Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-20 / 42. (3891.) szám
^i«<mMao^arhirwo> 1936 február 20, csütörtök. Interpelláció a belügyminiszterhez Országi! József országot elnökpolitikai megnyilatkozása tárgyában .................. Benyitották Jaross Andor képviselő és társai ■■ ■■ ■■ ■ Pr ága, február 10. A parlamenti nyomtatványok sorában legutóbb a következő interpelláció látott napvilágot: „Kontsek György tartománygyülési képviselő 1935. november 30-án közigazgatási jellegű írásbeli panaszt nyújtott be Szlovenszkó országos elnökéhez, Országh Józsefhez, melyben felvilágosítást és vizsgálatot kért a kassai városi múzeumból 1935. jul. 4—5 között eltűnt honvédszobor torzója ügyében. Ezt a honvédszobrot 1906. szeptember 10-én vette át Kassa város törvényhatósági bizottsága gondozásba és 1919 március 16-17-ike között felelőtlen elemek megcsonkították. Ezen megcsonkitás után került a szobor maradványa a kassai városi múzeumba, honnan 1935. juj. 4—5-ike között egyszerűen eltűnt. Országh József elnök fenti írásbeli panaszra az országos képviselőtestület 1935. december 18-án tartott ülésén válaszolt. A válasz, mely 69.851/1935. szám alatt van iktatva, többek között a következő kitételeket használja szószerint: „A honvédszobor története ismeretes. A háborút megelőző utolsó évtizedekben a politizáló magyar nyilvánosság befejezettnek vélte a magyarosítás müvét s győzelmének jeléül a régi állam határainak mentén, a nem magyar lakosság lakta területen felsőbbségének szimbólumául állította fel turáni harcosokat, fantasztikus turulmadarakat s különféle honvédeket. Ezen szimbólumok mint valaha Teli kalapja, leigázottságunkat és megszégyenítésünket voltak hivatva hirdetni. Természetes, hogy az uj viszonyok megszilárdulása után ezen emlékművek felesleges anachronizmussá lettek s nem csoda, hogy ellenük, a rabszolgaság és megaláztatás ezen emlékei ellen föllángolt a nép dühe. Az erőszak fenyegető ökleként állíttattak fel annakidején, megjósolván igy saját végüket. S midőn a tömegek önhatalmúlag döntötték le igájuk jelvényeit, akkor sem tüntettek a ma- gyar nemzet és nép ellen. Hajaszála sem görbült meg senkinek, senkit sem ért meggyalázás származása miatt. Érzelmekben megbántva csak azok érezhették magukat, akik megtestesítői azon brutális politikának, amelyet az utolsó száz esztendőben ellenünk folytattak. Ne feledjük, hogy ezen emlékművek eltávolítása forradalmi időkben történt s a kassai esetben oly időben, midőn a déli határ felől szabadságunkat fenyegető újabb veszedelem közelgett Kun ezredéivel. Ebben leli magyarázatát a kassai honvéd erőszakos lerombolása is. Ma már más módot, más eszközöket találnék ezen szobroknak szakmunkásokkal való leszerelésére és piedesztáljukról olvasztóba való szállítására. Tenném ezt annál is inkább nyugodtan, mert nincs szó itt történelmi emlékekről, amelyek kegyeletet érdemelnének s nincs szó műalkotások megsemmisítéséről sem. Ezen okból visszautasítom a vandalizmus kifejezést Kontsek György ur interpellációjából. Ugyancsak vonatkozik az 1923. évi 50. sz. törvény 26-ik §.-a a ke- letszlovenszkói muzeum csarnokában elhelyezett, megsérült, Ízléstelen csonkaszoborra is s ezért, ha el is távolittatott ezen helyről s hasznos anyag lett belőle, hivatalos intézkedésre, nem pedig felelőtlen, vagy ismeretlen tettesek utján történt ez. Ha az interpelláció arra hivatkozik, hogy 1848-ban szlovákok is harcoltak a honvédek oldalán s hogy ezért azokat is megilleti a kassai szoborral kifejezett ünneplés, teljesen eltávolodik nézetünktől. Azok nem harcoltak eszmékért — sem saját, sem pedig idegen eszmékért — s nem voltak hősök, csupán tudatlanságuk és idegen terror sajnálatraméltó áldozatai. A mi szemünkben hősök voltak azok, akik nemzetük függetlenségéért Húrban zászlói alatt és a csehszlovák légiókban harcoltak/4 Országh József országos elnök gúnyos hangon olvasta fel a válaszát és végül hozzáfűzte, hogy ezt P&dig Kontsek kiteheti az újságba. Kontsek György közigazgatási panasza azt célozta, hogy hogyan tűnhetett el a város múzeumából az a szobormaradvány, mely a város gondozása alatt állott. Azonos tárgyú interpellációk hangzottak el Kassa város képviselőtestületének gyűlésén, melyekre a város polgármestere korrekten válaszolta, hogy meg fogja a kérdést vizsgálni. Kontsek interpellációja csak ezután adatott be, miután a polgármester válasza késett. Az országos elnök teljesen indokolatlanul olyan választ adott a tartománygyülési képviselőnek, mely először nem méltó egy ilyen magas tisztség betöltője részéről, másodszor súlyos tárgyi tévedésbe esik, harmadszor a történelem nem ismerését árulja el, negyedszer pedig kegyeletsértő. A válasz nem méltó, mert Szlovenszkó első emberének nem szabad olyan alanyi hibába esnie, hogy egy tisztára közigazgatási kérdést, melyre higgadt választ lehet adni, érzelmi alapon politikai sikra visz át és a kivánatos tárgyilagos hang helyett egy riportujság uszító hangnemét használja. A válaszban súlyos tárgyi tévedés van. A kassai honvédszobornak semmi köze nem volt a milléniumi emlékművekhez, hanem tisztára a Kassa és vidéki honvédek emlékének volt szentelve, mert tudvalévőén az 1848—49. években lezajlott szabadságharcban Kassa és vidéke a legjobb csapatokat bocsátotta az akkori magyar kormány rendelkezésére. Ennek a szobornak a jellege nem a milléniumi szobrokkal volt eszmei rokonságban, hanem azokkal a hősi emlékekkel, melyeket a világháború óta majd minden községben felállítottak az elesett katonák emlékére. A válasz a történelmi ismeretek hiányát árulja el, mikor azt mondja, hogy szlovák honvédek nem harcoltak eszmékért. Az európaszerte fellángolt forradalmak és szabadságharcok 1848- han és közvetlen előtte a francia forradalom eszméinek gyakorlati megvalósítása érdekében robbantak ki, melyeket Középeurópában és Kelet- európában a Habsburgok és az orosz cárok uralma fojtott el évtizedeken keresztül. 1848-ban nemcsak Budapesten, hanem Bécsben és Prágában is voltak forradalmi megmozdulások. Miután pedig a Habsburgok országaiban a legerősebb megmozdulás a magyar szabadságharc volt, a Habsburgok helyenként a magyarországi nemzetiségeket óhajtották felvonultatni a pesti kormány ellen. Azok a szlovák honvédek, akik Kossuth ezredesben harcoltak, azokért az eszmékért harcoltak, melyek jelenleg alapját képezik mai társadalmi rendünknek 8 igy annak a demokráciának, melyet a csehszlovák köztársaság hirdet. Az 1848-as szlovák anyanyelvű honvéd nem volt félrevezetett és nem volt áldozat, mert a demokráciának ugyanolyan bajnoka volt, mint minden szabadságharcos az 1848-as Európában. Kegye’etsértő a válasz, mert azt mondja, hogy ezek a honvédek nem voltak hősök. Pedig hős az, aki egy eszméért, tehát nem anyagi előnyökért indul harcba és esik el. Branyiszkó szlovák honvédjei tehát nem voltak hősök az országos elnök szerint. Ezek szerint nem lehet hősökA budapesti közigazgatási bíróság megsemmisítette a mezőcsáti választást Budapest, február 19. (Budapesti ezeafoeeztő- eégünk telető nje Leint és e.) A közigazgatási bíróság ma foglalkozott a mezőcsáti képviselőválasztás ellen benyújtott petícióval. A biróság döntésével a mezőcsáti választás eredményét megsemmisítette. A tavalyi választás alkalmával dr. Nagy Iván nemzeti egységpárti jelöltet választották meg. A közigazgatási biróság maii Ítéletével egyúttal dr. Nagy Ivánt az Ítélet kihirdetésétől számított három hónapra megfősz tóttá aktiv és passziv választói jogától. Ez azt jelenti, hogy a kerületben kiírandó uj választás alkalmával dr. Nagy Iván nem léphet föl képviselőjelöltként. A választás elleni petíciót dr. Nagy Iván ellenjelöltjének, a választáson kisebbségben maradt Farkas Olivérnek, kisgazdapárti hivei nyújtották be. A divatozás hatósáQi meqrendszabályozása Irta: Szabó Adorján a régmúlt időkben n. Az eperjesi szabályrendeletben („Polizia, vagyis köntösök rendtartása... szab. kir. Eperjes városának") az előbbiekhez hasonló körülményességgel volt megállapítva a többi osztályok viseletmódja is. A szegénysorsu mesteremberek köntöse például csakis sötétszinü lehetett, angol posztóból varrva; a „jobb értékűek'‘-é, az érdemesebbekké: sima, ezüstgombos, selyemzsinórral zsdnórozva, de arany és ezüst nélkül. A közemberek: sernevelők, zsellérek stb.: remek, „sohebtuch“-nak nevezett durva szövetből csináltathattak dolmányt, mentét és nadrágot, bármely színben, szőrből vagy cérnából varrt gombokkal és zsinórral, erős vászonnal bélelve. A mente báránybélésü és a prémezetje is ahhoz hasonló. A süveg: kecske-, borjú- vagy ökörbőrből való, de kordovánból (festett juh- vagy kecskebőrből) nem. A templomszolgák és a köz városi rend ruházata, főkép az öregeké, készülhet szép, sötétszinü faj- londis (fein Londisch — finom londoni), vagyis selyemposztóból, de ezüst és arany nélkül. Viseletűk áll még: rókabélésü mentéből, nyusztos süvegből, szőrből vert övből és fekete csizmából, de sarkantyú nélkül. „Azok azonban, akik jó rendű, vagyis értékű emberek, dicsőséget adván Istennek..jó erős posztóból való és far- kasbélésü köntösben járhatnak. Az asszonyok is tisztességesen öltözködjenek. Fejüket patyolattal kössék be, az alatt pedig fehér főikötőt viseljenek. Aranyból, ezüstből semmit se! Fiaik, atyjuk angol szövetű ruházatához alkalmazkodjanak. A leányok pártája közönséges, nem igazgyöngyből, vagy fekete bársonyból való legyein, azonkívül koszorút is viseljenek. Csizmájuk nem sárga, hanem fekete vagy legfeljebb vörös szattyánból varrott. A szolgákat, elsőben is a lovászokat, csakis durva posztóból készült és erős vászonnal bélelt köntös illeti meg, valamint báránybélésü mente és szűr posztóból csinált süveg. Csak sarut hordhatnak, csizmát nem. A szolgálók szoknyájának anyaga: schebtuch-posztó, hasonlóan a mentéeskéé is. Csizmájuk fekete, kecske-, bárány- vagy ökörbőrből, de nem vörösszinü vagy kordovánbőrből való. A rendelet áthágását pedig, a tanácsuraktól kezdve a szolgarendekig, keményen büntették. Azok a tanácsbeliek, akik háromszori megintés után is makacsul ellenszegülnének, ,miint a jó rend gátlói", elvesztik tisztségüket. A kereske dók és iparosok mindaddig nem űzhetik foglal ■hozásukat, mig vissza nem térnek a jó rendhez. A céhbeli mestexlegények és a közrendek bírságot is fizetnek. A megátalkodottakra, főképen azokra, akik az alsóbb rendből valók, az a megszégyenítés is várt, hogy a strázsamester a nyílt uccán huzatja le róluk az őket meg nem illető köntöst és azt elkobozza. A szolgákat és szolgálókat azonfölül a berten (börtönőr) is büntetni fogja „mások példájára". Hogy pedig annál foganatosabb legyen a rendtartás, a templomokban is fölolvassák, még pedig három nyelven, hogy mindenki hallja és megértse. A céhek külön is megkapják, másolatban. Az eperjesi ,,Poliziá"-nak, vagyis szabályrendeletnek ismertetett részleteiből is megérthető, hogy mik voltak a ruházatra vonatkozó szigorú hatósági rendeletnek indító okai. Hasonló szándék vezette a kassai képviselőtestületet is, amely ugyancsak 1708. évi január 14-én a következő végzést hozta: ,.Mivelhogy az Istennek haragját is ostorát rajtunk szemlátomást naponkint tapasztaljuk, aki is rész szerint nem egyébbül származik, hanem az rendkívül való illetlen, drága ■ruházatnak és Öltözeteknek pompáskodásából, ami legfőképpen az asszonyemoerek között any- nyira eláradott, hogy alig ismertetődhetik már meg, ki az asszony és ki a szolgáló, mely miatt is Istent nagy haragra és bosszúságra ingerlő Háziasszonyok öröme a főzőrecept * gyűjtemény, amit a NAGYASSZONY havi folyóirat praktikus kártyákon ad előfizetőinek Kérjen mutatványszámot a PMH kiadóhivatalánál nek nevezni azokat a névtelen katonákat sem, akik szlovák származásuk dacára éveken át harcoltak a galíciai mezőkön, Volhynia mocsaraiban, a Kárpátokban, Doherdó fenslkján, vagy a Piave síkján, mert ezek nem voltak legionisták. Ezen élvek értelmében nem volna szabad az elesett hősöknek emléket, szobrot állítani a községekben, mert ezek nem érdemlik meg a hős neve'. miután nem az Országh József által megfogalmazott eszmékért harco'tak, sőt azok ellenére. Országh elnök válasza nemcsak nem méltó, nemcsak nem tárgyilagos és kegyeletsértő, hanem súlyos hiba. Ilyen magas áilásban nem lehet valaki meggondolatlan, tehát fel kell tételezni, hogy megfontoltan szövegezte meg igy mondanivalóját. Országh elnök politikai szenvedélyességből és részben tudatlanságból súlyos hibát követett el. Olyanokat sértett, akik már nem védekezhetnek. Felettes hatóságának a kötelessége, hogy elégtételt adjon a sok névtelennek, akik előtt a legnagyobb államférfiak koszorút téve meghajolnak. Ezek alapján kérdem tisztelettel a belügyminiszter urat: 1. Van-e tudomása Országh József országos elnök válaszáról, melyet Kontsek György tarto- mánygyülési képviselő interpellációjára adott ? 2. Hajlandó-e Országh József országos elnököt ezen válasz miatt fegyelmi vizsgálatnak alárendelni ? cégéres vétkeik származni szoktak. Kire nézve méltán lehet effélékre szemes vigyázat, hogy, akik állapotjükhöz nem illendő ruházatban járni tovább is szándékoznának, azon mostani nyomorúságos időben, érdemek szerint büntettesse- mek meg. Úgy az cselédnek is érdemeken kívül' való ruházatot és fizetést adni ne merészeljenek, mely miatt sok szegény lakosoknak nagyobb el- ■nyomor odása következhetnék." Tehát elsőben is azért tiltják el a hatóságok a tisztes komolyság határait meghaladó öltözködést és cifrálkodást, mert vallásos hitük és szigorú erkölcsi felfogásuk szerint, éppen a háborús idők erkölcsi romlásában találják egyik okát Isten haragjának és az embereket sújtó ostorának. Mert Istent, aki bünteti a vétket, nagy haragra ingerük a hiúság, a hivalkodás, a ke- vélykedés, a páváskodó nagyzolás cégéres vétkei, amelyek ellenkeznek a keresztényi erényekkel: a jámborsággal, az alázatossággal, a keresetlen egyszerűséggel és a mértéket tartó, igénytelen szerénységgel. Ezzel szemben azonban a „nemes", vagyis kiváló, „jobb értékű", „jobb rendűmás szóval: feddhetetlen, köztiszteletben ■álló férfiaknak és nőknek, kitüntetésképen, mások buzdítására, megengedték, hogy társadalmi osztályuktól eltérően ruházkodhassamak. Hogy például egyes tanácsurak sarkantyút, az alsóbb- rendüek pözül pedig egyesek különböző bőrből való, mindenféle szinü csizmát, keztyüt, vagy ezüstgombos, selyeanzsinorzatu, vagy farkasbé- lésü mentét A valláserkölcsi célzat volt tehát a ruharen- deletek egyik jellege. Ez az istenfélő, puritán szellem hatotta át a kornak nemcsak állami, ihanem városi törvényhozását és igazságszolgáltatását is, amint az a szabályrendeletek idézett szakaszaiból is kitűnik. Egy másik céljuk az osztályöntudat ébrentartása és megerősítése. Rá akarták szorítani á polgárságot, hogy ragaszkodjék mindenki hűségesen annak a társadalmi osztálynak hagyományaihoz és szokásaihoz^ amelybe akár származásánál, vagy állásánál, illetőleg foglalkozásánál fogva, akár hatósági megállapítás szerint beletartozott. Ez az osztályöntudat bizony osztálygőggé fokozódott az előkelőbbeknél és magasabb rangú-aknái, akik nagyon megbotránkoztak azon és tűrhetetlennek találták, hogy, különösen a cselédek, városszerte utánozzák gyermekeiket a ruházatban. Csakhogy éppen a patríciusok és a vagyonosak adtak példát az utánzásra, mert őket viszont a város nemes és főrangú urainak és asszonyainak szinpompás, gazdagon díszített magyar viselete csábította. Már büszkeségük sem engedte, hogy a külsőben is mögöttük maradjanak. Kassán ugyanis, egy összeírás szerint, 1703-ban, három főrangú és mintegy 47 nemes család lakott. Elég alkalmuk volt tehát a kassaiaknak arra, hogy gyönyörködjenek a magyar viselet festői szépségeiben. Az erdélyi fejedelmekkel és a magyar urakkal való érintkezés a 17. században elmaradhatatlan hatással volt az egykori Felvidék városainak lakosságára. így szorult ki lassan az eredeti német öltöny az egész országrészben és vagy kizárólag a magyar divatnak adott helyet, vagy azzal együtt ■járta. A magyar viselet pedig annál közkedveltebb volt és annál rohamosabban terjedt el Kassán, mert a Rákóczi-korban, a többi között az 1706., 1707., 1708. évi kimutatás bizonysága szerint, a lakosság túlnyomó részben magyar volt, a főbírótól, a képviselőtestület fejétől, a fürmendertől és a tanácstól kezdve lefelé. Magyar volt a közélet, a törvénykezés és a közigazgatás nyelve is. A városi jegyzőkönyvek és a szabályrendeletek is eredeti, régies magyarsággal vannak fogalmazva. Különben Kassa magyarságának eredete sokkal régibb időkbe nyúlik vissiza: a Zápolya János korába (1540 kőiül), amikor elmagyarosodott. Német telepítésű, tehát német eredetű város lévén, németségét megtartotta több évszázadon át egész a Zápolya idejéig. I. Ferdinánd uralma alatt újból túlsúlyra jutott a németség, valamint később, Rákóczi leveretése után, a 18 század nagyobb felében. (E tanulmány befejező részét va* sárnapl, február 23-i számunkban közöljük.]) 4
