Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-23 / 45. (3894.) szám
^iwgm-AW&ar.-hirlm> 17 1936 tebro&r 23, vasárnap. „Égig érő“ háztömbökben akarja elhelyezni a világvárosok lakosságát a modern építészet atyamestere Minden ház külön kis város ■ Nem lesz ucca, csak autóutak öt méter magasságban ■■■ Hely, fák és nap a milliós városokban ••• Le Corbusier gigantikus városépítési tervei Párifi, február 22. A modem építészet atyamestere, Le Corbusier viselkedésében és megjelenésében éppen olyan egyszerű, mint amilyen egyszerű eszközökkel dolgozik művészetében. Első pillanatra nyers benyomást tesz, de hamarosan rájövünk, hogy melegszívű, jóságos emberrel van dolgunk. Le Corbusier rendkívül szerény és egyáltalán nem tart igényt elismerésre és dicséretre. A jövendő évszázadban valószínűleg szobrokat állítanak majd neki, de ma még tulmodem elveit gátlásnak érzik azok is, akik számára az utat szabaddá akarja tenni: az építőművészek. A nagy francia mester, aki egész éjszakákat tölt el a rajzoló-pult mellett, nagyon szerény anyagi eszközök fölött rendelkezik. Elég ritkán történik meg, hogy egy megértő mecénás, vagy valamely város vezetősége rábíz egy építkezést De ez is közömbös számára. Le Corbusier könyveket ir. Építő területe a jövő, anyaga az egyszerűség. Régi nagyvárosainkat a rajzoló-deszkán alakítja át és a semmiből varázsolt gipszvárosokat a modelltáblára. Le Corbusier éppen most tért vissza Amerikából, ahol huszonhárom különböző városban tartott előadásokat a modern építkezésről és a jövő lakásviszonyairól. A tömegek igénye — Az Egyesült Államokban való utazásom — mondotta az építőművész az újságírónak — nagyon tanulságos volt számomra. A város modern építkezése ma általános érdeklődést kelt, noha eddig sehol sem talált kielégítő megoldásra. Az amerikai mégis ösztönszerüen megérezte az egyik legfontosabb követelményt, azt, hogy A módéra városnak a tömegek igényeinek kell megfelelnie* Eddig azonban az amerikaiaknak sem sikerült a bizonytalan felismerést praktikus megvalósításra vezetni. Az amerikai város, ahogy ma látjuk, gigantikus nyomorúság, borzalmas rákdaganat. Az emberek arra vannak ítélve az amerikai nagyvárosok épülettömegeiben, hogy A legszöroyübb rabszolgaságban éljenek. Gondoljuk csak meg, Néwyork - lakóinak legnagyobb része napi három órát vészit el azzal, hogy vonaton vagy autóbusszal elérje munkahelyét. Micsoda őrült pazarlás utakban, vasutakban és egyéb közlekedési eszközökben! Kiszámítottam, hogy minden newyorkj polgárnak három-négy órát kell dolgoznia naponta csak arra, hogy az utakat és á vasutakat megfizethessék. A mi városaink a fejlődés folyamán minden kétszáz évben teljesen átalakultak. Úgyszólván pillanatonként változik az európai városok külső képe, csakhogy nagyon oktalan módon. A város önmagától változik folytonosan. De ha egyszer okosan és értelmes terv szerint visszük keresztül, az átalakítást, az semmiesetre sem lesz katasztrófa. Amit ma önként bontunk le, azt holnap kénytelenek leszünk lebontani. — A jövő városának tervét fogom legközelebb elkészíteni. E terv szerint valamennyi ház cölöpökön fog épülni. Az ucca eltűnik, vagy ha úgy akarjuk, mindenütt lesz ucca. Az autóforgalom külön pályákon folyik le, amelyek öt méter magosban lesznek a gyalogjáró fölött. A közlekedési szerencsétlenségek ily- módon teljesen meg fognak szűnni, noha a kocsik versenysebesséqgel fognak közlekedni. A lárma, ez a borzalmas csaoás, amely ellep edd;n hiába harcoltak, eltűnik a nagyvárosi életből. Tat sok ember ét a nagyvárosokban — Minden amerikai a közlelkedeésd rabszolgaság miatt panaszkodik. Ennek ellenére sem akadnak bátor férfiak, akik vállalkoznának a rabszolgaság leküzdésére vagy korlátozására. Éppen ellenkezőleg! Az emberek végzetszerűen beletörődnek sorsukba és a városok vezetősége tovább űzi a pazarlás politikáját. Mindenekelőtt: a mad nagyvárosokban tulon-túl sok ember él, olyanok is, akiknek semmi keresnivalójuk sincs ott. Nagy részük csak azért él ott, hogy a nagyváros állítólagos örömeit élvezze. Pedig- rosszul élnek, össze vannak zsúfolva a nyomor negyedeiben, amelyekben betegség és bűnözés uralkodik. A nagyvárosokat meg kell szabaditani élős- dieitöl. „Hová tegyük őket?" —- fogják kérdezni. Oda. ahol hely van. Ki a szabadba. Ehhez elsősorban az kell, hogy a szabad terület ifi megkapja a nagyváros attrakcióit, mert a nagyvárosi idegeikkel bíró emberből nem lehet többé vidéki idegekkel biró embert alkotni. Ének az elméleteik nem újak, jól tudom. De eddig még egy ország és egy város sem tett semmit azért, hogy ezeket az elveket nagy méretekben és praktikusan megvalósítsa. — A város sejtek tömegeiből áll, amelyek az emberek animális életét rejtik. A sejtek eddigi rendjét alapvetően meg kell változtatni. Miképpen? Csak szellemünk és lelkünk szükségleteit kell megfigyelnünk, hogy erre a kérdésre választ adhassunk. Én alkottam meg a kifejezést „a lényeges örömökről amelyekre minden embernek joga van. A „lényeges örömök" három dolgot igényelnek: helyet, fákat és napot. Ezért kell a nagyvárosi embernek helyet, fákat és napot adni. Mindenekelőtt napot, „Égig éro“ házak — Milyen magasak legyenek a házak? Ez a népesség sűrűségétől függ. A minimális magasság 50 méter, a legnagyobb magasság 200 méter. Egy háztömbben körülbelül 2500—3000 embernek kell élnie. Minden háztömbnek meg lesznek a maga üzletei, iskolái, gyermek- játszóhelyei, vendéglői stb. Mindez a háztömbben lesz elhelyezve. Eme elrendezés célja az, hogy a legigénytelenebb lakónak is azt a kényelmet nyújthassuk, amit egy luxusgőzösön találhat. — A háztömböket nagy zöld területek választják el egymástól. A város területének csak 12 százalékát fogják beépíteni, 88 százalékban parkok, tavak, sporttelepek lesznek benne. Hamarosan látni fogjuk, hogy milyen takarékos megoldás a 88 százalék terület látszólagos elpa- zarlása. Ma egy bizonyos területen 300 ember él. Vannak városok, amelyekben hatszázan élnek ugyanekkora területen, de ezek a városok katasztrofálisan népeseknek tűnnek. A modern építészek egészségi okokból 150-re akarják leszorítani az ilyen egységterületen élő lakosok számát. Ez a terv azonban ahhoz az őrültséghez vezetne, hogy órákig tartana, amig az ember a város egyik részéből a másikba jutna* A magas házkomplexumok rendszerével ezer ember lakhat minden egységterületen és noha a város területének közel 90 százaléka beépítetlen, mégis háromszor annyi ember élhet a magas háztömbökben, minta mennyi Newyorik jelenlegi felhőkarcoló-uccáiban él. Védjük meg a régi emlékműveketl — Azt is fogják kérdezni: romboljuk le értékes építészeti emlékműveinket, a Notre Dame- ot, a Szent István-tornyot, a régi palotákat és templomokat? Ellenkezőleg! A jövő városának 90 százaléka beépítetlen marad és ezeken az óriási területeken tízszer annyi régi műemlékre van hely, mint amennyit érdemes fenntartani. Amerikában láttam kis templomokat hatalmas felhőkarcolók mellett, ezek egészen -jó benyomást keltettek. A felhőkarcoló bizonyos mértékben vallásos áhítatot ad magasságával és a mellette lévő templom még hangsúlyozottabbá teszi azt. Párisban ma a . templom mellett mészárszékek vannak, holnap pedig égbe nyúló háztömbök állnak majd mellette, amelyeknek szemlélése áhítatot kelt az emberben. A háztömbök kiterjedése lehetővé teszi azt is, hogy a különböző emeleteken kerteket, sőt parkokat helyezzenek el, sport-, játék- és napfürdöző tereket létesítsenek. Minden stílus lehetséges, a fődolog az, hogy átépítsük városainkat. — Valóságos botrány, ahogy az emberek a mai nagyvárosokban, mint például Párisban vagy Newyorkban élnek, — fejezte be az érdekes beszélgetést Le Corbusier. Egy angol békeapo&io* beszél A világbéke három feltétele: kevesebb fegyveres erő, több biztonság, feltétlen egyenlőség ■ ■ ■■ Lord Róbert Cecil nyilatkozik a PMH páris’ munkatársának a béke megszervezéséről ■■ Páris, február 22. Páris vendége, Lord Róbert Cecil, volt brit miniszter, a nemzetközi „League of Nations Union" vezére és alapitója Írásokkal borított asztala mögött szinte elnyúlva pihent a nagy karosszékben, mikor a hotelszobájába bekopogtattam, alig egy-két órával a vonatja indulása előtt, amely hazájába fogja visszavinni a béke e legnagyobb emberét. Amint igy ült ma- gábaroskadtan, hosszúra elnyújtva vékony lábait, a száraz, ráncos hosszú arcával, az erőtlenül szemére hulló pettyhüdt szemhéjjaival halálosan fáradt, kis öreg ember benyomását tette s nem volt benne a népszónoknak nyoma sem. Csak mikor fölállt s elémjött üdvözlésemre, tűnt ki a hajlott háta ellenére is megdöbbentően magas termete és akkor, kétméteres, inas száraz megjelenésével, a rettentően hosszú, divatjamúlt fekete kabátjában, a merevrekeményitett, egyenes, bő inggallérjával a madárszerü, sovány nyaka körül s a mellényén lógó kicsiny aranykereszttel, szakasztott olyan volt, mint a könyvekben megirt s kigunyolt angol „clergyman", sőt még olyanabb. Az angol békeszeHem Már mielőtt szólt volna, megértettem, hogy az angol békeapostol más nem is lehet ennél: egy lord és államférfi, egy Róbert Cecil, aki mindamellett clergyman is. Mintahogy az angol tömegek spirituális békemozgalma valójában lélekben az angol puritanizmussal rokon és azt folytatja' valamiképen. Abban is egyezik a puritanizmussal, hogy tisztán erkölcsi alapon állva, a kormányzat s a brit politika útjaival parallel, ő Felsége kormánya — (sőt Ő Felsége ellenzéke is) az Indiák és a Cap útját védelmezi, valamint vezérhelyzetét a Csendes tengeren, s mindezt ő Felsége bankárjai és kalmérai érdekében. — De — mondja nem logikátlanul Lord Róbert Cecil — rossznéven vehetjük-e egy metropolisnak, amely állandóan rászorul az öt földrész minden részéről való behozatalra, ha mindenképen igyekszik magának biztosítani az uralmat a tengerek s a fő nemzetközi kereskedelmi utak fölött a maga létfönntartásának és ezzel egyetemben természetesen az egész világ békéje érdekében. ’ Ez a beállítás ragyogóan rávilágít a mindig realista brit világpolitikának erkölcsi összefüggéseire a világbélce-törekvésekkel. Az érdekeit védő brit kormány mögött állnak a józanságukban és szorgalmukban békés és pacifista hajlamú brit tömegek, az az óriási békemozgalom, amelyet Anglia lelkiismeretének kell neveznünk s amelynek hü megszemélyesítője ez a főúri béke-clergyman Leszerelés, biztonság, egyenlőség — A világkrizis egyre dúl, — mondja és még a csöndes, taglalt szava is teljesen a prédikátoroké. — El fog pusztulni Európa civilizációja és anyagi jóléte végérvényesen, ha ki nem gázolunk belőle. Márpedig a krízisnek egyedül és kizárólag a nemzetközi szolidaritás hangsúlyozása, illetve a világgazdaság egyesítése vetheti végét: vagyis — a nemzetközi és intézményes békeállapot. Az ismert francia, herrioti hármasszabály: „ar- bitrage — sécurité — désarmement" (döntőbíróság — biztonság — leszerelés), amit én inkább úgy mondanák franciául: „réduction — AZ ELSŐ VASÚT, AMELY a 200 km. ÓRASEBESSÉGET FELÜLMÚLTA: hamburg—berlini Diesel-motoros villámvonat a fantasztikus 205 km. órasebes^éggel tett-e meg első próbautait, sécurité — égalité" (hadseregcsökkentés — biztonság — egyenlőség). —* Ha Franciaország és Anglia, az angol- és a francia kormány, az angol és. a francia |cözvé- lemény egyetértenek, af már roppant sokat jelent, mert a két nagy és müveit nyugati nemzet egységes blokkja biztos magva lesz a nemzetközi egyetértésnek a népszövetség keretein beiül, amelyhez a többi állam föltétlenül csatlakozni fog. Népszövetség vagy társasösszejövetel ■— A népszövetség keretein belül — ezt hangsúlyozom. Mert nincs tartós béke a népszövetség nélkül vagy a népszövetségen kivüL A béke a nemzetek egymásközötti bizalmán épül és a bizalom a becsületen. Mindezt pedig csak szervezet nyújthatja, a népek szervezete, a népszövetség tehát, amelynek a nemzetek szolidaritása, kölcsönös felelőssége és teljes egyenjogosultsága az erkölcs alapja. i— Gyakorlatilag a népszövetséget csak úgy lehetett megalkotni, hogy az valójában még nem. igazán a népek szövetsége, hanem csak a népek kormányainak társasösszejövetele. A világegységet pedig kcjpr.ányok soha, csak népmozgalmak teremthetik meg általános vi- lágszemléleíi alapon. Ezért kellett megalapítanunk a yorki érsekkel és minden ország különböző erkölcsi vezéreivel egyetértésben a népszövetségi ligák nemzetközi egyesületét, a „League of Nations Union“-t tíz év előtt. Azóta kerek 42.000 népgyülést tartottunk a különböző államokban, tanulmányok és röpiratok millióit terjesztettük el és legújabban megorganizáltam Angliában a béke-plebiszdtu- mot, a „peace balloD-t, amelynek folyamán 11 millió angol állampolgár adta le szavazatát a béke és a leszerelés mellett. Csak igy, a nemzeti erők összessége, egy, az egész világra kiterjedő óriási népmozgalom, a szó mély értelmében vett nemzetközi összmun- kálkodás utján érhetjük el az összes nemzetek kollektív biztonságát, ami azután tényleg fölöslegessé fog tenni minden háborút és minden hadsereget. Ha ezt az összes nemzetek kollektív összmunkálkodását és a tényleges világegységet el nem érjük, akkor az európai polgárosultság menthetetlenül el fog pusztulni a legrövidebb idő alatt. Minden nép békéi akar — Ez a népmozgalom egyidejűleg kell, hogy elterjedjen Európa minden részein és az eszme valóban terjedőben is van mindenütt és nagy erővel nyilatkozik meg. Nálunk Angliában nagyon későn ébredtek erre a tömegek, de most elemi erővel indult meg a nagy megértés, egész politikánk a népszövetséghez igazodott és az angol tömegek egyértelműen állanak a nemzetközi béke mellé. Annál sajnálatosabb, hogy mikor Franciaország felé fordultak tömegeink bizalommal, itt nem találták azt az egyöntetű megértést, amelyet pedig joggal remélhettek. —- Igen nagy jelentősége van annak mindenesetre, hogy maga az angol nép emhermilíióinak óriási tömegével átlátta a világ többi országaival való szoros érdekközösségét, nem zárkózik többé magába és minden fönntartás nélkül azon dolgozik, hogy a nép-szövetség a jövőben ne csak kormányok, hanem valóban népek és nemzetek szövetsége legyen. A „League of Nations Union" megszólaltatja a népek lelkiismeretét. Nemcsak Anglia lelkiismerete beszél, hanem minden országé. Minden nép békés. Nincs olyan népi tömeg, amely ne volna ellensége a háborúnak. Ezért hiszek rendületlenül az eljövendő világegységben, amely az emberiség történelmének uj, boldogabb korszakát fogja ínaugurálni BÉNEDEK KAROLY, / x;
