Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-18 / 14. (3863.) szám

1936 január 18, szombat ^MGAlMACitARHlRLAP raBPBHBB 3 Ksaa Hu&z&zec Eldőlt az abesszin háború legnagyobb ütközete pozsonyi ^jhivatdlosé* ma­gyar három napra kap színházai. Azért mon­dom hivatalos magyar, mert körülbelül ennyit állapított meg a népszámlálás. A három nap nekik is kevés, azt hiszem, belátja minden demokrata. Prágában nem él húszezer olasz, még kétezer, sőt ezer sem, s egy olasz stag- gione mégis hetekig szerepelhetett tavaly a német színházban. S ha angol vagy francia társaság óhajtana vendégszerepelni, senki nem hivatkozna a nyelvtörvényre. Csak Po­zsonyban nehéz megoldani a kérdést. A po­zsonyi magyarok nem kémek sokat, ha havi két estét kívánnának a magyar színjátszás­nak s ezeken a napokon egy-egy budapesti színház rándulna le Szlovenszkó fővárosába egy-egy épületes darabbal, néhány kitűnő művésszel. Az engedély esetén könnyű volna megszervezni a leutazásokat s csereként az sem volna lehetetlen, ha havonta kétszer cseh­szlovákiai művész — énekes, zenész, mert a nyelv miatt más nem igen jöhet számításba, — Budapesten hangversenyezne. A pozsonyi magyarok nagyigényüek, más, mint buda­pesti rangú művész nem elégíti ki őket, s kü­lön pozsonyi magyar színtársulatot lehetetlen szervezni. A jó menezser úgy megorganizál- hatná a csereakciót, hogy üzletté válna s bi­zonyosra vehető, hogy a legjobb nevű magyar művészek és darabok szerepeltetése Pozsony­ban kétszer havonta tett házat vonzana. — Milyen apró dolog, amit most elmondottunk! Milyen semmiség! S mégis könnyebb a holdat lehozni az égről, mint ezt megvalósítani. ÍHohU Cadé&att üdült Hodza Milán miniszter­elnök s habár bizonyára orvosai rendelték el a riviérai utazást, mégis véletlen szimbólum van abban, hogy pont oda utazott. Vannak kedvenc utazási célok. Minden nemzetnek más. A magyarok például Páriát kedvelik s a francia fővárost ismerni úgy hozzátartozik a pesti szalonok jómodorához, mint dicsérni a háziasszony arcszinét és ruháját. Egyszer, amikor Hollandiában kijelentettem, hogy nem ismerem a svájci hegyeket, végigmértek, mintha hamut szórtam volna a perzsasző­nyegre. A németalföldiek országában a leg­magasabb hegy harminc méter, de az amszter­dami Kalverstraton sok üzlet van, amely ki­zárólag hegymászóbotokat, jég csákány okát és derékköteleket árul. Ndpolyt látni s meg­halni, — mondja a német, s ha nem is halnak bele a Vezúv iránti lelkendezésbe, Goethe óta minden német leutazik Olaszhonba, amint te­heti. Az angolok nagystilüek és gazdagok, náluk a föld körülhajózása az egyszeregy. A franciáknál előkelő — sehová sem utazni, mert szerintük csak az utazik, aki árul vala­mit. — A szlovákok Monté Cáriéért lelkesed­nék, számukra az Azurpart az előkelőség Mekkája. Bizonyára az oroszoktól tanulták e szokást, mely a nagy szláv tradíció egyik kicsiny maradványa lett, de akit csak ismer­tem minálunk, utazási célul az első kínálkozó alkalomkor a Riviérát választotta. Monté Cár ló! Varázsos csengése van e szónak külö­nösen az öregebb szlovákok előtt, a jólét, a diadal, a nyugati fény, a nagy élet, a szabad­ság, a munka eredménye, a gazdagság. Egy­szer nálunk elszökött két iskolás gyerek a családi házból, két jóbarát, egy szlovák és egy magyar. Világgá mentek, de már a szom­széd városból önként visszafordultak. Amikor megkérdeztük, miért nem valósították meg tervüket, elmondották, hogy nem tudtak meg­egyezni az útirányban, a magyar Hu Párisba, o szlovák Monté Carlóba akart szökni. Apá­tól fiúra száll a tradíció 8 Hódén Milán rivié­rai utazása röviddel azután, hogy miniszter- elnök lett, betetőzése e tradíciónak, a nagy élérés, az általános beérkezés, — szinte szim- bóttkut aktus. Graziani eddig százhúsz kilométerre nyomult előre abesszin területen Négyezer abesszin halott - - Ras Desta had­serege felbomlott - Szabad az ul észak felé? Olaszország diadalmámorban P rá g a, január 17. Olaszország ismét diadalmámorban úszik. Egyelőre nem tud­ni, vájjon a szomáli frontról érkező jelen­tések tényleg oly óriási győzelemre vet­támadás Dolotól északra, a Dava folyó völgyé­ben indult meg. A begyakorlott aszkarik és du­hajok irtózatos lármával vetették magukat az abesszínekre, akik az első támadásokat vissza­nek-e világot, mint Graziani mondja, vagy pedig az abesszino-k a kezdeti vereség uíán még összeszedik magukat és újból elzárják az olaszok útját észak felé. Egyes jelönié- I sek szerint Graziani győzelmi híreinek kü- I lönös oka van. Amikor de Bonot visszahív­ták Abesszíniából, mert hadviselési módja nem tetszett a heves vérmérsékletű olaszok­nak és kifogásolták lassúságát, Badoglio vette át a főparancsnokságot az északi fronton. Mindenki azt gondolta, hogy a marsall hamarosan diadalmaskodni fog. Ezzel szemben amióta Badoglio Abesszíniá­ban van, az olaszok tapottat sem haladtak előre, sőt sorozatos kudarcok érték az ad­dig diadalmaskodó olasz hadsereget. Emiatt szó van arról, hogy Badogliot egészségi ál­lapotára való tekintettel visszahívják, ám­bár, — mint tegnap jelentettük — ezt a hirt Rómában erélyesen megcáfolták. Badoglio helyébe Graziani kerülne és a déli front parancsnoka most azért árasztja el győzel­mi jelentéseivel az országot, hogy előKészit- se kinevezését és népszerűsítse nevét. A nagy Ü3k?zei Ezzel szemben elvitathatatlan, hogy az olaszok győzelme döntő és nagy. Az abesszin háború eddigi legnagyobb ütközetében 100.000 abesszin állt szemben 60.000 olasszal. A hat­vanezer olasznak több mint fele benszülött volt, aszkarik, dubatok és a szomáli föld többi meghódolt törzsének harcosai. A győzelem fö- érdeme az olasz benszülött katonákat illeti, de hősiességük nem segített volna, ha az utolsó pillanatban nem avatkoznak a küzde­lembe a páncélkocsik és a tankok, s le nem kaszabolják az ellenséget. A hivatalos olasz" jelentések 4000, a magánjelentések 8000 abesszin halottról tudnak s Addis Abeba is elismeri, hogy a doloi ütközetben több ezer abesszin harcos elesett. Az ütközet a követ­kezeképpen rekonstruálható. Január 12-én Graziani egyszerre több helyen megkezdte az offenzivát a déli fronton. A döntő verték s az olasz bennszülöttek minden órában újból és újból támadtak. Január 12-én este az olaszok megtörték a bennszülöttek ellenállását, de 13-án az abesszinek erősítéseket kaptak, egy helyen összpontosították egész katonaságukat és ellentámadásba mentek át. A dubatok és az asz­karik mindaddig tartották pozícióikat, amíg a tankok és a páncélkocsik utat nem vágtak a bo­zótban és megjelentek a harctéren. Hiába tá­madták meg az abesszinek kardjaikkal és lánd­zsáikkal, haláltmegvető bátorsággal a tankokat, a gépfegyverek lekaszabolták őket. A küzdelmet a második nap sem döntötte volna el, mert a ne­héz terepen a tankok és a páncélos kocsik csak nehezen mozoghattak előre és gyakran beragad­tak a sárba, 14-én ismét a dubatok és az aszka­rik törtek előre és sikerült is oly messzire elő- nycmuíniok, hogy elérték az északra vezető ka- ravánuiakat. Itt az abesszinek végső elkesere­dett ellentámadást kíséreltek meg. összeszedték minden erejüket és Ras Desta utolsó csapatai­nak latbavetésével irtózatos támadást intéztek az olaszok ellen. Az aszkarik és a dubatok ismét tartották po­zícióikat. Időközben a tankok és a páncélkocsik nagynehezen átvergődtek a kedvezőtlen terepen és 50 ki’ométerre kiindulási pontjuktól e’érték a karavánutakat ahol már gyorsabban közleked­hettek. Az ütközet legborzalmasabb jelenete volt, amikor az abcsszinok utolsó kétségbeesésükben több ezer lovast zúdítottak a tankok és a páncél- koes’k ellen. Hatalmas ordítással és haláltmeg­vető bátorsággal vetették magukat a lovasok a gépekre, de az eleven ló és a hideg gép közötti harc csak az utóbbiak győzelmével végződhetett A tankok gépfegyverei megsemmisítették az abesz- szin lovasezredeket Ha a lovasok előbb támad­nak, mielőtt a tankok megérkeznek, talán győz­nek, de a tankok megj.lenése után munkájuk reménytelen volt. Az ut nyitva állott észak felé. Január 15-én az abesszinok végső ellentállása Is megtört. Az üldözés megkezdődött s az olaszok egymásután foglalták el az erődökké átalakított falvakat, ame­lyek kunyhóit az abesszinok gépfegyverfészkekhé a’akitották át. Január 16-án folytatódott az üldö­zés és 17-én a kényelmes karavánutakon az olasz páncélos előőrsök már 169—170 kilométer távolságra jutottak északnyugat felél Dolótól a Dorya Canale völgyében. Badoglio diadaljelentése Róma, január 17. Badoglio 99.-es számú harctéri jelentése a következőképpen hangzik: — Graziani tábornok január 12-én kezdett Canale Dorya-i ütközete az olaszok teljes győzelmével végződött. A megvert ellenség mindenütt menekül. Az abesszin utóvéd utol­só ellentállását sikerült az egész fronton meg­törni és Ras Desta csapatai az északnyugatra vezető karavánutak mentén feloszlóban van­nak. Néhány helyen az olasz motorizált csa­patok tegnap este 120 kilométerre jutottak kiindulási bázisuktól. Az üldözés tovább fo­lyik és az abesszin csapatok sehol nem tanú­sítanak hathatós ellentállást többé. A gyalog­ság, a tankok, a tüzérség és a légi haderő tökéletes együttműködése az ellenség veszte­ségeit rendkívül súlyossá tették. Tegnap estéig az ellenség veszteségeit 4000 halottra kellett becsülni. A hadműveletek első nap­jaiban az olaszok máris rengeteg foglyot ej­tettek. Sok fegyver, gépfegyver és ágyú jutott az olaszok birtokába. Az olasz hazai hadsereg veszteségei csekélyek. Csapataink, a hazai és a benszülött csapatok egyaránt, valamint a szomáli Dubát-törzs harcosai megérdemlik a legnagyobb elismerést, mert bámulatraméltó hősiességgel küzdöttek. Az eritreai fronton a légi haderő a Tembicn szakaszon és Amba Aradan vidékén bombázta az ellenséges osz­tagokat. Badoglio harctéri jelentése után nyilván­való, hogy a hatalmas doloi ütközet befejező­dött és az olaszok útja egyelőre nyitva áll észak felé. 0!asx tiltakozó jegyzés; Genfben Róma, január 17. Az olasz kormány jegyzéket intézett a népszövetségi titkár­sághoz, amelyben tiltakozik az abesszi­nok harcmodora ellen. Az abesszinok állítólag állandóan visszaélnek a harctéren a vöröskeresztes jelzéssel. Az abesszin kato­nák borzalmas kegyetlenséggel bánnak a foglyokkal és a lakossággal. A jegyzék föl­sorolja azokat az eseteket, amikor az abesz- szinok dum-dum golyókat használtak és meg­állapítja, hogy a negus katonái ezáltal meg­sértik a nemzetközi jogi alapelveket. Az abesszin visszaélések pontos jegyzékét Olasz­ország közölte a nemzetközi vöröskereszt- bizottsággal is, hogy ebből a nemzetközi in­tézmény levonhassa a következtetéseket. Diplomáciai tanácskozások Londonban London, január 17. Franciaország és Olaszország nagykövetei pénteken délután a Foreign Ofiicén meglátogatták Edén angol külügyminisztert. Felmentették Staviskynét Páris, január 17. A Stavisky-ügyben hetek óla tartó főtárgyalás ma véget ért és már ítélet­hozatalra is sor került. A bíróság a kora dél­utáni órákban az esküdtszék verdiktje alapján felmentette Stavisky özvegyét a vád és követ­kezményei alól. Ugyancsak felmentették Farault Orleans városi zálogházi becsüst, továbbá Gau- lier volt ügyvédet, Digoin volt rendőrfelügyelőt, Dubarryt, a „Volonté“ című lap volt igazgató­ját, Aymard igazgatót, a „Liberté“ cimü lap ve­zetőjét, Paul Lewit és Datius újságírókat, Gui- bon Ribaud volt ügyvédet, Depardont és Ro- magninot. A többi vádlott ügyében a délutáni tárgyaláson hirdetnek ítéletet Szoros együttműködés létesül a horvát és a szeib ellenzék közölt Belgrád, január 17. A belgrádi ellenzék —t amelynek vezérei Davidovics Ljuba és Jova- novics Jovan — és a zágrábi horvát ellenzék vezérei között beható tanácskozások folynak a közös politikai munkaprogram összeállítása érdekében. Az ellenzéki mozgalmak eddig azért voltak eredménytelenek, mert több lé­nyegbe vágó kérdésben nem tudott együtt­működni a szerb és a horvát ellenzék. Most úgy látszik, hogy létrejött a megegyezés több fontos pont tekintetében Belgrád és Zágráb között. Ez a megállapodás döntő befolyással lesz a jövőben a jugoszláviai ellenzék politi­kai sikerére. Eddig különösen az állam be­rendezkedése kérdésében voltak súlyos ellen­tétek az ellenzéki pártok között. A belgrádi szerb ellenzék hallaná sem akart a föderatív á 1 la mibe re ndezés röl. Úgy látszik azonban, hogy az utóbbi időben ebben a kérdésben is sikerült a két ellenzéknek megállapodnia. Január végén a belgrádi ellenzék vezérei, Davidovics és Jovanovics, Zágrábba utaznak és Macsekkel, a horvát ellenzék vezérével, fognak tárgyalná. A tanácskozások befejezése után megkezdik a népgyülésá kampányt és ez alkalommal dr. Macsek el fog látogatni Szerbiába is, ahol több gyűlésén fog fej­széim.

Next

/
Thumbnails
Contents