Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-23 / 45. (3894.) szám
^I^<M-/V\AGiWíTt-H IRLAP 1936 február 23, vasárnap. Kézrátevés Az osztrák lélekicutatási társaságban szerdán < ste egy A. Givelet nevű francia mérnök érdekes előadást tartott. A mérnök saját találmánya szerkezetét mutatta be. amellyel pontosan lehet mérni — az emberi kéz gyógyitóerejét. A tudományos megállapítás nem ilyen merész, a tudományos megállapítás szerint csupán azt a titokzatos erőt lehet mérni a gépezettel, amely az emberi testből kiárad és amely bizonyos hatással van érzékeny személyekre. Ezt a titokzatos erőt Reicherabach nevű vasgyáros és filozófus állapította meg először tudományos keretek között 1852-ben, sőt nevet is adott neki. „Od"-naik nevezte el a rejtélyes emanádót, amely kisebb-nagyobb mértékben árad kisebb- nagyobb képességű emberekből kisebb-nagyobb érzékenységű emberek felé. Ez ismeretlen erő alkalmazása a régi századokban — vallásos szertartás keretében is — nagyon sűrűn alkalmazott gyógyítási mód volt. Kézrátevésnek hívták és hatását hasonlóan titokzatos eszközökkel növelték. A kézrátevés volt az egyik legfontosabb okkult gyógyitási mód, amely talán pontosan akkor kezdett 'kimenni a divatból, amikor először tudományosan próbálták körülhatárolni. A racionalizált orvostudomány egymásután szorította ki az okkult gyógymódokat és sok időbe telik, mig egy-egy ilyen gyógymód ismét alkalmazáshoz juthat az által, hogy felalti magára a ma elengedhetetlen tudományos mezt. A ráolvasás mint „szuggesztiv" gyógykezelési | nyozni fog a legnagyobb erő, a Ilit által tereim- S tett szuggeszció. A tudás fájának mérges gyümölcse igy kény-1 | szerit bennünket az évezredeken keresztül, hogy | 1 szenvedéseink árán a babonából civilizációt, a 3 boldog hitből kultúrát alkossunk és a titokzatosa erőket gépekkel mérjük le és gépek hajtáséira jj használjuk. A gondviselésre bízott emberi élet \ látszólag átsiklik géppel mérhető erők játékává, annak ellenére, hogy egyelőre tudatlanságunk mind nagyobb terjedelmiéről győz meg bennünket minden újabb felfedezésünk. A kézrátevés gyógyító erejében való hitünket régen elvették és csak nagyon hosszú idő múltán kapjuk vissza e gyógyitási módot, a tudomány által gyengített és gyéren adagolt morzsákban. Nagyon kis eleme ez az emberi tragédiának, amit a tudnivágyás kényszerűsége okoz. A tragédia szinte a szemünk' előtt tárul ki egyik legvégzetesebb jelenetébe, de azért észrevesszük azt is, hogy a nagy jelenet elején megfájdult a fejünk. És ezt a fejfájást nem mulasztja el többé a kézrátevés. Még a legkedvesebb kézé sem. SÁNDOR IMRE. Irta: Kovács Endre jutott ismét polgárjoghoz a modern medicinában, az ördögűzés pedig pszichoanalízis néven nyer egyre szélesebb alkalmazást. A modem tudomány által fémjelzett régi gyógymódok rendkívül lassú tempóban és sokkal kisebb mértékben foglalják el a helyet, amelyet az ösztön és hit világában, évszázadokkal ezelőtt könnyedén töltöttek be. Az ösztön és hit világa nem tette szükségessé, hogy gépezettel mérjék az emberi kézből áradó gyógyító erőt, ennek az erőnek a mértéke a beteg képzelete által is szabadon növekedhetett. A pszichoanalízis, a modern ördögűzés, ma még tudományos körök labdája, a legnagyobb mértékben kipróbálatlan valami. Meglepő eredményei mellett módot nyújt a legnagyobb sarla- tánságra és a tudatlanságból fakadó kártevésre. Nem nehéz annak feltételezése, hogy a régi ördögűzést az elmúlt századokban sűrűbben alkalmazták, mint ma a pszichoanalizist és semmi okunk azt hinni, hogy a gyógyulási százalék kisebb lett volna, minit a modern pszichoanalízisben. Ez uj gyógymódban tudniillik rendkívül alacsony a gyógyulási százalék és az ördögűzésben, amely eljárásnál egyrészt beszéltették az „ördögöt", másrészt szuggesztiv módszerekkel is siettették távozását, aligha lehetett kisebb az eredmény. Igaz, hogy néha radikális tüzesvassal is igyekeztek rejtekhelyéről kipiszkálni, de ezzel szemben az eljárás aránytalanul rövl- debb volt, mint a mai eljárás, amikor a szegény páciens éveken át hiába vájkál lelkében és hiába gyötrődik a pszichoanalitikus díványán. Shaw Bernát a Szent Johanna előszavában összehasonlítja a középkort a jelenkorral és arra a következtetésre jut, hogy a középkor minden inkvizíciójával és babonájával emberségesebb volt, mint a mai kor. Talán érdemes volna ezt az összehasonlítást az ideggyógyászatra és a kapcsolatos betegségekre kiterjeszteni, különös tekintettel arra, hogy bátor és értelmes idegorvosok véleménye szerint a betegségek nyolcvan százaléka idegbajból fakad. Az okkult gyógyitási módoknak egyidőre dl kellett tünniök a racionális orvostudomány gunymosolya elől, mindaddig, amig a gúnyos pozitivizmus ráeszmélt saját korlátoltságára és sejteni kezdi az egyes okkult módokban rejlő gyógyhatás logikáját. De hol marad e logika tapogatózó „világossága" a hit biztos „sötétsége" mögött! Ez a sötétség a valódi empíria, mert évezredek tapasztalatát jelenti a tudomány kis pislákoló gyufaszálával szemben. A kézrátevés, amely patriarchális és vallásos szertartásokon kívül okkult korszakok eqvik Egyre valószínűbbnek látszik az a feltevés, hogy az európai regényirodalom uj kezdet elején áll. Tizenhét évvel a világháború befejezése után az emberi sors kutatóit nem az a kérdés nyugtalanítja, hogy mik voltunk, hanem hogy mik leszünk. Az az irodalmi áramlat, mely a huszas évek elején indult meg s főfeladatának tartotta bemutatni a háboruutáni ember szétdarabolt és céltalan életét, a legutóbbi időkben uj mozgolódásnak enged helyet a regény keretén belül. Ennek a mozgolódásnak központi rugója már nem a katasztrófát követő debacle nyugtalanító érzése, mint inkább a vágy az uj ember után, egy uj, teremtő szintézis után, mely a mai erkölcsi káoszból uj, másult élettartalmat tudna alkotni. A háború utáni irodalmi periódust lezáró s egyben' uj utakat feszegető irodalmi áramlat egyik francia képviselője, Jean Schlum- berger hatalmas, átfogó regényben énekelte meg a családi élet modern himnuszát. Szent Saturnin cimü regénye, mely egy normandiai parasztbirtok megmentését mondja el, néhány év alatt fogalom, irodalmi határkő lett. Mindazok, akik ezt a müvet olvasták, érezték, hogy ez az iró nagy feladatra vállalkozott. Visszaállítani a megtépázott családi nimbuszt s a magára hagyott egyént újból zárt, tömör egészbe sorakoztatni. Mig Schlumberger minden tétovázás nélkül mutat rá az uj ember útjára, az angol irodalomnak Huxley mellett talán legnagyobb élő nagysága, Claude Houghton két regénye két tükröt tart az európai olvasó elé. Az egyikből a mai krizises, haldokló világ ábrázata, a másikból pedig az uj élet- tartalom s az uj személyiség meggyőző képe tükröződik. Mindkét regény megjelent fordításban s ennek alapján megpróbálhatunk számot adni azokról a kérdésekről, melyek ma az angol s egyben az egész európai irodalmi közvéleményt élénken foglalkoztatják. Houghton nagy életrajzi regénye, a „Julián Grant bolyong" egy lázas, víziókkal és kinórákkal nyugtalanított lélek sorsa. Houghton a mai kor intellektusát ábrázolja s a kor halálhangulatát sötét, fullasztó atmoszférával érzékelteti. Ennek a kornak az intellektusa számára nincsen semmi szilárd támasz adva, fikciók, szenvedélyes keresések töltik be az életét. Az író hősei írók és művészek, tehát az úgynevezett intellektuális réteg képviseli, akik egy le nem hor- g-onyzott, tévelygő társadalmi osztály minden különleges izgalmát, tragédiáját magukban hordják. Ebben a víziókkal, hajszolt idegizqalmakkal túlfűtött környezetben bojelentős gyógyitási módja is volt, tehát be fog kerülni a tudományos gyógyitási módok közé is. 8 A gép. amellyel mérik e gyógyerőt, már megjelent a szintéren. Úgy olvassuk, hogy nagyon szellemes, a villamossági áramkörre alkalmazott készülék. Idővel akadni fog egy álmodozó orvos, aki a precíz méréseket összhangba fogja hozni empirikus megfigyelésekkel gyógyulási folyamat óikról, talán össze fog állni egy „delejes" emberrel, akinek od-emanációja különösen erős, mint ahogy hipnotizőrökkel álltak össze orvosok. Talán akadni fog egy Zeileis-szerü jelenség is, aki gépeit hatásosan tudja összeegyeztetni a babonás szuggeszcióval, amely szakállas prófétaalakjából árad. A harc megindul az od- mérő gép és a konzervatív orvostudomány között és folyni fog ez a harc hosszú évtizedeken keresztül, mint ahogy most folyik a harc a pszichoanalízissel. A régi időkben biztosnak hitt és tekintélyes gyógymód megjelenik majd, félig mint kísérletezés, félig mint reszkető, félénk babona a pozitív tudósok előtt. Hatásából hiályong Julián Grant. Maga a regény ezt a menthetetlen, tragikus bolyongást adja elő. Julián Grant egy magányos tudós fia, tizennyolc éves koráig teljesen elzárva él a világtól. Apja szigorú filozófus, aki mély lelki életet él s ezen kívül nem ismer más életmódot. A fiatal Julián tizennyolc éves korában londoni nagybátyja, egy ügyvéd irodájába kerül. Az élet, melyet idáig csak hírből ismert, magával ragadja, atyja és anyja váratlanul elhalnak s ő egy nagy vagyon örökösévé válik. A világ nyitva van számára, Julián Grant bolyongása megkezdő- dik. Ennek a bolyongásnak úgyszólván minden fázisában női sziveken és testeken gázol keresztül Julián. Első, tiszta, úgyszólván még gyermeki szerelmének. Dorotyhnak emlékét tragikusan homályositja el Stella, az érett, raffinált asszony szerelme, melyen keresztül Julián megismeri a legnagyobb boldogságot. Stella egy politikus felesége, 5 aki gyökeresen átalakítja a gyermeki ragaszkodással telt Juliánt, aki uj szerelmében az élvezetek mámorán keresztül keresi azt az abszolutat, ami az életének értelmet adhat. Valójában Dorotthy is, Stella is áldozatai Julián Grant szenvedélyének. A harmadik áldozat, Clythia, kihez már pusztán a boldogság fizikai vágya vezette Juliánt, betetőzi a fiatalember erkölcsi pusztulását. Az élet értelmetlenné és hiábavalóvá válik. Az utolsó sugár Madge, akibe úgy kapaszkodik Julián, mint a megváltóba s aki minden igyekezete ellenére is elhagyja őt. Julián Grant erkölcsi nihilizmusa ezen a ponton átcsap a borzalomba, a végsőkig fokozott szenvedély Juliánt bűnbe sodorja: hatalmába keríti Madget, mikor értesül annak boldogságáról, útközben meghűl és tüdőgyulladás végez vele. Az olvasó talán megérezte, hogy ebben a regényben dosztojevszkiji mélységekről van szó. Julián Grant története hátborzongatóan kegyetlen. Ez az ember, akinek megadatott a pénz és a gazdag élet lehetősége, úgy bolyong végig egy életen, mint akit szörnyű kisértetek űznek. El kell pusztulnia, mert nincs célja, illetve van célja, de nem egy, hanem száz és száz, az egész ember nem egy erős, szilárd egyéniség, hiányzik belőle valami, ami egyensúlyban tartaná. Az agy kíváncsisága, az erős érzékiség nem párosul a szív józanságával és tragédiákat okoz. Idővel perverziókká fajul és áldozata lesz a vízióknak. Hiába vannak a gyönyörök, erkölcsi szilárd alap nélkül nincs egészséges élet! Julián Grant a legszebb asszonyokat, a legjobb embereket taszítja el magától és mindezt miért... víziókért, látomásokért, melyek megölik őt. Az olvasó világosan érzi, hogy mi az, ami Julián Grantból hiányzik. Hiányzik az erős, egészséges ember erkölcsi ereje, a magasabb cél, mely meg tudná szüntetni az anarchiát. Hiába jön uj és uj szerelem, ha ez a szerelem mérgező hatású: a Julián Gran-t asszonyai egy bizonyos Julián Grantot keresnek az egész regényen keresztül. Ez a Julián Grant pedig nincs, kicsúszik a kezükből, hogy a végén teljesen szétíoszoljék. Ennek megfelelően a „Julián Grant bolyong" negativ, majdnem nihilista regény. Joggal vádolják Houghtont azzal a pesszimizmussal, mely kiváló honfitársának, Huxleynek is sajátos jellemzője. Houghton azonban nem áll meg ennél a pesszimizmusnál. Második regénye, „Ez volt Ivor Trent" már menekülést jelent az erkölcsi nihilizmusból. Mondottuk, hogy Julián Grant egyénisége szétdarabolódik a sok bolyongás folyamán. Ugyanez a szétesés történik Ivor Trenttel is, de nála már a sok egyéniségdarabbóil összetevődik az uj egyéniség, a jövő embere. Az élet itt már értelmet nyer! Rendeli mérnök, aki szenvedélyes rajongója és olvasója Ivor Trentnek, az írónak, elhatározza, hogy nyomon követi ezt az életet. Megismerkedik barátja életével, szeretőivel és barátaival s úgy hiszi, hogy teljes egészében sikerült rekonstruálnia az iró életét. Ekkor azonban Trpnt eltűnik a közeléből s csak naplójegyzeteit hagyja hátra számára. Ezekből a jegyzetekből Rendeli megismeri Ivor Trent igazi életét. Rendeli mindezideig úgy hitte, hogy Ivor Trent élete kiegyensúlyozott, céltudatos élet s most a napló olvasásánál meglepődve látja, hogy ezekből a lapokból egy roppant életüresség bontakozik ki, mely egyre növekszik egész addig a pillanatig, m' r a szétoszlott személyiségből kiválik az uj ember, az uj Ivor Trent. Houghton nem I érzékelteti mindvégig ezt az újjászületést, az olvasó nem egészen érti, honnan született meg ez az uj ember. Hiszen Trent, az iró, abba a mérgezett intellektuális talajba gyökerezett, melyből aligha születhetik uj élet. Mindegy, a lényeg az, hogy Houghton művészete egy uj életlendület erejével mutat magasabb célok, egészségesebb ideálok felé. A végsőkig feszitett intellektus elpatta-? nik, beáll az egyén szétesése, de ebből az átmeneti állapotból uj Ivor Trentek születnek a magasabb erkölcsi ideálok jegyében. Houghton nagyjelentőségű regényei azt mutatják, hogy a háború utáni irodalom romjain uj, magasabb művészet van kialakulóban. Szerte Európában uj hit felé vágyódik a szellem. Az eddigi analitikus irodalom, mély megelégedett azzal, hogy a társadalmi züllés mechanizmusából kiemelte és megmutatta a széteső embert, minden hiábavalóságával egyetemben, ma már nem elégít ki. Az uj iró nem tagadhatja le a kor nyilvánvaló erkölcsi és szellemi válságát, de kísérletet tehet arra, hogy utat mutasson a megváltás felé. Európa ma tele van Julián Grántokkal, akikből hiányzik az élet erkölcsi értékelése, a szilárd emberi alap, melyet régebbi korok készségesen nyújtottak az egyénnek. A mai válságos időkben az a nagy iró, aki a szellemi és erkölcsi ujjászü- y letést írja meg s igy az uj erkölcsi imperatiI K vusok erejével éleszti a hitet a jövő iránt. Irodalmi mozgalomnál többről van itt szó. . A szellemi élet minden terén felébredt a | vágy az európai szellemi tradíciókon való Í " továbbépítése felé. A spengleri kulturfilozó- fia, mely a maga káros és egyoldalú passzi- n vizmusával hosszú évekre elhomályosította a látást, fölenged, uj gondolkodók támadnak, akik bíznak az európai kultúra feltámadásában. A kulturális megváltás azonban nagy mértékben az emberek újjászületésétől függ. Houghton említett két könyve már abból a forrongásból hoz felénk hirt, mely az uj ember jegyében történik. A gangszferség — üzlet Newyork kormányzójának lesújtó megállapításai Az „America4* egyik legutóbbi számában az Egyesült Államok bűnözőinek aggasztó növekedésével foglalkozik. „Az Egyesült Államokban ma a legjelentékenyebb üzleti foglalkozás a csalás, rablás, fosztogatás, felnőttek és gyermekek elrablása és gyilkosság.44 Newyork állam igazságügyi vizsgá- ióosztályának vezetője, I. Edgard Hoover a kereskedelmi kamara egyik ülésén ugyanezt mondotta és hozzátette, hogy e „túlméretezett44 gonosztevők az államnak évi 15 milliárdjába kerülnek. Akarat-* lanul is a 200 év előtti állapotokra kell gondolnunk, amikor a newyorki keieskedők állandó rettegésben éltek Kidd rablókapitánytól és bandájától. Kidd kalózhajóival a tengert bizonytalanná tette, de a kereskedők eleget tudtak róla és garázdálkodásairól, bogy megfelelő óvintézkedésekkel védekezhessenek ellene. Különben Kidd bizonyos tekintetben emberbarát számba mehetett, akiben némi becsületéraés is lakozott. A mai helyzet egészen más. A 20, század üzletemberei sokkal nagyobb veszedelemben forognak, mint a 18. század kereskedői, mert ma minden üzletember el lehet készülve arra, hogy a férfi, akit bankárnak, ügynöknek vagy ügyvédnek tart, a valóságban betörő. Newyork kormányzója, aki október elején a betörők „hivatásszerű szervezetéről44 szólott, kijelentette, hogy főkép az ifjúság az, amely a „betörőhivatás44 iránt különösen érdeklődik. Úgy véli, hogy a bűnesetek elharapózása nem annyira az amerikai büntetőtörvények hiányosságán, mint inkább azoknak hiányos és gyönge alkalmazásán múlik. „Amig — úgymond Lehmann kormányzó — a betörök azt hiszik, hogy terveiket nagyobb veszély nélkül tudják végrehajtani, kevés a remény a helyzet javulására. A legfontosabb és legsürgősebb probléma abban áll, bogy lehetővé tegyük a bűncselekménynek elkövetése után való minél gyorsabb megbüntetését.44 Ma azonban az a helyzet, hogy a nagyobbsza- básu betörök pénzükkel nemcsak a legjobb ügyvédeket fogadhatják fe^védőkül, hanem még a politikai hatóságokra is befolyást gyakorolhatnak. Végre is oda kell egyszer eljutnunk, hogy a bűnügyi eljárás ne annyira a betörő^ jogaival, hanem inkább az általuk veszélyeztetett polgári társadalom jogaival törődjék. A lelkiismeretlen ügyvédek, a romlott politikusok és a megvásárolható tisztviselők könnyítik meg a betörők életét. A lap hozzáteszi, hogy a newyorki kormányzó egy fontos dologról megfeledkezett: az istentelen nevelésről, amelyben az ifjúság részesül. E nevelés eredménye: a betörők és bűntársaik az ügyvédek, politikusok, tisztviselők, stb. soraiból. „Az ifjúságot újból ki kell oktatni arra, hogy' van Isten, akinek törvényeit tisztelni, van embertársunk, akit szeretni tartozunk s van lelkünk, amelyet meg kell mentenünk. Mindaddig, amig e nevelés hiányzik, a betörés és egyéb 'gonosztettek a legjobb üz- lfttdízak maradnak az Eevesült Államokban.44 6
