Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-28 / 49. (3898.) szám
^jKMAxAW ▼ íAÁxltAR- M 1 R»iAi? 1 v.n> tcbrxiar zó, pvotek* Irta: Bessenyeii GyGrgy „A fegyver szinte úgy megemészt egyet, mint mást** (Sámuel II. könyve XI/25.) A magyar egység megteremtése lehetőségének fölvetése óta számtalan hivatalos és nemhivatalos megnyilatkozás, határozat és újságcikk látott napvilágot pro és kontra. Csodálatos módon azonban seol még csak utalás sem történik arra, mi indította meg ezt a mozgalmat, kik voltak azo&- akik ezt a tervet fölvetették, sót ennek keresztülvitelét követelték? Még 1935 novemberében Rimaszombaton ankétet tartott a magyar diplomás fiatalság egy része — az ankéten elhangzottakról az ,,Egyenes Uton“ cimü mozgalmi folyóiratban bő ismertetést adott, •— s igy annak lefolyása, az ott elhangzott megállapítások és követelések a nagy nyrvánosság elé jutottak. Dacára annak, hogy a fiatalság célkitűzéseivel az ott jelenlévő úgy keresztényszocialista, mint magvar nemzeti párti vezetők nem értettek egyet s például az egységes magyar párt eszméjét maga Szent-Ivány József képviselő ur még korainak tartotta, — két hónap sem múlott el még, mikor a magyar nemzeti párt a rimaszombati magyar kisebbségi ifjúsági ankét kívánságait hivatalos programjává tetté. E kétségbevonhatatlan tény dacára se a fiatalságra, sem az említett mozgalomra sehol még csak utalás sem történik. Hegy ennek az oka mi, azt nem kutathatom, azonban amidőn örömmel szegezem le azt a tényt, hogy a szlövenszkói politikában, ha Csak a kulisszák mögött is, de beleszólást engednek a fiatalságnak, az „áudia- tur et altéra pars“ elve alapján én is szükségesnek tartom megszólalni. Az „altéra pars“ itt nem ellenfelet, sőt még nem is ellenpárton lévőt jelent. Remélni akarom, hegy mi magyarok mind egy párton vagyunk s ha a közös cél elérésére más eszközöket tartunk is célravezetőnek, ennek egészén természetes ökai vannak. A közelmúltban lezajlott nyilatko- zatözön kapcsán egyes, mindig előforduló s megmagyarázható túlzásoktól eltekintve, kitűnt, hogy a magyarság zöme szorosan fölsorakozott az elvi egység s a minél szorosabb együttműködés mellett; azonban a megoldást részben az egységes magyar párt, részben az egységes keresztényszocialista párt megalakulásában s részben a status quo ante megmaradásában látja. Megállapítható ezen nyilatkozatokból éppúgy, mint az egységes magyar párt eszméjének fölvetése óta előfordult különböző tényekből az, hogy ami a szlövenszkói magyarok többségét e kérdésben elválasztja, az nem a vallás, sőt nem is a politikai meggyőződés különböző árnyalataiban lévő különbség, de mindig és elsősorban áz a tény, hogy tiszta magyar vidékén lakó. Vágy Végyesájku vidéken lakó kisebbségi magyar-e az illető? Itt kell visszatérnem megint a már előbb említett ifjúsági mozgalomra. Nem kételkedem abban, hogy a magyar nemzeti párt által megindított mozgalom gyökerét itt kell keresnünk s hiába történik most már néha utalás árrá, hogy az egyéb nemzetiségek problémáját is valami ismeretién módon meg lehet és meg kell oldani, tényül kell elfogadnunk azt, hogy a magyar egységes párt eszméjét fölvetők egyetértenek azzal, a kisebbségi fiatalság részéről Rimaszombatban elhangzott megállapítással, hogy „az őslakos politika csak a két magyar párt állítólagos szükségességének bebeszélésére kitalált fikció'*. Az e kérdésben elfoglalt álláspont különbözősége szerintem az egység, — sőt, ha a dolgok ilyen mederben folynak tovább, •— még az egységes együttműködésnek is a legnagyobb akadálya, — ezért tartom szükségesnek e probléma teljes megvilágítását s a Vegyesajkú vidéken élő kisebbségi magyar fiatalság ezirányu álláspontjának leszögezését. A végyesájku vidékeken éló kisebbségi magyar fiatalság ugyanúgy, miként az idősebb generáció is, valláskülönbség nélkül a keresztéhy- szocialista pártnak a tagja. Tagja elsősorban azért, mivel szükségesnek tartja az együttmükö-l dést másnemzetiségü sorstestvéreivel s aZt csak e párt keretein belül találja megvalósíthatónak, — sőt lehetőségét látja egy erős őslakosmozgalom kiépítésének is. A másnemzetiségüekkel való kapcsolatot és együttműködést semmiesetre sem hajlandó föladni, hiszen még szigorúan vett magyar nemzeti szempontból is csak káros kihatású léhrté, ha a végyesájku vidékeken élő magyar irUelligencia háta mögött nem állana az erős Keresztényszocialista káder, mert akkor ez az intelligencia előbb-utóbb a dolgok természeténél fogva megszűnne tényező lénni a szlovén- szkól magyar közélétbén. Az, hogy ennék esetleges bekövetkezése az egyetemes magyár közéletre csak káros lehet, kétségbe Sém Vonható; mégha nem is vesszük tekintetbe azt, hogy talán éppen ezért, mert a különböző kultúrák érintkezési pontján élt, éz a magyar intelligencia a régi Magyarország szellemi elitHében is mindig számarányánál sokkal jelentősebb szerepet játszott; s igy a szloven- szkói magyarság értékei között Sérti lehet qüan- tité néglidable-ként kezelni. Saját elsődleges létérdekeiről lévén szó. talán az is menthető lenne, ha a magyar kisebbségnek ez a része „pereat“-ot kiáltana a magvar pártok egységesítését célzó törekvésekre. Hogy ez mégsem következett be, ennek okát abban kell keresnünk, hogy maga az összefogás eszméje oly szép s minden magyar szivet megdobogtató elgondolás, amely természetszerűleg minden jó magyart arra késztet: megpróbálni minden lehető módot a cél elérésére. Ez a keresztényszocialista kisebbségi fia-’ talságnak is az álláspontja, azé a fiatalságé, amely helyzetének Szükségszerű parancsait föl-1 ismerve, azt kereste csak, ami összetart, nemi azt, ami szétválaszt s a vegyesajku vidékeken! maradék nélkül helyezkedett el a keresztényszocialista pártban, nem kérdezvén senkitől, ki milyen vallásu vagy nemzetiségű. A kisebbségi magyar politika berkeiben legutóbb lezajlottakról sokat lehetne pro és kontra szólanl, — de erre sem ez a hely. Sem az időpont nem alkalmas. Problémáink részletes megbeszélését távolabbi időpontra kell halaszta- nunk, most minden ilyen irányú diszkusszióból származó késedelem végzetes lehet. Meg vagyok győződve róla, hogy a keresztényszocialista pártban elhelyezkedett magyar fiatalság most is kész baráti jobbot nyújtani a fiatalság másik része felé, — hiszen érzi, hogy minden lépésüket a jószándék vezette. Hogy elgondolásaikban rólunk, nélkülünk akartak határozni, azt is csak annak tulajdoníthatjuk, hogy többnyire kompakt magyar tömegek keretében élve, a kisebbségi sors mostohaságát sokkal kevésbé érzik, mint mi, — s igy a problémákat is sokkal egyszerűbbnek látják, mint amilyenek. A rimaszombati fiatalok nem gondolhattak arra s nem okai annak, hogy az általuk fölkavart pohár vízből a szlövenszkói magyar jövőt már-már végpusztulással fenyegető hullámok csapnak ki. De ezt a magyar jövőt mi kisebbségi fiatalok elpusztulni nem engedhetjük. Szükségesnek tartottam rávilágítani arra a problémára, ami minket főként, de egyedül elválaszt; — azonban nem azért, hogy ezzel a helyzetet elmérgesitsem, de azért, hogy tiszta vizet Öntve a pohárba, egymás szándékaival tisztában legyünk, s- ha ez a tisztánlátás azt is eredményezné, hogy az ideális egységtől még messze vagyunk, ne engedjük, hogy a helyzet rosszabb legyen s ha szükséges, fogjuk meg saját vezéreinknek a kezeit is, amikor oda nem tartozó, vallási vagy világnézeti problémák fölvetésével esetleg jövőnk alapjait is veszélyeztetik, mert ez Isten és a jövő előtt, magunkkal és utódainkkal szemben szent kötelességünk! A magyar tömegek lelkes ku Ifurmaniíeszfációja volt az érsekujvári Magyar Bál Porubszlry Géza hatalmas beszéde Érsekújvár hivatásáról ■ A mar- tosi Gyöngyösbokréia s az érsekujvári gazda-ifjúság nagy sikere »A szlövenszkói magyar kuliura pártpolitika fölött álljon!« Érsekújvár, február 27. (Saját tudósítónktól.) Az érsekujvári farsang utolsó nagy eseménye: a Magyar Bál minden várakozást fölülmúló, nagy érdeklődés mellett, fényes slikenrel zajlott le, Az Arany Oroszlán óriási terme kicsinynek bizonyult a végeláthatatkin magyar 'tömegek befogadására e bár jóval több mint ezer ember szorongott a nagyteremben, a zsúfolt előcsarnokban g a hajladozó erkélyen, többszázra tehető azoknak a száma, akik visszafordulni voltak kénytelenek, mert már nem juthattak jegyhez. Elmondható, hogy megjelent a Magyar Bálon az érsekujvári magyar társad altom minden rétege, főleg a gaedatársadajom, amelynek hagyományosan legnagyobb farsangi eseményé Vált ez a bál Ott láttuk Scsepko József szentszék! tanácsost, Érsekújvár plébánosát Molnár József káplán társaságában, df. Holota János nemzetgyűlési képviselőt, Érsekújvár városbiráját, dr. Turchányi Imre szenátort 6 velük együtt a magyar politikai, kulturális e társadalmi élet számos vezető tagját. Az estélyt dr. Portibszky Géza kémétidí plébános, kótefeztónysZöé‘állata nemzetgyűlési képviselő nyitotta meg fulinl'náhs hatású beszéddel. Miután a népművészet ápolásának nemzetfenntartó e erkölcencmositő hatását méltatta, beszédét emelt hangon igy folytatta; — Egy magyar kullancs tét nem szabad egy politikai párt skatulyájába szorítani, sem pedig valtlásifeilekézetileg elkülöníteni. Ezt a luxust egy többségi nemzet megteheti, de íni, Siló Vén- szikó kisebbségi magyarjai nem. Mi nem engedhetjük még magunknak azt a fényűzést, hogy még egy magyar bálon se lehessen meg a magyar egység... A pártpoli- kában lehetnek világnézeti különbségek, de a szlövenszkói magyar kultúrának pártpolitika felett állónak kell lenni. (Hosszantartó, Mikes éljenzés) Szomorú dolog volna az, ha ml, aki kéressük szlovák testvéreinkkel a kulíurközösséget, ugyanezt magyar testvéreinknél elszakítanák. Minden pártáillásu és felekezetű magyar egy kell, hogy legyen kulturális téren — a kereszt jegyében. Beszéde további részében df. Poruhszky Érsekújvár tradicionális magyar jelentőségé ved foglalkozott e többek között A kővetkezőket, mondotta; — Eljöttem, ho^y ismételtem hirdessem, hogy Újvárnak ánnaik kell maradnia, ami régi, Végvár korában volt: a „szabadság bástyájának1* és a „kulitúrna kapujának** e mindennek a kereszt jegyében. A szűnni nem akaró, éljcozéescd fogadott beszéd után a MARTOST GYÖNGYÖSBOKRÉTA vouudt hcfl & BZinpádra a Valóban elragadta a közönséget színes viseletűk gazdag pompájával s ősi táncaik és nép6zákásailk bámulatos eredeti megmutatásával. Osztéuyi Benő tanító, a mán tosi Gyöngyösbokréta lelkes megteremtője üdvözölte néhány meleg szóval a közönséget, majd bemutattak égy eredeti martos! lakodalmat. Óinké György Mihály násznagy vezetésével bevezették Keszeg Zsuzsannát, a szép menyasszonyt, majd Hegedűs Lászlót, a daliás vőlegényt s ékes rigmueu aakodatan! felköszöntök hangzottak ed. Igen hatásos volt az égő gyertyáikkal a kézben eltárcoit „áfgyélus-tánc**. A különböző népi táncok bemutatása után Ósztényi tanúid a színpadra kérette páholyából dr. Holota János vároebirct 8 lelkes folköszön- fcö kíséretében átadták neki — a lakodalmi kalácsot, amely kafcasfejjeil volt diszitve és sült tyúkokkal volt bélelve. Ezután néhány kedves mantosi menyecske hatalmas kalácsokkal végigkinálfca a bál közönségét, közvetlen derűs hangulatot keltve. A műsor további részében egymásután vonultak ká a színpadra az érsekujvári dalárdák: a Vasasok Szendrey István karnagy vezetésével, az Ipanoedaíegylet Kopasz Elemér karnagy vezényletével s különös érdeklődést keltve a Városi Dalegylet vegyeskana, amelynek ez volt az első fellépése. Mindhárom zenei produkció őszinte sikert aratott. Ugyancsak tetszett a közönségnek & keresztényszociulista párt műkedvelői áMn.1 előadott kié vígjáték, amelyben Nagy Manci, Dein-o Margót, Szűcs Zeigmond, Jinics László, Kaszás László és Havas István jeleskedtek. Igen mély benyomást tett a 18 pár árvalány- hajas újvári magyar legénynek s magyarruhás újvári leánynak ezivet-deíket gyönyörködtető palotása. Az ezt követő mulatság azután reggelig tartó, végeláthatatlan csárdások, jókedvű sorozata volt, amely után meleg, testvéri harmóniában oszlottak szét az újvári magyarok. Miiyen fesz a Lommcí-csucsra vezeti füagövasut? A kötélpálya végérvényes terve ■■ Az építkezést kiadták >i «■ A lengyel konkurencia ■■ ■■ Tátraloninic, február 27. A csehszlovák sajtóiroda jelenti: Lengyelország a közeli napokban megnyitja annak a függő vasútnak első szakaszát, amely Zakopanéból a Magas Tátra Kasprovi csúcsára vezet. Egyelőre a függő vasút alsó részét készítették el, amely Kuzsnice faluból Túrnia Wyslowickáig ér. Az építési munkálatokat Bleichert birodalmi német cég végzi. Ilyen körülmények között Csehszlovákiában is meggyorsították a Lom- nici csúcsra Vezető kötél pályavasút építésének kivitelét és az utóbbi hetekben Végérvényesen eldőlt a hosszú ideig vajúdó kérdés. A csehszlovákiai Tátra-vasut építése hosszú ideig pénzügyi nehézségekbe ütközött, amióta a szIoVetíszkói taftömánygyiilés kóréhé vette az ügyet, sikerült a pénzügyi alapfeltételeket megteremteni. Az elmúlt össze! a tartcmúnygyülés elvben elhatározta, hogy a Lomnici csúcsra vezető vasutat szlövenszkói pénzekből megépíti, hogy igy előmozdítsa a Tátra csehszlovák része idegenforgalmának fellendítését Hosszas előkészítő munka Után bebizonyosodott, hogy a tátrai csúcsok közül a lomnici csúcs a legalkalmasabb a kötélpálya megépítésére, mert a Tátrának ez a része van a legkevésbé kitéve aZ élc§ északi és nyugati szeleknek. A kötélpályaVasut 6 kilométer hosszú függő vasút lesz. A hat kilométeren a pálya 1737 méteres szintkülönbséget győz le, úgyhogy emelkedése nagy lesz. A völgyállomást Lomnicon az állami nagyszálloda közelében helyezik el 897 méter magasságban, innen a pálya első kétkilométeres része a jelenlegi bob-pálya starthelye fölött lévő platóig ér, amely 1157 méter magasságban terül el. A vasút második, ugyancsak kétkilométeres szakasza 1760 méterig emelkedik a Köpataki tó Skálnaté PlesO mellett lévő sik területig. Itt kezdődik a legnagyobb és a legnehezebb szakasz, amely felviszi az utasokat a 2634 méter magas Lomnici csúcsra. Ez a szakasz mindössze 1850 méter hosszú s a függőpálya mégis 874 méter szintkülönbségét győz le rajta* Az első két szakaszon négy kóési hárralilc utast tud egyszerre szállítani másodpércen- kint 4—5 méter sebességgel, úgyhogy Őrán- kíöt 180—220 tttás érhet föl a második állomásra. A hárníadik szakaszon csak egy köísi közlekedik, amelynek béfögadóképesSége 12 személy és másndpereeriklnt 3 méter sebességgel óránkint 3t)—40 utast Vihet a Csúcsra. A FÜggŐ Vasutat a ebrüdimi Wiesner-Cég építi, amelynek február 18-án a stíóVenszkői tártéinártygyIllés már kládtn á rtienkaéiige- délyt Stázhaívan játékos az ótátraiüredi bridzsversenyeken Késmárk, február 27. (Saját tud ősi tónk tők) Áz ótátraiüredi nemzetközi bridzsverseny iránt, amelyet — mint közöltük — március 4-től március 10-ig rendez a csehszlovákiai bridzssziövetség, mind nagyobb érdeklődés nyilvánul meg. A Tátra-serlegért lefolytatandó nemzetközi versenyben, amelynek budapesti csapat a védőjéj ez évbeh három osztrák, négy budapesti, két lengyel, egy jugoszláv és egy hollandiai csapat fog szerepelni. Kívülük tizenhat belföldi csapat áll ki a Tátra-serlegért. Szlovén szkot Pozsony, Kassa, Nagyszombat, Érsekújvár, Zsolna, Rózsahegy és a Tátraalja teamje' Kárpátalját Ungvár fogja képviselni. Ez alkalommal fogják megtartani a csehszlovákiai bajnokság versenyét is, amelyben a köztársaság nyolc kerületi bajnokcsapata mérkőzik. Ezenkívül lebonyolításra kerül a szövetségi bajnokság és a dr. Neimény Vilmios- vándordij, amelyet a szövetség a legjobb szio- venszkói csapat számára irt ki, végül az 1936. évi női bajnokság is. Budapestről és Becsből igen sokan érkeznek a versenyekre. A Versenyzőkön kívül, akiknek száma körülbelül 160 lesz, még egyszer ehnyi érdeklődő érkezését várják. A budapesti lapok azt Írják, hogy társasutazás keretében f dánok Ötátíailüredre utazni áz érdeklődők —Vi,
