Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-13 / 36. (3885.) szám

XV. évf. 36. (3885) szám • (SŰtSrtÖk • 1936 február> 13

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fi képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 K{, vasárnap 2.- Ki.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága II„ Panská u I i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON; 3 0 3 1 1. • »

SÜRGÖNYÖM HÍRLAP, PRftHfi.

Befejezéséhez közeledik a miniszterelnök párisi tartózkodása

Hodza Milán összefoglalja párisi utjának céljait és indítványait

Osztrák-magyar-kisantant-baHtánantant csoportosulást kíván Együttműködés a háború ellen - A német veszély

Hodza Parisban

(sp) Prága, február 12.

Kívánnivalót a miniszterelnök párisi fogadtatása nem hagyott hátra s akik az utat tervezték, meg lehetnek elégedve. A Sorbonne ünnepe gyönyörűen sikerült, a humanizmus, a pacifizmus, a demokrácia szólamai pazarul csengtek a Fény városának akusztikájában, a visszhang sem volt megvetendő. Mégis, valahogy sután hangzottak a béke és a szelídség jelszavai ugyanakkor és ugyanott, ahol más termekben a történelem Volkánoszai élesnél élesebb fegyvereket kovácsoltak s nem rejtették véka alá szándékaikat, ami egy véd- és dacszövetség megkötése, egy katonai szerződés és egy állam bekerítésének terve volt. Hodza a békét ünnepelte Lebrun tapsai között, de Tucha- csevszkij a francia tábornokokkal tárgyalt, fegyvergyárakat látogat és a Palais Bourbon ratifikálja a háború utáni idők leggi- gantikusabb katonai szerződését, amely ismét közös táborba hozza az oroszok tízmilliós és a franciák ötmilliós hadseregét. Melyik az igazi a két ünnep közül? Hodzáé vagy Tuchacsevszkijé? Avagy a kettő ösz- szefügg? Akivel a francia szerződést köt, eo ipso „a békét akarja'*, noha a szerződő felek egyike az a szovjet, amely három évvel ezelőtt még a világhóditás vádjával terhelten állt pellengéren az európai közvélemény előtt?

Egyre megy, ne kutassuk. A németek, az olaszok, a japánok dolga e kérdés eldöntése, esetleg a lengyeleké, akik máris jelentkeztek, hogy nem nyelik le békén a francia—szovjet segélyszerződést s ha kell, hasonlót kötnek a németekkel. Bennünket nem Tuchacsevszij, hanem Hodza tárgyalásai érdekelnek, habár az előbbiek rőt fénye árnyékot vet az utóbbiak galambfehér szelídségére. Az ünnepek leírásán kívül nem sokat tudtunk meg a Párisban folyó középeurópai tárgyalások érdemleges tartalmáról, hacsak nem elégítenek ki a dezsönéken és dinéken résztvevők fényes névsorai, melyeket buzgón közölnek a prágai újságok. Ezenkívül a csehszlovák miniszterelnök sokszor és bőven nyilatkozik s igy figyelemmel kísérhetjük nézeteit, ámbár az interjúk garmadájából sem hámozhatunk ki pozitívumokat s nem találjuk bennük a rugót, amely lendületet adna a tervezett középeurópai kibontakozásnak.

Halljuk, hogy az alaptétel egyrészt Ausztria határainak garantálása, másrészt a kis- antant és a római paktum államainak „ösz- szeegyeztetése.'* Ezt tudjuk, mert gyakran hallottuk. De hogyan elkezdeni a munkát? Amióta kisantant van, mindenki tudja, hogy a középeurőpai megoldás egyetlen lehetősége a két táborban levő országok ki- békitése, senki nem mond tehát újat, ha más megfogalmazásban leszögezi a régi. magátólértetődő igazságot. Eddig az „ösz- szeegyeztetés" lehetetlen volt, mert egyetlen fél sem engedhetett elveiből. Elvitathatatlan, hogy az osztrák álláspont meglazu- lása következtében kilátás nyílt a közeledésre, legalább a részlegesre, de az első lépés nem jelenthet eredményt s a: cél még vajmi távol ring. Hodza Milán az osztrák kérdés megoldásánál elveti azt a két lehetőséget, amire Ausztriában gondolnak, elveti a csatlakozás és a Habsburg-restaurá- ció eszméjét s harmadikat ajánl: az osztrák határokat egész Középeurópa garantálná, Ausztria szomszédai, a kisantant, a balkánPáris, február 12. Hodza Milán miniszterelnök a francia fővárosban nyilatkozott a Figaro munkatársának.

Az egész világ egyetért abban — mondotta —■, bogy a világháború veszedelmét ki kell küszöbölni. Helyre kell állítani az

I egyensúlyi helyzetet a jelenlegi külpolitikai erők között. Németország nem jelent többé veszélyt, amint Keleten és Nyugaton egyaránt erős gáttal áll szemben. A készülő blokk azonban nem elégséges jellegű s mindenki számára nyitva hagyja a kaput, aki csatlakozni akar hozzá, igy Olaszország és Magyarország, sőt Németország számára is, ha a birodalom akarja. A népek nem élhetnek többé a holnaptól való aggodalomban.

Az osztrák—csehszlovák közeledésre vonatkozóan a miniszterelnök kijelentette, hogy egyesek szerint Bécs számára csak két lehetőség létezik, a restauráció vagy a csatlakozás.

— Harmadik lehetőség is van — vélte Hodza — s ez a kollektív biztonsági rendszerhez való csatlakozás, amely garantálja Ausztria határait. Pacifista demokraták vagyunk és egyetértésben akarunk élni szomszédainkkal. Éppen ezért azon a véleményen vagyunk, hogy a római szerződés aláírói, a kisantant és a balkánantant együttműködésével teremtett egyensúlyi helyzet előkészítését azonnal meg kell kezdeni.

Hodza Milán a Journal munkatársának is

antant, Olaszország s esetleg mint távolabbi gáráns Franciaország, Anglia és Oroszország. Szintén régi elképzelés, eddig szintén keresztülvihetetlen volt. Hodza elképzelésében az uj egyedül az, hogy az osztrák függetlenség megvédését összeköti a középeurópai államok gazdasági és esetleg politikai összefogásával, amennyiben hangoztatja, ha sikerül a római paktum és a kisantant gazdasági és politikai érdekeit közös nevezőre hozni s létrejön az uj dunai blokk, automatikusan megoldódott az osztrák függetlenség kérdése is, mert a nagy dunai Egység a magáévá teszi az osztrák függetlenség védelmét. Hodfa szerint a nyugati hatalmak kötelessége, hogy egyrészt gazdasági kedvezményekkel, másrészt megfelelő politikai nyomással lehetővé tegyék e fontos dunai megegyezést, amely kizárólag a nyomorúságos középeurópai gazdasági állapotok megjavításának alapján épülhet fel —■ s ezért igyekszik pozitív gazdasági terveinek megnyerni a nyugati vásárlóközönséget.

Céltudatosságát jellemzi Olaszország feltűnő

nyilatkozott. Mindenekelőtt kijel*entette, hogy az eddigi tapasztalatok Középeurópa azonnali átszervezését követelik,

— Nem hiszek a közveden veszedelemben, nem azért, mert a nemzeti szocialista támadó erő lendületét lebecsülöm, hanem, mert bízom a német tábornokok okosságában, akik kerülni akarják a nyaktörő politikát és kellő előkészítést kívánnak. Természetesen a németek nem adják &L követeléseiket, csupán diplomáciájukat uj módszerekre álitják át. A helyzet eléggé komoly igy is és feltétlenül a veszély kikerülésére kell törekedni.

Az Ausztriával való tárgyalásokról' a miniszterelnök a következőket mondotta:

körüludvarlásánaik ténye„ is. A véleményünk szerint a csehszlovák minisztere Inak egyik nyilatkozatában messzebb ment, mint a genfi szellem megengedi, amennyiben az abesszin konfliktus olyan megoldását kívánta, amely „megfelel Olaszország dicsőséges múltjának, nagy küldetésének, önérzetének és tradíciójának". Csaknem ugyanazok a szavak, amiket Mussolini mond, — mit szól hozzájuk a második inter- nadonále és a népszövetség közvéleménye? Az állandó udvarlás Olaszország felé nem annyira Hodza Milán világnézetéből fakad, ámbár ezzel sincsen ellentétben, mint inkább annak belátásából, hogy Olaszország „placet“-je nélkül lehetetlen elérni a kitűzött középeurőpai célt és Ausztria sem rogy a kisantant ölelő karjaiba. Az osztrák-csehszlovák kibékülés mindössze függvénye az olasz-kisamtant kibékülésnek és szemmeílátható, hogy Hodza Milán most teljes erejéből az utóbbira törekszik. Egyizben — 1935 tavaszán — az ut már elő volt készítve, talán most sikerül isimét rendbehozni s azzal megindulni a középeurőpai cél s az osztrák függetlenség biztosítása felé.

Egyetlen országról esett kevés szó eddig Hodfa Milán nyilatkozatában: Magyarországról. A magyar kérdést az interjúk kikerülik, mint a macska a forró kását. Sem mellette, sem

— Prága és Becs között csak laza döntőbírósági eljárás létezett. Felmondottuk és helyébe tartós barátsági paktumot, támadást kizáró szerződést és esetleg segélyszerződést akarunk helyezni. A régibb értelemben vett dunai paktumról nem lehet többé szó* Boldog volnék, ha Jugoszlávia és Románia ugyanarra az útra lépnének, amelyre Csehszlovákia lépett. Ausztriának olyan garanciák adhatók, melyeket a Habsburg-restauráció nem adhat meg. A Habsburgok visszatérése a kisantant véleménye szerint kizárólag Hitler céljait szolgálná. Hiszek annak a politikai s gazdásági megszervezésnek lehetőségében és szükségességében, amely a kisant3ntot és Ausztriát összehozza és amelyben Magyarország is helyet foglalhat* Szinte fölösleges hozzáfűznöm, hogy ez az uj csoportosulás senki ellen nem irányul, legkevésbbé Olaszország ellen.

ellene nem szólnak, látszik, hogy a probléma nyitott. Magyarország semmiféle középeurópai megoldásba nem egyezhet bele, amely egyrészt nem rendezi legégetőbb sérelmeit, másrészt a leghatalmasabb középeurópai partner, Németország kikapcsolásával készül. Az idő sem a legalkalmasabb talán a dunai megegyezésre, mert nem volna szerencsés, ha a középeurópai népek „összeegyeztetése" a francia—orosz szövetség fegyvereinek árnyékában, Olaszország afrikai elfoglaltságának Idhasználásával és egyáltalán a népeket rontó Mars isten jegyében keletkezne, vagy még határozottabban: ha a dunai egységből láncszemet kívánnának kovácsolni a német birodalom köré tervezett láncba. Néha mintha azt éreznők, hogy Hodza Milán a középeurópai gazdasági közeledést csak Ausztriával s Magyarország nélkül óhajtja megteremteni. Nem szerencsés megoldás és különösen Szlovenszkón és Kárpátalján keltene csalódást, ahol a krízis enyhülését részben a Magyarországgal való kereskedelmi forgalom ujrafölvételétől remélik. Marryarország azonban oktrojált és érdekeit figyelembe nem vevő „barátságot" nem fogadhat el, s igy föltétien kötelessége azoknak, akik a középeurópai békét menezselik, hogy a nagy összeegyeztetésnél a magyar érdekeket is összeegyeztessék terveikkel.

„A középeurőpai egység kiépítése"

Paris, február 12. A mai Intranzigeant munkatársa beszélgetést folytatott Hodza Milán miniszterelnökkel, aki részletesen nyilatkozott tegnapi és mai tárgyalásainak problémáiról. A miniszterelnök hangsúlyozta a hagyományos francia—csehszlovák barátságot, majd vázolta Csehszlovákia történelmi küldetését, amely szerinte abban áll, hogy a köztársaság közvetítő legyen nyugat és kelet között.

A középeurópai szerződés tervéről szólva tévesnek minősítette azt a véleményt, hogy a szerződés megkötésére irányuló tevékeny* ség bizonyos éllel történik mások ellen. Egyetlenegye csehszlovák javaslat sem érinti Olaszország érdekeit és Középeurópa meg- szervezésénék terve nem irányul a német birodalom ellen sem.

— Törekvésem az, hogy mindenekelőtt o)v középeurőpai szerződést kössünk, amely Németország részvételével belli ©sziked jék a kol-