Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)
1936-01-31 / 25. (3874.) szám
4 (vH ^i^<^-A\\g^ar-hirlap 1936 január 31, péntek. Pedig az uccán bizonytalanul járt. a meleg otthonban üldögélni jobban szeretett, mint jönni-menni. A sorsa mégis az volt, hogy jönnie-mennie kellett egész életén át s mi- kor most. a Semmelweiss uccai műteremlakásban kikötöttek, mindnyájan örvend- .tünk: megpihen végre Rózsi néni. S ott lelkesedhetik a világ szépségei fölött, magában. Jókairól úgy beszélt, mint a félistenről. Feszty Árpádról úgy, mint szerelmes uráról, aki ma is él még s mindjárt jönni fog, csak egy kis dolga akadt még a műteremben. Megírtuk, hogy Feszty Arpádné, Jókai leánya tragikus véletlen következtében összeégett s néhány napos kínos szenvedés után sebeibe belehalt. A nemesszivü magyar Nagyasszony sírjára gyengéd kézzel helyezi a PMH az emlékezésnek ezt a virágszálát. A komáromi Jókai Egyesület Jókai-szobá- jában áll egy magas szekrény, a szekrényben nagyon sok szép, régi Jókai-emlék. Majdnem csupa olyas holmi, amely még a régi, Jókai-időkből maradt ránk: kézirat, olvasókönyv, a nagy meseköltő névjegye, csészéje, kezevonása. Nemrégiben azonban uj múzeumi tárggyal szaporodott a szekrény: egy hervadt piros rózsával. A rózsát néhai való kedves Rózsi néni adta a múzeumnak, neki pedig egy magyar mérnök hozta, üdvözletül Mahrisch-Osíi-auból nemrégiben, amikor megtudta, hogy Jókai Mór nevelt leánya, Laborfalvi Róza unokája Komáromban és Ógyallán tartózkodik, leányával, az igen tehetséges festőmüvésznővel, Feszty Masával. Ez a kis rózsa most már nemcsak Jókait jelképezi nálunk Komáromban, hanem Rózsi nénit magát is s mindazt, amit ez a név nekünk még ma is jelent: Jókai... A szegény, jó Róza néni három gondolatnak élt az utóbbi években: Jókai Mór apoteozisának, Feszty Árpád emlékének s Feszty Masa jövőjének. Csodálatosan tudta egyesíteni lelkében mind a hármat, őket szerette, őket dédelgette, róluk irt, róluk beszélt: feledhetetlenek voltak azok az órák, amikor Rózsi néni az ógyallai Feszty-kuria puha díványán régi életét idézte. Ennek a törékeny, rövidlátó, magas, hajlott, őszhaju hölgynek milyen nagyszerű előadókészsége volt élete utolsó napjáig: testi épségét sokszor féltettük, de a lelki épség talán szóba sem került, Rózsi néni oly okos, oly finom s oly élénk szellemű volt, ami csak a kivételes női lelkek sajátja. * Később igy folytatta: — Én tizenötesztendős koromban kiábrándultam a „magas politikából.*4 Ott aludtam Jókai dolgozószobája mellett, a Tisza- párti emberek kártyaszobájának szomszédságában s ha nem tudtam elaludni, egész éjjel azt hallgattam, hogyan fortyog a politika boszorkánykonyhájának kis katlana. — Hitem van — folyatta később —.hogy az ember mégis előremegy. Az a szerencsém, hogy én sok emberről jót tudok. Hadd beszéljenek mások rosszat az embertársakról, én megmaradok a jó hitem mellett. Hogy idealista vagyok? Isteneml Egy hetvennyolcesztendős asszony lehet más? Ezen nevettünk. Persze: egy nyolcvanas ember nem is lehet más, mint idealista. Mi marad meg az életből? Az eszmék. A meg nem valósult eszmék. Amik megvalósultak, azok el is koptak a használatban, azokat nem érdemes magunkkal vinnünk. Csak a fri§s, hamvas, megvalósíthatatlan eszmék élnek örökké. Ezeket akarta magával vinni Rózsi néni a sírba. De, persze, a sírról nem beszélt, hisz sok tennivalója volt még: Masára kellett gondolnia, könyvét megírnia s emlékeit rendezgetnie. Ez sok munkát adott. Szerette elolvasni a friss könyveket s úgy tetszett: vasag szemüvege mögül jobban s élesebben látja a világot, mint mi, fiatalok. — Miután Jókai véghctetlen volt — mondta Rózsi néni hosszas tűnődés után —-, mindent nagyra tartott, ami véges. Ennél jobban nem lehetett egy mondatban jellemezni a legnagyobb mesemondót. * Szegény, jó Rózsi néni: igy kellett elmennie, ily tragikusan. Még vissza akart jönni Komáromba, szentül megígérte, mert dolga volt még nálunk. Jókai öreg uccáit akarta bejárni utoljára s el akart zarándokolni az Aranyember sírjához, a görögkeleti temetőben, a kingyesi kis házban legalább két hetet szeretett volna eltölteni egyszer s lelkünkre kötötte, hogy a mahrisch-ostrau: magyar mérnök elszáradt rózsáját jól megőrizzük, mert személyesen fogja megtekinteni. Azzal akartuk megörvendeztetni e nyáron, hogy Komáromban egy uj, díszes Jó- kai-szebát rendezünk be a Kultúrpalotában, amelyre ő adta volna rá a nihil obstat-ot. Rózsi néni rózsáját kartonra illesztettük volna s úgy helyeztük volna utolsó ajándéknak a mi örökéletü mesemondónk képe alá az ablak mellett. A szoba meglesz, a rózsát elhelyezzük. Csak éppen az, akinek keze- simitását vártuk hozzá, nem jön már el többé Komáromba. Rózsi néni, Jókai Mór leánya, búcsúzik tőled az egész Komárom, búcsúznak az uc- cák, a várfalak s az egész Jókai-város. Az aranybányász, aki után a kincskeresők százai özönlenek a pécsi bányatelepre Egy 12 ezer pengő értékű aranytetet tázbahozta Pécs egész környékét ■ ■ ■ 12.000 pengős kincs a szivarhadobozban Mintha mindattól búcsúzott volna, amit úgy szeretett vidám fiatalkorában, a millenáris évek ragyogásában. Még utoljára eljött Komáromba, hogy Jókai városában bolyongjon az uccákon, sétáljon a szigetben, ahol a „Nagypapa" első regényét irta ifjonti hévvel, elnézegesse a régi várat s kalauzolja leányát, Masát, aki témákat keresett ceruzája hegyére az ódon uccák során ... Elzarándokolt Ógyallára, ahol a Feszty-család lakik ma is, ahol Rózsi néni mindig második otthonra talált s hetekig élt kint Kingyesen, —- „Feszty Árpád nádasaidnak hívta ezt az eldugott, kedves tanyát Gárdonyi Géza egykoron. Ide vette be magát Feszty Árpád, ha megunta a várost, kis gőzhajója a Vágón idehozta a vendégsereget, amelynek tréfás kézírását most is meg lehet találni a kingyesi vadászház menny ezetgerendáin. Rózsi néni bejárta mindezeket a tájakat, mintha érezte volna, hogy nem sokáig tart már: búcsúzni kell s Rózsi néni búcsúja hosszú volt: egy ragyogó, fényes élet minden emlékétől kellett búcsúznia. S milyen emlékek voltak ezek! Jókai Mór, Tisza Kálmán, Mikszáth, Gárdonyi, Pósa, Ősbudavára, Millennium, Velence, Páris ... — Az én legkedvesebb emlékem az, —> mondta egy májusi délután —-, hogy az én generációm igen szerette a szépet. Abban ékünk. Sose szerettem olyan helyre menni, ahol kiabálnak, hangoskodnak az emberek s ahol mindenkit szembe dicsérnek. Tudja, azok az igazi percek, amikor nincsen a perceknek szavuk, ezek a zenének, a gondolatnak, az ihletnek és a jóságnak a percei. —’ Jaj, hogy ilyen emberek is vannak, mint Axel Munthe, vagy Romain Rolland. Ezeknek érdemes élni, de ezekért is érdemes élni: mennyire megnyugtat engem, hogy ilyen emberek is vannak. Hitler? Mussolini? Kemál? Ezek már tovább, feljebb vannak tőlem, nem is tudnám őket megérteni. Budapest, jan. 30. Orbán József pécsbányatekpi nyugalmazott bányász kertjében numizmatikai szempontból felbecsülhetetlen értékű aranvle'.etre bukkant pár nappal ezelőtt. Miközben kertjében ásott, mintegy 35 centiméter mélységben vörös agyagbögrét talált, melyet ásója darabokra tört. A bögréből csillogó aranytárgyak pottyantak az árniuló bányász lábai elé. Fejes György, a pécsi muzeum igazgatója megvizsgálta a lelelet és megállapította. hogy annak legértékesebb darabja az a kilenéven centiméter hosszú arany kösönytyü, mely véleménye szerint a XVII. század elejéről származik. A lelet közt voltak még aranymelltük, gyűrűk, továbbá arany és ezüst pénzek. A lelet Orbán József számára is anyagi jólétet jelent, mert törvény szerint őt, mint megtalálót és földtulajdonost a lelet értékének kétharmad része illeti . Az eset nagy szenzációt keltett Magyarországon ée megindult a kineskeresés Pécs környékén. Naphosszat ásnak, földet túrnak az emberek, remélve, hogy ezintén aranyra bukkannak. Orbán Józ6ef viszont megelégedett leletével, feleségével együtt vonatra ült és néhány nappal ezelőtt megérkezett Budapestre. A Barose-uccában szállt meg egyik régi ismerősénél. Felkerestem a , szerencsés megtalálót*' szállásán. — Kaptam ám már 200 pengő előleget az igazgató úrtól, a Nemzeti Múzeumban, — újságolja a férfi. — Kevés az uram, — vág szavába az asz- szony. — Fejes igazgató ur Pécsett azt mondta, hogy 12.000 pengőnél is többet ér a kincs, nekünk meg aztán kell ám a pénz nagyon. Orbán József folytatja, ahol élete párja abbahagyta: — Azt mondta az igazgató ur, a Nemzeti Múzeumban, hogy több előleget nem adhatnak, mert ennyi az előírás. De a tanár urak majd megvizsgálják a leletet, aztán ami a muzeum számára értékes lesz, azt megveszik. A többit meg majd mi adj-uk el. A muzeumtól kanunk cimeket, hogy hová menjünk. Régiséggyűjtőkhöz, műkedvelőkhöz. azok szeretik az ilyesmit. Kiderül rövidesen, hogy gróf Zichy István igazgatónál jártak, akihez egy volt pécsi képviselő adott nekik ajánló levelet. — Aztán miféle ládában hozták fel magukkal 1 ^ i kincseket? — kérdem Orbán Józseftől. Mosolvog. Felesége hangosan feLkacag: — Nem kellett annak láda, kérem! Kis clgarettaliüvely-dobozba belefért az egész. Abban hoztuk és vittük a muzeumbal — Mit szólt az igazgató ur a kincsekhez? — fordulok a férfihez. — Nagyon tetszett neki, kérem. A láncra azt mondta, hogy az 18 karátos arany és magában megér vagy 6000 pengőt. Orbánné közbevág: —• Voltak, kérem, a kincs között nagyon szép gyűrűk! Az egyiken félhold, meg száguldó ló, a másikon virágok, mind csupa tiszta aranyból. Az arany- és ezüstérmekre azt mondta az igazgató ur, hogy azok osztrák, német és velencei pénzdarabok. Volt köztük ezüst tallér, meg sok kisebb ezüstpénz. Aztán azok a szép csattok! Az egyik rubinokkal volt diszitve, a másikon aranyból kis ember kifaragva __“ — Az igazgató ur mégis azt mondta, — folytatja szinte sértődötten Orbán, — hogy az agyagcserépbögrét, amelyikben a kincset találtam, hozzam el, mert itt majd összeragasztják és abból fogják megállapítani, hogy mikori a lelet. Azt mondja az igazgató ur, hogy neki a bögre fontosabb, mint az egész kincs... fejcsóválva hagyja abba a beszédet, mintha azt gondolná: ezen már úgysem lehet segíteni... — Na, asszony, — pillant rá órájára, — legfőbb ideje, hogy induljunk, mert még lekéssük a vonatot... — Aztán mit csinálnak majd azzal a sok pénzzel? — kérdem Orbántól, félig tréfásan a bucsuzásnál. — Uram, ez a lelet számunkra valóságos főnyeremény volt, Isten áldása a végszükségben. Feleségem vagy két éve nagyon beteg volt. Sokáig kezelték az orvosok. Operáltatni is kellett. Sok pénzt emésztett ez fel. Mind bekebelezték a házamra, telkemre. Nőttek a kamatok, nőtt az adósság, nem igen tudtam én fizetni. Már- már arról volt szó, hogy megperdül a dob az udvaromban... Na és — pár nappal ezelőtt, amint felástam a kertet, gondolva — úgyis utoljára ásom már — megtaláltam a kincset. Ez a kétszáz pengő éppen elég lesz, hogy a legsürgősebb adósságokat kifizethessem ... Nézek utánuk, mint ballagnak ketten, boldogan, megelégedetten. Hiába — szegény ember szándékát boldog Isten bírja ... N ért nem járhatnak iskolába az fpo ykéri iskolakötelesek ? Prága, január 30. Holota János képviselő kérdést intézett az ipolykéri iskola-anomália kérdésében. A képviselő az Írásbeli beadványban rámutat arra, hogy 1900-ben cserépfödeles állami iskola -épült Ipolykéren. A községnek az állammal kötött szerződése érteimében az iskola karbantartását az állam vállalta. Az államfordulat után az állam átvette az iskolát és renováltatta is. 1930-ban ta- nitóváltozás volt s azóta az iskolaépületet nem javították, csak a melléképületeken eszközö-lt az állam kisebb javításokat. A rossz karban lévő iskolaépületet az államépitészeti hivatal lakhatatlannak minősítette, igy az iskolaköteles gyermekek iskola nélkül maradtak. Később a pozsonyi iskolaügyi referátus az iskola á.lami jellegét megvonta. A tanitás 1935 szeptember 1-én teljesen megszűnt, sőt akkor már beiratás sem volt. A tanítók 1S31 december 1-én távoztak a községből. Ugyanakkor megjelent a szomszédos vrbovkai iskola tanítója s az iskolaberendezést és a tanszereket elszállittatta. Az ipolykériek gyermekeiket egy ideig a vrbovkai iskolába küldték, de a tanfelügydőség nemsokára megtiltotta nekik a vrbovkai iskola látogatását. A gyermekek ennek következtében jelenleg iskola nélkül vannak. Ipolykér község lakosainak száma az 1931. évi népszámlá'ás adatai szerint 403, ebből 366 magyar nemzetiségű. Az interpelláló kérdi az iskolaügyi minisztert, van-e tudomása az ipolykéri lehetetlen iskolavi- szonyokró'. s hajlandó-e haladék tálamul intézkedni az ipolykéri iskolaépület mielőbbi karbaliozatala érdekében s addig is megengedni, hogy az iskola- kötelesek a vrbovkai iskolát látogathassák? Huszonhat halottja van egy csőnakszerencsétienségnek Arauca (Koilumibia). január 30. Az Or.no co folyó egyik mellékfolyóján, a Metán borzalmas eizarencsétlenség történt, amelynek h úszóimat emberélet esett áldozatul. A folyamrend őrség egy bárkája, amelyen öt vem rendőr foglalt helyet, viharba került és úgyszólván pilla műtök alaibt elsüllyedt. Míg a ívndőrök egy részének mentőövek segítségével sikerült magát fenntartani a hullámokon, huszonhat rendőrt magával ragadott az áradat. A 6zerémceétlemüljárt bárka nyomában haladt a folyaniremdőrségnek egy másik bárkája ée ez vette föl a megmenekülte- ket. Huszonhat rendőr holttestét mindeddig néma sikerült megtalálni, a túlságosan sebes- iramú és örvényes folyóban azonban néma is látszott tanácsosnak a további kutatás. A két bárkán mintegy szá.znégy rendőr igyekezett Arauca télé, hogy az ottani helyőrséget leváltsák. i. Társadalmi Élet # A Kárpátaljai Magyar Kulturegyesület beregszászi szervezőbizottsága vasárnap délután sikerült kulturelőadást rendezett Makkosjánosiban. a görögkatolikus egyház nagytermében. A műkedvelők ének- és táncszámokat, majd rövid színdarabot adtak elő, Scheffer Miklós beregszászi reálgimnáziumi tanár pedig a gyermeknevelésről tartott értékes előadást. A kulturdélután folytatásaképpen a kárpátaljai magyar kultur- egyesület helyi szervezete tartotta meg alakuló közgyűlését. A központ megbízásából ifj. Zapf titkár ismertette az egyesület céljait Ezután a vezetőséget választották meg a következőképpen: Elnök Holozsnyay Miklós görögkatolikus lelkész, alelnök Ru6zka Bertalan református lelkész, pénztáros Bakos Sándor, ellenőrök: Petruska Gyula és Billa Péter, választmányi tagok: Cseh Pál, Juhász Antal, Orosz Ferenc, Kosztyu István, Orosz József és Rakács Endre. 4J: A komáromi Iparoskor február 2-án, vasárnap este farsangi estélyt rendez a Jókai Egyesület kulturházában. A farsangi estélyen élénk műsor is lesz: kabarétréfák, táncszámok és magánjelenetek. A műsort Király Dezső rendezi, konf rál- ni Korai Ferenc fog. Közreműködik: Balogh Irén, Korai Juci, Lelkes Annus, Kertész Ferenc, Sebeik Ernő Waldhauser István, Vázsonyi István, Weiner Aladár, Farkas Péter. # A kéméndi kereskedő és iparos ifjúság meghívására február elsején Ceelényi József, az ottani kulturházban dalestet tart. A jeles magyar énekművész szereplése iránt igen nagy érédeklődés nyilvánul meg az egész vidéken. # A csallóközkürtj műkedvelők az elmúlt napokban mulatták be harmadszor a „Piros bu- gyelláris** című népszinmüvet. A rendezés munkáját Pogány József kántor-tanitó páratlan lelkesedéssel végezte és a szereplők valóban elsőrendűt produkáltak. A dalbetéteket a damaszer- dahelyi cigányzenekar kisérte, a díszleteket Nemesszegky Jenő iparművész készítette. Az előadásnak ezúttal is hatalmas sikere volt. # A Református Olvasókör Kisdobronyban e napokban tartotta alakuló gyűlését. Az olvasókör a magyar kultúra fejlesztését és a falu magyar népének továbbképzését, tűzte ki célul. A kör elnöke Tarczy Dániel református lelkész lett, al- elnöko pedig Király Tibor református tanító. % » Jókai városának búcsúja Jókai lányától... Utolsó beszélgetés Feszty Ávpúdnéval Irta: Szombathy Viktor
