Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-26 / 47. (3896.) szám

íHt

mz: ,m

J ^ ^ (3869) szám • SsePCfia • 1936 február 26

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K£„ külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI.

A szlovenszköi és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága U., Panská u I i c e 12, IL emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFOM: 3 0 3 - 1 1. • •

SÜRGÖNYÖM: HIRLRP, PRflHR.

London óvatosságot javasol

Edén alsóházi beszédének hatása:

Anglia szankciós politikája bizonytalan

Párisi felfogás - A német vélemény - A megtorlási intézkedések eddig: eredménye

Vissza a polgársághoz!

(*) Oroszország, hogy elhagyta a forradalmi korszak határait s egyre jobban közeledik „egy másik forradalom'‘ felé, minden módon igyekszik nemzeti és polgári szinekbe öltözni. S már nemcsak a dolgok gyökérzetében rejtőző természetes és kikerülhetetlen nemzeti tendenciákat vállalja nyíltan és hozza felszínre irodalomban, sőt bürokratikus intézkedésekben, népoktatásban és sportban, hanem már nyíltan le akar számolni a nemzetköziségnek látszatával is. S például az orosz kommunista pártból kitessékeli a külföldieket, azokat pedig, kikre múlhatatlanul szüksége van, optálásra kényszeríti. Mig eddig Oroszországban kizárólag azt nézték, hogy ki melyik osztályból jött, most már egyre rigorózusabban firtatják, hogy ki melyik nemzethez tartozik? Oroszország tehát nemcsak abban polgárosodik, hogy rendezik a kriminális közlekedési viszonyokat, hogy lehetőleg alkalmazkodnak a vásárló közönség igényeihez és nem igyekeznek minden erővel rátukmálni az orosz vásárlóra azt, ami éppen raktáron van s amit a visszafelé sült dömping-akció - a bezárult külföldi piacokról visszasöpört a moszkvai áruházakba, hanem megkérdik tőle, mint más polgári országban, hogy mire van szüksége s kiszolgálják a pénzéért. S még csak abban sem, hogy a fiatalság az agitátoriskola esti tanfolyamai helyett megint csak tánciskolába jár. Hanem főleg és legelsősorban abban, hogy közeledik a polgári eszmékhez, közeledik a polgári individualizmushoz, amitől „az orosz példa hatása" alatt éppen most készül Európa — legalább is türelmetlenebbik fele — elrugaszkodni. Az, ami Oroszországban van, ha még nem is jelent teljesértékü visszafordulást a polgári eszmékhez és életformákhoz, de polgárosodást jelent a szónak nemcsak gyakorlati, hanem eszmei értelmében is.

Két nagy forradalom közé van ékelve a modern Európa története: az egyik a francia, á másik az orosz. Ami a kettő között van, csak közjáték, múló kísérletek és kétes értékű hatalmi próbálkozások közjátéka. Ezt a tételt igyekszik bizonyítani újabban a hivatalos orosz publicisztika és történetírás, amelynek szüksége van nagyvonalú megokolásokra nemcsak az orosz, de az európai közvélemény felé is. Hiszen a frigy, amely egyre erősebb szálakkal fűzik egymáshoz például Franciaországot Oroszországgal, nem a legtermészetesebb vonzalmakból született. Franciaországnak éppen elég felejteni valója volt, mikor megbékélt az oroszbarátság gondolatával, de voltak Oroszországnak is sötét és nyomasztó emlékei, amelyekre fátyolt kellett borítani. Az orosz teoretikusok most szívesen hajlanak el, néha túlságosan merész ívben is, attól a lenini vonaltól, amely bizony a francia forradalommal semmiféle rokonságot nem akart tartani. Sőt, ha a francia forradalom volt a polgári Európa kialakulásában az a sorsdöntő, elhatározó tézis, amely egy évszázados történelmi zajlást indított meg és a feudalizmus teljes felszámolásához vezetett s nemcsak intézményeket döntött romba, hanem lelkében is megforgatta a kor emberét saját tengelye körül, — akkor a bolseviki forradalom, amely a polgári századnak minden vívmányával hadilábon állott s humbugnak, hazug szemfényvesztésnek nevezte elveit és vívmányait, —' maga volt a még véresebb, még haragosabb anti- íézi#, mely ugyanúgy világokat akart ki',

London, február 25. Mint tegnap jelentettük, Edén angol külügyminiszter nagy beszédet mondott az angol alsóházban az olasz problémáról és Anglia népszövetségi politikájáról. A beszédet végighallgatta Franciaország, Olaszország, Oroszország és Németország nagykövete is. Edén megállapította, hogy az eddigi szankciók nagy hatással lesznek a népszövetség politikájának eredményére. Az eddigi megtorlási intézkedések a népszövetség teljes ellenőrzése alatt folytak le, de az olajzárlatnál ez lehetetlenség, mert Amerika nem alkalmazkodik a népszövetséghez. Az amerikai olajki vitel Olaszországban októbertől decemberig 6.3 százalékról 16.8 százalékra emelkedett és növekedőben van. Ilysr. körülmények között nem biztos, hogy az olaj- zárlat alkalmazása a háború végét jelenti. A brit kormánypolitika a jövőben a kollektív biztonság megszervezésére fog irányulni és nem fog gyöngeséget, vagy húzódást mutatni. Az abesszin kérdés megoldására továbbra is a genfi ötös bizottság javaslata az egyetlen alkalmas kiindulópont Ámbár a brit kormány teljes mértékben a szankciók alkalmazása mellett foglal állást, mégis mindenekelőtt azt kívánja, hogy igazságos béke uralkodjék a világon.

A továbbiakban a külügyminiszter az úgynevezett bekeritési politika ellen nyilatkozott, de hangsúlyozta, hogy a bekeritési politikát nem szabad össztéveszteni a kollektív biztonság megszervezésével, amely utóbbira a brit kormány föltétlenül törekedni fog. Olyan biztonsági rendszert kell kiépíteni, amelynek tekintélyét senki kétségbe nem vonhatja. Európának döntenie kell az együttműködés, vagy a szétmozditani sarkaiból, mint ahogy Danton és Robespierre lendülete kimozdította sarkaiból a barokk világát, E tézisből és antité- zisből Sztálin szorgalmas és reálpolitikai érzékkel bőségesen megáldott teoretikusainak keze alatt most készül az úgynevezett szintézis, mely a két forradalmi vonalat össze akarja bogozni és visszavezetni a két egymástól mérföldes távolságra szakadt irányzatot „a közös eredőhöz."

A közös eredők szerint Franciaország és Oroszország a forradalmi Európa határőrei keleten és nyugaton. S most összefogtak, hogy Európa ne zuhanjon vissza a forradalmak előtti állapotba, ne hatalmaskodjanak el rajta konzervatív hajlamai, hanem „megmaradjon azon az utón, amelyen a Jövő halad." Az elgondolás szép és főleg mutatós, csak az a hibája, hogy messze esik úgy a polgári Franciaország, mint a bolseviki Oroszország uralkodó eszmekörétől. Már pedig az ilyen megcsontosodott, az állam, a közösség életébe szervesen belenőtt ideológiákat nem lehet publicisztikai fordulatokkal megfésülni és máról-holnapra átmaszki- rozni. A túlságosan világnézetes politikának az a baja, hogy a reálpolitika előtt előbb- utóbb térdrehajtásra kényszerül. Azokban az országban, amelyekben túlságosan előtérbe tolták a világnézetes politikát s valahányszor sürgős gyakorlati problémákat kínált megoldásra az élet, előbb mindig.

talommal mindent elkövet, hogy a népszövetség tekintélyét alátámassza és megszilárdítsa.

Családás a szankciós táborban.

Páris, Mxrufár 25. A párisi lapok nagy érdeklődéssel várták Edén első külügyminiszteri beszédét. A nyilatkozat azonban áltálában csalódást keltett és a lapok kifogásolják túlzottan elővigyázatos hangját. A Matin szerint a nyilatkozat leghatározottabb szakasza az volt, amelyben Edén Nagybritannia fegyverkezéséről nyilatkozott, de a szankciók hívei között a beszéd hatalmas csalódást keltett. Az Oeuvre szerint Edén beszéde nem volt az eltökélt és elhatározott férfi megnyilatkozása. Az a benyomás belőle, hogy Anglia az uj megtorlási intézkedéseket el akarja halasztani és nem lehetetLondon, február 25. A Reuter-iroda római munkatársa úgy értésük hogy Hassel római német nagykövet és Mussolini megbeszélései kizárólag a francia—szovjetorosz paktumra vonatkoztak. Olasz és német fölfogás szerint a paktum ratifikálása esetén revízió alá kell venni a német—olasz álláspontot,

elvi kérdéseket kellett tisztázni, ahol az elvek járszalagján mozog a politika, ott paradox módon, mindig az eszmék, mindig a világnézet húzza a rövidebbet. Mert erőszakot tesznek rajta, mert kiforgatják eredeti mivoltából, mert ha reálpolitikai és világnézeti szempontok összeütköznek egymással, nem lehet vitás, hogy a világnézet szempontjai azok, amelyek háttérbe szorulnak. A bolsevizmus valamikor teljesen szakítani látszott a reálpolitikával, kizárólag vakmerő világnézeti politikájának élt és forradalmi eszméinek petárdáival készült megvívni azt a harcot, melyet — prófétái szerint — a polgári Európa már eleve elveszített. Az orosz kormány merev világnézeti politikáját azonban egymásután érték a fejbekó- lintó, súlyos kudarcok, mig végül is el kellett jönni a kijózanodás, a feleszmélés kurzusának. Litvinov volt az, aki felismerte a földrajzi és gazdaságpolitikai helyzet parancsolatait s aki meg is próbált érvényt szerezni egy uj gyakorlati alapozottságu elvnek. Az orosz birodalomnak egyetlenegy utón lehet csak járni, azon a kitaposott reálpolitikai utón, amelyen ugyan szintén érhetik kudarcok, de amelynek mégis csak vannak érintkező pontjai a bolseviki világnézet határán kivüleső világgal is. Viszont a merész kanyart, amivel a bolseviki Oroszország áttért a cári Oroszország által lefektetett -külpolitikai vágányokra, mégis csak.

len, hogy a március 2-i genfi konferenciát 48 órás ülésezés után újból elnapolják. A népszövetségi tanács megelégszik azzal, hogy kemény- hangú határozattal megdorgálja Olaszországot, de nem alkalmaz további szankciókat

A „bekeritési politika**

Berlin, február 25. A berlini sajtó Edén beszédét színtelennek és érthetetlennek nevezi. A lapok kijelentik, hogy többet vártaik. A bekeritési politika elvetése határozatlan és bizonytalan. A Berliner Tageblatt szerint Anglia téves utakon halad és Edén nem járult hozzá az európai feszültség enyhítéséhez. A kollektív biztonság megszervezését egyébként Edén is távoli és nehezen elérhető célnak nevezi.

ami hir szerint semmi más nem lehet, mint a locamói szerződés közös felmondása Londonból érkezett jelentések szerint a francia—szovjetorosz szerződés mai ratifikálása berlini illetékes köröket jobban érdekli, mint Edén külügyminiszter beszéde és a külpolitika egyéb jelenségei. Németorki kellett vattázni, legalábbis jólhangzó frázisokkal. Nehogy az uj orosz lélek megrázkódtatása olyan nagy legyen, hogy az ellenkező végletbe lendül át s túlságosan messzemenő konzekvenciákat von le a reálpolitikai vágányra való visszakanyarodás- ból. Ezért volt szükség arra, hogy sürgősen átértékeljenek bizonyos elveket és szempontokat és ezért volt szükség arra is, hogy Moszkva felismerje és nyugtázza a forradalmi rokonságot Párissal. Miután az érdekek rokonsága már adva van. Az elvek revízióját azonban az orosz kormány igyekszik intézményekben és az általános szovjet-életfelfogásban is keresztülvinni, aminek talán egyszer még jó vége is lehet. Például az, hogy ezen az utón Oroszország visszatér oda, ahol Miljukov és társai megpróbálták enyhébb módszerekkel kiépíteni egy orosz polgári világrend alapzatát. S ahol a bolseviki forradalom közbeszólt. Sztálin — ugylátszik — azután, hogy elkergette Trockijt és tervgazdaságról és egységfrontról vallott elveit magáévá tette, Miljuko- vék elveit is magáévá teszi s a halomra rombolt orosz polgári világ romjain megpróbálja felépiteni a szovjet polgári világát. Hát akkor miért kellett majdnem húsz éven át annyi vérnek hullani? —■ kérdezheti elmerengve az európai polgár, akit jobbról és balról még mindig környékeznek az „orosz .példával."

bomlás között. Anglia a rendelkezésére álló haA francia-orosz szerződés ratifikálása után Németország és Olaszország felmondja a locarnöi szerződést