Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-14 / 37. (3886.) szám

•tUBjfEq UK>B|CIU ))OZJH ^qqqj KfÁun a)pa3ua uia\ qucf soqfijd b aq 3őqojj pqupzs A'3a jujra ‘u$>n 830}) fr

f.ira BtqoA pB)iopuo3 *eqf3 — •spjfBd JUBf qis® »bXu«h *PZ35J jU)Bj3pA U*)ZB ÜnjJdJ *B305| u?a B IJHJA )o£3«N X

TUBjfBqia jBqnfpoisjo

A'fpo v ))3i(aq Bqppzstaozs y ÍJUBa »OdB3f JO)ttpBI9J

sojuoj nőében IpjpfÁuc zy *j

•Bs&ra ‘69A? g ‘9P«n zstpntnps

pznq jpqpzm e )}©| ubABoh

"■&otn tnijOA BjjyiB) ?ioJ9{jid {{oqosaui píqányAxyAizs mojpq Bqjutui ‘jjoa ufjpuB') jsnza qqpj uajiuu Ap áuyqpu áuozig

•jjapzeq luzoijop Bp Ro-podejajaj tneuuq ‘uofitqB) }zupd joq -jpu BJpnuix i^oq *}o&yi}A b Vj-ittT meu u^jn »Z3 39 jpjaeqmajopnyA b ;uQzsoqi» ja??d •09p3{ mestrqos luapza^ zoq ■^qmnpf *)nTj3ze 3{babz9 b fpaq^^aso sp uib;j fuapf qBai'iBABZs b pajíajjp 19Í jaopi —

•Ilonán-pq .oojpieaÁjeq jaqmexopn'pA goapiqq V •qojpjjBí 3snzé zb qnu °qba jjo — ‘^axaqaia zb ^Buzo^iop )u;xozfc 5{eAJ3í b jnixezs qaza {oqu ‘jjboj^a bj^jba |oq« qenjp ejpjQj b géziéi b qeza joqB 99

fCpZ9 {{S1J 193{3AX^ 60UFZS ‘ZSf JOtD 9p9^[9tH9

§5% írásig xfbi fso# ‘ |«Sísq 09 ‘qo —

*»o)tBqpS

•qiBABZ9 Ropnom ueSax jaqmaxop -ujja »öno[cq b Jöeui 3))©)J9 jsota xojpj •qexaquia zb ^bu^j-b) ui^jn Bquniu jp$| b —- juibjj api fpÁSrj [pf — íjiub ‘qBliPi -bj ipupjpdid pa^hAu uopjoj qBH^fpiqÁöfa •j'pAizs íazáqalS*} zb ‘áupuiex b ‘spíaőzaAJdi B JiiuB ‘jipUB^ ispza qos b jzb Ip-ipiQJ b mpázs q^ípnq {aj áJSr sp qBjzo^jop nBS«nt -jbSxozs áooq ‘niBij qiqau jjijiosim ii'fl — liafaj napijazg xaqmaxopu^A sónoinq y •xaípj Bjáoqoz — xazéi^a Jinxa^-19 raau luaqau JoqixuB ‘í|iqaa jjajaqpjjaqia ubA-oojj q:qau jjqxaqis uui^oq ‘qo — *ajpazs{aj "i-qB ‘j{oa xaqoia 309 *■— xaqmrfr -xopuf a u Bqpaom — bíbíj poqaqiqi^ ~»

■Jaípd

— ál»* Pl Itrqox^u8? H**9 *K ***

•aBaars^IV ‘U?U°Z

■ajpA jjozopeqjnj s aqo3a\ai 0 Bjqopiöd •ajspXjpAupq qos y jfapap jid e jiqajijj as ?a

jljomraH (a qodoi m3\ I|xn eap |a uaípaSog — :jqpu piiBJpSa ry

XgxQÁugq ba{j-baJ]S

axpSaoiasa pf qog «9Í jsom uaddp pdBJp^d *axpAuasoad ssjxj y jwpA pjjos A|o iiaq 8! roa^

*BxpfinxBj qaxaKa zy qjzsdaiajai üjpad qbjjo ‘BqpxuiBqspip zy pIZBVABJ AKbd ippxojuiosi^j

’jpzsnfBq b ]jpa<} ‘qFiíqniJei ‘JiipoqzpUn^N qpui|p zb Bzssniv-»BI« pqanq e Jjupaja sj^j

vdio vxsmvaxnii v 'Sazepro L'% *o ‘xoqix XesxBji ■axpzsaxa qezpq y dBstöpf b psdBj uiau s jfunAacj uasauiu upzy “axqaza qjzsjpi A'áf{ |opuo3 ua>8{ 9f y *Bfpqoz8 B Isapíq s bjuioAX 6p) b saqg *Bfpqiu B qeuqos BOiVifuox ‘jjozopBqezs ‘Bfpmzjsa B 3aui sauijvi qsuqeqos A'3oq ‘zb3]

*®I BJ91BA JBqiPA ewif qaouaA3 siq qos •Sf pq Spin zsaj up{Bi 'Spf zsaj Spiu ubjbj bq •Bffnj BJsoitd pp ipzs 3aprq b jBqunaxB ASojj

•BAjnj Jb^oASbu 9j* TBqqJBsBuizisa spqjBj •[ujozTbí jaqpqjpo no ab) ))oA3uj3aui y ‘{UBZsipf )6?pqBl9H qnpu)axazs tön 3ipad •qp{ *zpq b A3bj|3 A3oh ‘|«HU I9»s H3J| qipioqsi zb smfjpf nsqxps pxp Sipxpx mnaj 19) xbijb inajq TlppiA b ajaqaj -insa JEqB mán p(j

»P ^uhjja SyHYAQH

•BTU»x‘ í '° 1 ‘Ut,n3 <J9AnO

DPfpzxye pí WApajj qauquyuxpJQ ]m y ‘19Í9P1051 J(9A/:qö5l V ‘;{80?q sonpf Bfpiy

»Axpq )pq«nzpr Sfl! *)BBnpui{ qnj)opuotn $ ^fpiiara quQHaP-»9X DB3opioq uaAuui qp

•BfdBq qoxB^aiBW 8]M « S AXogq )?q ))»iiani «qBfl 'Bqcq A3a j)a3iazsjo b))bib aui| napi

"Bjzoqoj ípinmQJQ 18aipa)X3^3 933 BfCnosapJBq dpzs B g ‘jsa jnaz8 e ))pf[a 63

*8pAas| )8om azupd y qanqajajíjzs faAJHf *r,8ai mán ;som qppupfe X3oh ^n)pn)3aai jpqqs S

*qy)ia^3íi )pp?ZB»a qujajyzs uBqqo)f) g ^ uy))a3 ipz saqja-13 IPxxb (auiuiupA)sax

*Bqxoqna pf sp zsia aipjqos zsaj uaX(3M ‘Bqsnzpp b pfBra zoh )pj.\uosopjeq ‘q^pnx

•X3N0ZSQM XX3S3M13

BjfzeoiO '•) *o *AI ‘Bin^o pqBZS

*B)Ba qauua nM9 aP ‘f8H ‘Btuzisa b s pdp B qidox Tsqxps X3bu b qunxpf Bjpjpx qepxpf nasauju nnjBj pAjjv

*A‘npyq nssaum naqziA ‘nsqxfg :jfA asiquas uajp) )imy *qBUjps b aqauaj uasanif^ 'jpsoxpf qapj zsboj uaXqio ‘fif

13X 1301 ZV

OSOJ90 ‘Bqpjg 5l9P9a

jiuua qo)B[pB 83 3ani qojBfaRzs ‘qOiíupl sp| pp nusajaq Ijapaig BXJBApn zb qanuoj'aq bh

')?szxom sp jpqsDoSBJV

qauqpqXupSazs qunfjpzg •>{Buzpj sp qauzaq3 qpqjppcni sjq AapSazs

xyMayavw oz3H3

lysym MQ9VA9VH SÍM

% ilt«

— za

#— 118 —«

— 423 A szivárványhid ezüsttallérai

Irta: SOMFÁT MAR G I T

Péter ég Pál jóbarátok voltak. Egy faluban laktak és együtt jártak. Az iskolában is egyrnáe mellett ültek. A réten, az erdőben együtt játszottak.

Egyszer egy nagyon különös vándor- ember ment át a falujukon. A haja egészen fehér volt, a szakálla leért az övéig. A bőre nem volt ráncos. A szeme pedig fiatalos fényben ragyogott. A hangja sem volt öreges. hanem ércesen zengett Ez a különös vándorember találkozott kint a réten Péterrel és Pállal Épp eső után volt ée az égen gyönyörű szivárványhid pompázott.

— Látjátok a hétszinü hidat az égen? — kérdezte a különös vándorember a két fiuk

Péter és Pál egyszerre feleltek.

— Hogyne látnánk! — és vágyakozva ©óhajtottak. — MilycD gyönyörű!-— Hátha még azt is látnátok, milyen csodaszép angyalok járnak rajta!

— Angyalok? — álmélkodott Péter és P4L

Péter nagy bátran megkérdezte:

— Hol lehetne erre a hidra felmenni?

— Földi lábakkal seholsem, — felelte a különös vándorember.

— Hát milyenekkel?

— Olyanokkal, amelyek nem földiek.

No, ettől a felelettől nem lett okosabb

Péter!.

— Legalább azt szeretném tudni, hol van az a hely, ahol ez a mennyei hid leér a földig?!

A különös vándorember mosolygott.

— Hol itt. hol ott. Nem figyelted meg. hogy a szivárványhid nincs mindig egy és ugyanazon a helyen?

— De láttam. — mondta Péter.

A különös vándorember megeimogatta Péter arcát.

— Ne busulj fiam. Majd ha már nem a földön élsz, akkor te is járhatsz a hétszinü mennyei hídon az angyalok között Addig pedig elégedj meg azzal, hogy innen mesz- sziről láthatod ezt a csodaszép hidat.

— De én szeretnék rátalálni — makacs- kodott Péter. — Honnan ismerek rá, hogy melyik az a hely. ahol a szivárványhid a földre ér?

— Azon a helyen -- felelte a különös váDdorember — ezüst tallérok ragyognak a földön

— És szabad azokat az ezüst tallérokat felszedni? — érdeklődött Péter.

— Ha olyar) szerencsés leszel, hogy megtalálod a szivárványhid földön nyugvó píí%

léreit, akkor bizony az utolsó darabig felszedheted a mellette heverő tallérokat,

Péter nagy merészen fogadkozott.

Én elmegyek és megkeresem azt a helyet, ahol a szivárványhid a földre ér és felszedem az ezüst tallérokat.

Amíg iskolába járt Péter, addig a szülei nem engedték elmenni, de amikor felnőtt, első dolga volt, hogy elinduljon a szivárványod földre érő pillérei körül heverő ezüst tallérok után.

Pált is hívta, de az nem ment.

— Én megelégszem azzal, amit majd a munkámmal keresek — mondta Pál — és jobban tennéd, ha te sem futnál ilyen mesebeszéd után.

Péter azonban nem hallgatott senkire, összecsomagolta a holmiját, elbúcsúzott a szüleitől és elbúcsúzott Páltól, aztán elindult, hogy megkeresse a szivárványhid földreérő pilléreinél ragyogó ezüst tallérokat.

Sok-sok esztendeig nem tudták merte jár, mi van vele.

Pál a falujában gazdálkodott és szépen gyarapodott a vagyona. Volt szép felesége, jó gyerekei és boldogan élt Pétert sokszor emlegette. De még csak nem is sejtette, mi van vele.

Szegény Péter! Járta a világot. Sók szi- várványhidat látott, de egynek sem találta meg a földön nyugvó pilléreit. S bizony évről-évre busább lett.

Egyezer ott állt egy idegen orezág esőtől ázott országutján a sárban és nézte az eső után felragyogó hétszinü szivárvány- hidat. Szomorúan gondolt arra, hogy menynyit futott azután, hogy megtalálja a szivárványhid földre érő pilléreit és sohasem talált, rá. Egyetlen egy ezüst tallért sem látott ragyogni a földön.

Amint így szomorkodott, egyszeresak elé- io állt az a vándorember, akivel gyermekkorában találkozott.

— No, fiam, mit búsulsz olyan nagyon? — kérdezte a vándorember Pált.

— Hogyne búsulnék, amikor esztendők óta keresem a szivárványhid földre érő pilléreit és sehogyaem tudok ráakadni

A különös vándorember a földre mutatott.

— Látod, itt is volt valaha egy pillérje a szivárványodnak. Ott is, ahol te állsz. Nincs olyan pontja a földnek, ahol szivárványhid ne emelkedett volna. Hizony! Sok millió esztendő múlt el a Föld felett. Soksok millió szivárványhid Ívelte át a levegőt.

■•! vannak a Bafa'on forrásán

A Balaton medrét állandóan tudományos bizottság tanulmányozza abból a célból, hogy a forrásokat megtalálják. A vizsgálatok során kétségtelenül megállapítható volt, hogy a mederben csak az északi part közelében vannak források, de ott sincs sok. Ezeknek a rejtett forrásoknak sokkal kisebb szerepe van a Balaton táplálásában, mint azt sokáig hitték. Mondhatni teljesen jelentéktelen és számba sem vehető a források vize a többi tápláló tényező mellett amilyenek a szomszédos partokról lefutó sédek, patakok és főleg a Zala. A Zala egymagában annyi vizet szá'lit a Balaton medencéjébe, mint a többi forrás és patak együttvéve.

A lib ái sivatag helyén hétezer évvel ezeSétt hatalmas birodalom állott

Egy kiváló angol tudós, Kennedy Shaw előadást tartott, amelyben bebizonyította, hogy a líbiai sivatag hétezer esztendővel ezelőtt a földkerekség egyik legtermékenyebb területe volt. Elmondta, hogy kutató- ntjai alkalmával több értékes festményt és szobtot talált, amelyek megállapításai szerint Krisztus előtt 5000. évben készültek. Ásatásai alkalmával értékes rői ékszereket is talált. Kennedy Shaw előadása végén arra a megá’lapitásra jutott, hogy a líbiai sivatag helyén az ókor egyik leghatalmasabb és legkulturáltabb birodalma állott.

KIS LEVELEK

Lavicska Rozália, Lencz László, Ziiai Lajos, Ziiai Lili, Lencz Edit, Linner Ilona, Krenkó Ancsi, Namcsánszky Aliz, Mikus László, Zirkelbach Dóra, Sztrlpszky Miklós, Babják Márta, Gyurián Ferenc, Kucs Rózsi, Kucs Gyula, Bálint Gyula, Tóth Ilona, Matina László. Fölvettelek a kis magyarok táborába. Legközelebb mindnyájan írjátok meg hány évesek vagytok, hányadik osztályba jártok és közöljétek pontos címeiteket is. — Bálint Gyula. Soraidat mindenkor szívesen veezera. — Deák Irénke. Észrevételeidet köszönöm, de a leveledben előadottakat nem volt módomban ellenőrizni. —- Gyurián Ferenc. Csak küld ezorgalma- caq a. megfejtéseket s meglátod, hogy a szerencse neked i© kedvezni fog. — Csery flopa, A lápot január 15-től kezdve kapod, de előfizetési dijad még nem érkezett be.

MEGFEJTÉSEK

Az 53. szám rejtvényeinek helyes megfejtése :

Keresztrejtvény: Kalapos, elő, adó, ló,

harc. merő, éj, ele, Olt, németek, Kelemen, a ló, lő, part, oda, sóhajok, érem. elé, éle,

tt. — Nagy Kató szélmalomrejtvónye; Jó a félévi vakáció. — Nagy Róbert earok- rejtvénye: Benes, Elek, nem, ke, s, — Wo- jatsek Érz i rejtvénye; Amilyen a munka, olyan a jutalom. — Mungyer István rejtvénye: Vad, dió, óra. ásó. ott, t — Nagy Olivér fésű rejtvénye: Liszt Ferenc. — Po- lányi Gyula rejtvénye: Köd előttem, köd

utánam. — Pálka Magda hullámrejtvénye: Akkor ©zép az erdő, mikor zöld.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

AJtstadter Magda. Ádám Gyurka;

Béna Rudolf, Babaják Márta, Bödők Etelka, Bárányay Edit, Bereczky Évi, Béres Ilona;

Geery Ilus;

Deák Irénke;

Fekete Boriska, Fizély Judit, Földes Éva;

Gyurián Ferenc, Gáthy Évike;

Hurin Géza, Herezeg Babéi;

Janies Alajos, Janda Lóránd, Jankovich Imre, Jankovich Médi, Jellinek Harry;

Koltay Edit, Kemény Zoltán, Kemerihey Klára, Kareay Tibor, Kucs Rózsi, Kucs Gyula, Krakovit© Erzsi, Krenkó Ancsi, Kozma Edit;

Lenkey Imre. Linner Ilona, Lavicska Rozália, Lencz László;

Matina László, Mikus László, Minarovits Saea, Mágory Juci;

Négyesy Sarolta, Namcsánszky Aliz;

Polányi Gyula, Polányi Imre, Peáfed Irénke, Pálka Magda;

Riezner Jenő, Ríszdot Karcsi, Rozkwnik Bözsi, Rakusz Márta; l

Scholik Évike, Soholik Ildikó. Schalkháx László, Sebők Évi, Se bök Judit;

Szabó Gyula, Sztripszky Miklós. Szecaej Klára, Szkiár Évi, Szőke Istvánka;

Tóth Ilonka;

Vojdieska László, Vácz Nóra, Ványay Pásti, Wojatsek Erzsi;

Zirkelbach Tibor, Ziiai Lajos, Ziiai Lili

Sorshúzás utján az első dijat Fekete Borisba Móra „Hol volt, hói nem vo!t“ qimü könyvét, a második dijat Scbalkház László Komáromi „Pataki diákok4* cimü könyvét nyerte.

r

•BJprpq b üfBdpziq v IBApajpd b QQssn au X3oh ‘b[h? niau 3aui ipqSpssoqfudí *Pb3bx fpaipd jqiSqj juBf ~Z