Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-08 / 281. (3833.) szám
1935 december 8, vasárnap. <ERX<2a-MA<&Att-MIRLAB M moldvaiés Bukovinai magyar szigeteit muitia és ieíenfe Egy fiatal magyar tudós érdekes kutatásokat végzett az óromániai és bukovinai magyarok eredetének felderítésére ■ Hatvanezer főre becsüli e szétszórt magyarok számát Budapest, december eleje. (Budapesti szerkesztőségünktől.) Egy fiatal magyar tudós, aki nemrégiben fejezte be tanulmányait a budapesti és a bukaresti egyetemen, tudományos munkájának központjába a regátbeli magyarság vizsgálatát állította. Nemrégiben Budapesten a Ma- gyar Néprajzi Társaság felolvasó ülésén tartott nagy érdeklődéssel fogadott felolvasást erről a kérdésről és több újszerű megállapítása a néprajzi és nyelvészeti tudománnyal foglalkozók körében ’feltűnést keltett A magyarság zömétől . a kilométerek százaival elválasztott szigetek életének tanulmányozása nemzetpolitikai szempontból is hálás és fontos probléma, njert a tudományos vizsgálat alapján megállapítható, hogy egy idegen etnikum tengerében élő kis csoport hosszú idők során megtarthatja-e nemzeti egyediségét, vagy beolvad a környező néptengerbe? A fiatal Lükő Gábor ez-1 zel az érdekes kérdéssel foglalkozik és most I rendezi sajtó alá a moldvai magyarság életére | vonatkozó tanulmányait. Felkerestük őt otthonában, hogy a Prágai Ma-J gyár Hírlap olvasóinak számoljon be röviden érdekes és értékes tanulmányairól. Az ó-román királyságban élő magyarokat az általános nyelvhasználat csángóknak mondja. Amikor ezt a szót használjuk, a laikus nem tesz különbséget a székely-eredetű és a magyar eredetű magyarok között, valamennyit csángóknak nevezzük. Lükő Gábortól aztán megtudjuk, hogy a csángó név sok zavarra ad alkalmat és éppen ezért nem }s helyes a használata. Erdélyben általában kivándorolt, Székelyföldről elköltözött székelyt értenek alatta s igy a moldvai magyarságot is csángónak nevezik, mert az Erdélyhez közelebb fekvő vidékek magyarsága csakugyan kivándorolt székely, a távoliabbakat pedig nem ismerik. Odakünn azonban a csángó nevet nem fogadják szivesen s igy a Moldvába kivándorolt széke-1 lyek is szabadulni igyekeznek tőle. Ezek a székelyek aztán a csángó nevet áthárítják a tőlük viseletben és nyelvjárásban is különböző moldvai magyarokra. Ezek miatt a zavarok miatt leghelyesebb a csángó kifejezés használatát mellőzni és székely eredetű, meg magyar eredetül magyarokról beszélni. Olyan tudományos kérdéssel foglalkozik Lükő Gábor, amely már mintegy másfél évszázada felmerült a tudományos irodalomban, anélkül, hogy a kérdést véglegesen el lehetett volna dönteni. Teljes határozottsággaHés megdönthetetlen tudományos érvekkel még nem mutatták ki, hogy a Moldvában élő magyar telepek lakói — tehát nem a székelyek — milyen eredetűek? Milyen eredetűek a moldvai magyarok? Több elmélet van erre vonatkozólag. A moldvai magyar népmonda Attila hunjaitól származtatja őket, ez a monda azonban valószínűleg székely, mindenesetre irodalmi eredetű. Van aztán olyan elmélet is, hogy a moldvai katolikus magyarok tulajdonképpen román eredetűek, csak magyar papjaik magyarosították el őket. Ennek az elméletnek tudományos hitele nincs. Gyakran hangoztatják, tudományosan azonban soha sem igazolták azt a tételt, hogy a moldvai magyarság az Etel-közben táborozó magyarság ott maradt töredéke volna. Eszerint csaknem 12 évszázadon át őslakó és megőritze magyar nemzetiségét és nyelvét. Etelköz a Szereitől a Dnyeperig terjedt ki, a ma- gvarság nagyobb csoportjai viszont történelmi időkben a Szeret nyugati mellékvölgyeiben voltak, illetve vannak. A besenyők, kunok és tatárok támadásai ezeken a völgyeken zúdultak Magyarországra, tehát elsősorban ezeknek a völgyeknek lakosságát sújtották és ha abban a korban magyar lett volna közöttük, feltétlenül Magyarországra menekültek volna. Nagyon divatos az az elmélet, aihelyet legújabban Weigand, Munkácsi és Veress Endre képvisel, amely szerint a moldvai magyarok kun származásúak. Bizonyítékaik részben nyelvészetiek, részben antropológiaiak s köztük szerepel a moldvai magyarok feltűnő szőkesége is. Lükő Gábor ezzel a divatos elmélettel is szembehelyezkedik, argumentumait értékteleníti és felveti az észszerű kérdést, hogyan magyarosodnak volna el itt, Moldvában a kunok a százesztendős tatáruralom alatt, majd román és ukrán környezetükben? Kiszivárgó székelyek nem magyarosíthatták el őket, mert csak nagyobb tömeg tudja kisebb tömeggel összeolvadva ennek nyelvét kiszorítani... Lükő Gábor kutatásainak súlypontja tehát a moldvai magyarok eredetének kérdésére helyezkedik. Elmondja, hogy főleg azért ment ki a bukaresti egyetemre, hogy románul megtanuljon és román népdalokat gyűjtsön. A román zencfolkloristák hivtók fel azután a figyelmét a moldvai magyarokra. így kezdett foglalkozni a moldvai magyarság életével. 1931—32-ben Costachescu jassii tanár egybegyűjtve kiadta a Nagy István kora előtti összes okleveleket, tehát azokat az okiratokat, amelyek a XIV. század végétől a XV. század végéig terjedő korra vonatkoznak és ebből a forrásmunkából már rekonstruálni lehet a kora középkori moldvai magyar telepeket. Az oklevelek ezekről már mind megemlékeznek. Aztán a régi magyar eredetű helynevek beszélnek róla, hogy a múltban a Moldva és Beszterce középső folyásán, valamint a Tatros völgyében nagyjelentőségű magyar lakosság volt. Persze, ezeknek az ősi magyar telepeknek jó része beolvadt a környező román tengerbe s ma csak a falu, a hegy, meg a patak neve beszél arról, hogy az ősök magyar katonák voltak. Az egykori magyar telepek népe ma már hatvan százalékban románul beszél, régi római katolikus vallását és magyar eredetének tudatát azonban mindmáig őrzi. Az ortodox vallásu románok is magyaroknak nevezik őket és viseletűk, beszédük után nyomban fölismerik őket. Mert ezek a magyar eredetű moldvai románok, éppen úgy, mint a moldvai magyarok, nem ismerik és nem tudják használni az ,,s“ és „zs“ hangokat, hanem sz-szel és z-vel helyettesítik őket. De az ősi magyar telepek egyrésze a századok viharain át is megőrizte magyarságát. Ezeknek az életét kívánta Lükő Gábor tanulmányozni és 1932 nyarán három és fél hónapot, azután pedig 1933 januártól kezdve négy hónapot töltött a körükben. Egy-egy faluban hosszabb időt, két-három hetet is töltött, amíg alaposan megismerte az összes viszonyokat, igy be sem járhatta az összes magyar telepeket, de elég anyagot hordott össze, hogy a moldvai magyarok életét megrajzolhassa. Bizony, a kutató munka kezdetben nehezen ment, a moldvai magyar nyelvet külön meg kellett tanulni, annyi ismeretlen szó, oly sok kiejtésbeli eltérés van benne. Nem is szivesen beszéltek vele kezdetben ,,magyarul", azt mondták, hogy beszéljünk inkább románul. De amikor az ottani magyar nyelvbe belejött, akkor már könnyen ment az érintkezés. A székelyek a rendes magyarsággal beszélnek. A magyar telepek földrajzi megoszlása Lükő először a magyar telepek földrajzi megoszlását állapította meg úgy a múltra, mint a jelenre vonatkozólag. így a településföldrajz szempontjából pontos és körülhatárolt kép bontakozott ki. A Tatros folyó völgyében székelyek, a Moldva és Beszterce torkolatának vidékén moldvai magyarok laknak, csak a Beszterce torkolatánál van néhány székely falu is. Ezeknek ősei Mária Terézia korában menekültek ki, nagy részüket később Bukovinába telepitették, ezek közül azonban sokan visszatértek. Moldvába. Lüiáő a moldvai magyarok közt településföldrajzi, aztán tárgyi néprajzi kutatást folytatott. Foglalkozott a házépítéssel, illetve telekberen- dezéssel, a falutipussal, viselettel, nyelvkülönbséggel stb., általában azokkal a kérdésekkel, amik a néprajz körébe tartoznak. Megállapította a moldvai két magyar néprajzi csoport közti különbségeket. A moldvai magyarok és székelyek viselete nagyjában megegyezik. Erdélyben román viseletnek tartják ezt, Moldvában meg magyarnak, mert a régi viseletét mindkét helyen csak az úgynevezett kisebbségi nép őrizte A rokkantsági járadék javítását kívánja Jaross képviselő törvényjavaslata Prága, december 7. Jaross Andor képviselő és társai törvényjavaslatot nyújtottak be a képviselőházban az alkalmazottak rokkantsági járadékának felemelése tárgyában. A javaslat szövege a következő: A csehszlovák nemzetgyűlés a következő törvényt hozta: Az alkalmazottak betegség, aggkor és rokkantság esetére szóló biztosítását tartalmazó 1924. évi 221. sz. törvény, az 1928. évi 184. sz. novella által módosított 111. §-a a következőképpen módosittatik: 11L §. 1. A rokkantsági járadék az alapösszegből, emelkedési összegből és az állami hozzájárulásból tevődik össze. 2. Az alapösszeg nagysága évi 1000 Ke, ha a biztosított a biztosítás kezdetétől számított 10 éven belül igényjogosulttá válik. Tiz éven túl az alapösszeg évente 50 Kc-val csökken 500 Ke évi alapösszeg értékéig, huszévi biztosítás után az alapösszeg minden esetben évi 500 Ké. 3. Az 1926 julius 1-től 1928 december 31-e közötti időre befizetett járulékok egyötödrészéből. 4. Az 1929 január 1. utáni időre minden befizetett járulékhét után a következő összeg: az Aa osztályban 0.60 Ke az Ab osztályban 0.85 Ke a B osztályban *♦♦*«. 1.15 Ke a C osztályban 1.40 Ke a D osztályban ...... 1.75 Ke 5. Az állami hozzájárulásból, mely évi 500 Ke. indokolás Az 1926 julius 1-én hatálybalépett 1924. évi 221. sz. törvény, valamint az említett törvényt módosító 1928. évi 184. sz. törvénynovella alapján a köztársaság területén számos biztosított vált igényjogosulttá rokkantság miatt. A gyakorlat igazolta, hogy a néhányévi biztosítottság után nyújtott rokkantsegély olyan alacsony, hogy a létminimumot sem tudja nyújtani a rokkantnak és családjának. A régi törvény, szelleme a biztosítás folytán tényleg befizetett járulékok visszatérítendő részében kívánja a biztosítást Üzletszerűvé tenni s igy az önhibájukon kívül rokkanttá vált, de rövid biztosított idővel rendelkező biztosítottak segélyezése elégtelennek bizonyult. A javasolt módosítás ezen óhajt segíteni olyan formában, hogy a rokkantsági járadék összetevőiből az alapösz- szeget váltakozó értékűre formálja át. Az alapösszeget, mely kezdetben évi 500 korona volt s melyet 1928-ban 550 koronára emeltek, 1000 koronára kívánja emelni az első tízévi biztosításon belül, később az alapösszeg csökkenne 500 koronáig, mikor már a befizetett járulékokból visszajáró rész tekintélyesebb összeget tesz ki amúgy is. A járadék többi összetevőit javaslatunk az 1928. évi 184. sz. novella fogalmazásában hagyja. A Központi Szociális Biztosító jövedelmei eddig olyan tőkegyüjtési lehetőséget biztosítottak ez intézetnek, hogy ez a törvénymódosítás fedezet szempontjából nehézségeket nem okozhat, mert hiszen ha fel is emeli az alapösszeget 1000 koronára a biztosítás első tiz évében, ezzel szemben viszont az eddigi általános 550 korona alapösszeget leszállítja 20 évi biztosítás után 50Ó koronára. A rokkantság és aggkor esetére szóló biztosítás veszélyesebb időszaka pedig a 20 évi biztosítottság után kezdődik. Fenti no- vellizálást indokolja végül az is, hogy a társadalmi biztosításnak olyan intézménynek kell lennie, mely az elesetteket tényleg életlehetőséghez segíti, tekintet nélkül a biztosítás Üzletszerű feltételeire. 17 meg. Csak az asszonyok fejrevalója és ingsza- oasa különbözik. A magyar asszonyok kerpanak nevezett turbánt, a szegély asszonyok meg tö- Kötöt viselnek. Mindkettő a 18. szazad vegéről való. A kerpa török eredetű és az uriosztály közvetítésével került a moldvai magyarokhoz. A löicötö Erdélyben volt általános a lö. század óta és a mátétalvi bujdosók hozták magukkal. Egyéb néprajzi különbséget nem sikerült megállapítani, csak a ház- és tűzhely terminológiája különbözik. A magyarok a pitvart színnek, a székelyek eresznek nevezik. A régi házakban lévő kandallószerü füstfogót pedig a magyarok gógnak, a székelyek hornyának mondják. A nyelvjárási különbségről már szóltunk: a moldvai magyar s helyett sz-t, zs helyett z-t mond. Több tájszavuk is van, ami a moldvai székelyek körében nincs meg. A babot balnak, a székelyek fuszulykának, a zsírt felnek, a nyulat filesznek, az asszonyt nyépnek, a sógort létnek, a csizmát szarunak, a furulyát szültünek nevezik és a mi magyar szavainkat ezekre a fogalmakra nem ismerik. Sok régi magyar szó él aztán a beszédükben. A kocsonyát — oltottnak, a kocát — gélének, a kancát — kabalának, a kiskutyát — cenknek hívják, borjú helyett — burut, gyapjú helyett — gyepüt mondanak stb. Lükő Gábor 60.000 főnyire becsüli a Moldvában élő magyarságot. A magyarság azonban nemcsak természetes szaporulattal növekszik, hanem a múltban is, ma is állandó bevándorlással gyarapodik a száma. Ez a bevándorlás különösen most, amikor Erdély és az ókirályság államjogi egységben van, intenzivebb, mint a múltban volt. A Bacau és Román városok közt lévő moldvai magyar telepek Lükő Gábor szerint nem a székelységből népesedtek be, az itt élő magyarok nem ősmagyaroknak, nem kunoknak, vagy pedig a Szlavóniából menekült huszitáknak ivadékai, hanetm az ősök Nagy Lajos idejében a Moldva és Beszterce völgyén ereszkedtek alá Beszterce-Naszód és Máramaros vármegyéből. Lükő megállapítása szerint a régi magyar telepek katonai őrségek voltak s a moldvai magyarság a román földbirtokos-, nemesi osztály kialakitásában is nagy szerepet játszott Ebben a rövid fejtegetésben foglalta össze négyéves tudományos kutató munkájának eredményét a rokonszenves fiatal tudós. Ezek a megállapítások bizonyára nemcsak a magyar, hanem a román tudományos élet köreiben is megérdemelt feltűnést fognak kelteni. A szíovenszkói német evangélikusok a német egyházkerületért Késmárk, december 7. (Saját tudósítónktól.) December 8 án tartja meg a szíovenszkói és kárpátaljai német evangélikus szövetség Nitséh Andor képviselő és Holkó Mihály alesperes el- nökléeével ezévi rendet? közgyűlését. A közgyűlésen, amelyet a hires faternplombán Isten- tisztelet fog megelőzni, dr. Kárpáti János iglói lelkész, szövetségi titkár f eszámolót tart a szövetség eddigi működéséről. A napirend legfontosabb pontja lesz a német evangélikus egyházkerület kérdése. Az evangélikus püspökség már régi kívánsága Szlovenszkó német evangélikusainak és különösen a két szepességi esperesség szorgalmazza állandóan a létesítését. A 6zIo- venszkói egyetemes evangélikus egyház zsinatjával kapcsolatban, amely az egyházi alkotmány módosítását készül keresztülvinni,- ez a kérdés isimét aktuálissá vált. Megállapítható, hogy a szlovák evangélikusok körében már csak elenyészően kis csoport ellenzi a német evangélikus egyházkerület létesítését, a többség hajlandó a németeknek ezt a jogos kívánságát tel- jeeiiteni. Erről a kérdésről fog tehát a késmárki evangélikus napon a legtöbb szó esni. A német püspökség létesítésének az anyagi előfeltételei is megvannak: az egyházközségeik hajlandóak az egyházkerülettel járó esetleges anyagi terheket magukra venni. Ezt bizonyította a szlioven- szkói német egyházközségekben végrehajtott szavazás, amely egyhangúlag a német püspökség mellett döntött. A magyar esperesség is afttuális? Itt említjük meg, hogy a zsinattal és a német egyházkerület létesítésével kapcsolatban előreláthatólag napirendre fog kerülni a szíovenszkói evangélikus egyház nyilvánossága előtt ’a ma<- gyar egyházközségek ama régi követelése, hogy a magyar egyházközségeket külön föespe- rességben tömöritsék. (N.) MAGYAR HÖLGYEK apja a Nagyasszony a legolcsóbb folyóirat. Kérjen mutatványszámot kiadóhivatalunktól
