Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-16 / 12. (3861.) szám

4 ..................................................................... ________________________________________ Va lóság és költészet Kedves történet Mécs László egyik legszebb versének keletkezéséről Lőrincz bácsi, aki e!őször mondotta, hoey „vacíócha rózsát olt, hogy szebb legyen a főíd“ ■ Barangolás a költő vet salakjainak birodalmában tes alakja. Különcségeiről messze földön híres öreg ember, akit Mécs László minden költői túlzás nélkül rajzolt meg költeményében. Ha valaki ennek az érdekes embernek min­dennapi életmódját megkísérelné leírni, sen- kise hinné el, hogy valóságot irt. Mécs László azonban megfogta, leírta és eszmé­sitette. Az öreg Lőrincz bácsinak számos bogara van. Ezek között legismertebb az, hogy messze határból, kilométereket gyalogol­va a hátán hordja össze a vadrózsatöve­ket, amiket minden rendszer nélkül ültet el a plébánia kertjében. Valóságos áthatolhatatlan őserdőt varázsolt a plébánia köré ezekből a vadrózsabokrok­ból, melyei nek vesszőit naphosszat olto- gatja a legkülönfélébb rózsaszemekkel. (Kár, hogy ennek a vadrózsa-erdőnek egy részét nemrégen a plébános kiirtotta.) Ha egyik-másik rózsa megfogant, ugyancsak a határ minden részéből százszámra össze­hordott használhatatlan lyukas bádogedé­nyekbe ülteti át, a legfantasztikusabb ösz- sze-visszaságban és ezzel ,,disziti“ ki a jobb' sorsra érdemes udvart. Amit Mécs László egyszer meghallott Egy reggel történt. Az öreg Lőrincz bá­csi kis fi-unokája az ablakban hasalva fi­gyelte nagyapját és fáradhatatlan ismétlés­sel kérdezgette az öreget: — Nagyapa, mit csinálsz? Nagyapa mi az? Az öreg félszemével mérgesen nézett fel olykor-olykor a tövises rengetegből a mo­solygó unokájára. Szerette volna, ha elhall­gat, ha nem zavarja őt fontos nemesitési művelete közepette, de a gyermek követke­zetes volt. Nem nyugodott addig, amig ki nem húzta nagyapjából a szót. — Nagyapa! Mondd már, mit csinálsz? —- Hát, hogy mit csinálok? — szólalt meg a harmadik szomszédba is elhallatszó öblös hangján az öreg. Rózsát ótok ezekbe a vadócokba, hogy szebb legyen ez a világ, améket a diplomaták, politikusok, hadvezérek és a többi bitangok úgy elron­tottak. A gyérek nem sokat értett ugyan ebből a beszédből, de ebben a p llanatban nyílt a kapuajtó és Mécs László lépett be rajta, aki észrevétlenül hallgatta ki az unoka és nagyapa eme épületes politikai párbeszédét. Nagyot köszönt Lőrincz bácsinak és ő is megkockáztatta a kérdést:-— Mit csinál, Lőrincz bácsi? És Lőrincz bácsiból megeredt a szó. akár a forrás vize. Pár perc alatt lerántotta ezt az egész rongyos világot, melyet olyán ron­dává tettek a politikusok és diplomaták ... A végkövetkeztetés aztán az lett, hogy leg­alább ezekbe a vadócokba oltott rózsákkal teszi szebbé ezt a földet... E vers történetéhez tartozik még az is, hogy Lőrincz bácsi igen megharagudott Mécs Lászlóra, mikor a verset az újságban elolvasta, úgy hogy alig lehetett kibékíteni. RÁCZ PÁL. A kormánytöbbség kibővítése nélkül kezdik meg a politikai idényt A szlovák néppárton és a német keresztényszoeialis'ákon kívül a Áramár-párt is jetentkeiik a kormányba - Csendes oppoxíciő a többségen belül az agrárpárt tu súlya ellen Ungvár, január 15. Jelentette a Prágai Magyar Hírlap, hogy Mécs László budapesti barátai karácsonyi meglepetéssel szolgáltak nemcsak az olvasó- közönségnek, de magának a költőnek is az­zal, hogy legszebb versei közül néhányat bibliofil kiadásban, diszalbum alakú kötet­ben, pompás illusztrációkkal diszitve Buda­pesten kiadták. A mü oly kevés példányban jdent meg, hogy számos igénylő már nem tudott hoz­zájutni, fgy e sorok Írója sem. A lapokból azonban mindnyájan tudjuk, hogy mely költemények ihlették meg Hincz János budapesti rajzoló- művészt, aki az albumot illusztrálta. A felsorolt és illusztrált költemények egy- lől-egyig tipikus kifejezői a Mécs László költészetének. Valamennyi igazolja, hogy a költő, amilyen nagy mestere a szemlélődés­nek, éppen olyan művésze a kifejezésnek, mellyel e szemlélődéséből költeményeit megformálja. Ellentétben áll a bölcseikedő költőkkel, akik nagyobb részben a való világ tényeitől és eseményeitől elvont fogal­makat színesítenek meg költeménnyé. Mécs László minden költeményének <— még a legelvontabbnak is — gyökere a reális élet őstalajába nyúlik vissza. Mécs nem talál ki. Mécs lát, megérez, átformál, magasztosig általánosít, kiszélesít és aláfest. Bölcselkedésével tanulságot ad, de anélkül, hogy magának e bölcselkedésé­nek különösebb célja lenne. Az az általános görbéje, mellyel minden eseményből vagy tényből visszakanyarodik a maga lírai egyéniségének kitárult világába, utánozha- tatlanul válik költészetének sajátos jellem­zőjévé. Mécset ezen a téren nem lehet utá­nozni. Nem a stílusa, nem a kifejezései, nem szókincsének kiapadhatatlan gazdagságai utánozhatatlanok, de a témái. Aki szalonképessé telte a „muszáj“ szót Mécs Lászlónak éppen tárgyi valóságá­nál fogva majdnem minden verse élénken illusztrálható. Lerögzíthető esemény vagy kép van benne. Nem tudom, hogy miként fogta fel például a rajzolómüvész ebben az albumban a „Rohanás a tavaszban” cimü költeményét, de bizonyos, hogy ez a szédületes iramú vers elevenségével tág teret nyújt a képzőművész fantáziá­jának. Pedig ennek a költeménynek szü­lőoka igenis prózai. Majdnem két évtizede, amikor Mécs László mint kaposi plébános először tett meg na­gyobb utat autón. Egry Ferenc volt szená­tor és hírneves kisgejőci harangöntő vitte el a költőt egy körútra. Az autónak ez a kifejezhetetlen száguldása ihlette meg a köl­tőt. Ennek az útnak pillanatok aiatt elvesző filmszerű képei magasztosultak és szélesed­tek ki Mécs Lászlóban a „sietni, sietni, sietni muszáj” élethimnuszává. Akkor kifogásoltam a „muszáj" szót. Széchenyi után Mécs László volt a má­sodik, aki ezt a német szót a magyar iro­dalomban úgynevezett „szalonképessé" tette. Itt említem meg, hogy ezen az utján fogam- zott meg benne a „Harangöntők öröme" ci­mü halhatatlan költeménye is. A kicsi, alig percipiált éiménymagvakból nőttek, sarjaz- tak ki ezek az örökbecsű alkotások. Nem elvonatkoztatva, nem légiesitve, hanem benne, magában a széles, végeláthatatlan életben épültek fel ezek eszmei toronyma­gasságig. Kilométerekről gyalog hordja a vadrózsatövehet De a legjellemzőbb a „Vadócba rózsát oltok” cimü híressé vált Mécs-költemény­nek születése. A vers hőse ma is él az Ung- vár melletti ördarmán. Lőrincz István szentszéki tanácsos, őrdarmai plébános édesatyja ennek a költeménynek emlékeze­Prága, január 15. A politikai miniszterek tegnap este értekezletet tartottak, amelyen mindenekelőtt megállapították azt, hogy a küszöbönálló politikai idényben a mai kormánytöbbség magára van utalva, vagyis annak kibővítése nem aktuális és ezért nincs ok a további választási agiiá- cióra sem gazdasági, sem szociális, sem politikai okokból. A miniszterelnöknek szilárd elhatározása, hogy letárgyaltatja az őszi hónapokban el­intézetlenül maradt kérdéseket, amelyek között néhány népjóléti javaslat, építkezési törvények, állami beruházási munkálatok tervei szerepelnek. Szó van továbbá a gaz­dák kényszeregyezségi eljárásának s a me­zőgazdasági intézet megszervezésének kér­déséről is. Az állami közmunkák céljaira a költség- vetés különféle fejezeteiben és tételeiben 3 milliárdot meghaladó összeg van. A kor­mány most azon dolgozik, hogy az állami beruházási munkálatokat legké­sőbb március végéig kiadja. Ily módon mintegy százezer munkanélküli volna el­helyezhető. A CESKÉ SLOVO jelentősen nyugod- tabb hangon tárgyalja a politikai eseménye­ket, de még mindig csipkedi az agrárokat, így szemükre veti, hogy decemberben sok időt pocsékoltak el a miniszterelnök sze­mélyében beállott cserére és teljes négy he­tet foglaltak le az elnökválasztási tárgyalá­sok, aminek okai szintén az agrárok. A Kramár-párt is a kormányba kívánkozik A VECERNI CESKÉ SLOVO megálla- pitja, hogy a kormánytöbbség kibővítésére most nem kerül sor és hogy arra nincs is szükség. A kormánytöbbségbe igyekszik a német keresztényozocialista párt és a szlovák néppárt, nemkülönben a nemzeti egyesü­lés is, amely a kormánytöbbségben a tró­jai faló szerepét akarná játszani, hogy belülről igyekezzék éket verni a pol­gári és szocialista pártok közé. A kulisszák mfigött tovább (fül a harc A NAROD a belpolitikai helyzetről egye­bek között a következőket írja: A kormány- többség kiegészítését ugyan egyelőre el­odázták, a koalíciós pártok között azonban a harc tovább dúl. A szocialista és a kato­likus sajtó ismételten visszatér ahhoz a gon­dolathoz, hogy nem tűrhető, hogy az agrár­párt tartósan uralkodjék a legfontosabb központi hivatalokban. A szociáldemokrata pilzeni Nová Dóba azt hangsúlyozza, hogy itt szó sincs az agrárok elleni megtorlás kísérletéről, hanem elsőrendű állami ér­érdekről, hogy a belügyminisztériumot végül már vegyék ki egyetlen politikai párt hatalmából. Az állami érdek bizonyítására a nemzeti szocialista PROGRAM cimü folyóirat azt követeli, hogy a többi reszortot is váltogas­sák egymás között a pártok. Különben már 1929-ben mérlegelték annak lehetőségét, hogy a belügyminiszter ne legyen agrár. A lap azzal vádolja az agrárpártot, hogy a belügyminisztériumon át az egész álla­mi apparátust hatalmába akarná keríteni. — Az agrárpárt ellen irányuló e támadá­sok — irja a NAROD — azt mutatják, hogy a koalíció mai megbékülését nem sza­1936 január 16, csütor&'c. ■■■—■riirmniMf 11—u—» bad tartósnak tekinteni. A szocialista-kato­likus blokk mindent elkövet, hogy az agrár­pártot tovább hátérbe szorítsa és hogy az állami igazgatásra gyakorolt nagy befolyá­sát gyöngítse. Mivel ezek a törekvések az agrárpártban szélsőséges ellenállást válta­nak ki, nem tételezhető fel, hogy a koalíciós pártok együttélése a közeljövőben valami békés lehetne. Ezért semmi meglepetés sincs kizárva. A magunk részéről megjegyezzük, hogy az agrárpárt nem zárkózik el mereven a reszortok kicserélésével szemben s úgy tudjuk, hogy a maga részéről a nemzet- védelmi tárca* kész átadni más pártnak, természetesen megfelelő kompenzáció el­lenében. A képviselőhöz plénumára* összehívásáról a parlamenti elnökség csü­törtökön tartandó ülésén határoz. Biztosra veszik, hogy a jövő héten a parlament plé­numa kétnapos ülést tart, amelyen a stabi­lizációs mérlegekről szóló törvény novellá­ját he za tető alá és a szenátus számára né­hány ha*' kdöt hosszabbít meg. A szenátus valószinüleg csak január utolsó hetében ül össze a stabilizációs mérlegjavaslat elintézé­sére. . Fen cs tífjyalí'je’í KsnMng és K:na között ?gy clrsz fialó éttermében SLigapoore, január 15. Huhaomin nankingi politikus a Viítoria nevű olasz személyszállító gőzÖ3 éttermében tanácskozott a kantom és a nankingi kormány kiküldötteivel. A fontos kon­ferencia a Singapoore-hengkongi utón folyt le a hajón és állítólag kitűnő eredménnyel végződött. Huhaomin kijelentette, hogy ezek után elképzel­hető Kina egyesítése és a régi ellentét Nanking és Kanton között elsimul. A Stavlsky-pör esküdtjei a bíróság épületében alszanak Páris, január 15. A Stavisky-pör bírósága el­határozta, hogy az esküdtek számára ágyakat állít fel a tárgyalóterem szomszédságában. A hetek óta tartó pör a szó szoros értelmében éj­jel-nappal folyik és az esküdtek el sem hagyhat­ják az igazságügyi palotát. A tizenyolc katonai ágyat máris felállították az egyik teremben. Az esküdtek tanácskozásai csütörtökön kezdődnek. Uj eljárást talált fel egy magyar orvos a tüdőbaj gyógyítására Budapest, január 15. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjeleníése.) Dr, Müller Vilmos, a poliklinika főorvosa érdekes eljárást talált ki a tüdőbetegek gyógyítására. A tüdőbeteg mell­kasába dezinficiáló légtömeget juttat, amely a Koch-bacillusokat megöli. A nagyváradi, temes­vári és aradi orvosegyesületek meghívták dr. Müllert előadások tartására. A kárpátaljai orsiégos ruszin ianiiéegvesiiot közgyűlése Nagyszőlősén Nagyszőllős, január 15. (Saját tudósítónktól.) A kárpátaljai országos ruszin tanítóegyesület most tartotta ezévi közgyűlését. A közgyűlést nagy érdeklődés előzte meg, mert Husznay Igor, az egyesület eddigi elnöke bejelentette lemon­dását, A közgyűlésen Kárpátalja valamennyi ruszin iskolája képviseltette magát, 161 kikül­döttel. A gyűlést Stéfán Ágoston korelnök, a munkácsi kereskedelmi akadémia igazgatója nyitotta meg és néhány szóval ismertette az el­nök lemondásával előállott helyzetet. Utána az egyes funkcionáriusok jelentéseit olvasták föl. A tanítótestület szociális ügyeinek referense előadta, hogy az egyesület az elmúlt év őszén segélyt kért az iskolaügyi minisztériumtól a munkanélküli szülők Iskolásgyermekeinek fölse­gélyezésére. A kérvényt áttették a népjóléti mi­nisztériumhoz, ahol Necas népjóléti miniszter azzal utasította el, hogy a kérés indokolatlan, mert a hivatalos kimutatás szerint Kárpátalján mindössze két munkanélküli van. Ezután Bartos Adolf nagyszőllősi tanfölügyelő emelkedett szó­lásra és hangsúlyozta, hogy bár cseh nemzeti­ségű, mégis a ruszin nép elnemzetlenitése ellen kiván küzdeni. A halloatóság nagv tetszéssel fo­gadta a nemesoondolkozásu tanfölügyelő sza­vait, A közgyűlés több hozzászólás után elfo­gadta azt a javaslatot, hoorv Felsőapsán 100.000 korona költséggel tanifóíidűlőfpleoet létesítenek és Munkácson tanitóot.thon fölállítását határoz­ták el. Végül megetették az elnökválasztást. A közgyűlés egyhangúkkor Révay Gyula ruszin nemzetiségű ungvári tanföUicrvelőt választotta meg a tanítóegyesület elnökévé.

Next

/
Thumbnails
Contents