Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-25 / 46. (3895.) szám
1 ‘í I . /; r:;||. . XV. évf. 46 (3895) szám • Kecflffl • 1936 február 25 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké„ külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 K{, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, 11. emelet 9 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, Ili. emelet. • • TELEFON: 303*11. •• SŰRGÖNYC1M HÍRLAP. PRBHA. KU&TURLECKE Befejeződtek a belgrádi tárgyalások (sp) Prága, február 24. Távol áll tőlünk, hogy Henlein vasárnapi kulturbeszédével mint politikummal foglalkozzunk, tapsoljunk neki, vagy ócsároljuk, örömtüzeket gyújtsunk, vagy ügyész után kiáltsunk, mint a prágai és a vidéki sajtó nagy része teszi. A prágai Német Házban lezajlott szudétanémet kulturnap ismét sok szenvedélyt korbácsolt fel s kétségtelenül újra a köztársaság közvéleményének előterébe lökte a cseh-német viszonyt, illetve a Henlein és a csehszlovák kormány viszonyának feszültségeit s a sajtó már megütötte mindké/t félen az ilyenkor szokásos öblös akkordokat. Nem kívánunk résztvenni a vitában. Henlein határozottan imponáló s ellenfeleit már külső tökéletességével bosszantó összejövetele kulturösz- szejövetel kívánt lenni, az is volt s mi annak tekintjük: úgy vesszük, mint a német kisebbség kulturproblémáinak, kultursérel- meinek, kulturterveinek és kulturkibontako- zási kísérleteinek kinyilvánítását. Az erős német kisebbség a köztársaságban valahogy mindig a magyar kisebbség példaadása volt —> ne értsenek félre, nem politikai értelemben, mert a magyar kisebbség politikailag legalább annyira érett, mint a német, amely szédelegve sodródik a túlzott aktivizmus és a túlzott negativizmus szélsőségei között —, hanem példaadása a nemzeti élet ápolásában, a belső erőösszpontositásban, a kisebbségi életküzdelem okos megszervezésében. Német négyszerannyi van a köztársaságban, mint magyar, nem csoda, ha sok mindent erőteljesebben tud kivitelezni, mint mi, kisebbségi gyakorlata is nagyobb, öntudata mélyebben a talajba ágyazott, felkészültsége, erőtartalékja jelentősebb. A politikai példaadás nem fontos és nem is kell, de tá- nulhatunk a németektől abban, miként kell a kádereket védeni és kitölteni, a nép gazdasági ellenállását növelni, bankokat, szövetkezeteket, iskolákat, egyesületeket szervezni s a kulturéletet oly intenzívvé tenni, hogy a pokol kapui se vehessenek rajta erőt. Például tekintsünk a tegnapi prágai ösz- Szejövetel külső megszervezésére. Csak a külsőkre. Tekintsünk el a politikától, vegyük úgy, mintha nem Henlein, hanem X vagy Y párt rendezte volna az ülést. Persze azok, akik szerint a kifogástalan megszervezés, az imponáló összhang, a fegyelmezett rend, a meghívottak kötelességtudó megjelenése és szereplése, a hatásos dekorációk, a lélektani stimulánsok ügyes kihasználása, — egyszóval a hozzáértés egyenlő a hitlerizmussal, azok, mint sok cseh lap, dühösen rátámadnak Henleinre és rámondják, hogy „hitlerista'1 és Göbbels- tanitvány, mert tényleg ugyanazokkal a külső rekvizitumokkal dolgozik, mint a nagynémetek és pompásan bevált eszközeiket használja. De a rend, a fegyelmezettség, a kötelességtudás és ez a különös-stilü szórakozás nem nemzeti szocialista tulajdonság, hanem közös német vonás, csak talán Göbbels dolgozta ki és szervezte meg a legtökéletesebben. De azért, mert Henlein átvette, még nem azonos Göbbelsszel. Mindenki használhatja, aki akarja és tudja. De nem tudja, mert nem ért hozzá — emlékezzünk csak vissza, mily szánalomraméltó kudarcba fullottak Stribrny pártjának hasonló kísérletei — s tehetetlen dühében a sikeres {lémet izeryezéseket kizárólag a külső haBodza Milán régi bácskai választókerületében A csehszlovák miniszterelnök hétfőn délben elutazott Belgrádbó! A hivatalos zárókommüniké ■ Telles összhang a két állam között A kisantant gazdasági tanácsa Prágában tárgyal Belgrád, február 24. Hodza csehszlovák miniszter eJnök belgrádi tartózkodása befejeződött és a miniszterelnök hétfőn délben elutazott azokba a bácskai falvakba, amelyek annak idején magyar parlamenti képviselővé választották. A tanácskozások eredményéről hivatalos kommünikét adtak ki, amely ismét hangsúlyozza a kis- antant egységét és kijelenti, hogy a dunai tér jobb megeszervezésére irányuló törekvések egyetlen állam ellen sem irányulnak. A kis- antant-államok politikai kérdésekben teljesen egy véleményen vannak. Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnök nyilatkozott a Petit Párisién munkatársa előtt. Élesen elitélte a Habsburgok resturációjára és a csatlakozásra való osztrák törekvéseket, mert Jugoszlávia e két lehetőséget a béke közveden kihívásának tekintené. A kisanfcant-államok a békét óhajtják és ezért visszautasítják e két lehetőséget, mert zavarnák az európai biztonságot és megbolygatnák a kontinens nyugalmát. — Hodzával való rövid tárgyalásunk alatt — mondotta Sztojadinovics — lehetetlen volt pontosan kidolgozni az öt dunai állam, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Románia, Ausztria, Magyarország és esedeg Bulgária hasznos gazdasági együttműködésének részletes tervét Ezt a munkát, amelyet a kisantant indított el, a kisantant sonlóság miatt elnevezi ,,hitlerizmusnak.“ A külső siker vagy a ,,yorki-induló“ él- éneklése miatt felesleges neheztelni az ösz- szejövetelre, de lelkesedni sem kell érte. A tartalom a fontos, s mi magyarok, ha a németek kulturnapjával foglalkozunk, kizárólag azért tesszük, mert Henlein beszédében sok olyan tárgyi valóságot találtunk, amit a mi viszonyainkra átértékelve megszívlelendőnek tartunk s bizonyos fokig igazolását látjuk bennük egyes törekvéseinknek. A nagyobb és gyakorlatibb német kisebbség sok tekintetben ugyanolyan kulturprogramot vall, mint mi. Különösen két elvi jelentőségű dologra gondolunk. Az első az, hogy Henlein nyíltan bejelentette, hogy a szudétanémet párt nem annyira a parlamenti munkától várja a kisebbség üdvét, mint inkább a nemzet testében elvégzett kultur- munkától. Ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy pártja működésének súlypontját átteszi a kulturmunkára s a vasárnapi prágai beszéd az uj kurzus nyitánya kíván lenni. Magyar viszonylatban régóta hirdetjük az igazi kulturmunka jelentőségét. De csak hirdettük —* szavakkal, várakozásokkal, tervekkel s nem tettekkel. A kivitel módszereit nem igen ismerjük, nem tudjuk, miből kell kiindulni, hogyan kell saját erőnkből megszervezni a munkát. Nos, ha az alapos német kisebbség most az eddigieknél erélyesebben veti magát a kultúráiét ápolására és ellentállóerejének megszervezésére, bizonyosra vehetjük, hogy kész tervvel teszi, alaposan, gyakorlatilag és okosan, úgy és a többi államok közötti közveden diplomáciai eszmecsere végzi el. A gazdasági terv nem irányul sem Olaszország, sem Németország ellen. Prága és Belgrád tudatában van az olasz piac középeurópai jelentőségének. A kisantant- tól távol esik, hogy nehézségeket okozzon Németországhoz és Olaszországhoz fűző viszonyban. Franciaország és Anglia gazdasági támogatását a kisantant-államok már csak azért is kívánatosnak és hathatósnak tartják, mert szoros kötelék fűzi őket Franciaországhoz és Angliához. Páris és London határozott tájékoztatása nélkül semmit sem óhajtunk cselekedni. Politikai szempontból a dunai megszervezésnek a „Senki ellen A vasárnap délután kiadott hivatalos kommüniké a következőképpen hangzik: — A csehszlovák köztársaság és Jugoszlávia miniszterelnökei és külügyminiszterei február 22-én és 23-án Belgrádban tartott tárgyalásaikon az általános helyzet megvizsgálásából indultak ki, amennyiben különösen azokra az állapotokra voltak tekintettel, amelyek a dunai téren uralkodnak, A vélemények részletes kicserélése után dr. Hodza Milán és dr. Sztojadihogy tanulhatunk majd tőle. Nagyobb figyelemmel kell a német kisebbségi belmun- kát kísérnünk, hogy választ kapjunk a nálunk még el nem döntött kérdésre: mi a teendő, ha a kisebbségi kultúrát erősíteni és védeni akarjuk, ha az elfogadott belátás után erőnket a kulturprobléma megoldására összpontosítjuk? Az első választ a németek már megadták a tegnapi ülésen: semmiesetre sem szabad engedni, hogy szakadás álljon be az anyanemzet és a kisebbség kultúrája között. Szó sem lehet egy basztard-kultura, az önálló „szudétanémet", illetve „szlovenszkói magyar" kultúra erőszakolásáról, amely német vagy magyarnyelvű Vrhlickyk, német vagy magyarnyelvű Svejkek, Buriánok, Saldák formájában igyekszik „önálló" kisebbségi műveltséget teremteni s amellett persze be sem engedi a németországi vagy magyar- országi könyveket. A kisebbségi sors kétségtelenül bizonyos önálló lendületet ad a nemzeti, kultúráknak, esetleg gazdagítja is, de túlozni és „regionalizmussá" felfújni e különállást a nemzeti kultúra egysége ellen elkövetett bűn és vagy dilettantizmusba vezet, vagy oda, ahová a cseh regionális kultúra vezetett a csehek nagy bánatára a szlovákok között. E sorok Írója tisztában van azzal, hogy a kisebbségi kultúra uj szint és zamatot, sőt néha a szokottnál európaibb mentalitást adott a magyar műveltségnek Szlovenszkón, de ez a változás legfeljebb eszköz lehet az egyetemes magyar kultúra rangjának emelésére, megreformánépszövetség védnöksége alatt kell állnia* Sztojadinovics és Hodza pohárköszöntői általános feltűnést keltettek szívélyes hangjukkal. Tartalmuk ugyanazt mondja el, amit a kommüniké is elmond. Sztojadinovics szerint a jugoszláv nép Hodza személyében a két testvéri nemzetet összefűző elszakíthatatlan kötelék szimbólumát látja és a jobb jövő garanciáját. Hodza válaszában a barátságos viszonyban élő nemzetek együttműködését és szolidaritását méltatta, Szerbül a következőket mondotta: — A testvér a testvérrel, a család ja családdal tisztázza a félreértéseket* nem irányul*1 novics Milán megállapították, hogy nézeteik megegyeznek azoknak a kérdéseknek megítélésénél, amelyek legújabban a nemzetközi politikai és gazdasági életben felmerültek. Kifejezték óhajukat, hogy nemzetközi viszonylatban minél előbb egészségesebb és boldogabb állapotokat érjenek el, úgy, mint azt mindkét ország a kis antant keretén belül régóta óhajtja. Ilyen érzelmektől áthatva arra az álláspontra helyezkedtek, hogy mindkét állam a szövetséges Rolására s kötelessége, hogy hasson az anyanemzet műveltségére — amennyiben elég potencia és erő van benne, —- de semmiesetre sem lehet a cél, s nem érvelhet a különválással. Nem mondhatja: semmi közöm a „másik" magyar kultúrához, én külön fejlődök, határvonalat állítok, megyek az én törvényszerűségem szerint, a „másik" haladjon a sajátján. Erről szó sem lehet. Ha tényleg keletkezik nálunk némi uj és más, akkor csak úgy keletkezhetik, mint egy uj hang, egy uj irány az egyetemes magyar kultúrán belül s kötelessége, hogy birokra keljen a másfajta s szerinte helytelen irányokkal s ha életképes, ha tényleg lánglel- kü tehetségei vannak, akkor meggyőzze az egész magyar szellemi életet elveinek helyességéről és uj fordulatot adjon neki. De gyenge, jelentéktelen, a magyarság egészében hatni és érvényesülni nem tudó „uj eszmékkel" visszavonulni Szlovenszkóra s lokális fellegvárat építeni a prágai gyámoli- tás biztos tudatában s nyelvet öltögetni innen a „másik" kultúra felé, a tehetségte- lenségnek és dilettantizmusnak jogcímet adni „regionalizmus" néven s kiépíteni az „önálló, szlovenszkói magyar kultúrát", bűnös és önző törekvés. Tessék az uj elveket, ha vannak és tényleg helyesek, ragyogva hirdetni a nemzet egyetemében s nem visz- szavonulni a konkurenciára képtelenek autarkiájába. Mi ugyanúgy az egy és oszthatatlan ma gyar kultúra hívei vagyunk, mint Henlein az egységes német kultúra híve.
