Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-22 / 17. (3866.) szám

8 T>m-GAI-MA<AAR-HIRI>&P SziDHÁZ-KönVV-KULTORA^ F*'* ................... *............ " —- ' Bu dapesti szinházak Bodnár Lujza Szomory Dezső színmüve a Vígszínházban Budapest, január 21. Ez a szegény Bodnár Lujza, Szomory Dezső szombaton bemutatott színmüvének hősnője, ez a sajnálnivaló kettős- predikátuma leány, úri család letört sarja, váci- ucoai kalapezalon-tulajdonos, mit keres ebben a mai zilált, tülekedő, kíméletlen világban? Takács Alice, Szegedy Anni, a szerző előző darabjának hősnői kiket Lujza idősebb testvéreinek mond az illusztris szerző, legalább voltak valakik. Életük­nek volt célja és értelme, megvívták a maguk egyéni harcát, — de mit csinál Bodnár Lujza? Miért él, mit akar, vagy mit nem akar? Rej­tély, amelyre nem kapunk választ. Bodnár Luj­za úgy imbolyog a szegénység és a szerelem, a kényszerű házasság és az ezzel járó jólét, a gaz­dagság és a kisértő házasságtörés zátonyszigeted között, mint valami árnyéknólküli lény, aki mö­gött, bárhová is lép, nincsen semmi, ő, a hősnő, Szomory uj darabjának egyetlen alakja, aki lég­üres térben mozog. Mindenki más, akit a szerző a színpadra állít, élő, húsból és vérből való em­ber. akit emberi érzések és indulatok fütenek és akit egy költő dús képzelő ereje, emberformáló készsége, nagy irói tehetsége és színes lelki­világa teremtett meg. Mert az kétségtelen, hogy Szomory Dezső költő és van mondanivalója. Gon­doljunk csak történelmi tárgyú darabjaira. Meny­nyi gyönyörűséget, mennyi élvezetet, milyen p<,iységeket és milyen magasságokat tárt fel bennük ez a maga külön útját járó iró, aki még külön nyelvezetet is teremtett magának, amely lehet a mi fülünk számára helyenként hibás, itt-ott talán magyartalan is, de amely mégis úgy hat, mint a zene, vagy mint egy, az érzések és indulatok minden skáláján zengő orgona. De beszéljünk Bodnár Lujzáról, aki ahelyett, hogy a kalapszalonjával törődnék, úgy él, mint­ha még mindig egy tízezer holdas birtok úrnője volna, az üzlet vezetését teljesen rábízza nagy- nénjére, mig ő maga egy türöttkaru és bizonyta­lan exisztenciáju volt pilótával jár-kél minden­felé, ahol valamelyes élvezet kínálkozik. Sőt, mintha szerelmes lenne a fiúba, akinek nincsen semmije és aki rokontalanul és állástalanul tén- fereg a világon. A nagynéni, egy szintén letört és prédikátumos, de kedvesen ravasz és számitó hölgy, nem jó szemmel nézi ezt a fejlődő sze­relmet, amely semmi jóval sem biztat és áperte meg is mondja a véleményét a pilótának, akit — mit csürjük-csavarjuk soká a dolgot — Lujza a nagynéni mesterkedése révén faképnél is hagy Rados Miksa, vagy ahogyan a darab további folyamán nevezik, Misi kedvéért. Ez a Rados Misi képviseli a darabban az erőt, a férfiasságot, a mai tempót és lendületet, amely a gazdagság és az érvényesülés felé röpiti azt, aki üstökénél fogja meg a kínálkozó szerencsét. Lujza Misi fe­lesége lesz, aki elhalmozza őt minden jóval és széppel. Birtokot vesz neki, társaságról gondos­kodik számára, képviselőséget, sőt a játék végén már államtitkárságot vagy pénzügyminiszterséget vállal (hogy a kettő közül melyiket éri el, az tisztázatlanul marad), Budán palotát rendez be, szórja a pénzt, csakhogy megnyerje Lujza sze­relmét. De Bodnár Lujza nem boldog. Utálja a fényt és a pompát, amellyel a szerelmes Misi kö­rülveszi, szeszélyes és akaratos, meg is csalná Misit a főszolgabíróval, aki azonban nem reagál a célzásokra, végre is megint a pilóta felé vonzza a szive, aki persze azonnal le szeretné aratni a sikert és amikor Lujza erre nem hajlandó, — ott hagyja az ájult nőt. Misi értelmetlenül áll az eseményekkel szemben. Hiszen ő mindent oda­áldozott a nejének: a szivét, a pénzét, a karriér- re is csak miatta szomjazik — és a nő mégis ott­hagyja. De nemcsak Misi, mi is úgy vagyunk Lujzával hogy nem értjük, miért csinálja mind­azt, amit csinál? Valószínűen azért, hogy a har­madik felvonásban ráeszméljen arra, hogy mégis csak jobb gondtalanul és nagylábon élni egy kü­lönben rokonszenves, erős, szerető ember olda­lán, aki nagy stréber ugyan, de a stréberek ked­vesebb fajtájából való. Azt hiszem, sikerült valahogyan kihámoznom a szavaknak és a túlfűtött lírának 6zine«. Lávasze- rüen komló zuhatagából Bodnár Lujza történe­tét. Ez a történet, — sajnos, — nem érdekes de ahogyan Szomory Dezső a maga zenekarhoz ha­sonló, sajátos nyelvezetén elmondja, helyenként igazán szép és költői. Az ő kéziében a szavak súlyosabbakká válnak és majd minden mondata mögött érezzük a költőt, a kifinomult Ízlésű iró- müvészt. A Vígszínház Szomory irói rangjának megfe­lelő előadással sietett az iró szolgálatára. Tar- nay Ernő rendezői Ízlése, művészi tudása és biztos ízlése uralja a színpadot és az előadást, amely­nek Vörös Pál szép díszletei szolgálnak díszes keretül. A szereplők élén Murát! Lili Bodnár Lujzája halad a maga sokrétű, de passziv egyéni­ségével. Muráti ebben a nehéz és — valljuk csak be — kissé hálátlan szerepben nagyot, nőtt. Szé­pen beszél és kifejező játékával mindenek érdek­lődését felkelti. Rád őst Góth Sándor karakteri- zálé művészetének erejével és derűjével keltette való életre, míg a nagynéni szerepét Góthné Kertész Ella ruházta fel sok kedves vidámsággal és — ahol erre szükség volt — tompábbra han­golta a 6zerep egyes kirivó mondatait. A pilótát Somló Istvánra bízta a színház. Nem jól tette. Somlónak sem a megjelenése sem a beszéde nem tette elfogadhatóvá Sztany Elemér alakját. Ki­tűnő Szombathelyi Blanka masamódlánya és egyenesen meglepő Leővey Leó grófi figurája. Gárdonyi, Vértes, Ladomerszky Mária, T. Oláh Böske, a kitűnő Peti Sándor, Szemlér Mária ját­szanak még a sok szereplőt foglalkoztató darab­ban, amelyet szombati bemutatóján nagy érdek­lődéssel és zajos tetszéssel fogadott a közönség. Az illusztris szerzőt és a szereplőket minden fel­vonás végén sokszor szólították a lámpák elé. ZÓLYOMI DEZSŐ. (*) Liszt Ferenc hangverseny a prágai rá­dióban. Prágában január 26-án adják elő aiz egyik templomiban Liszt Ferenc Missa Cho- raliis cimü fenséges müvét. A prágai egyházi zeneegyesület és Wiedermanin orgonámé vész működnek közre ezen a hangversenyen, amelyet a prágai rádió délelőtt 8-30 óra kez­dettel közvetít. (*) Szigeti József világkörüli útja. Szigeti József, a világhírű magyar hegedűművész jelenleg világköruti turnén van. Amerikai ujságiróknak elmondotta, hogy Londonba, Hágába és Romába visz az útja és szinte ki­bírhatatlan az iram, amellyel végigszáguld ja a világot. „Valami furcsa képben kavarog előttem az egész forgatag: egyik világváros a másik után, egyik koncert'.er em a másik után. Japán! élményeim? Csodálatos az a tiszta szépséget kereső vágy, amellyel a japá­nok a muzsikát fogadják. Megdöbbentő tem­póval fejlődik a sárga faj zenekultúrája." (*) Aranybánya Londonban a gyerekszín­ház. Londonból jelentik: Angliában gazdag irodalma van a gyermekek részére szánt színdaraboknak. A legnagyobb írók sem restéinek ilyen darabokat Írni. Itt van pél­dául Sir James Barrie, akinek „Péter Pan“ cirnü darabja évek óta a gyermekek kedven­ce. Ennek a darabnak olyan sikere volt, hogy egymagáiban tekintélyes vagyont hozott az Írónak. Karácsonykor föhíjltották és most új­ra szakadatlanul játszák. Vannak hónapok, amelyek valóságos aranybányát jelentenek azokra szimházakra, amelyek ifjúsági dara­bokat tűznek műsorukra. Nagy sikere van a gyermekeknél az „Ali baba és a negyven rabló" cirnü pazarkiállitásu pantomimnek is. Játszanak azonban számukra irt bohózatokat is és többek között a dramatizált Robinson Cruzoet. Jelenleg tizennégy londoni színház tart gyerek előadásokat, naponként kétszer és mindig telt házak előtt. (*) Olasz rádió az olasz-abesszin fronton. Az olaszok az abessziimiai fronton kétféle rádióhir- szolgálatot szerveztek. Az egyik rövid hullám­hosszon dolgozva zenemüsort ad a fronton szolgálatot teljesítő olasz katonaságnak, a másik több nyelven közvetített híreket ad a háborús műveletekről. E két állomáson kívül a francia hírszolgálati iroda egy külön tele­fonközpont igénybevételével jelenti a harc­tereken szerzett benyomásokat. A római nagyadó állomás ezeket a harctéri leadáso­kat kábelen továbbítja a többi olasz adóknak. A KASSAI CAPITOL-MOZGÓ MŰSORA Az uj rokon. (Magyar film.) A KASSAI nVOLl-MOZüö MŰSORA: Aranyos Katinka. Megalakult a rimaszombati SzMKE Rimaszombat, január 21. (Saját tudósi tónk­tól.) A rimaszombati magyar kulturmunkások vasárnap délben értekezletet tartottak a város­háza nagytermében a régóta esedékes SzMKE- szervezet megalakítása ügyében. A SzMKE cél­jait és megszervezésének szükségességét Márkus László főszerkesztő, a SzMKE központi tagja ismertette, majd dr. Ragályi Antal mutatta be az egyesület alapszabályait. Sichert Károly, Ha­vas Vilmos, Istók Lenke felszólalásai után a jelenlévők közül nyomban 38-an beiratkoz­tak a SzMKE tagjai sorába s igy az előérte- kezlet azonnal alakuló gyűléssé alakult áb amely egyhangúlag kimondotta a helyi szer­vezet megalakulását. A gyűlés azután elfogadta az alapszabályokat és azoknak kormányhatósági jóváhagyásáig meg is választotta ideiglenes tisztikarát. Elnökké Báthory Andort, alelnökké Havas Vilmost, jegy­zővé dr. Túrós Dezsőt, pénztárossá Jelűnek Lászlót, ellenőrökké pedig Ferenczy Esztert és Nagy Miklóst választották meg. Az ideiglenes tisztikar az alakuló gyűlés befejeztével azonnal megbeszélést tartott a munkaprogram összeálli- tása céljából. 1936 január 22, szerda. (*) Kis művészeti és filmhirek. Németh Mária, aki februárban Hubay Jenő Karenin Annájában énekli a női főszerepet Béceben, márciusban Brüsz- szelben fog vendégszerepelni az Aidában. — A bé­csi Theater an dér Wien nagy sikerrel hozta ki Ábrahám Pál uj operettjét, amely mcst Bokor Margittal a főszerepben Budapesten is bemutatóra fog kerülni. — A német propagandaminiszter meg­hívta Benno von Arent. színpadi tervezőt, hogy a birodalmi német színházi kamarával karöltve a jö­vőben ö irányítsa az összes német színházak szce­nikai dolgait. — Liszt-hangversenyt rendeztek a római ujságirószövetség székhazában és a hangver­senyen Liszt mellett Bartók és Kása-müvek is sze­repeltek a műsoron. — Korda Sándor egy uj meg­állapodás szerint uj filmjeit a londoni bemutató után az angol Odeon vállalatnak köteles áta.ini, amely egész Anglia területén fogja őket bemutat­ni. — Michiko Meinl asszony játsza az uj Ábra- hám-operett főszerepét Stokholmban, Kopenhágá- ban, Amszterdamban és az olaszországi előadáso­kon. — Greta Garbó álnév alatt utazik Saniráncis- kőba és a hajó névjegyzékében mint harmincnyolc- éves férfi szerpel és a hajó utasai között férfiru­hában jár. — Egy francia püspök Belgiumban pro­pagandaelőadásokat tartott abból a célból, hogy nemzetközi katolikus akciót szervezzen az erkölcs­telen filmem ellen. — Borisz Karloff uj rémdA- ma filmfelvételein dolgozik és a filmet Kertész Mi­hály rendezi. — A nagy Rin-Tin-Tin „fia“ szintén filmsztár lett és már készülnek is a felvételek ró­la. A NYUGATSZLOVENSZKÓI MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA KOMÁROMBAN: Szerda: Érettségi. Csütörtök: 3 ember a hóban. Péntek: A cigánybáró. Irta: John Amos Cleever Bűnügyi regény m | Az első végrendeletet 1929 február 22-én irta az öreg Brooks, akit felesége halála annyira megrendített, hegy egyszerre bete­geskedni kezdett és rémképeket látott. A közeli halál árnyéka tűnt fel előtte. Ezért látta a szükségét annak, hogy végrendelkez­zék halála esetére. Murray Brooks erre a végrendeletre alapította keresetét. Ezt a végrendeletet a Wethered ügyvédi irodában őrizték s eszerint a végrendelet szerint az üzleti vagyont nem szabad kivoruní a válla­latból, a B rook s-magán v agyon örököse pedig Murray Brooks, mig Parcival Brooksnak be kell érnie egy 30 fontos havi járadékkal. Walter Hibbert talpraesett beszéde vezette be az érdemi tárgyalást. Be fogom bizonyí­tani — mondotta — hogy ezt az utóbbi vég­rendeletet nem Mr. Brooks készítette, ez tel­jesen kizárt dolog, mert az ebben foglaltak homlokegyenest ellenkeznek az örökhagyó szándékaival. Elvégre ugyan az sincs kizárva, hogy Mr. Brooks megváltoztatta előbbi el­határozását és uj végrendeletet készített, ez nem is lehet vita tárgya, de ez semmi esetre sem azonos azzal a végrendelettel, amit Mr. Parcival Brooks mutatott be, mert az közön­séges hamisítvány, ami kétségtelenül bebi­zonyítható. Ennek igazolásául Mr. Walter Hibbert mindjárt előterjesztést is tett néhány tanú kihallgatására. Az ellenfél részéről viszont Mr. Henry Or- namore ugyancsak na,gyón ügyesen ás udva­riasan, szintén előterjesztést tett néhány tanú I kihallgatására, akik hivatva vannak igazolni azt, hogy bár Mr. Brooksnak a muiltban egész más szándékai voltak, mégis jónák látta ere­deti tervét közvetlenül a halála előtt megvál­toztatni, mert a Mr. Parcival Brooks által be­mutatott végrendeletet a halott párnája alatt találták meg, már pedig ez a végrendelet tel­jesen az előírásoknak megfelelően készült s azt két tanú is láttamozta. Maga a végrende­let a törvényes követelményeknek megfelél, de hát majd a tanúik elmondják a többit. Ez volt az ouverbure, amely kellőképpen felcsigázta a hallgatóság izgalmát. Most meg­indult a harc. Mindkét részről rengeteg tanút vonulltattiak fel, akik többé-kevésbbé jelentős vallomást tettek, azonban akkor lett a legnagyobb az érdeklődés, amikor a John O’Neill köznapi alakja jelenít meg a tanuk padján. Ez a tanú ugyanis harminc éven át volt inas a Brooks- házban. — Anniikor a reggeli edényeiket szedtem össze — mondotta John O'Neiil'ly — meg­boldogult gazdámnak egy-egy indulatos sza­vát hallottam a betegszoba felől. Nagyon ha­ragudhatott, mert nem igen válogatta meg a szavait. Ilyen szavakat hallottam: ,gyalázat", „aljas", „hazug szemfényvesztő", meg „balett- táncos", „csibész" és aztán egyebeket, amik nézetem szerint valami nőszemélyre vonat­kozhattak és ezért nem is igen szeretném itt őket megismételni. Eleinte nem sokat törőd­tem vele, mert évek hosszú során át meg­szoktam, hogy Mr. Parcival és édesapja kö­zött ilyen heves jelenetek játszódtak le. Le­mentem a földszintre, hogy a rendes napi munkámat elvégezzem és éppen hozzáfogtam az ezüstnemük tisztításához, amikor egyszer­re csak élesen megszólalt a betegszoba csen­gője és Mr. Parcival hangja harsogott le az emeletről: „John, jöjjön gyorsan! Azonnal szalasszon el valakit Mr. Muililiganért, mert az apám na­gyon rosszul van. Küldjön érte valakit, s aztán siessen fel és segítsen nekem, hogy ágyba fektessük az apámat." — Egy inasgyereket azonnal • elküldtem az orvosért — folytatta John O’Neill a vallomá­sát és egyszeriben' nagyon elérzékeriykodetí, mert szemmelláthiatólag nagyon megrendí­tette a gazdájára való vissza emléke zés. — Aztán felmentem Mr: Brookshoz. Hálókabát- ban volt és sápadtan ült a karosszékében, mellette állott aggodalmas arccal Mr. Parci­val és jobb karjával atyjának derekát támasz­totta. — Apám elájult — mondotta kis gazdám. Valami rendkívül felizgathatta. Vájjon mi történhetett? — Kérdezte Parcival ur. — Jöjjön, vigyük az ágyba és fektessük le, amíg az orvos megérkezik. — Keltein felemeltük a gazdámat és az ágyhoz cipeltük. Parcival ur, aki nagyon sá­padt és nyugtalan volt, levetette a hálókabát- ját, lehúzta a papucsát és igy lefektettük. Megkérdeztem, hogy értesitsem-e Mr. Mur- rayt, aki édesatyjának megbízásából egy órá­val azelőtt átment a gyárba — elmenőben mondotta ezt nekem — de még választ sem kaphattam, máris bejött az orvos, aki az ágy­hoz sietett és injekciót adott. Jó sokáig ma­radt a beteg mellett, még azután is, hogy magához tért. Elmenőben Parcival ur le- ikisérte és egyes szófoszlányokat elkaptam. — Valami nagyon felidegesíthette — mon­dotta az orvos — innen a roham. — Csak nem gondolja, doktor, hogy valami súlyosabbtól kellene tartanunk? — Nem. Megmondottam, hogy ezzel a bajjai még évekig húzhatja. Persze, gondoskodni kell a nyugalmáról és minden izgalomtól tá­vol kell őt tartani. Az íróasztalán most is iratokat láttam. Biztosan még mindig üzleti ügyekkel epeszti magát. Ne engedjék! — Nem hallottam többet, mert megszólalt újból a csengő és fel kellett sietnem a beteg­szobáiba. Gazdáim mintha jobban lenne, leg­alább is élénknek látszott a szeme és a hang­ja is rendes volt. Dél felé járt ekkor az idő ... — John, menjen át azonnal Wetbetred ügy­védihez és kérje meg, hogy amint teheti, jöj­jön át hozzám — igy adta ki a rendelkezést. — Én rohantam. Az ajtóban Mr. Murray-be ütköztem, aki most tért vissza a gyárból. — Mi újság itthon? — kérdezte. — Édesapja rohamot kapott, Mr. Munray — mondottam — de már jobban van. Én most Wethered úrhoz sietek, mert érte küldött, de hamarosan megjövök. Dávid addig is foglala­toskodik a -beteg körül, ha valamire szükség lenne. — Wethered urat nem találtam otthon, de meghagytam Mr. Wikkefieldmek, hogy azon­nal küldje át, amint megérkezik. így az ügy­véd ur három óra tájban megjött. Jókedvű volt szegény és még el is tréfálkozott velem. Nem hittem volna, hogy utoljára látom... Fátólyós volt a hangja. A meggyilkolt Wethered szelleme elevenedett meg a hall­gatóság lelkében. Az izgalom most már tető­pontra hágott. (Folytatása következőiké %

Next

/
Thumbnails
Contents