Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-27 / 48. (3897.) szám
Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké„ külföldre: évente 450, SzlöVeUSzkÓi és rUSZÍnSzkÓi maQUQTSág félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • . ,, - . R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. pOlltlKCLl TLQ.pilCipj Q. *9y« szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303-11. • • SÜRGÖNYCIM. HÍRLAP, PRAHA. „Imperialista szocializmus" (sp) Prága, február 26. A legújabb csodabogár most vonul fel gépfegyveresen Tokio uccáin, fiatal tisztek vezetik és halálos biztonsággal csap le azokra, akiket áldozatául kiszemelt, ó, a japán zendülők nem gyilkolnak „feleslegesen", nem ütköznek össze rendőrökkel, csendőrökkel, hanem pontosan azokat a vezető egyéniségeket kaszabolják le, akik a másik rendszer erejét és lényegét jelentik, A halálnak más jelentősége van Japánban, mint nálunk: katonadolog s az sem lehetetlen, hogy a merénylő, aki ma megöli gyűlölt ellenfelét, holnap a császár parancsára önkezével végez életével, mert azt, amire vállalkozott, elvégezte s letűnhet a porondról. Oly távoli, oly nehezen érthető a japán élet, hogy a legújabb katonai zendülés értelmét sem hámozhatjuk ki egykönnyen az eseményekből. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy a fiatal tisztek radikális módon „ki akarták huzni a japán testből a fullánkokat", eltávolítani mindazokat a kimagasló politikusokat, akik mérsékeltséget hirdettek' ás egyrészt ellenezték a külföldi terjeszkedést, másrészt a belföldön görcsösen ragaszkodtak a liberalizmus vívmányaihoz, a magánkapitalizmushoz, a vagyonhoz, az Európából importált pénz és jogszokásokhoz. A zendülők tudták, ha négy-öt vezérellenfelet eltesznek láb alól, nyert ügyük van akkor is, ha közben elbuknak, mert a „mérsékelt irányzat" s a politikai pártok nem pótolhatják a veszteséget, amit legjobbjaik eltűnése jelent — s a katonai klikk akaratának érvényrejutása könnyebbé válik. Nevetségesebben hangzó jelszó, mint a forrófejű japán tisztek „imperialista szocializmusa" alig képzelhető el s mégis, számolni kell vele. Fából vaskarika, de realitás Tokióban, a japán élet különlegességeire szabott exótikum. A világ lassan-lassan szegény és gazdag népekre bomlik s mig például a szovjet a világ egyik leggazdagabb birodalma, Japán a legszegényebbek közé tartozik. Ma hetvenmillió lakosa van, kétszázan élnek egy négyzetkilométernyi szegény. kisajtolt földön, Mandzsúria 34, Korea 21, a többi gyarmat 10 és a japán befolyás alatt álló Északkina 70 millió embert lát el, s a sárgák nagy szaporodása mellett a kenyér, illetve a rizs egyre ritkábbá válik Nipponban. A túlzsúfolt embertömeg feszítőereje óriási. A kormány mindent elkövetett a jobb életlehetőségek biztosítására, iparosította az országot, de Anglia elzáratta a piacok kapuit s a japán árut, bármily olcsó, senki nem akarja átvenni. Mihez kezdjen a szerencsétlen sárga tömeg? A belföldön európai vagy amerikai izü társadalmi berendezkedés formájában uralkodik a liberalizmus kapitalizmusa, amely az ellentéteket még jobban kiélezi, mert egyeseket gazdaggá tesz s a tömeget még jobban a nyomorba dönti. A katonaság a szamuráj nemességének büszke hagyományát őrzi, s most már nemcsak utálja a múlt század derekán a külföldről behozott formát, amely, mint említettük, a liberalizmus kapitalizmusának alakjában rendezkedett be a szigetbirodalomban, hanem látja a rendszer veszedelmeit is, mert a kapitalizmus fonákságai, épp úgy előtörtek Japánban, mint más országokban. Egyenlőtlen vagyoni elosztást eredményeztek, korrupcióhoz vezettek, csőA japán katonatisztek zendülése Rövidéletü katonai puccs Japánban A lázedák meggyilkolták Okada miniszterelnöki)*, Sailá volt min'sztere'nöhöt és Takahasi pénziigym.nísztert - Elszigetelt akttá - Goto miniszter uj kormányt a,akit A cél: „imperialista szo" Tokio, február 26. Japánban katonai forradalom ütött ki, amelynek eredményéről Európa egyelőre nem kaphatott tiszta képet, mert Tokióval minden összeköttetés megszakadt. Az eddigi jelentések szerint a szélsőségesen nacionalista katonai körök puccski- sérletéről van szó. A fiatal katonatisztek fegyveres erővel1 kezükbe akarták ragadni a hatalmat. Követeléseik között van az, hogy a külpolitika iránya megváltozzék, a pártokat kikapcsolják az államéletböl, a közgazdaságot állami ellenőrzés alá vegyék, az uralmat autoritativ kormányra biz rák, amely pontosan követné a hadsereg imperialista céljait. A fiatal tisztek régóta nincsenek megelégedve az államélet vezetésével és mindent elkövettek, hogy megnyerjék a japán köznépet annak a különös programnak, amelyet „imperialista szocializmusnak" neveznek. A japán katonai körökben keletkezett uj eszmék szerint összhangba kell hozni a hagyományos japán felfogást a modern gondolkozással és a Szamuráj ősi katonai kasztdöt mondottak a gazdasági életben s egyrészt nagy vagyont, másrészt nagy nyomort halmoztak fel. Itt az idő, hogy az importált fehér rendszer csődje után Japán visszatérjen saját nemzeti formájához, hangoztatják a szamu- raj-hagyomány hívei, mert ha nem teszi, a beteg kapitalizmus összeroppantja s egy másik idegen formát, a bolsevizmust hozza az országba. A fehér fajjal való szellemi keveredés csaknem százéves felfrissítő kúrája után miért ne térhetne vissza az újjászületett és megerősödött Japán régi nemzeti formájához, amely kétezer évig nagyszerűen hordozni tudta az életet a szigeteken, miért ne számolna le a bomlasztó idegenséggel, amikor soha aktuálisabbnak nem látszott a régi japán mentalitás érvénye, mint a mai helyzetben? — mondják a katonatisztek. Japán eddig szolgaian másolta a fehéreket. Mindent eltanult tőlük az eredetiség legcsekélyebb igénye nélkül. Most a fehérember hibái és bajai beszakadtak Japánba. Mi mentheti meg a birodalmat és a mikádót? Csak az, ha szakit az importtal és ismét a saját törvényszerűségét, a saját erkölcseit, a saját módszereit kapcsolja be az államgépezetbe annál inkább, mert a ^íelyzet egyenesen megköveteli a változást. A japán népet a mai helyzetben csak a japán mentalitás tarthatja fenn, az a mentalitás, amely nem azonos az európaiak keresztény erkölcsével s a harc lovagi szabályait állítja a morál előterébe. A régi japán erkölcs szent dologját újra uralomra kell segíteni, de ofymödon, hogy a régi katonai nemesség az ipar és a közgazdaság vérkeringését is fölpezsditse. A forradalmárok céljai a következők: a parlament eltörlése, a nagy vagyonok szocializálása és a régi feudális lovagi rend fölixji- tása. A harmadik ezred fellázad A Reuter-iroda Sanghaiból érkezett jelentése szerint a forradalom a következőképpen folyt le: — A tokioi hadosztály harmadik ezrede, amelyet Mandzsúriába akartak szállitani, a pályaudvaron fellázadt és tisztjeinek vezetésével a város ellen vonult. A katonák néhány órával előbb éles muníciót kaptak, úgy hogy aránylag könnyű dolguk volt és nagyobb ellentállás nélkül megszánhatták Tokió stratégiailag fontos pontjait, a hadügyminisztériumot, a belügyminisztériumot és a rendőrséget. A katonák fiatal tisztjeik vezetésével behatoltak Okada miniszterelnök nak tartja az erőszakot és a harcot, valahogy úgy, ahogy Soréi az „Erőszak védelméről" cimü könyvében megírta és akaratlanul Lenin, Mussolini, Hitler mintaképe lett. A japán szamuráj évezredes tradíciójának, a japán nemzeti vallás különös erkölcsének fölujitását kétségtelenül befolyásolta az, hogy Európában több helyen diadalmaskodott olyasféle forma, amely a japán erkölcsnek és halállenéző kultúrának évezredek óta alapelképzelése volt s csak száz év óta szorult háttérbe. Most van a nagy pillanat, harsogják a japán tisztek. „Boldogulunk az európai mentalitással, bármily tökéletesen másoljuk is? Nem boldogulunk. Éhen veszünk s országunkban nagy egyenetlenségek kristályosodnak ki. Az ősi japán mentalitás megengedi a küzdelmet, sőt egyenesen szent kötelességgé teszi. A japán vallás azt parancsolja, hogy mindent elfoglaljunk, amit elérünk, vessük meg a halált és uralkodjunk. Legyünk katonák, csak katonák, mert katonának lenni a legnagyobb dolog, meghalni gyönyörűség és üdvözülés. így van megírva a törvénykönyvekben. De abban a társadalomban, amelyben a szamuraj-mentalitás urlkodik, nincsenek egyenetlenségek, nincs magánvagyon, mert minden a császáré, aki isten s a rendszer ugyanolyan tökéletes, mint a hangyák társadalmának rendszere, ahol a tömegek feláldozzák életüket a vezető kasztokért és a vezető kasztok a tömegekért. Tudják, hogy igy kell lenni, mert ez a biológiai rend. A hangyatársadalom is fel- bomlana, ha nem igy lenne." A Spártához hasonló katonai állam az, amit a japán tisztek kívánnak, egy évezredes, kollektív forma felújítása. A fegyelem, az önfeláldozás, a halálmegvetés, az abszolút bajtársi viszony, a kollektív élet, a közvagyon, a kaszárnyarend alapelvei vonulnak be velük az államba. Egyetlen nagy hadsereggé óhajtják változtatni Japánt olymódon, mint Európában az ókor csodálatos katonaállamai voltak. Nincs egyéni érdek, egyéni jólét, egyéni élet ebben az ősi elképzelésben s az állam úgy működne benne, mint a gép, amit a fegyelem olajoz. A nagy érv, amivel a japán katonák ma dolgoznak: a helyzet. „Csak ha katonai állammá válunk, hódítunk, erőnket összpontositjuk és kitörünk szűk kereteink közül, csak igy élhetünk meg, igy birkózunk meg a sorssal. A japán hagyomány felújítása nem mulatság, hanem az egyetlen lehetőség, amely pontosan alkalmazkodik mai viszonyainkhoz. Máskülönben elveszünk." — így született meg a japán hadseregben a régi alapokra épült uj eszme: a katonák kollektív társadalmának vágya, a spártai fegyelemben és önzetlenségben élő vasnép hódítási mentalitása, az „imperialista szocializmus." Az európai ember értelmetlenül néz az ősi japán erőszakvallás felújítására s aggódik is, hogy hová vezet majd a keresztény alapelvektől merőben elütő ázsiai morál különös útja. Ma^KépesmeHéWeí ^ ^ 16 oldal ára Ké 1.26 J -XV. évf. 48. (3897) szám o Csütörtök • 1936 február 27 házába és meggyilkolták a miniszterelnököt. Később a különítmények meggyilkolták gróf Saito tengernagy volt miniszterelnököt és Takashi pénzügyminisztert is. A merényletek Az egyetlen hivatalos jelentés, amely eddig a zendülésről érkezett és a japán külügyminisztériumból származik, a következőképpen hangzik: — Az első hadosztály néhány katonája öt óra 20 perckor reggel parancs nélkül behatok néhány politikus lakásába és meggyilkolta gróf Saito tengernagyot, Okada miniszterelnököt és Takashi pénzügyminisztert. Vatanade tábornokot, a katonai nevelési osztály parancsnokát súlyosan megsebesítették. Makino grófot és Suzuki tábornokot ugyancsak megtámadták, de a két személyiség elmenekült. Sajonji herceg, Uasa, a császári ház minisztere és Kavasi- ma hadügyminiszter biztonságban vannak. A hatóságok a rendet hamarosan újra hely-
