Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-10 / 7. (3856.) szám

4 _____________________________________________ 1936 január 10, péntek. Tár sadalmi Elet mmmmammmmmBsmmm Ki volt Lambrecht Kálmán, a jászói barlang ősmadarainak világhírű ismertetője? Alig hiszek a szememnek, amikor halálhí­rét olvasom. Két hónappal ezelőtt beszéltem vele utoljára. Ott ült szerkesztőségi aszta­lánál, kéziratok halmaza között, rövid an­gol pipa a szájában, vagy szivar, «— nem emlékezem pontosan. Csak azt tudom, hogy amint a pipáját kiszívta, rögtön szivarra gyűjtött és amint a szivar elhamvadt, újból a pipa került a szájába. Nem sejtette sze­gény, hogy minden szippantással a halált szívja magába, hogy beteg szive nem bírja el a nikotin mérgét, hogy a dohányzásnak és a szakadatlan munkának a szenvedélye rohanvást viszi a sir felé. Derűs szeme a csiptető mögül életkedvtől sugárzott, telt arcán is mindig csak derűt láttam, tele volt a jövőre vonatkozó nagy tervekkel és ma azt olvassuk, hogy Lambrecht Kálmán, a pécsi egyetem rendkívüli tanára, 46 éves korában meghalt. Szívroham ölte meg a pé­csi klinikán, ahová december elején vonult, hogy meggyöngült szervezetét regenerálja. Az orvosok megengedték, hogy a Szilvesz­tert családja körében töltse, újév napján újból bevonult a klinikára, de hét nap alatt végzett vele a kór. Az már csak természe­tes, hogy a kórházi ágyon sem pihent, egész halmaz könyv, kézirat, blokk feküdt körülötte, olvasott, jegyzeteket készített és folyóiratát szerkesztette. Két évvel ezelőtt teremtette meg a Bú­várt, amely már az első számával kivívta rangját az egyetemes tudományos irodalom­ban, színvonala elérte, sőt meghaladta a legragyogóbb nyugateurópai népszerűsítő tudományos folyóiratokét. Ezzel az alkotá­sával valósította meg nagy célját, olyan or­gánumot teremtett, amely a nagy laikus ol­vasóközönség elé élvezetes formában tárta a legelvontabb tudományos kérdéseket is és így egyik főtényezője lett a természet- tudományos ismeretek terjesztésének. Lambrecht Kálmán mint tudós is egészen kiváló volt. Egyik bírálója a tudományos világolimpiász koszoruzottjának mondja és méltán. De igazi jelentőségét abban látjuk, hogy kilépett a laboratórium elefántcsont­tornyából és fáradhatatlan munkakedvvel, nagy lelkesedéssel szórta az egyetemes ma­gyarság elé a modern tudományos élet min­den fontos problémáját. Nem volt hét, hogy cikke ne jelent volna meg valamelyik ma­gyar napilap hasábjain. Hosszú éveken át munkatársa volt a Prágai Magyar Hírlap­nak is és ezekből a cikkekből olvasóink nagyon sokat tanultak, anélkül, hogy egy pillí a is fáradtságot, kimerültséget érez­Kossányi József: Fehér kezeiddel simogasd az arcom... tek volna. Mert Lambrecht Kálmánnak mesteri tolla volt. Ragyogó stílussal, tiszta logikával, könnyedén, de mégis a kérdések mélyébe pillanatva tárta fel mindazokat a kérdéseket, amelyek a tudósok agyát fog­lalkoztatják. Ebben a minőségében is uno­kabátyjának, a feledhetetlen Hermán Ottó­nak volt az utóda, akinek életrajzát a múlt évben, a Herman-centennárium alkalmával bocsátotta közre. Másik nagy monográfiája Nopcsa báróról, a Bécsben tragikus körül­mények között elhunyt, kalandos életű nagy magyar geológusról szól és ez a munka, amely most készül sajtó alá, izgalmasabb a legvadabb fantáziával megirt kalandregény­nél is. Lambrecht Kálmán polihisztor volt, mint unokabátyja. Otthonosan mozgott a termé­szettudományok egész területén, de az em­berrel foglalkozó tudományokban, az an­tropológiában, a néprajzban, a földrajzban is szakember volt és bár kedvenc stúdiuma az ősi geológiai korok madárvilágának ta­nulmányozása volt, egyetemi katedrát mégis a néprajzi tudományból kapott, mely­nek területén a magyar malmok feldolgozá­sával szintén standardmüvet alkotott. Manapság az egyes tudományágak any- nyira specializálódtak, hogy bizonyos gya­nakvás merül fel a polihisztorokkal szem­ben s ez a gyanú gyakran nem is alaptalan, mert hiszen kevés agy képes befogadni és számontartani, aztán rendszerbe foglalni mindazokat az eredményeket, amelyek gyors egymásutánban kerülnek nyilvános­ságra a tudósok búvárkodásának eredmé­nyeképpen. Nos, Lambrecht Kálmánnal szemben ez az elfogultság teljesen indoko­latlan volna. Amennyire szakértője volt ős­korok madárvilágának, annyira eredetiek és helytállóak voltak megállapításai a tudo­mány mindazon ágazataiban, amelyekre munkássága kiterjedt. Negyvenhat éves volt, amikor meghalt, javakorbeli férfi. Istenem, milyen terveket, milyen lehetőségeket vitt a sírba. Talán csak ezután alkotta volna meg életének fő­müvét, hiszen azt a nagyszerű munkát, amely világhírnevet biztosított a számára a tudományos világban, ő maga szerényen csak vázlatnak mondotta. De mintha ezzel azt akarta volna jelezni, hogy készül még valamire, hogy még valami egészen nagyot, egészen rendkívülit várhatunk tőle. így hát ezt a nagy, német nyelven meg­jelent tudományos munkát kell élete főmü­vének mondanunk. Elgondolkodva forga­Szépség­apoláshoz valódi tóm az 1042 lapos, hatalmas munkát, ame­lyet 209 szövegkép diszit és 4 kisérőtábla egészít ki. Handbuch dér Palaeornithologie a címe, Berlinben jelent meg, az ára 115 márka. Egyszer beszélgettünk erről a könyvről, amelynek félbőr tábláját szeretet­tel simogatta. Ez az alapvető, tudományos életmunka húsz esztendős kutatásnak ered­ményeit foglalja össze. Először vázlatban fogta össze az óriási anyagot, ezt Seergel freiburgi professzor bírálta el és elragadta­tással ajánlotta a Gebrüder Bertraeger ki­adónak, amely a legnagyobb német kultur- kiadó és csak fémjelzett munkákat bocsát közre. A szakvélemény alapján a kiadó tel­jesen szabad kezet adott neki az anyag és terjedelem tekintetében. Most Lambrecht nekifeküdt a vázlatnak és másfél év alatt el­készült a kézirat, Szerző, lektor és kiadó három világrész távolságába estek egymás­tól. Kézirat, segédkönyvek, korrektúrák, képanyagok és más kellékei a könyv szüle­tésének országokon vándoroltak keresztül- kasul, mig szerves egységgé épültek össze. Öt munkatárs csinálta hozzá a tárgyak, le­lőhelyek, gyűjteményes szerzők, képek, fa­jok stb. mutatóit. Páratlan gazdagságú ké­peinek sorozata. És milyen képek ezek! Uj- rendszerü fotografáló eljárást talált fel kö­vületekben lepréselődött növények és álla­tok megörökítésére. Az ilyen leletekről az­előtt készült képek igen homályosak voltak, az ő eljárásával, a palimpsest fotografálás- nak tökéletesítésével sikerült teljesen éles- rajzu képeket kapnia. A hatalmas anyagnak egyrésze Szloven- szkóról való. 1916-ban résztvett abban az expedícióban, amely a jászóvári Takács Menyhért-cseppkőbarlangot kutatta fel ős- régészeti és őslénytani szempontból. Ekkor vele együtt dolgoztam és bámultam párat­lan tudását, ősrégi madarak csontjait az el­ső szempillantásra megismerte. Milyen örö­me volt, amikor olyan ritka madárfajtát ta­lált, amely csak Ázsiában volt honos! Mi­lyen következtetéseket vont le az őskori Bódva-völgy faunájára, flórájára, klimati­kus viszonyaira vonatkozólag egyetlen ma­dárcsontból! A jászói barlang őslénytani madarai szintén helyet kaptak nagy mun­kájában ... A tudományos világolimpiász egyik leg­kitűnőbb magyar kiválósága dőlt ki a halá­lával. Szinte pótolhatatlan veszteséget szen­vedett a magyar tudományos élet. —TÁN. Egy foghúzás hiteles története Irta: Szilárd János Ül] mellém Édes végtelen ég alá, csillagsátor alá s lehér kezeiddel simogasd az arcom. Titkos, szent az Élet... örvénylő, nagy éjjel mesehangja ébred, suhogó erdőnek, ezüstös felhőnek, emlékező szívnek. Vándorlábam megtért, kincses iszákomat szögre akasztom már; lábad elé ülök, szived alá ülök s halkan igy dúdolok: Elmúlt már a reggel, gyermekkorom tája, sok zizegő fája aranyzümmögéssel hullatja levelét... Ifjúságom dala szól utánam messze hajnali hegyekről szökkenő vizekről, szentpéteri dombról, fehér alpi tájról, rozsnyói erdőkből, s édes üzenetet, csillagos követet küld férfi nyomomba... Megölellek Édes, ketten hallgatjuk már szivek, harcok, tájak szépségtől illatos könnyektől harmatos, eperlzü dalát... (Szén tpé tér 1935.) % ' Most azonnal öltözik, taxiba ül, felveri Ro- gyákyt... héj, azok a pergőtüzek, igazán ab­szurdum és maga sem érti, hogy ő, aki egykor a zengő ágyutiizben és a recsegő kavernában a Rogyákyval, hajaj... és most ettől a fittyfi- ritty foghúzástól, hehe ... szóval öltözik, fel­veri Rogyákyt, hogy hamar, öregcsont komám, hamar, aztán ááá, kitátja a száját , aztán zsuppsz... és kint van ... Nevetséges... * Már a nadrágját húzta... És ekkor eszébe jutott..« A fogó ... Az a villogó fogó ... Amint a Rogyáky kezében csattogó állkap­csokkal közeledik a szája felé ... Istenem, Istenem, hogy miért is húzzák a fogat fogóval? És miért nem valami mással? Valami barátságosabb, lágyabb és bizalomgerjesztőbb szerszámmal. Mondjuk, egy olyan jó puha gumi­csővel. Amelynek egyik végét rátapasztanák az ember fogára, illetőleg az Ínyére s a másik vé­gét rászerelnék egy lassan és kíméletesen, szinte észrevétlenül dolgozó szivattyúra. Aztán beven­ne az ember egy Veronáit és arra ébredne, hogy nincsen fájós foga, mert a szivattyú kiszivaty- tyuzta... De acélfogóval? Amikor a két villogó állkap­csával először beleharap a gyulladt foggyökér­be, aztán megrázza, aztán megropogtatja és megforgatja... bocsánat, ezzel az erővel akár egy veszet kutyát is beengedhet a szájába az ember... Kocsonyády Aladár osztályfőnök ur már nem húzta a nadrágját. Sőt. A két zokniját is lehá­mozta a lábáról és szépen visszatette a székre. És eközben immár arra a döntő elhatározásra jutott, hogy fogóval? ... Inkább meghal... Inkább nekimegy fejjel az asztallábnak, mint Hornyák, az a vén svihák, vagy odatartja a fo­gát egy ló lábához és megcsiklandozza, hogy rúgja ld, de fogóval? ... Fogóval soha!... Bebújt az ágyba. És azon töprengett, vájjon mit érezhetett az az angol pilóta, akiről az új­ságok megirták, hogy-minap, amikor a magas­sági világrekord megdöntésére készült, közvet­lenül a start előtt kinzó fogfájása támadt és er­re elővette a bicskáját és kimetszette. A saját fogát. Ejnye, ejnye ... Szép dolog a magassági világrekord, de azért a Pistike mandulája se kutya. Hogy fog ő hol­nap reggel ezzel a ménkű mérges püffedéssel az arcán és karján az ordító Pistikével a kórházba startolni? ... Bicska?... Hm... Éles... És hegyes... Meg aztán... más egy angol ember és más egy magyar ember. Az egyik csupa flegma s a másik csupa fantázia. Még elképzelni is, hogy egy jóravaló magyar ember neklmenjen bicská­val a saját fogának!... Madzaggal?... — Hopplá!... — ütött a homlokára Kocso- nyádi Aladár osztályfőnök ur és felült az ágy­ban. — Remek ötlet... És kezdett emlékezni ... Hogy is volt csak? ... Volt a falujokban egy segédjegyző. Gyönyö­rűen hegedült. Nos, ennek egyszer éjszaka el­kezdett istentelen módon fájni a foga. Majd meg­# Rendkívüli nagy az érdeklődés a pozsonyi magyar kulturegyesületek szombati bálja Iránt Régen nem volt tapasztalható oly általános és nagy érdeklődés valamely farsangi rendeséi iránt, mint a pozsonyi magyar kulturegyesületek nek szombaton megtartandó bálja iránt. Állam dóan jelentkeznek még, akik a bálon részt akar­nak venni és a báili jegyek is erősen fogynak. A bál rendezősége alig győzi elintézni a sok külön­böző kívánságot. A hatóságok megadták az elő­irt engedélyt és igy mi akadálya sem lehet an­nak, hogy ez a bál valóban minden tekintetben nagysikerű mulatsággá váljék. A rendezőség a Toldy Kör helyiségében (Pozsony, Hoeszu-ueca 19., I. em.) szolgálatot szervezett, ahol még ma és holnap meghívókat lehet kérni és jegyeket elővételben beszerezni. Jegyelővétel a Foto Re- naissance-üzletben is (Hosszu-ucca 12.) # A Kárpátegyesület kassai osztálya, — mint már jelentettük, — január 11-én, szombaton este rendezi meg a Sehalkház nagytermében idei ál­arcosba ját. A Kárpátegyesület álarcosbáljai Kas­sái?. minden esztendőben kimagasló társadalmi eseményszámba mentek eddig és nemcsak a kas­sai, hanem a keletszlovenszkói magyarság ré­szére is jelentettek találkozót. A bál rendezőségo ezidén is hatalmas munkát fejtett ki, hogy meg­őrizze a kárpátegyesületi álarcosbálok tradíció­ját és egy éjszakára az elmúlt esztendők hangu­latát varázsolja vissza a Sehalkház nagytermébe. A zenét ezúttal is Konecsny Erich jazz- és Bűnö­zik Pista cigányzenekara szolgáltatja. Az álarco­sok felvonulása 9 érakor. # A nagycétényi katolikus tantestület szépen sikerült ünnepélyt rendezett a szegénysorán tanu ­lók felsegélyezésére. Az előadott pásztorjáték nagy tetszést aratott. Ellőadás után ajándékokat osztattak szét. — Nagvcétény községben k t egyesület fejt ki kulturfcevékenységet, az önké - tes tuzoltéegylet Veszelv István kántortanitó v - zetésével és az ifjnsági egyesület Balogh Jám s igazgató-tanító irányításával. A két egyesület ér­deme, hogy a község eleget tehet szociális köte­lességeinek és hogy a lakosság kulturigónyeit •kielégítheti. # A vicsápapáti SzMKE-szervezet sikerült kul- turelőadást rendezett. Az előadáson a környékbeli falvak lakossága is nagyszámban vett részt. Sot- ter Szeverin, az est rendezője mondott bevezető ünnepi beszédet, majd három egyfelvonásost adtak elő az egyesület műkedvelői. Az előadás után Petrásek Ágoston egerszegi plébános, nemzetgyű­lési képviselő tartott nagyhatású buzditóbeszé* deL A vicsápapáti BziMKE-szervezet, melynek ólén, Zachar Rezső plébános áll, örvendetesen fejlődik. VÍZUMOT (magyart, románt, lengyelt, bol­gárt) igen t. előfizetőinknek és olvasóink­nak gyorsan és megbízhatóan megszeret pozsonyi kiadóhivatalunk: Bratislava, Lő- rinckapu-ucca 17. II. (Central Passage). Ilyen útlevelek meghosszabbítását is vállal* juk. 4 többi országba szóló vízumot ée meghosszabbítást prágai kiadóhivatalunk eszközli: Praba, II. Panská ni. 12. 111. örült. Erre lecsavarta hegedűjéről az É húrt, egyik végét rákötözte a fogára, másikat az ajtó kilincsére, aztán becsapta az ajtót és fffitty! . .. csak úgy repült ki a fájós foga ... Na, megállj, nyavalyás Hornyák! ... — szólt az osztályfőnök ur és kiugrott az ágyból. — Majd én megmutatom neked, hogy mi az igazi fffitty!... Tudniillik az osztályfőnök ur is gyönyörűen hegedült. S a hegedűért a szekrény tetejére fel­mászni, róla az É húrt lecsavarni, egyik végét rákötözni a fogára s a másikat az ajtó kilincsé­re, pillanatok müve volt... A műtét eddig kitünően sikerült. És már csak az volt hátra, hogy keresztet vessen magára, a szemét behunyja s az ajtót kinyissa, aztán be­vágja . .. És ekkor elsápadt... És remegni kezdett a térde ... És elállt a szívverése ... Mert ekkor jött rá, hogy súlyos műhiba tör­tént. Borzasztó, retetnetes, irtózatos. P ~ É húrt nem a fürdőszoba ajtajára kötözte, mely beleié nyílik, hanem a gyerekszoba ajtajára, mely ki­felé nyílik. És mi lesz itten, irgalmas Isten az égben, mi lesz itten, ha véletlenül most... hi­szen az imént is megcselekedte . . . jön érdeklőd­ni és kirántja az ajtót a felesége?! ... És a következő pillanatban jött érdeklődni és mert nagyon mérges volt a nyivákoló Pistikére, hát nagyon kirántotta az ajtót a felesége... — Eeee ... eeee ... eeee ... — csak ennyit hallott, aztán az ajtó kilincsén egy madzagot lá­tott, a madiag végén egy véres fogat s a vér~3 fog mellett a padlón az urát, egész hosszában elnyúlva... * Másnap reggel a kórház kapujában a népek egy fertelmesen ordító kölyökre s egy fertclmc- sen haragos bácsira lettek figyelmesek. Azt mondta a bácsi a kölyöknek: — Szégyenlem magam! Hogy ilyen gyáva a fiam! .. . (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents