Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-08 / 5. (3854.) szám

XV. évf. 5. (3854) szám • Szerda • 1936 január 8 , I XV. évf. 5. (3854) szám • Szerda • 1936 január 8 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, 111. emelet. • • TELEFON: 30311. •• SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, P R A H A. Harc az amerikai kormány és a legfelsőbb bíróság közöli Az agrártörvények érvénytelenítése után Roosevelt kénytelen felvetni az amerikai alkotmányreviziö kérdését Ki nagyobb ur: az elnök vagy a bíróság? - Az ui ameri­kai költségvetés - Olaszország Roosevelt beszéde ellen A kiábrándult diktátor (sp) Prága, január 7. Ha Roosevelt a diktatúrák ellen beszél, tapasztalatból beszél. Emlékezzünk: amikor négy év előtt a béna amerikai államférfiu át­vette Hoover tönk szélén álló országának vezetését, mennyire közel járt a diktatúrá­hoz s mennyire önhatalmúan látott hozzá Amerika újjáépítéséhez. Az amerikai legfel­ső bíróság most ugyanakkor jelentette ki alkotmányellenesnek és önhatalmúnak Roo­sevelt régibb törvényeit, amikor az elnök a kongresszushoz intézett üzenetében elitéli az autoritásos rendszert, a vezetők önhatal­mát és a diktatúrát. Igen, a legfelső ameri­kai bíróság mondotta ki, hogy Roosevelt régebben szintén kacérkodott a diktatúrá­val s gazdasági politikáját olyan törvények­re építette fel, amelyek nem sokban külön­böznek Hitler, Stalin, Mussolini, Kernál vagy a mikádó felkényszeritett törvényeitől. Ma persze ezek az amerikai törvények ha­lottak. Halott a New Deal, a nagy mü, a NIRA, az AAA, az Agricultural Adjuste- ment Act, a hatalmas agrártörvény, az egész amerikai tervgazdaság, halott a dia­dalmas Kék Sas, szárnyszegetten zuhan a pocsolyába, pedig micsoda ujjongással fo­gadta az amerikai bigg baby, amikor elő­ször szállt fel a lobogókra s mindent fémjel­zett, ami Roosevelttől, a dédelgetett ked­venctől jött. Micsoda ujjongás közt indult útnak az uj elnök, az ,,erőskezü férfi", hogy megfékezze a kongresszust, a nagyipart, le­törje a bürokráciát, a trösztöket, lecsapjon az asztalra s rendet teremtsen az Unióban. Kivel törődött, kinek véleményét hallgatta meg, amikor rábizta az agytrösztre az or­szág átalakítását s megelégedett az uj kon­gresszus kierőszakolt pausál-felhatalmazá- sával, amely szinte önkívületi állapotban hosszú időre teljhatalmat és szabad cselek­vési jogot biztosított a parlamenti mellék- zönge nélkül dolgozni akaró Roseveltnek, kivel elmélkedett a demokráciáról és kitől kért véleményt? Azóta évek teltek el. Roosevelt átesett a diktátorok iskoláján. Ma ő a kiábrándult diktátor, aki belátja, hogy gazdaságilag nem sokra ment az önhatalommal s —■ ismétlem *— tapasztalatból beszél, ha helyteleníti a diktatúrákat. Tévedés volna azt hinni, hogy a NIRA-t, a New Deal-t, az AAA-t s a többi diktatórikusán merész gazdasági újí­tást kizárólag az alkotmányra szigorúan vi­gyázó legfelső bíróság buktatta meg. Ha Rooseveltnek szüksége lett volna e törvé­nyekre, ha látta volna, hogy beváltak és a nép akarja őket, ha az ország és főleg a szakemberek nem ábrándulnak ki a régibb kezdeményezésekből, akkor Roosevelt meg­marad a régi erős kéznek, lecsap az asz­talra, alkotmányreviziót erőszakol ki a kon­gresszustól, mint annakidején kierőszakolta a pausál-felhatalmazást s megmutatja a ha­táskörükben megnyirbált bíráknak, hogy ő az ur az Unióban és az történik, amit a nép akaratának inkarnációja, Roosevelt, az el­nök akar. De Roosevelt most nem az erős kéz pártján van. Sőt, a legfelső bíróság íté­letei kapóra jöttek, mert segítségükkel szép­szerűén megszabadulhat régi ábrándjainak ballasztjaitól, a holtpontra jutott New Deal- tól. Roosevelt hirtelen az alkotmányt tisz­telő engedelmes politikus lett, miután régeb­ben egész sereg törvénnyel fittyet hányt 1* Washington, január 7. Ugyanakkor, amikor az amerikai köztársasági elnök költ­ségvetési üzenetét a kongresszusban bemu­tatták, a legfelső amerikai biróság Ítéletet hozott Roosevelt mezőgazdasági törvényei ellen. A biróság megállapította, hogy e tör­vények épp úgy, mint a NIRA törvényei el­lentétben állnak az alkotmánnyal. Az ítélet súlyos csapást jelent Roosevelt gazdasági politikájára, az úgynevezett New Dealre és kellemetlen helyzetbe hozza a költségvetési előirányzatot is, mert az utóbbi fél milliárd dollár olyan adójövedelemmel számol, amely az Agricultural Adjustement Act-ból, vagyis az elitéit önhatalmú mezőgazdasági törvé­nyekből származik. Időközben a kongresszusban bemutatták az uj költségvetési törvényt. A költségvetési hiány 10 százalékkal kisebb, mint az elmúlt évben volt, de az állami adósságok is 10 százalékkal emelkedtek. A katonai és a ten­gerészeti kiadásokat tetemesen fölemelték, de uj adókat nem írtak ki. Az eljövendő költségvetési évben Amerikában 1 milliárd dollárt költenek hadügyi célokra, ami ko­alkotmánynak s aláveti magát a biróság íté­letének. „Nem én szakitok a New Deal-lel, hanem a biróság Ítéletének teszek eleget", mondja, amikor csendesen ad acta teszi a NIRA-t s likvidálja a Kék Sas politikáját, így legalább nem kell beismernie a kudar­cot. A biróságra lehet tolni, amit kénytelen­kelletlen a biróság nélkül is végrehajtottak volna. Roosevelt bámulatraméltó politikai képességei most bontakoznak ki: úgy tud megszabadulni politikája régi alapelveitől, hogy a nép alig veszi észre s továbbra is megtartja Rooseveltet szeretetében. Ameri­kában ilyesmi lehetséges, mert a gyerekes nép legfeljebb az erkölcs dolgában doktriner és csökönyös, de semmiesetre a gazdasági elvek, rendszerek és jogok tekintetében. Amikor Roosevelt uj gazdaságpolitikájának elveivel jött s meglobogtatta a kék sasos lo­bogót, a nép lelkesen csatlakozott hozzá, de nem a Kék Madarat választotta, hanem Rooseveltet. S kitart Roosevelt mellett, ami­kor az elnök vállvonogatva lelövi a Kék Sast s hirtelen a diktatúrák legnagyobb el­lenségévé válik. Szó, ami szó, Roosevelt ügyesen csinálta... Mert az amerikai diktatúra kísérlete cső­döt mondott. Az elnök rájött, hogy gazda­ságpolitikái nem lehet a népre rákényszeri­moly többletet jelent. Az amerikai flottát 1942-ig ki akarják építeni arra a legmaga­sabb létszámra, amit a nemzetközi szerző­dések megengednek. A szárazföldi légi flot­tát 800 repülőgéppel kibővítik. A flotta költ­ségvetése 550 milüió dollár helyett 620 mil­lió dollár. Ebből az összegből 243 millió dol­lárt uj hajóépitésekre fordítanak A tengeré­szet légi flottáját 273 géppel kibővítik, mig 104 uj repülőgépet kap a partvédelem. A légügyi költségvetés 70 miflió dollárra rúg. „Roosevelt beavatkozóit Olaszország beiügye.be“ Madrid, január 7. A hivatalos olasz lapok heves kampányt indítottak Roosevelt külpoliti­kai üzenete ellen, amely — mint ismeretes — állást foglal a diktatúrák ellen és elsősorban az olasz rendszert kifogásolja. Mussolini Popolo dltalia-ja azzal vádolja Rooseveltet, hogy fele­lőtlenül beavatkozik Olaszország belügyeibe. Amerika az olasz lap szerint egyre határozot­tabban Nagybritánnia politikájához csatlakozik és teljesíti a népszövetség kívánságait úgy, mint Wilson idejében. Az olasz—abesszin konfliktus megítélésénél is Anglia diktátuma szerint cse­lekszik Washington. Az Egyesült Államok kor­mánya Ítéletet mondott egy más ország belügyei fölött, írják az olasz lapok, azaz az ellenkezőjét teni, mert a nép gazdasági élete biológiai fo­lyamat, amit legfeljebb ápolni és irányítani lehet, de nem össze-vissza kuszálni, s az élettani előfeltételeket nem tisztelő alapok­ra helyezni. A nagyipar csendesen megvár­ta, amig a nagy hang elcsöndesül s a zsák- uccába futott újítók szégyenkezve és tehe­tetlenül visszajönnek a trösztökhöz, a kar- tellekhez. A bankokra az agytröszt hajdan ráripakodott, de a bankok ma Amerikában nagyobb hatalmat jelentenek, mint hajdan. A krízist sikerült megfékezni, de nem azért, mert a New Deal létezett, hanem, mert a krízis elmúlt, mint a nátha, mint az influen­za. A többi baj változatlanul megmaradt, a többi baj és rossz szokás s ezek ellen hiába adják be a náthának szóló orvosságokat, hiába alkalmazná Roosevelt a „kivételes ha­talmat". Abban a pillanatban, amint Roosevelt fi­nom politikai ösztöne megérezte, hogy a diktatórikus módszer nem segít, sőt árt, sza­kított vele. Talán más diktátorok is belát­ják néhanapján, hogy elképzeléseik megva­lósíthatatlanok, de nem áll módjukban ilyen­kor, hogy leépítsék a diktatúrát, mert a nép haragja elsodorná őket és igy kénytelenek csökönyösen kitartani az egyszer elfogadott rendszer mellett. Roosevelt szerencsésebb. tette annak, amit a Monroe-dv Amerikával szemben megkövetd. Az agrárhivatalok beszüntették munkájukat Washington, január 7. Politikai körökben nagy izgalmat kdtett a legfdső bíróságnak az agrártörvények ellen hozott ítélete. Mindazok a hivatalok, amelyek eddig az agrártörvény alap­ján működtek, ma beszüntették tevékenységü­ket és 65.000 alkalmazó ttuk kenyér nélkül ma­radt. Mint ismeretes, ezek a hivatalok fizették ki a megíddő támogatásokat a farmereknek az agrártermelés korlátozása ellenértékeképen. Fölmerült a kérdés, vájjon a nagyipar, amdy több, mint egymilliárd dollárt fizetett ki az ag­rártörvények különböző alapjaira adó fejében, a legfdső biróság Ítélete után visszaköveteli-e ezt a pénzt. A kongresszus köreiben az a véle­mény kristályosodott ki, hogy a legfdső biró­ság kormányellenes ítéletei után a kormány kénytden lesz fölvenni a harcot a kivihetetlen­nek bizonyult alkotmány megváltoztatására. Ez a küzddem 1787 óta folyik a parlament és a kormány között. Green, a munkásszervezetek vezetője máris kijelentette, hogy az alkotmány- revízió kérdése soha nem volt annyira aktuális, mint a jden pillanatban. A legfdső bíróságnak tulnagy befolyása van és lehetetlenné teheti a kormány munkáját. A mezőgazdasági lakossá­got az agrártörvények érvénytelenítése súlyo­san érinti, ugyhogv a farmerek is az alkotmány- revízió mellé állnak. Az alkotmányellenes módszerek tulajdon­képpen még el sem jutottak a kudarchoz, csak éppen holtpontra futottak s már sza­kit velük. Tapasztalatainak összefoglalása pedig az a lesújtó vélemény, amellyel az autoritativ rendszereket most megbírálja. A NIRA kudarca tulajdonképpen semmi más, mint egy diktatórikus kísérlet kudarca, de a diktatórikus kísérlet Amerikában nem állt szoros összefüggésben a kivitelező személy- lyel, <— vagy a kivitelező politikus, Roose­velt, legalábbis elég ügyesnek bizonyult, hogy elválassza személyétől — s igy a csőd nem jelenti Roosevelt bukását. Az ügyes és szívós államférfiu értette a módját, hogy merész és elszánt kanyarral átcsapjon a má­sik végletbe, az alkotmányok szentségét fennen hirdető politikusok közé és önmaga bélyegezze meg a módszert, amellyel négy év előtt ő is kacérkodott. Amint hallatlan szívóssággal és eréllyel kilábalt hajdan bé­naságából, úgy kilábalt abból a betegségből is, ahová a NIRA juttatta és ma ismét uj ember, uj Roosevelt, az erőskezü diktátor helyett az alkotmányosság engedelmes és rettenthetetlen trubadúrja. Az újabb szín­változás után a megujhodott politikus uj mezben, uj kedvvel és uj elvvel készülhet a küszöbön álló elnökválasztásra.

Next

/
Thumbnails
Contents