Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-06 / 279. (3831.) szám

' "üpnMASli ?«r?TJ9T^3r^Jf B-nfOqBiBp zaq

>ÁiauiB ipquoiaq Mba ‘jnzspq ipquBjzsn 3a| V- ^JSpai V ’^ipfiyuzSBq zoqspzodniB zb jjbso qqpjuj uasajazs^uua; IB^qpiASBq 9inp40j -gia uaqqaaauioj 5SB149 zy 'zaqsajidpjn |aj íjBuipuzseq 4Brpq9iA3Bq uaqaja3;zs-z!J3 V

l9q>l9jA6e)| in-uoiafl

TjouBHB)Bqjuzsnd|a ut?uuoj9f juuazs jqp^ipqBzs ep qaijqzs^q ipqSBXue ub|)e>i i-ozs uaA}iiu ‘ja B|[iuy uiau upiBH?^5a a|as -Hl5! spiazsiaj 89 BAjns nXuuQq bajpiPlBAjp V ’ipqipae 9posiqjszoj uiau jizspq jaqopuaq R* -JjBÁu 69 JBqBAusjJBq 4pá!3 {é!l2uB

I9qi9ie gpuaweAu S9 bAusubh

’UBA BDJB

BDOiiujBqdBu lsa39szs93a qauqnqi^Sapujui •9 aA|njaiupi jjbuuba 9qs9Aaq |3A9)za3aA qnfpqunui z*9qau ‘juzoSiop Jpupn* usqqBS -JOA3 89 ueqqof "laXuipuipaja iuozsÁSbu 391U 3ippa ‘juiojpdjyq qpj'iBqB iBAjBJBSns ÁipjdEu hbiseSbui sa39sjajsaiu b ‘}po4B zb jíu9jdcu ajjg 3;ib uaqqnpp zs93a qauqiqs ‘iBqozsyAuyq y 'jEduiyj 9}ysooqiq JcqBJ -b3iis {jnjuyA'ioqi ‘BjfBjfn aozsp.a |gj qBj)0}i[ -19 (uAaj) uBqyXupqupzs jBquauiB >U^3a

ueqfAugq e Au^deu safi9SjaisaH

rapftn 91P9J ‘jpjjai

•jtaAzgq igqpipui ‘ipjpiqjjym Jazaqos jyfyq -tszuui quuyjais PlQAqqpASiq b ‘uaiaí qoA Uiau zspuaz y •HOSuoijBq cpo-api ’ubssbi á^9Z8 b|3ubh dis b 3[uih sp ipqBAU b apai -jzsajiq ‘)>apaqiauiaja| ‘;iy3uaj uüq9iBA BJyf -3ueq Bq.szuui b A|3uib j9A3i>jBJqoq A3a qB)(yzi)oiulu| iBApj'Bqisznui napAuuiip ‘bso -4uj P,0Anq9A3i>i !B!PUI ’uaqiJaqjBUy !U0P -uoi e aaüyA 5jcHO)iiiq japipsiq saqapag

l9A6,qejqo)| e

qgljfz.uoiidjii ieA?)fisznui9!P?8

T3WI? ?i««pnt t»

jnBjjqqBZssoqSara b{3oj pAAy zjj qqyiB3a( uyjn asyjisajaiyqoj Jazs fn zb A3oq SjjiymaJ qos9pn» y inqpu 3|af 3ysipBiyj qqaApq -asa3ai & uBquio|Biu9sodB| A3a qB)Zo3{op i9J9 9l inqiyu syjjqBZs3aiu qyA'jnq nojioaq lajjazs b uyjos qajajjysiq tSippa zy qnyj -azsuaua SpsjpBjyj b jaj liyiBj jo3bAub9UO so)Biyposa 3b|91íu? sppnj jbiu[3jja )9>j

uaua 6?sipej?j e jazspuo soje|?pot)

•BJU19P B UBA IBSSyj -Bq 9|oqtuoi síuBASn syiEjpoqzyj souo^A'ioj Hozoqo leiiy qaAnuuyr y *iuou qauapzaq yAnAuyjB saiujapazsaA uBqqBfn ucquozs qaza ^aqasapadaJ qq9JdB bjIcj qaqaizsy uaqqa3yj jy^v *i)a3aAuaj uia[apazsaA A(oui -oq jyjyioíiuq ui

9p lazuajiji njjqSyiiA y

efeiodnq 1119P

lazuaiü nimSeiiA e uaquia.apazsaA

•jua^jdyigj qyfjBqB UBqypzaaa ;oqJBd9jnB !UBiBpioj( osja zy *íbuí|b3joj jBoan zb B^uqaBABZ uiau A3| Baoqy; qpínc 9zo>|BjyA y 'luajidy ^buSoj ;EqoqJBd9jnB !M8|BPi«J H®!111 ®a?paqaAfiu 9puBH9 uioib3 -joj9)ub zb uBqjBsoayAASBu Syzsjojauiyíj

qoHJedqine

ujapoui e qauiod9 ueje pjfii v

•19J9B-jZS pigj b qiunjja baiijui dBu Auyqyu Bjpjq qaui^nazs zssoa b A3i -jujajun; qyfauq® |a sí }irqoAuyuioA3Bq bsojuj b jaqaza 89 qr:uiyz|uaapoui ucsczyi )uspuiui )Soui ueq -jBqüuBs *ua|paA9)ia jo^jjb ‘q'njÍBJ A3auijy luauazs zssoj ouuazs jiqdyu 8 BqA3oq-ídy uBqjjqB3-qqjo esoauj jBjjBpjq B ;aqaza

•„Elpiq qsuiapazs zssoakt ||azaAauA3n A3a uba ueqsoayA jbui>j 9iBAa4iuiBiBA uapujj^

i9iPi4 nauianazs zssoj e ueqieqSues qiia^nill

luogPpjidA^DU d ?ps|n 1jí£

•9 4»quia>0p fiCSI ♦ w?« ’Sfr

N3>l31N3d N3QNIW )IIN313f03W

V

— 348 —

Jégtündérek kertje

Irta: C. SZEMERE KLÁRA

Mari'káék lakása sötét, szüli udvarra nyílott.

Hárman tanyáztak a falatnyi szobácskábán: Nagyanyó, Anyuka meg a kislánya, Marika. Anyuka ritkán volt odahaza. Esténként csupán, meg ünnepnapon, amikor hajszálvékony tésztát nyújtott a ceikos- ezéltl rétesabroszon. Marika olyankor ott settenkedett a konyha közepére tolt asztal körül és százfélét kérdezett. Azt, hogy miért kell csapkodni a rétestésztát, mekkorára nyúlna, ha egy egész zsák lisztből készítenék, ugy-e el se férne a konyhában, az udvaron sem, aztán száz ember is kellene hozzá.

Marika itt kitárta két csöppnyi karját és körbe perdülve mutatta, mekkora is lenne az a csodanagy rétestészta.

A vége mégis csak az lett, hogy Anyuka lehajolt a kislányhoz, két cuppanós csókot nyomott a képére jobbról is, balról is, aztán azt mondta:

— Eridj te golyhó, nem érek rá százfélére felelni, majd Nagyanyó . . .

Az ám! Nagyanyó ráé-r. mert igen sok rétestésztát nyújtott ki már életében, százat, ezret is talán, lábai megnehezedtek a sok ácsorgástól, naphosszat üldögél magatehetetlen csuzos tagokkal a kályhához tolt, ócska karosszékben.

Óh be szépen tud mesélni. Igaz mesét mond ám, mert valóság az szóról-szóra, hogy Nagyanyó valamikor csipkés, habos ruhácskát hordott, az is igaz, hogy töméntelen virágú hársfa állott annak a cifra kas- té.ynak az udvarán, ahol született. Aztán ki merné tagadni, hogy a vén hársfa lombjában tündérek tanyáztak, hiszen Nagyanyó tisztán hallotta nótájukat, éjjelente, amikor szellő kerekedett a Hernádpart félő1. Ki tudja, álmodott-e akkor is, amikor a tündérkirálylány menyegzőjét látta. Hogy is volt csak? Hat pár hófehér pillangó rö- itette hintóját, ici-picike volt a hintó, ak- ora csak mint valami jókora dióhéj. Mégis elfért benne Tündér Ilona mátkástól, csupán arányhimes fátyla röpködött utána hosszan; fénylett, sziporkázott, akár az égbolton feltűnő üstökös uszálya.

Százszor hallotta Marika a mesét, százezredszer is elmoudatta. Most is, hogy Anyuka kitessékelte a konyhából,

— Nagyanyó, — kérdezte a végén, —• púért nmeimnek tündérek miaáUink, miért

nem kukkantanak be soha a m! ablakira*

kon ?

Nagyanyónak elborult a ráncos öreg orcája.

— Azért, kis unokám, mert a mi ablakunk alatt nem bólongat hánsfa, puha pázsit nem zöldéi az udvarunkon s Tündér Ilona patyolatlábacskája zizegő lombot meg virágszőnyeget tápod csupán.

Tovább is kérdezett volna Marika, mert szörnyen fúrta oldalát a tündérkirályné históriája, ám Nagyanyónak lecsuklott a pillája, elbóbiskolt. Marika lábujjhegyen lo- pódzott az ablakhoz oirocskáját odalani- totta a sima üvegtáblához. Hópihék szá lin- góztak odakinn, apró fehér csillagok, elsők ez esztendőben. Marika tekintete lejebb siklott. Az udvart nézte, amiből falatnyi látszott csak odafentről. Apró sárga kőkockák, kormosak, kemények, bizony, csak nem Tündér Ilona prekótalábának valók. Marika selyemzöld pázsitot képzelt a helyükbe, a pázsitból facsemete bujt ki, nőtt. nőttön növekedett, óriási hársfává terebélyesedett, felnyúlt egészen a harmadik emeletig. Legszebb virágja itt nyílt ki éppen az ablakuk alatt. Tündérke libegett minden virágke- helyben, a legislegszebbikben lakott a ki- rályasszony. Hej, ha csak egyszer láthatná üstökös módjára suhanó fénylő uszályát!

Amikor esteli imádság után Anyuka betakarta, Marika összetette kezét a rózsaszínű paplan alatt. Még valamit kért a jó Tstenkétől, titokban, úgy hogy senki meg ne hallja. Azt, hogy Tündér Ilona bekukkantson egyezer, csak egyetlenegyszer az ablakon.

Szállt-, röpült Marika imádsága, egyenest oda, ahol febérszárnyu angyalok figyelik áhitatos gyermekek szavát . . .

. . . Azon az éjjelen téli zimankó söpört végig a nagyvároson. S a sűrűn omló bó- pihéken kicsi jégtündérek szállingóztak alá. puha párnát terítettek Marikáék ablak- párkányára, ágasbogas leveleket, páfrányokat pingátak az üvegtáblákra. Utolsónak Tündér Ilona ereszkedett alá. Menyegzői ruháját viselte, száz szép gúnyája közül a legisíegszebbet. Bekukkantott a’z ablakon. .Marika látta, visszamosolygott reá álmában, sziporkázó libegő fátylát majd hogy meg nem tapintotta . . .

Valóság lehetett az, nem álom látás. Mert amikor reggel felnyitotta pilláját, ott pompázott még az ablaktáblákon a jég tündért kék yirógoi kertje a 1 (349 —

KIS MAGYAROK ÍRÁSAI

A MIKULÁS.

Holnapután csütörtök,

Jön bizony a kis ördög.

No meg aztán a Mikulás,

Kosarában a sok kalács.

A kosár lesz a zsákjában, Megfordulnak minden házban. Kalácsot kap a jó gyermek,

A rossz hátán virgács pereg.

S ha már a kalács kifogyott,

Mikulás szépen eltotyog.

Sziklay Sándor, Ka-ssa.

MIKULÁS-VARAS.

Talán most is eljön a Mikulás bácsi,

Mert nagyon szeretnénk megint viszontlátni. Tavaly itt járt nálunk, bejött a szobába, Nyomában egy angyal gyönyörű ruhában. De jött a krampusz is, suhogós virgáccsal, Hosszú piros nyelvvel, hosszú csörgés lánccal.

LEVÉL MIKULÁS BÁCSIHOZ. Kedves Mikulás bácsi!

Nevednapján Nagyon szépen kérlek: Hozzál csákós babát,

Azt, amelyik Rozsnyón Kirakatba téve Oly büszkén díszeleg. Ragyogó az arca,

A csákója piros,

Arany a ruhája,

A szája mosolygós.

Ugy-e eljössz hozzánk Jó Mikulás bácsi?

Kezedet csókolja Kisleányod: Juci.

Sebők Juci, Csődnek. BABAVACSORA

<''A;..,

óh be féltünk tőle, remegett a hangunk, Mikor térdepelve imádságot mondtunk.

Jó Mikulás bácsi beszélt hozzánk szépen,

A csúf krampusz pedig mormogott rémesen. Aztán a szép angyal vette a kosarat,

ÉS osztotta nekünk a finom cukrokat.

Jó Miku'ás bácsi, az idén is várunk!

Ugy-e eljössz megint, bekopogtatsz nálunk? Azt a csúnya krampuszt hagyjad a pokolban Nagyon félünk tőle, ne hozd el magaddal.

Sebők Éva, Cselnek. MIKULÁS ESTÉJE.

Hahó, hahó, hull a hó,

Jó gyermekeknek de jó.

Nem félnek a Mikulástól,

Sem a huncut krampuszoktól.

Ha ejjő az esti óra,

S cseng a Mikulás szánkója,

Sok kiváncsi gyermek arca Kibújik a kis ablakba.

A jó gyermekekhez nyomban Mikulás bácsi betoppan.

A huncut krampuszt kint hagyja,

S ajándékát osztogatja.

Jut a zsákból bőven,

Játék, cukor, minden,

Érdemes volt e sok jóért •Jónak l«nnl egész évben.

Soraik Aranka, Üng?á&

Anyus adott sok minden jót;

Almát, fügét, cukrot, diót.

Nagy a sürgés, ki sem hever, Jusztina, ő krémet kever.

A nagy babavacsorához Tatyánka almákat hámoz.

Merienka diót reszel,

Ulianka húst szeletel.

Hanna gyorsan asztalt terít,

Vig nótákkal kedvre dérit.

Megy a főzés, fő, sül minden,

Pedig szikra füzünk sincsen.

Mikor aztán elkészülünk,

Az asztalhoz körbe ülünk.

Folyik a nagy dinom-dánom, Bábuimat is kínálom.

Lakodalmat is csinálunk,

A főztünkből lakomázunk.

Bállá Lenke, Berkenyéd.

ILUSKA.

Iluska vet virágmagot Gyermeki örömmel,

Édesanyja kisérte őt Nyájas, vizsga szemmel. Gyönyörködött a jó anya Szelíd kislányában,

Hogv dolgozik szorgalmasan A virágos ágyon.

„Majd, ha a rózsák kinyiinak,

— Szólt a jó kisleány, —

A legsztbbet neked adom Drága édesanyám."

Mágory Juci, Léva*

•oz3n*mr9Íhnr g 1“! 9 -ppranpfETB 9Tns «a m I9qf”q?

v H y ,v ^ I »oai 8 iaA9ia»9Aia tpzsejnAS raquazíj,

•jDrtin *—f—

•9<i - noq - u*a 9 11 » .-----, ■ I |

1BA9Z

» spin j g

*“ W*I®049A -s 1—'^4— ,-----, ,---.-----.

n.

.A-i— •

•Apajíupaq -i in 1 I r — —— — —

n.UrM i_i ijj

lajCu9Atfaj3j04T?s (atoqjaj) Bjrpig zsnqBH

ÜlÜL j q ui :oAn9Atfa4Bjní3 (B.fupqB!on,,i) 4n>4y 4a34njj

:aAu9A}faj !Ag[ qgqas J---------------------- %\ a Mm

9U31U TÍ'.To"T7

vinau —r——

__________ : aiíii9Ajfaj gpuajfaj

:9

AuaAif349Z9 B790 *2bn -Sara injaazs 89451191 ibiuojJ uaq9H

o H a a v J h n non ^

i~] I I I I I R Q amijén

ATYMflTSI :oia9Atfa4 BZ90 so9ao>|

toíapAtfoimpnoq (ósoi^O) 1^13 49PSH

XTB A

0 ífoe trpj -ct reSpsapj tnypy 'A^nÁupaq;

— *8i ‘Jis ’u 'ini^q wiA^a ®ujoJí usodfQ o

a 'ippui9u — ’8 "uba 6] zpq uiaA[i ’Q 9 uias

— “-U9 uiofj -p '9Z89pbí;bx "8 "íU^q (/siojn zy

1 *g *1*0011 piAga -iuoiisayi "t :so3aip3Sí}3

*unq B^unso "91 ^uozg

1

,.—J l 1 —| -óq ASt 3JYJBU194 y *(ji "P9qa zy TI '9 ^ra

3| j I I q 3 9 i p 3 1 z | ojl '81 "A^upaq -gi -uba uaqpjzp zb jura

■........................ ni.... .....I ■-1 tB519}40<J "01 "B51S09Z9 9[np40J9P UBaiJB^

l U

BqilO«T?l!l9Zg3oi^ *6 *3AÍ!.piAQ4 Japuiioat] 8

*3inpq BIUJOJA'33 •£ 'U8qqOpiAQ4 — U9)UIZg 3 *9 ’sojpA iSpzsjojbáíbj,^ 1 :sajuizszi^

T _____! 1 I I _l_»t

__ j jgmi 1 1 imi

JOifn^AtfaJtnoiBuipzs (BAgq) pnf X4oS?w —— j—* ■ j —

S—t------------- I I I ti IBI I Rí

•B

^ptnpdio ;49in | | | f j V jgy; | [

*«! — HI41ÍU }9za>i3 f —i--j—n— 1__1 nl»l 1 ul oi

•9

0i?A !95ízsuaAOizs 8 __!__L—!—1 i IBI!

i.a»m | | | < imin—íiai 1

spuj — pBAUIBqia Z ---j------------ t _ i^l 1 rlMBl 1 9

*m

pzsjoz99qBz»sai3"i ! J | f J J T

f c z I —————————*

SOÜupAifajBSjooiji (bujojJ jiaq9H *AN3AXrHHXZS3H3'H

iTrt " ix onyivi 1-1-1

— zst —