Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-26 / 21. (3870.) szám

1936 január 26, vasárnap.

'K^CAI-MaG^ARHIRIíAP

A műhely titkaiból

A BETŰK LAZADASA

Bíum, a japán császár és más szörnyszülöttek

Prága, január 25. Kedves olvasóink egy lelkes csoportja állandóan levelekkel ostromol bennünket és hibákat, olvas a fejünkre; A szerkesztő bűntudata nagy, de véges — s ezért kénytelenek vagyunk az ujságcslnálás titkaiba beavatni az olvasót. Az ujságcsinálás műhelyének összes titkaiba bevezetjük lépésről-lópésre olvasóinkat, először azonban szabadjon elárulnunk azt a titkot, hogy milyen ádáz küzdelmet kell folytatni a. .legalattomosabb, hogy úgy mondjam az újságírás első számú közellensége, a betűk lázadása ellen.

A lázadó ólomkatonák

Apáink boldog korában alig volt, olyan közéleti bankett amelyen legalább is egy szónok ne mondta volna el gyönyörű hasonlatát az ólombetűkről. a „sajtó ólomkatonáiról11, amelyek „az emberi gondolat bőséges harcosai”. Akkoriban ez volt á‘. nagy; divat/" .

Azóta sok minden megváltozott a világon, töb.r bek között a betű erkölcse is. Tizszer olyan gyorsan, tízszer annyit tudnak a derék nyomdászok nyomtatni, mint régente, de a betű megromlott, elvesztette erkölcsét, gonosz, ördögi indulatokat! engedett a lelkében felburjánzani és már csak! azt lesi, hogy hol okozhat valami bajt,

A becsületes betű szép engedelmesen kuksol a| ládafiában és amikor a szedő keze föléje ér szé-| liden engedi, hogy berakják a sorba, ahol társaival együtt égy szónak az egyik hangját énekli. A gonosz betű nem abban a skatulyában .tartózkodik, ahol laknia kellene, hanem másutt; ö az örökös csavargó. Kern várja meg, mig a szedő keze megfogj#, Valósággal az ujja közé tolakszik, felkínálja, magát, csakhogy valami kellemetlen helyre kerüljön. De még ott sem nyugszik. Veszekedő természete folytán kiüldöz a helyéből nem egy becsületes és odavaló betűt, vagy pedig, egyáltalában olyan formát ölt, hogy a nyomdász megtéved rajta és az egész sort nem oda teszi, ahová kellene, hanem más szöveghez.

Ilyenkor azután törheti a fejét az olvasó, ha egy érdekes cikk közepén ezt olvassa:

az európai helyzetsnrlu cmfw cmfw bu?

Némi fejtörés után e,lőbb-utóbb feltétlenül rá fog jönni arra, hogy ennek a sornak semmi értelme sincsen.

Pedig éz csak hagyján, mert ezek a legszelídebb esetek. A romlott erkölcsű, megátalkodott betűnek'vannak ugyanis szövetségesei is. Voltak, akik manókra, idomított egerekre gyanakodtak, de az ilyen elméletek megdőltek. Sókkal valószínűbb, hogy a gonosz lázadó betű szövetséget köt az ember egyik-másik agysejtjével, vagy a recehártyájának egyik idegvégződésével és megvesztegeti. Ha' azután azt a bizonyos szöveget éppen az a szemideg látja meg, éppen az az egy agysej- técske fogja fel sokmillió közül, akkor szabad a vásár- a lázadó betűk megtébolyodott - bandája | számára. Ilyenkor jelennek meg az alábbiakhoz j hasonló zöldségek a lapokban:

„Az idő vasfoga, mely már annyi könnyet j felszántott majd e sirok fölé is füvet növeszt . . vagy pedig:

„A beszolgáltatott külföldi fizetőeszközökért a hivatalos árfolyamon felül halál jár . . /*

A lázadó betűk törekvése az, hogy leromboljanak minden tekintélyt, nevetségessé tegyék a cikkírót, a lapot, a szerkesztőt, a témát és h-ogy megbosszantsák az olvasót. Ezt a célt teljes mértékben el is érték, araikor az álhirlapirók meg- rendszabályozása idején egy vidéki lapban megjelent ez a hatalmas cim:

„Bea’konyul a dibntás újságírásnak/*

A közönség persze törheti a fejét, hogy ki volt „dilentása szerkesztő-e, a 'cikkíró, vagy . ' a- nyomdász?

A belük gonoszsága olyasvalami, mint a lázadás. a forradalom. Észrevétlenül terjed. Olyan, mint a betegség: átragad másra is. Ha például valaki erősen rágja a penna végét, mert valami szép mondatot akar kikanyarintani, egyszerre csak úgy sorakozik a keze alá a betű, hogy ilyen épületes dolgokat ír le, amilyet pár hete egy délutáni budapesti lapban olvashattunk:

„A közelmúltban lezajlott angol királyi pár..,“ De a lezajlott királyi párnál is szebb volt ez a szép vastag cim: - •.

„Népképviseletben táncolt 25 testnevelési tanár a dán király előtt/*

Szóval az egész nép nevében-"táncoltak. ' •

Ez még csak a kezdete a betűk lázadásának.

A forradalom további során már sorokba sőt egész bekezdésekbe szervezkedve üzen hadat a gonosz betűk tömege a gondolatnak, az értelemnek és a konszolidációnak.

Az ál amféríi kedélyes dalocskája

És akkor már eféle tarkasággal szolgál a nyomtatott papiros az olvasónak: ....

„Ezután X. Y. püspök emelkedett szólásra és igy beszélt az ájtatos gyülekezethez: estén- klnt vegyen két-három szem Ariin drazsét../'

Ugyanabból a nagy reggeli lapból idézem ezt is:

A kiváló államférfi a következő szózatot intézte rádió utján az ország lakosaihoz: Szőrös lábbal nem fest jól Szertelen lesz Rollytó! !“

Az ember törheti a fejét, hogy ezek az elcsúszott, gonosz sorok miért éppen mindig ott .alkalmatlankodnak, ahol valami komoly dologról van szó. De, hogy a betűk lázadásában szándék van, azt más példáik is bizonyítják. Ez jelent meg például nemregiben egy - budapesti nagy lapban:

— (Meghalt Csajkovszkij zongorahangolója.) Most ünnepelte legteljesebb egészségijén századik Születésnapját Korzin Jefin, aki arról nevezetes, hogy ő volt az, aki Csajkovszkij zongoráját hangolni szokta. Lengyelország minden részéből számosán üdvözölték Születésnapja alkalmából Korzin Jeíint, aki meg akarja érni a százharmincadik évét* is:

Az élő. százéves holttest mellett azonban duhaj, kicsapongó, őrjöngő holttesteket is kitalál a betűk furfárigja. Idézet égy reggeli lapból:

„*-i tudósítónk jelenti: A . . .-i erdőben május

27-én holtan találták M. Sándor biztosítási ügynököt, átvágott nyakkal Bevitték a gyulai kórházba,' ahol dühöngőiii kezdett, tört, zúzott,

majd később meggyógyult . .

Éz .aztán igazán' sok egy átvágott nyakú holttesttől. A világfelforgató betűknek azonban ez sem elég. Földalatti szervezkedéssel, megveszte-1 get őssel, csa ássál vagy más módon megtévesztik I a. nyomdász kezét.. Amiből azután ilyen dolgok]

kerülnek ki: " ,

(Házasság. Dr. Baldányi Kázmér ny. kúriai]

bíró 81 éves korában elhunyt.

Vagy ■ pedig:

,.Gyászesetek: Lórántffy Zakariás és Pintyőke Mancika házasságot kötöttek.

Humoros dolgoknál, mulatságos cikkekben, tréfákban ritkábban garázdálkodnak a lázadó betűk. Legfeljebb elrontják a poént az író nagy mérgére. A lázadás nem a gúny, hanem a komoly és méltóságteljes szavak ellen irányul. Ezért azután a. jobboldali napilap szinházrovatában „Missa Sol- lemnis“ helyett ez állt nagy cimbetükkel szedve: „Misé Sollemnis”, a házassági híreket meg kiegészíti- ' egy olyan ‘ közlemény, amelyből kiderül hogy -a menyasszonynak nagyon jó nemesi családból való apja van, kettő is, de anyja nincsen. Ez persze a természet törvényeinek és a római jognak a megcsúfolása, de hát mit törődik ezzel a lázadó betűk hada?

Azonos — nem azonos?

Még becsületbéli ügyekben' is nagy befolyása van ennek a forradalmi mozgalomnak. A. bizonyíték néhány hónappal ezelőtt -több lapban is megjelent:

„A * Klubban történt afféremmel kapcsolatban kijelentem, hogy nem vagyok azonos az abban szerepelt X. Y. gróffal. Aláírás : X. Y. gróf/*

Nagyon természetes, hogy ha a betűk gonoszsága ekkora méreteket ölt, egészen mindennapossá válnak. az olyan sporthirek, amelyek szerint a debreceni siket-némák zenére végeznek ütemes tornagyakorlatokat és a hymenhirek,; amelyekből egyszerűen hiányzik a, menyasszony.

De mennyivel súlyosabb-a helyzet, ha a gonosz betűhöz még a telefon tömérdek gonoszsága

QUEEN MARY

A BUCKINGHAM-PALOTA ÖZVEGYE

(*) Prága, január 25. Az angol közvélemény figyelmét a halálhírt megelőző napokban teljesen lefoglalta V. György, akitől gyengéden és megillető4ötten búcsúzott népe. A haláltkövető napok szenzációja kétségkívül a trónralépés volt: minden szem az uj uralkodó felé irányult. Egyelőre keveset lehetett hallani a gyászról: Anglia önfeledten örült az uj királynak. Valójában csak a harmadik napon kezdődik meg a hivatalos gyász — most. készül London a temetésre, amelynek' komor és méltóságteljes pompája mintha pontosan beilleszkednék azoknak a fényes, a hatalomnak, dicsőségnek, gazdagságnak, egyszóval az élet diadalának háromhónapos' ünnepi ciklusába, amelyet a múlt évben az ezüstjubileum alkalmával élt meg a birodalom népe. Ezek az utolsó akkordok. Mély, de nem kétségbeesett, eget- ostromló gyász/- hanem méltóságteljes beismerése az : élet, a mégolyán hatalmas élet esendőségének. Ebben a gyászpompában is benne van az angol józanság és realizmus ereje, akárcsak abban a három hónapig tartó- szakadatlan népünnepélyben, amely soha egy pillanatig, még a legnagyobb heje- huja idején se vált fenhéjázóvá. Anglia nem gyászol úgy, hogy végleg leszakadjon az életről s átadja magát a halál kultuszának, de nem is ujjong soha úgy, hogy végleg megfeledkezzék az emberi alázatosság intelmeiről .,. Ezért rokonszenves az angolok öntudatos . sorrendtartása s még csak a gyászl őszinteségét és közvetlenségét se fokozza le, hogy a halottnak várnia kellett, amig az élet sürgős dolgait elintézik s csak az élét ujjongó fanfárjai után perdülhetnek meg a feketével bevont gyászdobok ...

*

S megható az is, hogy akiről eddig úgyszólván hallani sem lehetett, most egyszeribe az érdeklődés középpontjába került: Mary királynő,, a Buckingham-palota özvegye. Minden lap az özvegyről ir, mindenki róla beszél — róla, akiről, különösen külföldön, sokáig azt hitték, hogy nem túlságosan népszerű. Ez tévedés volt, de a kívülálló nem is- értheti' azt a különös vonzalmat, amit az angol nép a királynő iránt érez. Angliában majdnem fontosabb szerepe van a királynőnek, mint a királynak — ő az,

akire az angol nép dickensi világnézetének minden gyöngédségét rápazarolhatja s akitől ennek a világnézetnek Íratlan törvényei szerint mindig a legtöbb jót várja. Talán Viktória emléke, talán mélyebbre nyúló tradíciók teszik, de az bizonyos, hogy a királynő idejétmúlt kalapjaiban, magas csipkenyakas ruháival, harmincévelőtti napernyőivel mindig nagy hatást tett az angolokra. Majdnem nagyobb tekintélye volt, mint az uralkodónak, akit több gyöngédséggel szerettek, majdnem becéztek, mosolyra nyílott az ajkuk, ha vasárnapi magazinjaik fedőlapján elébük bukkant szelíd arca — de a Queen Mary amolyan szigorú és pedáns háziasszonynak számított ebben az ötszáz- milliós tarka és zajos családban: száraz

háziasszonyi tárgyilagossággal állt szemben alattvalóival s ő volt az angolok vasárnapi világnézetének megszemélyesítője. A hétköznapok a királyé, de a vasárnapok Maryé voltak — ilyenkor az ő szikár és pedáns alakja lebegett a birodalom alattvalói előtt s angol erkölcsök szigorú, betartására intette őket. Takarékoskodni kell, nem kell minden uj bolondságnak behódolni, a szegényeket segíteni és istápolni kell. Nem szabad korhelykedni s az állhatatosság Anglia legnagyobb erőssége. Ezek voltak körülbelül azok az egyszerű erkölcsi elvek, amelyeket Queen Mary képviselt s amelyeket egész megjelenésével, minden mozdulatával hirdetett alattvalói között. Úgy ragaszkodott öreg kalapjaihoz és csipkéihez, mint ahogy John Bull ragaszkodik ősi elavult s kívülről értelmetlennek látszó törvényekhez, szokásokhoz és nevetségesnek is mondható tarka kosztümökhöz ... Az angolok értették a királynét, titkos, mély kapocs, majdnem azt mondtam, cinkosság volt közöttük. Európa néha hökkenve figyelte, illő tisztelettel, de nem minden gyanakvás nélkül ezt a méltóságteljes konzervatív megjelenésű idős hölgyet, de az angol nép valósággal gyermekké olvadt a Queen Mary lábai előtt. Most az egész birodalom mély megilletődéssel fordul feléje. S a lapok egyszerű megható szavakban mondják el, mit tett a birodalomért az özvegy. Ez a nap az özvegyé volt.

17

is hozzájárul. Ilyenkor születnek meg azok az izgalmasan érdekes külföldi és vidéki hirek. amelyekből kiokosodni nem éppen könnyű feladat. Egy vidéki lapban megjelent hirt idézünk:

„... az ősz főjegyző meghatoüan mondott köszönetét az ünneplésért, majd több embert megmart és vad futásnak eredt. A Piac-uccán a gyerekek régi fazekat kötöztek a hátsó lábára. Ettől még inkább megvadult és a téren több sátort felborított, majd tovább garázdálkodott, mignem egy rendőr két jólirányzott lövéssel leteritette...“

Vannak azután derűs külföldi jelentések is. Évek óta töröm például a fejemet egyen, amely igy szólt:

Páris, november 18. Moeller dán bankár ma megérkezett Párisba. A pályaudvarról a fogházba vitték.

Ennyi volt a jelentésben, sem több, sem kevesebb. Reméljük, hogy a külföldi bankárok nem ijedtek meg túlságosan a távirattól és nem kerülik el a franciák különben annyira vendégszerető fővárosát.

Sajnos, mindezekből a görbe hírekből nem lehet megállapítani, hogy a betűk lázadása milyen elvi alapon áll és hogy miképpen válik szervezett- mozgalommá. Alapos a gyanú, hogy a romlott, erkölcsű betűk valamilyen anarchista társaság felbérelt csatlósai,' akik kötelességszerüen harcolnak a szellem tekintélye ellen. Feltevésem- mellett szól, hogy leginkább akkor garázdálkodnak, ha köztiszteletben álló személyiségekről van szó. Csakis így . lehetséges, hogy egy szép napon, amikor a japán császár köszönőtávirat,ót menesztett egy külföldi államfőhöz, aki a nagy földrengés alkalmával részvétét feje-zte ki, a császár táviratának a végén ez volt az aláírás:

Hirohito Blum.

így akarják elhitetni az anarchista betűk a világgal, -hogy a nagy keleti birodalom urának családneve: Blum.

Az ujságcsinálás magábanvéve is elég nagy mesterség. De a betűk gonoszsága pokollá teszi a szerkesztő életét. A szörnyűségek és őrültségek tömegét .tótja ki mindennap a lapból a korrektorok hada, a lektorok .és a szerkesztők ceruzája. Néhanapján mégis . megtréfálják, őket a betűk. Éppen ezért nem is újság,' amelyben nincs sajtóhiba.

Kérjük tehát kedves olvasóink szives elnézését- Abu dop buxro cvyxtru !

Megtudjuk a királynéról, hogy egyszerű lélek volt és nem kedvelte a pompát, de azért a formákból nem engedett s az udvari fogadások a hagyományos pompában és merev külsőségek között folytak le. ..Hivatalán kivül“ azonban felengedett s szívesen vette a szabadabb formákat is. Szerényen élt, az angolok tapintatosan körülírják, de úgy látszik, nagyon takarékos háziasszony volt, olyan, aki kiporciózza a cselédek já-~ randóságát s aztán kulcsra, zárja az éléskamrát. Strachey felejthetetlen könyvében egyébként Viktóriáról is olvashatók hasonló intimitások, a nagy királynő is pontos elszámolást követelt személyzetétől és nem tűrte a pazarlást, csak élete vége felé. engedett meg különös és eredeti kedvteléseket magának. (Ennek talán az volt. a magya-. rázata, hogy amikor , trónra lépett, a csa ódnak súlyos anyagi gondjai voltak és életében sokat kellett ‘ viaskodnia a szűkmarkú parlamenttel, hogy újabb és újabb áldozatokat hozzanak az uralkodóház kicsit zilált anyagi helyzetének rendezése érdekében.) Az özvegy királynőről elárulják a londoni lapok, hogy egyetlen komoly szenvedélye volt, rajongott a régi porcelánokért és a régi csipkékért. Ezt egyébként megjelenésén is lehetett látni. De szerette a régi bútorokat is s akinek valamilyen oka volt a királynőtől ajándékot várni, el lehetett készülve, hogy antik porcellánt vagy antik csipkét kap, A szegényekről soha nem feledkezett meg és ebben is volt valami tipikusan angolos, sőt dickensi: személyesen vett részt minden jótékonysági akción s minden kérést teljesített, amit eljuttattak hozzá. Fontos, ,,sachlich“ kötelességtudással gyakorolta a jótékonyságot. A szegény gyermekek legnagyobb támasza volt hosszú uralkodása alatt s talán nem túlzás, ha most az angol lapok azt írják róla. hogy egy árnyalattal megenyhitette a szegénység fogalmát Angliában. S lehet-e valakiről ennél többet elmondani?

*

Az özvegy valószinüleg nem vonul ezután se háttérbe. VIII. Edvard, mint ismeretes, legényember, már pedig az angol királyné fontos. szerepét nemcsak formai okokból nem lehet betöltetlenül hagyni. Előreláthatólag az özvegy királyné marad továbbra is a háziasszony a Buckingham-palotában. Ha a királyné nem vállalja a háziasszonyi tisztet, akkor előreláthatólag a yorki herceg hitvesére vár a feladat *— s Queen Mary kizárólag szegényeinek fog élni. Még férje életében biztosítottak részéré 70 ezer font évi apanázst, ennek nagyrészét előreláthatólag az ötszázmilliós birodalom szegényei fogják; kapni,