Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-26 / 21. (3870.) szám

8 '•PT>A'GAT-A\agV'AR-H1RLAI> Irta: Szép Ernő Az a nagy Renan, S hagyta ránk ezt a szentenciát: II y a quelqu'un, qui est plus spirituel que Voltaire: c'est tout le monde. Vagyis azt mondja, hogy van valaki, aki Voltaire-nél is szellemesebb és ez az ur: Mindenki. Mindenki. A milliók. Az emberek. A vi­lág. Ez a mindenki a szerzője a közmon­dásoknak. A közmondásoknak, amelyek böl- csebbek, mint a bölcsek bölcsességei. A köz­mondásoknak, amelyekben a szellem úgy ragyog, mint a napfény a vizen, mint ra­gyog minden fűszálon, mint megragyog minden ablakon és mint minden halandó szemét megvilágositja, megfényesiti, meg­mosolyogtatja az a világitó, melengető, te­remtő magasságos Napvilág. A közmondás jóformán mind a nép szá­járól való, akár a mese, meg a nóta, akár maga a szó, az emberi beszéd. Száz r.;eg száz, sőt ezer meg ezer évek dajkálták, ne­velték a közmondásokat. Unokákról maradt unkákra a közmondás, országról országra ragadt. Jobban hihetek a közmondásnak, mint bölcs Salamonnak vagy Kantnak. Egy-egy külön elme tévedhet. Az az igaz­ság, ami egy-egy közmondás tokjában ku­corog, az milliók és Idők igazsága, az. az emberek igazsága. Elgondolkoztam már diákfővel azon, hogy vájjon ki találta ki, ki mondta legelő­ször egy lánynak azt, hogy: szeretlek, mint a galamb a tiszta búzát. Meg hogy ki mond-l ta legelőször a másiknak, hogy: ahol nincs, ott ne keress. Milyen egyszerű, milyen tiszta, milyen okos beszéd ez, ugyebár. Apa vagy anya szólhatott rá a gyerekére, vagy idősebb em­ber a fiataíábbra, miután alkalmasint előre megmondta volt néki, hogy ez vagy az a szerszám, amit nem lel, nincs ott a házban, vagy hogy nincs alma abban az asztalfiá­ban. És azután rászólott a csakazértis ke­resőre: ahol nincs, ott ne keress. Ilyen könnyű, ilyen találó, ilyen jól hang­zó szentencia az, .amiből a közmondás kere­kedik. Felkapta a szomszéd, a szomszéd szájáról a falu szájára került vásárosok, ka­szák. Cigánylovon nyargal. (Füllent.) Vén darázs legalább megdongja. Disznón gyapjat keres. Nem töri tollát a dolognak. Egyik kökény, másik galagonya. (Egyik kutya, másik eb.) Éjszaka virrad neki. (Tolvajnak.) Ne fend az élest. (A haragosat ne inge­reld.) Nem úgy fázik, amint reszket. (Hamis­kodik.) Fehérről a kérdés, feketéről felel. Maga gazos, mást rostál. Egyik subás, másik gubás. Gyermeknek legjobb felesége a nyirfa- * kisasszony. | Hollófészken hattyút keres. | Hegyre földet. (Dunába vizet.) | Túl van már az inneren. (Aki öregszik. í Meg aki munkája közepén van túl.) Megintette, mint Kábái a malacot. (Aqycn találta csapni.) Eljárja még a Kállay-kettőst. Pénzen vesznek kenyeret, mégse esznek eleget. (A városiak.) Asszonyból, rosszból, uborkából jobb a kisebb. Kolbásszal hajigái a szalonnára. (A gaz­dag.) Hideg, mint a kódusleves. Mi haszna az éhenhalónak abban, hogy Kolozsvárt jó kenyeret sütnek. Biztos, mint a Kun-kötés. ! Lajtorján ment a sírba. (Akit felkötöttek.) Legyet buzogánnyal. Van lova, de nincs kocsisa. (Esztelen.) Keresztbe nézik a magyart. (Nem a ma­gasságát, a szélességét kell becsülni.) Jobb a nőtt, mint a Szőtt. (A bunda di­csérete.) Illik, mint petrezselyem a levesre. Rózsa ajak, tövis nyelv. (Milyen szép ez!) Kinek semmije sincs, attól kérte, akinek nem vót. Siketnek mondasz mesét. Szarkának annyi fehér tolla, mint fekete. Sokat hüti száját. (Iszik.) Rosszul ver a szél felőle. (Rossz a híre.) Tökmagnak is sok lett volna. (Annyi tö­rök jött a magyarra.) Tyúkot lopott. (Pelyhes a gúnyája.) Nem mind igaz, amit a nagyurak füllen­tenek. Különben pedig már Erdélyi János előtt gyűjtötték a közmondást, még pedig a leg­első gyűjtő, decsi Csimor János Bártfán, 1583-ban nyomtatott egy félig latin, félig magyar gyűjteményt. Utána Szenczi Mol­nár Albert, ő utána a nagy Pázmány Péter szedegette, simogatta a magyar közmondá­sokat. Ezeknél aztán rendszeresebben fog­lalkozott közmondásokkal Kis-Viczay Pé­ter, a 18. század elején. Molnár Ferenc is kiadott Bécsben az ő Magyar Kátéjában egy sereg magyar közmondást, még 1789-ben. Kovács Pál, Rajnis, Beniczky, Faludi, Ba- róti Szabó Dávid mind jegyezgették, kö- zölgették a közmondásokat. Dugonics An­drás negyven esztendei szorgalmas gyűjtés virágait préselte a Magyar Példabeszédek és Jele3 Mondások két könyvébe. 1820-ban Czu ezor Gergely is szentelt időt a közmon- dásgyüjtésnek. Közvetlenül Erdélyi János előtt, 1850-ben pedig Ballagi Mór adta ki a magagereblyélte magyar közmondásokat két becsületes könyvben. Olyan megható ezekre a csendes, hűsé­ges pennafogó magyarokra gondolni. Megvalósítják Verne „Albatroszát": repülőgép, amely megáll a levegőben A város fölötti leszállás problémája . Halmozódnak a hírek az olyan repülőgé­| pékét illető konstrukciós törekvésekről, me­toriák, vándorók tájékról tájékra hordják, utazók, költöző népek elhurcolják a négy világtájrá. Erdélyi János, kőzmondásgyüjtö profesz- szor, a maga derek könyvéhez Írott elősza­vában gyönyörű hasonlattal él: azt mondja, a sok-sok apró igazságból, akár a millió apró csillagocskákból fényességes Tejut vi­lágit életünk fölött. Szeretek bele-belenézni ennek a tudós bá­tyánknak a gyűjteményes munkájába, a Ma­gyar Közmondások Könyvébe; 1851-ben adódott ki a kincses könyv a Kisfaludy Társaság költségén. Az éjszaka is az Erdélyi János kertjében eprésztem. Kilencezer, magyar közmondást szedett össze Erdélyi János. E közt a kilencezer közt száz meg száz, amelyet eleven szájról nem hall az ember, amelyik már ebben a nyolcvanesztendős, könyvben fonnyadozik. Kár ezekért a földi csillagocskákért, amelyek kialszanak. Vájjon miért némult el az egyik meg a másik közmondás? Csak ennek vagy amannak a vidéknek a divatja volt s nem volt ereje, hogy országot hódítson? Nem volt elég szusz benne az örök életre. Nem bírta a versenyt, valamely másik, vele egy­értelmű közmondással. Nem volt elég sze­rencséje. Meg azután életmód, öltözet vál­tozása, mesterség múlása hallgattattak el egy-egy közmondást Mondok magamba, nem haragszik meg érte senki, ha kitelepítek a könyvből ide az újságba egy ,kis csapat régi magyar köz­mondást. Hadd élvezzük többen a szépsé­güket. jő izüket, kedvességüket., . Indítsuk el az abc-renddel: Asszonynak ne higyj, mig a kerekvágást át tudja lépni. Ágon mutat, madarat. (Bizonytalant Ígér.) Aranyból sem lesz gyűrű, ha meg nem verik. Maga árnyékának köszön, (öreg ember, akinek remeg a fejé.) Jár a bolond Budapesten, azt se tudja, hány az Isten. Bécsben borotva a bátyja. (Az éles kést dicsérik.) Ráhült a bor. (Meghalt.) Csata után okos a magyar. Csendes, mint Nagypénteken a mészár­a mészár lyek nekifutás nélkül birnak felszállni és ki­futás nélkül kikötni, amelyek továbbá képe­sek a levegőben megállva szabadon —- moz­dulatlanul lebegni. ,,Szerencse fel", ez a hagyományos bá­nyászköszöntés, amely az aknák mélységei­ben visszhangzik. A pilóták azonban egy­mást úgy köszöntik, hogy ,,szerencse le!“ és ennek megvan a maga oka. Mai repülőgépeink lényegükben sárká­nyok, melyeknek, hogy csak 2 méter ma­gasban is tarthassák magukat, legalább is 80 órakilométerrel, vagyis gyorsvonatsebes­séggel kell repülniük, igy, amikor a leszál­lásnál a talajt érintik, szintén ezzel a sebes­séggel kell megérkezniük és a földön egy- ideig futniok. Minden uj konstrukció terve­zésénél, minden tökéletesítésnél vagy uj tí­pus kigondolásánál igen jelentős szerepet visz a leszállás és kikötés igényeire való te- k ntet. Á repülőszerencsétlenségek nagy hánya­da is egyszerűen csak azért történt és tör­ténik, mert valamilyen különben kisjelen- tősegü hiba miatt le kellett szálni és a kö­zeiben nem volt elég alkalmas-nagyságú sima terület, melyre a gép rászaladhatott és rajta a maga 100 méteres kifutását lö­kések és akadályok nélkül biztosíthatta volna. Ezek a programonkivüli leszáEá- sok, kényszerleszállások, teljességgel ve­szélytelenek volnának, ha a gép lassan és függőlegesen ereszkedhetne alá, mert ak­kor a pilóta még sziklás környék vagy er­dőségek felett is, sőt akár város felett is mindig találna elég kikötési helyet, hiszen anzak átmérője a mai 100 méter helyett csak 10 méter kellene, hogy legyen és másrészt még csak nem is kellene teljesen simának lennie. Már régóta fáradoznak olyan repülőgép szerkesztésén, mely mint Verne „Albat­roszba képes legyen megállni a levegőben, egyhelyben mozdulatlanul lebegni és függő­legesen is leszállni. E feladat megoldására ma még nem látnak más utat, mint vízszin­tes síkban forgó légcsavaroknak az alkal­mazását, melyek a földvonzást felfeléhuzó erővel ellensúlyozzák. Ezt a technikai feladatot néhány kon- st.ruktőr félig már meg is oldotta, de éppen az a baj. hogy csak félig: a felfelé huzó légcsavarok képesek könnyű és ezért még nem elég biztos egyensulyu gépeket a pilótával együtt a levegőbe emelni és őket órákig is lebegésben tartani, de hogy a gé­pek egyben vízszintes irányú sebességet is bírjanak kifejteni, ahhoz a motornak aztán már nincsen elég ereje. Az emelőcsavaros gépek szerkesztésénél érdekes nehézség mutatkozott: az emelőcsa­var forgásának a visszahatása a repülőgép­testet annak függőleges tengelye körüli el­lenkező irányba igyekszik forgatni, — ezen úgy segítenek, hogy egyetlen emelőcsavar helyett kettőt (általánosabban: páros szá­mút) alkalmaznak, melyek szimetrikusan vannak elhelyezve és forgási irányuk egy­mással ellenkező, miáltal egymás visszaha­tását kölcsönösen lerontják. E tartófelületnénlküli gépek másik kon- strukció-megnehezitő sajátossága a labilis egyensúlyuk, vagyis a felbillenésre való hajlam, de ennek a sajátosságnak legyőzé­sére is megvannak az eszközök, melyeket különösen a motorsuly további csökkenté­sének és a motorerő további fokozásának elérésekor fogunk majd sikerrel használni tudni. Ahogyan itt egyáltalában a lóerőnkénti motorsuly csökkentése mindenképpen a fő­dolog, ez a súly a modern repülőmotoroknál többnyire csak egy fél kilogram, éppen en­nek a körülménynek köszönhető, hogy mp- torerővel a levegőbe bírunk emelkedni (mi­nekutána e sulycsökkentésbeli fejlődés ré­gebbi eredményei gépjármüvek szerkeszthe­tőségét és mozgási képességét egyáltalában lehetővé tették.) Az emelőcsavaros gépek gyakorlati meg­valósítása — helikoptereknek is nevezik őket — forradalmositani fogja a repülést, csökkenteni fogja a repülőterek nagy ki­terjedését, megváltoztatja majd beosztá­sukat és a városok közepébe helyezhetővé teszi majd őket, hiszen a helikoptereknek nincsen szükségük költséges, hosszú és betonirozott startpályákra és kikötőme­zőnyökre, továbbá egészen uj lehetősége­ket fognak teremteni a katonai légierők számára. Nem csoda hát. ha a problémával minden államban komolyan és fáradhatatlanul fog­lalkoznak a technikusok. Erről csak annyit, hogy a küzdelem siker-esélyei ma elég ked­vezőek. Ebben a munkában magyar képes­1936 január 26, vasárnap. ség is derekasan kiveszi részét: a most An­gliában dolgozó magyar technikusnak, As- bóth .Oszkár mérnöknek helikopter-gépe máris jelentős sikereket ért el, a gép tökéle­tesítését az angol légügyi minisztérium a legnagyobb figyelemmel követi és gyakor­lati kivitelét az angol Blackburn-gyár min­denképpen támogatja. NEUBAUER FRIGYES mérnök. Átütő nagy sikere volt a kassai katolikus leány-kurzusnak Kassa, január 23. Még élénk emlékezetében él a kassai leány- és hölgyközönségnek az a ciklus, melyet az elmúlt télen rendezett meg az Actio Catholica „A fiatal leány életútja a jegyességig** címmel. A tavalyi szépen sikerült kezdeményezés­nek köszönhető, hogy az idei második „Eljegy­zéstől az oltárig11 cimü ciklus előadásai alkal­mával az Orsoiya-zárda nagyterme szűknek bizo­nyult a naponta mintegy 400 hallgató befogadá­sára. Ritkaságszámba megy, hogy egy katolikus s kizárólag nők részére rendezett valláserkölcsi előadás-sorozat egy teljes héten keresztül ennyire lekösse a hallgatóságot s olyan osztatlan tet­szést és mély hatást érjen el, mint ez a ciklus. A kurzus bevezető előadd-át Cársky József püspök tartotta aki mint a kassai leányifjuság minden megmozdulása, minden munkája iránt meleg szeretettel érdeklődő főpásztor, megnyitó szavai­val felhívta a hallgatóság figyelmét a házas­ság szentségének fontosságára s főpásztori áldá­sát adta az előadókra és hallgatókra. Utána Bujanovics Sándorué tartott előadást „A jegyesség etikája14 cimmel. Magasszárnyalásu, költői képekben gazdag beszéde mély értéket, sok komoly igazságot, tapasztalati tudást s mindamel­lett gyakorlatiasságot tartalmazott. Rámutatott beszédében a jegyességre, mint a házasságra való lelki-, te6ti- és gazdasági előkészületi időre s meg­adta mindezekkel kapcsolatban a helyes irányí­tást. Lebilincselő előadási modorával magával ragadta a hallgatóságot. Bartha Béla hitoktató „A házasság szentségé­ről és felbonthatatlanságáról11 tartott tanulmány­nak beillő felolvasást. Ezt a nehéz témát érthető, világos, s a hallgatóság számára élvezetes for­mában adta elő. A Szentirásból 8 Evangéliumból bizonyította a szentség és felbonthatatlanság sok­szor 6ulyos és kemény igazságait s tárta fel a hallgatók előtt mindazokat a kegyelmeket, me­lyekkel az Egyház siet hived segítségére, hogy megvalósithassák az ideális keresztény családi életet. „A mai férfi asszonyideálja*4 címen dr. Sztu- dinka Gyula ügyvéd beszélt s felválozta a hallga­tóság előtt mindazokat a tipusvonásokat, melye­ket a mai nőnek magában ki kell alakítania, hogy biztosítsa az ura s családja harmonikus boldog­ságát A női lélek bensőségéről 6 finom ízléséről „Ott­honunk megteremtése1* cimmel Münster Irma ak­ciós titkár beszélt. Szépen kidolgozott, kedves és vonzó előadásában kifejtette, hogy a nő lelküle- tének melegsége és gondoskodása az, amely a legegyszerűbb környezetben, vagy a legpompá­sabb lakásban is meg tudja teremteni az otthont, melynek varázsa a mai ember számára erőt és kitartást nyújt az élet mostoha nehézsége és küz­delmei között. Az egyik legégetőbb s különösen az ifjúságot érdeklő problémáról tartott gyakorlati tapaszta­latokban gazdag, nívós előadást Jaschkó Gézáné. ,A házasság gazdasági megalapozásáról1* szólva bemutatta mindazokat az anyagi nehézségeket, melyekkel a mai nősülendő fiatalembernek meg kell küzdenie s ugyanakkor okos, világos sza­vaival és anyagi lelkíiletével megadta a leányok­nak azokat a szerető szívből fakadó jótanácsokat, melyek követésével a mai férfi családalapítását- meg tudják könnyíteni. A kurzus legszebb, legértékesebb előadásai közé tartozott az a két orvosi előadás, melyet dr. Csaba Margit egyetemi tanársegéd tartott. Első előadásában (A házassági hivatás egészség­tana) rámutatott mindazokra az egészségi köve­telményekre, melyekre a nőnek szüksége van, hogy házassági hivatásának eleget tudjon tenni, második előadásában pedig (Egészséget a házas­ságba!) az utódokért való felelősségről beszélt- Előadásai rendkívül mély hatást tettek a részt­vevőkre. Kmetz György káplán a (házasság jogi kérdé­seinek Szlovenszkó-szerte egyik legkiválóbb és legképzettebb szakértője -„Vegyesházasság*1 cim­mel tartott előadást. Logikus, biztos, meggyőző szavaival mutatott rá mindazokra a nehézségek­re, amely a vegyesházaseággal kapcsolatosan a mindennapi életben nagyon gyakran előfordulnak. „A nászajándék lelke1* címen Kowalcze Anlt- ta szociális testvér beszélt a tőle megszokott ked­ves, keresetlen, őszinte szavakkal. Rámutatott arra, hogy az ajándékozás is művészetté lesz, ha szerető lelket viszünk beléje. A résztvevők sok gyakorlati tanácsot kaptak a nászajándékkal kap­csolatban. A kurzus utolsó és befejező előadója Tost Barna prelátus kanonok plébános volt. „Esküvő és lakodalom44 cimü gyönyörűen kidolgozott fel­olvasásában nemcsak a nászmisés esketési szer­tartás mélyértelmü jelentőségét fejtegette, ha­nem rámutatott az esküvővel kapcsolatos lako­dalmi visszásságokra is. Értékes, eokatnyujtó szép előadását hálás taps honorálta. (SYPHAX) % Elnémult közmondások

Next

/
Thumbnails
Contents