Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-04 / 28. (3877.) szám

1936 február 4, kedd. tivcgaiA\ag^arh!rlai> IfiM a lűtúíűíűúáSsáátísűA ^ WWWS? Wr WfűW *W W Tárgyilagosságról nehéz vitatkozni az­zal, aki félreértést nem tűrő hangon leszö­gezi, hogy „aki objektív, az enyhén szólva csal.“ Mi nem választjuk axiómánknak e tételt s dijmentesen adományozzuk a lap­nak, ahol leszögezték, használja mottónak. Néhány nappal ezelőtt, Hitler hatalomra- kerülésének harmadik évfordulóján, kellő tárgyilagossággal foglalkoztunk a német nemzeti szocializmus politikai eredményei­vel s Ítéletünk inkább marasztaló volt, mint felmentő. Megsúghatjuk, hogy a cikk ada­tait a prágai németnyelvű félhivatalosból vettük, ha tehát „hitlerista'* ízűek, nem minket terhel a felelősség. De azt hisszük, nem ilyenek, sokkal kevésbbé azok, mint néhány prágai agrárpárti vélemény volt ugyanakkor. Vannak azonban egyesek, akik kötelessége bennünket bántani s igy történt, hogy a cikk miatt Pozsonyban he­vesen megtámadtak. A haragosak régi szo­kása szerint különfélét belemagyaráztak cikkünkbe s mivel szavainkban és monda­tainkban kivetnivalót nem találtak, mögöt­tük keresték az igazi „tartalmat" s a „lel­kesedést", amit a cikkben nélkülöztek. Aesopus meséje jut eszünkbe a farkasról és a bárányról. A farkas fel akarja falni a bá­rányt s amikor a patak partján találkozik vele, kijelenti, hogy meg kell ölnie, mert fel­zavarta a vizet, amiből inni akart. A bárány védekezik: nem zavarhatta fel a vizet, hi­szen lejebb állt a patak partján, mint a far­kas. Mindegy, érv ide, érv oda, igazság ide, igazság oda, a farkas nekiesik a báránynak. Hiába mondjuk mi is, hogy a vád nem le­het igaz. mert nem akarjuk és nem akartuk azt tenni, amivel vádolnak, mindegy, egyre megy, nekünk esnek, mert igy követeli az előre elhatározott szándék. Bizonyítékul idézzük a támadó cikk főérvét. „Az objek­tív cikkíró azt Írja, hogy Hitler megállította a lefelé züllés 1933-ig tartó iramát. Mit ál­lított meg? A lefelé züllés iramát. Mi volt a lefelé züllés? Nevezzük nevén a gyerme­ket: a weimari demokrácia volt." — Elkép­zelhető a rosszakaratú belemagyarázás, a farkasi attitűd szebb példája? Mi természe­tesen a lefelé züllés irama alatt az 1931. és 1932-es német eseményeket értettük, a pol­gárháborút, amikor minden vasárnap 20—- 30 halott maradt a német városok uccáin, a gazdasági válságot, a munkanélküliség terjedésének iramát, az ötmillió munkátlan, kétségbeesett exisztenciát. a kommunizmus terjedését (a kommunizmus akkor mást je­lentett, mint ma) a német sziveket ellepő kétségbeesést, bizonytalanságot, szégyenér­zetet, a birodalom külföldi érvényének zé- rusraszállását, Brüning, Papén, Schleicher kusza uralmát, ezt a legszörnyübb bomlási állapotot, amiben valaha ország volt —- s nem a weimari demokráciát, mint világné­zetet. A „lefelé züllés irama" nem is lehet azonos a demokráciával, hiszen a demokrá­cia állapot és nem folyamat, aminek „ira­ma" van. A demokráciát a legszebb és a legegész­ségesebb társadalmi rendnek tartjuk s világ­életünkben olthatatlan nosztalgiát éreztünk a nyugati, főleg az angol demokrácia iránt, csodáljuk, rajongunk érte. De Németország­ban nem sikerült a demokráciának ezt az állapotát megvalósítani, ne kutassuk, kinek a hibájából. Valószínűleg a régi rendszer tökéletlensége miatt és a német nép hibájá­ból, amelynek egyelőre kell a drill, a fe­gyelem, mint éppen Hitler sikere mutatja s a weimari köztársaság tizenöt év alatt saj­nos, nem tudta átnevelni. Hitler legitimen kellett a német népnek, ez sem hitlerizmus, ha megállapítjuk, csak objektivitás. E sorok írója már akkor idegenkedett a német lélek­től. amikor a támadó cikk írója még esküdött rá és lelkesedett Berlinért, mert e sorok Írója ismerte a német katonai szellemet, amely álfejlődésnek tekintette a weimari Berlint és érezte, hogy előbb-utóbb végez vele. Ismerte a nyugati szellemet is, amely­ben nevelkedett. Nevetséges, ha most „né­metbarátsággal" vádolják azok, akik az igazi nyugati demokráciát nem igen becsül ték Hitler előtt, mert a nyelveket sem ér tették és kultúrájuk német volt, de nyugat­ellenesen a keleti Moszkvából jött eszmék­kel aláfestve, keletiekkel, ahol szintén nem otthonos a demokrácia. Viszont nem bírjuk a gyűlölet tájékozat­lanságának ama tónusát, amit a csalódottak most alkalmaznak. A támadó cikk írója, hányszor állapította meg az elmúlt évek fo­lyamán, hogy: 1. Németország hetek alatt összeomlik; 2. gazdaságilag legfeljebb hó­napokig tartható a helyzet; 3. a német pol­gárháború kitörése órák kérdése; 4. a nagy­hatalmak németellenes bojkottja elhatáro­zott dolog s a külföldi nyomás hamarosan megfojtja Hitlert; 5. a Führer népszerűségé­nek vége; 6. a saarvidéki és a danzigi nép­szavazás holtbiztosán megmutatja, hogy a szabadon szavazó németség Hitler ellen van. Mindennek az ellenkezője történt, a Saar-szavazás, Danzig — s igy lenne, ha megkisérelnék az osztrák plebiszcitumot. Ha valaki jobban látja a jövőt és a törté­nelmi folyamatok belső dinamikáját, mint az, akivel igazságtalanság történt, még nem pártos és nem gazember. Emlékszem, ami­kor a pozsonyi támadó cikk írója Német­országból emigrációba kényszerült és Prá­gába jött Berlinből, mielőtt pozsonyi állá­sát elfoglalta volna, szomorúan beszámolt helyzetéről, de már akkor lángolt benne az optimizmus és a tévedés s kipirult arccal bizonyítgatta, hogy Hitler uralma legfeljebb hetekig tarthat, a proletáriátus elsodorja és ő visszamegy Berlinbe. Azóta három év telt el. őszinte részvéttel hallgattuk az emigráns szavait s éreztük, hogy vágyálmok birodal­mában kalandozik. Nem is becsülnénk, ha az emigráns másként Írna vagy beszélne. Igazságtalanság érte, bántották, joggal ha­ragszik és mi is szörnyűségnek tartjuk, ami vele történt. De mint ahogy nem az ül­dözött fehérorosz emigránsok panaszai sze­rint ítéljük meg a szovjet politikai kifejlődé­sét, a német világpolitika megítélésénél sem indulhatunk azok után, akikkel sérelem tör­tént s akik ennélfogva bűnt látnak az ob­jektivitásban. E sorok írója egyforma tár­gyilagossággal, egyforma hangon ir Né­metországról és a szovjetről, amit a támadó cikk írója is elismer, mi a hiba tehát? Ép­pen, mert semmi közünk a német esemé­nyekhez, mert semmiféle közvetlen érzelmi viszonyban nem állunk hozzá, maradhatunk és maradunk tárgyilagosak, amit a cikkíró nem tehet s ismételjük, nem is becsülnénk, ha megtenné, mert vele sérelem történt. Igaz, hogy egyesek véleménye szerint néha sérelmeket is felejteni kell. Az az újság, ahol a támadó cikk Írója dolgozik, politikai alapelvének tartja például, hogy a jövő ér­dekében felejtsük el a sérelmeket amik a magyarságot érték s béküljünk ki. Tárgyilagosság alatt mi nem az érzelmek, hanem a megállapítások tárgyilagosságát értjük s nem viseljük el a jósolgatásoknak azt a mohó iramát, amit az események úgyis minduntalan megcáfolnak. Nem viseljük el, ha valaki nem talál kivetnivalót az orosz fegyverkezés páratlan lendületén, de bor­zalmasnak tartja a német fegyverkezést, pe­dig az orosz fegyverkezés és az egész vi­lágfegyverkezés sokkal régibb keletű, mint a német, amely csak válasz volt a lefegy­verzési konferencia csődjére s a világlefegy­verzés elvének elvetésére. A világbékét egyformán veszélyezteti Tuchacsevszki ré­gibb keletű és Blomberg újabb keletű fegy­verkezése. Nem viseljük el, ha valaki cyrá- noskodik s mindenkibe beleköt konstruált sértések miatt, pedig a legtávolabb állt tő­lünk megbántani vagy fájdalmát el nem is­merni. Nem viseljük el, hogy minden sza­vunkba németrajongást magyarázzanak be, mert kényszerképzetük a német ügy. Ben­nünket hidegen hagy a hitlerizmus s Isten látja lelkünket, nem lelkesedünk érte. Egy francia regény, az angol demokrácia egy szép ténye közelebb áll hozzánk, mint a hitleri elvek. Nincs viszonyunk hozzá, tár­gyilagosan ítélünk, —' de elítéljük, ha vét 15 kilót adott le, az uj ruhák már nem okoznak neki gondot Arra a kérdésre: — „Hogy is adta le őnagy- sága azt a 15 kiló hájat?" —, kérem, tessék őt magát meghallgatni: „Körülbelül 18 hónappal ezelőtt 80 és fél kilót nyomtam, ami számomra — s ezt bizonyára ön is megérti — nagyon kel­lemetlen volt. Mindenen fölizgultam, különösen az uj ruhákon. Semmi sem illett nekem s a járás is nehezemre esett. Egy barátnőm ajánlotta, hogy szedjek Kruschen-sót* s nagyon örülök, hogy ezt meg is fogadtam. Az első tiz hónap alatt 12 és fél kilót adtam le. A legutóbbi hat hónapban súlyom 64 és fél kiló volt s egészség dolgában is sokkal jobban érzem magam. Min­den mérlegjegyemet eltettem, hogy bebizonyit- hassam, amit állítok." M. P.-né. A Kruschen-só hat ásványsót tartalmaz. Ezek pontosan oly arányban vannak keverve, mint az európai gyógyfürdők ásványvizei, amelyeket generációkon át keresnek föl kövér emberek soványodás céljából. Uj erőre kap, energiát nyer — évekkel fiatalabbnak érzi magát — job­ban néz ki és jobban dolgozik. ESS az emberi humanizmus szabályai ellen. A nyugati szellemet pedig mindig védeni fog­juk, mert ismerjük és benne nevelkedtünk, nem úgy, mint vetélytársaink, akik nem nyugatot, hanem keletet játsszák ki Német­országgal szemben. Még egyet. Amikor azt irtuk, hogy né­hány nagyhatalom kedvezőtlenebb gazda­sági helyzetben van, mint a birodalom, a.z aranypánikban vergődő Franciaországot, az egyelőre kiegyensúlyozatlan gazdasági helyzetű, de javuló irányzatú Oroszorszá­got és a háborús bonyodalmakba kevere­dett Olaszországot értettük. Itt sem hagy­tuk el a tárgyilagosságot, a statisztika a segítségünkre siethet. Nagy csata Északon? Az abesszinok Addís Abeba kiürítésére gondolnak Veszedelmes felkelés ez északnyugati tartsmásssrskbasi Cáfolják a feketeingesek vereségének hírét Róma, február 3. Badoglio mai harctéri# je­lentése szerint a szomáli fronton tovább tart a Canale Dorya és a Dana Panna közötti vi­dék közigazgatási berendezése, Dalaborana la­kossága tevékenyen résztvesz az abesszin osz­tagok elleni harcban és egymásután szolgáltatja kézre a négus elszórt katonáit Az eritreai fron­ton nem történt jelentős esemény* A repülők számos felderítő utat végeztek Amba Alaghi és Dán akii vidékén* Egy Rómából érkezett jelentés szerint Dia- manti tábornok, a feketeinges hadosztályok pa­rancsnoka táviratot intézett a milicia római ve­zérkarához és megköszöni azokat a szerencse- kivánatokat, amelyeket a vezérkar a fekete- ingesek legújabb győzelmeivel kapcsolatban ki­fejezett Diamanti közli, hogy a római távirat éppen akkor érkezett, amikor a feketeingesek az első offenziva győzelme után uj offenzivára készültek. Rómában egyébként erélyesen mecáíolják azokat az addisabebai híreket, amelyek szerint a feketeingesek egyik hadosztályát az abesszi­nok a tembieni csatákban megsemmisítették. Maka?* fölött... Addis Abeba, február 3. Magánforrásokból érkezett jelentés szerint Hauzien vidékén Ma­kóiétól északra a nagy olasz összekötő ut men­tén negyvennyolc óra óta heves és elkeseredett csata tombol* A Reuter-iroda munkatársa sze­rint a híreket fenntartással kell fogadni, mert nem valószínű, hogy az abesszinok ennyire mé­lyen behatoltak az olaszoktól megszállt terü­letre* A kegyvesztett Ras Des's Róma, február 3. Egy osztrák lap munkatár­sa jelen volt Dessieben, amikor a négus meg­fosztotta rangjától Ras Destát, akit Graziani legyőzött* Ras Desta természetesen nem volt ott. A négus kék-vörös ruhát viselt és fehérru­hás hivatalnokok vették körül. A csoportot há­rom sor katona övezte. A négus trombitaharso- gás közt eltörte Ras Desta kardját és darabjait a sárba taposta* Az újságíró nem értette a sza­vakat, de többször hallotta Ras Desta nevének említését, miközben a császár többször a földre köpött. Az ünnepség után a katonák sokáig ünnepelték Haile Selassiét* Kiürítik fddis AbebáH Roma, február 3. Addis Abebából érke­zett jelentés szerint az abesszinok Graziani déli győzelmének hatása alatt azzal a gon­dolattal foglalkoznak, hogy kiürítik Addis Abebát. Ras Makonem, aki a négust távol- léiében a fővárosban helyettesíti, parancsot adott a legfontosabb állami okiratok észak­ra szállítására* Makonem Addis Abeba helyőrségét délre küldte és a csapatok már útban vannak Sidarno tartomány felé, hogy megállítsák Grazianit. Az abesszin főváros­ban ma alig van katona* A rend és nyuga-* lom fönntartásáról kizárólag a rendőrség gondoskodik* Tüezer katona a godiami fém elük el'en Dzsibuti, február 3. Dedzsasz Igaz veze­tése alatt az abesszin hadyezeíőség tízezer katonát küldött Godjam tartományba a fel­kelők leverésére. A négus elleni lázadás egyre nagyobb méreteket ölt ebben a tarto­mányban és átterjedt Soah tartomány déli részére is, A helyzet komoly és nagy gondot okoz a központi kormányzatnak* A fasiszta nagytanács határozatai Ró m a, február 3. Az olasz közvélemény feszült kíváncsisággal várja a nagy fasiszta tanács uj ülésszakának határozatait s az a véleménye, hogy a határozatok nagyjelen- tőségüek lesznek. A fasiszta nagytanács, amelynek ülésén Grandi is résztvett, szom­bat este 10 órától 1 óráig konferenciázott. A kiadott hivatalos kommüniké, nem elég vi­lágos és csak arra mutat rá, hogy Mussolini két óra hosszat beszélt a politikai és a kato­nai helyzetről. Feltűnést keltett, hogy Gran- din kívül de Bono marsall’, a volt abessziniai hadvezér is résztvett a tanácskozásokon. Valószínűnek látszik, hogy Olaszország a katonai készülődéseket nemcsak Keletafri- kában, hanem az anyaországban is megerő­síti. Az olasz lapok ismét óva intik a kül­földet az olajzárlat bevezetésétől. A fasiszta tanács legközelebbi ülését kedden tartja meg. Ennek a megbeszélésnek anyaga kizá­rólag a brit—olasz viszony kérdéseire vo­natkozik. Abesszin cáfolat Addis Abeba, február 3. Illetékes abesszin körök megcáfolják a Rómából és Dzsibutiból származó jelentéseket, amelyek szerint az abesz- szin fővárosban pánikszerű állapotok uralkod­nak és az abesszinok a város kiürítésére gon­dolnak. A híreket az abesszin kormány nevet­ségesnek tartja. Graziam elotörése miatt nem aggódnak Abesszíniában és az sem igaz, hogy az állami dokumentumokat elszállították. Széctieny-emlékvecsora a budapesti Nemzeti Kaszinóban Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefo­non: A Nemzeti Kaszinó tegnap este tar­totta meg díszes külsőségek között hagyo­mányos Széchenyi emlékvacsoráját. A va­csorán résztvett Horthy Miklós kormányzó, József Albrecht és József Ferenc főherce­gek, valamint a magyar kormány több tag­ja. A Széchenyi-emlékbeszédet Walko La­jos volt magyar külügyminiszter mondotta. Katonacsapaiha rohant egy nemei autó Detmoid, február 3. Egy itteni kereskedő tegnap személyautójával b©lerohant menetelő katonáik csoportjába. Kilenc katona nmgsobe- etüit, közöttük egy nagyon súlyosan, három pe­dig súlyosabban. A kocsi vezetőjét, letartóztat­ták. 3

Next

/
Thumbnails
Contents