Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-13 / 36. (3885.) szám

4 ______________________________________*TRAXxAIrA\Afi&AR.*HIRLAP _____________________________ 1936 február 13, csütörtök. A k assai felsőbíróság fölmentéit a bigámia vád'a ától egy ballósfalvi zsidó gazdái- mert második házasságkötését nem előzte meg a házasulandók kihirdetése Kassa, február 12. (Kassai szerkesztőségünk telefon jelentése). A kassai felsőbíróság dr. Polá- csek büntető tanácsa előtt ma érdekes tárgyalás folyt le. Á vádlottak padján Rosenthal Samu ballósfalvi gazdá kodó, ennek fiatal felesége, édesatyja Rosenthal Dávid, továbbá apósa és Weisz Sá­muel rabbi ült. Az ügyészség a fiatal Rosen­thal Samut bigámiával vádolta, a többieket pedig családi állapot ellen elkövetett bűncse­lekménnyel, Rosenthal Dávidot pedig megvesz­tegetés vétségével. Az ügy előzményed mintegy hat évre nyúlnak vissza. Rosenthal Samu ballósfalvi ruszinszkói gazdál­kodó akkoriban házasságot kötött Krausz Jo­hanna falujabeli leánnyal. A fiatal asszony azon­ban nem sokkal az esküvő után Amerikába tá­vozott és úgy vélte, hogy férje is hamarosan követni fogja őt. Rosenthal Samu azonban nem kapott uílevel.t, úgyhogy itthon kellett ma­radnia. Egyedüllétében úgy vigasztalódott, hogy egy másik leánnyal kezdett viszonyt, ami természetesen nem maradt titokban és hama­rosan az egész falu beszélt róla, A szülők meg akarták előzni a botrányt ég úgy határoztak, hogy Rosenthal Samut összeházasítják a leány­nyal és igy elcsendesül, a sok szóbeszéd. Megkérték Weiss Samu rabbit és a rabbi a zsidó vallás szerint az örömszülök házában össze­eskette a fiatal párt. A oesndőrség azonban rájött, nyomozni kezdett az ügyben s megállapították, hogy Rosenthal Srr- rnu nem vált el edső feleségétől, most viszont újabb házasságot kötött, tehát bigámiát köve­tett el. A nyomozás során az öreg Rosenthal ezer ko­ronával meg akarta vesztegetni a nyomozó csendőrörmestert. A nyomozás befejezése után valamennyiket vád alá helyezték. Az ungvári kerületi bíróság tárgyalta első fo­kon az ügyet és Rosenthal Samut bigámia, miatt báromhónapi fogházbüntetésre, a fiatalasszonyt pedig megdorgálásra, Weiss rabbit családi állapot ellen elkövetett bűncselekmény miatt 500 korona pénzbüntetésre, a két örömapát egy-, illetve két­havi fogházbüntetésre Ítélte. Rosenthal Dávidot megvesztegetés vétségében is bűnösnek mondot­ták ki. Fellebbezés folytán az ügy a kassai felsőbíró­sághoz került, ahol a védelem azzal érvelt, hogy a második házas­ság tulajdonképpen csak formaszerinti házasság volt, amely nem lehetett érvényes, mert hiszen nem történt meg a házasságot megeljrá kihir­detés, amely e!eng_dh:tetlen fő tétel a házasság érvényességének. A felsőbíróság elfogadta ezt az érvelést és valamennyi vádlottat felmentette a vád alól, csupán Rosenthal Dávidot marasztalták el a meg­vesztegetés vétségében, de tekintettel büntetlen előéletére a büntetés végrehajtását egyesztendei próbaidőre felfüggesztette. Minthogy az ügyész is megnyugodott az ítélet­ben, az ítélet jogerőre emelkedett. Miért fáj a somorjai katolikus iskola fejlődése a beregszászi emigráns tanítónak A megrágalmazott tanfelügyelő pere Czabán Samu ellen Beregszász, február 12. (Saját tudósi lónk­tól.) A Czabán Samu tanító szerkesztésében Beregszászon megjelenő „Uj Korszak44 című tanügyi lap 1934 augusztus 7-i számában „Ku turb'Otrány a Csallóközben" címen cikk jelent meg, amely a somorjai római katoli­kus iskolával foglalkozik. A cikk éles táma­dást intéz a somorjai tanfelügyelő ellen egy azóta megszűnt kassai riport lap közlése nyo­mán. A cikk szemére vetette Gasparik Ignác tanfelügyelőnek, hogy felkarolta az iskola­fenntartói jogtól megfosztott egyházközséget, lehetővé tette uj iskola építését, amelyet most nyolc osztályúvá igyekszik fejleszteni fáz ottani állami iskola rovására. Mindezt \ Gasparik „bűnéül" rójja fel és a tanfelügyelő kongreganista mivoltával hozza összefüggés­be, mintiha a tanfelügyelő által tűrt agiláció- nak volna köszönhető, hogy a katolikus isko­la növendékeinek száma az állami iskola rovására gyarapszik. Gasparik tanfelügyelő feljelentése a’apján a beregszászi ügyészség eljárást indított Cza­bán Samu emigráns tanító ellen. A kerületi bíróság keddre tűzte ki a bűn ügy tárgyalá­sát. ítélethozatalra nem került sor, mert a bizonyítás kiegészítése végett a bíróság újabb tanuk kihallgatását rendelte el. Váratlanul sztrájkba léptek a lőcsei fűrésztelep munkásai Csak Lőcsére szorítkozik az eredetileg országosnak tervezett sztrájk Lőcse, február 12. (Saját tudósítónktól.) A lőcsei fűrésztelepen, amely az Országos Faki­termelő Részvénytársaság tulajdona, tegnap reggel nyolc óraikor váratlanul sztrájkba léptek a munkások. A sztrájk megkezdésére az szol­gáltatott okot, hogy a jelenlegi bérek felemelé­sére és a kollektív szerződés megkötésére vo­natkozó kívánságaikat még tárgyalni sem kezd­ték. Február 3-án közölték a munkások köve­teléseiket a munkaadókkal és az illetékes po­zsonyi hatóságokkal. A memorandumban feb­ruár 10-ig kérték a végleges elintézést, mert el­lenkező esetben sztrájkot helyeztek kilátásba. A memorandum szerint a sztrájkban valamennyi szlovenszkói és kárpátaljai fürészmunkis részt- vesz. A követelések teljesítése február 10-ig nem történt meg és igy a lőcsei telep munkásai sztrájkba léptek, A munkások azt kívánják, hogy az órabé­reket jelentékenyen emeljék fel. Az 1 korona 40 filléres órabérnek 50 százalékkal, az 1.70 koronás órabérnek 40 százalékkal, a 2 koro­nás órabérnek 30 százalékkal és a 2.50 koro­nás órabérnek 25 százalékkal való felemelését követelik, Glasner Lajos, a fűrésztelep gondnoka, nyom­ban közölte a sztrájk megkezdése után. hogy a követeléseiket módjában lesz teljesíteni, ha a munkások folytatják a munkát. A munkások nem voltak hajlandók a sztrájk félhebr—'sára, mert azt felfogásuk szerint csak az iglói szerve­zeti vezetőség rendelheti el. A munkások hangulata békés és igy csendőr­ségi őrjárat kirendelésére eddig nem volt szük­ség. A sztrájkolok egyik vezetője felpanaszolta tudósítónk előtt, hogy napi 15 koronás munka­bérből nem tud megélni, mert ötgyermekes csa­ládja van. Glasner Lajos fürészgondnok a sztrájkra nézve a következő nyilatkozatot tette: — A lőcsei telep munkásai indokolatlanul léptek sztrájkba, mert órabérük 15—25 száza­lékkal magasabb, mint a környékbeli fűrésztele­peken fizetett órabérek. A lőcsei telepen állandóan folyt a munka, legutoljára kétszeri menetben és igy a munkás­ságnak úgy télen, mint nyáron biztosítva volt a megélhetése. A sztrájk kezdeményezőinek ma­gatartására nézve jellemző, — mondta a gond­nok, —« hogy a sztrájkot először az egész köztársaság terü­letére ki akarták mondani, később csak Szlo- venszkóra, végül csak a Szepességre korlá­tozták, De még a Szepességen sem teljes a sztrájk, mert a cég iglói telepén tovább folyik a munka, kisebb munkabérek mellett, mint Lőcsén. A sztrájkolok száma 140-et tesz ki. A munkások között bizakodó a hangulat és re­mélik, hogy a többi fűrésztelep munkásai is sztrájkba lépnek. isHnHHaHHnBHmnnBsiBnBBHnHBnuBBH Hajnal előtt — Történet — Irta: Darkó István (l) A fiú: Egyszóval mai sétánknak sincsen sok eredménye. Csak vergődünk a kérdés körül... Holnap majd kimehetünk a hegyekbe, ott talán meggyőzhetlek téged. Egy ilyen egyórás, izga­tott sétálgatás arra sem alkalmas, hogy előve­gyem, nem pedig, hogy ki is tejtsem az érvei­met ... Kint, a hegyek közt, egy egész nap ... az egészen más. Öltözz majd neki. Készülj hoz­zá belsőleg is. A lány: Holnap vasárnap van, reggel hatkor a hídnál... ott találkozunk. A fiú: igen ... Már szaladnom is kell vissza az irodába. Eltelt az idő, villamoson megyek. Ha csak öt percet kések, az igazgató feldöf a szemével... A mai beszélgetést tehát felejtsd el, szivem. Ebben a poros, nyúzott, vánnyadt Fortuna-parkban kár is volt hozzáfognom. Ilyen környezetben az ember gondolkozása is csak poros és nyúzott lehet... Jöhetne már a villa­mos. A tízenötös volna a legjobb. A lány: Ne légy mindig olyan izgatott, ked­vesem. Ha a kilences jön előbb, legföljebb át­szedsz róla... A mi dolgunkat pedig csakugyan hegyjuk vasárnapra. Szívesen bevásárolok ne­ked is... vajat, sajtot, tejet viszek. Sajtos ma­karónit majd ott kint főzök. A fiú: Gyerünk közelebb a megállóhoz . . . Vásárolj be, az nagyon jó lesz. A kiadások pe­dig felesbe, az természetes. A lány: Rendben lesz minden. Felkészülök A fiú: Hogy mi mégis csak jobb megoldásra jussunk, mint például... ez itt, ez a két palota ott. szemben a parkkal... Amit ezek képvisel­nek. Már tréfásan zárt intézetnek nevezik az emberek. A lány: Többször akartalak kérdezni, hogy hogyan is van ez tulajdonképen? Miféle intéze­tek ezek?... Nemrégiben nyíltak meg. de már sokan laknak bennük.. . Gúnyolják, szidják, de dicsérni is hallottam. Nagyon szép, modern épületek, ugye, A tíu: Az épületek szépek ... Egy óriási ala­pítványból, hagyatékból építették ... Az elmúlt évben halt meg egy nyolcvanéves, dúsgazdag hölgy. Házakat, értékpapírokat, naqv vagyont hagyott hátra. Különcmócfla élt. Talán te is emlékszel rá. Az uccán selyemmel bélelt, hor­dozható széken vitette magát. A lány: Két frakkos szolga cipelte. Elől és hátul emelték a kinai széket. Á fiú: Halcsontos nyakú fekete ruhája, fekete csipkenapernyője volt... Az öreg hölgynek nem maradt örököse. Egész vagyonát egy szál- lodaszerü intézmény emelésére hagyta. Kikö­tötte, hogy az intézménynek két különálló épü­lettömbből kel! állnia. Egyik a nők számára, másik a férfiak részére. A nőkébe férfit, a fér­fiakéba nőt pedig beengedni sem szabad. Még alkalmazottaknak sem. Nős férfit, vagy férjhez- ment nőt nem is szabad fölvenni a penziókba. Különben olcsó, jó ellátást nyújtanak. Hivatal­nokok, diákok, jobb munkások laknak bennük. A térre nyíló keskeny ucca két sarkán igy néz szembe egymással a két nagy épület... A kinai szék magányát a csodábaillő hölgy igy hagyo­mányozta maga után. Ki tudja, még milyen más sérelmét is a saját életének ... A lány. Ez hát ez a két gyönyörű, uj épület? A fiú: Igen. Az épületek szépek ... Az alap­zatuk, elvont értelemben azonban nem valami szilárd. Hol van itt az együttélés, a segítés, a család, a természetes élet fogalma?... Miért nézel úgy rám? A lány: Tudod, hogy ebben a kérdésben ... A fiú: Tudora. Azt mondod magadban, hogy íbegint maradias vagyok. A halcsontos nyakú hölgy kővévált ötlete már tetszik is neked! ... No de erről, éppen erről majd beszélgetünk a hegyekben ... Már itt is van a villamosom. Kilences, de mindegy, majd átszállók . .. Isten veled, kezedet csókolom, szivem. Egyszóval viszontlátásra, holnap, hatkor, a hídfőnél.. . Makarónit, sajtot el ne felejts. Szeretem ... Azt szeretem. A makarónit is... és téged is . . . Edit... A lány: Milyen sorrendben, Laci? A fiú: Holnap ... megmagyarázom ... IL A fclügvelőnő: Egv férfi üzent föl a kaputól. Beszélni akarna magával. A feleség: Nem... nem mondta, hogy mit akar? A felügyelőnő: Mit akarhat? Valami kompli­kációt. Mindig azt akarnak. Vagy ha kimon­dottan nem is akarják, végül mégis az lesz be­lőle. Kije magának ez a férfi? A feleség: Nem tudom... Fogalmam sincs, hogy ki lehet... Talán falumbeli... üzenettel, vagy hasonló jelentéktelen dologban ... A felügyelőnő: Meg is kérdeztem tőle, de csak ahhoz ragaszkodott, hogy beszélni akar magával. Mit gondol? ... A feleség: Lemennék. A felügyelőnő: Ahogy tetszik. A feleség: Csak néhány percre... Hátha va­lami fontos. . . A felügyelőnő: Hát tessék. Itt várja a főka­punál. A feleség: Igen, kérem. Kendőt kapok ma­gamra ... azonnal visszajövök ... A felügyelőnő: Lefekvésre mindenesetre pon­tosan jöjjön fel. A felügyelőségnek már úgyis sok észrevétele volt. A feleség: Rám? ... Rám vonatkozólag? ... A felüg^tiönő: No nem éppen. Csak általá­ban. De el akarok kerülni minden kellemetlen­séget. A feleség: Pontosan visszajövök, nagyságos asszony. A felügyelőnő: Várjon csak ... Napok óta figyelem magát. Kis, sápadt Anna. Azt hiszem, hogy rejtett dolgai vannak, amik miatt szenved. Mondja meg. A feleség: ó dehogy... Dehogy, kérem! A felügyelőnő: Az ilyet jobb kitárni, mint magunkba temetni. Talán megérteném... Én is eleget tapasztaltam az életben. No de hát akkor menjen. És vigyázzon, kedvesem. Mindig vi- gyázniok kell, amikor igy leszaladnak, a kapu elé, valaki ismeretlen hívására! A feleség: Nem hiszem, hogy egészen ismeret­len .... Biztosan jóisraerős ... Egész bizto­san! ... Kezét csókolom. A felügyelőnő: Isten vele. Mikor az ember nem is akarja elkerülni a komplikációkat... A feleség: Tessék? A felügyelőnő: Semmi, semmi. Csak menjen és vlqyázzon. A feleség: Kezét csókolom. m. A férj: Anna! A feleség: Drágám!... El sem tudtam képzel­ni. hogy miért hivatsz ilyen későn és váratlanul. Lefekvésig még azt a szőnyeget akariam varrni, amelyet a himzőmühelyből kaptam. Gyors mun­ka... valamit azért is kapok... Mi hát az a fontos ügy? Csak talán megint nincs valami baj?... A férj: Dehogy. Nincs semmi. Ha tudtam volna, hogy kellemetlen neked ... A feleség: Nem, nem volt kellemetlen. Félre­értesz. Hiszen tudod, hogy nekem is jó . . . Annyira hiányzol és olyan keveset vagyunk együtt... De erről már sokat beszélgettünk ... Ugy-e, megígértük egymásnak, hogy bátran, erővel kitartunk ... Amig másként lehet?!... A férj: Csakugyan nem kellemetlen, hogy le­hivattalak? A feleség: Mondom, hogy nem. Milyen vagy!... Légy könnyebb egy kicsit!.. A nagyságos asszony az első szóra leengedett. A férj: Szeretném, ha megértenél. Még soha­sem csalatkoztam benned. Kedves vagy, jó vagy, Anna. Azért hivattalak, hogy ma este, amikor már lefeküsztök, gyere le ide, az uccá- ra ... Érted? Óvatosan lopózz ki a szobádból. Én itt, a következő ház előtt várlak majd és el­megyünk valahová. A feleség: Hová hívsz? ... Jajj!... minek ez? Hátha megtudják?! így kitudódhatok, hogy fér­jem van ... hogy a férjem vagy ... Szigo­rúak! ... És a felügyelőségnek különben is sok panasza van már ellenünk. A nagyságos asz- szony éppen most hozta föl előttem ... A férj: Nem tudtam, hogy neked az a kiszu- perált öregbutor több, mint én vagyok. A feleség: Nem. dehogy több. Miért mon­dasz Ilyet? De félek. Nem is említed, hogy mi­nek jöjjek ki, hová megyünk, mit akarsz? Mióta itt lakunk, nyár óta, úgy meg voltam nyugod­va. Még jó is, hogy ilyen szigorúság van itt. Ha megtudják, hogy kiszöktem, megvonják a la­kást és tudod, hogy egy darabig ... addig még, amig egy kicsit összeszedjük magunkat, szüksé­günk van rájuk... Kiakovszkynét, azt a len­gyel nőt... azt Is hogy kidobták, amiért este kijárt. A férj: Nézd, ez egészen más. Nevetségesnek mondhatnám, ha nem volna !ea!ázó és elvisel­hetetlen. Évek óta vagy a feleségem és most ilvesmin kell vitatkoznunk. Nevetnem kellene •napunkon, olvan furcsa ... A feleség: Az élet tele van furcsaságokkal. A férj: Túlságosan igaz. Az előbb, amig itt vártalak, belémakadt egy régi ezredtársam. Mintha tegnap látott volna, olyan egyszerű hangon kérdezte: Mit csinálsz itt, drága fiacs­kám? Elmondtam neki, hogy itt lakunk az ala­pítványi házban. Hát kivel laksz, ha ..lakunk", nevetett ő vissza. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents