Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-10 / 282. (3834.) szám

fiz „utolsó kisérEet11 (sp) Prága, december 9. Laval pozíciója megerősödött. Ez az egyetlen pozitívum, amit Olaszország a maga javára könyvelhet cl az utóbbi napok­ban. egyébként semmi olyan nem történt, ami felbátoríthatta Mussolinit. Ellenkezőleg, a fasisztaellenes világsajtó óriási appará­tussal hozzálátott, hogy Dessie légi bombá­zásából amolyan második Lusitania-csetet kovácsoljon és az erkölcsi téren rendkívül ingerlékeny amerikai közvéleményt meg­nyerje az olajzárlatnak. Az amerikai lélek­ben hetek óta tusakedik az üzleti szellem a prűd amerikanizmus szellemével s llncle Sam nem tudja, zsebrevágja-e a nagy hasz­not, amit az olasz petróleummonopólium je­lent. avagy háborodjék fel Mussolini há­borúja miatt. A legszívesebben együtt tenné a kettőt, de technikailag ez kivihetetlen s ezért habozik. A világsajtó és a fasisztaelle­nes propaganda a segítségére siet s meglo­bogtatja a dessiei amerikai kórház vöröske­resztes zászlaját, amit állítólag porba rán­tott a Kaprónik légi bombája. A közvéle­mény az óceánon túl már forr, már morog í s ahogy a különös amerikai gyereklelket is­merjük, köiinycn megtörténhetik, hogy a föld kerekségének legszámitóbb lelke egy bemocskolt vöröskereszt miatt évtizedekre biztosított milliárdos hasznot dob el magá­tól. Ámbár az Unió mai nyomorában nem igen engedheti meg a lélek puritanizmusá­nak e fényűzését, mert a haszon, amit az évtizedekre lekökött olasz petróleumszálli- tás jelent, nem a kapzsiság vagy a vagyon- harácsolás mohóságának kielégítése volna, hanem úgy el kellene Amerikának, mint a falat kenyér. A kérdés egyelőre nyilt s mi csak azt ál­lapíthatjuk meg, hogy Olaszország sorsa ma talán ugyanúgy Amerika magatartásától függ. mint függött Németországé 1917-ben. Ha Washington zárol, bedöglik Eadoglio offenzivája, ha nem zárol és tovább ömlik az amerikai petróleum. Genf eljátszotta játszmáját. Ha igy van. miért nem vártai meg Mussolini Roosevelt végleges állás- foglalását s miért tört lándzsát a háború folytatása mellett, még mielőtt az olajzárlat kérdése dűlőre jutott volna? Ugyanazt a hi­bát követi el, amit annakidején Németor­szág? Nem hihetjük, mert Mussolini számitó és józan koponya. A helyzet kényszeritette a merev magatartásra, mert arról az útról, amire lépett, nincs visszatérés? Kétségte­len. hogy a auce lendülete magával ragadta az olasz népet — s most repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg! A latin, a reneszánsz és a garibaldis idők óta Itália nem forrott akkora harci kedvben, mint ma s e légkör ismeretéből kell kiindul­nunk. ha Mussolini szombati beszédét ele­mezzük. Kitartás a győzelemig, ez a"Z egyet­len hang. amely ma a mélyen megsértett oJaszság leikéből előtör s Mussolini semmi más. mint e hang formába öntője. Amit mond. nem számítás, taktikázás vagy meg­gondolatlanság, se nem a vakmerőség és forrófejüség kifejezése, nem harci vágy, csökönyösség, tanácstalanság, hanem a nép hangulatának megváltoztathatatlan szimbó­luma. Itt vagyok s itt maradok, harsogja az olasz nép. gyávaságnak, szégyennek ven­né, ha most visszavonulna. Vannak ilyen szituációk az életben, sajnos, a nemzetek életében is. amikor mindent egy kártyára kell feltenni, amikor éppen a lelkiismeret £9.raacsolja, hogy nem szabad gyáván vis_z­Moars és Lavat hétnapos párisi tárgyalásának eredménye Rómában bemutattál^ az angol-francia fawsslaluí Caní bizalmatlan - Tovább folyik a december 12-1 szankciós konferencia előkészítése — Telles francta-sasol összhang Dél-Abbesszimát Olaszországnak adlak P á r i s, december 9. Mussolini szombati beszéde és Hoare és Laval kétnapos pá-1 risi tanácskozása után a helyzet még mindig tisztázatlan. Mussolini bejelentette, hogy az olasz fegyverek győzelméig nem enged, a két nyugati államférfiu viszont közös ter­vezetet dolgozott ki, amely „az utolsó kísérletet" jelenti Róma felé. Egyelőre nem tudni, mit válaszol a duce a kész tervre, amely állítólag messzemenő és nagy területeket jut­tat Abesszíniából Olaszországnak. Géniből érkezett hírek szerint a londoni, a párisi és a római államférfiak diplomáciai megnyilatkozásai nem eredményezték a szankciós bizottság december 12-re összehívott ülésének elnapolását. Az ülést december 12-én megtartják. Néhány technikai szakbizottság már holnap összeül, hogy elvégezze az előmunkálatokat. Valószínűleg vizsgálat tárgyává teszik az abessziniai harcokról érke­zett uj jelentéseket és a tervezett olasz offenzivát s a beérkezett okiratok alapján hatá­rozzák el a petróleum-, vasút- és szénszankciók életbeléptetését. A népszövetség öröm­mel üdvözölte a vasárnapi angol—francia megegyezést, de az általános vélemény sze­rint a további szankciók elnapolásáról egyelőre nem lehet szó. Mussolini szombati meg­nyilatkozása után nem valószínű, hogy a hadműveletek Abesszíniában hamarosan befe­jeződnek és igy Genfnek is gyorsan kell cselekednie. A legutóbbi jelentések úgy tudják, hogy a szankciós bizottság konferenciáján Laval is megjelenik, továbbá Edén és talán Aloisi báró, Hoare angol külügyminiszter Genf közvetlen közelében fog tartózkodni és szükség esetén szintén résztvesz a tárgyalásokon. A vasárnapi eredmény Páris, december 9. Mint vasárnapi számunk­ban jelentettük, Sir Samud Hoare angol kül­ügyminiszter szombaton délután Párisba érke­zett és azonnal megkezdte tanácskozásait Laval miniszterelnökied. A tárgyalások nagy fontos­ságának jde, hogy a tanácskozásokat huszon­négy órával meghosszabbították és Hoare nem szombat este, hanem csak vasárnap este utazott tovább svájd üdülésére. Szombaton egyszer, vasárnap kétszer tárgyalt a két államférfiu. Az eszmecsere kiadós volt, mert mindegyik találko­zó több óra hosszat tartott. A minisztereken kí­vül a két külügyminisztérium főtitkára, továbbá Clark párisi angol nagykövet és Massigli fran- cia népszövetségi fődelegátus vett rész a mun­kában. Állitólag sikerült megszövegezni a közös francia—angol tervet az olasz—abcsszin kon­fliktus kiküszöbölésére. Hoare vasárnap délben tdefonon beszélt Baldv/innal, beszámolt neki a tárgyalások me­neterői és részletesen ismertette a közös francia­angol javaslatokat. Vasárnap este hivatalos kommünikét adtak ki, amdy megállapítja a tel­jes összhangot és közli, hogy a tervezetet Lon­donba küldték jóváhagyás végett, majd eljuttat­ják Genfbe, Rómába és Addis Abebába. Csak ha mindhárom hdyről megérkezik az dőzetea válasz, akkor hozzák nyilvánosságra a javasla­tok hivatalos szövegét. A kommüniké szerint az angol és a franda kormány annak a meghatalmazásnak alapján, melyet a népszövetségi szankciós bizottságtól kapott, megállapodott abban, hegy Rómában utolsó lépést tesz az abessziniai ellenségeskedés barátságos elintézésére. Állítólag olyan terveze­tet dolgozott ki, amely egyformán elfogadható Olaszország, Abesszínia és a népszövetség szá­mára. Az angol és a francia sajtó véleménye sze­rint Mussolini szombati beszéde, amdyben a ducc kijelenti, hegy Olaszország a teljes győze­lemig küzdeni akar Abesszniában, nem terem­tett kedvező előfölíétdeket a további tárgyalá­sokra. A Temps szerint a jelenlegi katona! helyzet mellett senki sem kényszerítheti a né- gust, hegy olyan területeket adjon át, amdyet az ellenség még nem hódított meg. A rénszö- vetség nem egyezhet bele olyan megoldásba, amely a támedó fél megjutalmazásából áll, mert ezzel veszedelmesen fcibátnrifmá a népszövet­ségi paktum esetleges megsértőit. A párisi Javaslat tarta ma A Csehszlovák Távirati Iroda párisi munkatársa szerint a közös francia—angol terv lényege a következő: Olaszország nem kapja meg az egész Tigre tartományt, hanem csak azt a részt, amelyen Adua van, mert Akszumot, az abesszinok szent városát vissza kell adni a négusnak. Északon Danakil egy széles sáv­ját is Olaszországnak juttatja az angol— francia terv. Délen az olasz határ a 8. szé­lességi és a 39. hosszúsági fok mellett futna, azaz Ogaden, Borán és Balé tartományokat Olaszország kapná meg. Erre a területre Olaszország másfélmillió olaszt telepíthet. Kárpótlás fejében Abesszínia a Vörös Tengerhez vezető korridort kap, valószínű- ég Asab kikötőjét Olasz-Eriíreában, a Francia Szomáíi-Föld közelében. Ha Olasz- Drszág nem adja Asabot, altkor az angol kormány hajlandó átengedni Abesszíniának Zeila kikötőjét brit Szomáli Földön, nem messze a Francia Szomáli-földön levő Dzsi- butitól. Abesszínia többi területének tekin­tetében a néguet a népszövetség föl fogja szólítani, hogy fogadja el azt a nemzetközi ellenőrzést, amelyet a népszövetség ötös bizottsága szeptemberben kidolgozott. A ta­nácsadó szakértők között egy olasz is he­mbbhbw szavonulni, Félő, hogy Olaszország ma ezen a ponton van s érzi, hogy nagysága vagy bukása függ a kitartástól: ha enged, má­sodrendű hatalommá süllyed, ha áttör, a vi­lág legelső hatalmasságai között vívott ki helyet. Anglia és Franciaország politikája ko­rántsem ennyire merev, elvégre ami náluk kockán forog, nem annyira életbevágó, mint Rómánál, legfeljebb egy elv, egy preceden- cia-eset. Laval belpolitikai győzelme meg­javította Mussolini kilátásait a francia— angol együttesben s a világlapok nem kom­binálnak rosszul, ha a vasárnap elkészült párisi angol-francia javaslatban már a ha­tározottabban fellépő Laval kezét látják. A javaslat, amit Hoare és Laval kidolgozott, Délabessziniában komoly és értékes gyar­matbirodalmat juttat olasz kézre, sőt meg­teremti annak lehetőségét is, hogy az eljö­vendő években Olaszország Abesszínia megmaradt területén kimélyitse befolyását, nem erőszakos utón, hanem békés utón, mintegy átszivárgással, ahogy Lyautey tette Marokkóban. Ha igaz, amit a jelenté­sek egyöntetűen írnak az uj megoldási terv­ről, akkor Olaszország habozás nélkül el­fogadhatja azt. Kétszázötvenezer négyzet­kilométernyi területet kapna Afrikában, na­gyobbat, mint Eritrea s ebből százezer négyzetkilométer, a nagy középafrikai ta­vak felé eső rész gazdag, értékes föld, ame­lyen másfél-kétmillió olasz polgár békés és egészséges megélhetést találhat. Első pilla­natra alig hihetjük, hogy Párisban ezt a megoldási módot választották, mert a nyol­cadik szélességi és a harmincnyolcadik hosszúsági foknál futó határ a négus biro­dalmának csaknem negyedét adná a dúcé­nak, Néhány napon belül kitűnik, vájjon a mai hírek nem tuloznak-e. Ha túloznak s ha megint csak sivatagokat adnak az olaszok­nak, akkor az ,,utolsó kísérlet'* sem jelent­heti a megoldást s a petróleumzárlat elhatá­rozása után megindul a lavina* * 282 (2834) SZám * ®*ecM * 1935 december 10 Előfizetési ár: évente 300, féléire 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, SzloveSlSzkÓi és rUSZÍnSzkÓl magyarság ulicel2. II. emelet ©Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • . ° Prága 11.. Panská ulice 12, 111. emelet, ó képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • * TELEFON: 30311. w • f.gyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. SŰRGÖNYCIM HÍRLAP. PRAHfl.

Next

/
Thumbnails
Contents