és mosoly-o'imp'át kellen ren- \ dezrni, die olimpdája va.n végül magának az | „O]ioxpiá“-nak is, mely bűvös szócskát a sörösbe rd ótól kezdve a fűzőig, va.gy háromtucat leg- lehetőbb s lehetetlenebb tárgyon találjuk meg- örökitve. így szütetetit meg például az Olimpia- Ooctail, az olimp'aá levélnehezék(?) s kurta- pipa, ennek következtében eszünk olimpia-csokoládét, épugy, amint nyilván a garmischi napok szent ihletében született meg az olimpteher ing(!) iis... Ezen a lázon kivüi, különben kiküldött munkatársunk még egy másik, igen veszedelmes nyavalyát is megállapított, nevezetesen a tréning konstruktív kórját. G armisch bon edzést B folytat a síző, a korcsolyázó, a bobbozó és a hokikiizó, de tréningez Ga-Pában a posta is, mely már mo6t tudja kívülről épugy Mr. Ilawkins elmét, aminthogy hiba nélkül kézbesíti ki Du- ■bois umak, vagy Signor Pattinak leveleit. Tréningez a vasút, mely naponta 40 induló és befutó gyorsvonattal, csekély 50.000 embert, vagyis egy egész mozgó város lakosságát fogja 10—10 percenként a 2 órára fekvő München és Augsburg között fuvarozni, de edzi magát a rendőrség is, melynek tagjai immár kifogástalan bajor how tío you dóval igazítják útba Albion fiait, hogy utána az itt szent békében megférő, folyton mosolygó Mussolíni-nép becses hogyléte felől érdeklődjön egy-egy barátságos comme va, comrne sta?-val. A tréning eme ragálya megfertőzte még a leg- passzivaibb telkeiket is. Szunnyadó energiák és domborodó, tirolinadrágos pocakok fökszenek hirtelen neki a nemesítő munkának... A szocializmus és Bedaux-rendszer apostolai itt bizony máról-holnapra állapíthatnák meg tanaik teljes csődjét, mert tempó és tempó, ez tett iU ten ma a nagy jelszó! Tempó, tempó hangzik kint az ugrósáncon fe, a tükörsima jégtábla felett bömbölő katona zenekar sárgaréz harsonáiból ... tempó, tempó tülkölik a szákadatlanuil befutó autók, füttyentik a sistergő vonatok s diktálja a sajtóiroda telefonjába az újságíró ... Még néhány nap csak s itt az olimpia, megindul a világ ifjúságának nemes küzdelme, hogy öt világrész fiai és leányai induljanak itt majd frontba az első díjért. Minden gondolatuk csak e 11 nap körül forog, szivük minden dobbanásával ezért a sikerért küzdenek .,. XI. Ol.impá, Te pedig most már megindulhatsz ... felharsanhat az olimpiai induló lüktető taktusa... egy egész világ szeme vám rajtad! DOROS FERENC. 18 ezer koronfnyi sesíSft osztott szil Pozsonyban a magyar nemieti párt Pozsony, február 5. A r.agyai nemzeti póri pozsonyi sajtóosztálya közli: A magyar nemzeti párt pozsonyi helyi szervezete számos, önhibáján kivüi válságos anyagi helyzetbe került magyar családnak, magyar embernek nyújtott segítő kezet. Az elmúlt év folyamán a dr. Dütsch Ottóné vezetése alatt miiködő hölgyszakosztályi segélybizottságnak fáradhatatlan tevékenysége révén, valamint sajtóbeli felhívások utján nagyösszegü készpénz és nagyobb mennyiségű áru érkezett be a szervezethez. Adományok utján 11.812.30 korona folyt be, a természetbeni adományok (ruhanemű, élelmiszer) közel 7000 korona összegű értéket képviselnek, úgyhogy a magyar nemzeti párt pozsonyi szervezete a múlt évben 18.000 korona értékben végzett magyar szociális segélymunkát. Nincstelen magyar munkások gyermekei kanták iskolakönyveket, tanszereket, keresetnélküli családok éhezésnek kitett csecsemői jutottak tejhez, szegény magyar kisdiákok ebédhez, távol- lakó magyar elemi iskolások villamos-, illetve autóbuszjegyhez, betegek gyors segítséghez, számosán temetkezési hozzájárulást, gyorssegélyt, élelmet és kisebb kölcsönöket. Most, amidőn a politikai légkör még szociális vonatkozásokban is éles válaszfalakat von az egyes nemzetiségek közé, az öntudatos magyar társadalomnak különös feladata, hogy a magyar nélkülözők, kisdedek és nem utolsó sorban a tanulóifjúság, a magyar jövő eme zálogának segítségére siessen és enyhítsen a sokhelyütt valóban rettenetes helyzeten. Amidőn köszönetünket fejezzük ki a magyar társadalomnak megértő áldozat- készségéért, ismét felkérjük, hogy támogassa készpénzadományaival, küldeményeivel magyar segélyezési mozgalmunkat, amelynek jellege nemzetmentő. Minden egyes esetben a valóban rászoruló érdemes magyar embereket támogatjuk. Mindennemű adományokat — akár készpénz, akár élelmiszer — köszönettel fogad és rendeltetési helyére juttat a magyar nemzeti párt pozsonyi főtitkársága (Jakab városbiró-tér 16, II. cm,). Á dublini fán iám Bűnügyi regény irta: John Amos Cíeever (50) — A kérdések és rejtélyek szövevénye ez az egész ügy és sem a. rendőrség, sem az ügyész nem tudott elfogadható bizomyilókkal előállani Parcival Gordon Brooks ellen, mint ahogy elő sem állhatott, mert ő nem bűnös, neki semmi része nem volt az okmányhami- gitásban. Sőt ki kell jelentenem, hogy a hamisított végrendelet végeredményben szóról- szóra megegyezett azzal a végrendelettel, amelyet Mr. Wethered magával vitt és amely a sárga aktatáskával együtt eltűnt. Mr. Sámuel Brooks halálos ágyán kiibékült idősebbik fiával és közölte vele a Végrendelet lényegét és esküt vett ki tőle, hogy azt betüről-betüre végrehajtja... Nagyhatású védőbeszédét azzal fejezte be, hogy a bíróságnak kötelessége megállapítani, hogy Parcival Brooks ártatlan az ellene emelt vádban és igy köteles a meghurcolt ir patrícius család jó hírnevét visszaállítani. Az eredmény már nem is lehetett kétséges. Az esküdtszék azzal szavazott a bűnösség kérdésében, hogy „nem bünös“, ennélfogva a bíróság nyomban fel is mentette Parcival Brooksl... Nem volt semmi bizonyíték ellene ... XX. FEJEZET. EGY IZGALMAS GOLF-JÁTÉK. A nagy sízenzáoiók vihara elült a város lelett. Az emberek tudomásul vették a felülnie Ítéletet és * túlnyomó többség lelkében meg is nyugodott benne. Parcival Brooks újból . visszahúzódott az Ulster szállóbeli lakására, Murray Brooks pedig visszaköltözött a Fi tzwiilli ami-téri palotába. Egy-két napig még érdekes beszédtéma volt a Brooks- ügy, aztán napirendre tértek felette. Csupán Patrik Fi tárnánrice bicskája tört el a száraz kenyérben. A törvényszéki tárgyaláson elhangzott súlyos vádak nagy mulasztásokról rántották Le a leplet és bebizonyosodott, hogy a bűnügyi rendőrség rossz vezetés alatt áll. Ralph Dcnogant előléptették, de nyomban nyugdíjba küldték, mig Paírik Fitzmaurioét a rendőrimóságra helyezték át. Az első ügye az volt, hogy Mary Sulllvant a bejelentési kötelezettség elmulasztásáért három shillinggel büntette meg. De nyomban ki is fizette a bírságot a saját zsebéből. Társai a Zöld Békában néha-néha inger- kedtek vele, megszólalásra akarták bírni a Brooks-ügyben, olykor-olykor felmerült a Fantom vészes alakja is ezekben a csipkelődő megjegyzésekben, de Patrik Fitzimauriee ilyenkor konokul hallgatott, vagy csupán jóízűen mosolygott egy-egy különösem szellemes megjegyzésein. Gsodálatos korán köszöntött be a tavasz a smaragdzöld szigeten, ahol különbem a téten ál is zöldek a mezők. Február elején már ragyogó napsütés csalta az embereket a szabadba. Egy ilyen csodálatos délelőttön a tündöklő napsütés, amely a komor hivatali szoba ablakán át megcsiklandozta Patrik Fitzmaurioét, kiicsalita a derék embert az uccára. Egy darabig mintha céltalanul ődömgött volna, aztán hirtelen elhatározással felült egy olyan villanyosra, amely periféria felé röpítette. A palotasorok csakhamar elmaradtak és most a villanegyed Ízléses házai között csörömpölt a sárga kocsi. Patrik Fitzimauriee egy lanka tövében megállóit és nekivágott a szelíd emelkedésnek ... Kertek és villák között vezetett a vörös homokkal feltöltött, kanyargós ut, amely alig észrevehetően emelkedett. Széles, bekerített térség elé érkezett, amelynek kapuja felett hosszú tábla hirdette, hogy ez a térség a Piokwick-jjiub golfpályája. Patrik Fitamau- rioe belépett a vörösre festett kapun, mert hirtelen kedve szottyant egy kis testgyakorlásra és ennek a klubnak ő is rendes tagja volt, bárcsak ritkán látogatta a klubhelyiségeket. A klubház mintegy kétszáz yardnyira volt a bejárattól. ízléses, egyemeletes, vörös téglából készült épület. Patrik Fitzimauriee már eleve megelégedéssel gondolt a pompás roston sültre, amiben most része lesz. A társaságban kedves barátokat talált, akik nagy riadaloutimal fogadták. — No, csakhogy kibújtál már az odúdból, öreg medve — ilyen és hasonló kiáltások röpültek felé. Patrik Fitzmaurioe megelégedetten kev er- gette whiskijét, aztán pedig jóízűen látott neki a falatozásnak. Kitűnő golfjatéikos hírében állott, bár csak ritkán gyakorolta kedvenc sportját. így általános örömet keltett, amikor- étkezés után megszólalt. — Gyerekek, kedvem volna egy partira! Ki tart velem? John HalUburn jelentkezett, egy fiatal, tejfeles szájú klubtag, aki maga is kiváló golf- jáitékos hírében állott. A két fél előkereste felszerelését., nyirkukba kaptáik a szíjat, amely a golfütőket fogta össze és nekiláttak a gnoadnak. A sorsolás Palrik Fitzmauricénak kedve* zett. A pálya első része sima, füves talaj volt, amelynek távlatán bokorsor zárta el a kilátást Patrik Fitzimauriee gondosan elhelyezte a labdát. Nagyot lendült a cab a kezeiben és a labda repüit-repült, hogy sebes iramát nem is lehetett követni. Az bizony átszállt a bokor- soron túlra. Patrik Fitzmaurioe pedig agyara közölt szorongatva a pipáját lassan a 'labdája után bandukolt. A bokrokon átjutva ellenzőt formált a szeme elé a tűző napsütés ellen. Jobbkézre kis csalit húzódott, annak a szélén két alakot látott. Megismerte őket. Feléjük tartott. Már nem is keirese a labdáját. A csalit széléin Creevey készült éppen az ütésre, amikor barátja odaért. Már-már lendülő botja leereszkedett. Az újságíró meglepetten kiáltott fel: — Ni... ni... Patrik Fitamaurioe ___ Hát ma ga is kijött már egyszer, öreg fiú? Úgy látszik, a reindőrbiróságon nem igen akad munka... — Amint látom, az Irish Times szerkesztőségében sem. Hja, a Fantom visszavonult —■ nevetett Patrik Fitzniaurice ... — Bizony, bizony — mondta Creevey és mintha a szenzációra éhes újságíró sajnálkozása érzett volna ki a hangjából, hogy7 egy ilyen bálás témakört elveszített. Társa, George Buchanan, már türelmetlen volt. — Talán ütnél, Gordon és ha aztán nagyon kívánsz a barátunkkal beszélgetni, elindulhattok együtt a labda után ... — Ugy-ugy, csak üssön Creevey — mondta Patrik Fitzimauriee. — Kiváncsi vagyok a s tílusára nagyon ... (Folytatása következik.) %
