Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-19 / 15. (3864.) szám

^RXOMt/VVAGVAR-HIRLAP 1936 január 19, vasárnap* A mindenilátó emberiség Irta? Benedek Károly (Páris) Televíziós sajtóbemutató a postán. Mon- sieur Georges Mandel. valaha Clémenceau- nak mindenkitől rettegett ,,rosszabb énje", ma a párisiak közkedvelt póstaminisztere, egy az újkor minden követelményeinek megfelelő, de a tér szűke miatt fájdalma­san kicsiny színpadot szerkesztett e célra a vén ,,P. T. T."-ben, ahogy a párisiak a póstaiigyi minisztériumot nevezik népsze­rűén, a ..Postes, Télégraphes et Téléphone" szavak kezdőbetűi után. Páris minden nagy ,,vedette"-je elvonul itt a hat óriási projek- tor és a tizennyolc nemkevésbbe enormis lámpa emésztő hő- és fénytengerében. A pokoli hőségben minden ember valósággal gőzölög. (Istenem, ha ezt a forróságot va­lahogy el lehetne osztani a januári hidegben a Szajnahidak oszlopai alatt vacogó ron­gyos ,.clochard‘‘-ok között!) Támolyogva a forró fényben beleütközöm egy álldogáló tűzoltóba. Furcsa tűzoltó: az arcbőr sötét­zöld, az ajka meg szénfekete! Visszadöbbe­nek, ahogy megnézem. Csak lassanként is­merek rá. hogy hiszen ez Róbert Burnier, a pajkos színész. ,.Hát ön mit keres itt?" kérdezem csodálkozva. ..Mit kérdez ilyen bután?", feleli a művész fanyarul. ..Most te­levizionáltam Dorny Terézzei egy jelenetet a „Rip" legújabb revüjéből. Az ember meg- vész ezek alatt a projektorok alatt. Meg az­tán én megszoktam, hogy ide-oda mozdulok még filmfelvételeknél is; ez a televíziós szín­pad pedig egészen piciny. Valóságos kínai kinzókamra ,. Televíziós divatbemutatód Az ember már el sem csodálkozik rajta, hogy a kenti hercegnő westminsteri kasté­lyából televíziós utón választott ki magá­nak egy megfelelő kalapot a legelőkelőbb párisi kalapszalón készleteiből. Isten tudja, hogy miből fognak megélni a jövő korszak cukrászai és páholynyitogatói, ha majd az ötórai divatbemutató teák helyett kiki a sa­ját otthoni foteljéből a televíziós készüléken át fogja megszemlélni a mannequinek felvo­nulását és saját otthonából fogja végigél­vezni a „Comédie Frangaise" előadásait. Egyelőre azonban még csak ott tartunk, hogy az Eiffel-torony északi pillérébe bele- épittette Mandel miniszter ur őexcellenciája az első párisi televíziós leadókészüléket, mely a ,,P. T. T.“-ből kapja a felvételeit és adja tovább annak a két ingyenes nyil­vános próba-állomásnak, melyek előtt sort állnak az emberek rendőrkordon mellett, mint háborús időben a kenyeres boltok előtt, hogy hárompercenként váltakozó csoportok­ban élvezhessék az ingyenmüsort Mandel ur szívességéből. Miért nincs még a párisi rádión televíziós felvevő? ■— Lesznek-e most már hamarosan televí­ziós felvevő állomások magánosok számára is, mint a rádiónál? — kérdezem a tudós Barthélémy tanárt, ki kerek 25 éve oldoz- gatja a távolbalátás problémáit és már 1931-ben tökéletes televíziós felvételeket tudott mutatni nekem laboratóriumában a montrougei „Ecole Supérieure"-ben. ö. aki negyedszázada kiséri a távolbalátás megle­pő fejlődését, joggal mosolyog az én zsur­naliszta türelmetlenkedésemen, — A tudomány *— feleli — kábító iram­ban halad, de mégsem oly gyorsan, mint ahogy a hírlapi kacsák repülnek. Először harminc vonalunk volt, azután hatvan és ezt az évet közel kétszáz vonallal nyitjuk meg, hála a póstaügyi miniszter ur lelkes tá­mogatásának. Hanem azért a találmány mégsem annyira tökéletes, hogy üzleti for­galomba bcsáthatnók a felvevő készülékek tömegét. A miniszter ur, igen helyesen, meg akarja óvni a közönséget minden fölösleges kiadástól. Most is gyárthatnánk szériában televíziós felvevőket, de megtörténhetne, hogy néhány hó múlva tökéletesebb készü­lékeket olcsóbban állíthatunk majd elő és akkor éppen a legmerészebb, a legelső vá­sárlók járnának legrosszabbul. Hát ezért legyenek csak türelemmel a hirlapiró urak még néhány hónapig ... Addig, mig a tisztelt olvasó nem szerel­heti fel a maga szerény rádiójára a kicsiny tejüveglapot, melyen csodálatos módon meg fognak jelenni távoli események képe, mint ahogy a hangjuk eljut mindenkihez ma is, addig a. nyilvános televizióbemutatás való­jában nem gazdagít semmi csodával. Igazán szólva pontosan olyan, mint a beszélőmozi. Az, hogy a vászon mögött nincsen film, s a fénykörben megjelenő kisértetek mögül a tudomány már minden anyagot és anya­git eliminált, természetesen nem látszik meg a képeken. A különbséget talán erősebben érzi maga a színész, az előadó, akinek a já­tékát, a mozdulatait televízió közvetíti a né­zőhöz. Mlle Beatrice Bretty-t kérdeztem meg, a „Comédie Frangaise" tagját, az első fran­cia színművésznőt, kinek egy előadását te­levíziós készülékkel vették fel. Piros ruhában, barna szájjal a zárt ajtók mögött — Mikor felszólítottak, hogy előadjak a televíziós készülék előtt —- mondotta az önök tudósítójának a hölgy, kinek neve im­már elválaszthatatlanul egybe van kapcsol­va a francia televízió történetével — első gondolatom az volt, hogy ez semminő uj szenzációt számomra nem jelenthet. Ezer­szer és ezerszer adtam elő egy vagy más szöveget nemcsak a Nemzeti Színház nyílt színpadán, hanem a mozi-atéliék lámpái és mikrofonjai alatt is. Más a televizió sem lehet. — Először is kiderült azonban, hogy a televizió különleges öltözéket és különleges arcfestést kíván. Az arcnak világítania keli szinte, illetve' igen halványnak kell lennie. Be kellett rizsporoznom magam vastagon és azután az ajkamat és a szemhéjjamat sötét­barnára festették. Rikító piros ruhát aján­lottak, mert a televizióban a piros szín vi­lágosan jön ki. — így felkészülve, kezemben az előadan­dó szöveggel jelentem meg esti 8 órakor a ,,P. T. T.“ színpada előtt. Először az za­vart meg, hogy a kicsiny színpad üres volt, de valósággal éreztem a sok nézőt, kik a zárt ajtón kívül nyomakodtak, izgatottan várva, hogy az előadást megkezdjem. A né­zők a zárt fal mögött — ez furcsa volt. Lámpafoz a Jup ter-lámpák a atl — Aztán a speaker bemondta, hogy tele­víziós előadásom következik (mert a tele­víziónál a speakernek ugyanaz a szerepe, mint a rádióban), felléptem a pódiumra és elkezdtem olvasni a szövegemet, igyekezve úgy gesztikulálni hozzá, ahogy a tanár ur ajánlotta. A lámpák zavartak nagyon. A fényük oly elmondhatatlanul vakító, hogy táncoltak előttem a betűk és a jólismert szö­vegben sokszor megtévedtem és iprovizál- nom kellett, mig beárnyékolt szemmel meg­leltem megint a szavakat. Mondanom sem kell, hogy a vakító fényen kívül a fojtó hő­ség is zavart. —' De látja, a legfurcsább, ami történt Hámory főhadnagy és f, Villám44 nevíi pejkója Irta: Roda Roda Ennek a történetnek a hőse csak egy ló — és sok-sok évvel ezelőtt történt a régi monar­chiában. Halottakról nem szabad rosszat mondani — és Villám remélhetőleg már régen meghalt. Bor­zalmas gebe volt — valóságos szörnyszülött. Ez a koponya! Ezek a szamárfülek! Szarvas- nyaka — Istenem, ez ló akar lenni?'— kérdezte mindenki, aki meglátta és magában Mohamed valamelyik dromedárja utódjának gondolta. Hámory főhadnagy és a Villám nevű pejkó egy időben kerültek az ezredhez — az előbbi a Ludovikáról, az utóbbi a remondatelepről. Ott a szegény fiatal Hámoryra rásózták a Villámot tisztilónak. Ne engedje magát a külsejétől beío- folyásoltatni, mondták az akkori hadnagynak. Igaz, nem valami mutatós ló, de olyan kvalitásai vannak, amelyek majd idővel kitűnnek. Az egész ezredben páratlan a járása és ami a pedig- réjét illeti! Kicsiny szépséghibákkal szemben szemet kell hunyni. Hámory főhadnagy annyira behunyta a sze­mét, hogy éppen csak meg tudta írni a folya­modványt, amelyben a „Villám" nevű 7. szám alatt sorozott tisztiló kiutalását kéri.-----------Négy-öt év múlva. Hámory és Vil­lám az éghajlat és a szolgálat következtében egyaránt megemberesedtek. Hámoryból snájdig főhadnagy lett, — Villámból kirepült az a kis spiritusz is, ami régebben benne volt — flegma azonban maradt benne elég. Kü lsőleg semmit sem változott a Villám — sőt — kivéve a farkát, az lassankint kihullott. Szorosan a kaszárnya mögött a helyi vicinális­nak hegynek fölfelé ment a pályája és Villám a fejébe vette, hogy lassúságban ezen is túltesz. Ezt utóvégre el lehetett volna viselni — ahol a hadseregben a szállítás olyan lassan ment, nem volt olyan nagyon fontos az előrejutás. Villám azonban mósuszállat is volt egy sze­mélyben. Mihelyt öt percig ügetett... — hogy is fejezzem ki? Elég az hozzá, valahogyan az automobilhoz hasonlított (volt valami benne az automobil tulajdonságából). Krónikus nátha nél­kül nem lehetett a közelében megmaradni. Va­lahol valami elrejtett mirigye lehetett — vagy talán egész rendkívüli módon vett lélegzetet. Sosem tudódott ki a valóság. Mikor a dolgok idáig fejlődtek, Hámory fő­hadnagy egy szép napon díszbe vágta magát és megindult hangon kérte tisztilovának átírását. Az ezredes úgy tett, mintha nem értette vol­na meg. Hámory elismételte kívánságát. — Főhadnagy ur — fakadt ki följebbvalója félig dühösen, félig csodálkozva —, főhadnagy ur, mi jut az eszébe? Ilyen pedigrével biró lovat altiszti lónak átminősiteni? Nem tudja, hogy Villám ez egész ezred legnemesebb származású lova? Apja — Parcival ... megnyerte a Derbyt. Anyja — Bertha második lett Sopronban. Ilyen ősökkel a német lovagrendbe is szinte be lehet jutni, ön nem érti meg az állatot, főhadnagy ur! Ha Villám az enyém lenne, ezer forintért sem válnék meg tőle. — Igenis, ezredes ur. de alázatosan jelentem... Az ezredes jéghideg mosollyal az ajkán elkö­szönt. Szegény Hámory számára nem maradt más hátra, mint sarkon fordulná és elmenni.------------A „Villám" nevű pej tehát továbbra is tisztiló maradt lovasa kétségbeesésére. Ha legalább néhanapján megsántult volna ... Akkor Hámory helyettesért folyamodhatott volna. De nem. Sajnos, acélos egészségnek ör­vendett ez a dög. A mi gyakorlóterünkről a gyalogosokéhoz egy hídon vezetett át az ut, Hámory rendszere­sen elkerülte a hidat, mellette ugratott át az ár­kon és mindig belezuhant a háromméternyi mélységbe. Minden zuhanás egy-egy waffen- rockjába került — Villám sértetlen maradt. Sőt, mikor kikászálódott az iszapból, nagyot nyerí­tett — éppen úgy hangzott, mintha röhögne. Hámory főhadnagy az istállóban lovát a két leghíresebb rugós ló közé köttette be. Szarvas, a bal boxban pontosan kirúgott az uj szomszéd felé, kitörte a válaszfalat és a hátsó lábát — Villám épen maradt. Dius, aki jobbról lakott, ezen fölizgulva, az istálló ablakán keresztül akart kimászni, ráesett Villámra, a földre nyom­ta olyan erővel, hogy azt hittük, kásává mor­zsolódik a Villám — Villám egészséges maradt. Hámory főhadnagy éppen mérlegelés tárgyá­vá tette, nem lehetne-e a kitartó Villámot egy csizmahuzóval agyonütni, — miikor Meyer zász­lós közeledett, haptákba vágta magát és el­kezdte: i — Főhadnagy urnák alázatosan jelentem, augusztusban.,. —- Mi újság, zászlós? — Augusztusban brigádfuttatás lesz. És ezért alázatosan megkérném a főhadnagy urat... Fő­hadnagy ur bocsásson meg a merészségemért... — Persze, persze. Miről van szó? — kérdé Hámory — és reménysugár derítette fel komor arcvonásait. — Szerettem volna alázatosan megkérni a fő­hadnagy urat, hogy ... — Szóval, röviden a versenyen a Villámot akarod lovagolni? — Igenis, főhadnagy ur, — válaszolt a kadét boldog mosollyal. Nagyon, nagyon fogok rá vi­gyázni. Semmi baja sem fog történni, úgy fogok rajta ülni, mint egy kotlóstyuk. — Jó, jó, kadét, — Hámory áldólag terjesztet­te ki a kezét a fiatal bajtárs feje fölé. — Lova­golhatod a Villámot a versenyen. Ugy-e, aka­dályverseny? — Igenis. — Annál jobb. De egyet meg kell Ígérned, hogy úgy fogsz vágtatni, mint a fergeteg. Ha a gebe beledöglik, kapsz tőlem egy szép halcsont­ostort, ezüst foganttyuval és ajánlással. De mondd csak, ki adta neked ezt a remek ötletet, hogy a Villámot elkérjed tőlem? — Főhadnagy urnák alázatosan jelentem, a százados ur. ö kijelentette; semmi áron sem ad lovat a kadétversenylovagláshoz — a lovak ilyenkor mindig tönkremennek. Forduljak Há­mory főhadnagy úrhoz. — Add át a kapitány urnák legőszintébb tisz­teletemet. Mondd meg azt is, hogy minden ellen- szolgálatra rendelkezésére állok. Mit is akartam még ...? Igen, igen — ezüst foaantyus lovagló­ostort Ígértem neked az imént, ha a Villám ki­velem az előadáson, az, hogy —■ határozott lámpalázam volt. Soha színpadon, előadó emelvényén, szemben a nézőkkel vagy a mikrofonnál nem érzek lámpalázat. De ez valami más volt. Valami olyan, mintha erősen kivilágított hálószobámban ülnék egyedül és tudnám, hogy a sötét kertből ezrek néznek rám, akiket nem látok, ezer villogó szemgolyó, de én nem látom a fé­nyes szobából a villogásukat. Mindig az volt az érzésem, hogy igazgassak valamit magamon... hiszen látnak a láthatatlanok. Milyennek látnak? Fényképszerűén ha­tok-e? Természetes vagyok-e és emberi? Hiába mondtam magamnak, hogy hiszen százezrek látnak minden moziban is. Az va­lahogy más; azok a százezrek nem engem látnak közvetlenül, hanem a futó filmteker­cset. És mondhatom, hogy remegő hangon, a torkomban dobogó szívvel olvastam fel ezt a kis skizzet olaszországi utunkról. mint vizsgán az iskolásleány. — Biztos vagyok benne, hogy rövid idő múlva nevetni fognak rajtam a szaktársaim, kik akkor már semminő felindulást sem fog­nak érezni, ha leültetik őket a televi iós lámpák alá. A televizió, meglátja rövid idő múlva olyan természetes lesz színésznek és nézőnek egyaránt, mintha mindig létezett volna, mióta áll a világ . . . Lehet, hogy igaza van Beatrice Bretty- nek. Én csak azt tudom, hogy a televíziós színpad Parisban most már hosszú hetek óta működik, de ahány színészt megkérde­zek, annak mind gyilkos lámpaláza van. ha a televíziós kinpadra vonják. tömé a nyakát? Természetesen arany fogantyúra gondoltam. Az ; ajánlást türkizekkel rakatom ki. * Micsoda kacagás hangzott fel a tribünön, mi­kor a verseny napján Meyer kadét a Villám há­tán megjelent! Villám a farkát úgy mozgatja, mintha hajócsavar lenne — a sodorvonalban •mosuszillat terjeng. A próbagaloppnál úgy gördül tova a gebe, mint egy torpedoromboló. A star­ter leereszti a zászlót, az induló kadétok, csupa kadét — az akadályok felé törtetnek. Az első pillanatban Villám mintha a koponyájával akar­na nekirohanni — aztán keresztülsiklik rajta, de csak mielőtt földet ér. találja meg ismét az elülső lábait. Az ezredes a bírói emelvényen megrázza a fejét, a korláton áthajol Hámoryhoz, aki lenn áll és igy szól : —-- Főhadnagy ur, igaza van; ez a gebe botrá­nyos! Jelentkezzen holnap rapportra! Mégis át­minősítem ezt a gebét. Hámoryt minden oldalról üdvözlik. Ezalatt Meyer kadét erősen vegyes érzelmek­kel evez a következő akadály felé. Nagynehezen veszi a deszkafalat — amikor... de mi ez? Vil­lámnak talán eszébe jutottak büszke ősei? A me­zőny második harmadában hosszú, nyugodt el- nyulással halad előre. Már ötödik. Elől kidől egy szürke, eddig ez vezetett, egy vasderes le­rogyik. Villám harmadik — sokszáz lépéssel. Még egy akadály. Az almásszürke is kidől — és a két pej közt, amelyek vezetnek, küzdelem fo­lyik. Látjuk Meyert, amint ostorát ütésre emeli — jégeső gyanánt zuhognak az ütések — mi tör­tént, villám csapott a Villámba? A szörnyűséges pej sok-sok hosszal vágtat a második előtt. A második előtt, amelyik valahol egy tócsában megrekedt. — Brávó, Meyer! Brávó, Meyer! — kiáltanak a hölgyek — és vidám taps csendül fel a tribü­nökön. — Hisz olyan mulatságos egy ilyen ka- détversenylovaglás; heten indulnak és ketten ér­nek célba. Ezalatt Meyer lassan visszatért gőzölgő pari­pájával a kifutótól és életének legboldogabb per­ceit élvezi. Régen itt van már, mire a többi fan­csali pofával megérkezik hátulról a nyergelo felől. A bírói emelvényről azonban ezt károgja egy ismert hang: — Főhadnagy ur! Ahogy engem Haber Egon ezredesnek hívnak, olyan biztos, — hallja —• hogy soha, de soha sem fogom ezt a nemes ver­senyparipát átminősiteni. Fordította: RODA EDITH. A magyar mérnökök világrekordja a budapesti dunai a'agu ak fúrásinál Budapest, január 18. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A napok­ban fejezik be a dunai alagutak fúrását. E munkák a magyar mérnököknek világvi­szonylatban is rekordteljesitményét jelen­tik. Az egyik 700 méter hosszú alagutat há­rom hónap al'att fejezték be egészen újszerű technikai eljárás segítségével. A munkála­tokat számos amerikai, angol, francia és német mérnök tekintette meg s a külföldi mérnökök hosszabb ideig tanulmányozták a magyar mérnökök uj fúrási módszereit. Ed­dig a gyakorlatban a mederalatti furáGóc­nál sehol sem tudtak többet elérni napi h i- romméteres fúrásnál. A magyar mérnökök napi tíz méterre emelték ezt a tdjesitmé; yt és ezzel világrekordot állítottak fel* íj

Next

/
Thumbnails
Contents