Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)
1936-01-26 / 21. (3870.) szám
1936 január 26, vasárnap. 'PlWWÍAl-yVtA.C^ARHIRIiAK ASSZONYOK Lapja Beszámoló a koratavaszi kalapokról — Vasárnapi divatlevél — Az enyhe :dö járás hahás a alatt. ugy látszik, az idén a divatban is korábban kezdődő bt el a kitavaszodiájs, mint mács években. Legjobb példa erre, hogy a tavaszi divat első, hivatalos elő- hirnöked: a tavasziam kalapok — a megszokott február eiliejei időpont helyett — már most, január közepén megjelentek. A kalaipüzietiek k:- ra.kataiból eltűnteik a kakasto'ldíszes bánsony- és prémmel szegett posztó kalapok és helyükbe apró szaőmrikalapok kerültek ... Mert az idén is a szalma a koratavaszi kalapok ddvatainyaga. Az'ismertek közül a fényesre lakkozott sizól- baliilugue- és hangai'sza.Imák megmaradtak továbbra is divatosnak. Újdonság a krep- pelt szövethez hasonló, huiirámoamdntázatu fé- nves saa Imaszövet, a gyapjúval ke verten szőtt „Neoras“ nevű celophan-szalma, az egészen vékony és áttetsző lakkozott lésteŐT és h a jfo na tokhoz hasonlóan"szövött vastag, celofánnal kevert lószÖT. Az utóbbi két anyagból érdekes, fejkötcszerü kalapkákat kész'tenek. melyeknek formáját a Stuart Mária portréin látható eredeti formájú fejkötőikröl másolták le. Az átila.kkozott lószőrből utánafonmálit. fej- kötőszeirü kalapokon kívül még a lapos, széles- ka,rimiájiu spanyolos boheiró-foirmákat lehet egzó- tikusruak és szokatlannak nevezni. A többi formák az anyagtól és díszítésitől eltekintve, nem sokban különböznek a teld kalapoktól. A boleró- formákat Mária Alphonsienek, a neves párisi kalapos nőnek köszönhetjük, aki vasitagszálu eelofánszadmából készíti, a többi koratavaszi kalaptól annyira elütő, lapos tetejű és középszéles karimája boleirókat. Előírása szerint a bo»lerókat a fejtetőn kell viselni. A kellő egyensúlyt a tarkón csokorbakötött ripsz-szadaggaii vagy vastag selyemzsklórral biztosítja. A most teirt, szokatlan formájú kalapokat főleg fekete lószőrbő’l vagy szalmából készítik. A koratavaszi kalapok divatszine a fekete. A barna csak a második helyre szorult. Az élénkebb színek közül az erős zöldet, a kékeslilát és a „fram- boise“-t a földieper színéhez hasonló M’ás rózsaszínű árnyalatot alkalmazzák. Ettől a két változattól eltekintve, a koratavaszi fcalapdivat többi formái általában magasított tetővel és felhajtott, keskeny karimával készülnek. amelyek szabadon hagyják az egész homlokot. A karimánélküli tokformákat a keskeny karimás kalapokhoz hasonlóan uj.ra kissé rézsutosan feltéve kell viselni. A szalma után — mint koratavaszi kalapok számára alkalmas anyag — a selyem következik. Selymekben nernesk a fényes változatok vezetnek, hanem divatos a ripsz, a gyapjúval kevertem szövött és brokátszenien önmagában mintázott selymek, a grosgradn és a kreppelt, szintjátszó ny ak kend ős el yenek is. A fényes selymeket ritkán alkalmazzák egy magukban. Vagy fénytelen száimabortnival, vagy a selyem matt oldalával kombinálva dolgozzák fel. Agnés. a világhírű párisi kalapkreátor koratavaszi ka lapkő llek dójában előszeretettel alkalmazta a selymet. A párisi ftamma.nd kiállítás hatásaként a régi fiámmá.nd fejkötökre emlékeztető, arcból kicsapott és fejtetőn beráncolt kalapjait matt és fényes összeáll teásai selyemből készítette. Ezek a „fejkö tokai apók “ oly kicsik, hogy a homlokon felül majdnem két ujjnyi szélességben látni engedik a hajat is. Miután a merészein kicsapott forma még az egészen fiatal, üde arcoknak is dúl nyii!rt“, a jótékony karima hiányát Ágnes gloknisam elálló tüll- osipke fátylakkal pótolja. Selyemből és szalmával kombin,állt selyom- pikéből készítette Agnés a francia tengerészegyenruha sapkáihoz hasonló modelljeit és a . -SÖ\ > ** < '.-'■is.-Ax á ------.. sz ögletes papikailaphoz hasonló apró tokkjalnt, melyeket — a.z eredetiektől eltérően — a magasított kalaptetőn merészen áitiizött színes tal- 'Itakkal vagy egy-egy pasztáiézinü virággal díszített. A szalmák és selymeik miellett azonban a filc sem tűnt el teljesen. Sőt! Erősen tartja a mostanáig elfoglalt pozícióját. Az angolos komplék- hoz, sportkabátokhoz és angolos bundákhoz viselt koratavaszi kalapok legtöbbje — filcből van. A bevarráeokbal magasított tetejű, oldalt és hátul felhajtott karimája filcka-iapókat step- peiléssel, zeimehenezéssel, többszínű, plisszéro- zott gro'Sgraln szalaggal vagy tarka tollal díszítik. Molynoux kalapmodelljei között, újra feltűntek a körbe felhajtott karimás, pár idénynyel ezelőtt annyira kedvelt caniotier-ek is. Mo- lyneux a posztóból, mintás nyaikkendőselyem- böíl a vékony nyúlszőrből készült canotieirekeit a tavaszias Riviéra-kollekció délelőtti kompiéihoz készítette. Madame Schiaparelli tette divatossá az ösz- szel a rojttal diezitett fasiszta-kalapokat. Ami nála szokatlan dolog, a magas tetejű, apró fasiszta-kailopf orrnak hoz 2 koratavaszi kollekciójában is hü maradt. Az őszi és a tavaszi változatok között csupán annyi az eltérés, hogy az utóbbiak szalmából, selyemből vagy szalmával kombinált jerseybői! készülnek és az egyes modelleket rojt helyett to 11 r özet tik disz ifik. Ezek szerint, ami a korai tavaszi kalapd vat változatosságát illeti, igazán nem lehet panaszkodni. Ellenikezőiliag. A párisi kalapd ivat-irányítók oly böikezüek voltak a vairiác’ók terén, hogy a sok modell közül a megfelelő kiválasztása minden valószínűség szerint úgy a próbálgató hölgyek, mint a változatos kalapd!vattai megáldott kalaSzilveszterkor együtt ült a család. Szép számban vagyunk, az egész tágas szobát megtöltöttük, még a konyhaszékeket is be kellett hozni, hogy ülőhelye legyen mindnyájunknak. Csöndes borozgatás közben nem annyira a jövőre gondoltunk, mint inkább a múltba menekültünk vissza. így jutott aztán különösebb szerephez a mama, a hetvenhároméves, ezüsthaju, drága öregasszony, akinek még most is olyan töretlenül csillog a szeme, ha végighordozza rajtunk, gyermekeken, unokákon és dédunokákon. Népes sereg, igazán nem férnénk el többen a szobában. Anyánk meséit mindig szívesen hallgatjuk, bár a múlt emlékeinek ezekben a színes mozaikjaiban már annyiszor gyönyörködtünk. De azért egy-egy újabb, eddig ismeretlen részlet mindig előbukkan a régmúlt ködéből, egy-egy alakra uj fény derül, egy-egy epizód élesebb kontúrokkal emelkedik ki az elbeszélés egymásra torlódó részleteiből. Tréfacsináló bátyám évődni kezd. — Szépnevü anyám: Alojzia, Alexandria, Melánia, azt mondaná el nekünk, hogyan ragasztották rá nagyszüleink ezt a hármas, diszes nevet. A mama hamiskásan elmosolyodik. Itt vagyunk a kedvenc témánál. És beszélni kezd. A tizenkétéves Kató, a dédunoka, tátott szájjal hallgat: — Hát, Alojzia az a név, amit használok. Akkoriban a Nemzeti Színházban nagy sikerrel adták az „Ármány és Szerelmet". És a mama ott hallotta ezt a mondást: Lujza, te olyan sápadt vagy! Azt mesélte később, hogy olyan halványsápadt volt a bőröm, hogy ez a mondás jutott az eszébe. így lettem Lujza. — És Alexandria? — ő volt a keresztanyám. A nagy családban évtizedeken át a legendák alakja. Mama fivérének, Reményi Edének a nagy szerelme. Minden muzsikusnak az életében nagy szerepet játszott a „nagy", a „halhatatlan" szerelem. Az Ede bácsi életében is. Az egyik levelében, amelyet egyik nagy sikere után irt, ezeket mondja: „Csak azt sajnálom, hogy az én drága Sándor- kám nem volt itt." Az életrajzírók ugyancsak nagy zavarban volnának ezzel a Sándorkával. Ö volt az: Alexandra néni, az én keresztanyám ... — Gyürky Ábrahámnak, a híres oligarchának a leánya. A runyai nábobnak, Jankovich Miklósnak az első felesége. Olyan szép asszony, hogy hetedhétországra szólt a hire. Ha kibontotta a haját, a sarkáig ért. És ez a haj ragyogott, szikrázott, mint az arany, mikor rátüz a nap. — Jankovich Miklós, a runyai nábob, róla is napestig lehetne mesélni. Nyáron gatyában, télen ködmönben járt. Híres esete volt, amikor Pesten aranyórát vásárolt a feleségének. Bement a legelőkelőbb ékszerüzletbe, ahol a gatyás parasztot bizony bizalmatlanul fogadták, de azért megkérdezték tőle, hogy mi tetszik, uxam- bátyám? Elmondta, hogy mit akar, erre elébe raktak egy csomó aranyórát, de egyik sem tetszett neki. Szebbet akart, olyat, amely drágakövekkel van kirakva. Amelyek úgy csillognak, mint a Gyürky Alexandrina szemei. Ilyet is mutatott az ékszerész, az egyiken aztán megakadt a Jankovich Miklós szeme. Ez jó, ezt megvenném, — mondotta. — Mit kóstál? — Az ékszerész elmosolyodott. Annyi pénze nincs magának, bátyám, hogy ezt megvásárolhassa, — mondotta, —- talán inkább egy másikat. — Azt kérdeztem, hogy mit kóstál? — mondta nyugodtan a runyai paraszt. Hát az ékszerész mondott egy irgalmatlan magas árat. Jankovich Miklós benyúlt az inge alá, kihúzott egy vastag erszényt és felnyitotta. Tele volt ropogós százasokkal, hogy az ékszerész arca elhült. Szemének sarkából intett a segéd felé, aki megértette az intést és kisurrant az üzletből. A runyai nábob pedig kiolvasta a vételárat, jól megnyálazva minden bankót. Mire elköszönni akart, betoppan a boltba két rendőr a segéd kíséretében. Maguk mit akarnak? — kérdi Jankovich Miklós. Hát csak bevisszük kendet a kapitányságra. — Ezt a csúfat ne tegyék velem, vagy hát előbb kísérjenek el az országházáig, ott van egy kis dolgom, aztán — ha akarják — bevihetnex a kapitányságra is. Nem bánom. A két rendőr közrefogta a gatyás parasztot és igy vonult a különös menet a Sándor-uccába, az országház épülete elé. Ott Jankovich Miklós előhúzta az erszényét, kivett egy névjegyet és odaadta a portásnak. Adják csak oda Tisza Kálmánnak, sürgős beszédem van vele. Csodálkoztak a rendőrök, csodálkozott a portás, de akkor csodálkoztak el igazán, amikor a nagyhatalmú Tisza Kálmán kisietett az ülésteremből és harsány kiáltással üdvözölte a parasztot: Hát MikJóskám, mi síéi fújt etre? poénok számára súlyos türelmi próbát fog jelenteni! ... A divatképünkön hat kevésbé fantasztikus és igy aránylag hoisezabb időn át vetülhető kalap rajza látható. A felső soir ba'széleö skicce barna nyúlszőr formát mutat. Kissé csucsosan vasalt tetején a kicsucsoso-dások közti részt zöld gros- gnaiin bevonás emeli ki. A mellette levő kalap fényes fekete szalmából mutatós. A karimáj* körben felhajtott és egyenlő távolságra be varrások díszítik. Tavaszias a tetején átkötött matt szalag. A harmadik ábra celofán-szalimaanyag- bóil szép. Jellegzetes a. fél oldalon magasított teteje. Az alsó sót bailszé’sö rajza apróm irtás nyakkendő selyemből készült canotiemt mutat, melyet magas toí.itüzék díszít. A középső forma újra celofán-szalmáihoz alkalmas. Elöl ötvözött csatit diisziti. Az utolsó ábra körben felhajtott, előil sapkaszarüen kiugró remeszánsz-sapkaformát mutat. Miatt Elás ripszből készülhet, keresztben átkötött fekete szaimapánttal. RADVÁNYI MAGDA. Mit kívánsz tőlem? Miklós bá‘ rosszalólag csóválta meg a fejét és rámutatott a két rendőrre: Ejnye, ejnye, Kálmán, milyen csúfot tettek velem az embereid, mert hogy gatyát viselek ... — Jankovich Miklós mellett élt a csodaszép Gyürky Alexandrina. Aztán megtörtént a botrány. Egy bálról, amelyet a Császár-fürdőn tartottak, megszöktette Vay József báró. Azt mesélte a mama, hogy Vay Józsi nagyon csúnya ember volt, de ha lóhátra ült, olyan volt, mint a félisten. Nem lehetett ellenállni neki. Hát erői a Vay Józsiról beszélik, hogy ő volt a Sobri Jóska. Abban a romantikus korban divat volt az, hegy előkelő családok gyermekei a betyár?, pályát választották. Nappal ur, éjjel betyár. Angyal Bandi is alispánnak volt a fia. De Vay Józsiról sokan rebesgették ezt, sőt gyakran szemébe is mondták ezt a gyanújukat és VayJoZsef ilyenkor nem tagadott, hanem csak mosolygott, mosolygott. Onnan eredhetett a legenda, hogy Vay Józsinak voltak titokzatos utjai és amikor eltűnt a kastélyból, egyszeriben felbukkant a Sobri Jóska. Amikor pedig Vay Józsi otthon ült a felesége szoknyája mellett, akkor Sobri Jóska sohasem garázdálkodott. A felesége pedig azt hitte, hogy tényleg ő a Sobri Jóska. Egyszer kimerültén jött haza és fejét az asszony ölébe hajtotta. Az arca, a keze csupa vágás volt. Hol szerezte, hogyan sérült meg? — faggatta az asz- szony, de Vay Józsi nem felelt... — A parasztnábob, Sobri Jóska, aztán a világot járó, kóbor hegedűművész játszottak nagy szerepet a keresztanyám életében. Amikor én először láttam, Ede bácsi már nem élt. San- Franciskóban halt meg, egy hangversenyén. A tömeg őrjöngve ünnepelte és ráadást követelt. Ede bácsi rátette a vonót a hurrá, az első hangok elhangzottak, aztán a vonó kihullott a kezéből, a szivéhez kapott és leroskadt a székbe. Szivszélhüdés ölte meg. — A keresztanyám haja akkor már nem volt szőke. A a termete nem volt olyan, mint a nádszál. Elhízott öregasszony volt. Előhúzta a tárcáját, kivett belőle egy vastag szivart, leharapta a végét és kiköpte. Aztán rágyújtott és jóízűen pöfékelt. Én, sajnos, csak ezt a képet őrizhettem meg a világszép Alexandrina néniről... —tán. Bolgár Miklós ifjúsága. Székely Tibor megírta e’ső nagy regényéi. Ebben a regényben először szólal meg a holnap hangja. Nem zárkózhatunk eJ előle. Meg kell, hogy halljuk és feleszméljünk arra az örök igazságra, hogy nemcsak tegnap van és ma van, hanem holnap is, amellyel mindnyájunknak szembe kell nézni. Székely Tibor uj regényével a budapesti Uj Idők legújabb számában részletesen foglalkozik Kosztolányi Dezső. Az Uj Idők gazdag tartalmából Herczeg Ferenc és Zilahy Lajos nagyjelentőségű regényeinek folytatásain kívül kiemeljük még Harsány! Zsolt, Chol- noky Jenő, B-ónyi Adorján, Pajzs Elemér elbeszéléseit és cikkeit. Ebeczki György színházi kritikája, egy fiatal tehetség: Fekete István finom elbeszélése, időszerű képek és köz’emények egész sora, az ötletes Ceruzajegyzetek, Bridzs-iskola, a népszerű rovatok teszik változatossá az Uj Időket, amelynek kiadóhivatala (Budapest, VI., Andrássy- ut 16) bárkinek küld díjtalan mutatványszámot. Előfizetési ára negyedévre 40 csehszlovák korona. fo6ii
