Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-21 / 43. (3892.) szám

*q3jza89A naXjaq qipaXSan b 3] pad qaj •9A*saj-XssaA*u9jqazs b ‘qipEUiJBq b syiiozg *jp—jsjjoji Jqoqouj'Bq stwpd jbXSbui \ UgzoXS jpd jatBg—iaqJ3H J3iu?u ® UBqsoj *?d v •sajzpXS b »a[ b[uos aiuan 89AJOU b — jozspBUUBq JBurai} — 3jpad [guqou B ‘Aiojpyj J3J1?q3S MP-IJZSO ZB ipuqBi|J?j| ■ UBqspzBAiosoJoqnin y *Hal BiqpAOjzs -qasg qjpaXSau b s Bquauiy qipEuuBq b ‘bpbub>i qipospui y 'ajjaAu BtndBsa Bíjguy zb rnauBq ‘epbub>i uajjajaA Síppá zb uiau ajs9J3daiSara X3bu joSpsqouj'BqSuojoqS^f y -ajzaaazs jelrp qqojSaj b jauiuiaa^ jsnza Í3a s? Aubjb mojpq pz^AjosDJoqBposo S?a-jón b zg 'a^JtaAu piuguBiira í?tnsj jXnas -J8A saja^ui 000*01 B 3P ‘Hal qjpospm b piuSuBUBa m ’BgzpAS uasaiqíBjy S9AJOU b uaqAuasjaABAiosíuoq saja^ui oo£l *Y Itoia uosqug p^AS 9J3n (jja^ui 9^) qqazs -zsauiSai b |BssBiSn sajajpui ££ sa*zpA3 B i}3[ pnnjj jagj;a S^ajou pxSn uaqqazsSal B usqs?j3n zy 'a^jaAn punjqjA P9A8 b tspjnj -Ap;is sajaj9iuoi;q OS ZV *D®1 qjP<?IQ *!«d -pjnadgzoq osja jujui 4qaunun§ qpAOjzsqasa y -ajjaXu uaSsH 3?ajou b jXuasaaApjnj 69 -pjSnis jjajazsso zy :iq qnfjizs98a jaqqpzaq -jaAoq b jaqaÁu^nipaja tiQzoq Joqtinoi y

: taiiuatupaia oiduiijo ifaj yij \

•aq q^WA

q9jnj;s SBÁjqpj uaqjajnqanzs b [9x901x0 ASaq opaqiauia jjgigj uoipBtsjs b )93oqoi IBidnnjo síjqixBqjg zy ’aq ajzataj BSBjjopj znj iBídmijo zb S9 BspuoAaq 9Soqo[ rerd »uii[0 zb ;X|9dauunojBz y *qBj[OA qaS^AJOii B iasoq izbSi Bidrajio n?! V ‘Bzsnuuiiij

a az inán sajzoXS b jjozSnBqjaj s p HOPPOT s^AQinXSp xoqBSBjzsoiq uiajg saX3a napu[jf •qnjdEq jauixgznojq Sipad rxgXpq qipsauBq b ‘;snza UaAjaq qipospra b ‘Xubxb IJ989* -os[a zb qasa[zoA3 y 'q^iadauun naXigdan •un9jpz sojzsbSbui jiasajz^XS nidiujio zy

6\adauunqinz y

•Biduino H9í *AI ® ®T *90in naqnaip

*ÍJ9 ;aSaA anqapznq sodBU li 5|buibij -Jiqua^JBd qosiuiJBO tg^zsjo^ara^u b X3oq löziuan gZ uajSaJasazsso po zb uaqzoqopj ‘19JJB qa;qau qunaorapzsaq uaj^q ama y

mdmijo i|3| i/ipaXfiau o j fa$?{\

UBq-'P'o'bzsio d-B^ opqpj b rraqraaXituiB ‘nüAjo uaddg 'iJ-aq jnioq zyq v 33 qnz^q 1[oa ü'eqBÍBaon qq-azaSaj sojba i'Biaaojipq y

•pqqosoiQiu

•nAS qqazsgai v qoA api qtqqB iiapuiui g "bj -Baan zb í{Oa BqB[qB qgoÁgBJ XSbu pq JBp 'popoqqoi.oBa oaAaqqjAa gip-ad qoq y

tiij ubűbC eiq b imái ‘qairaAS-e] qasgjo ubA[o Á“oq ‘pspqszu qa;p d-Banep -uitn 91 qo JBUi poj\[ qpzoXSai oq-nz-ptqg pjfiqB ‘qBpojBSBA qaqöJ&Xg b >jozb ua-s -quo[qq joqqq -sí szia qpsz Xnpqea Saxa ‘au -iraq 3[b?[0a qosopiuqAS ojtuia ppap raau -Bq •qruipqi-soJid'Bd inajsí q[OA qqaz9 91 pu -iiB Spin íjoq iBiaaojnBq b za ap ‘qpA d^zs qnfqoq oa9[ uBq-p^zsao dB^ opqpg y jtnoag zb üb-jzb jpA zg qoapq &lopq qBupq -p.Áa XSoq ‘aqXSa pnX3 ga-zsso aSbu u-BXjo jbui i90in sa q^ippapj naqzsaa qqoASnu -3a] laqnqanaaaq y •qBU-oq-nz-piqg qqopuroiii ^jiquiojQ qqoX^Bn 3aui uBquozB rqB ‘^bubí -XíBsap^ zb Bipnorap *pmpzoX3 X3bh a ÍS913 naXpi meqpi ipqpspqazu y —-au Biptro-iu jzb uo”uBq ipoSuXu ‘aqjaiqa} BjpqApq sí ipsp'in zb aoqt}^ •aqzg^Sai uyqn qisrpui c 'jaqiASa oq-nz-piqg ‘qBqqBSB^BUi qaqaaaXS iBqiaauiB zb qBpOA Bq'piq &Q •99zpqj3'Ui v popppzaq -Soiu s? q'BiSopizoq [BSSBZoq[Biq aSb^

Hpqn

•SBmXSo {Bqq01 oiaHíreputiu mozpqaeuiS’ani uasaAizg jmopA rq qopfqB aoqqB ‘iu([Bq -Biq qBsouiau ‘qoipnq sí luzpqaiq Bpj —

rqiqau p9Z9Bpo ‘qoipzoq luzoqpiq qaqaaaXS b aoqim ‘uodB'U XSg;

qnuBdBf Sara qBqnuB!} mos ipzs AÉ® qoq -aaaXS requoraB zb Stj^; qpzgaq sí p[oSub •l?K ‘sí oq-nz-piqg po'podBJBAS g

•jBpop qos * * * Jig

qop ziq • ’ • J'tqpP' ASg ‘zu^d b 9; í{pX{)

qBqiuqoq zs^q b BÍpujd uBSOJBraBq ÁSoq ‘qppaqgaASu UBqqof Satn sa iBqoqapf b bjSbjbj pipzaqO/(Si qqoXS -bu Saui ‘|[uubj UBqqBSBrajBSaozs

•oiupeAnazs^a qaq lBqo9pp9{ -ojnsD uaXpui quuBij b XSoq ‘ppna b bujoa •jCpj qBU?rXqB9a-p9 ÍSoq ‘pgf Bipnj, ^40^03

*Sa<zs9iQ ‘saA9 xx ÍJo<nX Xcsae-a

•qopsiupq au ^qjppBin y

‘qospifBd 9f ‘tWApaq M?*V

•jjpq qauzsai uian pfetu qpXuaaq y ‘q^fjpzspiq isosaiounjXS y •»aq9qdar S9 J9\uaaq ‘jjpSoa ()aSj9j| qos B luSojazssQ quiaqau9 BAjipzs Bjyj ‘piqBJ íaqzs9j Boqoaqoq pjoz nupSmdaj ;;a{aj quiEj tiu3ajasoisa pfEin qBn8oi MI •BqaypBUi sjq b upfEZSsiA ‘BJpqoemau zsbabj b Iji

•zsai zsvavx

•sfBjfufqouon ‘jbpbajx sza3aq

*duM b pASui mán 3apg qunSpsSopjoq b 3im ‘ubsjoXq jdBpq e ‘upzs b inda a (Bjqrnop B 19j ‘biíbj bzson

*9q b p M3S9q M9zy ‘3aao zb íjof pjinpaSuax Í9ÜB191 39m uofia X3ojx ‘rapqu^zs jsaiq ‘mBjpuora aX3fi

•wvxiosoroaw

*99A9 oi ‘aquag bubh

•qoj^A izsBpA qqpJBniBqiiy ‘Sojyq nfJBA ubAujo; moídmax •bjbp b Satu ‘9q b qisg ‘BJBraznz X3ba ‘uba ppq Bq9M

•qBUl^qzsnsa sí uoqBd|Bjis ‘qBUz^XiosaJoq u9Saf qBpg *Ib3jbXu U9qupzs 8aaasqamaaXo ‘jBpioquxop b spmjpi ‘soíbz

•jpf sí ssqjBi uaXSaq y ‘jppBm isaiq qos MoXSBjSaly ’9inB qos uoA3bu ipBqBjg ‘9q b J9 Siq9Jap qunpjq

*ÍM qapXSaA jBmozsBpA ‘jibsbji qojBXSBm sja qo^EssBAjo uasapnaa X3oh ‘qoifjaiSaui sí Izb paijv

•qojBjrBJ sí qunMBmiV ‘qoiBiai 3JS9A JBm X3oh ‘MazapuaAjo zpq zs93a zy 'Mazaqj9Saui qajajaAag

l9^IBd 13ET s a a p a a 'VaOOlVd 13A31

•qopg ‘q -o -AI ‘BqiXuBjq rq«91

•sifaiajau aaqoao pi9za fp»*®W

‘japaAau psifapj au ‘ma3ua la sjfaiaj ajq — :MOJ9zs" baSoa[osoiu zaqsifapjau sjq V ‘MopnSBjBq sí mau JJ9Z9 uajsi 9f V

•uiaMaifapua U9 jamaAau b zjq MBjq ‘raauapi 9{ sap9 myju9 fpn3BJBU aw . Mpzseued 9pzaq X3i bajis ‘űÉnJomox* XpW ‘8pj|A q9q Xu9Jazs X3a qnizpq uequozB M°A

•qaipAau ‘qBiSBOBq UBqqnSysSjA-naípniiDQJQ ‘qailpjoSaui uoASbu qauua qoayjqA y qaAau naAjiuieiBA UopB qauqiX3apoijq <Ma)maaa; loSpajA napi p{ B -loqipi

•sxraiaaaN

■^»rM ^Ap 6 ‘BqiXuBjy Bqspq

»bX39a»9 pf m9qjaug :zoq;BiBj 9f B 3oj9ZZOH pB[Bzsaq s [aunuojo ASb^ BÍpSoinm — juBASaw jUBASapi

*I9qXu93azs BZZOjodSajq

‘uBqBJUiBq b qu3n joASb^ •pqpga zb EfSojSaiq *l9q?loq8i qOAOfBZBH

•rninuBj qo3o| jadazg uBqpioqsi zb U9 8imy ‘lUBZspf XSamp npjzy ‘qipoqBSom pSSaa uapuijy

■aqsaafai 9f ‘ssuj b 8ajq ‘s’nqj9Sa zb ap^p zy ■^qPíJJ X3oq ‘qpfAiq X3n ‘mpqsnaia siq X8a uiaqau uba

•wtoid sím m ZV

■qamasQ ‘soau 6 ‘cAg qpqas

•uxazsqaj mau ai qBso Sippaury ‘l919juapurra ubSia qunzspf g ‘rnazsaA aqio up^zB Joqqy <majza39Aia luapmm Bq aa pqoai b qos 8910 ‘pqái raajq — :i9qXu93azs mo;B3omis3aiy apA qBZssiBÍ A3oq ‘jbui bíjba qoAof pqpioqsi zb bh •BfpmBm b lo ipJazS ‘samppaSua sp pf Sipuijy •Eryzs sojjd b 93Xjosojy •Sbiiiso b Juira ‘piqs araazg *BfEqnj b qpq njoXnoXo ‘nfBq BuJBq mpqBq U9 zy

wyava N3 zv

ívsyai )iouva9vn six

— ízt —

0€> —

— 426 —

RIZS KÁSA-LOVAG

Irta: SOMFAY MARGIT.

Igazi neve „S’Md-zu-ko", ami magyarul azt jelenti, hogy „Csendeske11. A nagypapája nevezte el igy, mert soha nem kia bált. Maga volt a megtestesült csend. A „Felkelő Nap országában44 született, amely messze-messze keletre van és mindenütt tenger veszi körül. Sok virág nyűik ebben az országban, rengeteg madár dalol benne s a lakói csendesek, szorgalmasak, kitartóak és nagyon szeretnek tanúink Amit a többi emberek kitaláltak vagy tudnak, azt a japánok már mind eltanulták tőlük.

Shid-zu-ko is szorgalmas, kitartó volt és nagyon szeretett tanulni.

Shid-zu-ko édesatyjának nagy boltja volt. Ebben a boltban színes papírsárkányokat, papirlegyezőket. papirnapernyőket, papir- ruhákat árult. Jól hallottátok: „papirruhá- kat“. Mert Japánban olyan tartós és szép papirt tudnak gyártani, hogy még ruhát is lehet belőle készíteni. Sok pénzt keresett a Shid-zu-ko édesatyja. Shid-zu-ko szép házban lakott, drága ruhában járt és 60.k játéka volt. De egy napon a nagy boltba uj gazda ült be és a szép házból Shid-zu-ko- nak és édesatyjának el kellett költöznie. Sbid-zu-ko édesatyja szegény ember lett.

De mert jámbor és istenfélő ember volt. nem esett kétségbe. Elhatározta, hogy éjjelnappal fog dolgozni s megkeresi a mindennapi kenyerüket.

Sokat hallott Amerikáról, ahol gyorsan lehet pénzt keresni. Mindenáron oda akart eljutni. De nem volt pénze. S hogy mégis eljuthasson Amerikába, elszegődött fűtőnek egy hajóra, s ezért a hajóskapitány Shid- zu-ko-val együtt átvitte az óceánon. Amerika legszebb partvidékén: Kaliforniában

kötöttek ki.

Kaliforniának egyik nagy városába vetődtek, ahol olyan magasak a házak, hogy alig lehet a tetejükig látni. Ilyen nagy háznak egy ici-pici kis kamrájába költöztek. A kamrácskában nem volt egy szál bútor sem. A puszta földön ült Shid-zu-ko, meg az édesatyja. Ez ugyan nem esett nehezükre. mert Japánban sem széken, hanem földre terített gyékényeken ülnek az embe rek. De az volt a szomorú, hogy még gyékényük sem volt,. Még egy fillérük sem Egy falat kenyerük sem. Pár szem rizsük sem.

— Holnap már lesz kevés pénzünk, mert dolgozni fogok mondta Shid-zu-ko édes- atyja. — És majd ehetünk is valamit..

— Én is akarok dolgozni! — mondta, Shid zu ko másnap, mikor édesatyja elment,

%

hogy munkát keressen.

Sihid-zu-ko nemcsak beszélt, hanetn cselekedett is. Kiment az uccára. Megállt a járda közepén. Két karját figyelmeztetően magasba emelte és nagyot kiáltott:

— Hé! Hé!

Aztán rákezdett egy japán énekre. Az

ének a cseresznyevirágról szólt A kaliforniai emberek ugyan nem értették, mert japánul nem tudtak, de tetszett nekik az ének. mert Shid-zu-ko olyan csengő hangon és meglnditóan énekelte Shid-zu-ko estig énekelte a japán dalokat az amerikai város uccáin. S estére tele lett a sapkája pénzzel. Mikor az édesatyja elé tette a sapka pénzt, az először nem akart hinni a szemének. Mikor pedig látta, hogy nem káprázat, hanem valóság a sok pénz, megölelte és megdicsérte Shid-zu-kot.

Hamarosan vettek egy teafőzőt, egy zacskó rizst, egy jókora halat, egy lábast és egy kis kályhát.

így a második estjük már vigabb volt, mint az első. Ezentúl mindennap reggeltől estéig dolgoztak. Sőt még annál is többet.

Shid-zu-ko már hajnalban felkelt és tanult. A keresetéből könyveket vett és ott folytatta a tanulást, ahol a Felkelő Nap országában abbahagyta. S már nemcsak énekelt, hanem fából készült játékokat is árult az uccán. Ezeket a játékszereket édesatyjával együtt készítették esténkint, mikor az egész napi munka után hazatértek. Már minden jó lett volna, ha a nagyvárosi vásott gyerekek nem kezdték volna csúfolni Shid- zu-kot.

Utánafutottak és kiáltoztak:

— Csin-c6an! Osin-csan! Csa-csi! Ferde- szemű kínai!

A ferdteszem az igaz volt. De az már nem volt igaz, hogy Shid-zu-ko kínai lett volna. Nagyon bántotta a kiáltozás, nagyon fájt miatta a szive. Hiszen ő ezeket a gyerekeket 6oha nem bántotta. Sőt, nagyon sokan közülük épp azokkal a játékszerekkel játszottak, amelyeket ő fáradtan faragott a kis kamrában.

Hát még akkor milyen csúfolódásba kezdtek ezek a vásott gyerekek, amikor megtudták, hogy Shid-zu-ko mindig csak főtt rizst eszik.

Körültáncolták s mint az indiánok a csa- 1''kiáltást, úgy ordították:

— Rizskása-lovag!

— Rizskása-lovag!

Shid-zu-ko okos fiú volt, nem kiabált, Ásszá nekik. Az édeeatyjának sem pan&ez— 431 —

MÓKA

AZ ELŐRELÁTÓ MARIKA.

— Annyi babád van Marika! Adj nekem egyet! — kérte egy néni Marikát.

— Dehogy adok! Mit szól majd a baba. ha megnő és megtudja, hogy én őt elajándékoztam?

Fő AZ IGAZMONDÁS."

Apa: Valid be fiam, hogy diót csentél a gyümölcsöstálból. Ha megmondod az igazat nem foglak megbüntetni.

Kisfiú: Igen, kivettem néhányat.

Apa : És mivel törted fel őket?

Kisfiú: A te aranyóráddal, papa . t *

VONATON.

Kalauz: Tessék a kutyát levenni az ülésről !

Utas: Eszemben sincs. Teljes jegyet váltottam számára, tehát joga van ülőhelyhez is !

Kalauz: Rendben van. De akkor tessék megmondani neki, hogy vegye le a lábait az ülésről! _ ;

IBIKÉ ÉRDEKLŐDIK.

Az ötéves Ibiké megkérdezi az édesanyjától:

— Anyukám, lehetséges az, hogy egy párnának valami betegsége legyen?

— Dehogy lehetséges, Ibikém. Miért kérdezel ilyen csacsiságot?

— Azért, anyukám, mert hallottam, hogy a párnáink tegnap huzatot kaptak.

ENYHÍTŐ körülmény.

Sárika azt mondja Dilikének:

— Hallottad, mi történt? Az Ibi megivott egy egész üveg tintát.

— Nem baj — feleli Liliké —, az Ibinek gazdag papája van, majd vesz neki egy másik üveg tintát.

KIS LEVELEK

Bereczky Évi, Kenessey Ildikó, Kozma Edit, Fizély Judit, Béres Ilona, Bábl Misi.

Fölvettelek a kis magyarok táborába. írjátok meg, hogy hány évesek vagytok és közöljétek pontos címeteket is. — Gönczy Éva. ígért versedet várom, ha jó, leköz- löm. — Kern Lili, Kern Mid, Legeza Tivadar. Multheti megfejtésetek későn érkezett.. Nevetek ezért maradt, ki a megfejtők közül. Máskor jobban igyekezzetek,

t

MEGFEJTÉSEK

Az 54. szám rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Fajankó, öli, rendeli,

ut, pá, und, gy, no, a.ra, mek, furulya, jön, Alduna, ein, óriások, te, L. P., gr, ne. — Mágory Juci szélmalomrejtvénye: Győz aa igazság. — Altstádter Magda rejtvénye: Száijitantanár. — Rakusz Márta rejtvénye: Határrendőr. — Nagy Olivér fésürejtvénye: Középiskola. — Krakovits Erzsiké rejtve- nye: Fegyház. — Nagy Olivér rejtvénye:

Tátra, Prága. — Hullámrejtvény: Én vagyok a papa kedvence.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Azikus László, Altstádter Magda, Ádám Gyurka;

Bábi Misi, Béres Ilona, Bállá Szidike, Bödök Etelka, Bödök Irén;

Czintula Géza, Csiffáry László, Csery Ilona;

Deák írónké;

Gyurián Ferenc, Gönczy Éva, Gáthy Évi; ;

Hurin Géza, Hubay Éva;

Jankovich Imre, Jankovich Médi, Janda

Lóránd;

Kucs Rózsa, Koitay Magda, Kemény Zoltán. Karsay Tibor, Kenessey Ildikó, Ka* zár Lili;

Krenkó Amcsi, Keresztény Paula, Krakovits Erzsi;

Lavicska Rozália, Lenkey Imre, LükŐ Emma. Legeza Tivadar, Lencz László, Lin-< ner Ilona; :

__i----i.

Nagy József, ifj. Nikischer Árpád, Nau mesánszky Aliz;

Pető Irénke, Pálka Magda;

Riszner Jenő, Riszner Karcsi, Rozlosnilt Bözsi, Rakusz Márta,

Sebők Éva, Sebők Judit;

Sziklay Sándor, Szecsey Klára. Szőkg Istvánka, Szklár Évike;

Tóth Ilona;

Vácz Nóra;

Weincziller Ludmilla;

Zilai Lajos, Zirkelbach Tibor.

000

Sorshúzás utján az első dijat Csery Tiont Móra „Hol volt, hol nem volt44 oimü könyvét, a második dijat Kemény Zoltán Kosztolányi „Arany sárkány" cimö könyvé* nyerte.