Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-09 / 6. (3855.) szám

8 1936 január 9, csütörtök. Egy magyar főorvos módszere megszólaltatja a siketnémákat ■ A siketnémaoktatás reneszánsza indul el Budapestről • Budapest, január ekje. A siketnémák Festeticc­uccai intézetében érdekes és a siketnémájc taní­tási módszerében forradalmi. újítást jelentő elő­adást tartott meghívott ezakelőkelőségek előtt dr. Bárcsy Gusztáv főorvos, az állami siketnéma intézet szakorvosa, aki egyszersmind gyógypeda­gógiai tanár is. Több mint tiz év óta kísérletezik a siketnémák tanításának tökéletesítésével. Kí­sérleteiben sokkal messzebb megy, mint elődei és a süketség okait két tényezőre bontotta: a szer­zett és az Öröklés-bői eredő, agyi süketségre. Mód­szerét kísérleti példákkal igazolta. Az esetek va­ksággá! megdöbbentették a hallgatóságot. Egy fiüt -mutatott be a főorvos. A fiú hat­éves korában még látott valamit e mivel a 6iket- flémasága teljesebb volt, mint a vaksága, az egyik vidéki siketnéma intézetben helyezték el. A gyermek látása rohamosan romlott, majd telje­sen megszűnt és a vidéki intézet közölte a szülők­kel, hogy a növendékkel ne<m tud semmit sem csi­nálni. A szerencsétlen gyermekről tudomást szerzett df. Bárőzy István főorvos és magához vitte. Út­mutatása szerint Gót-s Ottó, a vakok intézetének tanára kezdett foglalkozni a vak, siketnéma gyermekkel. Másféléves tanítás után ez a gyermek a ma­gyar gyógypedagógia érdeklődésének középpont­jába került, mert Bárczy főorvos módszerével si­került — megszólaltatni. A „beszélő“ siketnéma Az elméleti előadás után a hallgatóság tagjai szinte lélekzetvissza-fojtva figyelték a kísérletet, íróts tanár maga elé állította a dobogóra a kis növendéket, feléje hajolt és ezt súgta: — Ki? A kis csenevész gyermek a hang irányába retette fel hályoggal borított szemét és értelme­sen, ritmikus, csengő hanghordozással ismételte a kérdést és adta a feleleteket: — Ki? Baba, papa, máma. tanár ur, tisztelen­dő ur, főtisztelendő főnöknő... Itt a gyermek megállt, látszott rajta, hogy gondolkodik. A tanár újra szólt hozzá: — Folytasd tovább! A gyermek ismételt: — Folytatom tovább: asztal, ablak, kapu... És aztán jöttek a nehezebb összetett kérdések: — Mit csinál a fiú? — A fiú játszik, a fiú eszik, a fiú alszik stb. Az egyik gyógypedagógiai tanár a hallgatóság sorából felszólal: — De vájjon ez a gyermek tisztában van-e özekkel a fogalmakkal? Bárczy főorvos a felszólalót a pódiumhoz ve­zette és a szkeptikus maga adja fel a kérdést: — Milyen a sovány bácsi? A gyermek mutatja az arcán a soványságot majd a kövérséget s bebizonyítja, hogy amit tud, nem beszajkózott anyag, hanem agyilag elraktá­rozott és megértett fogalom. És ezután a nehezebb kérdések ellenpróbáinak özöne zudul a gyermekre: — Édesanyád mit csinál? — Főz, süt, takarít, alszik, mos ... — Édesanyád mit főz? — kérdezi ft tanár. — Édesanyára pörkölt főz — mondja a gyerek, de nyomban felveti a fejét és elpirulva újból meg­szólal: — Tanár ur kérem, tévedtem, édesanyám nem pörkölt főz, hanem pörköltet főz. Minden fogalomra, amelyet el tudnak juttatni értelméhez a fülén keresztül — értelmesen reagál — szavakban. A Bárczy-féle módszer elmélete nagyon érdekes. Az uj rendszer kiindulási pontja: Családfák elké­szítésével kimutatni a siketség eredetét. A fő­orvos a magyar eiketnéma intézetekbe beiratko­zott 1100 növendéket vizsgálat alá vette és meg- állapitotta, hogy a siketnéma intézetekben talál­ható gyermekeknek csak tizenöt százaléka szen­ved füleredetü sdketségben, a többi mind öröklött süket. A pedagógiai módszer e mé'eie — Ha valakiről megállapítjuk, hogy nem hall, az nem jelenti, hogy rossz a füle — mondotta Bárczy professzor —, hiszen az öröklött siketné­mánál a fül szerkezete teljesen ép, csupán az agy rossz. — Kis érile tezés-ek után rájöttem, hogy az örök­lött siketek csak bizonyos rezgésszámai hangvilla hangját tudják felfogni. Az ÖOO-as rezgésü hang- ihulLámoknak, illetve az ilyen hangcsoportoknak olyan tulajdonságuk vau, hogy ezeket a rezgése­ket a csontok is átveszik. Itt a nyitott kapu a hang Tészóre — az agyhoz. A hangok rezgésszámát véve alapul, azonnal látta a főorvos, hogy az „ó“, „u“ és az „á“ han­gokat, amelyeknek rezgésszáma 500-on alul van, sikerrel felhasználhatja kísérleteinél. A próbák ki­tünően beváltak és a hibrid siket agya pompásan felfogta ezeket a hangokat. Ez a kísérlet volt az elindulás az öröklött sike­tek gyógyítása felé. Az úgynevezett előkészítő osztályban a Bárczy- féle módszer alapján a beszéd mozgási techniká­jára tanítják meg a növendékeket. A gyermek hangot adni nem tud, dé nem is szabad, hogy be­széljem Egy nagy tábla előtt, amelyen különféle színű és felirásu cédulák vannak, a tanár foglal­kozni kezd a gyermekkel. Elővesz például egy piros színű cédulát, amin ez a szó áll: „babá“. A tanár szájának formálásával mutatja a „baba“ szó kiejtését és a gyermek utánozza. A tanár ezután egy rongybabát mutat, a cédulát ráakasztja s igy mutatja, hogy ez a baba. így juttatja el a fogal­mat az agyhoz!... Hangot adnak a megérteti fogalomhoz És lassanként még az előkészítő osztályban meg­tanulja a beteg gyermek a főneveket, a mellékne­veket, az igéket. Ezzel az agyskatulyázással meg­lehetős ismeretet, fogalmat, cselekményt raktároz el s a következő évben a tanárnak már nincs más dolga, csak a beszédmozgásnak a szinkronizálása, a „baba“ és egyéb szavak betanult szájmozgásá­nak hangot adni. A siketnémák budapesti Festetics-ucc-ai állami intézetében négy osztály növendékeit már a Bárczy-féle rendszerrel tanítják. Azelőtt a régi rendszer alapján a siketnéma tanárok a legna­gyobb türelemmel és idegfeszitő módon végezték Néhány héttel ezelőtt a hó és eső fényképe­zésének az elemeivel foglalkoztunk rovatunk­ban. Hogy ezt a tárgykört teljesen kimerítsük, most a köd fényképezését is ismertetjük. A köd a levegőiben lévő apró vizcsöppek tö­mege, eltérően a füsttől, amelynél a levegő szi­lárd, rendszerint égésből származó szem­cséket tartalmaz. A köd a tájat szürke fátyollal vonja be, ezért ködfelvételeknél is főleg arra kell ügyelnünk, hogy a képen ne legyenek éles kontrasztok. De teljesen fehér felületek sem fordulhatnak elő, legföljebb csak ott, ahol a nap sugarai a ködtengeren áthatolnak. Ködfelvétel­nél tehát a célunk csekély szürke fokozatú kép előállítása, amelynek elérésére a legmegfelelőbb negatív anyag a közepes érzékenységű ortho- vagy pankromatikus film vagy lemez minden fényszürő nélkül. A nagyérzékenységű pán- anyagok ugyanis ebben az esetben kicsit tullá- gyan dolgoznak, mig az orthoanyagok szűrő nélküli használatakor a köd effektus-erőssége növekszik, gyakran olyannyira, hogy olyan tár­gyak, amelyeket szemünkkel a távolban még kékesszürkének látunk, a fényképen teljesen el­vesznek. A Pankro-anyagnál ez a jelenség sár­ga szűrő esetén még erősebb, ha pedig vörös szűrőt használunk, akkor a képen lesz több, mint amennyit a valóságban szemünkkel észle­lünk. Ha ködben azonban olyan képet akarunk ké­szíteni. amelyen a köd teljesen hiányzik, akkor infravörös lemezt vagy filmet kell használnunk. Igaz, hogy ennél többet kel! exponálni, de a kép teljesen tiszta lesz, mert a vörösön tulr su­garak akadálytalanul haladnak át a fénysuga­rak számára majdnem teljesen áthatolhatatlan ködfalon. Jólsikerült ködfelvételeknél nagyon fontos, hogy a negatív ne legyen túlexponálva, mert ezt a hibát a világos gradációk sinylik meg erősen. A ködfelvételek kidolgozásánál arra ügyeljünk, hogy a negatívot gyöngén hívjuk elő, úgyhogy a kép alulexponáltság látszatát keltse. Előhívók közül az időfejlesztő a legal­kalmasabb, mert úgy a finomszemcsés, mint a munkájukat, most azonban az uj módszer mellett szinte játszva végeztetik el a növendékekkel egy­két év alatt a siketnéma oktatás öt-hatéves tan­anyagát. A bemutató előadáson résztvett külföldi szak­emberek jegyzeteket készítettek Bárczy főorvos módszeréről s a közeljövőben már számos külföldi gyógypedagógust várnak a magyar fővárosba, ahonnan a szakférfiak megállapítása szerint a si­ketnéma oktatásnak valóságos reneszánsza indult most el. B. Z. kiegyenlitő hivó már tullágy negatívot eredmé­nyez. (Folytatjuk.) A. I. Lapszemle A „Die Galerié" havonta megjelenő nemzet­közi fényképészeti szaklap decemberi számával harmadik évfolyamát fejezi be. Képmümellékle- tében újra egészen elsőrangú anyagot közöl. Az angol Muller borongós esti hangulatképe a régi fölfogás tökéletes alkotása. Egészen érdekes uj fölfogásu a közismert magyar Szőllősy Kálmán ,.Tavaszi allegória" fölvétele. Szőllősy néhány mondatban érdekesen magyarázza a kép elgon­dolását és fölépítését. A németalföldi Lutjens „Hol késik az ihlet?" című képe is művészi el­gondolásra vall, a fényképezőgép állványának 1 vonalai és a fényképész gondolkodó arckifeje­zése tökéletes hatást ad. A képmellékleten kívül a különböző cikkek is emelik a lap nívóját. Foglalkozik a holdfénynél való fényképezés problémájával, beszámol a nagyitógépeken elő­forduló tehnikai újítások jelentőségéről, iroda­lom rovatában pedig ismerteti az újonnan meg­jelenő fényképészeti szakkönyveket. (A lap ki- adóhivatala [Wien, Hamburgerstrasse 4.] a portóköltség beküldése ellenében szívesen küld mintafüzetet.) A „Fotografische Rundschau" havonta két­szer megjelenő fényképészeti szaklap első de­cemberi füzetében a karácsonnyal foglalkozik Továbbá több cikket közöl a csehszlovákiai német fényképészetről, többek között kitér a D. L. V. (német fényképezők szövetsége) mű­ködésére, sőt az október végén Pozsonyban megtartott kiállítást is ismerteti, amelynek ren­dezését és a kiállított képeket dicséri. Kéoes mümellékletében is több csehszlovákiai eredetű képet közöl. Érdekes „Az ibolyántúli sugarak fontossága a nagyító tehnikában" cimti cikke. Rövid krónika című rovatában a legkülönbö­zőbb kérdésekkel és újdonságokkal foglalkozik néhánv jellemző mondatban. A lap kiadóhiva­tala (Halle [Saalel, Mühlweg 19.), vagy pedig a Rimpler cég (Haida i/B.) küld mutatvány- számot. A KOD Irta: John Amos Cíeever Bűnügyi regény (28) — És ... és ... mi történt ezzel a csomag­gal... — Jaj, roppant kellemetlen dolog, nem is emlékszem szívesen rá. Bejelentettem a rend­őrségnek, de nem tudtak zöld ágra vergődni. Különben sem vetettek nagy súlyt a do­logra ... — Mi történt? — Félévvel ezelőtt betörő járt a házban. Gummikesztyüvel dolgozott és semmi nyomot nem találtak utána. A rendőrség megállapí­totta, hogy néhány értéktelen tárgyat vitt magával, * aztán férjem iratai között ku­tatott ... — És a pecsétes levél? — Eltűnt! — Tehát idegen kezébe került. És talán abban van az a borzalmas eszköz, amivel az emberiséget meg lehet rontani. Valami ret­tentő hatású gáz, vagy a. halálsugarak titka, vagy mit tudom én, nem vagyok fizikus. De azt hiszem, döntő fontosságú a hagyaték eb­ben az egész ügyben. Én akkoriban nem vol­tam Dublinban, a Yardon szolgáltam. Ki ve­zette a vízsgálatöt? — Ratpíh Donogan felügyelő. Patrik Fitzmariee már eleget tudott. — Köszönöm asszonyom ezeket az értékes felvilágosításokat. Azt hiszem, közelebb vitt az ügy megoldásához. Az asszony szívélyes búcsút vett látogató­jától és kikisérte a kapuig. Patrik Fitzmaiu- ricé egyenesen hivataléiba tért viasza. Oreevey várt rá. — Nos? — fogadta kíváncsian a detektívet Talált-e valamit a Brooks iratok között? — Semmit — válaszolt Patrik Fitzmaurice és mély csalódást lehetett érezni a hangján.! — Hiszen ott annyi irat van, hogy hetekig j tartana, amíg áttanulmányoznám. Ezalatt pe-j dig a gyilkos minden nyomot el fog tüntetni. — Egy szóval megrekedtünk — állapította meg keserűen Creevey. — Hiába gondolko­dom magam is valami életrevaló eszmén, nem jut semmi az eszembe. — Csak a szerencse segíthet. Nem egyszeri jön az ember segítségére. — De a szerencse többnyire a gonosztevők oldalán áll. Abban a harciban, amit az igaz­ság emberei a bűn ellen folytatnak, a sze­rencse rendszerint a bümihöz pártol. — Okos mondás — állapitolta meg Patrik Fitzmaurice és magában arra gondolt, hogy ezt már csaknem szóról-szóra hallotta. Sir George HLlyary szájából Oreevey búcsút vett barátjától, Patrik Fitz- maurice pedig felcsöngette azt a szállodát, amelyben Anmy Bruns szállott meg. A leány otthon volt. — Nos, Anny, hogyan töltötte az első délutánt. — Künn voltaim a törvényszéki intézetben és megnéztem szerencsétlen öcsémnek a holt­testét. Most még inkább lángol bennem a bosszú vágya. Í — Figyelmeztetni akarom, hogy veszedel­mes ellenféllel állunk szemben. — Nana félek •ennmitöL És maga Jutott-e már valami eredményre? — A sötétben tapogatózom magam is, de gyakran a sötétségben jut el az ember leg­hamarabb a céljához. Azért hívtam fel, hogy indítványozzak valamit. Nem volua-e kedve egy kis éjszakai kirándulásra? Arzt hiszem, jelentős lépéssel jutunk előre. — Mindent megteszek, csakhogy élőre jus­saink, Nem isimerek fáradságot és áldozatot. — Akkor készüljön fel és jó melegen öltöz­zék. Autón megyünk a vidékre. Alig telt be negyedóra és Patrik Fdtz- maurice kocsija az Uistér-szálló előtt állott meg, amelyben Anny megszállt. Amolyan harmadrendű szálloda volt ez a csatorna mentén. Anny Bruns nem anyagi okokból választotta ezt az olcsó száillóhelyet, hanem azért, mert lehetőleg zavarlalanul akart dol­gozni. A leány már felöltözve várta a detek­tívet szobájában. A kocsi gyors tempóban iramodott a város keleti része felé. Csak­hamar a gyári negyedben voltak. A kürtők lassanként elmaradtak mögöttük és a nyílegyenes, sima országúton robogott a ha­talmas gépkocsi jó kilencvenes tempóval. A kopasz fák csak úgy repültek mellettük, sö­tét, álomba merült falvak tűntek el mögöt­tük. Nem beszélgettek. Patrik Fitzmaurice csak a kormánykerékre ügyelt, a leány pedig sötét gondolataival volt elfoglalva. Jó két óra hosszat tartóit ez az Őrült haj­sza. Az ut a tengerpartihoz szaladt ki és most azzal párhuzamosan szaladt jó darabon. A tenger sejtelmes sötétségbe burkolózott, a part felől enyhe szellő szálát a vizek felé. — Nemsokára célnál vagyunk — mondta Patrik Fitzmaurice. Nagyobb halászfalu közeledett. A süvítő jármüvet megingatták a kuvaszok. Most nyirfaerdőcskén vitt át. az ütjük. Az erdő hirtelen megiritkulL és a gyér fák kőiül a ódon kastély körvonalai bontakoztak ki. Az autó hirtelen kanyarodással befordull ajj ka 4ély toló vezető vönöe homokot utraj amely lucfenyők között vezetett. Kis vártáivá a kastély elé ért.’ — Célnál vagyunk — mondta Patrik Fitzr maurice és leállította a motort. Vaskapu zárta el a kastélyt a külvilágtól. Titokzatos, néma csend fogadta az érkezőket. — A kastély lakatlan, esztendők óta nincs gazdája. Egy kertész ügyel fel rá, de az is éjszakára a faluba tér. Most teljesen elhagya­tott. Nem lakik benne senki. — Miféle kastély ez? — kérdezte a leány. — Az O'Connor családé volt és valamikor nagy szerepet játszott nemzetünk történeté­ben — mondotta ünnepélyes hangon Partik Fitzmaurice. — Az öreg Dániel ide vonult vissza, amikor valami komoly munkán dol­gozott. Az utolsó O’Connor elszegényedett és aztán bérbe adta dublini gazdag patrícius családoknak, akik rendesen megfizették az egész évi bért, de csak nyaranként laktak benne. — Jöjjön utánam — fordult a leányhoz. — Megkerüljük és a hátsó kis kapun megyünk be. Vigyázzon, hogy mindenütt a homlokra lépjen. Nem szeretném, ha nyom maradna utánunk, bár aligha hiszem, hogy ezzel az éjjeli látogatásunkkal számolna valaki. Ter­mészetesen, nem Is kell külön figyelmeztet­nem arra, hogy ennek a látogatásunknak a legnagyobb titokban kell maradnia. Senkinek sem szabad tudnia róla, mert. az eredményt kockáztatjuk. Jó félórát keltett gyalogok ttok, mig a kő­kerítést körbe járták. A túlsó oldalon, szem­be a főbejárattal bukkanlak rá a kőfalba illesztett kis kerti kapura. Patrik Fitzmaurice kulcsosomagot vett ki zsebéből. Külölös alakú kulcsok voltak. Megnézte a zár nyilasat és nem is kellett sokáig keresgélnie, mig meg­kapta a megfelelő kulcsot. Beillesztette a zár­ba, amely egyszeriben felpattant. Az ajtó ke­servesen nyikorgóit, hiszen ritkán használ­hattak. KFotytatjuk.)t

Next

/
Thumbnails
Contents