Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-04 / 28. (3877.) szám
1936 február 4, kedd. tivcgaiA\ag^arh!rlai> IfiM a lűtúíűíűúáSsáátísűA ^ WWWS? Wr WfűW *W W Tárgyilagosságról nehéz vitatkozni azzal, aki félreértést nem tűrő hangon leszögezi, hogy „aki objektív, az enyhén szólva csal.“ Mi nem választjuk axiómánknak e tételt s dijmentesen adományozzuk a lapnak, ahol leszögezték, használja mottónak. Néhány nappal ezelőtt, Hitler hatalomra- kerülésének harmadik évfordulóján, kellő tárgyilagossággal foglalkoztunk a német nemzeti szocializmus politikai eredményeivel s Ítéletünk inkább marasztaló volt, mint felmentő. Megsúghatjuk, hogy a cikk adatait a prágai németnyelvű félhivatalosból vettük, ha tehát „hitlerista'* ízűek, nem minket terhel a felelősség. De azt hisszük, nem ilyenek, sokkal kevésbbé azok, mint néhány prágai agrárpárti vélemény volt ugyanakkor. Vannak azonban egyesek, akik kötelessége bennünket bántani s igy történt, hogy a cikk miatt Pozsonyban hevesen megtámadtak. A haragosak régi szokása szerint különfélét belemagyaráztak cikkünkbe s mivel szavainkban és mondatainkban kivetnivalót nem találtak, mögöttük keresték az igazi „tartalmat" s a „lelkesedést", amit a cikkben nélkülöztek. Aesopus meséje jut eszünkbe a farkasról és a bárányról. A farkas fel akarja falni a bárányt s amikor a patak partján találkozik vele, kijelenti, hogy meg kell ölnie, mert felzavarta a vizet, amiből inni akart. A bárány védekezik: nem zavarhatta fel a vizet, hiszen lejebb állt a patak partján, mint a farkas. Mindegy, érv ide, érv oda, igazság ide, igazság oda, a farkas nekiesik a báránynak. Hiába mondjuk mi is, hogy a vád nem lehet igaz. mert nem akarjuk és nem akartuk azt tenni, amivel vádolnak, mindegy, egyre megy, nekünk esnek, mert igy követeli az előre elhatározott szándék. Bizonyítékul idézzük a támadó cikk főérvét. „Az objektív cikkíró azt Írja, hogy Hitler megállította a lefelé züllés 1933-ig tartó iramát. Mit állított meg? A lefelé züllés iramát. Mi volt a lefelé züllés? Nevezzük nevén a gyermeket: a weimari demokrácia volt." — Elképzelhető a rosszakaratú belemagyarázás, a farkasi attitűd szebb példája? Mi természetesen a lefelé züllés irama alatt az 1931. és 1932-es német eseményeket értettük, a polgárháborút, amikor minden vasárnap 20—- 30 halott maradt a német városok uccáin, a gazdasági válságot, a munkanélküliség terjedésének iramát, az ötmillió munkátlan, kétségbeesett exisztenciát. a kommunizmus terjedését (a kommunizmus akkor mást jelentett, mint ma) a német sziveket ellepő kétségbeesést, bizonytalanságot, szégyenérzetet, a birodalom külföldi érvényének zé- rusraszállását, Brüning, Papén, Schleicher kusza uralmát, ezt a legszörnyübb bomlási állapotot, amiben valaha ország volt —- s nem a weimari demokráciát, mint világnézetet. A „lefelé züllés irama" nem is lehet azonos a demokráciával, hiszen a demokrácia állapot és nem folyamat, aminek „irama" van. A demokráciát a legszebb és a legegészségesebb társadalmi rendnek tartjuk s világéletünkben olthatatlan nosztalgiát éreztünk a nyugati, főleg az angol demokrácia iránt, csodáljuk, rajongunk érte. De Németországban nem sikerült a demokráciának ezt az állapotát megvalósítani, ne kutassuk, kinek a hibájából. Valószínűleg a régi rendszer tökéletlensége miatt és a német nép hibájából, amelynek egyelőre kell a drill, a fegyelem, mint éppen Hitler sikere mutatja s a weimari köztársaság tizenöt év alatt sajnos, nem tudta átnevelni. Hitler legitimen kellett a német népnek, ez sem hitlerizmus, ha megállapítjuk, csak objektivitás. E sorok írója már akkor idegenkedett a német lélektől. amikor a támadó cikk írója még esküdött rá és lelkesedett Berlinért, mert e sorok Írója ismerte a német katonai szellemet, amely álfejlődésnek tekintette a weimari Berlint és érezte, hogy előbb-utóbb végez vele. Ismerte a nyugati szellemet is, amelyben nevelkedett. Nevetséges, ha most „németbarátsággal" vádolják azok, akik az igazi nyugati demokráciát nem igen becsül ték Hitler előtt, mert a nyelveket sem ér tették és kultúrájuk német volt, de nyugatellenesen a keleti Moszkvából jött eszmékkel aláfestve, keletiekkel, ahol szintén nem otthonos a demokrácia. Viszont nem bírjuk a gyűlölet tájékozatlanságának ama tónusát, amit a csalódottak most alkalmaznak. A támadó cikk írója, hányszor állapította meg az elmúlt évek folyamán, hogy: 1. Németország hetek alatt összeomlik; 2. gazdaságilag legfeljebb hónapokig tartható a helyzet; 3. a német polgárháború kitörése órák kérdése; 4. a nagyhatalmak németellenes bojkottja elhatározott dolog s a külföldi nyomás hamarosan megfojtja Hitlert; 5. a Führer népszerűségének vége; 6. a saarvidéki és a danzigi népszavazás holtbiztosán megmutatja, hogy a szabadon szavazó németség Hitler ellen van. Mindennek az ellenkezője történt, a Saar-szavazás, Danzig — s igy lenne, ha megkisérelnék az osztrák plebiszcitumot. Ha valaki jobban látja a jövőt és a történelmi folyamatok belső dinamikáját, mint az, akivel igazságtalanság történt, még nem pártos és nem gazember. Emlékszem, amikor a pozsonyi támadó cikk írója Németországból emigrációba kényszerült és Prágába jött Berlinből, mielőtt pozsonyi állását elfoglalta volna, szomorúan beszámolt helyzetéről, de már akkor lángolt benne az optimizmus és a tévedés s kipirult arccal bizonyítgatta, hogy Hitler uralma legfeljebb hetekig tarthat, a proletáriátus elsodorja és ő visszamegy Berlinbe. Azóta három év telt el. őszinte részvéttel hallgattuk az emigráns szavait s éreztük, hogy vágyálmok birodalmában kalandozik. Nem is becsülnénk, ha az emigráns másként Írna vagy beszélne. Igazságtalanság érte, bántották, joggal haragszik és mi is szörnyűségnek tartjuk, ami vele történt. De mint ahogy nem az üldözött fehérorosz emigránsok panaszai szerint ítéljük meg a szovjet politikai kifejlődését, a német világpolitika megítélésénél sem indulhatunk azok után, akikkel sérelem történt s akik ennélfogva bűnt látnak az objektivitásban. E sorok írója egyforma tárgyilagossággal, egyforma hangon ir Németországról és a szovjetről, amit a támadó cikk írója is elismer, mi a hiba tehát? Éppen, mert semmi közünk a német eseményekhez, mert semmiféle közvetlen érzelmi viszonyban nem állunk hozzá, maradhatunk és maradunk tárgyilagosak, amit a cikkíró nem tehet s ismételjük, nem is becsülnénk, ha megtenné, mert vele sérelem történt. Igaz, hogy egyesek véleménye szerint néha sérelmeket is felejteni kell. Az az újság, ahol a támadó cikk Írója dolgozik, politikai alapelvének tartja például, hogy a jövő érdekében felejtsük el a sérelmeket amik a magyarságot érték s béküljünk ki. Tárgyilagosság alatt mi nem az érzelmek, hanem a megállapítások tárgyilagosságát értjük s nem viseljük el a jósolgatásoknak azt a mohó iramát, amit az események úgyis minduntalan megcáfolnak. Nem viseljük el, ha valaki nem talál kivetnivalót az orosz fegyverkezés páratlan lendületén, de borzalmasnak tartja a német fegyverkezést, pedig az orosz fegyverkezés és az egész világfegyverkezés sokkal régibb keletű, mint a német, amely csak válasz volt a lefegyverzési konferencia csődjére s a világlefegyverzés elvének elvetésére. A világbékét egyformán veszélyezteti Tuchacsevszki régibb keletű és Blomberg újabb keletű fegyverkezése. Nem viseljük el, ha valaki cyrá- noskodik s mindenkibe beleköt konstruált sértések miatt, pedig a legtávolabb állt tőlünk megbántani vagy fájdalmát el nem ismerni. Nem viseljük el, hogy minden szavunkba németrajongást magyarázzanak be, mert kényszerképzetük a német ügy. Bennünket hidegen hagy a hitlerizmus s Isten látja lelkünket, nem lelkesedünk érte. Egy francia regény, az angol demokrácia egy szép ténye közelebb áll hozzánk, mint a hitleri elvek. Nincs viszonyunk hozzá, tárgyilagosan ítélünk, —' de elítéljük, ha vét 15 kilót adott le, az uj ruhák már nem okoznak neki gondot Arra a kérdésre: — „Hogy is adta le őnagy- sága azt a 15 kiló hájat?" —, kérem, tessék őt magát meghallgatni: „Körülbelül 18 hónappal ezelőtt 80 és fél kilót nyomtam, ami számomra — s ezt bizonyára ön is megérti — nagyon kellemetlen volt. Mindenen fölizgultam, különösen az uj ruhákon. Semmi sem illett nekem s a járás is nehezemre esett. Egy barátnőm ajánlotta, hogy szedjek Kruschen-sót* s nagyon örülök, hogy ezt meg is fogadtam. Az első tiz hónap alatt 12 és fél kilót adtam le. A legutóbbi hat hónapban súlyom 64 és fél kiló volt s egészség dolgában is sokkal jobban érzem magam. Minden mérlegjegyemet eltettem, hogy bebizonyit- hassam, amit állítok." M. P.-né. A Kruschen-só hat ásványsót tartalmaz. Ezek pontosan oly arányban vannak keverve, mint az európai gyógyfürdők ásványvizei, amelyeket generációkon át keresnek föl kövér emberek soványodás céljából. Uj erőre kap, energiát nyer — évekkel fiatalabbnak érzi magát — jobban néz ki és jobban dolgozik. ESS az emberi humanizmus szabályai ellen. A nyugati szellemet pedig mindig védeni fogjuk, mert ismerjük és benne nevelkedtünk, nem úgy, mint vetélytársaink, akik nem nyugatot, hanem keletet játsszák ki Németországgal szemben. Még egyet. Amikor azt irtuk, hogy néhány nagyhatalom kedvezőtlenebb gazdasági helyzetben van, mint a birodalom, a.z aranypánikban vergődő Franciaországot, az egyelőre kiegyensúlyozatlan gazdasági helyzetű, de javuló irányzatú Oroszországot és a háborús bonyodalmakba keveredett Olaszországot értettük. Itt sem hagytuk el a tárgyilagosságot, a statisztika a segítségünkre siethet. Nagy csata Északon? Az abesszinok Addís Abeba kiürítésére gondolnak Veszedelmes felkelés ez északnyugati tartsmásssrskbasi Cáfolják a feketeingesek vereségének hírét Róma, február 3. Badoglio mai harctéri# jelentése szerint a szomáli fronton tovább tart a Canale Dorya és a Dana Panna közötti vidék közigazgatási berendezése, Dalaborana lakossága tevékenyen résztvesz az abesszin osztagok elleni harcban és egymásután szolgáltatja kézre a négus elszórt katonáit Az eritreai fronton nem történt jelentős esemény* A repülők számos felderítő utat végeztek Amba Alaghi és Dán akii vidékén* Egy Rómából érkezett jelentés szerint Dia- manti tábornok, a feketeinges hadosztályok parancsnoka táviratot intézett a milicia római vezérkarához és megköszöni azokat a szerencse- kivánatokat, amelyeket a vezérkar a fekete- ingesek legújabb győzelmeivel kapcsolatban kifejezett Diamanti közli, hogy a római távirat éppen akkor érkezett, amikor a feketeingesek az első offenziva győzelme után uj offenzivára készültek. Rómában egyébként erélyesen mecáíolják azokat az addisabebai híreket, amelyek szerint a feketeingesek egyik hadosztályát az abesszinok a tembieni csatákban megsemmisítették. Maka?* fölött... Addis Abeba, február 3. Magánforrásokból érkezett jelentés szerint Hauzien vidékén Makóiétól északra a nagy olasz összekötő ut mentén negyvennyolc óra óta heves és elkeseredett csata tombol* A Reuter-iroda munkatársa szerint a híreket fenntartással kell fogadni, mert nem valószínű, hogy az abesszinok ennyire mélyen behatoltak az olaszoktól megszállt területre* A kegyvesztett Ras Des's Róma, február 3. Egy osztrák lap munkatársa jelen volt Dessieben, amikor a négus megfosztotta rangjától Ras Destát, akit Graziani legyőzött* Ras Desta természetesen nem volt ott. A négus kék-vörös ruhát viselt és fehérruhás hivatalnokok vették körül. A csoportot három sor katona övezte. A négus trombitaharso- gás közt eltörte Ras Desta kardját és darabjait a sárba taposta* Az újságíró nem értette a szavakat, de többször hallotta Ras Desta nevének említését, miközben a császár többször a földre köpött. Az ünnepség után a katonák sokáig ünnepelték Haile Selassiét* Kiürítik fddis AbebáH Roma, február 3. Addis Abebából érkezett jelentés szerint az abesszinok Graziani déli győzelmének hatása alatt azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy kiürítik Addis Abebát. Ras Makonem, aki a négust távol- léiében a fővárosban helyettesíti, parancsot adott a legfontosabb állami okiratok északra szállítására* Makonem Addis Abeba helyőrségét délre küldte és a csapatok már útban vannak Sidarno tartomány felé, hogy megállítsák Grazianit. Az abesszin fővárosban ma alig van katona* A rend és nyuga-* lom fönntartásáról kizárólag a rendőrség gondoskodik* Tüezer katona a godiami fém elük el'en Dzsibuti, február 3. Dedzsasz Igaz vezetése alatt az abesszin hadyezeíőség tízezer katonát küldött Godjam tartományba a felkelők leverésére. A négus elleni lázadás egyre nagyobb méreteket ölt ebben a tartományban és átterjedt Soah tartomány déli részére is, A helyzet komoly és nagy gondot okoz a központi kormányzatnak* A fasiszta nagytanács határozatai Ró m a, február 3. Az olasz közvélemény feszült kíváncsisággal várja a nagy fasiszta tanács uj ülésszakának határozatait s az a véleménye, hogy a határozatok nagyjelen- tőségüek lesznek. A fasiszta nagytanács, amelynek ülésén Grandi is résztvett, szombat este 10 órától 1 óráig konferenciázott. A kiadott hivatalos kommüniké, nem elég világos és csak arra mutat rá, hogy Mussolini két óra hosszat beszélt a politikai és a katonai helyzetről. Feltűnést keltett, hogy Gran- din kívül de Bono marsall’, a volt abessziniai hadvezér is résztvett a tanácskozásokon. Valószínűnek látszik, hogy Olaszország a katonai készülődéseket nemcsak Keletafri- kában, hanem az anyaországban is megerősíti. Az olasz lapok ismét óva intik a külföldet az olajzárlat bevezetésétől. A fasiszta tanács legközelebbi ülését kedden tartja meg. Ennek a megbeszélésnek anyaga kizárólag a brit—olasz viszony kérdéseire vonatkozik. Abesszin cáfolat Addis Abeba, február 3. Illetékes abesszin körök megcáfolják a Rómából és Dzsibutiból származó jelentéseket, amelyek szerint az abesz- szin fővárosban pánikszerű állapotok uralkodnak és az abesszinok a város kiürítésére gondolnak. A híreket az abesszin kormány nevetségesnek tartja. Graziam elotörése miatt nem aggódnak Abesszíniában és az sem igaz, hogy az állami dokumentumokat elszállították. Széctieny-emlékvecsora a budapesti Nemzeti Kaszinóban Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Nemzeti Kaszinó tegnap este tartotta meg díszes külsőségek között hagyományos Széchenyi emlékvacsoráját. A vacsorán résztvett Horthy Miklós kormányzó, József Albrecht és József Ferenc főhercegek, valamint a magyar kormány több tagja. A Széchenyi-emlékbeszédet Walko Lajos volt magyar külügyminiszter mondotta. Katonacsapaiha rohant egy nemei autó Detmoid, február 3. Egy itteni kereskedő tegnap személyautójával b©lerohant menetelő katonáik csoportjába. Kilenc katona nmgsobe- etüit, közöttük egy nagyon súlyosan, három pedig súlyosabban. A kocsi vezetőjét, letartóztatták. 3
