Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-16 / 39. (3888.) szám

'^r^gai.A\a<Aar-hi rlat> n mn—> iMmmiiMMiniiiMT - - ■ r 13 1936 február 16, vasárnap. Brodqlom*Művészet A művész megítélésénél nem lehet szempont az, hogy milyen stílusban működik, — mondja Harmos Károly, a neves festőművész o ■ ■ Látogatás a komáromi miivész műtermében ■ ■ ■ Komárom, február 15. A világ sem nem uj, sem nem régi. Furcsa volna „modern világ- egyetemről", „divatos Glóbusról", újszerű és időszerű természetről beszélni. Hát lehet akkor á művészet is régi, uj, modern, vagy divatos? A művészet örök. Két végtelenbe vesző pilléren nyugszik. Csak éppen a stílus változik. Ember is csak egyféle van, legfeljebb a habitusa vál­tozó. És amint az embert nem Ítélhetem meg, vagy különösen: nem Ítélhetem el, mert nyak­kendője nincs, vagy más nyakkendőt visel, mint én, úgy a művész megítélésénél sem lehet szempont az, hogy miilyen stílusban dolgozik! Ezeket mondja Iiarmoa Károly komáromi műtermének meghitt sarkában. Este hat óra felé járunk. Odakünn fuj a jeges dunai szél: idebenn kellemes, duruzsoló meleg van. A szom­széd rajzteremből nemrégen távoztak el a nebu­lók: Harmos Károly nagyszerű és híres egyéni módszerével oktatja a gimnáziumi alsó négy osztályt az ecset meg a ceruza használatára. S itt hirtelen az a kérdés is eszünkbe ötlik: miért van a rajz, ez a népszerű s előkelő tan­tárgy a négy alsó osztályba száműzve? Miért nem foglalkozhat a diák a felsőbb osz­tályokban is a művészettel, akkor, amikor á te­hetsége tulajdonképpen bontakozni kezd a kez­deti évek botladozásai után? A tanterven ezt a beosztást valahogy meg kellene változtatni! Délután ötig tanár Harmos. A tanítás órái után következnek a stúdiumok órái: Visszavo­nul a műtermébe s itt álmodja azokat a szép, fantáziadus, „harmosi" képeit, amelyek annyira jellemzőek rá, hogy kiállítási termők falán már messziről mutogatják egymásnak a szakértők: „ott is egy valódi Harmos ...“ Harmos bölcselkedő lelke, játszi kedélye, hu- morizálásra, paródiára hajlamos gondolatvilága a szó valódi értelmében maradék nélkül vetődik ki a képekre. Ritka művész, aki annyira rá­nyomja müveire egyénisége bélyegét, egész életfelfogását, mint Harmos Károly. Az élettel szemben vagy annak jelenségei mellett való ál­lásfoglalás hűen tükröződik képeiből. Lázado- zás és leszürtség, belső hév és külső higgadt­ság, tétova keresés és biztos uttalálás: a mű­vész lelkifázisai mind nyomot hagynak a képe­ken, a grafikai művészetnek, a formanyelvnek s az elmélyedésnek e nagyszerű megvalósulá­sain. Harmos mestere a grafikának. Fantáziája lá­zasan kutat uj és uj témák után: hol Grieggel, Ibsennel vándorol ködös, hideg tájak felé, hol forró trópusokon keres témát, mesélnek, zenél­nek, dalolnak képei, szinte visszacseng bennünk az Üvegváros minden akkordja: igen, ha lehet zenei akkordokról beszélni, akkor a színeknek, vonalaknak, témáknak akkordjairól is. Ragyo­gó technikával bravúros képeket fest s mig azt hiszed: áhítattal nézi a világot, azt veszed ész­re mégis egy óvatlan pillanatban, hogy titkos, gúnyos fintorral kigunyolja ezt az egész mai káoszt s visszamenekül éteri tervei mögé. A komplikált lelkek útját járja: számára minden mező, minden fa, minden emberi vonás - átlé­nyegül, mesedzt kap s koráll, hegy, hegedű, em­berfej mind csak ürügy arra, hogy véleményét elmondja a világról s hogy lelke fátyolét fel- lebbentve megmutassa bölcselkedő, vidám, iro­nikus vagy rajongó önmagát. Művészetét sokan értetlenül nézik: elintézni azonban néhány rövid szóval nem lehet. Kiállí­tásainak mindenütt nagy sikere van s legutóbb éppen Brünnben nagy revelációként hatott, Harmos karakterisztikus, méla színekbe ágya­zott művészete. A legélesebb színeket is a fi­nom melankólia ködével húzza át, különös har­móniában tudja összefogni s nagyszerűen vezeti a rajzos vonalakat.-— Egy műalkotás értékére nézve nincsen mé- röszerszám. De vannak normák, az emberiség­gel született, vele fejlődött és sokezerévi művé­szi tevékenység eredményeképpen, a letűnt kul­túrák tapasztalatainak rezultánsaként, van nélőképességiink. Ez a művészet fokmérője — folytatja beszélgetésünket Harmos. — Azt szok­ták mondani, hogy „irodalom" vagyok, mint­egy rámsütnék a bélyeget. De én büszke vagyok arra, hogy van valóban mondanivalóm, bárcsak el tudnám mondani képeimen mindazt, amit még szeretnék. Mondani, elmondani kétféleképpen lehet: jól és rosszul. De csak az előadási mód lehet rossz, nem pedig a téma. Akinek mondanivalója van, az mondja bátran. Ha senkise hallgatja, akkor csak mormolja, de ne mondjon megovöződésével ellenkezőt, csakhogy hallgassák. Fiatal piktor koromban elámultam a tárlatokon, hogy ml mindent kell még tanulnom. Későbben azt láttam, mi minden meg van engedve s erre vigasztalódtam. Ma­napság elszörnyüködöm, mert minden meg van engedve. A legnagyobb pálfordulások s legszél­sőségesebb Janus-arcok diszkreditálják a mű­vészt. És a szegény közönség már összezavarja a művészt, a festőmesterembert, a bűvészt, póz őrt, dilettánst, házalót, képgyárost az eklek­tikust a szintetikust és a zsenit... Harmos Károly úgy is munkálkodik, mint ahogy beszél. Törés a gondolatai s gondolatai­nak kivitele között nincs. Filozófus művész, a szó valódi értelmében s errői az elmélyedésről képei a tanuk. Mondjuk meg még azt is, hogy egyike Szlo- venszkó legtehetségesebb te mp lom festői nek. Délszlovenszkón már egész sereg nagyszerű templom-iníerteur hirdeti nemes, elmélyedő mű­vészetét. SZOMBATHY VIKTOR. A Berzsenyi-jubileum megünneplésére készül a Toldy Kör Pozsony, február 15. A Toldy Kör uj váksttmá* nya a tisztujitás után e héten először ült öcSze dr. Jankovies Marcell elnöklésével. Az elnök a na­pirend előtt kégyéletes szavakkal emlékezett meg tudományos életünk nagy egyéniségének, dr Alapy Gyulának elhunytáréi, aki éveken át válasz trránji tagja volt a Körnek. Melegen üdvözölte ezután a tisztikar és választmány uj tagjait, köztük dr. Prd- nay Aladár aleinököt. Dr. Alxinger László ügyvezető alelnők teszá­molt a téli évad legnagyobb pozsonyi magyar ren­dezéséről, a magyar kulturegyesületek báljáról, amely minden tekintetben reprezentatív megnyi­latkozása volt a pozsonyi és vidéki magyarságnak. A bál tervét ismeretesen a Kör vetette föl és trg- jal dr. Tomasckek László főrendezővel élükön a többi magyar egyesületekkel együtt cnfelá’drző munkát végeztek a siker érdekében. A bál volt az első alkalom, hogy ilyen nagyszámú egyesület közreműködését sikerült b'ztositani Pozsonyban és a magyarság támogatása révén a szrgényeo Su ma­gyar diákok jelentékeny segélyben részesültek. Megemlékezett a pozsonyi Magyar Ház létesítését szolgáló mozgalomról és felkérte a tagokat, hogy támogassák a tervet, amelynek első anyagi alapját a bál vetette meg. Tamás Lajos főjegyző irodalmi rendezésekről tájékoztatta a választmányt. Beszámolt a Liszt Fe- renc-emlékünüep sikeréről, a szinigárda kitilnő szerepléséről és a mesedélutánokról. Rejelen.et'e, hogy február 22-én, szombaton ismét mese délutánt rendez a Kör a magyar gyermekek részére a régi városháza földszinti előadótermében. A vá'aszí- mány hálás köszönetét szavazott a szn'elösdás rendezőjének, Jloravckné Kovács Máriának. A kö­zeljövőben fogja megünnepelni a Kör Berzsenyi Dá­niel emlékét, azonkívül külön estén foglalkozik a jugoszláviai magyar kisebbség irodalmával. Zsakay Ödön a pénzügyekről ée a könyvtár fej­lesztéséről terjesztett be részletes jelentést. Bagno- vini Antal háznagy a Kör belső életéről emlékezett meg. Dr. Jankovies Marcell javaslatára a választmány elhatározta, hogy felkarolja azt a tervet, amelynek célja a pozsonyi temetőkben nyugvó öagyja’nkról való megemlékezés ée a részletek kidolgozásával megbízott több tagot. Végül megalakította a választmány az iroria’mi és tudományos, színügyi, vigalmi és hö'gybizotteá* got a kitűzött gazdag munkaprogram megvalósítá­sára. O A Kazinczy Társaság hatodik vitaestje. Kas­sai szerkesztőségünk jelenti: A Kaznczy Táisaság hétfőn, február 17-én este 8 órai kezdettel rendezi hatodik vitaestjét Kovács-u. 10. sz. alatti helyisé­gében. A bevezető előadást dr. Píeiffer Miklós ka­nonok mondja ,.A vallás és a nemzeti gondolat köl­csönös viszonya" címen. Belépés díjtalan. Q Ungár Imre február 23-én Kassán hangver­senyezik. Kacsai szerkesztőségünk jelenti: Ungár Imre, a varsói nagy Ohöpin-dij elnyerésével vi- ’ághirre emelkedett budapesti vak zongoraművész február 25-én hangversenyt ad Kassán a Schalk- báz nagytermében. A kitűnő művész most szere­pel először Kassán s hangversenyét nagy érdek­lődés előzi meg. Jegyek elővételben Vitéznél. SZINHÁZ*FIIM A lengyelek „Embe a budapesti Nemzeti Színházban Budapest, feibrruá'r 15. Juljueiz Káden-Bam- •dirowtóiká, a kiváló lengyel regényíró nemrég .nagyszerű előadást tintáit Budaipsston Pi'isud- ökiról, a lengyel smabo-di -ágh ős ni ' és áól'ámférfi- .rőil. A lengyel író eddig eenn volt ismeretiben Budapecton, mórt már a budapesti Pen Klub világkongresszuson diez.vendég volt. Kádien-Baudrowekl íromc>sak a Pihudiski mar­saiéról túr terít előadása miatt jött Budapestre, ha,nőm Németh Antallal, a budapesti Nemzeti Szín­ház igazgatójával is Událkozolt, akit a római világkongresszusról ismer. Németh igazgató ugyanis elő fogja adatni a magyar Nemzeti Színházban a lengyelek Ember tragédiáját, Kraslnszki nagy drámai költeményét, amelyet száz év előtt alkotott a lengyel irodalom e kiváló szelleme. Ezzel szembeni Kádon - B aindr o weki megígérte, hogy közbenjár Varsóban Madách hallh atta ti aai remekművének előadása ügyében. El is vitte magával a Tragédia német fordítását; és Voj- novieh Géza Madách-é útirajzát, Budapesten a.z Otthon vendége volt a kiváló lengyel író és itt elmondotta., hogy a lengyel színházak rengeteg magyar színda­rabot játszanak. A lengyel olvasóközönség azonban csak kevés magyar irodalmi müvet ismer. Az uj magyar irodalom müveit csak most kezdik fordítani. Herczeg Ferenc, Csathó Kálmán igen népszerűek Lengyelországban. Legújabban Körmendi Ferenc aratott sikert „Budapesti kaland" cimü regényével. Kádöii-Bandrow'öki budapesti látogatásával és a tarvbevett kölcsönös színpadi előadásokkal intenzív magyar-lengyel kulturceene kezdődik, amelynek a kiváló lengyel író lelkes támoga­tója. n Kéíszázkilencven külföldi filmet importált! Csehszlovákia a műit évben. Hivatalos statiszti-' kai adatok ezerint. Csehszlovákia 1933-beu a kül­földről 230, teljes estét kitöltő játékfilmet imponált. 1934 ben 164 film volt az import, 1933-ban pedig 162 filmet hoztak be. A belföldön 24 filmet gyár­tottak, úgyhogy a filmpiacon összegen 314 film jelent meg. A legnagyobb import Amerikából tör­tént, ahonnan 154 filmet hoztak be, Németország­ból 75-öt, Ausztriából 23-at, Franciaországból 13-Öt, Angliából lÖ-et, Magyarországból 7-ét (a két előző évben 2, illetőleg l~et), Oroszországtól 2-őt, Svájcból 1-et. Ebben a statisztikában nem foglaltatik az a nyolc film, amelyet a cenzúra nem engedélyezett. 61 filmnék a behozatalát pedig nem engedélyezték. (*) Állami filmcenzura Angliában. Londonból jelentik: Az angol filmszaksajtó jrientcse szerint az akóház államtitkára nemsokára nyilvános­ságra fog hozni egy rendeletét, amelynek értelmé­ben egész Anglia területére bevezetik az állami filmcenzurát. Az uj rendelet előmunkálatai befe­jezésük felé közelednek. (*) Heltai uj darabját még áz idén mutatják be. Budapestről jelentik: Heltai Jenő „Néma lé* vente“ cimü uj verses színdarabjának előadási joga a Vigszinházó. Nincs kizárva azonban, hogy a darab még az idei évadban a Magyar Színház, vagy pedig a Nemzeti Színház bemutatója lesz, mert a Vígszínház csak a jövő évben tudná mű­sortervébe illeszteni. Heltai már az idén elő akarja, adatni a darabot és ezért tárgyalásba kezdett á Vigszinházzal a darab előadási jogának fölsza^- baditása ügyében. (*) Egy lőcsei zeneszerző uj tangója. Tudósí­tónk jelenti: Két év élőt Szlovónszkón sokát dú­dolták ZáhorSzy Jénő lőcsei zeneszerző „IgérjS meg" cimü tangóját, amely mindenütt nagy síkért aratott. Záhorszky móSt „Nem értéül meg" Címén •uj tangót jelentetett még, amelyet a budapesti rá­dió e hónapban mutat be jazztrió közreműkö­désével. A Magyar Család februári száma A Magyar Család februári száma most hagyta el a sajtót. Az immár harmadik évfolyamát élő ked­I ves, magyar családi folyóirat gazdag számából kiémelsülök Heveséy Sári, Kiss Imre, Szőlővölgyi Mihály, Márton Lás, ló, Ftilep Kálmánná és Con- dör hangulatos versei, Sípos Győző Növomesky- és Benyó Antal Woiker-forditásai. A no vei la.pá­lyázat során dicséretben részesült novellák közül Telkes Emil „Ökörnyál" cimü hosszabb lelekzetü novellája érdekes tehetségre vall. Kenedy Erzsé­bet, az ismert nyitrai Írónő „Ellenségek" cimü Írásában egy magyar leány és egy szlovák fiatal­ember szereimét irja le érdekesen és megkapom. Vány a Sándor „Cregapó kiruccan" címen irt hu­moros karcolatot, mely hasonló az öreg Szuhay alakjához. Nvircsi Tiehy Kálmán érdekes cikket irt a kanadai őserdők kitermeléséről, míg Sö- rössné Gall Edit kedvelt gyermek rovata az olcsó játékok házi készítését ismerteti. A „Ma­gunk között" rovat a magyar diáktragédiákkal foglalkozik és a magyar tanárok lelkiismeretéhez szél. A Makovits Jenő ismert festőművész fejlécé­vel di3zitett kulturkrónlika, valamint a könyv- és lapszemle beszámol az érdekesebb eseményekről, foglalkozik a SzMKE szervezeti kérdésével, stb. Érdekes keresztrejtvény fejezi be a februári szá­mot. A lapot Farkas István ismert iró szerkeszti, főmunkatársai Sziklay Ferenc és Darkó István. Magyarországi főmunkatársa Marék Antal, művé­szeti munkatársa pedig Makovits Jenő rimaszom­bati festőművész. Az évenként tizenkétszer 20 al- bumalaku oldalon megjelenő, közkedvelt folyó­irat évi előfizetési ára csupán 23 korona, úgyhogy azt a gazdasági válság idején is bármely magyar család megrendelheti. Harmadik éve kulturmisz- sziót teljesít, amennyiben a magyar szivek egysé­gét é6 a krisztusi szeretet eszméit hirdeti minden rendű és íangu magyar családnak. Érdeklődők­nek szívesen küld bármikor ingyen mutatvány- számot a kiadóhivatal (Ipolyság, Újváros 1). sze­génysorán kulturegyes ölet nek és könyvtárnak pe­dig bármikor ingyen példányt -indít, ha ezt az egyesület Írásban kéri. Előfizetéseket az évfo­lyam kezdő januári számtól kezdve felvesz a kiadóhivatal, vagy a lap magyailakta városokban és községekben levő mindem helyi megbízottja. O Nemzetközi irodalmi pályázat. Az „Edition Intercontinental4 (Newyork) a nemzetközi iro­dalmi élet értékeinek fölkutatására nyelvterüle­tenként levezetendő irodalmi pályázatsorozatot irt ki. A versenyműre kiirt pályázatrósz március 5-én jár le. Ismertetést (válaszbélyeggel) az „Edi- dion Intercontinental41 budapesti 'ügyvezetőségétől (IX, Bakács-tér 6.) keli kérni. O Gorcvich Tibor az uj egytiázmüvészeiről. Bu­dapestről jelentik: Az Iparművészeti Társuat nagysikerű jubiláns kiállítás keretében előadássá* rozatot rendez. Legutóbb dr. Gerevich Tibor egye­temi tanár tartott érdekes előadást a magyar egy- házmüvészetről és megállapította, hogy a középkori művészet nagy stílusait az egyház hozta létre. A XIX. században a művészi fejlődés eltávolodott az egyháztól. A rákövetkező irányok nem voltak alkal­masak arra, hogy uj egyházmüvészeti stílust hozza­nak létre. Legújabban a művészet ismét közeledik az egyházihoz és az uj művészet spirituális fölfogá­sa megfelel az egyház művészet céljainak. Pius pá­pa is kijelentette, hogy az egyház kitárja kapuit á művészet fejlődése előtt, azonban azt kívánja, hegy az uj méltó legyen a régihez. A modern egyház- lésben előharcosa a modern törekvéseknek. Örven­detesen föllendült a magyar egyhazmiivészet is, amely a legutóbbi nemzetközi római kiállításén a legnagyobb sikert aratta. O A Kazinczy Társaság március 4-lki Berzse­nyi-emlékünnepének műsora. Kassai szeikéisztősé- günk jelenti: A kassai Kazinczy Társaság március 4-én este 8 órái kezdettel nagyszabású Berzsenyi- emlékünnepet rendez a Schalkház nagytermében, melynek műsora a következő: I. rész. 1. Sziklay Ferenc: Berzsenyihez. Szavalja Sziklay Juci. 2. Emlékbeszéd: tartja Sziklay Ferenc. 3. Berzsenyi: Fohászkodás, A magyarokhoz. Szavalja Sokaikba* Lipót. II. rész. 4. Baoh: Toccata D-dur, Beethoven: Waldstein Sonata C-dur, Qp. 53. Zongorán előad­ja: Kálix Jenő. 5. Zádor Jenő: Száll a felhő, A tó nevetett. Hubay Jenő: Hagyj álmodni szerelemről Kedvesem. Énekli: Libay Ica, zongorán kíséri Gor- zó Edit. III. rész. 6. Bartók: 15 magyar parasztdal. Előadja: Kálix Jenő. 7. Verdi: Othello, Ave Ma­ria. Puccini: Madame Butterfly — nagy ária. Ének­li: Liibay Ica, zongorán kiséri Gorzó Edit. 8. De­bussy: Claíre de lune, Fue d'artifice. Liszt: Pet­rarca — sonett E-dur, XII. Magyar rapszódia. Elő­adja: Kálix Jenő. Belépődíj: 12, 8, 6, 3 korona. Je­gyek elővételben Vitéznél válthatók. O Brogyányi Kálmán érsckujvéíi előadása. Ér- sekujvári tudósítónk jelenti: A SzMKE előadás- sorozatának szerdai előadója Brogányi Kálmán, a rendkívül képzett pozsonyi esztéta volt, aki rendkí­vül alapos, mél yenszán tó s mégis kcnnyed előadá­sával igen mély benyomást gyakorolt a megjelent, közönségre. Az SzMKE legközelebbi előadója, most szerdán este 8 órakor dr. Sosepkó József érsek- Ujvári plébános lesz, aki „Vallás és világnézet" cím alatt tartja meg előadását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents