Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-18 / 40. (3889.) szám

XV. évf. 40. (3889) szám • KecBd • ^936 február 18 Előfizetési ár: évente 300. félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450. ^ SzloVeUSzkÓÍ és rUSZÍllSzkÓÍ mdglJCirság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • . # fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303-11. •• SÜRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRAHH. Főpróba Spanyolországban Fordulat a madridi politikában A baloldali népfront döntő győzelmet aratott a spanyol választásokon Tiszta baloldali kormány alakul ? ■ Összeütközések - A spanyol szocialisták örömünnepe - * Menekülnek a jobboldal vezérei Ostromállapot Spanyolországban (sp) Prága, február 17. Ami tegnap az ibériai félszigeten történt, előjáték volt. A tulajdonképpeni döntés áp- •rilisban-májusban zajlik le a francia válasz­tásokon, ahol csaknem hajszálfinoman ugyanolyan csoportosulásban indulnak a harcba a francia pártok, mint most Spa­nyolországban, Az elmúlt évek legnagyobb politikai vívmánya nyugaton, hogy az 1920- ban szétszakadt proletárpártok — legalább a választásokra —• újra egyesülni tudtak, sőt magukhoz vonzották a radikálisabb polgári ibalpártokat is és viribus unitis indulnak harcba a jobboldali nyomás ellen. Hitler egyesíteni tudta a jobbpártokat, Franciaor­szág a balpártok egyesítésével felelt: meg­teremtette a kommunistáktól a radikálisokig terjedő ,.népfrontot, amely erejét éppen teg­nap mutatta meg Párisban León Blum ün­neplésekor. — Nos, az uj vívmányt, a bal­oldali népfrontot a választásokon nem Fran­ciaországban, hanem Spanyolországban próbálták ki. A főpróba kitünően sikerült, a népfront győzött s a déli diadal nem té­veszthet hatást a francia választási kam­pányban sem, — ha addig nem történik baj a túlontúl heterogén elemekből összetett Spanyol népfronttal. Három nagy blokk indult a spanyol vá­lasztási küzdelembe. Ez is az idők jele, hogy a sokpártrendszer szünőben van s az egymáshoz közelállók kapcsolt erővel ha­dakoznak. így követeli a politikai észszerü- ség, amely a demokrácia megnehezült életé­ben veszedelmesnek látja a finom árnyala­tok szabadosságát s elvitathatatlan, hogy összefogása a választásokon nagy ered­ményt, sőt egyetlen tehetőséget jelent. A spanyol példa igazolja. De mi tesz a válasz­tások után, ha kormányozni, alkotni, csele­kedni kell? A szükség hordta össze a nép­front elemeit, amelyek nem egységesek, tag­jai nem értik egymást, a közös ellenség je­gyében szövetkeztek, nem a közös progra­méban. A spanyol népfront például a világ­történelem egyik legérdekesebb parlamenti alakulata: egyik szárnyán Martinez Barrios és Emmanuel Azana köztársasági pártjai foglalnak helyet, az ájtatós Alcala Zamora hívei, akik Alfonzzal is jól kijöttek, a másik oldalon teljes erővel felvonultak az anar­chisták, akik a tegnapi ünnepélyes alka­lommal tetették terrorfegyvereiket és dísz­be öltözve elmentek szavazni, mert Hitler bebizonyította, hogy a legitimitás erősebb fegyver tehet a bombánál. Az anarchizmus először vett részt legitim választásokon, ho­vá jutottunk, ha már a terrorista is „Stimm- vieh" tett. Nem tudjuk, a parlamentarizmus diadalát vagy vereségét lássuk a különös újításban. Középen terülnek el a népfront­ban Caballero szocialistái, akik nincsenek többségben, mert a szövetkezésben az arány a polgáriak és a proletárok között 8:7, igy egyeztek meg a választások előtt. Választa­ni könnyű volt e minden oldalról összefutott tömeggel, kormányozni nehezebb lesz, külö­nösen, ha a véleménynyilvánítás szabadsága megmarad s megindul a vita a programról. A köztársaságiak hallani sem akarnak a földbirtok és az ipar nacionalizálásáról, az osztályuralomról, ami a proletárok program­ja s mindössze „a demokratikus szabadság kormánya", amire vágynak. S az anarchis­tákkal sem könnyű megegyezni a bombák és a revolverek használatának pikáns kér­Madrid, február 16. A vasárnap meg­tartott spanyol parlamenti választások a baloldali népfront nagy győzelmével vég­ződtek. A baloldali pártok a választások előtt szövetséget kötöttek és igy vették föl a harcot a jobboldali pártokkal. A vasár­napról hétfőre virradó éjjel 1 órakor már 186 baloldali képviselő megválasztásáról érkezett jelentés, mig a jobboldali képvise­lők száma alig emelkedett 40—50-re. Két órakor a belügyminisztérium hivatalos je­lentése szerint 472 mandátum közül a bal­oldal már kétszázat hódított meg. A jobb­oldal vezető személyiségei nem titkolták, hogy az eredmény aggodalommal tölti el őket. Santiago Álba, a cortes elnöke kedvezőt­len helyzetben van választókerületében. Ro- manones gróf, aki 40 év óta képviselő és a jobboldal egyik vezető tagja, nem került be az uj parlamentbe. A hajnali jelentések sze­rint a baloldal győzött Madridban, továbbá Barcelonában, Leonban, Alianteban, Xan- tanderben, Oviedoban, Valenciában, Mur- ciában, Malagában, Bilbaoban és Almériá- ban. Ciudad Reálban Cyrillo dél Rio prog- resszista jelölt, közmunkaügyi miniszter ve­reséget szenvedett. Általános feltűnést keltett, hogy az anar­chisták nagy tömegekben vettek részt a vá­lasztásokon, mig 1933-ban tartózkodtak a szavazástól. Madridban 50.000 anarchista adta le szavazatát. A spanyol fasiszták vezé­re, Primo de Rivera, a volt diktátor fia meg­désében, nem tulzunk tehát, ha azt állítjuk, hogy a spanyol népfront előbb kénytelen tesz második ütközetet vívni saját berkein belül, mielőtt tényleg kormányképessé vá­lik. Győzelmét ez nem kisebbíti, annál ke- vésbbé, mert a jobboldali blokk, amely ve­reséget szenvedett, talán még heterogénebb tömeg s —* éppen ezért szenvedett veresé­get. Csaknem lehetetlenség volt, ami benne egyesült Gil Robles Accion Popular-ja jó katolikus alapon szocialista volt s 1933-ban győzhetett, mert egy tálon prezentálta a vá­lasztóknak a spanyol nép két fő tulajdonsá­gát, a vallásosságot és a szociális újítások lázát. Ma vesztett, mert elhamarkodottan és mindenáron ellenblokkot akart állítani a bal­oldali front elé s e célból szövetkezett a monarchistákkal, akik a kortezt kívánták szétkergetni, Zamorát elcsapni, Sanjurjót, az 1932-es zendülés hősét kormányzónak kikiáltani, sőt egyesültek a merev köztársa­sági konzervatívokkal is és Lerroux radiká­lisaival, akik elvesztették elkedvetlenített választóikat, holott külön-külön indulva megtartották volna őket. Csak a fasiszták bukott választókerületében. A baloldal volt vezére, Azana miniszterelnök kijelentette, hogy valószínűleg tiszta baloldali kormány alakul Spanyolországban. Ez azt jelentené, mondotta, hogy a spanyol demokrácia újra fel virágozna és nemcsak az országban állí­taná helyre a békét, hanem a külföldön is lándzsát törne a békepolitikáért. A hétfőn délelőtt kiadott jelentés szerint & baloldaí 225 mandátumot szerzett, a jobb­oldal 135-öt, a középpártok 60-at. Lemondott Katalonia jobboldali kormányzója Portela miniszterelnök rádióban közölte, hogy Katalonia jobboldali főkormányzója, a katalán balpárt elsodró győzelmének hatása alatt lemondott állásáról. Az uj főkormány­zót a baloldal táborából választják meg. DsszeBtkózések a szavazás alatt Madridban a választások alatt és után több helyen heves tüntetésekre került a sor. Madrid, február 17. A minisztertanács elhatározta, hogy egész Spanyolországban kihirdeti az ostromállapotot. Illetékes körök úgy vélik, hogy a választások aránylag nyu­godt befolyása ellenére a kormány attól fél, maradtak távol a jobboldali blokktól s az uj középpárt, a harmadik blokk, Portela Valla- dares miniszterelnök rokonszenves csoport­ja, amelyre az szavazott, aki mérsékelt ma­radt a nagy tülekedésben és nem áldozta fel a hazát a jelszavakért és a gyűlöletért. A jobboldali blokk lehetetlenségét már a választások bebizonyították, a győztes bal­oldal nehézségei most következnek el, ami­kor kifakadnak a belső ellentmondások. El­végre az ötéves köztársaságban nem most győz először a baloldal. Az első választáso­kon, 1931 júniusában 400 mandátumot ka­pott ugyanez a blokk s a jobboldali ellenzék csak 70-et, mégsem tudott uralkodni s bal- oldalisága mindössze a kolostorok elleni harcban, a latifundiumok elleni rohamban s a jezsuiták súlyos belső válsághoz vezető kiűzésében nyilvánult meg. A nép türelmet­lenkedett, zúgolódott s Sanjurjo 1932-ben már fellázadhatott s ha a baloldal e zendü­lésre még a grandok vagyonának elkobzá­sával felelhetett, a második köztársasági választáson, 1933 decemberében Gil Robles vallásosságot és szocializmust egyesitő tak­tikájával már megverhette a köztársaságot. A rendőrség többször fegyveresen beavat­kozott a tüntetésbe. Viedoban az egyik vá­lasztási helyiség előtt kézitusára került a sor a szocialisták és a katolikus akció fiatal képviselői között. Egy tartalékos tiszt sú­lyos sebeket kapott. A belascoini kommu­nista tüntetés alkalmával egy ismeretlen pártállásu embert agyonlőttek, Saragossá- ban a katolikus akció egyik tagját gyilkol­ták meg. A cordovai összeütközéseknél öt ember súlyosan megsebesült. La Corunában egy fiatalembert megöltek, egy gyermeket megsebesítettek. Pontevedrában, Xantan- derben és Valenciában a tüntetők feltörték az urnákat, de a tetteseket letartóztatták. A baloldali népfront legnagyobb győzel­mét Kataloniában aratta, ahol Barcelonában a balpártok 100.000 szavazattal többet kap­tak, mint a jobboldal. Hir szerint a kataíón jobboldal vezetői a határon át Franciaor­szágba menekültek. Madridban a balpártok még az éjszaka folyamán diadaltüntetéseket rendeztek, de a rendőrség szétoszlatta a le­vonuló szocialistákat. hogy a balpártok a győzelmet erőszakos cse­lekedetekre használják ki. Portela miniszterelnök fölajánlotta a köz- társasági elnöknek lemondását, de Zamora nem fogadta azt el, ámbár kijelentette, hogy A legitim változást az illegitimitás változá­sai követték: mig eddig jobboldali puccsok zavarták a fiatal republikát, most a baloldali puccsok ideje jött el. A súlyos megtorlások, a gazdasági válság és főleg a külföldről im­portált taktika, amely a „népfront" össze­kovácsolását eredményezte, előkészítette a baloldal győzelmét a spanyol köztársaság harmadik választásán. Megváltozott a helyzet? Tiszta baloldali kormány jön? Lehet, de csak akkor marad uralmon, ha a diktatúrával határos eréllyel uralkodik majd az „árnyalatok" fölött. S a jobboldal nem tört meg, mert ugyanaz a taktika, ami helyesnek bizonyult a balolda­lon, az összefogás, helytelen a más termé­szetű jobboldalon s Gil Robles tisztán és egyedül sokkal hatalmasabb, mint a konzer­vatívokkal és a monarchistákkal szövetkez­ve. A jövő Azana, Barrios és Caballero ke­zében van, meglátjuk, mit kezd vele. De európai szempontból mindenképpen jelentő­sége van a tegnapi spanyol eredménynek, mert utat mutatott Franciaország számára, főpróba volt s hatása nagy tesz a latin test­vérköztársaság politikájában. Utcai összeütközések a baloldal abszolút győzelme után

Next

/
Thumbnails
Contents