Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-13 / 36. (3885.) szám

•pk^gai/Aa&^arhirlap 1936 február 13, csütörtök. !ö színház* fiim Budapesti színházak SZENT JOHANNA « ■ Shaw-repríz a Belvárosi Színházban ■ • Irodalom *M űvészet Rekord-torg az érsekujvári magyar könyviárban Csaknem 23 000 könyvei oívasiad 1935-ben ■■ Minden tekintetheti fejlődő irányt matat Érsekújvár kulturé.ete Budapest, február 12. Ha van művészi pro­dukció, amelyről el lehet mondatni, hogy töké­letes, úgy a Belvárosi Színház Szent johanna- eloaöása az. Színház. Az örök, soha el nem mú­ló Színház. Valóság és mese, — átélés és álmo­dozás, — élet és játék. Az ember kijön a szín­házról a zajió, nyüzsgő életbe és nem iát, nem hall. Valami iogva tartja, lenyűgözi, ügy jár, mint a holdkóros. Egészen a hatasa aiatt áll an­nak, amit az imént látott és átélt. Bárdos Artúr, akiről eddig is tudtuk, hogy a szinházvezetés te­rén az elsőre között van, levizsgázott; de levizs­gázott a Belvárosi Színház is, amely ezzel a pro­dukciójával — világviszonylatban is — oayan tiszteletre és elismerésre tarthat számot, amely csak annak jár ki, aki tiszta lélekkel, mélységes alázattal, a mesterség imádatával és ihletével közeledik ahhoz az oltárhoz, amelynek színpad a neve. Bárdos nagyszerű művészgárdát állított céljainak szolgálatába és hogy megtalálta és hogy minden helyre a legalkaimasaoo színészt áhította, az az o művészi tudását, elhivatottsá- 3 gát és rendezői kiválóságát bizonyítja. Amint-1 hogy a Szent Johanna nagy és emlékezetes sA-S keiének első tényezője kétségtelenül Bárdos Ar-S túr szinészíormáió és szinpaaépitő tehetsége. De 3 ha tárgyilagosak akarunk maradná, meg kelig mondanunk, hogy hiáoavaló lett volna minden szent tűz. minden lelkesedés, amely ezt a kivé­teles szlnházvezetőt immár negyedszázada fűti, ha a szereplésre kiválasztottak nem lettek volna olyanok, akik az ő elképzelését, az ő akaratát a maguk nagy művészi készségével, hűségével és tehetségevei kiszolgálják és diadalra viszik. De erről majd később. Szent Johanna — ezt úgy hiszem, nyugodt lé­lekkel állapíthatjuk meg — Shaw legszebb és talán legmaradandóbb színpadi müve. Az örök csufolódó, fölényes, cinikus, zseniális iró, a döbbenetes paradoxonok utolérhetetlen meste­re, aki előtt semmi sem szent és semmi sem tisz­teletreméltó, ebben a ragyogó és halhatatlan müvében mintha kissé megtorpant volna önma­ga előtt is. Az orleánsi szűz alakja mintha őt is hatalmába kerítette volna, mint ahogy a világ- irodalom nagyjai sorában is voltak, alakét meg­ihletett Istennek ez a kiválasztott kis cseléde. És amikor 1920-ban szentté avatták Jeanne d'Arcot, elhatározta, hogy maradandó emléket állít ennek a csodálatos, megszállott kis francia parasztlánynak, aki felszabadította Franciaor­szágot az angolok járma alól és akinek ezért mágiyán kellett meghalnia. G. B. Shaw az em­beri igazságszolgáltatás tévelygését és véges voltát irta meg a Szent Johannában, amely a valóság fénycsóvájába helyezi a Szűz törékeny és mégis oly hatalmas alakját. Persze, még igy sem tudta, de talán nem is akarta magát meg­tagadni az iró, aki ebben a müvében sem mu­lasztja el, hogy honfitársairól és a franciákról elmondja a maga véleményét. Shaw minden sza­vának, minden mondatának ebben a darabban külön súlya és külön hangsúlya van és Bárdos igen helyesen cselekedett, amikor a mű szinre- hozása kapcsán a gondolati tartalomra vetette a súlyt. Részben ennek a felismerésnek köszön­heti. hogy a Szent Johanna előadása a Belvá­rosi Színházban nagy és emlékezetes művészi eseménnyé nőtt. És most beszéljünk az előadásról, illetően a színészekről. Mondanunk sem kell talán, hogy a Szent Johanna azzal áll vagy bukik, hogy a címszerep viselője egyesiti-e magában azt az erőt és közvetetlenséget, azt a szuggesztiv len­dületet és azt a szent komolyságot, amely ezt az alakot fölébe helyezi minden kétségnek és arra kényszerit, hogy feltétlenül higyjünk kül­detésében. Bárdos Bulla Elmára bízta Szent Johanna alakját. És Bulla Elma ezzel a szerepé­vel felfelé ívelő művészpályájának csúcsára ér­kezett. A kiválasztottak közé. Felülmúlt minden várakozást. Teljesen tudatában volt annak, hogy az ő vállán nyugszik a darab sorsa és — kissé talán — az ő művészi rangja is. Az első pilla­nattól az utolsóig eltöltötte őt művészi hivatá­sának szent lendülete és vibráló egyénisége az életnek olyan feszültségét, változatosságát va­rázsolja a színpadra, hogy a néző órákig nem tud szabadulni a hatása alól. Láttam ebben a szerepben Bergnert, akihez Bulla alakban és egyes külsőségekben némileg hasonlatos, de nyugodtan állathatom, hogy Bulla Elma a sze­rep egyes részeiben túltett a németek nagy színésznőjén. Bulla Elma egyéniség és mással nem mérhető össze. Nála minden szónak, min­den mozdulatnak külön élete van; hangja hol sejtelmesen suttogó, hol sötéten viharzó és eh­hez a hanghoz járul a kezeknek az a különös játéka, amely másnál talán megzavar, de nála a kimondott szó zenéjének a kisérője. Mintha hárfáznék a szavak húrján. És ajkának a resz­ketőse, mielőtt még szóra nyílnék ajka, — ez is müven kifejező és miiven igazé ösztönös dolog nála. Az inkvizidós kéjben olyan megrázó. olyan hatalmas tud lenni ez a törékeny leány, nogy az emuer niegóü vökén hallgatja, üátorsag és a haláltól vaió réleiem, alázatosság es dac, tisztelettudás és megvetés a Érái iránt váltako­zik benne gyors egymásutánban, amint ott áll a reá varó máglya árnyékában, iaián azzal is­merem el és jenemezem legjobban Bulla Elma johanna-alakarását, ha azt mondom róla, hogy relejtbetetien volt. év daiuphin szerepében Páger Antal megint tanúságát adta kiváló és elismerten nagy szín­játszó tehetségének. Ferdeváliu, satnya, iom- na, de ravasz Királyfia a művész ■ legjoob alakí­tásai közé sorozható. Igen jó, szinte a megtepe- petés erejével ható produkció Nagy György Btogumberje és szívesen hallgattuk Mihályhy Bélát, aki meggyőző erővel áhította elénk Cau- chotn püspököt. Toronyi Imre inkvízitorában a kifejező játéktudás mellett a különösen gyönyö­rű, zengzetes dikciót élveztük. Érthetetlen, hogy ez a nagyszerű szinész, akinél szebben alig be­szél valaki a magyar színpadon, nem tagja a Nemzeti Színháznak. Warwiok angol ezredest Boray Lajosra bizta a színház. Markáns alak volt, száraz beszédű, nagyszerű alakítója sze­repének. Fenyő Emil érseke, Baló Elemér fi­nom lelkű Márton barátja, Dávid Mihály nyers várkapitánya és a többiek is: Baróthy József, Benkő Bálint, Básthy Lajos, akiről még hallani fogunk, Hoyikó Ferenc, Rubinyi Tibor mind­annyian keményen megállották azon a helyen, amelyre őket Bárdos állította. Gara Zoltán mű­vészi díszletei nagyon szépek és stílusosak. A Szent Johanna nemcsak irodalmi, de nagy kö­zönségsiker is és maradandó dicsősége a ma­gyar színjátszás művészetének. * Németh Antal, a budapesti Nemzeti Színház kitűnő igazgatója, hogy a fiatalabb szinésznem- zedék tudását növelje és a színjátszás művé­szetébe bevezesse, úgynevezett Studío-elöadá- soik rendezését határozta el. Az első ilyen elő­adás hétfőn este zajlott le a Nemzeti színpadén. Előadásra került Gerhardt Hauptmann „És Pippa táncol" című regéje, amelynek két ve­zető szerepét Szörényi Éva és Várkonyi Zol­tán játszotta. Mind a kelten nagyon tetszettek. Rajtuk kívül a mindig elsőrangú Sugár Károly és — Hauptmann maszkjában — Lehobay Ár­pád játszott nagyobb szerepet. Lehofcay fokról- fokra nő; rövidesen az elsők között lesz ez a tehetséges és sokoldalú szinész. A kitűnő elő­adás játékmestere Nagy Adorján volt. Az elő­adást Németh Antal igazgató rövid beszéde ve­zette be, amelyben megismertette a közönséggel a stúdió-előadások célját. ZÓLYOMI DEZSŐ. Szenzáció volt Chaplin uj filmjének londoni bemutatója London, február 12. Többheti elodázgatás után a londoni Tivoli mozi végre bemutatta Chaplin „Modern idők“ című legújabb filmjét, amelyet óriási várakozás és találgatás elő­zött meg világszerte. A házi bemutatón, amelyet Chaplin Hollywoodban rendezett, a sajtó és a szakma képviselői el voltak Tagadtatva és ezért a várakozás túlzott arányokat öltött. Ké­pek légiója jelent meg a filmről, rengeteg cikk lá­tott napvilágot a világsajtóban, de Chaplin egyre késett, mintha nem akarná kiengedni a filmet. A londoni bemutató bebizonyította, hogy Chaplinnek sikerült a döntő áttörés. A filmipar hatalmasai nagyon féltek ettől a filmtől, amelyet a közönség alig győzött bevárni. Chaplin az uj filmben mint rendező és alakitó- müvész nemcsak azt bizonyította be újból hogy a némafilm kifejező ereje sokkal nagyobb a hangosfilm gyakran nevetséges naturalizmusá­nál, hanem elsősorban önmagát bizonyította be, mint azt a kivételes esetet, emely egyszeri az egész mozivilágban. A XVI. században igy mutathatta volna be Cer­vantes a Don Quihotot, vagy Coster az Ulenspie- gelt, ha akkor létezett volna egy, a mozihoz ha­sonlatos találmány. Vagy jobban mondva ön­magukat mutatták volna be ilyen formában. Chaplin a modern idők Don Quihotjának mezében jelenik meg a vásznon: óriási gépszörnyetegek között botorkáló szegény lovag, aki hiába viasko­dik a földöntúli lényekkel. Nem csodálkozik semmin, mindenbe beletörődik és természetesnek talál, minden rosszat és kellemetlent, ami vele történik. Hiszen az élettől nem vár mást, mint a világegyetem egy rossz élűét. Az egyes jelenetek minden dicséretet fölülmúlnak. Egy nagy költő önmaga fölé emelte az emberi fölszabadítás esz­méjét és Cbarlie Chaplinnek, az epikusnak mű­vészi eszközökkel sikerült bemutatni azt, amit sem politika, sem szociális elméleteik nem tudnak. Érsekújvár, február .12. (Saját tudósítónktól.) A fejlődő érsek újvári kui- turéletre az országos figyelmet a SzMKE előadás­sorozata hívta fel. Mindenütt csodálkozást keltett hogy ebben a délszlovenszkói magyar központban októbertől, áprilisig hétről-hétre jól látogatott s magas színvonalú kulturelőadások vannak. Saj­nos, ebben az évben ez az akció egy árnyalattal bágyadtabb, nincsen meg a tavalyi esztendőnek nagyszerű lendülete, de az előadások még folynak s az érdeklődés kielégítő. Ugyanakkor a Munkás- Akadémia s az úgynevezett Kultúrát Terjesztő Társaság is tart előadásokat, amelyek ugyancsak igen látogatottak. A közeljövőben kezdődik a ke­reskedelmi grémium szakelőadásainak sorozata. Érsekújvárod tehát keresett cikk lett a kultúra. Hogy milyen rohamos ez a fejlődés, arra a ma­gyar könyvtár bámulatos fejlődése a legjobb bi­zonyíték. Ifj. Nádor János, a magyar könyvtár agilis vezetője most készítette el a. könyvtár 1935-ös statisztikáját. Bámulatos fejlődést mutat ez a kis táblázat: 1931- ben 3400 205 9.348 45 1932- ben 3471 252 11.862 47 1933- ban 3701 308 16.537 53 1934- ben 4008 328 18.752 57 1935- ben 4330 367 22.700 62 A könyvtár 1931-ben indult meg s ma ott tart. hogy 367 olvasója csaknem 23.GC0 könyvet olvas el. Ez annyit jelent, hogy egy-egy olvasóra Martin Kaiméin: A P/etur-ház 2 (Farkas István fordítása, Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művé­szeti Társaság kiadása, Pozsony, 1935). Az előszó írója adósságnak nevezi ezt a fordí­tást, amelyért ki keltett fizetni. Irodalmi szem­pontból nézve ez a mégáJAaptás megfelel a való­ságnak, mert Kukucin regénye valóban az első nagyszabású realista szlovák regény és bár té­máját nem Szlovenszikóról meríti a szlovák írói készséget és a szlovák látást tükrözi. Harminc esztendővel ezelőtt jelent meg ez a regény. Ebből a szempontból viszont egy kissé elkésett a fordítás, mert az idő nagyon is elhaladt fö­lötte és ma nehezen élvezhető olvasmány. En­nek ellenére az elmélyedő olvasót megkapja a részleteik gazdag volta, a biztos, humorral telí­tett előadás, a jeHemfestée, amely a cselek­ményből adódik. Harm'mc év előtt ez a „realiz­mus" forradalmi tett volt a szlovák irodalom­ban. Ma irodalomtörténeti adalék. Ráérő, szé­lesen hömpölygő irás. Kuikuöim nem ismer pro­blémát, mint ahogyan az ő kora sem ismerte a problémát a szó mai értelmében. A regény ré­gen elfoglalta, a maga helyét a szlovák Iroda­lomban es ezt a helyet-meg is tartotta.. Ezt a regényirodalomban kevés könyvről lelhet elmon­dani, hiszen még a nagysikerű és komoly regé­nyek időtartama sem több biz évnél. Kivétel a vil ág Írod alomban csak kevés akad. Farkas István magyar fordítása minden te­kintetben megfelel az eredetnek, igen gondos és alapos munka, sőt ennél jóval több: teljesen tükrözi a szlovák, eredetiben levő nyelvi és dél­szláv etnográfiai jellegzetességet. Ezenfelül pe­dig egy igen fontos célt szolgál: a magyar-szlo­vák kulturközeledést. Nem régi keletű' törek­vés, hogy a Szlo-vemszkón együtt élő népek ki­cserélik a szellemi termésük legjavát. Az egy­más lelkivilága iránti érdeklődés tartósnak bi­zonyult és egyre nő. Ezért örömmel kell fogadni ezt a fordítást, amely egy kiváló szlovák iró főmüvét odabeíyezi a magyar olvasóközönség asztalára. Farkas István ismerte Kukucin ere­jét. 'amely nagyjából egyezik Mikszáth irás- módszierével: a regényben is a novellát gyako­rolja és regénye láncrafüzött novellák sora. Ez aizopban nem megy aiz egység rovására, mert az anekdótázás mögött meghúzódik az alkotó em­ber ereje és ösztöne, amellyel összefogja, anr mint cselekmény egy kissé túlzottan terebélyes. Farkas ezt a magyar nyelvezetben .is érzékel­teti. A Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társa­ság a könyvet tetszetős kiadásiban jelentette meg. n. p. Q Berzsenyi - emlékünnepély Kassán. Kassai szerkesztőségünk jelenti: Berzsenyi Dániel, a hal­hatatlan, nagy magyar költő halálának százéves évfordulóját február 24-én ünnepli a magyar szel­lemi világ. Ebből az alkalomból a kassai Kazinczy Társaság is kegyelettel áldoz a nagy magyar költő emlékének s ezt a kegyeletét emlékünnep formájában rója le . Berzsenyi-emlékünnepet március 4-én a Sebalkház nagytermében rendezi a. Kazinczy Társaság s az emlékünnep műsorát az évfordulóhoz mért nivóvaJ és komolysággal) 62 könyv esik Havonként 5 könyv. Természetesen elsősorban irodalmi könyvek ál­lanak az érdeklődés előterében. 1935-ig Jókai Mór volt a legolvasottabb iró. A múlt évben a fiatal Zilahy Lajos — különösen „A két fogolyé című regenyenek óriási sikerével — került az első hely­re. („A két íogoiy“-t 150-en olvasták el egy év alatt.) Zilahy után a magyar regény klasszikusai: Jó­kai, Mikszáth, Gárdonyi Géza következnek, majd Herczeg Ferenc, Móra Ferenc. Komáromi János, Erdős Renée, a fiatalok közül főleg az erdélyiek; Tamási Áron, Makkai Sándor, azonkívül Földi Mihály és Harsányi Zsolt. A külföldi irók közül Stefan Zweig a legolvasottabb, de sokan váltották ki Jákob Wassermann, Maurois és Dumáé műn- káit te. Feltűnő visszaesés mutatkozik Courths- Mahler könyveinek olvasásánál, akit a modern í külföldiek egyre jobban kiszorítanak. Érdekes összehasonlítást csinálni a magyar és | a csehszlovák városi könyvtár között. Mig a ma- I gyár könyvtárnak ezidőszerint 367 olvasó tagja | van, addig a szlovákoknál 357 van beiratkozva, | Sokkal nagyobb a különbség, ha a „fogyasztott14 9 könyvek számával hasonlítjuk össze. Mig a ma­gyarok 22.700 könyvet olvastak, addig a szlová­kok mindössze 9473 könyvet váltottak ki, ami — a magyar 62 könyvvel szemben — alig 25 könyv- hyi át.agot jelent. Egyébként a csehszlovák városi könyvtár könyvállománya 3612 könyvre rúg. I állította össze. A műsor keretében fellép Kálix Jenő zongoraművész, a prágai német zeneaka­démia tanára és dr. Sziklay Ferenc, aki emlék- beszédet mond Berzsenyi Dánielről. A részletes műsort legközelebb közöljük. O Schöpflin Aladár a Kisfaludy Társaság tagja. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefo­non: A Kisfaludy Társaság kedden délután tag­választó közgyűlést tartott az Akadémia ülés­termében. A társaság rendes tagjává választot­ták Harsányi Lajos rábapatonai kanonok-plébá­nost, továbbá Sajó Sándor helyére Nadányi Zoltán biharvármegyei levéltárost és Móra Fe­renc helyébe Schöpflin Aladár főszerkesztőt. Ugyanakkor levelező taggá választották Mohá- csy Jenőt, Az ember tragédiája német fordító­ját és Sirola Gino fiumei tanárt, a miagyar köl­tők kitűnő olasz tolmácsát. O Kurtakeszin megalakult a SzMKE szerve­zete. Komáromi tudósítónk jelenti: A komárom- megyei Kurtakeszi község. — amelynek az elmúlt években komoly problémái akadtuk a magyar Iskoláztatás és iskolaépület tekintetében, — nemrégiben építtetett kulturházat. A kultur- házban most kulturszervezetet is létesítettek: vasárnap nagy lelkesedés mellett alakult meg a SzMKE hely lesöpört ja, mintegy ötven kezdő taggal. Az előkészítés munkájában Nagy Péter esperes-plébános, Gyárfás János mérnök, Loh- ner Endre iskola-igazgató, id. Fém László s még többen fáradoztak. A gyűlésen a központ nevében megjelent Szombathy Viktor főtitkár és ismertette a kulturális szervezkedés célját, a szlovenszkói magyar kultúra útjait. Az érte­kezleten megjelentek szívesen csatlakoztak a mozgalomhoz. O A rimaszombati magyar művelődési bizott­ság előadásciklusa. Rimaszombati tudósítónk je­lenti: A rimaszombati községi művelődési bi­zottság e hónapban kezdi meg öt előadásból ál­ló előadásciklusát. Az első előadás február 18- án lesz a városháza tanácstermében este fél 9 órai kezdettel a következő programmal: A de­mokráciáról, előadó Havas Vilmos állami reál­gimnáziumi tanár. A további előadások sor­rendje: március 3-án: Az uj illetéktörvény, elő­adó: Dósa József pénzügyi főtisztviselő, március 17-én Egészség és munkaközösség, előadó: dr. Kosiner Dezső orvos, március 31-én: Szloven­szkói magyar irodalomról, előadó: Bor László tanárjelölt, április 14-én: A szlovák irodaimról, előadó: Misecska Bemét állami reálgimnáziuma tanár. O Sehwarz Vera nagysikerű hangversenye Kassán. Szerkesztőségünk jelenti: Sehwarz Vera, a bécsi állami operaház komaraénekesnő je hét­főn este nagysikerű hangversenyt adott Kassán a Schalkház nagytermében. Műsorán Wagner Tannhauserónek Erzsébet-áriája, Verdi Trou- badurjának egyik áriája, Tosca imája, vala­mint Schubert Reger. Brahms, Stráüss János, Dvorak és Mendelssohn dalai szerepeltek. Va­lamennyi miisorszámába.n tökéletes ének tudás­ról, páratlan technikai és dinamikai készségé­ről tett tanúságot, a kitűnő művésznő, akit zon­gorán Heirz Ottó kisért konzseniálisan. A hang­verseny, amely a Vitéz-cég rendezésében folyt le, élményt jelentett a közönség részére, amely hosszantartó, meleg ünneplésben részesítette mind Sohwwz Verák máid ped ig kisérv jóit, Herz Ottót.

Next

/
Thumbnails
Contents