Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-23 / 45. (3894.) szám
8 ^i^<^A\a<Aarhiklsc>' A divatozás hatósági megrendszabályozása Irta: Szabó Adorján a régmúlt időkben ra. Ez az utánzás különben általános volt. Ami- képen az előkelőbbeket a nemesség és a főurak viselete hódította meg, úgy követték az alsóbb osztályok a felsőbbeket mindennemű szokásaikban, nemcsak a ruházatban, hanem mulatságaikban, családi ünnepélyeikben, háztartásukban és lakásuk berendezésében is, Legszembetűnőbben fogta el az a divatkórság a szegényebbsorsua- kat, akik anyagi tehetségükön túl hódoltak ennek a költséges kedvtelésnek. Látni fogjuk, hogy még a falvak népét is megzavarta a vitézlő rend díszes öltözete. Minthogy pedig ez a társadalomszerte elharapózó, fölösleges költekezés és pazarlás előreláthatólag az összlakosság vagyoni romlására és elszegényedésére vezetett, a hatóság minden módon igyekezett azt meggátolni. Tehát nemcsak az osztálykülönbség szempontjából, hanem gazdasági okokból is kénytelenek voltak a polgárság magán- és családi életviszonyaiba is belenyúlva, a legaprólékosabban szabni meg még a ruházat anyagát, formáját,, bélését, diszités- módját és az ékszerek használatát stb. is. Ezért volt eltiltva például a mulatozás a magánházakban este 9 órán túl. Vagy meg volt határozva, hogy kiket szabad meghívni a keresztelőre a keresztszülőkön kívül. Lőcse tanácsa (1649) eltiltotta a keresztelő-lakomákat és nem engedte meg, hogy a komák kalácsot és sajtot küldözzenek. Rendelet szabta meg, hogy az eljegyzési összejövetelen hány vendég lehet jelen és hogy a vőlegény barátai mennyi ajándékkal járulhatnak a lakodalmi költségekhez, meg hogy hány fogásból állhat a lakoma és hogy a háziasszony és leánvai mennyi véa vásznat szőhetnek otthon továbbá, mert fönntartani akarják az eddigi hagyományokat, amelyek szerint külsőleg is kifejezésre kell jutnia az egyes társadalmi rétegeket egymástól, valamint a polgári rendeket a nemesi és vitézi rendektől elválasztó különbségnek. De főbenjáró céljuk volt a gazdasági érdekeknek, az általános anyagi jólétnek megóvása is. Városaink közül nemcsak Kassa és Eperjes, hanem a többi között Lőcse és Besztercebánya is sűrűn foglalkoztak a közjólétet egyre veszedelmesebben fenyegető fölösleges költekezés és fényűzés megszüntetésének problémájával. Azonban éppen az a körülmény, hogy a képviselőtestületek újabb és újabb szabályrendeletekkel voltak kénytelenek a járványszerüen elharapózó divatoskodást legalább is korlátozni, arra enged következtetni, hogy bizony az idevágó parancsok és tilalmak nem igen hozták meg a kívánt eredményt. Ennek a sikertelenségnek főokát az egész országrészben tért hóditó magyar viseletnek nemzeti mivoltában s a nagyobbára magyar lakosságnak közízlésére gyakorolt hatásában kereshetjük. Különös vonzóereje volt a kuruc- ■viseletnek. De nagyban elősegítette a magyar ruhának mint divatnak általános elterjedését a hiúság, a tetszelgési vágy és a nagyzolási hajlam is, amely a régmúlt időkben is szuggesztiv erővel hajtotta a divat rabszolgaságába az egyes társadalmi rétegeket és pedig a tömeglélektan ■törvényei szerint, egymás utánzásával. Hiszen 'manapság is zsarnoki hatalom a divat, amelynek „modern ‘ szertelenségei, hajmeresztő túlzásai és Ízléstelenségei is mindenkor hűséges követőkre találnak. Valamint a társadalom osztályai közti különbség meg volt és természetesen meg van 'ma is, ha nem. is hatósági megállapítások szerint, éppen úgy örök gyengesége volt és marad is az embernek, a rangkórsághoz hasonlóan, a divatkórság, amely a váltakozó korok kiszámíthatatlan ötletei és szabályai szerint szedi áldozatait. A divat ellenállhatatlan parancsainak tehát a 'hajdankor gyermekei, még a fegyelmezett, engedelmességhez szokott polgárság sem tudott ellenszegülni. Ezért nem érvényesültek egykori magisztrátusaink ruházkodási rendeletéi úgy, amint azt az összlakosság erkölcsi és anyagi érdekéi meg1936 február 23, vasárnap. követelték volna. Manapság, az egyéni szabadság és az emberi szabadságjogok korában, az ilyetén hatósági beavatkozás és megszorítás talán kicsinyesnek, ■naivnak és erőszakosnak tetszhetik és talán az egyéni szabadság önkényes, jogtalan korlátozásának volna minősíthető. Pedig ezek a rendeletek meggondolt, alaposan megvitatott és a súlyos közállapotok parancsolta kényszerintézkedések voltak, aminőket ma is idéznek elő az esetleg beálló rendkívüli közviszonyok. Jogcsor- bitással nem vádolhatok a hatóságok, mert a hivatalos közfelfogás szerint egyes külsőségeknek, mint a ruházat, a kor gondolkozásának ‘megfelelően, társadalmi, tehát közvonatkozásr. jelentőséget tulajdonítottak és nem tekintettél: azt egyoldalúan, tisztán magánügynek. Valamint a takarékosságban sem láttak kizárólag a-: egyesekre tartozó öncéluságot. A nagy közössé gek érdekkörébe sorozták mind a kettőt. És ncr. is a szabadság korlátozása, hanem a szabadosságnak, a közre nézve ártalmas és káros túlkapások megfékezése volt a cél, mig polgárainak polgári szabadságát, polgári jogait és privilí - giumait minden erejével és tekintélyével védték meg a városok elöljáróságai. Atyai gondoskodással oltalmazták javaikat és lelkiismeretesen igyekeztek előmozdítani boldogulásukat és biztosítani megélhetésüket. (Vége.) lépve sem tétlenkedik. Ettől kezdve aján- dékozgatja meg evangélikus olvasóit évről- évre egy-egy, szebbnél-szebb költői alkotással. Sajnos, sokat szenvedett szivének úgyszólván vérébe kénytelen tollát mártani. Saját szenvedéseit, boldogtalan családi életét, lelki rabságát, szive vérét siratja s örökíti meg történeti drámáiban. Müveinek minden egyes alakja saját maga, aki szenved s övéi, akiknek sorsa felett kesereg. Modelljei ő maga s a hozzája tartozók. Élete, költészete, Nióbe fájdalma nem köbe, hanem papírra vetve. Otthona szerencsétlen, akár Madách. Tolsztoj, Balassa Bálint vagy a Jókai Tímár Mihályának háza. Ezek tragikuma kiséri nyomon az ő napjait is. Miközben kortársai az elismerés és nagy- ! rabecsülés minden jelével elhalmozzák a, több pályadijat nyert költőt és papot, azalatt éppen az az egyetlen lény nem érti meg, aki j oldala mellett áll, az élettársa. Korán elhunyt leánykájának emlékéhez menekül. Neki ir, ő támasztgatja életre. S ha lelke vele érintkezhetik, akkor boldog. „Jefte fogadalmáéban az ő tragikusan elszállt Jennyke leányának lelke szólal meg ! mint Mirjam. Ez az alkotása ma már több nyelvre le van fordítva. Mint angyal száll ) vissza az égből színpadjainkra, hogy JeJtét, ja kétségbeesett apát magához emelje. Ujab- í ban fiának családjában, unokái körében ke- ■ resi és találja fel mindazt, amit eddig az élet " tőle megtagadott, a békességet és szeretetet. Látogatás idősb Endreffy Jánosnál, a szíovenszkói magyar költők nesztoránál a saját szükségletükre. Hogy nagy oka volt arra az elöljáróságnak, hogy a legkíméletlenebb módon is rákényszerítse, a lakosságot a mértékletességre és takarékosságra, azt a Thököly- és a Rákóczi-korból fönnmaradt városi jegyzőkönyvek mutatják, amelyek hü képet nyújtanak a városra nehezedett nyomasztó terhektől és azokról a végletekig menő sanyaruságokról, amelyek nemcsak Kassa, hanem az egész vármegye lakosságát is Végromlással fenyegették. A szerte száguldozó törökök adókivetésekkel és kegyetlen behajtásokkal nyomorgatják a falvak népét. A német katonák kicsépelik és elrabolják a szegénység gabonáját. A kurucok még a nemesség marháit is elhajtják. A hajdúk kipusztítják a szőlőket. A megye szerte kóborló gonosztevők utolsó holmijukból fosztják ki a falvakat. A császári parancsnokok elviselhetetlen exekuciókkal zaklatják és kínozzák a lakosságot, de a kuruc főtisztek sem kíméletesebbek. A katonai elszállásolások és élelmezések mérhetetlen áldozatokat rónak a városra, mig közjövedelmei módfölött megcsappantak; földjeit pedig lefoglalták. A teFelsőszeli, február közepe. Alig néhány kilométerre a galántai állomástól, be a Csallóköz felé, Felsőszeli községben él és irogat Szlovenszkó legidősebb papja és költője: idősebb Endreffy János nagytiszteletü ur. Aki fiatal korában még az apostolok lo-S vain járta be a régi világot s aki még cső- ■ dálkozva nézte a legelső vasútépítők kapavágásait, annak a házához ma 10'—15 perc alatt ér el a XX. század sárkányfogata, a 40 HP jelzésű paripa. Alig helyezkedem el hátán, máris megállást tutul a parókia előtt, ahová erőt, egészséget kívánni jqttem a kilencvenes évek felé ballagó költőnek. Alti hetvenéves korában veszi kezébe a tollat Be akartam nézni a „Jefte fogadalma", a „Bikám", ,,Könyves Kálmán tragédiája" és sok más költői munka írójának műhelyébe. Úgy, ahogy az erdőt-mezőt járó szeret betekinteni annak a forrásnak a mélyébe, amelynek vize felüditette s amely körül any- nyi szép virág ütögeti ki fejét a föld alól. Ez a forrás jó sokáig ott rejtőzött, pezs— gett a föld alatt s csak jó későn tört utat aj felszínre magának. Mert csak 70 éves leorá- y bán fogott először írói tollat a kezébe End-1 reffy János. Addig csak szemlélgette a körülötte zajló? életet, nézegette a nagy vásárt s csak jó ká-: sőn, este felé tárta ki azt, amit magával hozott. : Azt gondoltam, törődött aggastyán lesz, akinek reszkető szavait ugyancsak bajos lesz megérteni. Kellemesen csalódtam! Egy közepesnél magasabb termetű, ősz- haju úriember jött elém. Tartása még egyenes. Lépései korántsem csoszogok. Szeméből értelem, jóság és ihlet sugárzik. Szavai ércesek, gondolatai világosak és tömörek.! Egész lénye úgy hat rám, mintha valamely i hatalmas, magasba nyúló, sok zivatart ke-J resztül élt tölgyfa árnyékában állanék. Mikor élete történetét elmondja, megértem, minek köszönhetjük, hogy a mai napig ilyennek maradt. ÍS48 tavaszén születeti A magyar múlt legszebb tavasza volt az az esztendő, amely őt életre keltette. Pólyáját 1848 felejthetetlen márciusának szellője lebegte körül. Születésekor három nemtő látogatja meg. Az egyik a bibliát, a másik a lantot, a harmadik a keresztet teszi le ajándékul számára. Ezekkel indul a gyermek, a férfiú, a pap, a férj és az apa az élet írtjára. A keresztviselés sokszor megsebezte, földhöz is sújtotta, de a bibliából meritett erő mindannyiszor felemelte s lantja szárnyaira vette őt. A megsebzett szív sokszor izott a szenvedések tü- zében, de a szikrák, amelyeket a csapások pörölye vert ki leikéből, fényt és meleget sugároztak ki magukból. Huszonkét éves korában már felszentelt pap. A legelső palástot a nagy Székács püspök adta vállaira. Előzőleg beutazta Európát, hospitált a legelső egyetemeken. Fvövid ideig tartó káplánkodás után fóti, majd do- monyi lelkész. Itt éri a Pozsöny-kcrnyéki evangélikus magyar egyházak egyik legnagyobbikának, a felsőszeli gyülekezetnek a meghívása. Itt működik 1911-ig. A kiváló szónok és író hangjára, tollára leprán felfigyelnek a felsőbb egyházi körök is. Hamar eléri a kerületi főjegyzőséget, ahonnan már csak egy lépcsőfoknyira van a püspöki szék. A szenvedő költ~ Ekkor azonban Endreffy bátyánk gondol egyet s munkabírásának teljében nyugalomba vonul. Nem akarja bevárni a rokkantságot. Nem akarja sem beszédeit, sem hangját unottá tenni. Azonban a szószékről lemeraejc Karvanas miatt meg a szolgáltát sem ke- E pes a Város fizetni, sőt nagy szorultságában az \ egyes magánemberektől fölvett kisebb kölcsö- !| nőket sem tudja a kitűzött határidőre visszaté- üj liteni... k Ezek között a válságos állapotok között a vá- j ros vezetőségén kívül, a vármegye is rendsza-1 báiyokat hoz, a városokkal egyetértőleg, a köz- | nyomorúság enyhítésére s evégből, de egyéb | okokból is eltiltja, különösen a falusi lakosság „divatozó" és rendellenes ruházkodási módját. Abauj-Torna vármegye az 1706‘január 11-én tartott közgyűlésén Forgách Simon kuruc generális megbizottainak, valamint a többi vármegyék és a szab. kir. városok képviselőinek részvételével a mezőgazdasági termények és iparcikkek árszabályzatát állapítja meg a drágaság elkerülésére. Ebből az alkalomból a nemesség és a vitézlő rend fölháborodva kelt ki az ellen a visszaélés ellen, hogy úgy a városokban, mint a városokon kívül lakó mesteremberek, tehát a falusiak is, férfiak úgy, mint a nők, nemkülönben a szolgarendek, drága posztóból varrt köntösökben, nyuszttal bélelt süvegekben, szines kordováncsizmákban, selyemrecés, ezüstös, aranyos, zsinóros övékben cifrálkodnak; a mesterilegények sarkantyus csizmákban pöffeszkednek, a nők pedig gyöngyös pártákban és fátyolokban hivalkodnak. Hogy tehát a drágaságot ezzel is megszüntessék és hogy „minden rendek egymástól és a vitézlő rendektől disztingváltassanak", eltiltják „az Istenünket megbántató, felfuvalko- dott ruházkodást", nehogy a mértéktelen pazarlás miatt egyesek „élhetetlenségre" (végső nyomorúságra) jussanak és szigorúan utasítják a lakosságot, hogy mindenki a maga rendjéhez illően és annak megfelelően öltözködjék. Akik pedig ezt a tilalmat áthágni merészelnék, azokat a városok hatóságai, illetőleg a vidéken a szol- gabirák fogják kérlelhetetlenül megbüntetni és elkoboztatni tőlük az illetéktelenül viselt ruházatot. A szolgarendekre, béresekre, parasztemberekre vonatkozólag pedig, akik abadolmányt is merészelnek hordani, külön határozatba ment, hogy ezentúl még konvencióba sepr kaphatnak egyebet szőrposztóköntösnél. Különben az ellenszegülők „haladéktalanul soroztainak be a hadak közé". Tehát a vármegyei intézkedések is, éppen úgy, mint a városiak, azért tiltják el a hivalkodó, drága ruházkodást, mert az először is az Isten haragját és büntetését vonja magja után, VIII. ED VÁRD KIRÁLY ELSŐ NYILVÁNOS SZEREPLÉSE. ./■ új király a gyiíszezeitartás óta elsőbben mutatkozott nyilvánosan. Meglátogatta az angol ipar kiállítását. A j-áélvágyű pátriárka Azt mondják az övéi, hogy ebben a holnapban tölti be élete 83-ik esz.tend_jét. Színire nem akarom elhinni. . | Fiával déli harangszó után jó későn ér- i tünk haza az ebédhez. János bátyánk ezt az id'őt nem bírta kivárni. Az ő egészséges | életmüszerei megkövetelték a pontos tálalást. Már az asztalnál találtuk. A disznótor ; pazar maradványai szabályszerű pöntosság- ; gal fogyadoztak tányérjáról, villájáról. Lát- jtam, hogy benne Epikurosz jó barátságban él Demokriíosszal. Az ember a költővel, a test a lélekkel. Ő maga is azt vallja, hogy ; az élet neki még sokkal adósa. Meg nem fo- I gyaszíotta el, úgymond, azt a rakáska ke- j nyeret. amelyet a jó Isten minden halandónak elébe készített. S addig senkinek sen szabad az asztaltól eltávoznia. Hát csak fogyassza is jó étvággyal még soká! Akiket maga körül lát, iparkodnak meg- ; édesíteni az ö mindennapi adagját. Valamennyi gyermeke, leányai, fia jó helyet töltenek be pályájukon. Az előbbi kettő Budapesten középiskolai tanárnő. Fia, ifj Endreffy János felsőszeli evangélikus lelkész nemcsak az itteni magyar, hanem az egész szíovenszkói evangélikus lel. észi kar egyik kimagasló alakja. író ő is. Sót az unokák, a legifjabb Endreffyck, három legényke. sünién bontogatni kezdik szárnyaikat. Erek között él a mi pátriárka kort megért költőnk. S ha a földi élettől napról-napra eltávolodó lelke visszatekint, megnyugvás al láthatja, hogy sokat szenvedett éle.e korántsem volt meddő. Uj sarjak nőnek pa.ó- 9 kiájának temploma körül. I Amikor búcsúzom tőle, mintha homlokán j látnám azt a török felírást, amely ott állott Ja budai rózsadombon. Giil Baba pihenője | fölött: I „Szent volt, költő volt és szerette a rózsákat." 1 HRISOVÉNYI. %
