Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-16 / 39. (3888.) szám
1936 február 16» vasárnap* na • •« Beszélgetés a hetvenesztendős református püspökkel különben aligha tudhat meg az ember. Nem is csoda, hiszen Balogh Elemér azok közé a ritka emberek közé taitozik, akik az életnek minden területén érdemeset alkottak. Mint emberbarát, mint lelkipásztor, mint tudós, a tudománynak három ágában is, mint kiváló zenész, nyelvtudós, aki bejárta a világ nagyobbik felét s főleg és legelsősorban mint lelkes magyar ember, aki nem illúziók ködén, hanem a történelem útmutatásain keresztül nézi nemzetét és rendületlenül áll posztján. Az a bölcs derű, amivel az életet ez a mikszáthi magyar szemléli. De ami a leginkább feljegyzésre- méltó Balogh Elemérrel kapcsolatban, az a sajátosan magyar vidám bölcsesség, az a mikszáthi világszemlélet, amely az anekdota legnemesebb alakját formálta ki köntösül magának. Ennek a mikszáthi szellemiségnek '"izmáján keresztül kíséreljük meg saját előadása nyomán a hetvenéves Balogh Elemér portréjához néhány derűs vonást megrajzolni. Gyermekkori emlékek és tanulságok kétszáz koronáért lehetett kis hálófülkét kapni. Tizenegy napi tengeri utazás és egész napi bolyongás után ledőltem, de mondhatom, ez volt életem legküzdelmesebb éjszakája. A szúnyogok és más férgek millióinak ostroma alatt állottam egész éjszaka s néhány daganaton kívül egy tapasztalattal lettem gazdagabb. Nemcsak keletre, de úgynevezett civilizált vidékekre se szabad utazni megfelelő fegyverek nélkül. Pedig nekem van jó fegyverem az ilyen fenevadak ellen ... Amikor egyszer még a békeidőben Törökországba utaztam, kis or- vosságos üvegben magammal vittem a kamillatea porzójából készült port. Ebből különböző, majdnem nagypóli ikai bonyodalmak támadtak útközben. Belgrádban és Szófiában nem volt semmi baj. de a török határőrök feltartóztattak és rámkiáltottak, hogy dinamitot viszek. Hiába ajánlkoztam, hogy szívesen meggyujtom a port, ebbe a kísérletbe azonban a derék muzulmánok nem akartak belemenni. Konstantinápolyban már várt rám a rendőrfőnök, két detektív kíséretében és a helyszínen faggatni kezdtek. Vagy százféle kérdést intéztek hozzám, mindegyikre, becsületesen megfeleltem, de ők csak nem tudtak megnyugodni, mig végre aztán egy felelet megszabadított a bajtól. Azt kérdezték tőlem, hogy mit csinálok pénteken? Pénteken — mondtam — egy angol tudós barátomhoz megyek látogatóba Rumali Hisszanba. Ez aztán megnyugtatta a rendőrfőnököt, mert aki pénteken nem tartózkodik Konstantinápolyban, az nem lehet igazi merénylő. Ilyenkor mutatkozik ugyanis az uccákon a szukán és ilyenkor szoktak ellene merényleteket elkövetni. Mikor aztán elengedtek, kis szállodámba siettem s mielőtt este lepihentem volna, a lepedőn a magammal hozott kamillaporból kört rajzoltam, a kör közepébe lefeküdtem. Nem is háborgattak ezen az éjszakán a férgek, hanem reggel, amikor felébredtem, a körön kívül százával hevertek aléltan egy török szállodai szoba összes fenevadjai . .. Ezért mondom mindig, hogy a természettudomány már sok mindent kiderített, de a szagok rejtélyes hatását és a vele kapcsolatos még rejtelmesebb összefüggések nagyrésze még ma is kiderítetlen... zentrierung hadmozdulatát alkalmazni s nem futva, hanem csak szaporázva“ elsietni. Sikerült is elmenekülnie a cigányok elől, de amikor beért a turnszeveriní állomásra, az étteremben az izgalomtól és sietéstől ösz- Szeesett. — Ezentúl már csak állatokkal volt kalandom, még pedig nem az őserdőben, hanem Newyorkban. Amikor 1921-ben ott jártam, első éjszakát egy előkelő szállóban akartam tölteni, nem azért, mert én kívánkoztam az előkelő szállodába, hanem mert barátaim ezt ajánlották. Mikor azonban meghallottam, hogy egy éjszakára nyu'.c- száz koronát kellene fizetnem, odébb álltám és olcsóbb szállást kerestem magamnak. Nem ment egyszerűen, hosszas bolyongás után a Hudson-folyó túlsó partján egy ti■7i>rlranmi srállndára bukkantam ahol már Pozsony, február 15. Ha igaz, hogy ^ zsenialitás nem egyéb, mint a fajta nemei tulajdonságainak kiteljesedése az egyéniségben, úgy Balogh Elemér kétségtelenül magán viseli a magyar zsenialitásnak néhány markáns jegyét. Hetvenéves férfiről sok évtizedes fáradhatatlan munkálkodás után már szabad ilyen befejezett jellemzést adni. Balogh Elemér tagadhatatlanul egyike a legérdekesebb s talán legjelentősebb szlo- venszkói fejeknek, de egészen bizonyos, hogy alig van még valaki, aki egy letűnt nagy magyar nemzedéket olyan maradéktalanul tudna lényével elibénk idézni a múltból, mint ő. Balogh Elemér még a deákfe- renci magyarok közül való, nemcsak gondolkozásának derűs bölcsessége, sokoldalúsága, nem kérkedő, de annál alaposabb műveltsége, hanem lényének külső formái, egész habitusa erre a magyar típusra emlékeztet. A köznemesi magyar világ, Mikszáth Kálmán világa lengi körül lényét, az utókor másfajta szellemi koszthoz, más emberskálához szokott fia megilletődérszl ismeri fel Balogh Elemér-közelében azt az elsüllyedt világot, melyről Mikszáth Kálmán halhatatlan müveiből kap még néha távoli üzenetet, halkuló jeladást Egészen bizonyos, hogy ilyen vállakra épült fel a hatvanhét utáni magyar kor, ez a szellemiség s ■erkölcsiség, ez a magyar öntudat tartotta össze, nevelte és szabadelvű humanizmusával elválaszthatatlanul Európához csatolta a magyar történelemnek ezt a polgári eredményekben gazdag korszakát. A hetvenesztendős Balogh Elemérben talán nem is az embert, a kiváló egyéniséget kell ünnepelni, mint inkább a ritka típust, akiben a mai magyar kor fia még megláthatja azt az arcot, azt a szellemi portrét, mely bizony egyre halvánvaKh 1 ps?. ezzel a bölcsességgel jó sokáig, különösen a pozsonyi líceumban, be is vált az intelem, mindaddig, mig egy székely nem került a líceumba. Ez aztán, amikor megint egyszer elmondtam a piócás történetet a bagóval, felállt és azt felelte: Igaz. hogy á pióca oktalan állat és nem szereti a bagót, de az ember azért okos állat, hogy szeresse .. ." Azóta elálltam a bagó elleni agitációtól. Nem bánom, ha szívnak az emberek, de ha már szívnak, hát tolnamegyei dohányt szívjanak, mert az olyan, mint az ibolya... Utazások, „kalandok .. A gyermekkor kis világából átsiklottunk a nagyvilágba. Balogh Elemér híres utazásairól beszél, úti kalandjairól, emberekről, messzi világtájakról, de bizony sok bolyongása közben nem igen esett meg vele olyasmi, amit kalandos útleírásokban olvas az ember. A legveszélyesebb kalandja a Balkánon érte. Viddmből igyekezett hazafelé a Dunán, Turnszeverinnél megállt a hajó, ő azonban elhatározta, hogy kiszáll és vonattal folytatja útját. Éjnek idején a földeken keresztül megindult az állomás felé, útközben azonban cigányokkal találkozott, ezek ajánlkoztak, hogy elviszik a csomagját, az ajánlkozás azonban olyan fenyegető formában történt, hogy jobbnak látta ,,az osztrák hadseregtől eltanult rückwartskonLátogaiás Masaryk elnöknél Ember és vi’ága Balogh Elemér lakásához az ut Pozsony egyik legzsivalyosabb uccáján keresztül vezet. Mielőtt belépnénk abba a mikszáthi világba. ahol Balogh Elemér él. talán nem árt néhány vonással megrajzolni a külső világ képét is. A református templom a Köztársaság-téren áll, előtte zajlik a reggelt piac, ezen az útvonalon keresztül áramlik be a vasút feől a vidékiek tarka tömege. A tágas és alaktalan téren játszódik le a piac minden eseménye, autóbuszok álldogálnak és várják a közeli falvak utasait, zöldségszag j terjeng a levegőben, villamos zakatol s ál- jj landóan zeng az épitőcsáklya, mert a vá- 3 rosnak ez a pontja folyton épül. Öreg si- i kátorok tűnnek el és modern házak épül-! nek, mozik, bankok, templomok egymás:] mellett különböző korok és stílusok jelleg-1 zetességeivel és szineivel, mintha csak egye hatalmas színpad, egy város fejlődési drá-S májának kulisszái között állnánk. Nemcsak* Pozsony, hanem egész Szlcvecszkő legtipí-í kusabb tere ez a pozsonyi Köztársaság-tér, amely a régi magyar főucca tágas s falusias| jellegzetességeit őrzi, de már kezd átalakul-! ni, kezdi felvenni egy északcsehországi merkantil és ipari város központi terének alakját. A templomhoz tapasztott lakóház; egyik elsőemeleii lakásban, az előszobaajtón zománctábla hirdeti, hogy itt „Balogh E. | lakik. Csengetésünkre mokány magyar emberke nyit ajtót. Amolyan magyar huszár.! pontosan hozzátartozik ahhoz a múltba me-j rült világhoz, amelynek küszöbét most átléptük. Szives szóval invitál, hiába kérem, hogy jelentsen be a püspök urnák, nem akar megbarátkozni „ezzel az uj stílussal" s váltig hangoztatja: —■ Tessen csak bemenni... A püspök dolgozószobája zsúfolva van könyvekkel és újságokkal. Van benne négy vagy öt könyvállvány cs könyvszekrény is. De nehogy valaki gondosan és ünnepélyesen elrendezett kö'yvíárszobára gondoljon, a könyvállványok nincsenek egymás mellett, még csak nem is mindegyike van a falhoz támaszt■ a, hanem éppen csak álldogálnak itt-ott, ahol hely jutott nekik. S aztán olyan demokráciában élnek itt együtt, amit igazán csak olyan kéz teremthet, mely a könyvet nem szobadísznek tekinti, hanem élő munkatársnak. Van cliszes faragósu könyvállvány mellett egyszerű konyhaállványra emlékeztető puhafa polct üveges % —■ Gyermekkoromat 1 olnamegyeben tol- 5 töttem — mondja — feledhetetlen emlékek a fűznek Pálfa nevű kis faluhoz, ahol megta-!; nultam megismerni a magyar ember szivjó-f ságát és nyugodt, tartalmas bölcsességét. A jj magyar falusi ember élettapasztalatokon ki-1 kikovácsolcdott bölcsessége nyitotta meg az? én értelmem számára a világot. Volt a mi | szomszédságunkban egy Faragó-Mérey Já~p nos nevű iparosember, aki egész Somogy, s Baranya és Tolna valamennyi kivénült ^ diófáját összevásárolta, hogy „frozst", négyujjnyi vastag asztalosdeszkát csináljon belőle. Faragó-Mérey bácsi egyszer azzal állított be az édesapámhoz, hogy hadd csinálhasson ő a fiatalúr részére galambdúcot. Édesapám azzal akarta elhárítani az ajándékot, hogy a galambdúc jegenyefából van és az hamar elkorhad. „Amig a fiatal urnák; ilyen galambok tetszenek, addig ez a dúc el fog tartani" — mondta Faragó-Mérey János és megkaptam a galambdúcot. — A másik falusi bölcset, aki gyermekkorom emlékeiből felbukkan, Csóka Istvánnak hívták és gulyás volt. Ö tőle hallottam először j olyasmit a világról, amit manap szociális világnézetnek mondanak. Gyönyörű telivér ■ lovai voltak, de soha nem engedte trappba! őket, mikor biztattuk, hogy futtassa meg ki-1 csit a paripákat, bölcsen leintett bennünket: \ „Úgyis ur veszi meg, — mondta —* s az bizony nem hágy benne életet..." Ez ai Csóka István rendezte nekünk a legkellemesebb mulatságot is. A Tolna fővölgye, a! Sió és Sárvíz völgye minden tavasszal ten- J gerré változott az én időmben. A Sió és| Sárvíz ilyenkor vizitbe jártak egymáshoz,! az Adria pccséta volt hozzájuk képest. A tavaszi tengerréválás idején nagy halárzás folyt, de igazán csak akkor kezdődött a mulatság, amikor a viz visszatakarodott a medrekbe: a réteken, a holtderekakban a pontyok, compók, csukák milliói, a kárászok és csikók millíárdjai hevertek. Villával lehetett halászni. Mi gyerekek ilyenkor átkeltünk az úgynevezett szigetre és öreganyám krinoiinjából készült hálóval halásztunk. A két folyó megrekedt vizéből szép tavunk volt, de mielőtt a krinolinból készült hálókat kivetettük volna, Csóka István áthajtotta a gulyát a tavon, amitől olyan fekete lett a tó vize, mintha valódi kínai tussal öntötték volna le. A halak milliói nyüzsögtek ebben a fekete lében. Mi beleadtunk a vízbe és alig győztük a rétre hordani. a gazdag zsákmányt. Egyszer csak játszópajtásom éktelen sivalkcdására lettünk figyelmesek, a tóhoz szaladtunk, hát a gyerek rémült arccal jajaiig csak s nem tud mozdulni. Csóka István kihozta a vízből, majd lecsavarta pipáját a száráról és azt a sárga bagónedüt, ami meggyűlik a pipaszár S végén, óvatosan ráöntötte a gyerek combjába kapaszkodó lópióc&ra. Nem láttam , még gazellát, de azt hiszem, a gazella sem tud nagyobbat' ugrani, mint amekkorát a pióca ugrott. Ebből le is von'am rögfön azt a tanulságot, hogy a pióca oktalan állat, de mégsem szereti a bagót Operáltam Is A bőségesen patakzó anekdota-folyamból még csak egy cseppet: Közvetlenül az államfordulat után, mikor már az első izgalmak lecsillapodtak, Ilire járt Szlovenszkón, hogy Masaryk elnök Kistapolcsányban tartózkodik. Erre a három református püspök elhatározta, hogy tisztelgő látogatást Lesz az elnöknél és jelentkeztek is a kabinet- irodában. Hogyan, hagysem, de az elnök irodája udvarias formában elhárította a látogatást. — Egyszer aztán, amikor Londonban jártam, — mondja Balogh püspök — felkerestem Masaryk Jánost és elpanaszoltam neki, hogy nem sikerült atyja ura színe elé járulnunk, de elmondtam mindazt, amit elébe tártunk volna, ha odaengednek. Erről Masaryk János jegyzőkönyvet vétetett fel s amikor egyszer itthon járt, meghívást kaptam Prágába. Masaryk előtt azuíán megismételtem a református panaszokat, szives és jóindulatú meghallgatásra találtak kéréseink, s a hivatalos beszélgetés után, látva, hogy jó hangulatban van az elnök ur, nekibátorodtam s elhatároztam, hogy nem megyek el innen üres kézzel. „Nem időszerű, de azért szabadjon valamit Ferenc Józsefről elmondani" — mondottam Masaryk elnöknek. — „Mert Ferenc Józsefnek volt szive. Ha katolikus ember kért tőle, kapott 300 koronát, ha görögkeleti kért, kapott 200 koronát, ha zsidó vagy református kért, kapott 100 koronát..." Nagyot kacagott ezen Masaryk elnök és megkérdezte tőlem: „Hát én kinek adjak?" — Van nekem egy kollégám, — feleltem, — akinek tizenhárom élő gyermeke van, hát bizony őneki elkéne egy kis ajándék. Az elnök ur faggatott, hogy hát mennyi legyen az ajándék, én ' azonban szabadkoztam: „Nem akarok én í abba belefolyni, hanem két dologról biztosíthatom, Elnök Ur: akármilyen keveset tetszik adni, az én kollégám azt hálásan elfogadja és alázatosan megköszöni, de a.cár- mhyen sokat tetszik adni — az nem lesz sok..Masaryk elnök küldött is mindegyik gyereknek ötszáz koronát. Azután, mikor ez már el volt intézve, feltette még egyszer a kérdést: „Hát még kinek adjak?" Hát, mondom, ismerek én egy napszámost, olyan napszámos ez, mint a többi napszámos, de azért mégsem egész olyan. Mert igen-igen szegény ember, annyira szegény, hogy még zsebórára sem telik neki, de mert önérzetes ember, hát nem megy át minden félórában a szomszédasszonyhoz megkérdezni, hogy hányat ütött az óra? Nagy bajában úgy segített magán, hogy egyszer zsebkéssel órakereket eszkábált és készített egy olyan órát, amelyet egy liter viz hajt egy napig s olyan pontosan jár, hogy nincs is talán párja. Én azt gondolom, hogy az az ember, aki soha életében nem tanult fizikát, nem tudja, mi az a „pl", mégis ki tudja számítani a kör átmérőjét, ju- talomramáltó ember. Az elnöknek nagyon tetszett a rekomendálás és saját maga állította ki a pénzesutalványt „N. N. öntsni- totta órásmester urnák. Farnad" és ezer koronát Juttatott az én magyaromnak... Szlovenszhói lejek Balogh Elemér, a derűs bölcs könyvszekrény mellett kis földszintes szekrény, zsúfolva könyvvel és újsággal, könyvek borítják a székeket, kivéve egy konyhazsámolyt, mert azon Írógép áll. De a zongorát már ellepték a könyvek és újságok. A szoba közepén munkaasztala mellett ül a püspök, előtte papiroshalmaz, még hozzá olyan festői rendetlenségben, hogy ember legyen, aki az újságok és kéziratok garmadájában eligazodik. A szobában van még egy dívány is, természetesen könyvek és keziratkotegek borítják. Székében hátradőlve, csodálatosan tiszta, majdnem gyermekien világos kék szemeit néha rámvillantva beszél a püspök, de nem túlságosan lelkesedik az úgynevezett interjúért. Inkább megajándékoz a „Református Világszemle" legújabb számával, amiben Narancsik Imre torából terjedelmes cikk jelent meg róla, s ebből megtudhatok mindent, amire kiváncsi vagyok. Ellenben munkáiról és kedvenc témáiról annál szívesebben beszél, megtudok tőle olyan történelmi intimitásokat, amiket 4
