Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-18 / 40. (3889.) szám

TO^M-MAG^Aft-HntTjSP 1936 február 18, kedd* MAGYAR MUNKA Irta: Schleicfeer Gyula Losonc, február közepe. Minden látszólagos ellentét dacára megálla­pítható, hogy a nagy vitában már tisztázódnak az eszmék. Az egységesítés oldalán állók gon­dolatmenete szerint a nemzet belső életében van szükség egyesitett erőkre. Kulturális, gaz­dasági és szociális téren kell belső megerősitő munkát végezni és a politika csak másodlagos szükséges rossz. Az ellenzők vagy kétkedők ki­indulása egyrészt szubjektív okfejtés, amikor elfogadják az egységet, ha az a keresztényszo- cialista párt eddigi keretében történik meg a másik párt teljes felszívódásával; másrészt po­litikai, amikor konkrétumok helyett meg nem magyarázott világnézeti és programmatikus kü­lönbözőségek áthidalhatatlanságát emlegetik. Úgy a szubjektív, mint a programmatikus indo­kolásban egyetlen tiszteletreméltó konkrét érv van: a keresztényszocialista pártban elhelyezke­dett másnemzetiségüek kérdése. Ez komoly tár­gyalási alap, de kellő jóakarat mellett nem meg­oldhatatlan, mert úgy sem jelentős tömegről van szó. Azzal a gesztussal is el lehetne intézni, hogy kimondottan csehszlovák pártban is van­nak magyarok, miért ne lehetnének magyar pártban is másnemzetiségüek. Ez a módszer azonban távol áll az egyenes magyar gondolko­dástól. Ezért kell megtárgyalni! Egészen más kérdés a politikum. Egyszer már tényleg szakítani kell azzal a fölfogással, hogy a politikától várunk üdvözülést. Minden remekbe szabott program és politikailag han­goztatott világnézet végeredményben csak han­gulatkeltés, mely beszédeket és hírlapi cikkeket színesít. Gyakorlatban a politikai tevékenység értéktelen alkatrész csupán a parlamenti szava­zógép szerkezetében. A mi képviselőink szava­zatán nem múlik egyetlen törvény meghozatala sem, viszont nem is remélhetjük, hogy az álta­lunk javasolt törvényeket elfogadják. Képvise­lőink parlamenti tevékenysége kizárólag de­monstráció. Fölszólalásaik, interpellációik meg­töltik lapjaink hasábjait, de bizony magában a parlamentben alig vesznek róluk tudomást. Til­takozhatunk, interpellálhatunk ítéletnapig, min­dig lesz rá diplomatikus válasz. Utalás fog tör­ténni létező törvényekre, amelyek jogokat tar­talmaznak. Szinte, hogy hozzá nem teszik: szerezzetek szükebb körötökben érvényt min­den meglévő törvénynek, szervezkedjetek és ez­zel harcoljátok ki az alantas szerveknél írásban lefektetett jogaitokat. Talán ilyen válasznál kormányparancsra kovácsolódnánk egységbe a meglévő törvények védelmére és uj kisebbségi gyakorlat bevezetésére. Néha érdeke a kor­mánynak, hogy a külvilág terén dekórum gya­nánt fitogtathassa a magyar kisebbség támoga­tását, mint a megelégedettség igazolását és ezért hajlandó ígéreteket tenni. Talán most is érdeke a kormánynak, hogy egy katolikus blokkon ke­resztül megerősítse pozícióját és ezt a törekvé­sét beleilleszti a nemzetközi egyházpolitikai irányzatba, amelyik Németország bekerítését segíti elő. Mi közünk azonban ehhez nekünk, kisebbségi magyaroknak, akik az állam beléle- tében vívjuk a mi külön harcunkat? Remélhet­jük talán, hogy az angol, francia, kisantant és orosz szövetség intézi el a mi külön bajainkat? A pártok közötti viták hátterében mindig burkolt vallási kérdések lappanganak. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy egyik párt sem egyfelekezetü. A keresztényszocialista párt zsolnai határozata is ,.katolikus és keresztyén" világnézetről beszél. Miért nem hagyjuk el te­hát még gondolatban is a vallás emlegetését? A vallás az ember belső szent meggyőződése, amely a tulvilági életre készíti elő hívőjét és ta­nai csak szenvednek a politikai profanizálás fertőjében. Vallási szempontból semmi sem tör­ténik, amikor egy felekezeti magyar iskola, templom vagy más intézmény nyelve és nemzeti szelleme megváltozik, mert ezzel a vallás maga változatlan. És talán mégsem közömbös ez ne­künk magyaroknak? A katolicizmus nemzetközi ereje kétségtelenül nagy és ezért inkább mi, ki­sebbségi magyar katolikusok várhatnánk joggal, hogy ez az erő a mi kisebbségi gyöngeségünk mellett segítségünkre jöjjön, ahelyett, hogy a mi segítségünket igényelné. Az egész négyhetes nyilatkozatháború folya­mán nem merültek föl ellentétek — 'kivéve a másnemzetiségüek ügyét —, legföljebb leple­zett hátsó érdekek, amelyeket tetszetős jelsza­vak mögé bujtattak. A politikai frazeológia tár­háza kiapadhatatlan, ez adja a hatásos beszé­dek és cikkek anyagát. Mit ér azonban a poli­tika, ha törvényhozói szavazatereje teljesen kö­zömbös és értéktelen. Igaz, hogy a mi politikai módszereink mellett nem igen lehet ellenvetése­ket tenni. A politikai tanok hirdetői tanítói mi­voltukban csalhatatlanok. A vitázó ellenvéle­mény már párt-, vagy nemzetárulás, pedig a de­mokrácia: diskusszió. Az angol demokráciát éppen a szabad véleménynyilvánítás és a meg­vitatás lehetősége teszi naggyá. Ez nem ,,átkos szabadgondolkodás" azért, mert nem katolikus tanok hirdetése, ahol a tanitórend a vallás taní­tásánál csalhatatlan. Én minden politikai megnyilatkozásnál többre becsülöm a kommunisták egy-egy lojális bér­harcát, amelynél a közös érdekek mellett egy­ségbe kovácsolt tömeg újévén kézzelfogható eredményeket érnek eh Többre értékelem a né­met kisebbség eredményes kulturális, gazdasági és szociális munkáját, amelynek nyomán isko­lák létesülnek, kiharcolják nyelvi jogaikat, szö­vetkezeteket alapítanak, a német munkásoknak munkaalkalmakat teremtenek: szóval fejlődnek, dolgoznak. Munkájuk után jobban föl-fölhördül az ellenfél sajtója, mint ha dörgedelmes képvi­selői beszédeket mondanának, tömjénezéses dicshimnuszokat zengedeztetnének tevékenysé­gük magasztalására. Henlein nagyobb ember mandátumnélküli pártvezér létére, mint ha kö­rülrajongott és agyondicsért képviselő lenne. Tizenhét év állandóan visszatérő politikai szólamain vitázunk és azt kutatjuk, kié az ér­dem, ki találta ki előbb, holott minden szólam elröppen és csak a tett maradandó. Az elmúlt idők egész politikai tevékenységét összefoglal­va, megállapíthatnék, hogy hány törvény meg­hozatalánál vettek részt képviselőink, hány be­szédet mondottak el, hány interjút adtak, hány banketten vettek részt, hány gyűlés fejezte ki a pártvezérek iránt tanúsított bizalmát és ezzel az egész politikai tevékenységet ki is merítenénk. Ebben a tevékenységben vannak ellentétek, mert nem mindegy, hogy kinek a személyéhez fűződik ez a megnyilvánulás. Ezek az ellentétek azonban nem számítanak a magyarság életében. Szükség van politikai pártra, amelyik a belső munkát irányítja és kiegyenlítő szerepet tölt be a sokszor Hcsinyes felekezeti, társadalmi stb. ellentétek fölött. Szervezet kell, ahol a személy személytelenné válik és csak a munkája jelent lüktető erőt. Munkás tevékenység kell, ahol a vezér nem vezérszónok, hanem munkafelügyelő. Tevékenység kell, aminek nyomán belső éle­tünkben egy-egy láncszem képződik, amely szétszákithatatlan kapoccsal fűzi egybe az egész kisebbségi magyarságot. Nem közös parlamenti klub vagy politikai vezérlő nagybizottság kell, sőt nem is túlságosan lényeges, hogy bizonyos kérdéseknél együtt szavaznak-e képviselőink a parlamentben; de kell, hogy a mi bel életünkből tűnjenek el a fölösleges és csak képzelt ellen­tétek. A szenátusban megindult a koalíciós többség bomlása Prága, február 17. A mailt oapolkiban rövi­den ímegemLékezitünk arról, hogy a szenátus ipar s kereskedielemiiigyi bizottsága kisebb unódositásokkal megszavazta a várodoriparoik- ról szóló kormányjavaslatot, annak 9. para­grafusa kivételével, amely az eredeti fogal­mazásában a 10 ezernél több lakost számláló községekből a váind or ip a rosokat teljesen ki­tiltja. E paragrafus körül nem sikerüli tiszta helyzetet teremteni s egyesek 15 ezer, mások 20 ezer lakosú városokból akarták csak kizár­ni a vándoriparosokat, végül a bizottság ezt a paragrafust a koalíciós pártok bizottságáihniz utalta. E javaslat bizottsági tárgyalásából érdekes kulisszatitkokat hoz napvilágra most Stríbrny képviselő a Pondélkií Lisiben s a koalíció bomlásának jeleit látja az esetben. „... A bizottsági szavazásnál —- Írja a lap — az ellenzék a kormányjavaslatra szavazott, a kormánypártok egy része pedig ellene. Pechman bizottsági elnök panasz­kodott, hogy ilyen viszonyok között a mun­ka lehetetlen, hogy tárgyalt a kereskede­lemügyi miniszter úrral, aki a vitás 9. pa­ragrafus kérdésében ragaszkodik az eredeti fogalmazáshoz azért, mert a koalíció már előzőleg ebben a szövegben állapodott meg. S amikor a szocialisták az eredeti fogal­mazás ellen nyilatkoztak, a bizottsági elnök e paragrafust nem bocsátotta szavazásra. Demokráciáiban az ilyen eset a szakminisz­ter lemondását jelentené s e lemondást az elnök elfogadhatja, de nem köteles elfogad­ni. Nálunk az ilyen ügyeken napirendre térnek. Ilyen nézeteltérés számtalan van. Csaknem minden javaslatnál. Semmiben sincs meg­egyezés. A kormányrekonstrnkció kérdésében se. Semmi nagyobb törvényjavasflaít nem kész. Sor kerül arra, amit miár decemberiben meg­jósoltunk. Tartós politikai marazmmis idő­szaka következett be.“ A magyar nemzeti párt a magyar falu szellemi és anyagi elhaladásáért Megjelent a „Barázda könyvtár** Most jelent meg a magyar nemzeti párt kiadá­sában a „Barázda-könyvtár". Ezzel a vállalko­zással a magyar nemzeti párt folytatni kívánja azt a nemzeté'pitö munkát, amelyet a párt mező- gazdasági szakosztálya éveken át a legteljesebb eredménnyel folytatott Szlovenszkó magyarlakta vidékein. Mindig hasznos dolog rámutatni arra a mun­kára, amely jó eredményeket ért el, s amelynek áldásos kihatását a magyar falvak tízezrei él­vezhették; azért időszerű ezzel kapcsolatban visz- szaemlékezni a magyar nemzeti párt mezőgazda- sági osztályának tevékenységére. A szakosztály székhelye Losonc volt. Irányítója és elnöke: dr. Szilas8y Béla, a szlovenszkói magyarság egyik legképzettebb agrárpolitikusa, munkatársai pedig Szabó István nyug. gazdasági akadémiai tanár, Fodor Jenő, a kiváló szakiró, Veneny Lajos, a neves magnemesitő tanár, Nánássy Gyula nyug. gazd. felügyelő, Herczogh Árpád nyug. gazd. fel­ügyelő, — hogy csak a jelesebb szakerőket említ­sük. Ezenfelül még több okleveles gazda, állat­orvos egészítette ki a szakosztály tudományos felkészültségű és a népgondozási munka iránt hajlammal biró szakerőinek kitűnő gárdáját. A szakosztály adminisztratív teendőit Kristóff Sán­dor országos pártigazgató látta el. Különösen két akciójával tette magát kisebb­ségi életünk legfontosabb tényezőjévé a szak­osztály: a mezőgazdasági szaktanfolyamok és a határbejárással kapcsolatos vetésdijazások meg­honosításával. Működésének Ideje alatt több mint száz tan­folyamot rendezett a falvakban s a magyar földműves ifjúságból több mint ötezer ifjút ké­pezett ki. A mezőgazdasági tanfolyamokon népszerű előadá­sok utján a magyar falvak ifjúsága megszerezte a mezőgazdasági művelés alapismereteit és megis­merkedett az okszerű gazdálkodás módszereivel. A batárbejárások és vetésdijazások pedig szem­léltető módon való tanuságtótelei voltak annak, amit a tanfolyamokon elsajátítottak. Ennek a két, egymást kiegészítő akciónak hihetetlenül szép anyagi és erkölcsi sikere volt. Azokban a falvakban, ahol az ifjúság a szaktanfolyamokon részt vett, egy-két óv múlva jelentékeny mérték­ben megjavult a terméseredmény, Ponipáa vetó­tot tartson ma a gazda?" címén Bathó István okL gazda nyújt hasznos tájékoztatásokat. A 3-as számú füzet „Anya- és csecsemővédelmi útmutató" címen jelent meg, s azt tartalmazza, hogy mit kell tenni az anyának mindaddig, aráig gyermekét felneveli. A magyar nemzeti párt országos vezetőségé-' nek emez újabb akcióját minden magyar öröm­mel Üdvözli ée nagy népszerűségre tarthat szá­mot annál is inkább, mert — számolva a rossz gazdasági viszonyokkal — a füzeteket igen olcsó áron szerezheti be bárki. — Kassán, a magyar nemzeti párt kerületi központjában (Mészáros-? ucca 60., I. em.) és az összes körzeti titkárok-? nál. Az első három füzetet — rövid időközökben — követni fogják a többiek, s azokról idejében tájékoztatni fogjuk az érdeklődőket. sek jutalmazták a tanulni, haladni vágyó ifjúság ismeretgyarapodását. Mi sem természetesebb, mint hogy bizalma is megnőtt a szakosztály ve­zetői és közvetve a magyar nemzeti párt veze­tősége iránt, akik számukra a szellemi és anyagi erőgyarapodás lehetőségét megteremtették. Való­sággal ostrom alá vették a szakosztály központját azokból a falvakból, ahová még el nem juthattak a szakosztály páratlan népszerüségü szakelő­adói. Később a,z országos keresztényszocialista párt is bekapcsolódott ebbe a munkába s rövide­sen dr. Szilassy Béla javaslatot tett a két párt közös mezőgazdasági szakosztályának megalaki tására. Néhai Böhrn Rudolf, az országos keresz- tónyszocialista párt akkori igazgatója, sok meg­értést is tanúsított a közös munka felvételére s a Losoncon, Léván és Szepsiben rendezett nagy­sikerű vetőmagmintavásárra vonatkozó felhivá sok Kristóff Sándor magyar nemzeti párti és Böhm Rudolf keresztényszocialista párti országos párt­igazgatók aláírásával láttak napvilágot. A közös szakosztály megalakítása azonban nem juthatott tovább, mert közben hatósági intézkedéssel be­szüntették a pártok mezőgazdasági akcióit. Azóta eltelt már egy-két esztendő. A magyar nemzeti párt óriási erőfeszítéseket tesz, hogy a magyar fajvak népének anyagi és szellemi előre haladását előmozdítsa. Hetilapja, a népszerű és jólszerkesztett „Barázda" állandó tanácsadója, irányitója a magyar falvak népének és a gazda­körökben mindig várva-várt „zöld melléklete" a leghasznosabb mezőgazdasági útmutatásokkal lát­ja el a föld népét. Most ezt a hasznos tevékeny­séget fejleszti tovább a „Barázda-könyvtár" megindításával. A „Barázda-könyvtár" első három füzete — Koczor Gyula országos helyetteseinök szerkeszté­sében — már megjelent. Az 1-ső számú füzet történelmi és szociális vonatkozású cime: „Gróf Széchenyi István és a falu népe", a második részben: „A szociális kér­désiről nyújt felvilágositást. A legnagyobb ma­gyarra vonatkozó ismertetést dr. Vojnits Aladár irta. A 3-os számú füzetbein ^Milyen igavonó álla­Petrásefc képviselő kőtntja Keletsiiovenszkőn Kassa, február 17. Petrásek Ágoston, az országos keresztényszocialista párt szlovák pap-képviselője február 14-én négynapos körutat kezdett meg Keletszlovenszkón, amelynek során a párt keleti kerületének több szlovák szervezetét látogatta és láto­gatja meg. Február 14-én esté Kassán a keresztény­szocialista munkásszakszervezet taggyűlé­sén, majd elnöki tanácsülésén vett részt. Másnap, 15-én kezdte el körútját Zemplén­ben, ahol Nagymihályon, Vásárhelyen és Budkán a szomszédos szervezetek bevoná­sával tartott pártüléseken jelent meg. Va­sárnap folytatta körútját a szobránci járás­ban, ahol Szobráncon körzeti pártvezetőségi ülés keretében fogadták, majd Tiba és Vysná Rybnica községeket látogatta meg. Hétfőn Sárosban folytatódott Petrásek kép­viselő körútja, ahol a Gergelak, Narsány, Dobóca és Sárosbogdány községek keresz- tényszccialista szervezeteivel értekezett. A körút Eperjesen taggyűléssel és társas ösz- szejövetellel zárul. A képviselőt a párthivek mindenütt lelkes bizalommal fogadták. Japán nem hívta meg Litvinovot és nem kőt szerződést a szovjettel Tokió, február 17. A japán külügyminiszté­rium szócsöve nyomatékosan megcáfolja azt a hirt, hogy Japán meghívta volna Litvinovot To­kióba. A tokiói kormány egyáltalán nem gondol arra, hogy uj tárgyalásokba bocsátkozzék a szov­jetunióval és a megnemtámadási szerződés meg* kötésének híre sem felel meg a valóságnak. Egy katonai repülő halálos zuhanása Prága, február 17. A Prága közelében lévő letnani katonai repülőtéren szombaton délután lezuhant a főiskolai repülőklub egyik gépe. A repülőgép, amelyet Bayer mérnök, repülőhad­nagy vezetett, mintegy 150 méter magasságban légörvénybe került. A gépet nem sikerült ki­egyensúlyozni, lezuhant s pozdorjává zúzódott. Bayer hadnagy a gép roncsai alatt lelte halálát. Bayert tizennégy nappal ezelőtt léptették elő hadnaggyá s mint oktató működött a katonai repülőiskolában. Társadalmi Élet # A pozsonyi Műkedvelő Színpad rendezési ben február 23-án mutatják be a váróéi színházban Szántó Ármánd és Székely Mihály „Százhuszas tempó" cimü nagysikerű vigjátékát. Az előadást városszerte nagy érdeklődés előzi meg. Az előadás ti6zta jövedelmét a szegény magyar iskoláegyer- mekek felsegélyezésére fordítják. Jegyek elővé­telben a központi jegyelárueitó irodában (Lőrinc- kapu-ucca 6. ez.) kaphatók. # Az érsekujvári magyar reálgimnazisták nagy sikerrel rendezték meg ezidén is hagyomá­nyos diákbáljukat az Arany Oroszlán termeiben. A változatos műsor két részből állott: komoly ét? vig részből. Az első részben Madách Imre örökbecsű „Ember tragédiájából" adót elő két jelenetet az intézet ifjúsága, meleg sikerrel. A műsor második része tánc- és zeneszámokból állott. A különböző korok táncait mutatták be a diákok. Láttunk gö­rög, római kori táncot, menüettet a rokokó korból és a francia négyest a Biedermeier korból. Nagyon kedves volt a mazurka. és keringő nagyanyáink korából. A legnagyobb hatást a magyar tánc keltette, melyet az intézet legapróbb növendékei táncoltak teli bájjal és kedvességgel. Megható volt a nyolcadikos diákok bucsuzása, a ballagás. A műsort reggelig tartó tánc követte. A kitűnő rendezés Mrenna József tanár fáradhatatlan mun­kájának az eredménye. A bál tiszta jövedelmét á szegénysorai! tanulók segélyezésére fordítják, u 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents