Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-11 / 8. (3857.) szám

4 A kegyelmi bíróság ítélete előtt Újabb döntő tanukat vonultat fel a vád és a védelem a Hauptmann-pörben Ismét jelentkezett a titokzatos Faulkner ■ Hauptmannét is bekeverik a gyermekrab!ási ügybe Trenton, január 10. Holnap ül össze New Jersey állam kegyelmi bírósága, hogy ki­mondja a döntő szót Hauptmann ügyében. Egész Amerika közvéleménye lázas érdek­lődéssel várja ezt a döntést. Egyes helye­ken fogadásokat is kötnek a halálos ítélet vagy pedig az életfogytiglani fegyház mellett. Úgy az ügyész, mint a védő döntő küzde­lemre indul az utolsó huszonnégy órában. Hauptmann védője átnyújtotta a kegyelmi bíróságnak védence kegyelmi kérvényét és egyben bejelentette, hogy a holnapi tár­gyaláson számos mentő momentumot fog védence érdekében fölvonultatni a bíróság előtt. A bíróság ugyanekkor közölte a vé­dővel, hogy meglepetésszerűen tanú jelentkezett, akii Hauptmann feleségét látta rövid idővel a| Lindbergh-bébi elrablása előtt a Hopc- j welffarm előtti országúton. Érdekes, hogy ez az első eset, hogy Haupt-| mann feleségét kapcsolatba hozzák az el- rablási üggyel. Valószínű, hogy ez a megle- petésszerüleg jelentkező tanú az ügyész nagy adutja a védelemmel szemben. Ugyanekkor a védelem is tartogat egy adutól. New Jersey állam kormányzója ugyanis egy Faulkner nevű embertől Newyorkból1 le­velet kapott, amelyben a titokzatos levél­író figyelmezteti a kormányzót, hogy Hauptmann nem felelős a gyermek meg­gyilkolásáért és a legsúlyosabb büntetés, ami őt megilleti, az életfogytiglani fegy­ház, A titokzatos levél azért érdemel különö­sebb figyelmet, mert ugyanez a név és ugyanilyen aláírás volt látható azon a bankelismervényen is, amellyel a Lindbergh-bébi váltságdíját beváltották, A rendőrség annakidején megállapította, hogy az elismervényen szereplő Faulkner már néhány év előtt meghalt, igy tehát sem­miféle kapcsolatban nem lehetett az elrab- lási históriával. Érthető tehát, hogy nagy szenzációt keltett a titokzatos Faulkner újabb jelentkezése. A kormányzó azonnal írás­szakértőnek adatta át a titokzatos levelet és ezek i fogják megállapítani, hogy valóban azonos-e a bankutalványon szereplő alá­írással. Negyedszer tárgyalják a kilenc néger fiú bünpöréi Ncwyork, január 10. Egyidőben a Lindbergh- iiggyel újból tárgyalás alá kerül az Egyesült Álla­mok másik szenzációs és ugylátszik soha véget nem érő bünpere. A scottsboroi kilenc néger suhanc világszerte is­mert bűnügyét most már negyedszer tárgyalja Newyork állam íőtörvényszéke. A néger legények ellen, mint ismeretes, az a vád, hegy két fehér leányon erőszakot követtek el a vonaton. Az ügyész értelmi szerzőséggel Iíaywood Pattersont vádolja, akit már háromszor ítéltek halálra ée társaival együtt csak védőinek köszönheti, hogy még életben van. A védelem ugyanis barmadixben azzal döntötte meg az ítéletet a főtörvényszék előtt, hogy az ítélkező zsűri összeállítása alkotmányellenes volt, mert az esküdtek lajstromában nem vettek föl feketéket. A műit hónapban Scotteboroban összeállitotlák az uj esküdtek lajstromát és tizennegyediknek bevet­Disznóölés után kiirtotta a családját Bukarest, január 10. A Targuliu közelében lévő Maghiaresti községben Diaconissa Györ­gye nevű jómódú gazdálkodó eddig ki nem de­rített okból borzalmas családirást rendezett, A gazda udvarán disznóölés volt, amelynél a gaz­dának csaknem egész családja és közeli hozzá­tartozói segédkeztek. Munkaközben a gazda minden előzetes szóváltás nélkül a kezében lévő késsel agyonszurta sógornőjét, majd a megré­mült családra vetette magát és feleségét, apósát, valamint anyósát súlyosan megsebesítette. Ami­kor véres tette után hirtelen magához tért, any- nyira megrémült szörnyű tettétől, hogy a ház udvarán lévő fára fölakasztotta magát s mire levágták, már nem volt élet benne, A súlyosan sebesült családtagokat kórházba szállították. teik egy négert is. Az uj tárgyaláson ismét tanúnak I rendbeli bűncselekménnyel vádoLja, a négerek pe- idézték be Bricet Viktóriát, aki eskü alatt vai'otta. Idig változatlanul ártatlanságukat hangoztatják. Ya- hogy rajta és társnőjén a négerek erőszakot követ-1 lószimiü, bogy még ebben a hónapban ez a végelát- tek el. A kilenc néger fiút az ügyész tizennyolc | hatatlan ügy is befejezést fog nyerni. Tengerparti kastélyba zárkóztak a kémiai háború várurai A Du Pont-család története a guillotine elől elmenekült őstől a mai Du Pontokig Newyork, január 10. Húszmillió (példányiban fogyott el eddig a világháború legnagyobb fezőrjének, a titokzatos Sir Baziil Zacharofii­nak az életrajza, amely egész sereg uj, eddig ismeretlen adatot sorol fel a halál legnagyobb szállítójának életéből, de mégsem tudja pon­tosan meghatározni összegszerűleg azt a va­gyont, amelyet pusztán hadifelszerelések szállá fásával gyűjtött. Még pontos lakhelyét sem tudja a világ, de annyi bizonyos, hogy keze mindenüvé elér, oda, ahol csak a leg­kisebb esély van arra, hogy a fegyverek és ágyuk dörgéséből horribilis vagyonát tovább növelje. A háború legnagyobb kalmárjának sokan követték a példáját, de vannak szép számmal olyanok is, akik vele egyidőben kezdték el ezt a szörnyű mesterséget. Most, hogy megjelent az életrajza, uijiból aktuális lesz a kérdés, kik voltak Zacharbff kortársai? Kétségtelen, hogy a rangsorban utána a Du Pont-dinasztia következik, amelynek élete bár nem olyan titokzatos, mint Bazil Zaűharoffé, de világ­viszonylatiban is mamiul vagyont gyűjtött a hadifelszerelések szállitásából s ha gondosan kutatunk a família életrajzi adatai között, kiderül, hogy sokkal hamarabb kezdték el a kalmárko­dást ezen a téren, mint Zacharoff, amennyiben manipulációik még a francia forradalom Idejébe nyúlnak vissza. A Du Pont-dinasztia A Du Pont-diinasztia megalapítója Pierre Sámuel Du Pont Lavo isi ennek, a világhírű kémikusnak volt asszisztense a francia forra­dalom idején. Lavo isi ért hazaárulási pörbe fogták akkor, mert kiderült róla, hogy talál­mányait az ellenséges államoknál értéke­sítette. Életének guillotin vetett véget s ekkor asszisztense, P. Sámuel Du Pont kénytelen volt Ameri­kába menekülni. Egy kis amerikai városkában, WiLm ing ion­ban, telepedett le s tulajdonképpen csak ekkor kezdte megismerni nevét a világ. Wilmingtonban kis lőpormalmot alapított, amely száz évvel később az egyik leg­nagyobb háborús vagyon forrása lett. Sámuel Du Pont egyetlen fia szakismereté­vel és üzleti érzékével túlnőtt az édesapján. Atyja halála után vette át az üzletet, amely­nek rendkívül jól jött az amerikai polgár­háború. A háború következtében a Du Pont- vágyon megkétszereződött, ez az idő azonban csak szerény „előcsatározás“ volt a későbbi manőverekhez képest. II. Dupont fénykora akkor bontakozott ki a maga teljességében, amikor Amerika meg­üzente a háborút Spanyolországnak. A hábo­rú eredményeképpen II. Dupont egyszerű kis lőpormalmát valóságos várrá építette ki, a legmodernebb technikai fel­szerelésekkel s a munkások hatalmas létszámával. Dupont üzleti tevékenysége azonban még mindig nem volt olyan nagyarányú, hogy nevét meg­ismerhette volna az egész világ. Egy neveze­tes levéllel vonult be aztán a halál kalmár­jainak nagyjai közé. A levelet az Egyesült Államok akkori elméikének irta s felajánlotta, hogy bármilyen nagy mennyiségben szállít hadianyagot wilimingtomi gyárvárából az ame­rikai hadiseregnek. Az ajánlatot a szenátus egyhangúlag elfogadta s meg is bízták a 'szállításokkal II. Dupont, aki ezen az egyet­len szállításon több mint egymillió dollárt szerzett, vállalatát hamarosan részvénytársa­sággá alakította át s ettől kezdve üzleti ösz- szeköttetéseit valamennyi kontinens országai­ra kiterjesztette. A wilmingtoni gyár újabb fejlődése a világháborúnak köszönhető. A gyár akkori feje már III. Pierre Sámuel Dupont volt, aki azzal kezdte működését, hogy a 6000 nvunkáslétszámot először 20.000- re, majd a háború közepén 100.000-re emelte fel. A városka képe teljesen megváltozott, rövid esztendők alatt hatalmas gyárvárossá fejlő­dött ki, amelyben a kémények százai ontat- ták a halál fojtó füstjét. A világháború kitörésétől kezdve a gyár egyre hatalmasabb arányokban fejlődött. 1916-ban már egy-cgy Dupont-részvény után 60—70 százalék osztalékot fizettek. Delaware állam, amelyben Wilmiington fek­szik, óriási fegyverraktárhoz hasonlított, ahol a munkások százezrei gyártották a hadianya­got. Roskadásig megrakott vonalok alatt dü­börgőit a föld, hajók százaitól hullámzott a tenger: innen szállították a halált a világ minden résziébe. És a Dupont-család vagyona minden egyes kilőtt golyóval nagyobb és na­gyobb lett. A háború befejeztével a Dupont r.-t. 500 millió dollár nyereséget matatott ki könyveiben hadianyagszállitásbóll. A háborús vagyon átmentése Witmington aztán csakhamar szűknek bizonyult, úgyhogy újabb területeikről kellett gondoskodni a gyár terjeszkedése céljából. Lassan az egész amerikai hadd anyagipar a Dupont r. t. elmöklése alá került. Óriási költ­séggel építettek egy hatalmas gyártelepet, amelyben a háborúk legújabb szörnyetegeit, a mérges gázbombákat gyártották. A kémiai háború árnyékában Dupont csendes társa, „a halál" még jobban növelte a részvénytársa­ság üzleti nyereségét. A Dupontok közül III. P. Dupont rendelkezett a legnagyobb üzleti érzékkel és szimattal, amikor jóelőre megérezte a dekonjunktúra szelét, közvetle­nül a háború után. Már akkor tudta, hogy a világégésnél hatalmasabb katasztrófa, világ- gazdasági krízis következik. De a világkrizis nem érte készületlenül Du- pont-ot, mert hadianyag gyárainak egy részét idejekorán közhasználati cikkek gyártására alakította át. Mintegy harminc gyártelepen nyersanyago­kat, müselymet, műbőrt és müelefántcsontot állított elő vagon bét elekben s a részvénytár­saság reklámját a hirdető vállalatok, lap- konszernek és a rádiótársaságok még jobban elősegítették. Dupontnak tehát könnyű volt megbirkózni a gazdasági krízissel, amelyből Amerika milliomosai közül egyedüli talán csak ő került kii érzékenyebb veszteség nélkül. VárstHúsban épített kastélyában a tenger­parton, New Castle kikötője fölött nevelj két fiát III. Dupont. A két Dupont junior leg­fontosabb tantárgya a földrajz. Hatalmas térképek fölé hajolva indulnak világkörüli felfedező útra, hogy olyan he­lyeket kutassanak fel, ahol még ismeretlen a Dupont név. Hí. Dupont két fiával ebben a várkastélyban tervezi ki újabb hadjáratait, itt számítják ki — pontos statisztikát vezetve a halottak azá­1936 január 11, szombat. ■IMHraBBQBDEnHBHBH Uadti féte$e$ tíl Irta: Kosztolányi Dezső Az erdő, melyet még vidám nyarából ismerek, csöndesen alszik téli subájában. Most a pádon nem mi ülünk, csak a hó, vastagon, egy méter magas­ságban. Annyi van Itt ebből a hideg, szüzl patyo­latból, lábunk alatt, fejünk fölött, jegenyefenyők koronáján, mint a fertőtlenített vattából egy kór­ház raktárában. Miért idézi a hó mindig gyermekségünket, azt az Időt, amikor három-négyéves korunkban a fü­tött ebédlő ablakából először pillantottuk meg a szállingózó, gyapjas pihéket? Az esőt is körül­belül ebikor vehettük észre először. De az nem ha­gyott bennünk Ily nyomot. A hó évente úgy tér vissza, mint végzetes emlék, régi üzenet az esz- mélkedés őskorából, hogy érzékelni és gondol­kozni még egy volt. Minden téli táj egy gyermek­szobához hasonlít. Több mint ezer méterre vagyok a tenger szine fölött. Alattam felhők libegnek. Kezdem lenézni őket. Hóemberekkel találkozom utamon, de feltűnően sok lióasszonnyal is. Ez újabb jelenség. Azelő.t ismeretlen volt. Amint a villamosban feltünedeztek a kalauznők, a kórházban az orvosnők, a törvény­széken az ügyvédnők a hóasszonyok is megfu­tották a maguk pályáját ebben a haladó század­ban s a nőiiralom diadalaképpen igy sorakoznak elém kristályhóból kifaragva, carrarai Fehérség­ben, vénufci idomokkal, vagy tohonyán tenyeres- talpasan, mint elhízott némberek, bő szoknyában, ténsasszonyi köténnyel, zsírpárnák mögül pislogó szemmel, homlokukon piros, kék szalaggal. Hány eleven sufF ragéit e-nek kellett FölpoFoztativa magát rendőrökkel, berekedni a szónoklásban, börtönt ülni, amíg ezt elérték. Tisztelettel tekin­tek a hóasszonyokra. Előre köszönök nekik. Milyen színek vannak? Fehér zöld, Fekete. Egy didergő csipkebokron egyetlen piros bogyó virít, mint Fázó kisgyermek orrocskája. Mutattak sárga havat is, több négyzetméternyi területen. Ez tátrai sajátosság. A lenn tenyésző apró gombák mi- riádja Festi sárgára a hó szőnyegét MegáMapitot- ták, hogy kék és piros hó is akad. Errefelé a ter­mészet kendőzi magát. Szürkületkor a hegyek közt eltévedek. Kopott, sötét vándorok jönnek velem szemben. A siklói­don talán tartanék tőlük. Itt nem. Arra gondolok, hogy nem lehetnek egészen alacsonylelkü embe­rek azok, akik ily magasra fölmásztak. Sütkérezem a rejtélyes ibolyántúli sugarakban. Arcom rózsaszínre égett. Ha az árnyékban 15 Fok hideg van, a napon néhány lépéssel odább 15 fok a meleg. Lenn a völgy didereg. Fönn a hegy üstöké izzad. Esténként az alanti lámpafények úgy sziporkáznak ide, mint a csillagoké Ledobjuk felöltőnket, nyakbavető kendőnket, hajadonfőit sétálunk a hidegben, a záporpatakok között, me­lyek jégtől kérges medrükben, fagytól csipkézett hidak alatt őrjöngve, harsány lármával tajtékoz- nak. A szél oly metsző, mint az ablakozók üveg­vágó gyémántja. Mélyen benn az erdőben, ahol már csak állat­nyomokat lelek, elémjön egy őz. Hatalmasan meg­riad. Jaj, hogy tud félni. Fekete szeme csupa könny. Egyik elülső lábát fölemeli s mozdulatlanul rám mered. Én is megijedek a félelmétől, a ria­dalmától. Először látok igy őzet. Eddig többnyire csak étlapon vagy tányéron láttam a combját, vagy a gerincét, áfonyával. Most előttem az egész őz, áfonya nélkül. De nem. Mellette egy áfonyabokor hajlong. Az őz áfonya nélkül egy lépést se tesz. 5,500.000 vörös vértestem 6,100.000-re szaporo­dott. A többletet a határon nem vallottam be. Át­csempésztem. (T á t r a s z é p 1 a k.) zairól — hány embernek kell addig meghal­nia, amíg a Dupont-család jelenlegi vagyona ímegdup liá zódik. Az élőhalott Du Pont A nagyapának sikerült megmenekülnie a francia forradalom és az erőszakos halál elől, amelyet másfél évszázad óta szállított a Du Pont-família a világ minden részébe, III. Du Pont azonban nem kerülhette el vég­zetét. A Lindlbergh-esetig gondtalanul élt, de attól kezdve valóságos testőrséget szer­vezett maga és fiai köré, hogy az vigyázzon testi épségére. A gangszterek ugyanis többször megfenye­gették, hogy elrabolják gyermekeit, akik, ha életben maradnak, úgyis apjuk örökébe lépnek. Ettől kezdve III. Du Pont állandó rettegésben él. A család nem vitette zárt intézetbe, hanem otthon ápolja. S azóta éjszakánként, világos pillanataiban, III. Du Pont úgy érzi, hogy véríolyón csónakázik egy kis lélekvesztön s hatalmas arany­hegyeket görgetnek feléje a hullámok. A haldoklók hörgése — amely eddig legszebb muzsikája volt III. Du Pontnak — most egyre jobban őröli agyrostjait s bármelyik percben bekövetkezhet az a pillanat, amikor a halál örökre lezárja a világháború egyik leg­nagyobb kalmárjának száját, azt a szájat, amely egyetlen parancsszavával a halál ka­tonáinak százezreit állította csatasorba .,. Az első miit óh

Next

/
Thumbnails
Contents