Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)
1936-01-09 / 6. (3855.) szám
8 1936 január 9, csütörtök. Egy magyar főorvos módszere megszólaltatja a siketnémákat ■ A siketnémaoktatás reneszánsza indul el Budapestről • Budapest, január ekje. A siketnémák Festeticcuccai intézetében érdekes és a siketnémájc tanítási módszerében forradalmi. újítást jelentő előadást tartott meghívott ezakelőkelőségek előtt dr. Bárcsy Gusztáv főorvos, az állami siketnéma intézet szakorvosa, aki egyszersmind gyógypedagógiai tanár is. Több mint tiz év óta kísérletezik a siketnémák tanításának tökéletesítésével. Kísérleteiben sokkal messzebb megy, mint elődei és a süketség okait két tényezőre bontotta: a szerzett és az Öröklés-bői eredő, agyi süketségre. Módszerét kísérleti példákkal igazolta. Az esetek vaksággá! megdöbbentették a hallgatóságot. Egy fiüt -mutatott be a főorvos. A fiú hatéves korában még látott valamit e mivel a 6iket- flémasága teljesebb volt, mint a vaksága, az egyik vidéki siketnéma intézetben helyezték el. A gyermek látása rohamosan romlott, majd teljesen megszűnt és a vidéki intézet közölte a szülőkkel, hogy a növendékkel ne<m tud semmit sem csinálni. A szerencsétlen gyermekről tudomást szerzett df. Bárőzy István főorvos és magához vitte. Útmutatása szerint Gót-s Ottó, a vakok intézetének tanára kezdett foglalkozni a vak, siketnéma gyermekkel. Másféléves tanítás után ez a gyermek a magyar gyógypedagógia érdeklődésének középpontjába került, mert Bárczy főorvos módszerével sikerült — megszólaltatni. A „beszélő“ siketnéma Az elméleti előadás után a hallgatóság tagjai szinte lélekzetvissza-fojtva figyelték a kísérletet, íróts tanár maga elé állította a dobogóra a kis növendéket, feléje hajolt és ezt súgta: — Ki? A kis csenevész gyermek a hang irányába retette fel hályoggal borított szemét és értelmesen, ritmikus, csengő hanghordozással ismételte a kérdést és adta a feleleteket: — Ki? Baba, papa, máma. tanár ur, tisztelendő ur, főtisztelendő főnöknő... Itt a gyermek megállt, látszott rajta, hogy gondolkodik. A tanár újra szólt hozzá: — Folytasd tovább! A gyermek ismételt: — Folytatom tovább: asztal, ablak, kapu... És aztán jöttek a nehezebb összetett kérdések: — Mit csinál a fiú? — A fiú játszik, a fiú eszik, a fiú alszik stb. Az egyik gyógypedagógiai tanár a hallgatóság sorából felszólal: — De vájjon ez a gyermek tisztában van-e özekkel a fogalmakkal? Bárczy főorvos a felszólalót a pódiumhoz vezette és a szkeptikus maga adja fel a kérdést: — Milyen a sovány bácsi? A gyermek mutatja az arcán a soványságot majd a kövérséget s bebizonyítja, hogy amit tud, nem beszajkózott anyag, hanem agyilag elraktározott és megértett fogalom. És ezután a nehezebb kérdések ellenpróbáinak özöne zudul a gyermekre: — Édesanyád mit csinál? — Főz, süt, takarít, alszik, mos ... — Édesanyád mit főz? — kérdezi ft tanár. — Édesanyára pörkölt főz — mondja a gyerek, de nyomban felveti a fejét és elpirulva újból megszólal: — Tanár ur kérem, tévedtem, édesanyám nem pörkölt főz, hanem pörköltet főz. Minden fogalomra, amelyet el tudnak juttatni értelméhez a fülén keresztül — értelmesen reagál — szavakban. A Bárczy-féle módszer elmélete nagyon érdekes. Az uj rendszer kiindulási pontja: Családfák elkészítésével kimutatni a siketség eredetét. A főorvos a magyar eiketnéma intézetekbe beiratkozott 1100 növendéket vizsgálat alá vette és meg- állapitotta, hogy a siketnéma intézetekben található gyermekeknek csak tizenöt százaléka szenved füleredetü sdketségben, a többi mind öröklött süket. A pedagógiai módszer e mé'eie — Ha valakiről megállapítjuk, hogy nem hall, az nem jelenti, hogy rossz a füle — mondotta Bárczy professzor —, hiszen az öröklött siketnémánál a fül szerkezete teljesen ép, csupán az agy rossz. — Kis érile tezés-ek után rájöttem, hogy az öröklött siketek csak bizonyos rezgésszámai hangvilla hangját tudják felfogni. Az ÖOO-as rezgésü hang- ihulLámoknak, illetve az ilyen hangcsoportoknak olyan tulajdonságuk vau, hogy ezeket a rezgéseket a csontok is átveszik. Itt a nyitott kapu a hang Tészóre — az agyhoz. A hangok rezgésszámát véve alapul, azonnal látta a főorvos, hogy az „ó“, „u“ és az „á“ hangokat, amelyeknek rezgésszáma 500-on alul van, sikerrel felhasználhatja kísérleteinél. A próbák kitünően beváltak és a hibrid siket agya pompásan felfogta ezeket a hangokat. Ez a kísérlet volt az elindulás az öröklött siketek gyógyítása felé. Az úgynevezett előkészítő osztályban a Bárczy- féle módszer alapján a beszéd mozgási technikájára tanítják meg a növendékeket. A gyermek hangot adni nem tud, dé nem is szabad, hogy beszéljem Egy nagy tábla előtt, amelyen különféle színű és felirásu cédulák vannak, a tanár foglalkozni kezd a gyermekkel. Elővesz például egy piros színű cédulát, amin ez a szó áll: „babá“. A tanár szájának formálásával mutatja a „baba“ szó kiejtését és a gyermek utánozza. A tanár ezután egy rongybabát mutat, a cédulát ráakasztja s igy mutatja, hogy ez a baba. így juttatja el a fogalmat az agyhoz!... Hangot adnak a megérteti fogalomhoz És lassanként még az előkészítő osztályban megtanulja a beteg gyermek a főneveket, a mellékneveket, az igéket. Ezzel az agyskatulyázással meglehetős ismeretet, fogalmat, cselekményt raktároz el s a következő évben a tanárnak már nincs más dolga, csak a beszédmozgásnak a szinkronizálása, a „baba“ és egyéb szavak betanult szájmozgásának hangot adni. A siketnémák budapesti Festetics-ucc-ai állami intézetében négy osztály növendékeit már a Bárczy-féle rendszerrel tanítják. Azelőtt a régi rendszer alapján a siketnéma tanárok a legnagyobb türelemmel és idegfeszitő módon végezték Néhány héttel ezelőtt a hó és eső fényképezésének az elemeivel foglalkoztunk rovatunkban. Hogy ezt a tárgykört teljesen kimerítsük, most a köd fényképezését is ismertetjük. A köd a levegőiben lévő apró vizcsöppek tömege, eltérően a füsttől, amelynél a levegő szilárd, rendszerint égésből származó szemcséket tartalmaz. A köd a tájat szürke fátyollal vonja be, ezért ködfelvételeknél is főleg arra kell ügyelnünk, hogy a képen ne legyenek éles kontrasztok. De teljesen fehér felületek sem fordulhatnak elő, legföljebb csak ott, ahol a nap sugarai a ködtengeren áthatolnak. Ködfelvételnél tehát a célunk csekély szürke fokozatú kép előállítása, amelynek elérésére a legmegfelelőbb negatív anyag a közepes érzékenységű ortho- vagy pankromatikus film vagy lemez minden fényszürő nélkül. A nagyérzékenységű pán- anyagok ugyanis ebben az esetben kicsit tullá- gyan dolgoznak, mig az orthoanyagok szűrő nélküli használatakor a köd effektus-erőssége növekszik, gyakran olyannyira, hogy olyan tárgyak, amelyeket szemünkkel a távolban még kékesszürkének látunk, a fényképen teljesen elvesznek. A Pankro-anyagnál ez a jelenség sárga szűrő esetén még erősebb, ha pedig vörös szűrőt használunk, akkor a képen lesz több, mint amennyit a valóságban szemünkkel észlelünk. Ha ködben azonban olyan képet akarunk készíteni. amelyen a köd teljesen hiányzik, akkor infravörös lemezt vagy filmet kell használnunk. Igaz, hogy ennél többet kel! exponálni, de a kép teljesen tiszta lesz, mert a vörösön tulr sugarak akadálytalanul haladnak át a fénysugarak számára majdnem teljesen áthatolhatatlan ködfalon. Jólsikerült ködfelvételeknél nagyon fontos, hogy a negatív ne legyen túlexponálva, mert ezt a hibát a világos gradációk sinylik meg erősen. A ködfelvételek kidolgozásánál arra ügyeljünk, hogy a negatívot gyöngén hívjuk elő, úgyhogy a kép alulexponáltság látszatát keltse. Előhívók közül az időfejlesztő a legalkalmasabb, mert úgy a finomszemcsés, mint a munkájukat, most azonban az uj módszer mellett szinte játszva végeztetik el a növendékekkel egykét év alatt a siketnéma oktatás öt-hatéves tananyagát. A bemutató előadáson résztvett külföldi szakemberek jegyzeteket készítettek Bárczy főorvos módszeréről s a közeljövőben már számos külföldi gyógypedagógust várnak a magyar fővárosba, ahonnan a szakférfiak megállapítása szerint a siketnéma oktatásnak valóságos reneszánsza indult most el. B. Z. kiegyenlitő hivó már tullágy negatívot eredményez. (Folytatjuk.) A. I. Lapszemle A „Die Galerié" havonta megjelenő nemzetközi fényképészeti szaklap decemberi számával harmadik évfolyamát fejezi be. Képmümellékle- tében újra egészen elsőrangú anyagot közöl. Az angol Muller borongós esti hangulatképe a régi fölfogás tökéletes alkotása. Egészen érdekes uj fölfogásu a közismert magyar Szőllősy Kálmán ,.Tavaszi allegória" fölvétele. Szőllősy néhány mondatban érdekesen magyarázza a kép elgondolását és fölépítését. A németalföldi Lutjens „Hol késik az ihlet?" című képe is művészi elgondolásra vall, a fényképezőgép állványának 1 vonalai és a fényképész gondolkodó arckifejezése tökéletes hatást ad. A képmellékleten kívül a különböző cikkek is emelik a lap nívóját. Foglalkozik a holdfénynél való fényképezés problémájával, beszámol a nagyitógépeken előforduló tehnikai újítások jelentőségéről, irodalom rovatában pedig ismerteti az újonnan megjelenő fényképészeti szakkönyveket. (A lap ki- adóhivatala [Wien, Hamburgerstrasse 4.] a portóköltség beküldése ellenében szívesen küld mintafüzetet.) A „Fotografische Rundschau" havonta kétszer megjelenő fényképészeti szaklap első decemberi füzetében a karácsonnyal foglalkozik Továbbá több cikket közöl a csehszlovákiai német fényképészetről, többek között kitér a D. L. V. (német fényképezők szövetsége) működésére, sőt az október végén Pozsonyban megtartott kiállítást is ismerteti, amelynek rendezését és a kiállított képeket dicséri. Kéoes mümellékletében is több csehszlovákiai eredetű képet közöl. Érdekes „Az ibolyántúli sugarak fontossága a nagyító tehnikában" cimti cikke. Rövid krónika című rovatában a legkülönbözőbb kérdésekkel és újdonságokkal foglalkozik néhánv jellemző mondatban. A lap kiadóhivatala (Halle [Saalel, Mühlweg 19.), vagy pedig a Rimpler cég (Haida i/B.) küld mutatvány- számot. A KOD Irta: John Amos Cíeever Bűnügyi regény (28) — És ... és ... mi történt ezzel a csomaggal... — Jaj, roppant kellemetlen dolog, nem is emlékszem szívesen rá. Bejelentettem a rendőrségnek, de nem tudtak zöld ágra vergődni. Különben sem vetettek nagy súlyt a dologra ... — Mi történt? — Félévvel ezelőtt betörő járt a házban. Gummikesztyüvel dolgozott és semmi nyomot nem találtak utána. A rendőrség megállapította, hogy néhány értéktelen tárgyat vitt magával, * aztán férjem iratai között kutatott ... — És a pecsétes levél? — Eltűnt! — Tehát idegen kezébe került. És talán abban van az a borzalmas eszköz, amivel az emberiséget meg lehet rontani. Valami rettentő hatású gáz, vagy a. halálsugarak titka, vagy mit tudom én, nem vagyok fizikus. De azt hiszem, döntő fontosságú a hagyaték ebben az egész ügyben. Én akkoriban nem voltam Dublinban, a Yardon szolgáltam. Ki vezette a vízsgálatöt? — Ratpíh Donogan felügyelő. Patrik Fitzmariee már eleget tudott. — Köszönöm asszonyom ezeket az értékes felvilágosításokat. Azt hiszem, közelebb vitt az ügy megoldásához. Az asszony szívélyes búcsút vett látogatójától és kikisérte a kapuig. Patrik Fitzmaiu- ricé egyenesen hivataléiba tért viasza. Oreevey várt rá. — Nos? — fogadta kíváncsian a detektívet Talált-e valamit a Brooks iratok között? — Semmit — válaszolt Patrik Fitzmaurice és mély csalódást lehetett érezni a hangján.! — Hiszen ott annyi irat van, hogy hetekig j tartana, amíg áttanulmányoznám. Ezalatt pe-j dig a gyilkos minden nyomot el fog tüntetni. — Egy szóval megrekedtünk — állapította meg keserűen Creevey. — Hiába gondolkodom magam is valami életrevaló eszmén, nem jut semmi az eszembe. — Csak a szerencse segíthet. Nem egyszeri jön az ember segítségére. — De a szerencse többnyire a gonosztevők oldalán áll. Abban a harciban, amit az igazság emberei a bűn ellen folytatnak, a szerencse rendszerint a bümihöz pártol. — Okos mondás — állapitolta meg Patrik Fitzmaurice és magában arra gondolt, hogy ezt már csaknem szóról-szóra hallotta. Sir George HLlyary szájából Oreevey búcsút vett barátjától, Patrik Fitz- maurice pedig felcsöngette azt a szállodát, amelyben Anmy Bruns szállott meg. A leány otthon volt. — Nos, Anny, hogyan töltötte az első délutánt. — Künn voltaim a törvényszéki intézetben és megnéztem szerencsétlen öcsémnek a holttestét. Most még inkább lángol bennem a bosszú vágya. Í — Figyelmeztetni akarom, hogy veszedelmes ellenféllel állunk szemben. — Nana félek •ennmitöL És maga Jutott-e már valami eredményre? — A sötétben tapogatózom magam is, de gyakran a sötétségben jut el az ember leghamarabb a céljához. Azért hívtam fel, hogy indítványozzak valamit. Nem volua-e kedve egy kis éjszakai kirándulásra? Arzt hiszem, jelentős lépéssel jutunk előre. — Mindent megteszek, csakhogy élőre jussaink, Nem isimerek fáradságot és áldozatot. — Akkor készüljön fel és jó melegen öltözzék. Autón megyünk a vidékre. Alig telt be negyedóra és Patrik Fdtz- maurice kocsija az Uistér-szálló előtt állott meg, amelyben Anny megszállt. Amolyan harmadrendű szálloda volt ez a csatorna mentén. Anny Bruns nem anyagi okokból választotta ezt az olcsó száillóhelyet, hanem azért, mert lehetőleg zavarlalanul akart dolgozni. A leány már felöltözve várta a detektívet szobájában. A kocsi gyors tempóban iramodott a város keleti része felé. Csakhamar a gyári negyedben voltak. A kürtők lassanként elmaradtak mögöttük és a nyílegyenes, sima országúton robogott a hatalmas gépkocsi jó kilencvenes tempóval. A kopasz fák csak úgy repültek mellettük, sötét, álomba merült falvak tűntek el mögöttük. Nem beszélgettek. Patrik Fitzmaurice csak a kormánykerékre ügyelt, a leány pedig sötét gondolataival volt elfoglalva. Jó két óra hosszat tartóit ez az Őrült hajsza. Az ut a tengerpartihoz szaladt ki és most azzal párhuzamosan szaladt jó darabon. A tenger sejtelmes sötétségbe burkolózott, a part felől enyhe szellő szálát a vizek felé. — Nemsokára célnál vagyunk — mondta Patrik Fitzmaurice. Nagyobb halászfalu közeledett. A süvítő jármüvet megingatták a kuvaszok. Most nyirfaerdőcskén vitt át. az ütjük. Az erdő hirtelen megiritkulL és a gyér fák kőiül a ódon kastély körvonalai bontakoztak ki. Az autó hirtelen kanyarodással befordull ajj ka 4ély toló vezető vönöe homokot utraj amely lucfenyők között vezetett. Kis vártáivá a kastély elé ért.’ — Célnál vagyunk — mondta Patrik Fitzr maurice és leállította a motort. Vaskapu zárta el a kastélyt a külvilágtól. Titokzatos, néma csend fogadta az érkezőket. — A kastély lakatlan, esztendők óta nincs gazdája. Egy kertész ügyel fel rá, de az is éjszakára a faluba tér. Most teljesen elhagyatott. Nem lakik benne senki. — Miféle kastély ez? — kérdezte a leány. — Az O'Connor családé volt és valamikor nagy szerepet játszott nemzetünk történetében — mondotta ünnepélyes hangon Partik Fitzmaurice. — Az öreg Dániel ide vonult vissza, amikor valami komoly munkán dolgozott. Az utolsó O’Connor elszegényedett és aztán bérbe adta dublini gazdag patrícius családoknak, akik rendesen megfizették az egész évi bért, de csak nyaranként laktak benne. — Jöjjön utánam — fordult a leányhoz. — Megkerüljük és a hátsó kis kapun megyünk be. Vigyázzon, hogy mindenütt a homlokra lépjen. Nem szeretném, ha nyom maradna utánunk, bár aligha hiszem, hogy ezzel az éjjeli látogatásunkkal számolna valaki. Természetesen, nem Is kell külön figyelmeztetnem arra, hogy ennek a látogatásunknak a legnagyobb titokban kell maradnia. Senkinek sem szabad tudnia róla, mert. az eredményt kockáztatjuk. Jó félórát keltett gyalogok ttok, mig a kőkerítést körbe járták. A túlsó oldalon, szembe a főbejárattal bukkanlak rá a kőfalba illesztett kis kerti kapura. Patrik Fitzmaurice kulcsosomagot vett ki zsebéből. Külölös alakú kulcsok voltak. Megnézte a zár nyilasat és nem is kellett sokáig keresgélnie, mig megkapta a megfelelő kulcsot. Beillesztette a zárba, amely egyszeriben felpattant. Az ajtó keservesen nyikorgóit, hiszen ritkán használhattak. KFotytatjuk.)t
