Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)
1936-01-01 / 1. (3850.) szám
I -ír ÍIMIBHV 1936 január 1, szerda* Vallásfeiekezeti és világnézeti ellentétek a közös magyar lelkiség problémájában Irta: Gömory János Szellemi harcban sohasem szabad a szeretet ellen véteni. A közös magyar lelkiség megteremtésének gondolata a szlovenszkói magyar kisebbség életében mind népszerűbbé válik. Hova-tovább nyilvánvaló lesz, keserű tapasztalataink figyelmeztetnek bennünket arra, hogy az itt élő magyarság csak őszinte testvéri összefogással mentheti meg létét a lassú fölmorzsolódástól. Itt nem engedheti meg magának senki és semmiféle szervezet, hogy külön utakon vagy pláne mások legázolása árán csináljon magyar politikát, teremtsen exkluzív magyar társadalmi életet. Ennek a fölismerése teszi érthetővé, hogy épp az újabb nemzedék ma már programjába veszi az osztálytalan egységes magyar társadalom megteremtésének gondolatát. Nem politikai, közgazdasági és kulturális elméletek, származzanak azok bármily nagy gondolkodótól, de — ismétlem — kisebbségi sorsunk, maga a gyakorlati élet tanított meg bennünket arra, hogy fönnmaradásunknak biztosítása megköveteli tőlünk összes erkölcsi, szellemi és anyagi erőinknek koncentrálását és az ezek elé gördülő akadályoknak kérlelhetetlen eltávolítását. Jól tudjuk azonban, hogy a szlovenszkói közös magyar lelkiség, az osztálytalan egységes magyar társadalom létrejöttének ezer és egy akadálya van. És ezeknek leküzdése — ha ismerjük ezt a széttagolt, atomizálódó magyar életet — heroikus munkát kiván. Igen nagy bajunk, hogy nincs semmi nagyvonalúság a mi szlovenszkói társadalmi életünkben, nincs magasztos cél, amely magával ragadná, állandó lelkes feszültségben tartaná ezt a tespedésbe, letargiába süllyedt magyar közéletet. Bennünket sem a kultúra, sem a közös gazdasági érdek nem kovácsol egységbe. Nincsenek kialakult közös eszményeink, közös vágyaink, törekvéseink. A partikulárizmusba fulladt társadalmi élet pletykákon tengődik, amelyek végigjárják — azt sem tudni, hogyan — az egész Szloven- szkót; kanapé processzusok, egymás meggyanu- sitása alacsony színvonalúvá teszik a magyar társaséletet. Legtöbbször nem alkotó munkában, de vádaskodásokban, gyűlölködésekben, negatívumokban merül ki tevékenységünk. Ha valaki vagy valakik mégis megkísérlik az alkotó mun- kát, bármily nemes is ez elhatározásuk, bármily önzetlen is cselekvésük: mihamar a gyanúsítások mérgező nyilzáporában buknak el a közélet porondján. Lehet, hogy túl sötét képet rajzolok ldsebbsé- j gi életünkről. De ma már minden jószándéku magyar meghökken a sebek láttán, amelyek kisebbségi életünk organizmusát borítják S mindenki belátja, hogy ma nekünk, kisebbségi sorsban élő magyaroknak szükségünk van minden olyan, esetleg már meg is lévő konstruktív munka kiépitésére, amelyben a kisebbségi magyar | társadalom lelkiegységének a megteremtése a cél. Az itt élő magyarságot ily magasztos cél 1 szolgálatába állítani magában véve is nagy do- ' lóg. Ha e célkitűzés nyomába gyakorlati mun- [ ka lép, úgy ez közéletünkre fölfrissitő hatással j leend és tisztább, egészségesebb légkört teremt. Ha pedig a munka eredményeket is tud fölmutatni, ezeket az élniakarás és tudás nagyszerű megnyilvánulásai fogják követni. Igen, nincs ; annál fölemelőbb, önbizalmat keltőbb érzés, mint ha tudjuk, hogy létért folytatott küzdel- ; műnkben szerető lelkek, ez esetben ezerek és ezerek együtt éreznek velünk. Ily munka után való vágyódásnak több jelét látom ma már egészséges megmozdulásainkban. * Feljebb említettem, hogy a szlovenszkói közös magyar lelkiségnek ezer és egy akadálya van. Ezek közül itt csak egyet említek: a vallásfelekezeti ellentéteket. És pedig azért, mert ez nemcsak a mi kisebbségi életünkben, de lehet mondani, századokon át hol nagyobb, hol kisebb mértékben az egyetemes magyarság életében is bontó erőnek bizonyult. A vallásfekezeti ellentétek kiküszöbölése legnagyobb államfér- fiainknak okoztak sok fejtörést a múltban. De ne érttessem félre! A közös magyar lelkiség megteremtését nem olyképen gondolom, hogy a magyarság mondjon le például vallásos meggyőződéséről és egyházi téren a szervezkedés munkájáról. Az egyes egyházak között lévő válaszfalak ledöntése a vallásos meggyőződés sérelme nélkül nem igen képzelhető. Ezeket a válaszfalakat ne is igen bolygassuk, már csak azért sem, mert ezek megdöntésének már csak a kísérlete is káoszt idézne elő közéletünkben. Elkeseredésre, gyűlölködésre adna okot. anélkül, hogy az ilyen akció elősegitené a nemzeti egvség létrejövetelét. Hogy azonban ez a kényes kérdés közmegnyugvást keltőén megoldható, erre — és ez aztán igazán örvendetes lehet reánk nézve — itt Szlovenszkón találhatunk példát. Kísérlet ugvan ez is, de amelynek őszinteségében kételkedni nem lehet, annyira reális és annyira számol a [vallásos meggyőződés érinthetetlenségével. Csak jóakaratu magyar emberekre van szükségünk a különböző felekezetek táborában, akik, ha követik e példaadót, eljön az az idő, amikor a felekezeti és világnézeti ellentétek nem lesznek akadályai annak, hogy az itt élő magyarság közös lelkisége kialakuljon és hogy magyarságunkban egyek legyünk Szlovenszkó földjén. Dr. Pfeiffer Miklós kanonoknak az Uj Élet decemberi számában megjelent cikke, amelyben hozzászól a most lezajló Pázmány-jubileumhoz, erősít meg engem e meggyőződésemben. Itt nem térek ki a modern történelmi kutatás ama újabb értékeléseire, amelyekkel Pfeiffer a reformációt, Pázmány nagy alakját elibénk álltja. Habár oly sok megértés van ezekben, hogy érdemes volna ezekkel külön foglalkozni. Pusztán egy-két megállapítását ismertetem, amikor tanulmányából ezeket idézem: .. katolikus értékeink rendszeres, intézményes és megszervezett ápolásáról soha, semmiféle körülmények között és senki kedvéért le nem mondhatunk. Akkor sem, ha valaki a „nemzeti egység" helytelenül fölfogott jelszavát helyezné ezzel szemben. Ugyanekkor leszögezzük azt is, hogy a bár más vallásu, sőt más világnézetű, de egy nemzetbeli nemzettestvéreinkkel való közös munkáról sem mondhatunk le: hisz ezt is Isten rendelte az által, hogy nemzeti differenciálódás és egyben a más nemzeti szolidaritás adottságát nyújtotta." íme itt van tehát a mi problémánk, amelynek megoldásánál Pfeiffer Miklós Pázmányt hívja segítségül. „Ma évszázados anakronizmust követne el — Írja Pfeiffer máshe- lyütt — az olyan katolikus (és természetesen az olyan hivő protestáns), aki a szellemi harc élvonalát a katolicizmus és protestantizmus eszme küzdelmi frontján látná (éppen talán Pázmányra hivatkozva); ma, amidőn — ssssm mm Mécs László: MENETREND SZERINT A tavasz-expres&z befutott ragyogó kerekekke.. Az égen szalutált a Nap: aranysapikáju főnök. Rögtön virágos kedve lett a földön fának, fűnek. Zenével telt meg a világ, a rét meg gyermekekkel. S egy éjjel menetrend szerint elrobogott örökre. És jött a nyár és ment a nyár, egy fél percet se késve, És jött és ment az ősz-vonat, ködöt fújt a vetésre. A Hold fázósan szalutált s merengett a ködökre. És jött a tél és ment a tél keményen mint a végzet. Meséből jött s mesébe tűnt egy édes margaréta. Egy fácán szállt a nád közül, mint szép színes rakéta, pont akkor járt ott egy vadász, lőtt s a fácán elvérzett. így jön-megy szívbe szerelem, virágba mézes illat így ment apám. Az életét ma már mesének hinnéd, így jött a Föld a semmiből s így fut el egyszer innét, így jött Siralomvölgy felé a betlehemi csillag. így jöttem én is pontosan. Félelmes menetrend ez! Egy titkos Akarat tolat kínokra, örömökre. S már be van irva az a perc, amelyben majd örökre elvágtatok s pár szerető szívben rettentő csend lesz. Százhetven családot, ötszáz gyermeket ajándékozott meg a magyar nemzeti párt pozsonyi karácsonyi akciója Pozsony, december 31. A magyar nemzeti párt pozsonyi sajtóosztálya közli: A tél beálltával keserű gond szállta meg a pozsonyi és környéki magyar munkanélkülieket és családjaikat. A súlyos gazdasági helyzet kötelességévé tette a magyar társadalom azon részének, amelynek még megvan a kenyérkereseti lehetősége, hogy bajbajutott magyar testvérei segítségére siessen, A magyar nemzeti párt pozsonyi helyi szervezete, illetőleg főtitkársága — amely a pozsonyi és pozsonykörnyéki magyar munkássággal, illetőleg ennek munkanélküli rétegével is szoros és állandó kapcsolatban van — már az ősz folyamán a sajtó utján felkérte a magyar társadalmat, hogy pénz- és élelmiszer-, valamint ruhanemű-adományaival siessen nyomorbaj ütött magyar testvérei segítségére. A felhívásnak impozáns eredménye volt. Megmozdult a magyar társadalom, nemcsupán a polgárság, de a kenyérkeresettel bíró, magyar nemzeti alapon álló munkásság is és az adományok nap-nap után érkeztek. Ezekből az adományokból sürgős és indokolt esetekben időközben is történt kiutalás, azonban az oroszlánrész a karácsonyi magyar akció keretében került kiosztásra. A Szeretet Ünnepére a magyar nemzeti párt pozsonyi helyi szervezete és főtitkársága 170 magyar családot részesített élelmiszer- utalványban, illetőleg élelmiszeres csomagban, mely csomagok lisztet, cukrot, zsírt, babot vagy kávét tartalmaztak. Ezen kivül 75 magyar fiú és leány részesült elsöminősé- gü cipőben, amelyeket helybeli magyar iparosok készítettek munkanélküli magyar segédek alkalmazásával. Nagyszámú magyar gyermeknek jutott meleg BSBBHBBRB alsónemü, harisnya, pullover stb, úgyszintén a rászoruló magyar Ínséges felnőttek is részesültek élelmiszerben és ruhaneműben, Ilyképpen mintegy 500 magyar szegénygyermek jutott oly karácsonyi ajándékhoz, amelyre a legnagyobb szüksége volt Ebben a karácsonyi karitatív-akcióban, amely párját ritkító sikerrel járt, a pozsonyi, dom- kappeli, ligetfalusi, zabosi, auliesli és íőrévi magyar munkanélküliek, illetőleg ezek gyermekei részesültek. Megállapítást nyert, hogy oly családok is akadtak, ahol nem volt kenyér- kereső, de tizenkét gyermek várta a betevő falatot és a cipőt, ruhát Sajnos, bármily szép eredménnyel is járt ez a felkarolás! akció, még mindig akadtak, akik rászoruló érdemesek, de nem volt lehetőség őket is segélyezni, ezért felkérjük a magyar testvéri összetartozás szent érzésénél fogva mindazokat, akik oly helyzetben vannak, hogy adakozhatnak, akár pénz, akár ruhanemű vagy élelmiszer alakjában, támogassák továbbra is a magyar segítés e módját, amelyet a tél folyamán folytatunk. A karácsonyi magyar felsegélyezési akcióra adományozóknak, a magyar társadalomnak, az ugyancsak adakozó néhány pozsonyi kereskedőnek és mindazoknak, akik ily célra adakoztak, illetőleg az akciót előmozdították, ez utón fejezzük ki hálás köszönetünket és kérjük reájuk Isten áldását. A magyar nemzeti párt pozsonyi helyi szervezetének elnöksége, illetőleg a magyar nemzeti párt pozsonyi főtitkársága. lip ilfifiiiiliíiii január 11-én. minden Krisztus-hívőnek, de általán minden Isten- és erkölcs-hivőnek közös fronton a helye. Aki ma nem itt látná a főhard teret, hanem a katolikus—protestánk kontroverziában, az a mai korra nézve nem értette volna meg Pázmány szellemét." Érdekes Pázmány lelki világának ez az újszerű értelmezése! „Nemzetszeretetet és ugyanekkor más nemzet megbecsülését Pázmánytól lehet tanulni. Soviniszta nemzeti kizárólagosságot azonban nem!" Pázmány az egyetemes magyar érdektől áthatva megtalálta a jóindulatú beállítottságot az erdélyi fejedelemségben is, noha ez túlnyomóan protestáns jellegű volt." Lehet a Pázmányról alkotott két>e dis- kusszió tárgya. Ezt megengedjük, de jól értsük meg itt a kellőképen meg nem becsülhető érték az a konzekvencia, amit Pfeiffer Miklós Pázmány jellemzéséből levon: „Tanuljuk meg ezért Pázmánytól — mondja Pfeifíer —, nemzeti közös föladatoknál az együttműködést nem-katolikus nemzettestvéreinkkel." Tanuljuk meg tőle a rombolás és pusztulás veszélyei közt is bízvást építeni. (A harmincéves és török háborúk közepette emel egyetemet, nyomdát!) Mi duna- medencei és annak környékén lakó különféle népek: tanuljuk meg tőle a földrajzi adottság vaslogikájából folyó, mindnyájunk számára égetően sürgős egymásrautaltság szükségességét! (Ha ezt mondom, nem politizálok, de létfönn- tartástant, tehát egyúttal erkölcstant hirdetek.) Csak következetes Pfeiffer Miklós önmagához, amikor e magasztos elveket hangoztatja a Pázmány-jubileummal kapcsolatban. Nekem az az obejktiv tapasztalatom, hogy Pfeifíer mindig őszinte és igaz. E kijelentéseiben is az. Problémánk megoldását nem abban látja, hogy tagadjuk meg hitbeli meggyőződésünket. Nem! 0 maga törhetetlen katolikus hitbeli meggyőződéséről e tanulmányában többizben tesz tanúbizonyságot. A magyar katolikus hitélet fölvirágzása magyar kisebbségi szempontból is nagy érték. Ezt mint nem-katolikus amikor elismerem, csak azt kívánom, hogy a magyar protestáns hitéletnek is legyenek ilyen, a modern élettel számolni tudó lánglelkü apostolai. Nem áltatom magamat a tekintetben sem, hogy a különböző egyházak vetélkedni fognak a jövőben is. Föltétlenül kívánatos azonban, hogy Szüllő Gézának a pártokra vonatkozó szavait mi is figyelembe vegyük: a vetélkedés versengéssé ne fajuljon. Mi is szögezzük itt le Pfeiffer Miklósnak Pázmány-tanulmányában használt nagyszerű szavait: „A szellemi harcban sohasem szabad a szeretet ellen véteni." A vallási, illetve világnézeti ellentétek tehát meg vannak, azokat megszüntetni szinte lehetetlen; sőt ez a differenciálódása a magyarságnak, az egyházi és világnézeti intézmények munkássága végeredményében javára van az összességnek. Viszont az is igaz, hogy ezek az ellentétek könnyen elfajulhatnak. Már csak ennek elkerülése céljából is meg kell teremtenünk a magyar lelkek testvéri közösségét. Ma már mindannyian érezzük, hogy a közös magyar lelkiségre égetően szükségünk van. Hogyan volna lehetséges ennek megteremtése? Erre a kérdésre Pfeiffer Miklós szóban és írásban, elméletben és gyakorlatban már megfelelt. Ez a felelet igy hangzik: Egyetemes magyar szervezkedés is kell; vallási és világnézeti alapon történő szervezkedés is kell. — A szervezkedés két típusa egymást nem helyettesíteni, vagy kiszorítani, hanem kiegészíteni hivatott Tehát ugyanaz a magyar, aki az egyetemes magyar munkában vesz részt, vegyen részt a vallásának, illetőleg világnézetének megfelelő munkában is és megfordítva. Ez az esetleges ellentétek ellen a legjobb gát Azt hiszem, hogy Pfeiffer e nézetét minden jó magyar ember magáévá teheti, bármily vallásnak és világnézetnek is a híve. Mi magyarok ezek szerint kivétel nélkül minden egyetemes magyar szervezetben otthon érezhetjük magunkat. Az egyetemes magyarság testvéri közösségében helye van mindenkinek, aki itt magyarnak vallja magát. A magyar értékekért folyó munkából senki ki nem rekeszthető. A falusi földmunkás és az iparos proletáriátus Így kerül édes mindnyájunkkal egy közösségbe. A közös magyar lelkiség nem fixa idea. de történelmi szükségesség, mert ettől függ a kisebbségi sorsban élő magyarság fönnmaradása. Ennek a közösségi érzésnek megteremtésében hatalmas lépést jelent Pfeiffer Miklós most ismertetett elgondolása. 4 Kedves és célszerű ajándék * negyedik Lévai Szakácskönyv, mely 164 háziasszony legjobb receptjeiből van összeállítva. Összegyűjtötte és jótékony célra kiadta Rudnyánszky Olga Levice Léva, Honvéd ucca 57 sz. Megrendelhető ugyanott, ára 8 korona, portóval 9- korona. ijlllJll Itt li l 11 í MHBI
