Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-11 / 34. (3883.) szám

^RAXM-MaG^U-HIRIíAR 1936 február 11, kedd. EGÉSZ VILÁGON UNIKUM •* mSB meri Júsabb sótartalmánál fogva a leghatásosabb. Kiég mér ♦e pohárral. Kapható kisüveg la. A kamara bizonyára csütörtökön határoz ebben az ügyben, ha sikerül a középpártok ellenállását megtörni. Illetékes körök szerint a szerződés ratifikálása biztosítva van a Francia parlamentben. Ólat >némei ellenlártnraláiolt 1 London, február 10. A Daily Tele- graph szerint Berlin és Róma között tárgya­lások folynak, amelyek a locarnói szerződés aláíró hatalmait joggal érdeklik. Nem lehe­tetlen, hogy Olaszország az olajzárlat beve­ságok egyik rezére és leghühb szolgája. Az ünnep nomcsak Masaryk ünneplése, hanem! az európai demokrácia nagy szimbolikus ünnepe és a csehszlovák—francia őszinte barátság kihangsulyozása is. Boréi szerint a demokrácia túljutott a krízisen cs ismét fel­felé menő irányzatot mutat Európában. A megnyitó beszéd után Celestin Bouglé egyetemi tanár beszólt. A francia kormány nevében Fián din külügyminiszter méltatta Masaryk érdemeit, mig a nagy ünnepi be­szédet Hodza Milán mondotta. A megnyilat­kozásokat Surrant francia miniszterelnök zár ásza vai fejezték be. Sarraut volt egyéb­ként az, aki az egész ünnepen elnökölt. A Dár sí konferenciák második szakasza A francia l'apok vasárnapi és hétfői szá­maikban sokat foglalkoznak Hodza minisz­ter nők párisi u azácávaí. Hangsúlyozzák, hogy iaz utazással a párisi diplomáciai kon­ferenciák második fontos korszaka nyílik meg. Túlírcoevszkij szovjetorosz marsall is a francia fővárosba érkezett és ugyancsak különböző megbeszélést folytat az illetékes francia államférfiakkal. A radikális szocia­lista Republique Hodza személyiségét elem­zi és kijelenti, kegy a ceehsclovák miniszter- elnök bes'ámo) Flandin külügyminiszternek az osztrák kancellárral történt megbeszélé­sekről. Flandin viszont a közelmúltban le­folyt párisi tárgyalások eredményéről tájé­koztatja Hodza Milánt. Raüf hálják az orosz-francia szerződést Tubacsevszkij orosz marsall vasárnap délután érkezett a francia fővárosba, ahol a pályaudvaron Georges tábornak és több ma- gasrangu vezérkari tiszt fogadta. A marsall a Rue Grenelíe egyik szállodájában lakik. Épp úgy, mint Londonban, Párisban is tár­gyalni fog a politikai és katonai személyisé­gekkel a nemzetközi politika aktuális kérdé­séről. A francia kormány megtette az utolsó előkészületeket a francia—szovjetorosz köl­csönös megsegiíési szerződés ratifikálására. zetésekor elhagyja a népszövetséget és sza­kit a locarnói szerződéssel i3, ami természe- esen azt jelentené, hogy Németország Í3 szakit az 1925-ös megállapodással s elkezdi a rajnai vidék katonai megerősítését. Ha Németország barátságos gesztust tesz Olaszország felé, Olaszország Hajlandó a birodalmat támogatni a locarnói szerződés ellen viselt hadjáratban. Hitler egyelőre nem határozott, mert kiméin i akarja Nagy- briíanniát. Az olasz—német tárgyalások fő­leg Rómában folynak. Idegesség Berlinben Berlin, február 10. A vasárnapi lapokj hosszú vezércikkekben kommentálják az el­múlt hetekben Párisban befolyt diplomáciai tárgyalásokat. A cikkekben bizonyos ide­gesség mutatkozik. A vezérmotivum a Né­metország elszigetelésétől való félelem. A Völkjscher Beobachter párisi munkatársa a következőket irjaí — A német veszedelem elkopott jelszava ismét a francia külpolitika alfája és ómegája lett. Az uj ur bevonulásával a Quai d‘Or- sayre visszatért Baríhou szelleme és német- ellenes bekerítő politikája, amely Laval uralma alatt háttérbe szorult. A békepoliti­kát nem tartják többé fontosnak és a biro­dalmat ismét támadó szándékkal vádolják. Srcraut kormányának első tettei magukon viselték ennek az uj politikának ismertető jeleit. Flandin uj irányzata a baloldalt akarja megnyerni és Paul Boncour német­ellenessége túltesz minden eddigi mértéken. Az eknult betek tanácsko ásainak határo­zottan németellenes éle volt. A cikkíró ezután közli a Temps tegnapi cikkét és Massigli nyilatkozatait, majd a kö­vetkezőket jelenti ki: — Flandin és Edén eleő találkozását tel­jesen a németelleneoség jellemezte. Ugyanez a szellem vonult végig a többi államférfiu és uralkodó tanácskozásán. A francia ka­mara a jövő héten végleg megs ilárditja a francia—orosz szövetséget és ujebb lépé3í tesz Németország bekéri ésc felé. A tárgya­lások el'3ő szériája némeíellenes volt s ugyanezt a célt fogja szolgálni a pári-i tár­gyalások jövő héten meginduló második szériája is. Megfejtették a hűn nyelv titkát? Budapest, február 10. A nyugatázsiai kultú­rák tanulmányozására alakult uj tudományos társaság tegnapi első ülésén dr. Mészáros sze­gedi egyetemi tanár érdekes előadást tartott a legutóbb talált hun nyelvemlékről. Mint ismere­tes, Szeged közelében nemrégiben régi hűn sirt tártak föl s a sírban egyebek között egy arany­tál is volt, amelyen görögbetüs szöveg olvasható. A szöveg isme­retlen nyelven van írva. Nyilvánvaló, hogy hűn nyelvtöredékkel van dolgunk. A nyelvtöredék tudományos szem­pontból mérhetetlen jelentőséggel bity mert eddig a hűn nyelvből mindössze egynéhány szót ismertünk, az is csak görög följegyzésekben maradt fönn. Ez az első igazi hűn szöveg. A hűn nyelvről eddig csak nagyon homá­lyos fogalmaink voltak.. Voltaképen azt sem tudtuk egész biztosan, hogy a húnok mongol vagy török nép voltak-e. Mészáros tanár meg- állapitása azért bir szenzáció erejével, mert sze­rinte az aranytálon talált följegyzés azt bizonyítja, hogy a hűn nyelv nem tartozott a török nyel­vek közé, hanem a ma is élő kaukázusi nyel­vek egyikéhez hasonlított., A nyelvemléket ennek a nyelvnek a segítségével sikerült megfejteni. A szegedi tudós fejtegeté­seire visszatérünk. PRÓBA Irtas Falu Tamás Érett őszi délután volt. A lugasban részeg 1 da razsak döngicséltek. A szőlővesszők sár­ga és bordó kincsekkel pompáztak. Nagy nyugalom érződött mindenfelől, a természet nyugalma, a békességé és a bőségé. —■ Jancsi! — Tessék. —> Valamit akarok neked adni. — Ugyan mit, édesapám? —- Várj csak, majd kihozom. Az öreg bement a házba s nemsokára visszajött. — Ismered, ugy-e, ezt a nyakkendőtűt? Szegény Móry Pétertől kaptam, aki a leg­jobb barátom volt. Az esküvőmre lepett meg vele. Most neked adom. viseld egészséggel. Már jogász vagy. fiatal ember, hivalkodás nélkül hordhatod. Különben sem rikító ék­szer ez, nézd csak. Letette a tüt az asztalra. A szokásos nagyságú nyakkendőtű volt. egy kis falevelet ábrázolt, melynek alsó vége befelé kunkorodott. Befelé kunkorodó részében egy korálrudacskát tartott vízszin­tes irányban. Az öreg betűzte a tüt a fia nyakkendő­jébe. — Viseld egészséggel. A tü ezzel uj életet kezdett. Kikerült a sötét fiókból, az emlékek múzeumából s be­vonult az életbe, a helybeli jogakadémia vi­dám za'ába. Pagyogott a korzón, sárgállott színházban és templomban és sütkérezett szép Fnyok szeme sugarában. Farsang vé­ge felé pedig olyan szerepet kapott, ami­lyenben hosszú élete alatt sem volt része. Jánoshoz, a tü tulajdonosáJKM, beállított egy barátja. — Jancsikám* kis szívességre kérnélek. —< Készséggel, ha megtehetem. Tegnap balszerencse üldözött a kör­ben. elvesztettem az utolsó filléremet is. Pár nap múlva elseje lesz, megkapom hazulról a zsebpénzemet, de addig sem járhatok üres zsebbel. Segíts valahogy rajtam. —' Sajnálom, pajtás, magamnak sincs. Tudod, hogy az öregemtől csak a legszük­ségesebbet kapom. — Hát ha pénzed nincs, add kölcsön a nyakkendőtűdet. A zálogházban adnak rá pár koronát, ez elég lesz elsejéig. —> Jó, jó, de mit szólok, ha az apám ke­resi? — Mondhatod, hogy elgörbült, vagy hogy kiesett belőle a korái s bevitted az ékszerészhez. — De aztán elsején becsületszóra ... — Becsületszóra. A tü kirepült a nyakkendőből s beleke­rült a pajtás levéltárcájába. De nagyon tü­relmetlen lehetett, mert alkonyattájban már besétált a sárgára meszelt zálogház bolt­íves kapuján. Többen álltak már az ajtó előtt, esti szé- gyenkezők. akik kezükben tartották, vagy kabátjuk alatt szorongatták a remélt köl­csön fedezetét. Az ablakokat vasrácseik véd‘ék betörés ellen, az ajtó vasgerendákkal volt belül megerősítve, a két ablak közt három vas­szekrény állt rejtelmes kulcsokkal és kilin­csekkel. A plafonról nemcsak lámpa lógott alá, hanem pókháló is s a jobb- és baloldali n. ’lékszobák mennyezetig megrakott állvá­nyain sötét ruhák, kabátok szomorkodtak. A szorongató kéz elengedte az izgatott nyakkendőtűt. — Erre kérnék, amennyit lehet. — Azonnal. Az asztal nyikorgó kis fiókjából előkerült egy apró üveg. A benne tartott folyadék volt az arany szakértője. A választóvíz. Pár csepp ráhullott a tűre, a felső részé­re, mely a behajtott falevelet ábrázolta. Hogy a tü milyen választ adott a vegyi ha­tásra, messziről nem látszott, de hogy a zá­logházi ember homloka elsötétedett, messzi­ről is láthatóvá lett. A tü ijedten koppant az asztalon, ahová egy mérges lendület vetette. — Réz! — Az lehetetlen, — hebegte egy szívdo- bogásos hang. — Réz! — hangzott másodszor is a kö­nyörtelen végítélet. Nem volt helye fellebbezésnek, csak szé­gyenkezésnek a sorban álló emberek előtt. János nem akart hinni a fülének, mikor a váratlan híradást hallotta. —- Kérlek, ha nem hiszed, egy ékszerész­hez is beviheted. Akármelyik megmondja. —- Hát én megvizsgáltatom, mert az le­hetetlen, hogy apám réztüt kapott volna es­küvői ajándékba. Elmentek együtt a legközelebbi ékszerész­hez s véleményt kértek tőle. — Réz! —■ ejtette a tüt az asztalra az ék­szerész. Két egybehangzó szakvélemény után iga­zán nem lehetett többé aranyként tisztelni a becsületben megtépázott nyakkendőtűt. — Tedd vissza a nyakkendődbe, — hal­iaszott a gúnyos biztatás. —- Nem teszem én! Dehogy teszem! — És ha az apád kérdi, hol van a nyak­kendőtűd? — Akkor megvallom neki az egész histó­riát. Agyon nem fog ütni, hiszen végsó esetben tanúm lehetsz, hogy nem a magam anyagi fellendülése okából került a tü a vágóhídra. De nem várok, amíg észreveszi. München népe ünnepli Fauihaber bíborost Nemieti szocialista elleniüntetés Berlin, február 10. Fauihaber müncheni biboros vasárnapi prédikációja után nagy ' tüntetésekre került a sor a müncheni uccá- Jkon. A tömeg lelkesen állást foglalt a biboros :és a pápai nuncius mellett, mig a nemzeti szocialista párt tagjai ellentünteíést rendez­tek. A biboros vasárnapi szentbeszédében hevesen kikelt a nemzeti szocialista lapok vallás- és pápacllencs hazugságai ellen. Az egyik ilyen téves hir Fauihaber szerint az, hogy a pápa és Moszkva konkordátumot akar | kötni és együttes erővel íel akar lépni a nő­imet birodalom ellen. Százmillió tejes kötvény- hamisítás Romániában Bukarest, február 10. A Gr-oes-fóle vailuta- aifíér huViáimiai még el ecm esöndeeed'fceik 6 a ro­mán fővárosban ismét hatalmas arányú pénzügyi botrány pattant ki. melynek károsultja szintén a román államikincstáir. A rendfireég egy nagystílű, szél- 'bámocibaindát leplezett le, melynek tagjai a kincstárt rövid 'de alatt több mint százaiíililiió lej-jel károsították meg. Romániában a háború időjéből származó, nagymennyiségű hadúköil- csü.n-kötvény volt forgalomban, melyeket azon­ban eddig nem sikerűit értékes'feni. A kormány a műét hónapban elhatározta, hogy ezekkel a hadOkölesönkötvényekkei! lehetővé teszi az adók és egyéb közterhek fizetését A kötvényeket et­től az időtől kezdve rendes árfolyammal jegyez­ték a bukaresti tőzsdén is. Egy volt román főhadnagynak eddig meg nem állapított módon sikerült szert tennie száz darab kitöltetlen kötvényre. Ezeket különféle hatalmas összegekre kiállította, ráhamisitotta egy ezredes és egy tábornok nevét s a papí­rokat igen előnyös árfolyamon eladta. A fühiadnagy az üzlet kitűnő sikerén felbuzdul­va, összeköttetésbe lépett egy jónevü bukaresti ügyvéddel, egy bankigazgatóval és egy magas- rangú pénzügymiin’eztéri tisztviselővel. A társaság rengeteg hamis kötvény-blankettát nyomatott s azokat kiállítva, forgalomba hozta. A szélhámosság egész véletlenül pattant ki s a vizsgálat adatai szerint a társaság eddig is százmillió leit meghaladó összeggel károsí­totta meg a román kincstárt Az ügyben eddig számos letartóztatás történt s a közeli napokban további letartóztatások várhatók. < Nagyon furdal a dolog, hadd tudja meg az öreg is. hogy milyen ajándékot kapott a ba­rátjától, Estefelé lenn sétáltak a kertben. Az őszi termés alatt roskadozó fákat nézték, a piro­sodó almát és sárguló körtéket. A házak kertjei véggel találkoztak, nagy csend volt minden oldalon. — Apám, én szeretnék valamit megval- lani. Az apa a fia szemébe nézett, olvasni akart belőle: — Akkor talán menjünk a lugasba, csen­des beszélgetésre ez a legjobb hely. Mentek a lugas felé, elől az apa, utána pár lépéssel a fiú. János elmondta az egész történetet, elejé­től végig. A vizsgálatot és a felülvizsgála­tot. A reményt és a végleges csalódást. Az öreg közben szivarját tapogatta s nagyokat szívott belőle, aztán megszólalt: — őszintén megmondom, fiam, nem ha­ragszom rád. Még meg is dicsérlek azért, hogy a barátodon segiteni akartál. De na­gyon rosszul esik. hogy csalódtam a tűben. Ez a tü nekem jelkép volt. a barátság jel­képe. Most kötelességem volna mentcéget keresni a barátom számára, aki már nincs, aki már régen meghalt s most már nem véd­heti magát. Feltételeznem kellene, hogy nem ő csapott be engem, hanem őt csapták be s ő valóban aranyat akart adni. mikor ezzel a tűvel megajándékozott. Bizonyára igy is volt... Móry Péterről eqy pillanatig sem szabad hinnem, hogy értéktelen drótszálat tűzött volna esküvőmön a nyakkendőmbe ... A szivar közben magától füstölgött s füst­je eloszlott a pirosodó szőlőlevelek közt. — Hanem azért egy tanulságot leszűr­hetsz a dologból fiam, —■ folytatta az öreg. — Jól figyeld, hogy mit mondok. A barát­sággal lehet dicsekedni, a barátságot lehet fényesiteni, a barátságot lehet vitrinbe ten­|ni. Csak egyet nem szabad tenned a barát­sággal: nem szabad kipróbálnod. 2

Next

/
Thumbnails
Contents