Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)
1936-01-09 / 6. (3855.) szám
Eckhardt szerint a szovjet-európai szövetségek a Dunavöigyét a pángermán és a pánszláv erők csataterévé süiveszttetik és szomorúan tekint a világba. S akinél első eszmélete erre a gyilkos kíváncsiságra nyílik fel, ebből a lélekből valószinüleg a; üldözés, a menekülés érzése soha nem foc kihalni, soha nem fogja elfelejteni a ripoi> téri arcokat, amelyek rávillantak óvatlar pillanatokban s amelyek elől védelmezői rémülten elrejtették. Az ilyen gyermeket talár meg lehet menteni a gengszterek kezei körül, de vájjon lelkét, optimizmusát, természetes hitét és ősi gyermeki bizalmát az emberek iránt, vissza lehet-e adni? Az ilyen gyermekből soha nem lesz egész ember, soha nem lesz tiszta, gyanútlan lélek. Lindberghékre nem vonatkozik, mert ez a szerény és mindenképpen emberi együttérzésre méltó házaspár valóban áldozata egy példátlan gazságnak és egy otromba divatnak. Hanem a többiek, a hiixév megszállottjai — mint például Marlene Dietrich, akinek utánzói bőven akadnak a hírnév aprószentjei között is — maguk sem tudják, mit cselekszenek, amikor gyermekükből újság- szenzációt csinálnak. Vétkesek azok az anyák, akik úgy kezelik gyermekeiket, mint valami szalónebet. Majommá fésülik, öltöztetik, gyermekszépségversenyekre cipelik, uton-utfélen fotografáltatják és folytonosan nyilvánosság előtt illegnek velük. A gyermek a gyermekszobába való és nem az újságok hasábjaira. Utálatot keltett bennünk az a különben jóhangu magyar színésznő, aki valósággal a képeslapok hasábjain adott életet kislányának. „Jukkáról" máris többet tudunk, mint amennyit egy gyermekről a legközelebbi hozzátartozókon kívül tudni illik és kívánatos. A gyermekből dísztárgyat csinálni embertelenség és ostobaság, nyilvános csodát csinálni belőle pedig egyenesen cinkosság a kidnepperekkel. Anyák, óvakodjatok a képeslapoktól, a gyermekszépségversenyektől, az ostoba és ledér gyermekdivatoktól és neveljétek gyer- meketeiket otthon, csendben emberségre, öntudatra! Ráérnek a világ színpadán megjelenni majd, ha tetteik, alkotásaik, az elért eredmények nyomán felzugó tapsvihar szólítja őket a nyilvánosság elé. Elsülyedt egy orosz gőzös Leningrád, janáur 8. A Dorec nevű szovjetorosz gőzös Hamburgba való útja közben a finn öbölven elsülyedt. Hir szerint legénysége a hullámokban lelte halálát. A Szélacs nevű jégtörő eddig két halottat talált. A legénység többi 29 tagja valószinüleg szintén elveszett. Miskolc, Január 8. Eckhardt Tilbor országgyűlési képviselő kedden este a miskolci ( zenepalota nagy termiéiben nagyszámú közönség előtt előadást tartott a háborúról, a békeszerződésekről, a népszövetségről, s az, ezzel kapcsolatos kérdésekről. — Amikor a háború véget ért — mondotta egyebek között Eckhardt — egyetlen nagy elhatározás élt a népek lelkében: soha* többé háborút. Ez az elhatározás becsületes és őszinte volt és ezt nem szabad kétségbe- vonnuuk azok részéről sem, akik a békeszerződéseket ránk kényszeritették. A páris- környékj békékben azonban az igazság nem objektív, hanem szubjektív igazságként jelentkezett. Ezekben a békeszerződésekben azt keresték, hogy hogyan lehetne a legyözötte- ket olyan helyzetbe hozni, hogy többé ne tudjanak bábomra gondolni. Szerintem a páris- környéki békékkel kapcsolatban az egyoldalú szabályozás miatt a következő öt kérdés okozott és okoz ma is nagy gondot a világnak: a jóvátétel kérdése, a legyőzőitek teljes le- j fegyverzése, a területi rendezések ügye, a nemzeti kisebbségek problémája és régül I a gyarmati kérdés. Eckhardt Tibor ezután hangsúlyozta, hogy ha egy nemzet úgy érzi, hogy létfeltételei hiányoznak és békés eszközökkel nem tud sorsán változtatni, akkor megszűnik a józan ész uralma és az a felfogás kerekedik felül. amely a gyors hajált is inkább választja, mint a biztos és lassú sorvadást és pusztulást. Ezek az okok késztették a legutóbb Roosevelt elnököt annak kijelentésére, hogy minden okunk megvan a pesszimizmusra, mert az emberiségben egyre növekszik a rosszakarat, a támadó szándék és a fegyverkezés láza, a türelem pedig egyre jobban csökken. Ezt a megállapítást Eckhardt is teljes mértékben magáévá teszi. — A világpolitikai helyzetre jellemző a németangol tengeri egyezmény, amely már nem a ver- saillesi béke alapján épült föl. A viszonyok fejlődése, a nemzetek együttműködésének széthul ása odavezetett, hogy már maga a népszövetség is belátta, hogy a nemzetközi együttműködés látszatának fönntartása mellett a szövetségi együttműködéshez való visszatérés lehetőségeit is biztosítani ——«■■■■ ' tm kell. Ilyen következmény volt a regionális egyezmények rendszere. A szövetségi gondolat győzött s a nemzetközi együttműködésnek csak foszlányai maradtak vissza. 3Iost ilyen stabil szövetség Európában az angol-francia, a francia-kisantant és a francia-balkán szövetség. Beszéde további során foglalkozott ezután Eckhardt azokkal a szerződésekkel, amelyek es.tleg Szovjetoroszországnak befolyást biztosíthatnak az európai politikában. Ez szerinte hiba volna az önálló dunavölgyi gondolat szempontjából, de a nemzetközi együttműködés szempontjából is, mert az orosz birodalom járszalagjára kötne egyes államokat, másokat pedig arra kényszerítene, hogy ugyanezt cselekedjék meg a német birodalommal. Ha ez megtörténik, a Dunavölgye a pángerinán és a pánszláv erők csataterévé fog lesüllyedni. Eckhardt előadása végén a népszövetséggel foglalkozott. Kijelentette, hogy Magyarország szempontjából a népszövetség főleg defenzív szempontból értékes. Ezzel kapcsolatban felveti a kérdért, hogy nem volna-e időszerű egy igazi hékeérte!>cz!et összehívása, amelyen mindegyik fél által elfő adható megegyezéssel igazi békét köthetnének Magyarországnak meg kell győznie a világot arról, hogy semmiféle támadó szándéka nincsen. Eckhardt Tibor előadását a nagyszámú közönség mindvégig nagy figyelemmel hallgatta. Roosevelt törvéipinek bukása felélénkíti Amerika kereskedelmét Newyork, január 8. A wallstreet üzleti negyedében az a nézet uralkodik, hogy Koose- velt mezőgazdasági törvénykezésének bukása után a kereskedelem újra felélénkül, Ugyanúgy, mint akkor történt, amikor a legfelső bíróság a NIRA rendelkezéseit mondotta ki alkotmányellenesnek. A törvények bukásának közvetlen következménye természetesen az lesz, hogy a kormány kénytelen uj adókat kiírni a hiány fedezésére. Az uj adókat kizárólag a gazdagok fogják viselni és jövedelmüket ismét csak a szükséget szenvedő mezőgazdák fölsegélyezésére fordítják. A vasúttársaságok 135 képviselője keresetet nyújtott be a bíróságokhoz és a vasúttársaságok külön m egad ózta tás i törvényének hatálytalanítását kívánják. Mint ismeretes, ennek az adónak jövedelmét Roosevelt az alkalmazottak szociális biztosítására fordította. Szlovenszkön bevezetik a lakosság nyilvántartását Prága, január 8. A Národ jelenti: A szlovenszkói járási hivatalok a belügyminisztérium rendelkezése értelmében a csendőrség segítségével most kezdték meg a földművelő lakosság nyilvántartásának elkészítését. A nyilvántartásokat fokozatosan vezetik be s remélik, hogy a lakosság teljes katasztere február végére elkészül. Ezzel az intézkedéssel bevezetik a kötelező jelentkezést, ami a történelmi országokban már régóta megvan. Természetes, hogy ez a nyilvántartás lényegesen megjavítja a közbiztonsági viszonyokat * Egy foghúzás hiteles története Irta: Szilárd János Három álló hete lüktet az egyik zápfoga. Szünet nélkül. Úgy érzi, mintha egy óriási tömlő, amelyben magas nyomás alatt forróviz kering, ritmikusan tágulna és szűkülne az állkapcsában. Vannak pillanatai, amidőn azt hiszi, hogy a szájában dobog a szive. És ismét vannak pillanatai, amidőn olyan pokoli hasogatássá fajul az állkapcsában ez a lüktetés, hogy víziója támad és látja a baromi izomzatú kovácslegényeket, amint üllő helyett az ő zápfogán verik félmázsás kalapácsaikkal az izzó vasat... Pedig hát legyünk őszinték, csak egy kis gyö- kérgyuíladása van. És ha volna benne annyi bátorság, hogy elmenjen ide a második szomszédba az irgalmasokhoz, vagy Pestre a fogorvoshoz, hadbéli öregcsont kedves komáján ;z, Rogyákyhoz, akivel a rengő és recsegő tavernákban ott az Isonzó partján rumos fekete mellett dalolt át tizenhárom pergőtüzet, igen, ha volna benne annyi férfiasság, hogy elmenjen ide vagy oda és ott néhány kritikus másodpercre .. .ááá ... kitátsa a szját, akkor ... Hm... Akkor... Akkor vagy azonnal szörnyethalna, mihelyt a páter, vagy Rogyáky villogó fogóval közelítene a szája felé, vagy pedig felugrana és ... pá, pá ... elszaladna... ... Emigyen monologizált csöndesen a fürdőszobában és reggel hét órakor a tükör előtt és lenge magyarban Kocsonyády Aladár osztályfőnök ur, miközben egy füstölgő kis pohárból kamillateát szürcsölt és oldalt hajtott bubánatos fővel a lüktető zápfogát öblögette. Aztán minden tartózkodás nélkül, őszintén és mélyen ma- gábaszállva és magábaroskadva az előtt a félpofára megdagadt és merőben hervatag bácsi előtt, aki a kinzópadok mártiromságával a megtört szemeiben reá a tükörből visszanézett, félhangon hozzátette: — Jajj, nagyon •.. jajj, nagyon ... gyáva vagyok!... És ekkor sírást hallott a gyerekszobából. És felfigyelt. És kiegyenesedett. És elkezdett kiabálni: — Már megint fél az a kölyök a mandulaoperációtól?! Na bizony! Egy kis bolhacsipés miatt! Ekkora komédiát! Szégyelje magát! ... Arra a gondolatra aztán, hogy holnap reggel ezzel a lüktető foggal neki kell bekísérni a kórházba Pistikét, gyorsan magára kapkodta a ruháit és arcára szorított zsebkendővel megeredt sebesen a hivatal felé ... * A hivatalban becsöngette a szolgát. Eddig csak sejtette, de most már meg volt róla győződve, hogy a fogát valami heves lefolyású ele- fantiázisz támadta meg, mert egyfelől már sokkal hosszabb volt. mint a többi, másfelől meg — nehogy ffff, odakoccanjon a vizavijához — a száját csak úgy félig merte összecsukni. Emellett a beteg zápfog percről-percre mélyebben fúrta bele gyulladt gyökerét az állkapcsába, melyből a ritmikusan lüktető forró tömlő is hajszálgyökereket eresztett egyrészt a nyelve alá, másrészt a torkába, s a nyaka hajlatában, a nyeldeklő s az ádámcsutka között egy .ly^n hajszáleret, mely szintén lüktetett s eközben úgy égette, mint a tüzes drót, egészen jól ki tudott már tapintani. A homlokáról már nem is csepegett, hanem csurgóit az aktákra a veríték, a hátán egy hangyaboly módjára futkározotr és nyüzsgött a lappangó hideglelés, kezdett a dolog mindenképpen nagyon komoly, nagyon aggasztó és nagyon kibirhalatian lenni, becsöngette hát az öreg altisztet, Hornyák Mihályt. És azt mondta neki: — Mondja, öreg Hornyák! Fájt már magának valamikor a fogai... — Ó, hajaj! ... intett a vén szolga olyan mozdulattal, mint egykor Napóleon, ha megkérdezték tőle, hogy volt-e csatában?... És előadta ... Hogy még legénykorában, pontosan az esküvője előtt három nappal, éppen mákoscsikot evett mézzel nyakonöntve, mert nagyon szerette, amikor egyszerre csak bumm, akkora bolond ménkű nyilalás ütött bele a zápfogába, mintha valaki a patkós csizmája sarkával a tyúkszemére lépett volna a szájában ... — Jajh! ... — nyögdécselte az osztályfőnök ur a merőben találó hasonlat súlya alatt... Nos, aztán elmesélte az öreg Hornyák, hogy rémisztő volt, ami erre következett. Két álló napig hol az ágyban fetrengett és a dunyha csücskét rágta, hol meg négykézláb kerengett a szobában és a fejét beleverte az asztallábba. Hogy lüktetett-é? Ó, ajjajjajjaj, a vasúton a gőzmasinának az a hosszú fényes rudja, ott elől, akkurátusán igy jár ki s be a tokjába... — Jaaajh! ... — sóhajtott az osztályfőnök ur és rátette a nyelvét a gőzmasinájára, majd aziránt érdeklődött, hogy mégis: mitől szűnt meg az öreg Hornyák fogfájása?... Erre aztán az öreg Hornyák megesküdött. Hogy még ma is legényember vóna és talán jobb is vóna, ha az esküvő előestéjén azt 3 csúf dagadást a pofáján nem füstölik meg a parázsra hintett beléndekmaggal a vénasszonyok. M<*r kínjába már az eperfára mászott és a lakodalom elől világgá akart bujdosni. De megfüsfölték És ... fffitty ... igy csinált. Úgy elröpült. A fogából. A fájdalom. Hát csuda egy erő van ebbe a beléndekmagba, istenuccse, kár, hogy nem lehet kapni a patikába. De neki van. Egy egész acskóval! Otthon. Albertfalván ... — Gyorsan! Gyor-san! ... — kiáltott az osztályfőnök ur és villamospénzt adott Hor- nyáknak... És délután két órakor már a fülében Is, meg a torkában is egy-egy lokomotivval és a zsebében egy kis apskó beléndekmaggal hazavonult és útközben csak az óvta meg őt a nyílt botránytól, hogy a Margit-köruton nem talált eperfát, mert okvetlenül felmászott volna rá ... Otthon azzal fogadta a felesége, hogy borzasztó, nem lehet birni a Pistikével. Bőg, Folyton bőg. Már tudja, hogy holnap reggel lesz a műtét és veri magát a földhöz, mint a gumilabda és ordít és már azt sem tudja, mit kezdjen szegénykével ,.. — Mi-hiit?!... — kiáltotta Kocsonyády Aladár osztályfőnök ur. — Bö-hőg?! Egy ilyen vacak kis mandulaoperációtól?! Az én fiam?! ... És berontott a gyerekszobába. És elfenckelte Pistikét. Amúgy alaposan ... — Mégis qsgk ki képe huzatni ezt a bitang fogat... — szólt magában éjfél tájban, immár megfüstölve és a beléndekmag mérges leheletétől kivül-belül megdagadva és felhólyagozva az osztályfőnök ur, aki már este tíz órakor elhatározta, hogy Hornyákot pedig majd előveszi... Vén svihák! Ilyet hazudni! Hogy fffitty... Három teljes órája tartja már a száját a parázson füstölgő beléndekmag fölé és vergődő szívvel lesi a megváltó pillanatot, hogy fffitty, mikor repül ki a fogából a fájdalom s ehelyett az állapota percről-percre rosszabbodik. Eddig csak az álkapcsa, a füle és a torka lüktetett és most már egyetlen hatalmas vonaglás az egész feje, némelykor már gyanakodni kezd, hogy nincs is feje, csak egy rosszindulatú daganata, mely a nyakán támadt, hogy fogalma legyen arról, milyen érzés lehet az, amidőn egy méhkasban kenyeret dagasztanak ... Igen, azt a vén svihák Hornyákot ki fogja rúgni! Hiszen ez borzasztó! Ez már a pokol! ... Imént benyitott hozzá a felesége. „Hát már eny- nyire vagyunk? Hogy a nyögése áthallatszik a másik szobába? Benyitott és azt kérdezte: mi baja?... És ő azt mondta, mert már nem tagadhatta, hiszen a beléndekmag ott füsíó’gött a szeneslapáton és a kályhán is ott gőzölgött a kamillatea, azt mondta: — Háj a hogam ... Tudnüllik már végképpen nem tudja összecsukni a száját. Úgy bedagadt... — Fáj a fogad?... — kérdezte az asszony. És mosolygott... — Háj... — Nagyon? — Naon... És erre a gyerekszobában valaki elkezdett sírni. Hogy neki holnap reggel bicskával kiveszik a manduláját... És erre megint mosolygott az asszony. És szótlanul visszahúzódott a gyerekszobába. Mert ott aludt. Hogy vigasztalja szegény Pistikét... Úristen! És ö ezzel a dagadt pofával kisérje be holnap reggel a kórházba Pistikét?! Ezzel a méhkassal a nyakán, amelyben kenyeret dagasztanak?! Mit mond ar orvosoknak, ha érdeklődnek? Bevallja, hogy nem meri kihúzatni a fogát? Ellenben meri bevinni a kórházba egy eléggé súlyos operációra a fiát?. Hát azért is meri!... Majd ő megmutatja!... (Vége következik.)
