Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-19 / 15. (3864.) szám

fryjp felmér 19, vasárnap* a ^^<^Mac^arhirlai> ASSZONYOK LAPJA Az otthon divatja — Vasárnapi divatlevél — A mai, nagyidényü környezet, az,t kívánja a nőtől, hogy necsak az uccán, a hivatalában, tár­saságban, koncertteremben vagy táncestélyeken legyen az alkalomnak megfelelően divatosan és ízlésesen öltözött, hanem az otthonában is! El­várja azt is, hogy a hölgy otthoni ruhája a sima vonalú uccai viselettől plütően nőies és de­koratív legyen... A kivánalmaknak megfelelően az otthoni ruházat az utóbbi években nagy válto­záson ment át. Az egykori, sokat kifigurázott „barchett schlafrokk*' és a talárszerüen bő, for­mátlan „negligék“ stílusos otthoni öltözékekké alakultak át, amelyek — ha nem is az uccai vise­letnél tapasztalható mértékben és gyorsasággal ~ de az általános divatirány szerint fejlődnek és változnak. Innen van az, hogy egyik idényben a pon­gyola a másikban a pizsama kerül az előtérbe. Jelenleg mindkettőt viselik, de a nőies pongyola a divat,osabb. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a pizsama — mint otthoni öltözék, — csak igen kevesek számára előnyös, amel'ett csakis az egé­szen fiatal, karcsú és magas nőknek áll jól. Ezzel ellentétben az ügyesen szabott és díszített pon­gyola — kortól és termettől függetlenül — a leg­több nő számára jó öltözék. Pedig a mostohán háttérbe szorult otthoni- pizsamák szabása annyi és olyan átnőiesitő vál­tozásokon ment keresztül, hogy az első, nagy szenzációt keltő fiús pizsamákkal összehason­lítva, szinte hihetetlennek tűnik fel hogy azok­ból erednek. Például a mostani idény otthoni- pizsamáinál a nadrágot csak derékban dolgozzák szűknek. A nadrágszárakat egészen földigérőnek és olyan bőnek szabják, hogy már n-em is a nad­rág, de a bő, hosszú szoknya benyomását keltik. A pizsama felsőrészét magasan zárt, sima blúzok­hoz hasonlóan készítik. A legtöbb otthoni pizsama nem egyféle, de kü lőnbözö minőségű és árnyalatú anyagból van. Leggyakoribb ősszeállitás, hogy a rövid kabátká­hoz hasonló felsőrészt középszinü bársonyból, a bő nadrágot pedig 6ötétebb. fénytelen velour- szövetből szabják. Ennek a kombinációnak az az előnye, hogy a világosabb bársony puha fénye előnyös keretet ad az arcnak, a matt sötétebb szövetnadrág pedig — karcsúsít. Ennek a lát­szatnak eléréséért a mintás és egyszínű összeálli- tásu otthoni pizsamáknál mindig a felsőrészt szabják a mintás selyemből, bársonyból vagy steppelt matlasszé-laméból. Nagyon mutatósak a sötétkék vagy fekete vékony kreppszövetből sza­bott pizsamák is, melyeknél a bő nadrágot és az amerikai tengerész-kadétok kabátjához hasonló rövid és elő! nyitott kabátkát sötét szövetből, a kabátka alatt viselt fehér vagy pasztelszinü blúzt pedig fényes szaténból vagy iáméból készí­tik. A fényes blúz, a kis boleróra kihajtott gal­lérja és a boleró fényes gombjai a fiatalos össze­állítású, ízléses pizsamák egyedüli diszei. A pongyolák szabása az idén a derékben be­szűkített estélyi kabátokéra emlékeztet. Az ele­gáns pongyolák, majd az úgynevezett morning- és tea-gowmok vonalvezetése és díszítése a nagy­stílű estélyi kabátokéra és estélyi ruhákéra em­lékeztet. Természetesen az ilyen uszályos arany­nyal bélelt é6 prémekkel disz:t°tt neelizsék csak a mozivásznak hősnőin vagy a kritikusokat meg- széditeni akaró operett-sztárokon hatásosak. A mindennapi életben viselt pongyolákról hiányza­nak az uszályok és a színpadias aranyalábélelések A nemes prémeket is inkább az uccai kabátokra adják és helyettük a kevésbé értékes, de talán mutatósabb „marabu-prémeket“ alkalmazzák. A pasztel árnyalatú, puha marabuprémből készült nagy kihajtók és magas manzsetták többet mu­tatnak, mint Joa-n Crawford vagy Myrna Loy megcsodált, nemes sző'-mediszes pongyolái... Az olcsó flanellbői vagy bársonyból készült pongyolákat bokán felül érő hosszúságúnak szab­ják. A mutatósabb dupla oldalas Iámé. szatén, velourchiffon vagy velour transparent pongyolá­kat viszont bokáig vagy bokán alulig érőnek szabják. Az anyagtól és a pongyola rendelteté­sétől függ a szabása és természetesen a díszí­tése is. Az egyszerű változatokat sima, derékban beszűkített vonalvezetéssel készítik. Az ujjaikat is mérsékelten bőnek és nem egészen hosszúnak hagyják, mert a bő és hosszú ujjak a háztartás körüli teendőket végző hölgyet munkájában aka­dályozhatnák. Legfeljebb a pongyola kihajtóját diszitik világosabb fényps Iámé vagy szatén be­vonással vagy — az általános divatirányzatnak megfelelően — vitézkötésszerü paszománt zsinór- átgombolássai és a baloldalra himzett nagy mo­nogrammal. Köztük és az elegánsabb anyagból készült pongyolák között csupán a.nnyi a hasonlatosság, hogy az utóbbiak is derékban beszűkülő és foko­zatosan kibővülő, prinoessz-szabásuak. Az uj­jaik azonban már nem simának és háromnegye­desnek, de divatos nagypuffos biedermeyer — többször behúzott reneszánsz — vagy félméteres­nél is bővebbre kiszélesedő ujjváltozatok szerint készülnek. Díszük lehet elütő szinü rátét, sürü himzés vagy zsinórozás. Ha az anyag fodrok számára alkalmas taft vagy selyem, úgy a pon­gyolát közepén behúzott rüss-szerü fodrokkal sze­gélyezik. A világos marabu-prémezés a sötétebb árnyalatú szatén vagy bársony pongyolákon mutat. Copyright by Alexandra D. JQrss, Bratislava Bálozás hónapjában vagyunk, illenék, hogy a női szépség ismeretlen kis hősének: a cochenille-nek emlékezetére gondolatban koszorút helyezzünk. Mert vértanúhalált kell halnia ennek a kis bogárnak, hogy mi, asszonyok mindennapi rúzsunkhoz juthas­sunk. Ez a kis bogár igazán megérdemel­te tőlünk, nőktől, hogy megemlékezzünk róla. A nőstyén cochenille sok ezreit kell forró vízzel vagy forró gőzzel megölni, hogy az összes ruzsfajták legártalmatlanabb és legáltalánosabban használt alapanyagá­hoz: a kárminhoz juthassunk. A nők tet- szenivágyása ennek a sorssujtotta kis bo­gárnak súlyos végzetévé vált. Van valami megható benne, hogy ennek a kis coche- nille-nősténynek százezerszámra kell életét áldoznia, hogy mi, nők még szebbek lehes­sünk. Ilyen sok mártirium láttán csak óvatosan merészkedik elő a kaján kérdés: hogy váj­jon a rúzs által tényleg szebbé válik-e a nő? Határozott választ erre a kérdésre adni nem is lehet. Annyi bizonyos, hogy mesteri kéz a rúzzsal csodálatos hatásokat tud el­érni, de kontár kezek bizony a rúzst és vele együtt a cochenille bogárka hősi már- tiriumát is örök időkre kompromittálhatják. A legrosszabb ennél a kérdésnél az, hogy a rúzs kezelését illetően biztos szabályokat felállítani nem is lehet. Itt igazán csak Divatképünkön elegáns pongyola és pizsama modellek láthatók. Balról az első ábra fekete ala­pon elszórt virágmintás szaténból készült muta­tós pongyolát viseL A pongyola felsőrészét fekete szegélyezés és nagy szalagcsokor diszitik. A második pongyola almazöld bársonyból mu­tatós. Az érdekes szabású, gitterekkel összedol­gozott ujjait rózsaszínű iámé alábélelés, a sálgal­lérját is hasonló Iámé rádolgozáe diszitik. Az el­szórt kisebb-nagyobb petty applikáció is rózsa­színű Iáméból van. A harmadik elegáns pongyolamodell szintját­szó türkizkék taftból szép. Jellegzetes az ovális kivágását boaszerüen díszítő fodorbehuzása. Pi- zsama-modellünknél az összefűzött bársony ka­bátka középlila szinü bársonyból, a bő nadrágja pedig három-négy árnyalattal sötétebb lila ve- lourszövetből készül. A képünk jobb sarkában egy rózsaszínű mara­buval szegett kék fésűiködő-kabátka és egy fod­ros pelerin látható. RADVANYI MAGDA. egyéni jóizlés és decens finomság azok ajj szempontok, melyek elsősorban figyelembe jönnek. A legfőbb szabály talán az, hogy a női arc akkor van helyesen ruzsozva, ha nem látszik ruzsozotínak. A modern kozmetika ugyan fennen hir­deti, hogy a rúzs nem tartozik tulajdon­képpeni eszközei közé, mégis a rúzs ős idők óta polgárjogot szerzett magának a kozme­tikai szerek közt. Régi sirleletek tanúskod­nak róla, hogy már az ókor kulturnépei, különösen a babyloniak és az egyiptomiak használták. A régi Hellastól a római biro­dalom felé terjedtek el a szépségápolás ak­kori művészetei és a császárság idejében Rómában érték el legnagyobb fejlődésüket. A rúzsnak telát elvitathatlanul igen előkelő múltja van és botorság volna, ha a jövőjé­ben kételkednénk. Ha a rúzs helyes alkalmazására vonatko­zólag nem is lehet kötött szabályokat felál­lítani, mégis meg fogom kísérelni, hogy leg­alább a ruzsozás technikáját illetően köve­tendő módszert állapítsak meg. Kétféleképpen lehet a rúzst alkalmazni: zsiros és száraz formában. Az utóbbit a kompakt ruzspuder alakjában. A zsiros utón való ruzsozás előnyösebb, mivel a felrakott szin hosszabb ideig való tapadását biztosítja. Kezelése azonban na­gyobb gyakorlottságot és ügyességet kíván meg. mivel a már felrakott szinréteg korri­n# $*ií&£S>S» W Stanck >£ kell minden kávéba gálása körülményesebb. A ruzspudernek a zsiros rúzzsal szemben az a hátránya hogy könnyen pereg le az arcról és sokkaí gyorsabban halványodik el. Úgy a zsíros, mint a száraz ruzsozásnál a következő szempontok követendők* Mindenekelőtt arra kell ügyelni, hogy a felrakott ruzsrétegnek ne legyenek éles kontúrjai, hanem — észre nem vehetőek — az arc természetes színével olvadjon, össze. A barnahaju nő erősebb színekhez is nyúlhat, mig a szőke nő lehetőleg világo­sabb színárnyalatokat használjon. A nagy, csillogószemü arc élénkebb. a lágyabb te­kintetű arc halkabb színeket alkalmazzon. Az ovális arcot úgy kell xuzsozni, hogy a rúzs a belső szemszeglet tájától kiindulva a szem körül a halántékig húzódjék és az arc közepén túl terjedjen. A telt, kerek arcnál a pofacsontoknál kezdve, inkább az arc felső részére rakjuk a rúzst, még pedig lehetőleg függőleges irányban, hogy ezáltal is nyúlánkabbnak lássék. Olyan arcnál, melynek előálló pofacsont­jai vannak, sohasem szabad a rúzst maguk­ra a kiemelkedő részekre rakni, hanem min­dig az arc mélyedéseibe. Sovány és hosszúkás arcoknál inkább az alsó arcfelet ruzsozzuk, körülbelül az áll tájáig. A szempillák kikészítésénél igen jól hat a felső szemhéj gyenge árnyékolása is, ha ügyesen csináljuk. Kifejezésteljes, nagy szemeket persze nem szabad ilymódon még külön is kiemelni. A festékirónnak a belső, vagy külső szemsarkokon vagy a szemöldö­kön való sokszor alig észrevehető kis vo­násával az egész arcnak egészen más kife­jezést tudunk adni. Ajakpirositónak az úgynevezett zsiros ajakruzst tudom csak ajánlani, különösen, amikor az igen jól tapadó rúzsban megle­hetősen nagy már a választék. Az úgyne­vezett ,,csókálló“ folyékony ajakfesték ta­padóképessége ugyan elsőrangú, hibája azonban az, hogy az ajkakat nagyon kiszá­rítja, melyek azután huzamosabb használat­nál kicserepesednek. JÜRSS ALEXANDRA. BORFOLTOT selyemruíhából, vagy gyapjúszö­vetből a következőkép lehet kivenni. Tiszta vízbe öntsünk egy kevés szalmiákszeszt és -mártogas- suk bele a foltoe helyeket. Ha látjuk, hogy a folt nem tűnik el, mindig töltsünk hozzá még néhány cseppet. Végül nagyon gondosan ki kell mosni a szalmiákszesz utolsó nyomait is. Különben is csínján bánjunk a szalmiákszesszel, főleg sely­meknél. Inkább kevesebbet vegyünk belőle, mint többet a kelleténél. * VIZFOLTOK ELTÁVOLÍTÁSA PARKETTÁ­RÓL. A foltra tiszta ruhát teszünk, majd jó me­leg vasalóval 5—10 percenként rávasalunk a fol­tokra, mig el nem tűnnek. * PETRÓLEUMFOLT A PADLÓN. 3 rész száraz zsirkőport s egy rész finom szódát összekeverünk, kis vízzel péppé dolgozzak s a padlóra kenjük. * AZ ABLAK NAGYON SZÉP LESZ, ha iszapolt krétából vízzel készült péppel bekenjük s miután teljesen megszáradt, puha ronggyal ledörzsöljük. Egyszer-egyszer leheljünk is rá az üvegre és dör­zsöljük, amig fényes nem lesz. * NAGYTAKARÍTÁS UTÁN a lakásban külön­féle erős illatok maradnak, amit sokszoi napokig tartó szellőzéssel sem lehet elűzni. A terpentin, viasz, 6ot naftalín szagát is elveszi égj ^ benzoé tinktura, ha tftzesltett lapátra öntünk De- löle néhány cseppet. A szobát kellemes magnó ia illat tölti be. 19

Next

/
Thumbnails
Contents